Díva naíva - a furcsa nő tökéletlenségei

Hullámzó hétvége...

A pénteki napom stresszes lett, tanultam és rá kellett jönnöm, hogy a 30 példát nem lehet egy délután alatt megoldani.

Szombati napom agyvérzésesre sikerült... ideges voltam, mert még nem volt meg az angol házim, azt sem tudtam, hogy tudok-e suliba menni vagy sem... Péntek este még a gépész küldött egy sms-t, hogy nem jött meg az osztó, nem lesz szombaton padlófűtés fektetés... majd felrobbantam, mert olcsóbb lett volna a cső hétfőre, ha nem kell pénteken és apám is és Bandita is kihagyta emiatt a szombati melót... már ott tartottam, hogy lefektetem én, nem egy ördöngősség, csak nem tudtam, most sem tudom, hogy hová kell 13 kör, én 9-ig jutok és kész... Na mindegy, 10ig ment a huzavona, átmentünk anyámékhoz, ott s.o.s-ben megcsináltam az angol házimat és már tűztem is suliba... otthon még azért sikerült Banditának szemétkednie, hogy elő van egy csomó ruhám, ideje elrakni őket... hááááát, ott elszakadt a cérna, enyhe tornádó söpört végig rajta és egész nap innentől nem beszéltünk...

Este hazaértünk és ugyan hulla voltam, nehéz napom volt, nekiálltam ruhát rakosgatni, ő beszólt, hogy idegesítő a kupleráj, amit hétközben felhalmozok és nem igaz, hogy mindig hétvégén kell elrakni... aztán mondtam, hogy ez a mozdulat neki sem áll semmiből és én sem anyázok, míg ő vasárnap pihen, addig én mosok, teregetek, ruhát pakolok, főzök és mosogatok... olyan szintű ordibálásba kezdtünk, hogy a gyerekek elmentek önként fürödni, hogy kikerüljenek a viharzónából... Itt tényleg ott tartottam, hogy szedem a cókmókját és kirakom a francba, tűnjön el és ne romboljon tovább...

Én összerakodtam, ő addig tüntetőleg tanult...

Aztán találtam egy igazi bomba ajánlatot, találtam egy modern konyhát az ebay-en, ugyan használt, de mosogatógéppel, mikróval, hűtővel, tűzhellyel, elszívóval és bárszékkel együtt 300 euró... úgyhogy jövő hét szerdán megyek is érte... kiegészítem két szekrénnyel és új munkalapot vágatok rá és király lesz... Megmutattam neki, megbeszéltük, hogy vegyem meg és szép óvatosan elkezdtünk kommunikálni, most már teljes nyugodtságban, kerülgetve egymást... Elmondtam neki, hogy mennyire megbántott reggel, ahelyett, hogy lenyugtatott volna, így is a hülye padlófűtés miatt a plafonon voltam, még belémrúg... ő is érvelt, én is, aztán elaludtunk...

Reggel szokás szerint kiscsajom keltett, este már kimostam egy adagnyi ruhát, meg beprogramoztam, hogy reggel, mire kelek még egy járjon le... anyám telefonált, hogy kivinné a gyerekeket a kertbe... nem is értettem :)) mindenesetre elvitte őket, így nyugodtan tudtam hajat mosni, no meg Vagyok inspirálására ubis hentes szeletet csináltam, mert ezer éve nem ettem... finom lett, de mégiscsak meg kellett volna bolondítanom egy kis tejföllel, na, majd legközelebb :)

Délután torony-látogatásra mentünk, mivel a cég által VIP-es vagyok, kis ügyintézés után beengedtek a szigorúan lezárt területre... úgyhogy kiálltunk a torony "teraszára'' és röhögtünk, ahogy lentről fényképeznek... mert oda akárki nem mehet fel...

Aztán elmentünk a közeli kastélyba, Bandita újabban mamut fa őrült, a múltkor már szedtem neki két tobozt, most további felkutatására indultunk, de nem találtunk... A kastélyban van lovarda is, úgyhogy oda meg kiscsajommal kellett betérni... Háááát anyának meg inkább xanax kellene az ilyen túrákhoz, imádom messziről nézni a lovakat, de rosszul vagyok, ahogy a gyermekeim ott tüsténkednek körülötte... én voltam az egyetlen, aki nem tért be a boxba :))

Kiscsajom fel is rakatta magát, nagyon kedves volt a gondozó srác, csomót megsimogathattunk és mondta, ha az egyesület tagjává válunk potom ezresért havonta, akkor kiscsajom kijárhat - majd 9 évesen - és megtanulhatja a ló tartását és természetesen lovagolni is... Ha pedig van benne elég kitartás és tehetség, indulhat lóugrató és egyéb versenyeken... Mondanom sem kell, kiscsajom regisztrálta a hallottakat és a habitusából kiindulva 5 év múlva mehetek vele versenyekre :D Ez ugyanis eltökélt szándéka...

A vasárnap csodásra sikeredett, a horrorisztikus szombat után, de lehet, hogy néha kellenek viharok, hogy rájöjjünk, milyen jó a béke :)

Úgyhogy peace! :)

Megint elment egy hét... nem is bánom, pörögnek az események és mindjárt nyuszi van, úgyhogy mindjárt költözünk.... tegnap már bekukkantottam újra a kis fészkembe, lerakták a hungarocellt és a vasrácsot, no meg a tükörfóliát is :) Jövő héten már esztrichem is lesz... ez annyira hihetetlen :)

Ehhez mérve természetesen csúnyán le van gatyásodva a számlám, de sebaj... majd minimál üzemmódban nyomulok :)

Nagykutyusunk depressziós, annyira sajnálom, tegnap odabújtam a kis 80 kiláshoz és megnyugtattam, már csak párat kell aludni és jöhet haza... olyan szomorkás a tekintete, sajnálom :S

Nagyon fáradt vagyok, pedig az ég adta világon semmi olyat nem tettem, ami miatt annak kellene lennem, néha nem is értem magam...

Néha pedig annyira szeretnék NŐŐŐŐŐŐŐ lenni, hogy ne én döntsem már el, milyen kábelkötegelővel rögzítem a padlófűtés csövet, hogy ne kelljen vitatkoznom, hogy miként rögzítjük... stb...

Azt hiszem eltanultam nőnek lenni, a konyhám ügyében döntésképtelen vagyok... nem akarok túl sokat költeni rá és kicsit vacilálok, hogy hogy is szeretném... a villany elhelyezésben nem voltam ilyen döntésképtelen... a döntés viszont csak nálam van, Bandita kivonult, jobban mondva be se vonult... nem érdekli, vagy nem akar hozzászólni...

Banditával újra összeszólalkoztam abban a 20 percben, amit találkoztunk, nem értette miért, állásokat néztünk, hát neki csak az felelne meg, amit otthon csinált, olyan lehetőség viszont nincs... felhúztam magam, pedig nem kellett volna... úgyhogy kvázi így is úgyis utálja, ha nem azt csinálhatja, mint otthon.... Erre beszóltam, terhelje be otthon a kecóját és vegyen egy kocsit és vállalkozzon.... Na, ahhoz nem fűlik a foga... Nem tudom, na ennyi volt az össz kommunikáció...

A szexmentes egyezmény viszont direkt jót tesz, nem tépem fel magam minden este, hogy semmi, hisz tudom, hogy semmi, így nem érzem magam szarul :)

Nem szeretnék fáradt lenni... pedig az vagyok, vágom a centit, hogy otthonunk legyen :)

Szóval mit mondjak, pörgök, mint a rotor, azt sem tudom, hol áll a fejem...

Banditával volt egy hosszú beszélgetésünk tegnapelőtt este... értelme sok nem volt... sérelmez, sok mindent, én pedig tehetetlen vagyok, mert az ő sérelmein nem tudok segíteni...

Tegnap elmentünk csavarogni, az ismerőseimmel, az sem tetszett, ha otthon ülünk, az sem... erre most mégis mit mondhatnék... úgy tűnik, valóban utálja a melóját, ha ez nem változik, akkor keresztet vethetünk a kapcsolatunkra.

Én így nem tudok élni! Ezt el is mondtam neki, a mélységes rosszkedv sugárzik róla, minden nap... én ezt nem bírom... és felfordulhatok, sincs jobb kedve... Aztán nekiszegeztem a kérdést, ha a haverjaival otthon nélkülem boldog volt, a haverjai és az otthona nélkül velem nem az, akkor mit keres még itt... azt mondja, kivár, míg felépül a ház, hátha akkor jobb lesz és hátha talál jobb melót, akkor is jobb lesz, ha meg nem, hazamegy, örökké ez így nem maradhat...

Tegnap volt az utolsó előtti, vasárnap lesz az utolsó próbálkozásom, hogy jó kedvre derítsem, a tegnapi nem jött össze, a vasárnapit majd meglátjuk...

Egyszerűen belefáradtam, van annyi gondom, mint csillag az égen, én nem kínlódok és gyűlölöm a tehetetlenségi állapotot, hogy nem tudom boldoggá tenni, gyűlöltem Exemnél is és Szeretőnél is... nála sem fogom elfogadni ezt a helyzetet, akkor inkább lépek...

A hormonjaim csillapítására pedig az ősi receptet alkalmazom.... beletemetem magam a munkába és a tanulmányaimba, de úgy, hogy torony magasan agyonnyomjanak és máris nincs ingerenciám és kész...

Úgyhogy ennyi, nem vagyok túl boldog a helyzettel, de van, hogy nincs mit tenni... Legalább a padlófűtés anyagát is beszereztem, minimalizáltam a költséget, kiharcoltam magamnak az olcsóbb verziót és most épp kínlódok, hogy jövő hét elején legyen esztrich betonom... Ja és ma jönnek az ablakaim is....

Felhívtam tegnap osztálytársamat, ugyanoda jár aerobicra, ahová én még kb. egy évvel ezelőtt, kiderült, hogy nem jön, na de én már elhatároztam, hogy tegnap megyek és igazából nem izgat, hogy egyedül megyek, ha mindig másokra várnék, mindig lenne ok, hogy miért ne menjek...

El is mentem és nem volt hely a testemen, ahonnan ne folyt volna a víz, a fejem kivörösödött, az izmaim bizseregtek, a kedvencem a hasizom gyakorlat, mikor érzed, ahogy feszít, imááááádom... Reggel már kétségbe is estem, hogy nem fáj semmim, ez azóta változott, mert ha fáj, akkor jó volt :))

Amiért pedig eddig lemondtam róla, az mindjárt az első alkalomnál bebizonyosodott :S  Hazaértem 8-kor és kiderült, hogy gyereknek nincs házija, mert simán elcsámborog lecke nélkül... úgyhogy este 8-kor szimultán leckézés Bandita és Nagyfiam között... kicsit sem voltam fáradt, áááá... de nem volt sok hiszti, elég gyorsan végeztünk, bár munkamegosztással... ő olvasott, én szineztem :))

Viszont büntetés is lett belőle, mert nem csinálta meg, nem volt mesenézés... szép is lett volna negyed 10-kor... Reggel alig bírtam kiimádkozni őket az ágyból :S

Banditával pedig este szimplán közöltem, ha neki ennyi a szex iránti igénye, akkor én meg sajnálom és ha választhatok, hogy heti 1x vagy egyszer sem, akkor utóbbit választom... Esküszöm nem értette meg, mire gondolok... majd rájön, idővel... csak nem értem, így meg mi értelme a mi kapcsolatunknak... de most nincs se erőm, se energiám ilyeneken vitatkozni, ha neki ennyi elég, nekem meg kevés, fél évig alkalmazkodtam, hallgattam a ne szivass-t, meg a fáradt vagyok-ot... most rajtam a sor, nem, ez nem bosszú, szimplán megelégeltem, hogy nem vagyok elég fontos...

Első körben szeretném megjegyezni, hogy gyűlölöm az óraállítást, főleg a nyárit... brrrr.

Második körben, tegnap rendes volt Bandita, hagyott reggel aludni, úgyhogy 11-kor másztam ki az ágyból, 10-nél tovább sosem tudtam, de most ugye óraállítás volt és ezt a biológiai órám még nem realizálta :)

Aztán ebéd után ledőlt, majd aludt vagy 6-ig, úgyhogy sokat nem láttunk egymásból...

Gyerkőcöknél látogató volt, a szomszéd kiscsaj volt nálunk egész nap, először oltári kuplerájt csináltak, majd szépen rendet raktak, úgyhogy egy szavam sem lehet...

Este fürdés, hajmosás, körömvágás és már ott tudtam, reggel bajok lesznek, mert egyikünk sem volt fáradt... és láss csodát, bajok lettek, alig bírtunk felkelni :)

Ugyebár vasárnap volt, Bandita fapofával bedobta a kicsim lesz szex, vasárnap van témát... én meg néztem rá tágra nyílt pupillákkal, hát persze, mert mi a naptár szerint megyünk, lelombozó ez a szintű rutinosság, én már ott tudtam, hogy NEM! De nem vitáztam, letusoltam, bekapcsoltam a tévét, majd vitatkoztunk kicsit apróságokon, gondolom ez most az ő frusztráltsága volt, hogy nem volt semmi, dehát így járt... Az én frusztráltságommal sem foglalkozik...

Szombaton ráálltam a mérlegre és majdnem lementem hídba, basszus +8 kg!! Úgyhogy ma összeszedem az összes energiámat és megyek aerobicra, én így nem maradok :) Pedig hulla fáradt vagyok, de feszegessük a határainkat címszóval, csakazértis elmegyek ma és ráállok, hogy hétfő - szerda aerobic, Bandita kedd - csütörtök nyelvórán, én meg ugye péntek - szombat suliban, sokat fogunk találkozni :) Ilyen az élet... és no comment...

Nekem a heti egy szex egyszerűen kevés, bezsongok és egész héten nem bírok magammal, viszont már volt, hogy kapcsolatban másfél évig nem volt szex, jó tudom, abban külsős tényezők is szerepet játszottak, de akkor is, akkor is bírtam és jobban bírom a szexmentességet, mint a mézesmadzagot, úgyhogy most maradok ennél... ha tetszik, ha nem :)

majdnem írtam posztot, aztán mégsem, lusta vagyok :)

Most mondjak, hogy percenként változik a véleményem a jövőnkről? Olyan szinten kuszák a terveim, hogy ember legyen a talpán, aki kibogozza... Tudoooom, én leszek az idővel és vagy jól csinálom, vagy ráfázok, de ehhez már igazán hozzászokhattam volna...

Úgy tűnik a szex iránti vágyam péntekenként hág a tetőfokára, nos egy potom 6 és fél órás iskolalátogatástól elmúlt... viszont sürgősen kell keresnem angol magántanárt... olyan messze vagyok az anyanyelvi szintű angoltudástól, mint Makó Jeruzsálemtől és június végén már át kell mennem a vizsgán, meg a prezentációmhoz sem ártana némi segítség... ajjajjj

Azt pedig eldöntöttem, controlling szakra megyek jövőre, 3 év múlva pedig vagy a nemzetközi gazdasági management-et választom vagy a human ressources-t, mindkettő jól hangzik, azt hiszem az EU pályázati ágat választani nem lenne túl okos ötlet, ki tudja, meddig lesz EU :D na meg az én kisvárosomban mire megyek vele... biztos elmehetnék kormányzati tanácsadónak, de dolgozzon a rossebb Pesten :) meg nem szeretnék 4 évente munkanélküli lenni 4 évre :D mert ugye jobbra vagy balra csapódnia kell az embernek, ebben az ágaztatban nem okos ötlet semlegesnek maradni, mert a végén egyik oldal sem vesz a szárnyai alá... :D

Éppen ilyen dolgokon filozofálok, bízok a jövőben, remélem a jövő is bízik bennem...

A legújabb agymenéseimről csak tesóm és Munkamániás tud... senki mást nem óhajtok beavatni a jövőképemről, nem, mintha tolonganának, hogy megtudják :)

A legújabb tervem összespórolni egy nem kis összeget, hogy 5 év múlva ki tudjam ütni az egyik hitelemet kápé... de ehhez nagyon nagy önfegyelem kell és roppant sok szerencse, hogy azok a pénzek be is jöjjenek, amelyeket szeretnék, akkor 5 év múlva elmondhatom magamról, hogy nyugodt életet értem el... 5 kemény év, de lassan vége az elsőnek, így elmúlhat a másik 4 is... semmi más nem számít, minthogy élhető legyen a jövőnk, mégha a jelenünk annyira nem is az... addig megpróbálom nyugtatni magam, hogy lássam az 50 hónap múlva eljövő nyugalmat... olyan messze távol lássam a fényt az alagút végén :)

Társas elmélkedésbe kezdtem délelőtt és nem értem, egyszerűen   n e m   é r t e m   !

Szóval, ha belegondolok, hogy milyen közös élményeink voltak Banditával egy évvel ezelőtt, de nem, nem gondolok bele, vissza meg főleg nem olvasok, hátha jobban padlóra küldöm magam, mint kellene... úgyhogy nem teszem meg...

Viszont a múlt hetünk jól alalkult, elég vidáman és párkapcsolatosan... de hát ne várjunk túl sokat, ez volt a kivétel és most ugyanott vagyunk, ahol előtte... Ahhoz, hogy akarjon, el kell utaznia... ami számomra logikátlan, viszont a tapasztalat ezt mutatja...

Ha viszont itthon van, csak ránézek és máris fáradt... mi történt? már nem a meghódítandó alany kategóriába tartozom, hanem a házi kellék? :D tudom, sarkosítok megint csúnyán, de a lényege ez... A nem mindennaposság, a nem szokványosság, a játékosság meg eltűnt, mintha sosem lett volna... Nincs kedvem harcolni, tényleg nincs, belefáradtam, könyörgöm, harcolok a fél világgal, azért már nincs kedvem harcolni, hogy azt kapjam, amit akarok... önzőség akarni bármit is? komolyan nem tudom...

és akkor jönnek az erkölcsök, azon gondolkodtunk, igazából, amit 2 évig Szeretőtől kaptam, totálisan kielégítő volt, de szinte biztos vagyok benne, ha ő lenne a pasim - hála a jóóóó Istennek, hogy nem sikerült meggyőznöm - valószínűleg vele is csak a tévét bámulnánk esténként...

most én vagyok hülye, hogy vágyom rá, hogy kapcsolatban a PÁROM vágyjon rám? egyszerűen nem haladok a korral és nem jöttem még rá, hogy a szex és a kapcsolat nem egy emberben keresendő? hogy lehet, hogy más pasi a fél karját adná, hogy van pasi, aki még két év után is arról álmodik, hogy egyszer megkapja, amit szeretne...

valóban nem értem... de megint tendálok afelé, hogy az erkölcseimet sutba vágom és megadom magam, másban keressem a testi és a lelki örömöket?

Fáradt vagyok, alig bírtam reggel felkelni, de legalább csinibe vágtam magam, mert végre meleg van és tavaaaaasz :) szépen harmonizálok a körmöcskéimmel, az egyik nagy szerelem öccsével futottam össze a boltnál, csak rámosolyogtam, miközben tátott szájjal nézett :D

Na, mindegy, amúgy dühös vagyok, nem szeretem, ha át akarnak verni, márpedig aki tud, az szeretne... most megint jöhetnek kínos beszélgetések és morgások... dehát ez az én karmám, az én egóm viszont nem vesze mindezt be...

Aztán Bandita is morcos volt tegnap... idejébe belefér, mikor épp gyűjtő-osztókat néztem, akkor esett neki a házijának és én tudjam, ők hol tartanak... úgyhogy puffogott egy sort, én meg tettem, amire úgy gondoltam, hogy tennem kell, nekem marhamód nem mindegy, hogy 722ezer vagy 260ezer és az sem, hogy a hülye hőszivattyúm 7.700 euró vagy 5.600... most meg főleg, hogy egy vas támogatás nem jár rá és csak kattog és kattog és kattog az agyam... és még mindig nem tudom, hogy semmi, vízteres kandalló vagy geotermia, arra már rájöttem, hogy geotermikus vízmelegítőt kenjék a hajukra, 250 hónapos megtérülés kicsit sok és ha közben elromlik, a seggembe harapok :D A legjobb beszélgetőpartnernek még mindig jómagam bizonyul, minket érdekel, mi lesz velünk :D

Mikor hazaért a suliból persze megint dög fáradt volt, úgyhogy nem igazán kommunikáltunk, dedede én mondtam, neki meg szerintem már nem hatoltam a tudatáig, csak puffogott, hogy a jövő hétvégénknek lőttek, ha padlófűtést fektetünk... az, hogy ezáltal talán előbb-utóbb költözhetünk az ikszedrangú...

Most meg én puffogok? :D Mindegy, ami mindegy, ma 3/4 9-ig leszek suliban... pedig fáradt-álmos-nyűgös vagyok és holnap mászhatok a padlásra, mert senki nem hajlandó lehozni a kölkök tavaszi cuccait a padlásról... zsíííír

- ne már!

- mit ne már?

- tudod, te azt nagyon jól, utálom, mikor így befordulsz.

- én meg utálok légvárra építeni.

- és most jobb, hogy ilyen képpel járod a világot?

- hát, ha nem lenne jobb, nem tenném... miért nincs nekem szerencsém? csak egy szikrányi?

- jajj, ne kezd az önsajnálatot, ettől hánynom kell...

- akkor tedd azt!

- beszélj már valakivel róla, kérlek, hátha könnyebb lesz.

- nem akarok! hagyjál már békén, nem vagy terapeuta, unom már, hogy lélekbúvárkodsz bennem...

- még szép, ha ilyen képpel járod a világot, ráncosak leszünk...

Bandita: - Szívem, mi a baj?

- mondd már eeeeeeeeeel neki!

- nem mondom, mi értelme lenne...

- hát hogy megért? 

- és azzal mire megyek?

- Semmi.

- hogy te mekkora barom vagy!

- na látod, úgyhogy hallgass!

- sosem fogok elhallgatni, szedd már össze magad, idegesítő vagy...

Bandita: - Látom rajtad, hogy valami baj van...

- Idegesít ez a fűtésmizéria...

- Na persze, fűtésmizéria mi? Meddig tartott volna, ha elmondod neki az igazat? Nyugodtan játszadozz, nem elég, hogy lesel, mint a három napos esős idő, még el se mondod, mi a bajod, király vagy, de komolyan...

- Kussolj, tévézek!

- Ja, homokba dugod a fejedet, meg depressziózol... de hogy miért, azt nem tudhatja senki, mi? Szerinted ez így jó?

- Hát, ha nem hinném azt, akkor nem így tennék...

Bandita: - Cica, akkor legyen kályha plussz radiátor...

- Majd meglátjuk...

- Na, ezt megint elintézted!

- Hagyjál békén, inkább alszom, mintsem téged hallgassalak...

- Úgy sem tudsz, bibibí....

- Bunkó! Csak azért is alszom :P

- Csinálsz, amit akarsz!

N a p i   h o r r o r s z k ó p :

Akármilyen nehezére esik, időnként mégiscsak ki kell mondania az igazságot. Nem szívesen vágja mások szemébe a kellemetlen dolgokat, úgy érzi, felesleges terhet vállal magára, és az eredmény meglehetősen kétséges. Persze ez csak az élet egyik, nem éppen kellemes fele. Ugyanakkora van valaki - akire álmában sem gondolna-, aki mindennél jobban szeretné, ha közelebb kerülhetne Önhöz. Járjon nyitott szemmel!

Azon elmélkedtem, hogy egyre kevesebb ember ismer a valós környezetemből... Egyre kevesebb emberrel beszélek és egyre kevesebben tudnak rólam és mégis jó ez így.

Minek nevezzelek? Átalakulás? Átformálódás? Megváltoztam, nem közlök senkivel semmit, csak, ha kérdez, márpedig nem kérdeznek, nekem pedig nincs mit válaszolnom... Nincs anyázás, nincs becsmérlés, nincs brainstorming, nincs ötletelés, csak hallgatok... beválik, nincs vita, nyugodt vagyok és a kapcsolatokat körülöttem is leépítettem olyan szintre, hogy az 5 lépés távolság mindenhol megmaradt... Most már csak arra vagyok kíváncsi, mikor esik le a környezetnek a tantusz, hogy nem tudnak rólam az ég adta világon semmit, mert előbb-utóbb eljő az a perc... de addigra hozzászokok, hogy nem ismernek és már nem törekszem arra, hogy tudjanak rólam és megértsenek...

Beszélgettem a házasságról és a gyerekvállalásról, nem, nem Banditával, kicsit sem aktuális és egyre több helyről azt a visszajelzést kapom, hogy a házasság és a gyerekvállalás csak a nőknek fontos... hogy nincs a férfiakba kódolva a szabadságuk feladása, ők csak sodródnak az árral - a nővel - akiben viszont kódolva van, ugyanez a házasságra is vonatkozóan... döbbenet, valóban így nézne ki a világ? 

Gondolkodtam, mikor 7 évnyi együttlét után közöltem az Exemmel, hogy megvan a lakás, megvolt az esküvő, ideje családot alapítani, hát nem tudom hány vitánk volt ez ügyben, mire is eljutottam arra a szintre, ha nem szeretnél családot, utadra engedlek és keresek magamnak valakit, aki szeretne... aztán gondolkodtam anyámékon, 3 gyerek, abból 2 becsúszott a harmadikat pedig apám nem akarta, anyám helyezett ultimátumokat, hogy legye(n/k).

Néha kikerekedett szemekkel nézek körül, naívan, hová jutott a világ? Tényleg erről szól az élet? Hintsük magvainkat, aztán mielőbb léceljünk le, mert az a trendi, kínlódjon non-stop a gyerekkel az anyja, 2 hetente két nappal is az enyém a gyerek, továbbörökítettem a génjeimet és boldog vagyok a függetlenségemben? Ez lesz a bevett szokás? Komolyan, nem is értem... Hová lett a család fogalma? A meghittség és a szeretet? 

Ennyire egocentrikus lett mindenki? Hová lett a kapni jó, de adni jobb? Miért van ennyi képmutató ember a világon? Akkor miért is csodálkozunk, hogy mindenki szkeptikus és nem bíznak senkiben? Döbbenet, elszomorít... Haljon ki az emberiség, mindenki maradjon meg a saját egójánál, egyedül vagy társas - melyikünk tudja az egóját jobban villogtatni szinten.

Hová lett a vállalom önmagam? Hová lett a család, a meghittség és a szeretet? Mindent a pénz vezérel és irányít, az önmegvalósítás és az önimádat? Akkor minek más? Ha már minden olyan baromira énközpontú, miért nem lehet vállalni is? Minek a maszlag köré, hogy szebben legyen tálalva?

Féltem a gyerekeimet ettől a világtól... én nem ilyennek nevelem őket, lehet, hogy hibázok??

Mizu mizu, mondd mi a szitu? :) Na, ez mostanában a szleng a gyermekeimnél...

Tegnap hirtelen felindulásból elmentünk fogorvoshoz, kicsi fiamnak a lyukas fogánál egy csúnya tályog keletkezett, kiscsajom meg még mindig cápult, úgyhogy idejét láttam, hogy lerendezzük az ügyet... nem sokat teketóriáztunk, biztos, ami zicher...

Úgyhogy kisfiamnak csúnya kampóval tisztogatta a doktor néni, kivül - belül... tűrte, mint egy igazi férfi - hozzáteszem a váróteremben 40-es nem igazi férfi ricegett :DD... Kiscsajomnak meg egyszerre kapta ki a két fogát... na ő már nem tűrte azt annyira, úgyhogy menekülő starttal húztunk minél messzebb, időpontot kérjen másoknak más :P

Úgyhogy fájdalomdíjként mekiztünk egyet, volt már vagy 9 óra, mire nyugovóra tértek...

Kiscsajomnál járt a fogtündér, hozott neki két darab ezrest, a két darab fogára :)

Aztán most már kicsit az anyukájukról... aki teljesen jól van és megint lett egy napi konklúziója, tudod aranyom, marhamód türelmetlen vagy :D

Banditának kedvesen szóltam, ugyan már, ha velem akarsz élni, bele is kellene kicsit folyni a dolgokba, mert sok mindenhez értek, DE... kaptam egy csúnya árajánlatot a volt sógoromtól és hát megoldás kellene, de izibe, mert hogy én azt az összeget nem fogom kifizetni, az biztos... én elhiszem, hogy nyugaton precízen dolgoznak, de aprócska matematika, ha 1 kör nem lehet nagyobb, mint 100 m, adott 600 m, akkor mi a rossebnek 150.000-ért 13 kör?? Úgyhogy hiába szerettem volna a fűtés problémáját rábízni, úgy tűnik, nem lehet és nem is kérek köszönöm szépen full-extrás hiper csöveket, megteszi nekem a proli magyar :) nem a leggagyibb, de mivel bebetonozzák, nem érdekel, hogy piros vagy sárga az a csőőőőő :) Aztán meg szeretnék vízteret, szeretnék a padlófűtésembe meleget, de nem szeretnék csúnya nagy hordót a padlásomra több százezres nagyságrendben... tudom, puffer nékül nem megy és hogyhogy mégis? most már azt is tudom, mijaza hőcserélő és milyen elven működik... most próbáljon valaki kioktatni... sőt, azt is tudom, hogy van könnyen kezelhető program a neten, mely kiszámítja nekem, hová hány méter cső kell és van egy Kollégám, aki csúnyán megszívja, mert még ma bombázni fogom a speciális kérdéseimmel :)

Újult erőre kaptam, nem tudom mitől, de sikerült, nem foglalkozok miértekkel, 6 hét múlva otthon leszek az otthonomban, más nem érdekel és nem is számít... csak ügyesnek kell lennem, hogy jó legyen és az leszek, mert az vagyok :)

Hulla fáradt vagyok, az voltam egész hétvégén folyamatosan és mértéktelenül lusta is méghozzá...

Úgyhogy lecke nélkül mentem suliba, teljesen ciki volt, rém kellemetlenül éreztem magam, de hát vessek magamra...

Sorozatos családi névnapozás, anyámék bulit rendeztek, összcsaládit... bevallom, kicsit sem volt hozzá kedvem, apám hangos volt, mamáim hozták a formájukat, nagybátyjáim is lökték a sódert, aztán hagytam, hogy bunkónak nézzenek és inkább elővettem a laptopomat... egyszerűen nem voltam ráhangolódva a sok okoskodásra...

Aztán hazavittük két fordulóval az 5 gyerkőcöt. Azt hiszem, itt már remegtem a fáradtságtól... nagyfiam is játszotta az eszét, úgyhogy csúnyán lehordtam... tudom, nem kellene, de valahogy meg kell regulázni, ha elszáll az agya... hála égnek már vacsoráztak, úgyhogy lefürdettem a csajokat, a fiúk egyedül mentek, aztán kapcsoltam mesét, kihangsúlyoztam, reggel felnőtteket kelteni tilos és előbb aludtam, mint az 5 gyerkőc...

Reggel természetesen a kiscsajom 7-kor már az ágyam mellett állt, úgyhogy rendesen végignyűglődték a napot, sütöttem, főztem, mostam, szokásos, királyul elégettem a kezemet is... mindegy... eltelt.

Most már csak valahonnan energiát kellene szerezeni....

Banditával megbeszéltem, hogy a következő gyerekmentes hétvégén kettesben hazamegyünk hozzá... Legalább látom kicsit boldognak és lustálkodok nagyot :)

Most meg épp filozofálok az angol prezentációmon, grrr. témának azt hiszem Magyarország termál fürdőit választom, aztán meg seggbe rúgom magam és behozom a közgáz lemaradásomat, hétvégén megint lesz jó néhány órám...

Előre bocsátom, hogy hulla fáradt vagyok... lemaradtam, mint a borravaló, sok a teendőm suli ügyben és kész vagyok... 

ezen viszont sokat gondolkodtam és szeretnék is válaszolni.

Előjáróban annyit mondanék, hogy helyes önértékelésből ered a naíva része a nicknek, mert valóban az vagyok és az is maradok, de nem is kívánok változni.

és akkor most:

nem beszéltek, fészbukoltok, külön buliztok.... mi tart még össze benneteket

A nem beszéltek rész:

Beszélünk mindennapi dolgokról, mi volt a melóban, mi volt a suliban, mi kell a boltból... általános dolgokról beszélünk... A problémáimról a t. blog olvasók pontosan tudnak, nos arról nem beszélek, sem Banditával, sem mással. Hogy miért? A pénzügyi hozzáértésem a dolgokhoz és probléma megoldó készségem kimagaslik a környezeteméből. Tehát segíteni az ég adta világon senki nem tud, nem azért, mert nem akarnak, hanem mert fogalmuk sincs... Nekem sincs sokszor, mert pánikolok... Most stratégiát váltottam, senkinek nem teszek még említést sem a fejleményekről.... lehet, hogy bolond vagyok, nem lényeg, de átálltam arra a gyakorlatra, hogy magammal beszélgetek, szótlanul és kívülállóként adok tanácsot magamnak, hideg fejjel-vérrel, mintha nem érintene... jelenleg ez a legcélravezetőbb... itt sem beszélek a fejleményekről, majd a konklúzióról, nem azért, amiért 2 éven át, hogy elnyomjak a gondokat és homokba dugjam a fejemet... szimplán nem elmélkedek, félek, ha túl sokat agyalok, újra bepánikolok.... Ez pedig nem az ő gondja, nem fogom megszabadítani a vagyonától, hogy beolvassza az enyémbe az előzményeim miatt... meg fogom magam oldani és mindenkinek megmarad mindene sajátjaként... így nem csak neki lesz egérútja, nekem is.... szokom a gondolatot, de tudom, hogy sikerülni fog a lehető legkisebb kárral túltennem magam az egészen...

Ennyit a beszédről.

Fészbukolunk... Nincs itthon lassan 2 hónapja netem, így javult a helyzet, szimpla kikapcsolódás számára egy hosszú nap után a neten lógni. Mostanság összebújunk és együtt nézzük a gépét vagy épp együtt tévézünk... 

Külön bulizunk... Nem bulizunk külön, ő bulizik külön... igen, néha zavar, de az a véleményem, hogy menjen, ha szüksége van rá, egy évvel ezelőtt még vérbeli szingli volt, egyedülálló, ment, amerre látott, most pedig egy családba integrálódott, nem arra van meg az igénye, hogy nélkülem legyen, hanem arra néha, hogy a gyerekek nélkül, egy pillanatra visszakapja a régi szabadságot és beüljön egy cola-ra valahová a haverjaival... Ha lett volna bébiszitter és szerettem volna, örült volna, ha vele megyek... Hiányoztam, de örült, hogy fél év után újra láthatja a haverjait....

Ő költözött, ott hagyott csapot-papot, munkahelyet és barátokat, csak hogy velem legyen, azért ez már jelent valamit, azt hogy szeret... hogy a problémáiba nem integrálódik, nos, mert nem érti és tehetetlen... nem tud tanácsot adni, mert fogalma sincs... Elfogadott, a legnagyobb "hendikeppem" a dupla anyaság, ő lazán elfogadta, hogy vannak gyerekeim, talán még azt is, hogy nekünk nem lesz... még talán egy kicsit hálás is, hogy van is... 

Igen, néha úgy gondolom, hogy elegem van a hozzáállásából, az érdektelenségéből és a hibáiból... ha tesómra hallgatok, Jobb sosem jön alapon.... ha másra, pedig jobbat érdemelek... de mi a jobb? 

Imádom, hogy reggel gőzölgő kávéval ébreszt és imádom a jó éjt puszit is, imádok sétálni és bújni, imádom, hogy van aki örül, ha hazajövök, örül, ha főzök neki olyat, amit szeret, annak is, ha szarul vagyok és megölel... 

Ma megint off-ra állítottam az emóciókat és intézem kellő tárgyilagossággal a cég és saját ügyeimet...

Úgy látszik, sikerül megint svédcsavaroznom, hatalmas drukkot kérek :) Lassan szédülök a csavargatástól :) De azért is én fogok nyerni, mert nyerő csillag alatt születtem és ha valaki, hát én, mindent megoldok :)

A tegnapi túlzott eufória miatt ma hulla fáradt vagyok, DE nem zuhantam, fura érzés nem zuhanni a magaslat után, remélem így is marad...

Ma még tanulnom kell, holnap egész nap suli, este 4 gyerek, vasárnap háztartás és pörög tovább a mókuskerék...

Úgyhogy gőzerővel törtetek... és vágyom az esti gondolatmentes alvásra :)

See ya :)

Nos, ma ügyet intéztem.... a szocpolos szívhez szóló fellebbezést holnapra hagytam, háááányom kell az ilyen fajta ügyintézés miatt... mi köze, na mindegy, holnap megejtem...

Felhívtam a bankot a mocskosul alacsony áron megvásárolni kívánó vevő miatt... hát kérem pár napon belül visszahívnak, bocs, még jó, hogy sürgős :D

Tesóm megkért, hívjam fel az apeh-ot, sógor adóvisszatérítésénél elcseszte a számlaszámot... mondja a csaj, újra kérheti a kiutalást,  de túlfizetése van más adónemen is, azt is visszakérheti, jó, mondom és az mennyi, az adótitok, nesze neked mézes madzag, remélem 120 ft, azért érdemes bemenni az apeh-hoz, várni órákat... :D

Na, mondom mindjárt rákérdezek az ügyemre, a tb, annak ellenére hogy március közepe van, nem küld igazolást az adóbevallásomhoz, kétszer telefonáltam, már faxot is küldtem, semmi... Hát rákérdeztem, azt hittem leesek a székről, írhatok kérelmet adóbevallási határidő hosszabbítás iránt, de legkésőbb szeptember 30-ig be kell nyújtanom a bevallást és akkor már az sem kifogás, hogy nem küldtek papírt... Mondom Pest azért nem a szomszédban van, nincs kedvem 20ezerért utazgatni, annyit nem utalt a tébé... sajnálják :D

Úgyhogy éljen a magyar bürokrácia :DDD

Először is, ha mosolyogsz az emberekre, visszamosolyognak rád és valóban.

Lementem a kórházba anyu leleteiért és még az ápolónők is visszamosolyogtak, pedig ha valakire, rájuk nem szokott jellemző lenni...

Nagyon jól vagyok, szép vagyok, okos és fiatal - na itt csapna a húgom a homlokára azzal a címszóval, anyám, mit szívtál, én is kérek :D Pedig Isten látja lelkemet, nem drogozom, csak szállok...

A főnököm is mosolyog rám és büszke a probléma megoldó készségemre :)

Annyira pink vagyok, hogy ártalmas vagyok a környezetemre! És olyan szép kéééék körmöket kaptam és annyira jól néz ki a farmer szoknyámmal és amúgy is :)

Ez a boldogság nagyon fárasztó, mindjárt elalszom, pedig intézni kellene a privát ügyeimet, plussz még a céges dolgokat, a maszekot is és akkor még a házi feladataimról nem is beszéltem, kegyetlen egy világ :D Én pedig legszívesebben széles vigyorral Csipkerózsika módra álomba szenderülnék...

 :PP

Az éjjel nem vittem túlzásba az alvást, idegesít a szótlanság... No meg a boci szemek... Na mindegy, gondolkodtam, megváltoztathatatlanok vagyunk, mindannyian, beletörődtem, hogy csak én beszélek, én viszont beszélni fogok... ez van...

Kimagaslóan jó a kedvem, mondhatni eufórikus vagyok és csak hajtogatom magamban, nem esek, nem esek, nem esek... nem a szart nem, úgyis eljön az idő, amikor akkorát esek, hogy a meder aljától tériszonyomban megszédülök, de még neeeem...

Tudni akarok sok mindent...

Ja, éjjel szórakoztam, rég nem hallott egyénemmel, feldobott, érdekes, ő van annyira messze, hogy nem néma... no mindegy...

No mindegy, félek, féltek meg ilyesmik, de amúgy jól vagyok, túúúl jól vagyok...

Zenélek is egyet gyorsan :D

Helyzet - csend - mégis - akarom - nem - gól - öngól - ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉNNNNNNNNNNNN - talán - ááááááá - kell - lehetetlen - zsákutca - egérút - mókustabletta - nem lehet - muszáj - felismerés - félelem - remény - kötelességtudat - kilép - csend - ennyi - na majd...

majd más máshol máshogy nem alszik el mikor nem szabadna... kösz wazze. 

Tegnap voltunk ugrálóvárazni... Banditával ott ültünk egymás mellett potom két és fél órát egy szó nélkül... Fura, hogy nincs témánk, de mivel nem beszélgettünk, volt időm elmélkedni...

Körülnéztem, kisvárosi szinten sok mindenkit ismerek... de még ismerősnek sem hívnám őket, a legtöbbjükkel már köszönő viszonyban sem vagyok... A házasságom alatt begyűjtött "barátokat" leépítettem... egyik sem volt igazi barát, miután a hátam mögött leanyáztak... nem is zavart, soha nem érdekelt mások véleménye, de még mindig úgy gondolom, csak azokkal tartom a kapcsolatot, akikkel érdemes és hát velük nem volt az...

No mindegy, csak azon elmélkedtem, hogy mi tart itt a városban... A bébiszitterek... Nővéremmel jól kijövünk és könnyedén megosztjuk a gyerekfelügyeletet, szomszéd asszony egy kincs és tetszik, nem tetszik, ha kell, anyámra is lehet számítani... no meg hugira és pasijáékra... nem kicsit egyszerűbb így az élet...

de mit tart itt ENGEM? Személy szerint az ég adta világon semmi... azon elmélkedtem, csak azt az időszakot kell kibekkelni, míg a gyerkőcöknek felügyeletre van szükségük, tehát uszkve 4 év, addigra kiscsajom is betölti a 10-et és egyedül is elvan otthon egy-két órát...

Banditával nem vitattam meg, ki tudja, hol lesz 4 év múlva... én már nem tervezek hosszú távon... pokolian mérgesít, hogy a bulizást a haverjaival elénk helyezte... akkor mit tervezzek vele?

Aztán meg ma reggel elmélkedtünk és ha a gigantikus projektünk bejön, valszeg én leszek a helyszínre menesztve, többszörös bérért, cégautóért, stb... akkor viszont a sulimnak átmenetileg lőttek, de óriási tudást halmozhatok fel, többet, mint valaha egy iskolában szerezhetnék... és fogalmam sincs, mit szeretnék, elfogadni vagy megfutamodni, nem azért, mert félek, hanem, mert másfél évig karrierista lennék és nem anya, megint egyszer és nem tudom, hogy megéri-e...

vagy inkább lépjek, végezzem el a sulit és menjünk 2 év múlva Brüsszelbe... minden kezdet nehéz alapon, biztosan nem lenne egyszerű az életünk az elején, de 10 év múlva hálásak volnának gyerkőcök is, hogy kimenekítettem őket ebből a kilátások nélküli országból...

vagy játszak valaha újra családosdit? még egy gyerekkel, karriert a vécén lehúzva?

Isten látja lelkemet, fogalmam sincs...

Még valami, anyám nagy intrikus, manipulatív, stb... de üzent, úgy, hogy ott ültem mellette, mondja szomszéd asszonynak, nem hiszi el, mennyire gondolkodás- és cselekvésképtelen, mindez azóta van, mióta agyvérzése volt... Azt sem tudom, nem-e azóta ennyire fúria, talán nem tudja elfogadni, hogy nem zakatol már úgy az agya, mint előtte és nem-e a tehetetlen düh üt ki rajta... beszélnék vele, de nem lehet... amint nyit az ember, nem csak én, bárki, ő egyből betámad... Sajnálom, hogy ez lett belőle és a viszonyából a családja irányába...

Bandita meg, most jó így, ahogy van... nem, nem jó, de most nem zavar, nincs se erőm, se kedvem vitázni, harcolni... legyen béke és nyugalom, ha ehhez az kell, hogy ne beszéljünk, akkor csendben maradok... ő nem foglalkozik az én problémáimmal, már én is leszoktam róla, hogy az övével foglalkozzak... tegnap majdnem sütöttem neki sütit, mire hazaér, azt homlokon vágtam magam, noooormális?? ő választotta a hosszú hétvégén a haverjaival történő bulizást helyettünk... nincs miért sütnöm neki... nem is tettem, nem borultunk össze, mikor hazajött és ő is a fészbukot részesítette előnybe, ahelyett, hogy velem beszélgetett volna...

Jól vagyok, most épp sem az eufória, sem a letargia nem környékez, de ez változhat, bármely pillanatban...

Utál a pink porszívóm, elromlott szívás közben... én is romoljak el szívás közben? :D

Délután megyünk ugrálóvárazni... hét ágra süt a nap és nyálas dalokat hallgatok és nem szól rám senki :D 

Este morcos voltam, elég sokáig tartott Bandita bulija, alapjában nem érdekel, de ha itt fog nekem morcoskodni, hogy fáradt, lelépek és alvás időig haza se nézek :P :D

Reggel tejbe darát főztem a gyerkőcöknek, mostanában kifejezetten jó evők, szerintem tankolnak a tavaszra... Az addig szép, hogy hét ágra süt a nap, csak a szél is elvisz :S 

Anyám reggel telefonált, hogy az ideiglenes lezárás eltűnt a házból néhány helyen, magyarul a fólia-fa kerettel, az ablakok helyén... úgyhogy ruhába vágtuk magunkat és rohantunk ki a házhoz, rendesen be voltam rezelve, hogy randalíroztak, de csak a huzat lökte ki néhány helyen a kereteket...

Anyám stílust váltott és kedvesen beszélt, de nem voltam rá vevő... 

Kiscsajom ott maradt hugival, nagyfiam viszont jött haza tanulni - nagy hiszti közepette... Az írást gyűlöli, pontatlan és figyelmetlen... Matekból viszont kimagasló, halad, mint a szél...  Kábé annyi ideig tart neki 3-4 sort leírni magyarból, mint 6 oldalt kitölteni matekból... :) Még jó, hogy a magyarral kezdtük, túl vagyunk a hisztin... 

Bandita ma még nem jelentkezett, én sem fogom hívni, érezze jól otthon magát...

Még egy mosógépet indítok, aztán irány dédihez, még jó, hogy jönnek tesómék is, ha megint elkezd beszólogatni, szedem a sátorfámat és húzok haza... ha viselkedik, maradunk :) Ja és csinált szedres gombócot, úgyhogy nemes egyszerűséggel kihagytam a főzést :) Majd megkapom, milyen anti-háziasszony vagyok, hogy még csak nem is főztem :)

Kiscsajom meg döbbenet, mennyire kiegyensúlyozott mostanában és milyen nagylány lett hirtelen... nem tudom, mi volt rá ilyen hatással, de nem is érdekel :) csak örülök :)

Nagyfiam még messze nem, de nem várjuk túl sokat tőlük :) Minden nem lehet tökéletes :) de most hulla boldog a matekkal :) én meg mosolygósan büszke vagyok rá :) 

Most viszont húzok teregetni, mert soooooha nem fogok végezni, brrr...

Bandita elment, egész nap bűnben érezte magát, udvarolt, meghúzta magát, több, mint szarul érezte magát, hogy elmegy nélkülünk, de a lényeg, hogy elment...

Tesóm épp anyámmal taglalta, hogy azért mennyire nem szép, hogy lelécelt, mármint tesóm mondta, anyám szerint annyira elviselhetetlen hp vagyok, nem is csodálja, hogy elment... nem kell sok és tele lesz az a bizonyos pohár és olyan szinten elküldöm a rákba, hogy magam is megbánom... elegem van belőle... én nem kommunikálok vele, nem vagyok rá kíváncsi... :)

Kiscsajom a békebíró... nagyfiam meg a lázadó... milyen okos már ez a kiscsaj, döbbenet :) nagyfiam meg lehet, hogy kamaszodik... tudtam, hogy pszichológiailag hülyeséget csinálok, de vágyom rá és ők is, úgyhogy együtt alszunk és lám-lám... kiscsajom már mondta, hogy Bandita miért csak két napra ment, mert akkor tovább alhatnának velem... mint a régi szép időkben... hogy én ezt mennyire láttam jönni :)

Pótapa meg egy balfasz, fent maradt Pesten és mindezt természetesen 1-kor közölte velem, mikor már majdnem indultunk hozzá, bedobja, hát ugorjatok fel hozzám Pestre... anyádat, azt... nagyfiam oltári cirkuszt levert... jogosan, megígérte, hogy velünk lesz... 

Úgyhogy kedd reggelig szólók vagyunk, holnap megyünk dédihez, délelőtt meg mosunk, tanulunk és rendelünk rántott karfiolt, a főzést gyerkőcök leszavazták... 

Úgyhogy eltelt ez a nap is 

Míg nem jutok dűlőre magammal, kiiktatok az anyai érzelmeken kívül minden érzelmet... mit mondjak, egész jól megy... kicsit szarul érzem magam Bandita miatt, ma közeledni próbált, esélye sem volt, túl rizikós lett volna felborítani a lelkivilágomat... 

Úgyhogy így telt a napom, mostam, főztem délelőtt, míg Bandita melózott egy percig nem ültem... Aztán, ha már itt vannak a tesójáék, kimozdultunk, elmentünk a kalandparkba, roppant büszke voltam nagyfiamra, ahogy lavírozott a magasban, kiscsajom nem ment vele a magasabb pályákra, neki még nehéz bánni a karabinerekkel. Bandita mintaapaként kísérgette kicsajomat... Épp azon gondolkodtam, egyik sem anyja gyerkőce, az én tériszonyomat nem lehet felülmúlni, ezek meg minden kilátóra, magaslatra boldogan felbarangolnak és még szívesen integetnek is anyának, aki falfehéren várja őket le :)

Jó múltkor, mikor itt volt Munkamániás - sajnálom, hogy nem tud lejönni hétvégre :( - elmentek játszira, míg suliban voltam, itthon meg mondta, szerintem te összeestél volna, ha láttad volna, milyen magasra löktem a gyerkőcöket a hintán :)

Holnap Pótapánál alszunk, úgyhogy viszem az összes ágynemű huzatunkat, míg dumálunk, addig újra felhúzásra készre mossuk-szárítjuk őket, mert itthon egyszerűen nincs rá esély... kellemeset a hasznossal :) Ott alszunk, mint a régi szép időkben csütörtökönként :) Hajnalig beszélgetünk és jól érezzük magunkat :) Azt hiszem most talán talált valakit maga mellé, akivel boldoggá tud válni, remélem most sok pozitív élménye lesz, nem biztos, hogy kibírom a depresszióját...

Kiscsajom hulla szerelmes Bandita unokaöccsébe, teljesen kész vagyok, repdes a boldogságtól, bementem hozzá tegnap a szobába, egy kis bújást akartam, erre kizavart, de anya, kérlek, most ne, most szórakozom :) /mellesleg csókolóztak :D/

Hála égnek a fiammal is rendeződtek a balhék, úgyhogy nyugisan telt ez a két nap, bár a zömét net előtt töltötték...

Beszéltem tesómmal telefonon, legjobb védekezés a támadás alapon, anyám taktikája az elmúlt 2 évben... Tesóm meg kikérte magának, ő mellettem áll és ő tudja, hány milliószor húztam ki őket a csávából, önzetlenül, a helyzetet nem kihasználva és nem szemétkedve, mert ő a tesóm.... mellesleg ugyanezt megtettem anyámékkal is... dehát spongyát rá... 

Úgyhogy anyámmal az össz kommunikáció annyi, hogy nekem esik, hogy le fognak vonulni a kőművesek és nem lesz kivakolva a fürdő, mert arra is képtelen vagyok, hogy jelezzem, hogy nem lesz csempe... ma nem hívott, jajj de ostoba vagyok, bulizni mentek, mert nekik ez jáááár... esküszöm, ettől a kifejezéstől meg kifejezetten émelyeg a gyomrom... az önzetlenségemet nem tőle örököltem, az zicher... na mindegy, nem vagyok hajlandó ezért szarul érezni magam... anyám féltékeny a házra, ugyan sosem mondaná ki, de így van, mert az övé iker és emeletes és az enyém egyszintes és különálló és ez azért mégsem dívik... ugyanez volt, mikor nagy nehezen megvettük a lakásainkat mi is és tesómék is, anyám azonnal áron alul passzolta a kéglijét - addig, míg 5 laktunk 60 m2-en nem volt gond, simán kirakott albiba mikor még meg sem száradt a pecsét az érettségimen és állásom sem volt... - akkor vette ezt a házat... Tudnám mi a fészkes fenének akar velem rivalizálni, soha le sem szartam, kinek mije van, sőt, aki közel áll hozzám, annak örülni is tudok, ha viszi valamire, aki nem áll közel hozzám, meg nem érdekel... biztos túl sváb vagyok a dögöljön a szomszéd tehene teóriához is... Kocsivásárlásnál dettó, amint tesómék és mi is lecseréltük a verdát, anyám azonnal ment és ő is... 

Egyszer még rég beszéltünk Szeretővel és most látom, mennyire igaza van, anyává válni néhány pillanat műve, amely végigkíséri az életedet, nem mondhatod sosem, hogy felnőtt, imádom a gyerekeimet és soha nem tudnék úgy viselkedni, mint az anyám, vagy a nagyanyám... nem vagyok sem önző, sem irigy...

Néha azon is gondolkodom, milyen tőről fakadhattunk tesómmal, mióta munkaképesek vagyunk, van másodállásunk, sőt harmadállásunk is... nos apám is szeret pihenni, anyám meg a házimunkától is kikészül, de nekem anyázni, mikor épp nyakig ülök a melóban, hogy milyen rendetlen vagyok, az megy neki... ítélkezni mindenki felett, nem is értem, honnan veszi a jogot és a bátorságot... Még 2-3 év és akkorák lesznek a gyerkőcök, hogy egyedül is otthon maradhatnak már, onnantól pedig kerülni fogom őket, akik nem csak elfordultak, még egy jó nagyot belém is rúgtak. 

Mert még mindig hiszek benne, hogy egyszer a ruletten nem csak a fekete pörög felém, élénk piros is változtathat a szélirányon, talán azért élek még, mert naív és hiszékeny vagyok, de másképp nem megy... és a düh és a dac hajt, hogy bebizonyítsam, képes vagyok rá... és ha újra szilárd lábakon állok,  akkor is pontosan emlékezni fogok, ki fogta a kezem és ki ütött arcon...