Nagyon túlterheltem magam az elmúlt pár napban, azt hiszem, nem kellett volna... hulla fáradt vagyok és minden izmom fáj.
hülye fejemmel felhívtam a Kormányhivatalt, hogy mi újság a szocpolommal, olyan kedves volt a nő, hogy elsírtam magam... de mondta, nincs mit tenni, a törvény, az törvény, el kellett utasítania a letétbe helyezési kérelmemet, nem is érti, hogy 2 hét alatt hogy nem sikerült kipostáznia a helyi jegyzői irodának... kérdeztem, mik a lehetőségek, azt mondta, egyeztessek inkább a MÁK-kal, na ja, de hivatalosan még elutasító határozatot sem kaptam...
jéghegy csúcsa, felhívtam az exem bankját, múlt hétre ígért a pasi választ, rövid úton elküldött a sóhivatalba, majd jelentkezik, ha van fejlemény, ne zaklassam... de hát múlt hétre ígért választ, hát ő szabadságon volt, kíváncsi vagyok, meddig húzza még a vevőm...
fáradt vagyok és elegem van, hogy nincsenek jogaim, hogy tehetetlen vagyok, nyugalomban szeretnék élni... Kisfiam kérdezte a csúcs szobájánál, anya, mi meddig fogunk itt lakni... mit lehet erre mondani, míg apám hozománya nem visz el mindenünket? vagy mégis mit feleltem volna erre... mondtam, remélem sokáig... azt már nem tettem hozzá, hogy garancia nincs semmire, jelen helyzetben egyre borúsabban látom a dolgot...
Ez van, Banditát hívtam, nem is értem, minek, jajj cica, sajnálom... igazából mondhatta volna, hogy jajj cica, igazából leszarom... ez nem az én gondom... mellesleg elküldtem melegebb éghajlatra, természetesen ő pünkösdkor lelép... hát ahogy gondolja, ugyan azon a hétvégén lenne 3 napunk együtt, de ha nem, hát nem... ha nem akar velünk lenni, majd leszünk mással... Nem tudok és nem is akarok ezen gondolkozni...
Ölelésre és megértésre vágyom... azt hiszem a világgal szemben túl magasra raktam a mércém, vagy túl kevés vagyok ahhoz, hogy ennyit érjek...
Talán nem készültem volna így ki az elmúlt két napban, ha kicsit több segítségem lett volna, húgom kötelességtudatból átjött 3-4 órára segíteni szombaton, vasárnap már tanulásra hivatkozott, nővérem igazából péntek-szombat-vasárnap bulizott, úgyhogy a bokros teendői között nem volt ideje nekem segíteni...
Elmondhatom magamról, hogy idegileg kikészültem, elegem van...
Este egyedül leszünk, Bandita fuvarban, én meg örülök, bár kocsit elvitte, így nem tudom, honnan rittyentek vacsorát meg reggelit és borra is egyre jobban vágynék... de legalább 9-től kibőghetem magam anélkül, hogy idegesítő megjegyzéseket kapnék...
Erősen gondolkodom, hogy a héten betegállományba vonulok, túlhajszoltam magam, egyértelműen...
