Díva naíva - a furcsa nő tökéletlenségei

Este kiköltöztünk a nappaliba, gyerkőcök a vendég szobába, így 24 fok lett a lakott helyiségekben, valószínűleg a kandalló teljesítménye alacsonyabb, mint a padlófűtésé, ezért nem fűti ki az egész házat... végülis tök mindegy, míg nem jönnek a plusszok, addig így maradunk.

Oltári szerelmes vagyok és sajnálom, hogy a morgásommal elszúrtam a szülinapos esténket. Este, mikor az ajtó irányát módosítottuk és egy kis MacGyverezéssel lerendeztük a csökkentett lakhelyet, már mindketten mosolyogtunk. Jó volt a kandalló tüzénél elaludni is. Kiskutyánknak nem tetszik, hogy a kis horkolósnak ki kellett költöznie az előszobába és cirkuszolt rendesen. Bandita odament, kinyitotta az ajtót, a kis pofiját a tenyere közé fogta és kioktatta, hogy megbeszéltük, hogy kint kell aludnia. Ezzel a svunggal visszarakta a helyére, annyira édes volt :) Természetesen továbbra is kaparta az ajtót, én csak erélyesen kimondtam a nevét és visszakullogott a helyére... imádom azt a kis mazsolát is, bár valagba rúgom, még egyszer összepisili nekem az előszobát :)

Jó volt összebújni. Kicsit noszogattam, hogy kandalló tüzénél még nem szerelmeskedtünk, aztán nézett rám a boci szemeivel, hogy fáradt, majd sikerült felhúznom annyira, hogy elmúlt a fáradtsága, de aztán mégis lebeszéltem róla, annyira én sem voltam fitt :D

Reggel farsanggal indult a nap, leadtam a gyerekeket, aztán bejöttem dolgozni, majd felhívott a csaj a megpályázott állásról, hogy ma repül vissza Németországba a főnök, menjek már ki fél 5-re. Úgyhogy most izgulok, de rendesen és számolom a perceket estig, addigra már eldől minden, szerintem :)

Délben pedig elmegyek az első feszesítő kezelésre. Kíváncsi leszek, mennyit ér.

Kisfiam meg focizni akar, tegnap nagy morgások közepette elvittem edzésre, uuuuutálom a focit, de mégis csak 8 éves és ő szeretne, akkor mi a rossebbet tegyek :S

Nos tegnap kaptam szép rózsákat, mindahányan voltak, csokorral köszöntöttek, édesek voltak mindhárman, pont, mint a legelején, a névnapomon. Bandita rendelt kaját, az volt az ünnepi vacsi és minden csudaszép volt... kivéve én...

Volt a fűtésszerelő és számomra elfogadhatatlan baromságokat hadovált és kicsit felhúzott vele... evidens, hogy nem kötök be 600ezerért a házba gázt, mert azzal a probléma nincs megoldva, onnantól továbbra is csillagászati lenne a gázszámlám, ezt akartam első körben is elkerülni. Aszondja, vegyek egy faelgázosító kazánt... hát ez sem megoldás, mert ad1, dobhatnám a kukába a 300ezres kandallóm, ad2 nem tudom, ez min javítana... Na, a szolárt, azt nem javasolja, nem is értem, miért, de nem vitázok. A 6 hónap fűtési szezonban csak a 3 kemény hónapban nem nyújt megoldást, a 3 enyhe hónapban viszont kiváltja a többi fűtési módot, tehát ergó szerintem nagyon is van értelme.

Csütörtökre ad  a radiátor kiépítésre árajánlatot, bár én még mindig kacérkodok a gondolattal, hogy bekötjük magunk, szerintem ez azért nem olyan nagy cucc, hétvégén úgy sincs jobb dolgunk :) Igazából csak egy fúró kell és az értelmes pasim... mellesleg a fűtésátalakítása tökéletes lett :) Azt mondta a pasi, ő sem csinálta volna jobban :)

Nos, ha viszont veszek fűtőpatront a puffertartályba, mindenképp be kell köttetnem a 3 fázist és éjszakai órát kell igényelnem, ennek következtében viszont a túlfogyasztott 2500 kW-ot is ki kell delláznom...

Valahogy elegem van ebből az örökös körforgásból, hogy nincs az a pénz, ami ne menne el :S úgyhogy morogtam, Banditának, ő meg behúzta fülét farkát és csak hallgatott, hogy mi a bajom :S és hogy miért vele morgok, mikor ő nem tehet semmiről... amiben teljesen igaza is van, attól én még morgok, mert szomorú vagyok...

Nos, pont így telt az estém.

Délelőtt csak röhögtem a cégnél, megbeszélés volt, ahová nem volt kedvem menni, a főnök is mondta, hogy nem kell, így nem mentem, utána meg fogta a fejét, hogy miért nem mondtam... én minek mondjam, ha nem kérdez... kész vicc már ez az egész...

Úgyhogy ilyen az élet... Mától pedig lezárunk három szobát, hátha akkor nem csak 17 fokon sikerül tartani a lakást és a bojler is csak 2 órát fog üzemelni, mert szó szerint zabálja az áramot mínuszokban.

Mert olyan vagyok, amilyen és hát szólni akartam, de nem sérteni. Erre ő mondja, temető virág? Most vagy szimplán arra gondolt, amire én vagy olvassa, amit írok, ami elő is fordulhat, de még csak azt sem tudom eldönteni igazán, hogy ez zavar-e...

A sok kombinálással, másokra hallgatással eljutottunk odáig, hogy a kizárólagos padlófűtésünk nem bír annyit fűteni, mint amennyit a szigetelt falaink és az ablakaink hűtenek, ergó 13 fok van a hálóban, amellett, hogy fűtűnk éjjel-nappal, a szivattyúktól az áramszámlám az egekben, a fa meg fogy rendesen...

Ma jön egy fűtésszerelő csávó, az az érzésem, ezt nem úszom meg olcsón.

Banditával röhögnöm kellett, a 2 évnyi együttlét alatt még nem aludtunk így összebújva, mint most :)

Munkamániás szerint jól fejbe kéne verni.

Úgy esett, hogy romantikára vágynék, ha már öregszem, ehelyett ma lett a holnapból, virág átadás helyett meg vázában váró temető virág, legalább is nekem a fehér krizatém igazi temető virág...

Munkamániás meg azt mondja, hogy értékeljem inkább, hogy naponta mellettem ébred. 

Mégis morcos vagyok. Évi egy nap romantika, légyszi...

Nehezen viselem önmagammal szemben, ha semmittevésbe burkolózok, de tegnap pont ezt tettem. Reggel felkeltünk és elmentünk gombfoci edzésre és nem esett jól kisfiamnak a 2. hely, úgyhogy többet nem kell mennie... idegesíti, hogy a folyamatos edzés után sem jön össze... anya addig lányával kosarazott és elárulta, hogy gyerekkorában játszott a lúzer csapatban és sorra veszítettek minden meccset, ezután sikerült 20-ból 1-szer bedobni a labdát a kosárba :D de legalább megtanítottam pattogtatni, de szegény kis 120 centisemnek még veszélyes a kosárlabda.

Ezután mi történt? Semmi :) Anyám főzött én meg az ég adta világon semmit nem tettem, még vacsit is Bandita csinált :) Na jó, estére megmostam és belőttem a hajamat és elcsábítottam a Páromat, csak, hogy meglegyen a napi mozgás :)

Vasárnap jól indult a nap, megnyitottam a csapot és nem jött víz :D ezen Banditával jót röhögtünk, kihívtuk a vízművet, a pasi itt volt 10 perc alatt, addig kicsit megkopogtatta a csövet a vízóra aknában és láss csodát, megindult újra a víz :) Addig még lepergett a szemem előtt, hogy a lustaságnak ára van, mert se nem mosogattam, se nem mostam szombaton... Aztán kegyes volt velem a sors és hagyta, hogy összetakarítsak és kimossak... Bandita felmosott, fél óra alatt kész voltunk, addig gyerkőcök ágyneműt húztak. Főzés közben az idegbaj kerülgetett, valahogy nem akart úgy a tűzhelyem, ahogy én... fullon ment, mégis áztak csak az olajban a húsok :S

Délután kimentünk a tóra csúszkálni, kisfiam megcsinálta a lecóját, 6-ra sikerült kiscsajom lemaradását is kideríteni, de 8-ra mégsem sikerült végeznünk, úgyhogy a héten lesz még mit pótolni :S

Megnéztem a villanyórát, nem kellett volna, havi 1000 kW a fogyasztásunk :S úgyhogy holnap veszünk egy digitális fogyasztásmérőt, hogy tudjuk, mit kell kidobni... és nagyon fontolóra vettem mégis a meleg vizes szolár fűtésrásegítést, a fotovoltaikusra még nyugaton sincs támogatás, akkor itt sem lesz tuti...

Egy szó az elmúlt napokban felkavart, "elképzelhető", ez a válasz egy hülye elméleti kérdésre, aminek értelme sincs, legyünk őszinték... meg kell tanulnom abbahagyni a mi lenne, ha teóriákat, ha meg nem sikerül, akkor rögtönözve módosítani az elképzeléseket...

Ennyit az agymenéseimről... A logisztika tanáron meg tegnap gondolkodtam a kádban, azért tegez, mert én vagyok az egyik legidősebb a csapatban és miért akar a nője előtt flörtölni? Mivel azonban jelét nem mutattam, hogy vevő vagyok a dologra, csírájába fojtottam, csak fura volt, lehet, hogy sokszor vagyok MINDENben provokatív, az órákon az aktív együttműködésem sem sikerült unalmasnak, de attól még furcsállom...

kontra

 új molett csaj :D

Én továbbra is a molett párti maradok, valószínűleg a férfiak nagy többsége már nem, de kit érdekel a nagy többség? :) 

Nem szoktam képeket megosztani, de ez nagyon tetszik :)

 U.i.: Na, Bandita berágott a képen, teljesen vicces... Szerinte nem fair a vékony nőkkel szemben, hogy nem pl. Cindy Crawford-ot tették relációba Marilyn-nel. Szerinte ennyi erővel berakhattak volna egy dagadt háziasszonyt is Marilyn helyére és mindjárt más felé billen a mérleg nyelve...

Nem is értem, miért húzza fel magát egy ilyen képen, nem nehéz kitalálni, melyik kategóriába tartozom, azt sem, hogy én vagyok az első molett nője Banditának, az eddigiek inkább a 2. kategóriába tartoztak, de ő tudja, én attól még soha nem leszek a 2. kategóriába tartozó nő, mert így jobban érzem magam, természetesen lenne rajtam mit formálni, de tudok így élni önmagammal :)

Nem kicsit, nincs okom rá, de elegem, az van...

Nem is tudom, mit mondhatnék vagy mit nem...

Banditával elég takarékon beszélgettem, gyorsan feltűnt, hogy nem beszélek, nem kérdezte, mi volt az állásinterjún, én meg nem mondtam...

Utálom, mikor nincs okom rá, hogy szarul érezzem magam, mégis úgy érzem :S

Nagyfiammal pizzáztunk tegnap :) megünnepeltük az ötösét, kiscsajom meg pörgött, mint a búúúúgócsiga, már a tesója is rászólt :D

E n n y i

minden téren... hol jó irányt vesznek a dolgok, hol rosszat, de nem áll egy helyben semmi.

Nagyfiam: A legfontosabb, hatott a tanító nénire a szövegem, úgyhogy kisfiamat előre ültette és máris 2-es helyett 5-ös lett a szövegértése, úgyhogy megígértem neki, hogy este pizzázunk :) Ma rámcsörgött tesóm az állásinterjúról hazafelé, hogy hívott a suli, hogy elesett a kisfiam és beverte a buksiját, a kezét és a lábikóját. Úgyhogy iszkoltam be a suliba, összeszedtem a csibémet, roppant büszke volt, hogy az ő anyukája betoppant az órára :) Kutya baja, kicsit fáj az ujja, a térde és a buksija csontja, de se szédülés, se hányás, úgyhogy nem nagy a tragédia. Mellesleg megígértem neki, hogy járhat foci edzésre, úgyhogy alig várja és hulla boldog :) Szombaton meg még gombfoci bajnokság is lesz :)

Kiscsajom: Tegnap visszavittem a dokihoz és elfelejtettem szólni, hogy jó lenne, ha már ma mehetne suliba, így csak hétfőn mehet, hát madarat lehetett vele fogatni, hogy lemarad a dupla magyarról :)) Szomszéd néninél aludt, a lánya felvitte a dombra távcsövezni, annyira kipurcant, hogy délután meg sem tudtam látogatni, mert 6-kor már bealudt :)

Bandita: Este csúnyán összevesztünk, ugye megint előrukkolt a témával, hogy ő nem akar jönni pesti barátnőmékhez, ő nem szereti a családosok programjait és szívesebben menne haza.... én meg kifakadtam, hogy elmehet melegebb éghajlatra, novemberben kértem meg rá, hogy fontos nekem, hogy a legjobb barátaimhoz elkísérjen, ők ezerrel várnak, már vendég ágyat vettek az új házba, stb. Mondtam neki, még ha nem is tűnt fel, ő családos lett, a gyerekek nagyon szeretik és hogy ő a családosokról mindig kívülállóként beszél, ez felettébb sértő és bántó. Előhozta a gyerektémát is, én pedig blokkoltam, nem akarok TŐLE gyereket, ő nem az a típus, akivel szeretnék, ő nem CSALÁDcentrikus, akármennyire azt hittem az elején. Én pedig nem akarok olyasvalakivel gyereket, aki nem tud mit kezdeni vele és a felelősséget egy az egyben rámtolja. Előjött a nagy dumával, amitől én alapban is falnak megyek, hogy ha gyereket akart volna, gyereke lenne, nem kutyája... gyűlölöm az ilyesfajta megnyilvánulásokat. Szerinte nem vagyok fair vele szemben, hisz ő szereti a gyerekeimet és foglalkozik velük, de nem akar sajátot és kész vagy majd csak évek múlva... engem meg ez nem érdekel hosszútávon... Végül eljön velünk, duzzogva, bár még gondolkodom, hogy szeretném-e, hogy jöjjön, az bánt, hogy esélyt sem ad arra, hogy megismerje a barátaimat és esetleg megszeresse, mert ők nem az ő barátai...  Mondtam, hogy én sem örülök, hogy tesója napokra jön, amikor jön, de elfogadtam, mert így adta magát a helyzet, ezzel a svunggal el is mentem aludni, bejött utánam és csak annyit mondtam, mi annyira más világból jövünk, más az értékrendünk és az elképzelésünk az életről, ő pedig csak annyit mondott, hogy szeret és ezzel el is aludtam.

Meló: Megkaptam a hatalmas béremelésem, végülis 60 % több meló kemény 6 %-os béremelést eredményezett. Gondolkodom rajta, hogy bemegyek a főnökhöz és megmondom, hogy nem vállalom az új pozíciót és nem kérem a fizetésemelést sem, akkor folyik majd le az arca, asszem... Aztán voltam ma állásinterjún, kicsi cég, nagyon rugalmas, baráti hangulattal teli, letegeződtünk az irodavezetővel, több, mint egy órát beszélgettünk, igazából azt mondta, hogy szívesebben venne fel pasit, de mivel én nőből vagyok és műszakilag is és az adminisztratív oldalon is a toppon vagyok, nagyon gondolkodik, hogy módosítja az álláspontját. Eljutottunk a fizetésig, azt hittem hanyatt dobom magam, mondtam, mennyit kérek, majd mondta, hogy az kevés, hozta a szakágra szóló kolletív szerződés előírásait és alapban rádobatott bruttó harminc ezret azzal a kikötéssel, hogy 3 hónap múlva újra emelnek. Hazaérve újra csörgött, hogy mikor tudnék kezdeni. Nagyon tetszik a meló, remélem felvesznek és elküldhetem leendő ex főnökömet a sóhivatalba a 6 % emelésével együtt.

Tök jó kedvem van ma, szójátékozok egész nap és szórakoztatom vele kérve és kéretlenül a környezetemet :) A főnöknek szerintem feltűnt, hogy angolt tanulok, úgyhogy falhoz állított, hogy hogy állok a restanciáimmal, de mivel minden kész, ezt a meccset én nyertem :PPP

Most pedig egy végre valahol kedves ügyintézővel beszélek, mondja is, mivel én nem találtam a programban az ikont, hogy megpróbálja megkeresni, mert ő sem szőke, de tényleg nincs meg :D

A parasztvakítás pedig vettem egy nobutries therapy kezelést tesómnk utólag a születésnapjára, ő meg előre az enyémre, na, na, na???

Mérgelődök nagyfiamon, otthon a helyesírás és a matek is tök jól megy, erre önbizalomhiányból és trehányságból adódóan folyamatosan 2-eseket hoz :( fel tudnék robbanni...

Reggel doki néni kegyelmezett kiscsajomnak, egész hétre betegszabit kapott, hát mit mondjak, madarat lehetett vele fogatni, hogy nem kell holnap résztvennie a dupla magyaron :))

Nagyfiam meg valószínűleg laktózérzékeny, kapott is rá gyógyszert, ha újra görcsölne, eggyel könnyebb lesz már az életünk, lesz mit bevenni rá :)

Éjnek éjjelén pedig szembesítést végeztünk, ugye-ugye-ugye :D

Megyek is vissza a forecasts and results fejezetemhez, március eleje ugyan még nincs olyan közel, de még van is vagy 6 fejezetem, amin át kell rágnom magam :)

Den16 inspirációjára kezdtem el ezeket a gondolatokat szövögetni.

Néha rendkívül naív vagyok, néha meg rendkívül dörzsölt... na mindegy, az érzelmi világomban mindig is rózsaszín ködfelhő volt-van-lesz :)

Én arról a kapcsolati mintáról álmodom, amit nagyszüleim mintáztak. 51 évig boldogan éltek és szerették egymást. Nagymamám 10 évnyi egyedüllét után sem tudja megszokni a helyzetet... mindig azt mondja, akik utálták egymást, mennyivel könnyebben víg-özvegyülnek, őt pedig nyomasztja az űr, amit hátra hagyott nagypapám...

Másrészt megígértem 5 éves a nagymamámnak, hogy gazdag férjet keresek :) Ez ugye nem jött be többszörösen sem :) de bevallom, annyira nem is bánom, ki tudja, mekkora árat kellene érte fizetni.

A másik mondása nagyimnak, hogy "jobb sose jön", tarts ki amellett, akivel vagy, hozd ki abból a maximumot, mert nem tudhatod, milyen (rejtett) hibái lehetnek a következőnek...

És Bandita mennyire képes holtomiglant játszani?

Fogalmam sincs és nem is lehet, nem vagyok jövőbe látó.

De nézzük a mai férfiakat...

Azoknál mindenképp jobb, mint azok a pasik, akik 40 évesen nem tudják elkötelezni magukat, nem bírnak egy nőnél leragadni.

Azoknál is, akik azt hiszik a pénztárcájukkal bármit kompenzálni lehet.

Ragaszkodik hozzánk és boldog velünk... és akkor itt a többesszámot ki kell emelnem. A gyerekek nagyon szeretik és jó mintát formál számukra, jó apakép.

éééés nem utolsó sorban szeret és én is szeretem. Imádom, hogy séta közben reflexből nyúl a kezem után, hogy megölel, ha hazaérek, 2 év után is felkel reggel, mikor még aludhatna, csak hogy kávét főzzön nekem és még sorolhatnám.

Ha jobban körülnézek, nem szeretnék senkivel cserélni, senkinek nincs számomra szebb, jobb, harmónikusabb kapcsolata.

Az, hogy nem akar gyereket vagy házasságot sok mindent nem számít, elfogadja a gyerekeimet, az sokkal többet nyom a latban.

Míg terveket szövögetünk nyugdíjas korunkra és mindketten kétségbe esünk annak gondolatától, hogy a másik elhagyhat, addig úgy gondolom, hogy minden rendben.

Tehát tegnap állt a bál... én meg néztem, mint Rozi a moziban. Nem az bántott, hogy kifakadt, egyetértek, nekem is elegem van, hogy a gyerkőcökre százszor rá kell szólni, eddig kivonta magát a nevelésből, most meg nem egyeztet, még ezzel is tudok élni, bár a jövőben ragaszkodok hozzá, hogy konzekvensen ugyanazt az álláspontot képviseljük.

Ami nagyon bántott, hogy minden előjel nélkül fakadt ki és lelécelt, kiszellőztette a fejét, de ELMENT! Én pedig azon gondolkodtam mindvégig, hogy mi lesz, ha egyszer csak minden előjel nélkül kilép az életünkből, mert nem mondja, mi a baja, fogja a cucctáskáját és elmegy...

Hazajött, kisírt szemekkel és még mindig fogalmam sem volt, mellesleg sértődött is voltam, mert csak egy nyugis estét szerettem volna.

Elmentek a gyerekek aludni, odabújt, de nem szólt semmit, nyaggattam, mert nekem ez igenis fontos, hogy tudjam, mi a baj, aztán kibújt a szög a zsákból... őt ez idegesítette, hogy mi megint egész nap pakolunk és a gyerekekkel egyenként kell összeveszni, hogy segítsenek, arról nem is beszélve, hogy a saját cuccaikat nem rakják el... ami teljesen jogos, tök igaza van és egy az egyben az ő véleményén vagyok, de ezt nem így kellett volna és főleg nem elmenni... utána már kiborult, hogy hiányzik neki az anyukája és a nagymamája is és roppantul magányos lett a sötétben az utcán és az ő fejében is az járt, mi lesz, ha egyszer cucctáskával és kutyával megy ott, ha elmegy végleg.

Én pedig kiszakadtam a rózsaszínű felhők közül, hogy mennyire labilis és instabil a kapcsolatunk, erre ebben a formában nem számítottam... :S Délelőtt lenyugtatott, hogy egyszerűen szar napja volt és jó úton haladunk, hogy együtt öregedjünk meg, én mégis kicsit visszavonulóssá váltam, a tegnapi nap kicsit megtörte az illúzióimat.

A nap negatívuma: Még mindig zaklat az építő, már megfogalmaztam a választ, amit elé tárok, mert horrorisztikus összeggel akar levenni a festés miatt, mindamellett, hogy egyik nyílás méret sem volt megfelelő, úgyhogy erősen felejtős az ügy, de még nem vagyok elég erős hozzá, hogy ezzel konfrontáljam.

A nap pozitívuma: Csütörtökön 10-kor megyek egy állásinterjúra :) ez teljesen feldobott, nagyon tetszik maga a munka leírása és a cég sincs messze, úgyhogy lehet szurkolni :)

Kösziii :)

Most épp semmit nem értek... nem kell mindig értenem a háttérben zajló dolgokhoz...

Úgy alakult, hogy Bandita már morgósan kelt, leszúrta valamiért nagyfiamat, semmi extra, a szokásos, otthagyta, nem csinálta. Aztán napközben még párszor. Elrakta a most kapott játékát, egyetértettem, ha már nem rakta el a helyére, kérés ellenére sem, hogy azonnal kapja vissza, de miután segített tisztességesen fát rakodni és segített a nappaliban is, én úgy gondoltam, hogy eljött az ideje, hogy visszakapja, hát Bandita nem így gondolta és elkezdte az asztal alól kihányni a vendégszobában a cuccokat, ordibált és anyázott, majd elment, állítólag boltba. Majd egy óra után hazatért, most meg úgy gondolom sír, de nem tudok mit mondani...

Szépen kértem, jöjjön velem a barátaimhoz, tényleg tök jó fejek és nagyon szeretem őket, ma megint előhozta, hogy ő nem akar, hát akkor menj... nem kellenek közös programok, elszingliskedek én továbbra is, 2 év alatt most kérem meg először, mellesleg bejelentettem novemberben, hogy februárba megyünk, 2 napra!! De ha nem, hát nem. Nem gond, van itt gond elég, csak úgy tűnik, nekem nem tűnt fel. 

Valahol még én vagyok az ostoba, továbbra is hinni a holtomiglan baromságban, ugyan már fel kéne ébredni és fel kellene nőni, ma tudatosult bennem, hogy mindegy, mennyire vagyunk jól meg, bármely pillanatban fordulhat a kocka és vége. Nagylány vagyok, megtanulom kezelni vagy élni a helyzettel...

Igazából teljesen átlagos a hétvégénk, na jó, vannak kiemelkedő momentumok fel is és le is...

Kiscsajom egész nap morog, mondjuk beteg, úgyhogy valamilyen szinten megértem. Délelőtt nagyfiam akadt ki, hogy ő nem mehet az unokatesójához játszani, mert itthon fát kell pakolni, most a kiscsajom... az persze egyiket sem zavarja, hogy egész nap mosok-főzök-takarítok, az nem gond, csak nekik ne kelljen mozdulniuk, komolyan agyrém...

Bandita is morog velük ezerrel, tiszta diliház...

Tegnap szerelembe estem, mert megérdemlem alapon egy 2 méteres, 70 kilós csodába, gyönyörű és praktikus és ráadásul két legyet ütök vele egy csapásra, úgyhogy ez lesz a következő beruházásom. Egy hűtő. Ami bosszant és felháborít, hogy uszkve 15ezerrel olcsóbb, ha Németországból!! hozatom házhoz. Mást nem ugye nem mindegy, hogy 18 vagy 27 százalék az Áfa. Úgyhogy kész vicc, de Németországból hozatok hűtőt, illetve a többi konyhagépem is onnan lesz és ha valami kell barkácsboltból, ezentúl az is Ausztriából lesz, no meg a kaja is, mert már az ára is jobb, a minőségről ugye ne is beszéljünk.

Aztán, tök jó voltam angolból, pedig messze nem szoktam az lenni, de tegnap valahogy ment és igazából még van 5 hetem a 6 fejezet speciális szókincsét megtanulni, úgyhogy neki is fogok látni, át kell mennem a vizsgán.

Tegnap reggel Bandita kezdeményezésére szeretkeztünk, ilyen még nem volt :) Jó, egy hete nem volt semmi, kicsit le vagyunk pukkanva estére, pénteken meg leszívott a suli, de attól még meglepődtem :) Este is fergetegeset szeretkeztünk, néha úgy érzem megrekedünk a szokványosságnál, aztán mégis máshogy alakul. 

Volt némi feszültség is, hogy néha abból, amit tesz, több a kár, mint a haszon, aztán közgáz felvilágosított, hogy ez pasiknál szimpla génhiba, úgyhogy beletörődtem és nem morcoskodtam tovább.

Este filmet néztünk, nekem nagyon tetszett, ő meg bealudt rajta :D A boldogító talán. Szerintem fergeteges, talán még tanulságos is, de inkább szórakoztató. 

Úgyhogy indulok fát rakodni :) Szép napot!

Királyul érzem magam, fáradt vagyok, de mint tudjuk a temérdek teendőimet magamnak köszönhetem, de...

Pénz ... vannak lehetőségeim, tudok maszekban fordítani, van fix heti bevételem az ügyvédi irodából, kapok a suli által támogatást és van fizetésem... tényleg minden lehetőséget megragadok és azt hiszem van is hozzá tehetségem, hogy ezt megtegyem. Felszabadultam és értékelem a jól létet mármint testileg, mert anyagilag még messze vagyok tőle, de már nem elérhetetlen messzeségben.

Munka ... igazából kapcsolódik fentiekhez és az, hogy a fő munkahelyem nem fő nyeremény, hát annyi bajom legyen, igazából tesómmal néha végig dumáljuk a napot, úgyhogy annyira nem szar, bele sem szakadok a munkába és 3 perces a napi ingázásom :)

Szerelem ... szeretem Banditát, minden hibájával együtt, pont úgy, ahogy van és ha jobban belegondolok, ő is szeret engem, kell ennél több? Azt hiszem ő a másik felem, már többször gondolkodtam rajta, ha ő nem lenne annyira passzív életű, akkor nem tudnám kiélni az aktivitásomat e téren és nem lennék boldog. Nyilván ennek vannak hátulütői, de minek nincsenek?

Család ... imádom a két nagyszájú kisiskolásomat és azt is, hogy ilyen okosak :) Igazából nagyfiamnál is az bosszant, hogy nagyon okos, csak figyelmetlen... ezt ugye itthon egy 'ja bocsival" el lehet intézni, de a dolgozatnál az pont levonás... talán idővel megtanulja. Kiscsajom eggyel egyszerűbb eset, a csupa arany csillagával, a kis bogárkám :) És ugye a gyerektéma... tényleg nem lehet megerőszakolni a sorsot. Vagy lesz, vagy nem, ha nem dönt, azzal is dönt. Ha pedig a távoli jövőben egyszer azért hagy el, mert akar, én meg már nem, akkor meg úgy is jó....

Vagyok már annyira pozitív, hogy az már zavaró? :)

A múltkori pasival történt beszélgetés után, most a feleségével dumáltam :)

o    hogy definiálnál egy házasságot?

o    a szükséges rossz!!! 

o    ne bassz

o    most viccen kívül

o    miért???, te?

o    fogalmam sincs, mitől lesz te+én-ből mi?

o    csöpögős nyálra gondolsz??? az ember megtalálja a másik felét, a szerelem lángra lobban, ...stb???

o    nem tudom, nincs házunk, csak házad és házam, nincs gyerekünk, csak gyerekem és nem is érzem, hogy mi volnánk... érted?

o    most a ti házasságotokról beszélünk vagy általánosságban? 

o    nekünk nem lesz házasságunk, esze ágában nincs elvenni

o    de arra gondolsz, hogy neki megmagyarázni ? vagy dolgozatot írsz? 

o    neki vagy inkább magamnak, hogy így mi vagyunk vagy csak te meg én

o    akkor inkább magadnak akarod bebeszélni hogy "ti" vagytok...annak ellenére hogy vagy a "mi" a gyerekekkel , és van ő...nem?

o    így van

o    várj várj...miért gondolkozol most ezen?

o    nem tudom... mert lassan 2 éve együtt vagyunk és semmi sem lett mi

o    nem akar gyereket, házasságot, annyit mond, ő így szeret és így akar velem megöregedni

o    te meg nem...

o    szeretem, de én szeretnék gyereket, házasságot, családot...

o    ..igen ilyenkor jön a kérdés,,...feláldozzam magam és a terveim...vagy feláldozzam a szerelmem...

o    melyiket ajánlod? 

o    nem tom...nehéz kérdés...

o    csak attól, hogy feláldozom a kapcsolatomat, a terveim nem biztos, hogy valóra válnak

o    ez igaz...de ha esélyt sem adsz neki akkor tuti hogy nem...viszont ha maradsz a kapcsolatban, akkor boldog lehetsz még egy pár hónapig, éviig...amíg bírod , hogy a "gyerektelenséget"...vagy kitartasz mellette, és előbb utóbb úgyis rábólint!:-)

o    na, ez az, amit senki nem lát előre 

Úgy döntöttem és igazából erősen afelé tendálok, ugyan még vannak fekete lyukak az életemben, de alapjában véve kezd kisütni felettem a nap.

Az elmúlt 3 évem bátran mondhatjuk, horrorisztikusra sikeredett, a lakás eladásával kapcsolatban, főleg, hogy manapság, amikor jelzálog hitel stopp van, kijelenthetjük, hogy akkora mázlim volt, mint még életemben sem, hogy kápés vevőre akadtam, a szerencse nagy csillaga rám ragyogott, bár tegyük azt is azért a rend kedvéért hozzá, hogy ha nem küzdök, harcolok annyit érte, akkor a szerencsecsillag mit sem ér...

Aztán jött egy olyan infó, ami még jobban beragyogta az egemet... Nem kellett volna a MÁK felé az Exem szocpol felét visszafizetni, mivel az adásvételi szerződés kötésétől számít a 10 év, amíg beterhelik az ingatlant, nem a gyermek születése számít, ergó a jelzálog lejárt novemberben, míg a visszafizetés januárban történt... Most várok néhány napot, majd ügyvédileg iratok egy levelet, hogy fizessék vissza :) Így a lakás által okozott kár 1/3-ra csökken.

A hétvégén valahogy befelé fordulós voltam, boldog voltam, az angol tanárunk lebetegedett, így szombaton nem kellett suliba mennem... kábé 5 órára végeztem mindennel. Jutott idő pihenésre, kiscsajommal barbie-zásra, akkorákat vihogtunk, hogy felvertük délelőtt Banditát...

Bandita meg hát, ő, nem tudom, rá is kérdezett, mi a bajom, nem bújok, egész hétvégén olyan mélabús voltam... hogy csak annyit szóltam, hogy remélem a kanapé ALATT is felmos, nem csak körbe mossa... erre be is rágott, én pedig szimplán utálom a tessék-lássék rendet...

Aztán meg valami kistesós sztori jött szóba, mondta kiscsajomnak, hogy ha lesz kistesód, blablabla ... majd ha 10 éves leszel... tehát uszke 3 év múlva, mivel nyár elején lesz 7. nos viszont, ha azt tekintem, hogy 33 éves vagyok, ha ahhoz azt a 3 évet adom hozzá, az nem 35 alatt van, tehát ennyire szarba sem vesszük az én óhajaimat... mindegy, berágtam rá... ha ez lesz a vesztünk, akkor ez lesz, én nem engedek a 21-ből, vagy jövő januárban eldönti vagy többé számomra a téma nem létezik...

Úgyhogy így telt a hétvégénk, ennek tükrében. Aztán valahogy nekem sem volt meg az igényem, no meg a hangulatom sem, hogy szeretkezzünk... bár szombatra betervezte, aztán filmnézés után olyan szinten fáradtak voltunk, hogy elmaradt... majd betervezte vasárnapra is. Aztán megesett, pedig nem voltam hangulatban, aztán csinált :) Valahogy a szeretkezés talán az egyetlen, amivel 'módosítani' lehet a hangulatomat... onnantól újra bújtam cica módjára, meg reggel is, ő pedig csak mosolygott, mert a hétvége végére már kezdett aggódni, hogy mi a bajom...

Kisfiamat pedig erősen gondolkodom, hogy orvoshoz kellene vinnem, az este megint görcsölt a hasa... most, hogy nem vagyok már idegbeteg a sok szartól, odabújtam hozzá... fogalmam sincs, hogy a joghurtot nem bírja vagy a tejet. de valami nagyon nem tesz jót a pocijának... altatódalt énekeltem, simiztem egy órán át... majd visszamentem a helyemre és aludtunk mindannyian... pont ilyen anya leszek ezentúl mindig... az ordibálós idegbeteget eltávolítom a színről... imádom ezt a két kiscsillagot.

A helyzet nyugaton változatlan, mondhatnám akár... bár nem így van, kis szerencsével jövő hét közepéig visszafizetem a privát személyektől kapott kölcsöneimet, már fél siker... :)

Mellesleg leszívták a cégnél csúnyán az energiáimat, imádok statikusoknak és mérnököknek fordítani, de megint megdícsért a pasi, hogy fenomenális, hogy eligazodok a szakzsargonban... barátom és ha még azt is tudnád, hogy semmiféle műszaki előképzettséggel nem rendelkezem :) úgyhogy már ott lekáosodtam...

Aztán potom 3 órát töltöttem a körmös csajnál, de most végre újra csilli-villi a kezem :) de mondjuk 8 óra volt, mire hazaértem :S

Most meg statisztikát próbálok felfogni, enyhén tompa agyammal :) így nagyon nem egyszerű, főleg, hogy 30 oldallal ezelőtt elvesztettem a fonalat :D

Na, a pancserségem netovábbja, jövő hétre állás interjúra vár egy fejvadász és fogalmam sincs, mi volt az állás leírásában, mennyi lóvét ajánlanak és pontosan mit kéne tenni, ráadásul mindezt a tesóm zsugázta le nekem, míg én tárgyaltam, még visszakérdezni sem tudtam :D

Nos, mivel minden sürgős teendőmet elintéztem és marha mód nincs kedvem a pénteki vizsgára tanulni, így olvasgatni kezdtem a neten és mit találtam :))

Már csak azért is bemásolom, mert a linkre kattintani kell, ezt pedig csak olvasni... ámultam és bámultam, tényleg tök jó ötletek :) ilyen sosem jutott volna eszembe, asszem átküldöm Banditának is :)

Elolvastam a másik oldalát is, hogy mit tehet egy nő, blablabla... de nem gondolom, hogy ezek a nyálas dolgok bejönnének a pasiknak :)

Íme néhány romantikus ötlet férfi társaim számára, amivel nem fognak kudarcot vallani.

1. tipp:

Vegyél egy szép díszes közepes méretű dobozkát. Írd rá a párod nevét. Mond azt a párodnak, hogy az egy varázsdoboz és időnként ajándékot lehet benne találni. Kérd meg, hogy a szobájában vagy lakásában helyezzétek el egy fix helyen (mikor ez történik még mondhatsz egy-két varázsszót is mintegy aktiválva a varázsdobozt).

Ezután időnként pár hetente a párod tudta nélkül helyezz el benne apró kis ajándékokat: pl. színházjegy, koncertjegy, selyemsál, apró bizsu, ékszer, egy illatos díszes cetli azzal a felirattal, hogy "Szeretlek", egy fénykép rólad, egy kis csokoládé stb. A lényeg, hogy váratlanul és tudta nélkül helyezz el benne ajándékot neki.

2. tipp:

Ez egy hétvégi tipp, mert kicsi szervezést és időt igényel. Reggelizzetek az ágyban: 

1. Szív alakú tükörtojás. A legtöbb konyhai felszerelés boltban lehet kapni szív alakú tükörtojásfőzőt.
2. Francia pirítós 
3. Zabpehely 
4. Gyümölcslé
5. Virág

3 tipp:

"Vásárolj a közeli szépségüzletben vagy szépség "klinikán" egy ajándékutalványt és ajándékozd egy kísérőkártyával együtt a párodnak ezzel a felirattal:

"Egy különleges kényeztető kezelés egy különleges személynek:)."

Ezt az ajándékot berakhatod a fehérneműi közé vagy párnájára, hogy ő találja meg."

4. tipp:

Kérd meg a párod, hogy csütörtök este pakoljon össze valami kényelmes ruhát és cipőt, mert hétvégén elmentek több napra kirándulni. Semmiképpen se mond meg neki, hogy hová szeretnéd elvinni. Pénteken munka után menj el érte kocsival és azonnal induljatok el kirándulni. Te persze már előre foglalj le egy szép helyen panzióban vagy kis hotelben szobát hétvégére.

5. tipp:

Vásárolj egy doboz bonbont, óvatosan bontsd ki, és csempéssz bele egy üdvözlőkártyát, majd óvatosan ragaszd vissza, mintha fel sem lett volna bontva. Az üdvözlőkártyára természetesen írj valami romantikusat pl: "A világ legszebb szemű és legszeretnivalóbb teremtésének, az én csacsogó kicsi Katimnak." és persze az aláírásod.

6. tipp:

Mikor a partnered tanul, olvas az asztalnál vagy a székben, óvatosan állj mögé és masszírozd meg a vállát, fejét (persze ha a frizurája engedi). Ha lehet, akkor ne fél perc legyen, hanem 5-10 perc legalább. Ha végeztél, akkor lágyan csókold meg a nyakát.

7. tipp:

Töltsd meg a kocsid csomagtartóját lufikkal (héliummal töltöttek). Menjetek el egy romantikus helyre kirándulni. Az ideális hely egy magaslati pont, ahonnan kiváló kilátás van a tájra. Mikor megérkeztek tégy úgy, mintha már Te indulnál is a sétára, és gondoskodj arról,hogy ő közelebb legyen a kocsi csomagtartójához. Dobd neki oda a kulcsot és kérd meg, hogy a kocsi csomagtartójából vegye ki a kabátodat.

Az is jó, ha távirányítású a kocsi csomagtartója a lényeg, hogy Ő ott legyen, közvetlen mellette mikor kinyitásra kerül a csomagtartó és kiszáll belőle a sok szív, gömb és egyéb romantikus formájú lufi.

+1 tipp:

Az előző példát kiegészítheted azzal, hogy minden lufira rákötsz egy szíves képeslapot megcímezve neki és felbélyegezve illetve ráírva ez a szöveg   "Ez X és Y szerelmes képeslapja. Ha megtalálod ezt kérlek, dobd be egy postaládába, hogy szerelmük örökké tartson. Köszönöm.". 

Így mikor a lufi kidurran és leesik és valaki megtalálja a képeslapot bedobja a postaládába és a képeslap visszajut a párodhoz.

ja és a link, ahol mindezt találtam, még mielőtt plágiummá válik: http://www.hoditsdvissza.hu/romantikus-tippek-ferfiaknak

Olyan semmihez nincs kedvem, na jó, kivétel erősíti a szabályt, egész jól elkeresgélek aktívan nyaralásokat, pedig nem is megyünk... legalábbis eddig úgy tűnik és szerintem úgy is marad.

Aztán, csak a vicc és a (t)rend kedvéért, Banditának este bedobtam, persze szivatásból, hogy tudod kedvesem, elég viccesen hangzik "az akkor inkább elveszlek", ő meg azonnal védekezett, hogy vicc volt és abszolút nem gondolta komolyan. Aztán vagy fél órát röhögtem még rajta, meg ő is, nem is tudom, bosszant-e az infantilizmusa néha... igazából nem is érdekel, az biztos, ezekkel a baklövéseivel simán elérte, hogy még véletlenül se legyen esküvőnk, végül is ez volt a célja, úgyhogy jól csinálta... aztán eldöntöttem, hogy igaza van, ha neki nem fontos az én óhajom és a saját feje után megy, akkor én miért ne tehetném, ha szeret, marad, ha nem, meg lépjen. Neki nincs gyereke, nekem van két tündér bogaram. Ő eldöntötte, hogy nem kell neki, ha meggondolja magát, akkor keressen hozzá anyát, én pedig úgy élem az életemet, ahogy nekem tetszik.

Ami még mélységesen felháborít, a nem dohányzók védelme. Ad1 szerencsétlen vendéglátósok pár millát beleöltek fejenként pár éve a dohányzó-nem dohányzók kialakításába, most meg egy huszárvágással megszüntették és minden nem dohányzó lett. Persze a munkahelyek is, na most, engem, mint dohányzót ki a fészkes fene véd a fagytól, hótól, esőtől és széltől? Semmi problámam a dohányzó szobákkal, na de az, hogy az épületben, zárt helyiségben nem gyújthatok rá, ez kiveri a biztosítékot. Úgyhogy innentől megszüntettem a kávézókba, éttermekbe járást, sőt erősen gondolkodom azon is, hogy abbahagyom a dohányzást, aztán szedje az állam az adóját, ahonnan akarja... felháborító...

Fél bankkal végeztem, a másik fele még várat magára... vihetek még a végrehajtónak is pénzt, nem éri be a behajtási költséggel, amit a banknak fizettem és mindezt jogosulatlanul, feháborító.

A házhiteles bankom meg kéri az értékbecslői utalásról szóló bizonylatot, amit az ő bankjukból indítottam, mert nem találja... agyrém :D

Aztán meg szentimentális lettem szombaton... Bandita meg minden, csak nem diplomatikus. Szóval mondtam neki, mikor édes kettecskén voltunk a házában, már bekucorodtunk az ágyba és filmet néztünk, hogy babát szeretnék. Ő meg hát a maga módján közölte velem, hogy ő meg nagyon nem, elmondta, mekkora púp lenne a hátunkon előről kezdeni mindent, blablabla... az egyetlen ész érve az volt, hogy le vagyunk égve és jelen helyzetben nem engedhetjük meg magunknak, hogy bébit vállaljunk... bedobott hasonlóakat, hogy akkor inkább elveszlek feleségül... hát drágám, engem 'akkor inkább'-ból senki ne akarjon feleségül venni, úgyhogy grrr. Én igazából 2 mondatot mondtam, utána pedig egész este, illetve másnap a hazaúton mondta a magáét... én pedig csak hallgattam-hallgattam. Egy nagyon meghatározó pozitív mondata volt, szeret és szeretne boldoggá tenni, de reméli ahhoz nem kell gyerek, hogy ez megtörténjen. A gyerek sztorit pedig vegyünk újra jövő ilyenkor fontolóra, az anyagiak és az akkori helyzetünknek megfelelően.

Ezzel én ki is egyeztem, mindenesetre nehéz hétvégénk volt, de most érzetette először igazán, hogy mennyire fontos vagyok neki és mennyire szeret...

Elvileg hulla boldognak kellene lennem, ma megyek és kifizetem a jelzálogos bankot és lezáródik a horror, minden komplikáció nélkül - remélem. A végrehajtós sztori meg már csak tízezreken múlhat, tehát smafu a 25 millához képest... és mégsem vagyok boldog, igazából hulla fáradt vagyok, kimerült és még talán kicsit letargikus is és nem tudom, hogy miért, mikor épp a bőrömből kellene kibújnom örömömben, de nem megy...

Tesóm ezt jósolta, ha vége lesz mindennek, akkor az adrenalin által okozott pörgés megszűnik és összeroppanok és kicsit úgy is érzem magam, mint aki esik elemeire szét... a héten szinte semmit nem csináltam, a cégnél is csak a legszükségesebbet, maszek és suli sem volt, mégis úgy járok, mint egy holtkóros és igazából nem értem...

Pedig 3 éve nap, mint nap ezzel feküdtem és ezzel keltem, esélytelen és kilátástalan volt az életem és most mégsem vagyok boldog? Pedig ezt az eufóriát annyira megérdemelném és nem dolgozik bennem, csak a végtelen kimerültség...

Kába vagyok, leszívott rendesen a tegnapi nap, a folyamatos viták, elegem van már belőlük, de komolyan...

Ott kezdődik, hogy a végrehajtó banktól kaptam egy papírt, ami értelmezhetetlen még az ügyvédem számára is... zsír karaj, méghozzá ...X forint behajtási költség, ami tartalmazza a Bankunk által már megfizetett Y forint végrehajtási költség előleget... Tájékoztatjuk, hogy Adós a behajtási költséget közvetlenül a banknak fizeti meg. Kérjük a végrehajtót, hogy fenti tartozás tükrében Adósunk felé a végrehajtási költségeket kiterhelni és részünkre végleges elszámolás céljából díjjegyzéket küldeni szíveskedjen.

Na, én erre azt mondtam a végrehajtónak, hogy szerintem nekem már nem kell fizetnem, mert a tartozás a bank felé nyolcadolódott, tehát szerintem a végrehajtási költség is, ennek ellenére mégis beszedték tőlem a felét, tehát max. visszakapok... a végrehajtónak meg nem volt kedve dolgozni, úgyhogy kedden térünk vissza rá... zsír király... amint a kezemben a törlési engedély, azonnal tértivevényelek egy levelet a bank felé, hogy pszáfos ügyet csinálok a dologból, mert ez már több sebből vérzik...

Felhív a vevő, hogy a vizesek nem akarják átírni rájuk a vízórát, míg nincs rendezve a tartozás, elszállt kissé az agyam, felhívtam az ügyintézőt, akinek már a mobil száma is megvan, annyit hívogatott az elmúlt időben.... felelősségre vont, mert én lebeszéltem a múltkor a végrehajtásról ;), hogy most mégis értékesítésre került az ingatlan és be kell fizetni az elmaradást... én meg elővettem az erősebbik énemet és elküldtem melegebb éghajlatra, a cégüknek, monopol helyzetben nincs joguk olyan természetes személlyel szemben megtagadni a szerződéskötést, aki nem rendelkezik hátralékkal, a végrehajtás bejegyzését ők mulasztották el, innentől engem nem érdekel... akkor bepróbálkozott, hogy ugyan visszamenőleges hatállyal, de csak novemberben került el a nevemről az ingatlan... felhomályosítottam, hogy nekem 2009 óta érvényes vagyonmegosztási megállapodásom van, úgyhogy esélye nincs velem szemben fellépni, amennyiben nem hajlandó a mai napon, ügyfélfogadási időn kivül szerződést kötni, úgy ügyvédi felszólítás után bíróságra megyek és perelem az új lakó nevében... ezzel leraktuk a telefont, majd visszahívott 10 perc múlva, hogy be kellett próbálkoznia, de a szerződéskötés okés.

A villanyos nem hajlandó a vevővel szerződést kötni, holott a birtokbaadás megtörtént, mert a terhek még a lakásra vannak jegyezve és így még csak széljegyen szerepelnek a tullapon... úgyhogy rekord gyorsasággal gyártottam a meghatalmazást, hogy eljárhasson, amit este oda is adtam nekik...

Hoztak pár levelet a jelzálogos banktól, akik kb. 330ezer végrehajtási díjat számláztak ki... őrjöngeni tudtam volna, hisz telelfonos rögzítés során igérvényt kaptam, hogy holnapig van haladékom és felfüggesztik a végrehajtási eljárást... ez legalább magától oldódott meg, ha holnap az elszámolási összeget befizetem a bank számlájára, akkor lezártnak tekintik az ügyet...

Ezekbe a dolgokba agyilag úgy lefáradok, hogy alig élek... nézni nincs se erőm, se kedvem, de ez már a célegyenes, csak éppen lihegve kullogok felé...

Ma nem voltam épp a munka hőse, inkább állásokat pályáztam, ez az év a munkahely váltásról és a csóróság megszüntetéséről fog szólni, legalább is úgy gondolom... remélem vagy tudom?