Úgy döntöttem és igazából erősen afelé tendálok, ugyan még vannak fekete lyukak az életemben, de alapjában véve kezd kisütni felettem a nap.

Az elmúlt 3 évem bátran mondhatjuk, horrorisztikusra sikeredett, a lakás eladásával kapcsolatban, főleg, hogy manapság, amikor jelzálog hitel stopp van, kijelenthetjük, hogy akkora mázlim volt, mint még életemben sem, hogy kápés vevőre akadtam, a szerencse nagy csillaga rám ragyogott, bár tegyük azt is azért a rend kedvéért hozzá, hogy ha nem küzdök, harcolok annyit érte, akkor a szerencsecsillag mit sem ér...

Aztán jött egy olyan infó, ami még jobban beragyogta az egemet... Nem kellett volna a MÁK felé az Exem szocpol felét visszafizetni, mivel az adásvételi szerződés kötésétől számít a 10 év, amíg beterhelik az ingatlant, nem a gyermek születése számít, ergó a jelzálog lejárt novemberben, míg a visszafizetés januárban történt... Most várok néhány napot, majd ügyvédileg iratok egy levelet, hogy fizessék vissza :) Így a lakás által okozott kár 1/3-ra csökken.

A hétvégén valahogy befelé fordulós voltam, boldog voltam, az angol tanárunk lebetegedett, így szombaton nem kellett suliba mennem... kábé 5 órára végeztem mindennel. Jutott idő pihenésre, kiscsajommal barbie-zásra, akkorákat vihogtunk, hogy felvertük délelőtt Banditát...

Bandita meg hát, ő, nem tudom, rá is kérdezett, mi a bajom, nem bújok, egész hétvégén olyan mélabús voltam... hogy csak annyit szóltam, hogy remélem a kanapé ALATT is felmos, nem csak körbe mossa... erre be is rágott, én pedig szimplán utálom a tessék-lássék rendet...

Aztán meg valami kistesós sztori jött szóba, mondta kiscsajomnak, hogy ha lesz kistesód, blablabla ... majd ha 10 éves leszel... tehát uszke 3 év múlva, mivel nyár elején lesz 7. nos viszont, ha azt tekintem, hogy 33 éves vagyok, ha ahhoz azt a 3 évet adom hozzá, az nem 35 alatt van, tehát ennyire szarba sem vesszük az én óhajaimat... mindegy, berágtam rá... ha ez lesz a vesztünk, akkor ez lesz, én nem engedek a 21-ből, vagy jövő januárban eldönti vagy többé számomra a téma nem létezik...

Úgyhogy így telt a hétvégénk, ennek tükrében. Aztán valahogy nekem sem volt meg az igényem, no meg a hangulatom sem, hogy szeretkezzünk... bár szombatra betervezte, aztán filmnézés után olyan szinten fáradtak voltunk, hogy elmaradt... majd betervezte vasárnapra is. Aztán megesett, pedig nem voltam hangulatban, aztán csinált :) Valahogy a szeretkezés talán az egyetlen, amivel 'módosítani' lehet a hangulatomat... onnantól újra bújtam cica módjára, meg reggel is, ő pedig csak mosolygott, mert a hétvége végére már kezdett aggódni, hogy mi a bajom...

Kisfiamat pedig erősen gondolkodom, hogy orvoshoz kellene vinnem, az este megint görcsölt a hasa... most, hogy nem vagyok már idegbeteg a sok szartól, odabújtam hozzá... fogalmam sincs, hogy a joghurtot nem bírja vagy a tejet. de valami nagyon nem tesz jót a pocijának... altatódalt énekeltem, simiztem egy órán át... majd visszamentem a helyemre és aludtunk mindannyian... pont ilyen anya leszek ezentúl mindig... az ordibálós idegbeteget eltávolítom a színről... imádom ezt a két kiscsillagot.