Díva naíva - a furcsa nő tökéletlenségei

Igen, én őszinte vagyok, vele mindig, mégha magammal nem is...

Eléggé le vagyok amortizálva, túl jól nem aludtam az éjszaka, hánykolódtam... a tegnapi beszélgetés mély nyomokat hagyott bennem... jöhetne a de, na de minek?

Múmiának elmennék, szarul érzem magam, de rohadjon már meg a világ, nem megcsaltam. NEM! Soha nem csalnám meg, de NINCS!

Mégis én fájok. Tudnám minek próbálkozok másokkal, mi értelme van, börtönben vagyok, egy lelki börtönben, ha kifelé élek, akkor mondhatni, hogy egy kedves pasi van kilátásban, akivel jól érzem magam.

Ha befelé élek, akkor sikítani tudnék, mert elhagyom a szerelmemet, azt a szerelmet, akit végtelenül szeretek, hogy ÉN hagyom el, pedig nem így van... Ez nem elhagyás, ő nincs, nem volt és nem is lesz... legalábbis ez az álláspont. Ez nem rajtam, múlik, múlott és fog múlani...

Mire akar tanítani az élet és a sors ezáltal? Bár tudnám, bár tudnám, hogy végződik, lesz-e vége, leszek-e boldog, vele, nélküle... valahogy, neeeeem, nem vagyok mártír típus, utálok szenvedni...

Vágyakozom, utána, minden porcikám Őt kívánja, hogy lássam, hogy halljam, hogy tapintsam... hogy a karjaiba vegyen és újra biztonságban legyek...

Már a tegnapi szakítása pofonként ért, ha tudhattam volna, minden másképp alakul szombaton, de nem tudtam, nem sejtettem, nem célzott és nem utalt, honnan tudhattam volna???

A mai sms pedig szíven szúrt, átdöfte és fáj, ömlik belőle a vérvörös vér, tántongó lyuk éktelenkedik rajta...

Ha kívülre élek, nem látni a csillogó könnycseppet a szemem sarkában, belül viszont belehalok...

Rosszul esett, hogy földrajzilag korlátozva vagyok, máris van másik...

*nyomdafestéket nem tűrő káromkodással élnék itt és most* válaszom: Nem érdekel a földrajz, ha csak egy kicsit is érezhetném úgy, hogy nem csak jelenünk van, jövőnk is, soha nem néznék többet másra, én magát szeretem és soha nem sodornám veszélybe a kapcsolatunkat, de nincs kapcsolatunk, én szingli vagyok, maga pedig nem általam foglalt...

Megannyiszor átbeszéltünk, mindig elzárkózott, most miért tesz úgy, hogy megtette volna, ha nem teszem meg? Valóban megtette volna, vagy könnyű rámhárítani a felelősséget vagy én gondolok túl sokat mögé? Nem értem... nem értek én már semmit, igen, baromi nagy az egymásra hangoltságunk, nem nem egy rohadt egy éjszakás kalandra vágytam, nem a szex a lényeg, én voltam a lényeg, hogy volt, aki ölelt...

Mit mondhatnék, szarul vagyok, szarul érint és padlóra küld, nem értem és talán már sosem fogom... 

Számolom a perceket, hogy éjszaka legyek, elbújhassak a gyertyáimmal és csendben gyógyítsam szívemen a tántongó űrt ejtett óriási vérző sebet...

Ez is a mi számunk, csak nem rólunk szól, szimplán róla és rólam...

Szerető még nem jelentkezett, de az ÉN mobilomat már bekapcsolta... én sem fogok jelentkezni, ez a hét pont arra jó, hogy amennyire tudok, szeparálódjak... annyit írtam neki, legalább a burkot őrizze meg és ne bánson, ez a lényege a viszonyunknak, a megértés...

Kolléga folytatja a békázást, azt írja, majd kiderül, lehetnék a herceged? hát, hogy ezt megtudjuk, meg kellene csókolnom... A héten nem találkozunk, nem is nagyon érek rá, meg nem is akarok :) Gyerekezni akarok, elvégre kiscsibémnek névnapja lesz :))

Tűzoltó nyomai sincsenek múlóban, fene az érzékeny bőrömnek, az egész állam és ajkam sebes, legközelebb viszek magammal borotvát, ha már partizni megy a delikvens, ne maradjanak kompromittáló nyomok rajtam :)) Tűzoltó visszaírt :))) nincs miért elnézést kérned erre az élményre életem végéig emlékezni fogok remélem te is

visszaírtam, nem is tudom, miért vagy inkább miért ne? Hát egyéjszakás kalandom te voltál az első és remélem az utolsó is  Kinyírtad a bőröm  úgyhogy egy darabig élénken élni fog emlékeimben, teljesen elfelejteni sosem fogom, de nem a büszke vagyok rá kategóriába sorolom...

Gyerekeim édesek, ma megyünk iskolalátogatásra nagyfiammal, este eldurrant az agyam, most megint kicsit labilis az idegrendszerem, szomszédasszony hagyta kicsinyemet elaludni este 6-kor egy órára, sikítófrászt tudtam volna kapni... hála égnek, ehhez képest időben elaludt, őrülten bújtak, imádom a bújást...

Háát nem is emlékszem, hogy ennyit táncoltam, ezek szerint mégis, mert őrülten fájnak a combjaim :)) úgyhogy tornát kihagytam tegnap, kinyírni nem szándékozom magam...

Este tükörbe néztem és rettenet volt, aki szembe nézett, alapban is elég fehér a bőröm, de a fekete karikás beesett szemeim csak rádobtak egy lapáttal, ha fotót készítenek rólam, lehúnyt szemmel, akár hullának is állhattam volna...

Apropó fotó, van néhány száz fotóm az elmúlt másfél évről, épp kacérkodom a gondolattal, hogy készíttetek művészi fotókat rólam... tudom, majom vagyok, nem kicsit, de akkor is, lenne hozzá kedvem, na :)) majd meglátjuk, ha a hulla állapotomból kikerülök :)

Barracudot meg nagyon irigylem a hétvégéjéért, hmmm... szívesen résztvennék egy hasonlóan izgalmas, tisztességes hétvégén :)

http://halnap.blog.hu/2010/02/06/art_of_striptease

Úgyhogy a feldobott labdát lecsapom és élek a lehetőséggel, hogy egy szép estén együtt izzítsunk egy véletlenszerűen kiválasztott szórakozóhelyet :))

Kicsit kusza vagyok, még magamnak is...

Szeretővel reggel beszéltem, elég elkeseredett volt a hangja, azt hiszi, most már neki kell lépnie, kifelé a kapcsolatból, mert ez egyre tragikusabb... great timing, elmeséltem a hétvégémet, tudom, hogy mennyire elítéli az egy éjszakás kalandokat most is megtette. Lehet, ezzel elintéztem, hogy maradjon a nő mellett, lehet, hogy nem. Bevallom, kicsit megzuhantam a timingtól, de hazudni és elhallgatni sem akartam és miért is tettem volna? Itt volt? Nem volt itt. Nem tudta megoldani és természetesen, ha felvállalt kapcsolatban élnénk és valami miatt nem tudna itt lenni a születésnapomon, nem feküdnék össze senkivel, de akkor ő sem másik nővel hajtaná álomra a fejét és hogy nincs köztük semmi vagy van, az már e tekintetben oly mindegy...

És akkor itt jön a mi lett volna, ha... aztán kicsit elegem lett a ha-ból. Mi lett volna? Ha? Na és? És amúgy is... Kellek, talán szeret is, de nem annyira, amennyire engem szeretni kell. Semmit sem kell? De, vannak bizonyos dolgok, amik kellenek, hogy valami működőképes és életképes legyen. Borzasztóan bosszant, hogy mennyire egyek az igényeink, az egymásra hangoltságunk, a hasonló életfelfogásunk, az egymás problémái iránti megértésünk és a harmónia. Lehetne meseszép, de nem az és legyünk őszinték, ez nem rajtam múlik...

Ha - ha - ha - talán - esetleg - egyszer... na és ha nem??? Egy képlékeny dologért éljek, ami talán sosem lesz és küzdjek? Miért küzdjek? Értünk? Nem, ha ez nem megy küzdelem nélkül, én ebbe belefáradtam... Ha nem kellek, hát nem.

A félrelépéseim pedig azzal az emberrel történtek, akit szívből szeretek, nem összehasonlítható azzal, hogy csak úgy megdönt valaki, szerintem... aztán lehet, hogy ez is csak egy ócska magyarázata annak, hogy nem viselkedtem korrektül.

Kétség kívüli, hogy szeretem, tehát, szépíthetjük bármely módon, ez így van, nem kellene tartanunk a kapcsolatot, de most még nem tudom elengedni, de attól függetlenül még függetlenként kezelem magamat és nem tekintek magamra, mint a nője, mert miért is tenném? Hisz nem vagyok az...

Kolléga, most dobjak egy hátast, mr. kézfogástól? Beszélgettük egyedüllét kontra párkapcsolatról... én várom még a herceget, remélem nem lovon jön, mert félek tőlük, erre visszaír, várod a békát, brek-brek... Na mindegy, hamarosan újra randi. Megint kóstolgatott és túllőtt a célon, egyik főnök a cégnél penetráns testszaggal bír és hetente vált csak inget, erről már beszéltünk, erre ma ír, kíváncsi lenne, róla miket mondok... hát az igazságot haver, csak is azt, leosztottam :)

A másik megmoccanása, hogy kicsit vamp-es a vérvörös köröm, nem szeretné, ha úgy megharapnám, mint a vámpírok, miért, máshogy szeretnéd?? ezt rádbízom.... még hogy barát, nem értem....

Olyan baromira egyszerű lenne, ha mindenki azt mondaná, amit gondol, minek ezek a körök??

Szegény tűzoltótól meg elnézést kértem, utólag belegondolva, csúnyán kihasználtam, szimplán használtam...

Szerető druszája, 3 hét kihagyás után, töröltem, felidegesített, ma újra keresett, nem tudom minek, nos

maga szexi, igéző, lángoló bűvkörrel

mi lett volna, ha még találkozunk is? :D

A tegnapi nap a megpusztulok jegyében telt :)) Nem alkottam semmit, örültem, hogy befekszem a kádba és elmerülök a habokban, az egyetlen aktív tevékenységem az arcomról centi vastag alapozóval az előző éjszaka nyomait eltűntetni :))

Sokat beszélgettünk éjjel Valakivel, csípem, amint benyomom az önáltatós sablonszövegem, sosem hagyja annyiban és ez jó így...

Volt az ősszel Szexpartner, ő volt az első, aki felhívta rá a figyelmemet, hogy ágyon kívül, nagyképű, rideg és szemét vagyok és ha jobban belegondolok, kb. ezt műveltem most Tűzoltóval is, pedig nem érdemelte meg, kedves volt, én pedig mindvégig csak használtam, pont arra, amire szükségem volt, akár lehetett volna is belőle valami, de megtettem, bebiztosítottam magamat, hogy ez meg ne történjen...

Ennek kapcsán is beszélgettünk Valakivel és tényleg, egységre, harmóniára, romantikára vágyom, na de ki is tud erről?? Kifelé rideg, céltudatos vagyok, mégis ki sejtené, hogy mi van a páncél mögött? A blogomon és a két legjobb barátomon kívül ezt senki nem tudja, mindenki egy rideg, törtető, számító perszónának ismer, aki nem ismer határokat, akinek nincs lehetetlen... Miért is akarnák azt adni, amiről meg sem mutatom, hogy vágyom rá...

Most ez lesz az átdolgozandó, nem most, majd ha kész a ház, most az élvez prioritást, de azt hiszem, a kapcsolataim azért nem jöttek össze, mert a 'célcsoportom' nem tudta, hogy célcsoport. Tehát, mindig olyan pasikkal jöttem össze, akik automatikusan alárendelték magukat nekem... Azok, akik nem akarják magukat alárendelni, nem is akarnak kapcsolatba lépni, mert elég nyilvánvaló, hogy én hordom a nadrágot :))

Na majd meglátjuk, az első lépés megtörtént, a felismerés, összeszorítom a fogam és megpróbálok legalább egy icipicit nő lenni... Ha belegondolok, Tűzoltó szemével nézve az estét, hát egy magabiztos, számító kis ribanccal hozta össze a sors, aki mindig megkapja azt, amit akar és pont annyit is belőle, aki mellett a másik soha nem számít...

Másnapos vagyok, vagyis aznapos...

Tegnap írt Kolléga emailt, melyben a következő témákat is megkörnyékezte: zsák a foltját, ha pattan a szikra... este beszéltünk telefonon, mondta, fáradt, ő pihenni fog...

Szerető tegnap egész nap keresett, aludtam, meg vele beszéltem, míg le nem ment a nap... skype-oltunk is, ami már hónapok óta nem történt meg... most megint nagyon...

Este meg volt beszélve Pótapával, hogy megyünk vacsorázni, utána meg a meleg haverjáékhoz, hát nem voltam tőle túl boldog, de ám legyen... A 3. étteremben volt hely, nem tudom mi volt a városba, megvacsoráztunk, ő öltönyben, én kiskosztümben, nagyon édik voltunk...

Haverjáéknál ők whiskeyztek, én bort ittam, de a beszélgetés során sikerült is egy üveggel benyakalnom. Jót dumáltunk, tiszta outsidernek éreztem magam 3 meleg és 2 leszbi között :)) Oldott hangulatban indultunk el fél 2-kor bulizni. A diszkóban két Jäger és két vodka cola után mondhatni az erkölcseim mínuszba mentek, mindenki minket nézett, ahogy körülrajongott 3 pasi - a csajok otthon maradtak. Kitalálták, teszteljem őket, melyikük csókolózik jobban, nem lennék kíváncsi mit gondolt a nép...  Később meséli Pótapa, beindult rám a meleg haverja :D Láttam, hogy egy magas, nem rossz pasi erősen stíröl, gyönyörű barna szemei voltak. Átmenünk egy másik helyre, ott is körbetáncoltak a fiúk, ott is ott volt a magas srác, én pedig oda mentem a magas barna sráchoz, onnantól pörögtek az események és nála kötöttem ki. Nagyon gyorsan észbe kaptam utána, miután kérdezősködni kezdett rólam, hogy nem, nem akarom többet látni. Pillanatok alatt bealudtam, arra emlékszem, hogy tűzoltó... az időérzékemet elhagytam, egyszer csak kávéval keltett, simogatta a hátamat, én meg csak rosszul voltam, de nagyon... Hazahozott Pótapához... Vannak még foszlányaim, hogy a szomszédasszonyom rámmoccant, de sok minden nagyon homályos, remélem ki sem tisztul...

Ma pedig próbálok regenerálódni, remélem összejön, baromi rosszul vagyok még, ha az estére gondolok, pedig....

Tisztult állapot:

A tűzoltó mélybarna szemű, magas pasi volt, édesen zavarba jövős, rajongó tekintetű, én szedtem fel, hogy hogy jutottunk odáig, hogy felmenjünk a lakására, az nem tiszta, azt tudom, hogy nagyon sokáig csókolóztunk, ami meg is látszik ma az arcomon, de érzelmileg feltöltött, csodás volt... maga az aktus, rövid volt, de túlzottan nem vágytam rá, viszont imádtam, ahogy rajongott, folyamatosan hajtogatta, milyen csodás nő vagyok, én pedig folyamatosan bocsánatot kértem a csábítás miatt... de nem szeretnék találkozni vele többet, nem stílusom ágyba csalni egy vad idegen pasit és ez kezdetnek a lehető legrosszabb... de szép emlék lesz, úgy búcsúzott, kérdezte, találkozunk-e még, én csak géphangon közöltem vele, hogy soha. Ezután megköszönte az estét és mondta, hogy soha nem feledi... aranyos volt...

Az estém egész jól alalkult.

Szeretővel beszéltünk telefonon, még a randi előtt, megbeszéltük, hogy jön, hogy küldhet sms-t, hívni ne hívjon... hát éjfél körül realizáltam, hogy, vissza kellett fordulnia, 2 órát állt a dugóban, így nem volt értelme... Nem voltam mérges, a sors rendezi a dolgokat... valamilyen szinten és nem akartam volna, hogy alvás nélkül visszainduljon, az együtt alvás számomra fontosabb, mint a dugás és hát az meg a hóriasztás miatt elmaradt volna... No mindegy, így jártunk...

Randi után szóval tartottam, így is fél 3 lett, mire hazaért... aztán fél 4-ig beszéltünk... Reggel meg még a tudakozót is felhívta a számom miatt, mert ki volt kapcsolva a mobilom :) ilyen sem volt még, hogy nem vagyok elérhető, amikor keres, de így alakult... :)

Kollégával csodás estét töltöttünk, elmentünk vacsorázni, záróráig maradtunk az étteremben, aztán átmentünk a kedvenc koktél báromba, mivel ő vezetett, csak én koktéloztam, ott is kivártuk a zárórát, végig volt témánk, beszéltünk minden féle dologról, summa summarum nagyon jól sikerült este volt, továbbvezettük az emailezések vonalait, szekáltuk egymást a korunk miatt, ahogy emailben szoktunk csipkelődni...

Aztán hazahozott és meleg kézfogással búcsúzott :)) meg odabökte búcsúzóul, ilyen fiatalon sem látlak már többet :)) Mily' igaz :) és ezzel kiszálltam :)

Szóval, kicsit tele a tököm a mai nappal...

A főnököm kakaskodik velem, bár egy jóóóó ideje rájöttem, hogy nem itt fogok megöregedni, bocs, én nem ide való vagyok, ezt ő is tudja szerintem, meg én is, ha túl vagyok a ház projekten, akkor jöhet az új munka keresésének projektje... én nem erre születtem, tudom, mit szeretek csinálni, ezt kipróbáltam és nem szeretem :))

Kollégától sikerült délben megkapni az első emilt, pedig esküdni mertem volna rá, hogy nyúlcipő, de aztán mégis írt... persze a láncemilre a folyamatos válaszok, szép hosszú lajstrommal rendelkezünk már :))) de most naggggyon büszke vagyok magamra, türelmes vagyok, pedig nem az én erényem :)))

Amire pedig ma vágyom.... ő..... annak a megélése, amit Szeretővel sikerült decemberben, a véget nem érő harmónia, ölelés, bújás, nyugalom, óvás... na, ilyen ma nem lesz, meg másmilyen sem, hisz ez egy első randi :) de akkor is nagyon jól esne...

Így járás esete...

hát, khmm. vagy mégsem és már meg is magyaráztam magamnak is, meg nekik is, talán ez a legdurvább az egészben, így válna minden óhajom valóra vagy mégsem? holnap mit fogok gondolni erről az egészről?? rííííí banc lesz? vagy elfogadom, hogy így döntöttem...

Még, hogy tisztességes, asszem ezt a szót törlöm a szótáramból, a régivel félrelépni is félrelépés és nem hűség, azt a kurva...

Na, ma szoknyában és leelegánsoztak :)

Viszont estére nem tudom mit vegyek fel... Ha mentünk volna csapatostól, akkor kicsit tinisre vettem volna a figurát, oldalt bevagdalt legginsszel és farmer miniszoknya poló kombóval. Na de így, túlöltözni sem akarok, de azért mégis... Nincs egy rongyom sem :)) Időm sincs ma shoppingolásra... meg nem is tudom, mit vennék... na majd estig még kitalálom.

Fáradt vagyok, este dolgozni sem volt erőm, 2 adag ruhát kimostam, legyen mit vinniük a gyerkőcöknek apához. Szerető rámküldött egy sms-t, hogy beszélni akar velem... Az intuíció, az intuíció, tudtam, hogy nem fogok örülni. Szóval közölte, hogy a nagy búcsús időpont nem jó neki mégsem, ő sem örül, dehát a legális élete így alakult... Természetesen előtte és utána hétvégén sem ér rá, tehát február is kilőve... Utána mi lesz, még a csillagokban áll... Néha olyan szinten ragaszkodó, a következő pillanatban meg közömbös, tegnap nyuszit játszott... először sikítani tudtam volna, aztán csak röhögtem, mindegy, nem vagyok egy tettleges típus, pasinak egyszer mentem neki, de akkor megérdemelte :) Ha este nem telefonálunk, személyesen állt volna előttem, nem tudom, hogy csak simán felképeltem volna-e vagy nekimegyek, olyan szinten feldühített, hogy az kimondhatatlan...

Van dolgom elég, elfoglalom magam ma is, de hulla fáradt vagyok... Éjjel éjfél után mentem aludni... Délután elviszem a gyerekőcöket apához, mosok még egy adagot, kicsit összetakarítok, befekszem az ágyamba és dolgozom :))

Lelkileg jól vagyok, jobban, mint az utóbbi időkben. Próbálom helyrerakni a dolgaimat, egész jól haladok, ha végre meglesz a hitel, akkor meg ultraboldog leszek, ha indul az építkezés, ha lesz otthonunk újra, nem egy lelakott romhalmaz és nem egy tömegszállás, mert azért anyáméknál meg 7-en lakunk egy kupacon, jó, hogy nagy a ház, de akkor is...

Remélem hamarosan jön a jóidő... A gyerekek anyunál jobban ellesznek, mint az albérletben, a környéken már mindenkit ismerünk, kis szomszédunk alig várja, hogy kiscsajom beköltözzön a házikónkba a rózsaszínű szobájába, olyan édes volt, sugárzott a boldogságtól, mikor mondtam neki, hogy majd hálóingben is átjöhet és játszhatnak ottalvós partit :)) Aztán kérdezte, hogy Pótapa beköltözik-e majd velünk, mondtam, nem, neki van saját háza... és az apukájuk? nem, ő sem... akkor ti csak 3-an fogtok ott lakni? igen... látszólag nem értette, de nem akartam magyarázkodni, majd anyukája megteszi :)

Hétvégén feltett szándékom rendberakni a munkáimat, no Pótapuval megbeszéltük, telefon kikapcs, redőny lehúz, vodka betáraz és visszavonulunk az emberek elől a hétvégén :))

Mert hát két hülye, egy pár :))

Ne mindig csak anyázós, elégedetlen posztokkal legyen tele a nevem...

szal, ma elég jól haladtam a hitel előkészítéssel, még egy dokumentum hiányzik, de ott meg csókja van az egyik kollégának, úgyhogy holnap csicsergek, bár elég hülyén veszi ki magát, hogy kérem azt a dokumentumot - be kell nyújtanom a bankhoz - amelyet el szeretnék tűntettetni :))) na mindegy, ma minden mást összeszedtem, ügyes voltam, korrektül szerveztem és bonyolítottam, ja és könnyedén.... és többet, mert ahogy intéztem az egyiket, már tudtam előre a 3. lépést és ezt szeretem, mikor túlteljesítem magam :)

Nos, ma nadrágban vagyok, hát ez ritka, mint a fehér holló és már az 5. bókot zsebeltem be, reggel már a gyerkőcök kezdték, anya, Te milyen gyönyörű vagy ma... pedig ritkán bókolnak, főleg úgy, hogy nem akarnak közben semmit :))) Aztán 2 kolléga, 1 kollegina, hogyhogy így kiöltöztem, meg a bankban is lecsinosoztak :) Jól esett, pedig nadrág :))

Be kell vallanom, a másodállásos melómmal sehol sem vagyok, pedig ma szülőire megyek az oviban, utána torna, úgyhogy estére marad, de ha marad az elánom, könnyedén megbírkózok azzal is, meg a mosással a tessék-lássék renddel.

Nem szárnyalok, konzekvensen törtetek, mostani tendencia alapján ez minden másnap összejön :) ez is valami, eddig 2 hetente sikerült, de hát a horrorszkópom is azt mondta, hogy a héten mindenre képes leszek...

Harmadállás ügyben is beindultam - nem, mintha lenne időm, de kell a pénz és a meló is, sokkal többre vagyok képes, ha többet dolgozom :))

Azon gondolkodtam, lehet, sorjába kellene vennem a teendőket és többet alkotnék, de most úgy érzem, muszáj párhuzamosan futtatnom a dolgokat.

Szerető is visszaírt, egy kétsorossal letudam, azt felejtette el, én is emberből vagyok, saját igényekkel, nem letámadtam, csak tényt közöltem reggel, ha nem érti, sem segíthetek...

Kollégával pedig levelezgetünk tovább, könnyedén, akkorákat röhögök egy-egy beszólásán, harsog az épület.

Voltam körmösnél is és gyönyörű, elegáns körmöket kaptam, jót vigyorogtam, mondtam a körmösömnek, minden héten fényképezni fogom és év végén csinálok neki egy naptárat, hogy abból választhat, felháborodott, nem gondolod, hogy a kezedre varázsolt kreációkat másnak is felkenem :)) végülis, igaz :)

Tehát egy szónak is száz a vége, jól érzem magam a bőrömben és szeptemberben boldog leszek.

ez jellemzi a mindennapjaimat, amikor azt sem tudom, hová kapjak. Tegnap a poszt írása után elaludtam, reggel 4.45-re kértem ébresztőt. baromi sok a dolgom, utálok kapkodni, de ha muszáj, hát kell.

Kolléga este is még visszaírt, reggel pedig már megint írt, mire beértem... jajj, nem csinálunk ebből ügyet, ahogy a péntekből sem...

Szerető magányra vágyik, úgy döntöttem írok emailt, írtam.

Csak annyit akartam közölni, ezt nem tudom sms-ben, mert hosszú lenne.
 
Azt mindketten tudjuk, hogy a szeretői viszonyunk már rég nem főszereplő, különben találkoztunk volna, az elmúlt néhány hétben is, maga is volt már sokkal eltökéltebb és én is. Még ha el is fogadnám hosszú távon a szeretői szerepet, a születésnapom egy érzékeny pont az életemben, amiben úgy érzem, most nem magáról van szó, általánosságban, még ha van is fix kapcsolata az egyénnek, az én születésnapom a kapcsolatában szürke mindennap... nem egy karácsony, húsvét, pünkösd... igen, abban az esetben elvárnám, hogy mellettem legyen, hogy megoldja. Magától már nem várom, és milyen jól tettem, mert a hétvégét átszenvedhetném... ó igen, tudnám a megoldást rá, de már nem akarom tudni.
 
Viszont az, hogy pillanatnyilag nem könnyű az életem, hogy próbálom a legjobbat és a maximumot kihozni belőle, azt Maga is tudja. Tudja, hogy rövidesen költözöm, melynek megszervezése sem egyszerű, mellette intéznem kell a hitelt, a munkáimat, a gyerekeimet, a tervmódosítást, ezeket is tudja. Hogy most kicsit kész vagyok idegileg és lelkileg, talán azt is tudja és neeeem, nem azt vártam, hogy segítsen a költözésnél, meg sem fordult a fejemben, vagy hogy gondolkodjon helyettem, jól esett volna némi bátorítás, amelyet barátok adnak egymásnak, de nem, megint túl sokat vártam. Élvezze a magányát.
 
Holnap randim lesz, szombaton valószínűleg ünnepelek az igazi barátaimmal, vasárnap pedig már nem lesz, gyanítom 15-ig. A hetet pedig blokkolta. Gratulálok, nem, nem így képzeltem a lezárást, de ez csak nekem lett volna fontos.

Csináljon, amit akar, úgyis azt csinálja, nem görcsölök, fáradt vagyok.

Ja, nem vagyok mélyponton, még csak nem is zuhanok, fáradt vagyok csak és baromi sok a dolgom, csinálnom kell, megint hányinger, pedig másfél kilónál többet már nem szándékozok fogyni, nem akarok tini alkatot, elég nekem a nőies is... de ez sem opció...

Jár az agyam, mindenen, túlterhelem magam, a 120 %-on pörög az agyam és a hányinger nő.

Ja, szerintem ez a sorsok nagy könyvében van leírva, hogy ezt egyedül kell végigcsinálnom, ezt eddig is tudtam...

Reggel a kezemben akadt legutóbbi exem szerelmes levele...

Egész életemben Rád vártam... Tudom, hogy nehéz és sok stressz vesz most téged körül, de melletted akarok lenni... Végtelenül szeretlek, blablablabla...

Istenem, a hányinger csak nőtt, micsoda frázisok, üres szavak, magadat szeretted és senki mást... érdekes, mégsem tudtam kidobni a levelet...

Ha belegondolok, hogy hamarosan megint vándorcigány módjára pakolhatok össze mindent és cuccolhatunk tovább... az ájulás kerülget... ó nem, pokerface-szel, mosolymentesen végigcsinálom ezt is, meg minden mást is, ahogy mindig máskor is.

A bátorítás hiányzik, jajj rajongó nem kell több, így is klubbot alakíthatnék, nem vagyok szupersztár, nem kell a rajongói nyálcsorgatás...

Annyira rámférne egy ágyban maradós nap, ki sem nézős, csendben fekvős, agykikapcsolós, mindent leszarós és ma is játszottam a gondolattal, de nem lehet... most egy darabig nem tehetem meg.

Átstrukturálom az életemet, újra melókat szerzek, nem mintha képes lennék még sokkal többre, de feszegessük a határon túli erőket.

Aztán arra leszek figyelmes, hogy hánynom kell az ébrenléttől és 9-kor már alszom...

Lenyugodtam és elmélkedtem...

Szeretni vagy szeretve lenni...

Gondolkodom az élet nagy kérdésén...

Szeretni vagy szeretve lenni...

Őszintén? A szerelmed kiszolgáltatottságot jelent, mert mindened odaadnád a másiknak, a szíved, a lelked, az értéked, mindened, csak, hogy boldognak lásd... na de ha nem azt kapod vissza, amit adsz, akkor megalázó.

Szeretve lenni, ha nem használod ki a másik szerelmét, csodás lehet, mikor a tenyerén hordoz, a kedvedben akar járni és ha visszaadod ugyanazt, mértéktelenül hálás.

Szeretni vagy szeretve lenni...

Jajj, tudom, a nagykönyv szerint az az ideális, ha szeretnek és viszontszerethetsz...

Mondjak valamit? Baromira leszarom a nagykönyvet, azt akarom, hogy szeretve legyek, végre, ÉN!

Valahogy nem jött össze ez a vica-verza dolog, ha választhatok, szeretve legyek, ne én szeressek, sokkal boldogabb vagyok úgy.

Érdekes, Kolléga furán viszonyult, míg közeledtem, bedbobta a barátkozós dumát... rendben, azóta én még csak célzás értékkel sem veszem a lapot... szóba került a nyaralás, még nem tudja kivel megy... írtam, majd ha kitaláltátok TI, akkor mesélj... vagy mikor a céges buli elmaradt, írtam neki, az elmarad, elmaradjon a vacsoránk is, se hideg, se meleg, én szeretnék veled vacsorázni jött a válasz... máskor, remélem elviselsz, tipikus, amint visszavonulok, máris nyomul... ez valahogy minden pasinál ugyanaz... amennyire lehet, blokkolom az érzéseket...

Most épp azon filozofálgatok, mi a fészkes fenét kezdjek eme túlaljzott állapotommal...

Újévi fogadalomként csökkenteni kívánom a pasik számát... tavaly több, mint dupla annyi pasival voltam, mint az előző 3 évtizedemben... jó hát, így alakult, meg hát ezek sem csillagászati számok, sőt, de akkor is piszkosul ütközik az elveimmel...

Viszont ma - idén másodszor - megint teljesen kéééééész vagyok.

Elsőre szerintem elszórakoztattam a nyavalygásommal Valakit, még rá sem kérdeztem, hogy élte meg :)) ami késik, arra várni kell :)

Most viszont erősen tanakodom a különböző variációkon...

A verzió, maradok az eredeti tervnél, tehát két és fél hétig még bírom valahogy, elbúcsúzunk Szeretővel és utána lehet kapcsolatépíteni Kollégával.

B verzió, mégsem várok két és fél hétig és hát hagyom magam a pénteki randin, ami abszolút ütközik a 2010-es elveimmel, de hát kész vagyok, fél mentség :) mástnem bedobom, milyen rég nem voltam pasival, hogy tudja, hogy nem rángatok mindenkit az ágyamba, aki arra téved :))

C verzió, felhívom Szexpartnert, megszivatom harmadszor is, hogy 5 percen belül ott teremne, az biztos, de kell ez nekem és neki? Hát nem tudom... aztán megint zaklatna, hááááát... nem tudom.

D verzió, ez a legvalószínűtlenebb, hogy beszervez Pótapa a szülinapomra egy chippendale-t és háááááááát... :D

Ha pasi lennék, tele lenne a tököm :D

Nos, tegnap épp le volt, ma épp középen vagyok, tegnapelőtt pedig nagyon fel, na mindegy, először is seggbe kellene rúgnom magam, tegnapi tervből 2/2 nem elintézve, h.p...

Na, kavarok, mint a villanyszámlás, a támogatást megkapni nem egyszerű, sőt elég kacifiántos a téma, kb. mindenhol olyan dolgokat kell módosíttatnom, amit 'elvileg' nem lehetne, dehát szeretek úgy kavarni, hogy épp még a törvényesség legszélén álljak :))

Arra kellett rájönnöm, az sem jó, ha túlalszom magam, úgyhogy tegnap 1/2 12-ig gyötörtem magamat... fáradt voltam, de így ma sokkal fittebb vagyok.

Ma kicsit jobban pörgök, azt hiszem, időben hazapörgetem magam ma és végre összeszedem a dokumentumokat, amik kellenek a hitelhez...

Szerető érdektelen pillanatnyilag, jövő héten pedig nem lesz elérhető, hát úgy érzem elég jól felkészülünk ezáltal a kettéválásra... Mérgesít, ha nincs kedve, mikor lehetne, az nem, ha nem lehet, pedig szeretne, pedig a végeredmény ugyanaz. Tegnap elgondolkodtam a dolgon, lehet, hogy stressz van a munkahelyén, jóval többet dolgozik, mint tavaly, de hát az ne tartson szeretőt, akinek nem fér bele az idejébe. punktum :)))

Kolléga pedig szán rám időt, pedig ő is stresszben van, elég sok dolga van a héten indult projektjével, de azért 5-6 emailt sikerül váltanunk, meg mindig találunk rá okot, hogy hívjuk egymást :)). A céges bulit eltolták egy héttel, hazudnék, ha azt mondom, örülök, olyan jól hangzott ez az együtt vacsorázás, majd csapathoz csapódás. Úgyhogy tegnap ráírtam, hogy szeretne-e vacsorázni menni vagy hagyjuk inkább. Visszaírt, hogy szívesen megy velem vacsorázni... Mintha kicsit gyorsítana a közeledésén, mióta írtam, hogy ne stresszeljen, nem terveztem el az örökre mi kettent, nem is tudom, mire gondolt, bár gyanítom nehézségnek ítéli, hogy nem beszéli a gyerkőcök nyelvét, legalább nem vitatkoznak :)) meg ideje a gyerekeknek is nyelvet tanulni :) én ezt nem tartom annyira gáznak... valahogy azt éreztem, lehet, megint túlspilázok mindent, hogy beijedt, hogy a házépítés miatt akarom felszedni és most lenyugodott, hogy látja, hogy még csak bevonni sem akarok szakmailag, nemhogy vele építtetni, finanszíroztatni :)))

Viszont így a péntek elég veszélyes, hajjajj, idén még nem voltam pasival és hát nem vagyok fából, ha pedig még gátlásmentesítő alkoholfogyasztás is társul, nem is merem továbbgondolni, szóval elég durva önuralom kell ahhoz, hogy a péntek erkölcsösen záruljon :) persze fordulhat is a kocka és újra nyúlcipőt húzok, mert hát attól is tartok...

Pótapa, arany mazsolám megszívta :)) Hétvégén öregszem egyet, Szerető kilőtte magát, Kolléga lassított, nem igluzunk :) pedig nem bántam volna :)) na, majd jövőre :) úgyhogy mondtam szegény Pótapának, ad1 örök harag, ha a pasijával tölti a hétvégét, ad2, ami durvábbb, meglepetés programot akarok :)

Soha, senkinek nem jutott eszébe, hogy valamivel meglepjen, hogy törje a fejét az én születésnapomon, most itt az ideje. Mondta Pótapa, hogy mondta a pasijának, ez az én hétvégém és hát fantáziája is bőven van, majd valamit kitalál, nos néhány évtizedet meg kellett érnem, hogy várjam a születésnapomat :) Pasimentesen barátilag :)

 Jóóó, tudom, ez sem 30as nőhöz illik :))

ezt pedig nagyon szeretem :))

Nos feltámasztom a törtető amazont, tegnap annyi energia volt bennem, az aerobic meg se kottyant:)) bár ezért kicsit mérgelődtem :)) úgyhogy kicsit bedurvítottam és hát a problémás zónámat kínoztam, a belső combom :))

Beszéltem a hitelügyintézővel, aki persze ígérete ellenére nem küldte meg a szükséges papírokat, mindjárt hívhatom újra.

Megbeszéltem anyuékkal a visszaköltözést is.

Gyerkőcök megint tiszta boldogok voltak, ki is kapcsoltam a rádiót az autóban, velük akarok lenni és hallgatni az édes csacsogásukat... :) Dőlt belőlük a szó, kicsit megsértődtem, alig várják, hogy újra tornászni menjek, akkor ők is csavaroghatnak... Kérdeztem, mit szólnak hozzá, ha visszaköltözünk a mamihoz, nagy ujjongással fogadták, bár ezt eddig is tudtam, azt mondták, a panel kicsi :)) maminál a szobánk nem? :D

Nagyon lefárasztom magam a sok gondolkodással, a milliónyi variáció végigpörgetésével, de végre nem érzem úgy, hogy egy helyben totyogok, mintha haladnék és a tettrekészségem is majd annyira erős, mint rég volt.

Őrült sok megoldást látok hirtelen, ami eddig is az orrom előtt hevert, csak nem tettem meg a szükséges lépéseket, mintha hályog lett volna a szemen előtt, nem is értem magamat, bevallom... ez nem én vagyok, aki nem ismeri a helyesnek vélt utat. Úgyhogy most beindulok és legkésőbb októberben már a saját kis szobámban töltöm az őszt és boldog leszek, átmenetileg valószínűleg elég csórón, de a ház az ENYÉM és nem adom senkinek :)

Mondjuk abba nem merek még belegondolni, hogy mennyi akadállyal kell még megküzdenem az úton, egyedül, de a végén elmondhatom, hogy ez az ÉN művem, senki másé... visszaszerzem a tekintélyt és csodálatot, ami körbevett egészen addig, míg nem álltam át ázott veréb üzemmódra. Kicsit szeretnék újra amazon lenni, no nem annyira, mint régen, a mostani állapottal elégedett vagyok.

Telefonos küldött sms-t, hogy vagyok, visszaírtam, egész jól és ennyivel letudtam.

Szerető munkahelyén tegnap káosz volt, annyira hagyja magát kihasználni, türelmesen meghallgattam, igazából hozzáfűzni csak annyit tudtam, hogy sajnálom. Tényleg jólelkű, de ezzel magát teszi tönkre...

Kolléga aranyos, de most kicsit visszavettem a stílusból, elindult az új projektje, tudom, hogy sok a dolga, nem szekálom, pénteken úgyis találkozunk, megértő és kedves vagyok, na de hát ilyen a stílusom :) van most elég dolgom, nem a pasizás a legfontosabb, sőt, kíváncsi vagyok a péntek hogy fog alakulni...

Úgyhogy a pasik törődése minimálisat foglalkoztat, ha nem, hát nem, a cégnél is haladnom kell a dolgaimmal, az építkezést és a hitelt is menedzselnem kell, no meg a gyerekekkel is foglalkoznom kell, sok a teendő, most épp a költözés menedzselése jár az eszemben, meg a hiteldokumentumok beszerzése...

Jól vagyok, kicsit fáradtan, de jól, tele tervekkel, célokkal, megcsinálom, hogy boldog, kiegyensúlyozottak legyünk, unom már a cigányéletet, sehol sem vagyunk otthon, otthonteremtés, ez a legfontosabb nekem is és a gyerekeknek is, hogy jó csapat lehessünk :)

hogy rohadna meg, írtam, írtam, írtam és elveszett... grrrr.

Nos, hol is kezdtem... a fáradtságról már nem is beszélek, a hitelt elindítottam, lesz, ami lesz alapon :) az albérletet pedig holnap felmondom és visszaköltözöm anyámékhoz... hajjajj :) és indulhat a mandula :) remegek, mint a kocsonya, dehát valaminek már történnie kell... türelmi időt kilőttük, a többi okés. Félek, de muszáj...

A pasik pedig egyszerűen érthetetlenek...

miután kedvesen, na jó, kissé cinikusan visszaírtam Kollégának, azóta szinte minden mondata tartalmazza a kedvellek és az akárkivel nem bánok így és hasonló megjegyzéseket, akkor most mi van?? akarsz vagy nem? :D jajj, de nem egyszerűek a férfiak :)

Szeretővel sikerült tegnap délelőtt beszélni, akaratlanul megint választ kaptam egy fel nem tett kérdésre, érdekes dolgok ezek, néha úgy érzem, hogy én szépítem túl a viselkedését, aztán mindig beugrik egy ilyen bizonyíték, ez a sors keze... Na mindegy, megnyugodtam, nem áltat, amit mond az igaz, ezt nem kell szépíteni, mert nekem ez kevés, de legalább tudom, hogy nem átverés. Este pedig ecseteltem jelen helyzetemet az építkezés körül és mondta, hogy nem érti, ennyi bizonytalanság mellett hogy tudok így élni... na ja, nem mintha lenne más választásom... erre mondta, lehetnék depressziós, alkoholista, menekülhetnék betegségbe... hát én egy amazon vagyok, aki töretlenül küzd, míg dobog a szíve... nem adom fel, óriási energiák tombolnak bennem és míg neki az autói, nekem a házam az életcélom és a végsőkig hajtani fogok, hogy teljesüljön...

Telefonos újra hívott. Megint leráztam, nincs nekem kedvem beszélgetni vele, erre jött egy sms, reméli, hogy a sok megaláztatás, amiben részesítem a jövőre nézve okulást eredményez neki... visszaírtam, tudod, kétgyerekes szingli anya vagyok, aki próbálja az életét rendezni, a házát felépíteni és nincs ideje virtuális barátokra... visszaírt, de azért jól vagy, visszaírtam, nem, nem vagyok... aztán megint jött a hülye szöveg, hogy az apró pozitív dolgokat is meg kell látni az életed, hát tudod mit, anyádat, azt...

Valakivel is beszéltünk este, egyre több a tabu téma, Szerető, Feleség :)) lassan már csak az időjárásról beszélünk? :) Mindegy, attól még tudunk beszélni, ez a lényeg :)

Rá kell jönnöm, hogy hiú ábránd azt várni, hogy férfi és nő megértse egymást, ez valahogy biztos genetikailag le van szabályozva :) így érdekes az élet :))

Last but not least :) zabálni valóak voltak tegnap délben a gyerkőceim, kiscsajom olyan miss picsás produkciót vágott le, azt hittem dobog egy hátast, pörögtek, mint a mérgezett egér és akkora boldogság volt az arcukon, öröm volt nézni, ezek az élet aprócska örömei.... boldoggá tettek :)

That's life, irány melózni, meg Kollégával levelezgetni :) néha visszanézek, de egy projekt nagyon elején járok, pedig január 31. volt a határidő, ajjajj :)

Ölelem a világot, indul az energia részemről, tele vagyok vele és optimistán látom a világot, úgy érzem, meg tudom csinálni, kész lesz még a nyár elején a ház és boldogok leszünk benne és nem kell hozzá senki, csak én, és ez annyira felemelő érzés, hogy kimondhatatlan, talán vége a pech szériának és végre elindulok felfelé a lejtőn? :) boldog vagyok nagyon :))

Ja, facebook meg azt "jósolta" Valentin napon találkozom a nagy szerelemmel, azt hiszem, ki kell mozdulnom akkor :D hátha nem jön házhoz :DD

Ami még lemaradt :)

Süt a naaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaap :)))

És micsoda igénytelen a gyerekem :D Azt mondja, neki az emeletes ágyához mozgólépcsőt csináljunk már :D

Mondhatni tele a tököm, de úgy rendesen mindennel.

Szerintem része nincs az életemnek, amivel elégedett lennék.

Tudom, tudom, bennem kell keresni a hibát, hisz minden konstant, csak én hullámzok. Nem érdekel!

Kolléga felidegesített, pillanatnyilag úgy érzi, hogy nagyon jó barátok vagyunk, de ami még nincs, az még lehet... na ja, feltéve, ha én is így gondolom. Mr. langyosvíz... bár elgondolkodhattam volna, hogy miért is nincs neki az utóbbi években nője. Kérdés akarom-e így ezt ebben a formában.

Valaki is tisztázta a dolgokat, nem, nem sértődtem meg, igaza volt, attól függetlenül az időzítés szó azt hiszem a férfiak szótárából egy az egyben kimaradt.

Nem lenne rossz a viszonyom Szeretővel, ha helyén tudnám kezelni a dolgokat, állítja Valaki, de ez mégis mit jelent? Én sajnos régimódi ostoba liba vagyok, aki nem tudja a helyén kezelni az árnyéklétet, nem tudja a helyén kezelni, hogy az a pasi, akiért odavan nincs sehol a születésnapján, nem megy vele napfényre, hiába törődik vele, lehet, van aki képes rá, ÉN nem tudom a helyén kezelni.

Semmi sem hasonlít a hőn áhított burokra, az álomképre, ami sosem lesz és már nem is akarom.

Már az ég adta világon semmit nem akarok. Nem akarok remélni és nem akarom csinálni. Elég.

Semmi sem jó, mindenki tép, senki nem ad, mindenki elvenni akar, nem adok belőlem, az enyém vagyok, nem akarok szakadni, talán már el is fogytam.

Azt sem értem teljesen, hogy egy rohadt banknál, amely már egy éve szórakozik velem, hogy lehet, hogy egy utolsó ribanc ügyintéző hogy tehet keresztbe a hitelügyletemnek, na mindegy, de megtette. Ráadásul így most jóval rosszabb kondíciókkal a nyakamba zúditok 1 hitelkiváltást és egy hitelt, amitől még a gyomrom is összeszorul, de pillanatnyilag nem hinném, hogy van más választásom...  Természetesen mindez Euró alapon, mert hát rizikó az egész ingoványos kurva élet, tehát, ha a pesszimista elemzőknek hiszünk, akkor azzal még egy óriásit szívok a gagyi forintos fizetésemmel... Megpróbálok 3 év türelmi időt kicsikarni a bankból, aztán meglátjuk, hogy alakul az életem, egyedül nem bírom megfinanszírozni ezt a kurva házat, a válság segített a mellékállásaim töredékét hozzák, mint eddig, a hitelem, hála a CHF-es mivoltának sokkal több, mint amennyit felvettem... Juhéjjj de most komolyan... És holnap intézkednem kell, mert március 01-től szingli anya temetheti magát élve, esélye sem lesz hitelhez jutnia... A ház összeburul, ami eddig áll, az albérlet meg leszívja a számlám...

Persze, elgondolkodtam, ha eladom, mire leilletékelek és adózok, addigra pont annyi zsém marad, óriási bukta mellett, amellyel kapok egy jó kis garzont - persze hitellel... Úgyhogy ez az opció repül...

Csak kérdés, hol marad itt választási lehetőségem...

Azt sem tudom, miért kell oroszlánüvöltéssel helyre tennem szinte minden nap a gyerekeket, hogy tudják, hogy is kell velem szemben viselkedniük, hogy rájöjjenek, én nem a házi csicska vagyok, hanem az anyjuk.

Mit mondhatnék még, minthogy mértéktelenül elegem van mindenből.

Hogy nincs már miben hinni, mindenki hazudik, mindenki álszent és mindenki meg is tudja magyarázni, hogy miért olyan, amilyen.

Burokra vágyom, ahol béke és nyugalom van, ahol bízni lehet, de rá kellett jönnöm, hogy a mai világban ez a leglehetetlenebb vágy a föld kerekén.

A morális szarnak nevezett problémát legalább letudtam,  attól még bánt, hogy szarba hoztam másokat, miattam...

Mindenki azzal áltat, hogy lesz ez jobb is, micsoda ócska szöveg... leszerelős duma... no comment.

Tehát indul lassan a mandula, nem bánom ezt a lassított tempót, tudom magamban rendezni közben a dolgokat.

Tegnap baromi hajtás volt a cégnél, ráadásul kitiltottam magam a levelező rendszerből, tegnap lightosra sikerült a levelezésünk, a telefont viszont tesztelnem kellett, hát ki mással, mint vele :)

Délután kicsit ping-pongoztunk, hívtam, nem vette fel, aztán ő hívott, én nem vettem fel, aztán megint én, a végén azért csak összehoztuk :) Beszélgettünk, orvosnál volt... Jókat nevettünk, végülis a végeredménye annyi lett, hogy jövő pénteken tekézés, céges, ahová ő is jön, előtte pedig elmegyünk vacsorázni :) nehogy elbízzam magam, írtam neki emilben, hogy örülök és várom a pénteket, erre visszaírt, hogy örülök, hogy örülsz :D

A morális gondtól is távolodok... oldogatom, nehezen, de oldódik :)

Szerető hívott éjjel, korántsem volt olyan megható, mint tegnapelőtt, még 3 hétig tart a viszonyunk... addig nem lépek semmiféle testi kapcsolatba Kollégával, tudom, ez sem túlzottan elfogadható morálisan, de míg nem kezdek ki Kollégával fizikálisan, addig meg sem csalom...

A sors iróniája, nem bírom kiverni a fejemből, a főnököm a tegnapi megbeszélésen az avatóra hivatalos tolmácsot akar hívni... ki mást szeretne, bár már nem vállal ilyesmit, mint életem 2. nagy szerelmét :) azóta azon gondolkodom, évek óta kerestem az okot, miért keressem, most pedig elémdobták... nem hiszem, hogy szeretnék tőle még valamit, de olyan jó volna látni... Legutóbb talán 6 éve láttam, akkor volt a nagyfiam pár hónapos, hááát vagy 2 hétig nem aludtam, mikor megláttam meg szimplán elmenekültem :)) Mikor szétmentünk a férjemmel, megkerestem az öccsét iwiw-en, rákérdeztem, hogy van a bátyja, gondoltam, csak mesél valamit, annyit írt, felköltözött a fővárosba és él, mint hal a vízben, ennél többre számítottam :D Na mindegy...

Jövő héten ultralightos randi :) 3 hét múlva utolsó találkozás Szeretővel, kérdeztem tőle, várja-e vagy sem, várja... vagy nem hisz avégben, vagy homokba dugja a fejét, vagy nem érdekli... én félek tőle...

Viszont ennél jóval többet várok az élettől, a szerelemtől, azt hiszem utolsó pillanatban jött Kolléga, hogy higyjem, ennél több is lehet, járhat...

Helen kérésére, életem egy elég ijesztő kis boldondériás szakasza.

Adott volt 2 fő 17 éves lány - az egyik én voltam, csontsoványan akkor még, hosszú fekete hajjal, de azért voltak melleim is, viszont mai szememmel tekintve, vagy 10 centit kiállt a csípőcsontom, annyira már nem tetszene... a másik az akkori legjobb barátnőm volt, göndör dús vörös sörénnyel, kicsit molettebb, de nem vészes és óriási mellekkel, na meg gyönyörű baba arccal.... Nyugodjék békében, ő öngyilkos lett... lehet, hogy ez a sztori is segített, bár az ő sztorija kegyetlenebb, én csak súroltam azt a kegyetlenséget, ahogy elbánt vele a sors. Sajnálom Zs.

Szóval elindultunk a Balcsira, sátorozni, a szüleinek rég volt ott egy nyaralójuk és a szomszédék megengedték, hogy néhány napot sátorozzunk a kertjükben. Hawaii DJ Napszemüveg. Nagyon boldogok voltunk, mi ketten, tűzön - vizen át...

Szóval, lementünk, sátrat állítottunk, vihogtunk, szemkihúzó tussal és sablonnal tetkót rajzoltunk a köldökünk köré... egy szóval, nagyon jól elvoltunk...

Jött az éjszaka és hát teljes felvértezéssel útnak indultunk, mindkettőnkön miniszoknya, ami még a fenekünket sem takarta, rajtam top - akkor még villogtathattam a hasamat -, rajta pedig a mellére figyelmet felhívó felső. Ittunk is már néhány vodkát, halál jól éreztük magunkat. Betértünk az első utunkba eső diszkóba és láttuk, hogy néhányan hasonló vértezéssel érkeztek, ez az az eset, amikor nem érdekelnek a pasik, max. játszadozol velük, mint kutyával a láncon, csak szórakozol, semmi célod vele... Nos, természetesen volt pódium, ahol néhány lengén öltözött, béna, rusnya csaj rázta magát. Nekünk több sem kellett, sem a mozgástechnikánk, sem a magabiztosságunk nem volt megkérdőjelezhető... Nem telt bele 5 perc és privát show-t adtunk kvázi a barátnőmmel, néhány erotikus mozdulattal, max. megsejtethető, egymásra kéjes pillantást vető, kis játékot. Ez csak játék volt, soha egymáshoz nem nyúltunk volna, csak a reagáló pasasok idegeit akartuk a végletekig nyúzni...

Csak egy apróságról mindketten megfelejtkeztünk, itthon kb. 10-15 bodyguardom volt, könnyen volt nagy a szám, amint valaki a közelembe jött, a fiúk már ugrottak, nagyon szerettem őket... Ilyenkor eszembe jut a legkedvesebb, egy óriási kis mackó, Tamás, aki annó aztán lelépett Svédországba sofőrködni, imádta a hosszú combjaimat, láthatta is eleget, csak hozzám nem nyúlhatott, ahogy senki sem...

Na, elkalandoztam kicsit, térjünk vissza a balatoni kalandra. Nos, miután minden nőt letáncolunk már a pódiumról, odajött két rossz arcú srác, enyhén kiakadva, hogy tudjuk-e, hogy azok az ő kurváik, akit letáncoltunk és kinek a kurvái vagyunk mi... Hajjajj, dehát vagány csajok vagyunk és a helyi stricinek a kurvái. Egy a gond, hogy a rohadt ritka nevem miatt nem nehéz lenyomozni még egy 50ezres városban sem, hogy ki vagyok és annyira nem voltam rutinos, hogy álnevet prezentáljak.

Természetesen idősebbeknek adtuk ki magunkat és jót csevegtünk a helyi strici két kutyájával. Rendesen döntöttük magunkba a vodkát. Barátnőm már előtte drog függő volt, akkor éppen clean fázisában. Lementünk a Balaton partra, ott pedig vett elő az egyik kutya némi füvet, barátnőm pedig részegen könyörgött, hogy csak egyet... Én pedig lazán odadobtam, nem vagyok az anyád, tégy amit akarsz - ezzel közvetve okolom magam az öngyilkossága miatt... Hát befüvezett, egyszer csak látom, hogy az egyik kutya épp kutya pózban csinálja... Egek, ennyire nem lehetsz ostoba (A sors akkkor is pofán verte, hazaérésünk után nem sokkal meg is tudta a nem pozitív eredményt - terhes, titokban dokit keresett és kapartatott).

Persze a kutyák a 4 napos tartózkodásunk alatt kajálni vittek, 'tárgyaltak' velünk, nincs-e kedvünk az ő nightclub-jukban tolni, meg is mutatták és bemutatót is kellett fehérneműben tartanuk, UV fényben... persze sztorizni játszi könnyedséggel tudtunk a kurvás dolgokról, elméletben elég valósághű elképzelésünk volt a dolgokról...

Csak hát néha esett egy-két szó az örök mosolyról, melyet akár az arcunkra vágnak, ha átverjük őket, arról, mennyire értéktelen egy kurva és mekkora élvezett kínozva kinyírni őket. Nem tudom, hogy úsztuk meg, hogy nem lettünk a "tulajdonuk", talán szerencsénkre elég tekintélyes volt a helyi strici ahhoz, hogy bekavarjanak neki. Utána hónapokig rettegtünk, főleg én, a hülye nevemmel, hogy megkeres a helyi strici, mit szórakozok a nevével...

A barátnőm pedig aktív drogos lett, majd mivel nagy összeget nyúlt a szüleitől, lelécelt, hogy megkeresse és visszaadja nekik, így ő aktív kurva lett (a sok speed-től legyott, komolyan mondom, úgy nézett ki, mint Lara Croft, hatalmas mellek, darázs derék, gyönyörű volt), majd csak szimpla alkohol problémákkal küzdött, férjhez ment, egy szép napon pedig gaj részegen kivetette magát a vonat elé... ennek is már több, mint 10 éve...

Kiegészítés, miért alakult barátnőm élete úgy, ahogy alakult:

A barátnőmnél azért adódtak így a dolgok, mert drága apa félrelépett, egy koncerten fedezték fel a tévében, anya-lánya, akkor lehetett ő 12 év körüli, hogy apa ott tombol a tömegben egy nővel... ezután jött a válás, anya leszarta a gyerkőcöket, dolgozott, pasizott és nem foglalkozott a gyerekekkel, a barátnőm nevelte a 4-5 éves öccsét, ő takarított, főzőtt... és hát elzüllött, de senkinek nem tűnt fel odahaza, anya aztán együtt járt a 15-16 éves lányával piálni, mert hát ő milyen fiatalos és menő....

Aztán ugye jött a nagyösszegű pénzlopás, nos drága szülők a nagy törés miatt kibékültek, azóta is szent családot játszanak, barátnőm lelépett kurválkodni, a szülőknek pedig a strici, aki negyedévente 3 napra hazahozta, beadta, hogy ő a menő milliárdos pasija, onnan jönnek negyedévente a milliók... és a szülők az alig 18 éves csajnál nem feltételeztek semmit, pedig láthatták volna, hogy megtört, csont sovány...

Vele voltam, mikor autóbalesetem is volt, valahogy vonzotta a rosszat...

A kurválkodás során pedig őrült sok szörnyűségen ment keresztül, vasalóval akarta kedves kuncsaft leégetni a csodaszép arcát, kutyákkal kergették, kivitték Hollandiába és egy városka polgármestere is tartotta a felesége mellett, egy házban... őrült sok gusztustalan, dagadt, szőrös és büdös pasi végigment rajta... ennek pedig mély nyomai maradtak.

Hogy ne féljetek annyira, én a hugommal kitaktikáztam, mindig légy nyitott, míg akkora hülyeséget művelnek, ami még "belefér", ne legyetek kritikusak, inkább megértőek, akkor közölni fogják azt is, amikor túllépnék a határt és közbe tudtok lépni, én így gondolom....

Fáradt vagyok, bár most nem csoda...

A torna olyan volt, mint egy kínterem, teljesen kimerülten, az 1 kilós súlyzókat 100 kilósnak éreztem, magamat pedig mértéktelenül erőtlennek, mintha a lábaim ólomból lettek volna.

Sikerült a tegnap emailjeimet a cégnél egy az egyben törölni, de biztosra mentem, a kukából is dobtam, úgyhogy ma a hivatalosokat kell visszaszereznem, tegnap pedig ráírtam Kollégára, ugyan már, küldje újra az utolsó levelét :) Válasza, ha nem akarok levelezni, nyugodtan mondjam meg,... hát ha erről lenne szó, természetesen megmondtam volna.

Mikor befejezte a munkát, egyből hívott, beszélgettünk, jó kedve volt, nekem is, jókat nevettünk és jól esett, hogy amint kiteszi az irodából a lábát, egyből tárcsáz. Este írtam neki sms-t, arra nem jött válasz.

Erőtlen voltam, feküdtem a gyerekekkel a sötét szobában és erős akaraterő kellett ahhoz, hogy ne aludjak be, végül nem tettem. Felhívtam Szeretőt, ahogy megbeszéltük.

Nem vagyok az a típus ember, aki magában duzzog és nem jelzi a másik felé. Mondtam neki, hogy tudja, mennyire szerettem volna, hogy velem legyen a születésnapomon, mondta, hogy tudja, de ez nem lehetséges. Éppen ezért kell vége lennie, ha nem lenne Kolléga, őrült fájdalomként élném meg. Így nem, nem tudom, Kollégával töltöm-e, elég a tudat, hogy van.

Beszélgettünk, vagy inkább nosztalgiáztunk, mi minden történt az elmúlt 16 hónapban, majd megkérdeztem, mit jelentettem neki, ahogy el kezdte mondani, amit nem először tett, attól még súlya volt, nem bírtam magammal, sebesen gördültek a könnyek az arcomon, ez már a haláltusa... nem tudtam leplezni, egyszerűen mélyen fájt, felülkerekedett rajtam. Közel 3 órán keresztül beszéltünk, rólam, róla, a jövőről, nélküle és nélkülem... Mielőtt leraktuk, mondta, milyen tisztán és ártatlanul sírtam, utálok mások előtt sírni, talán egy kezemen meg tudom számolni, hányan láttak, hallottak sírni... de itt sajnos nem ment másképp. Azt hiszem, a 20-i végre vihetek 100-as papírzsepit. A beszélgetés, ahhoz képest, hogy hulla fáradt voltam, közel 3 órán át tartott. Próbáltam kicsit ráterelni arra az útra, hogy megértse a nőket, hogy hogy viszonyuljon a következőhöz, hogy sikerrel járjon maga a kapcsolat, milyen hibákba ne essen újra, hogy nyugodt és elégedett lehessen ő is és a leendő párja is, próbáltam megmagyarázni, milyen hibákba esett, miért lettek olyanok a női, amilyenek...

Fájnia kell, hogy múlni tudjon.

Megkértem, ne tűnjön el a képből, beszéljünk, semleges témákról 20-a után, ne rólam, ne róla, csak tudni akarok róla. Tudom, hogy ez nem helyes, de nem tehetek másképp. Féltem és aggódom érte, lehet, hogy többé testileg nem érintkezünk, de lelki társként ragaszkodom hozzá.

Vannak dolgok, amik maguktól megoldódnak és vannak dolgok, amikre rá kell segíteni.

Valahogy jól esik, hogy emilezünk meg dumálunk Kollégával, de nem haladunk előre... vagy megint én vagyok türelmetlen. Jövő pénteken céges tekézés, néha ő is részt vett, míg ide tartozott, most meg lett hívva ő is...

Kicsit dilemmás, mert jövő pénteken lenne a Szeretős találka is, nem egyszerűek a dolgok, na. Nem tudom, szeretném úgy lezárni, ahogy vágyom rá, viszont olyan furcsán erőtlen vagyok és mellesleg még van egy rossz érzésem is, ahogy a múltkor is volt és nem tudom, hogy miért van ez. Azt hiszem lenyugodtam, az őrültség, őrültség és most nem vagyok annyira őrült, mint máskor, jó, nem vagyok normális sem...

Azt hiszem módosítom a dolgokat, 2 hetet tolok a Szeretős találkozón, azt hiszem így lesz helyes. Lehet, hogy nem, de most így érzem helyesnek. Nos, módosítottam, hirtelen persze elfogadja a feltételeimet, mert nem tehet mást, lehet, nem örül neki, de én így tudok csak, nem fizikálisan, lelkileg. Arra pedig kértem, hogy a születésnapomat próbálja velem tölteni, de természetesen ez már nem aktuális, nem, nem csak az én részemről, meg sem próbálta... Ha ott tartanánk, ahol néhány hete, ha nem lenne Kolléga, most biztosan padlón lennék, nem azért, mert nem jön létre, hanem mert tudom, meg sem próbálta.

A másik pedig az elengedő szeretet, mindkettőnknek jobb lesz egymás nélkül, ebben biztos vagyok, ennek így kell történnie, viszont elindult a gyász folyamata, szomorú vagyok, meghal valaki mentálisan az életemből távozik, aki oly közel állt hozzám. 3 hét múlva eltemetem.

A morális szart próbálom kibogózni, meglátjuk, a sors, a szerencse vagy a balszerencse szegül mellém... sok pozitív gondolatot kérek emiatt tőletek :)

Nyugodt vagyok, nagyon, mégis remegek, nem tudom, mi van velem...

Elsötétült a világ, hirtelen felálláskor, nincs rendben a lelkem, talán az az oka, de fogjuk inkább az alacsony vérnyomásra, vagy arra, ha eszem, egyből rámtör a hányinger és blokkol a gyomrom? Nem, ezt le sem írtam, hisz jól vagyok, nincs semmi baj, most kicsit meghalok...

Anyuval beszéltem, miért olyan fontos? Mert az anyám, nem mondtam sok mindent, de a lényeget igen, azt hiszem, megértette. Végülis neki lesz igaza, minden szinten, azt hiszem. A dacos korszakom véget ért, hiányzom, magamnak legfőképp. És nem szemrehányó volt, próbált megérteni, ez nagyon jól esett, szükségem van rá.

Unom már ezt a folyamatos fáradtságot, még jó, hogy ránéztem még egyszer a mobilomra este, mert csak úgy emlékeztem, mintha állítottam volna vekkert. Hulla fáradt voltam, 7 után jöttem el a cégtől, addig tolmácsoltam, délelőtt is hajtottak, mint singer a varrógépet. Este pedig 1/2 10-kor beájultam, felriadtam, hogy elaludtam, ránéztem az órára 3.49, mégsem, aztán a végén még is sikerült 3/4 7-kor kelnem...

Reggel már hívtam Kollégát, segítség kellett, elég hosszúra nyúlt a beszélgetés, oktatáson volt, mondta, ha gondolom, nyugodtan kimenekíthetem egy párszor :)) Végül elég érdekes téma volt, nem akart meglépni. Ebédszünetben hívott, akkor én voltam stresszben, de azért beszéltünk pár percet, volt egy szünet este 6 körül, akkor meg én hívtam vissza, nem is tudom, hogy mérgelődök-e vagy sem, ma bornapokra megy és valahogy halkan beszélt, hangzavar volt, fáradt voltam és nem realizáltam igazán, mire gondolt, mondtam, hogy jól hangzik, erre mondta, hogy megyünk, de hogy most a haverjaira gondolt, vagy ez egy burkolt meghívás volt, nem értettem, annyit mondtam, érezzétek jól magatokat.

Felhívtam hazafelé menet, hát egy órát pofáztunk, vagy inkább hallgatott, beszéltünk a múltról, kedves volt és megértő, mondta, hogy tudja, hogy nekem így most nagyon nem egyszerű, nem bagatelizálja el a dolgaimat, lehet, hogy hülyeség, de mint kívülálló, mint barát viszonyul a dolgokhoz, tehát még csak célzást sem tesz olyan szinten, hogy majd vele, ez kicsit zavar, de nem láthatok belé, végülis folyamatosan keres, emailben pedig elég egyértelmű, lehet, hogy megint én gondolok túl sokat a dolgok mögé. Majd kiderül, ha beborul :) Nem akarok semmit elkapkodni, mert minek is...

Szeretővel 2 körül beszéltem utoljára, 6 körül hívott, a megbeszélésen voltam, nem tudtam felvenni, meg küldött sms-t, hogy este nem tudunk beszélni, nem is igazán bántam, ma már jött sms, amit észre sem vettem, aztán meg két email és már hívott is. Nem hiába, érzi, hogy ennek hamarosan vége szakad és ez így van rendjén.

Ma legalább nyugi van a cégnél. Kolléga később megy, ő még nem jelentkezett, de nem is akarom annyira igénybe venni :) Nem zaklatom, had dolgozzon :)

Gyerekek reggel megint kiakasztottak, mondtam, tessék már egy kicsit viselkedni, tudom, hogy gyerekek, de ha egyszer reggel van, akkor tessék tenni a dolgukat, nem játszani és főleg nem hisztizni, ha azt mondom, hogy most nincs itt a játék ideje. Kicsit undok vagyok és alig várom már, hogy nekik is számítson, hogy beérjenek időben az iskolába, akkor talán nem közelharccal kell elérnem, hogy felöltözzenek és induljunk...

A tegnap délután katasztrófává alakult át, cirkusz a bankkal, amit már megszoktam... az volt a kisebbik gond, a nagyobbacska pedig, hogy döntsem el, hogy nagyon megszivatom magamat vagy szegjem a szavamat és sértsek meg olyat, aki nagyon bízott bennem, pedig sokan tanácsolták és elsőre segített, mikor bajban voltam, hagyjam, hogy csalódjon bennem ő is?... milyen emberré váltam? :S nem, itt nem szerelemről van szó... Anyám segítségét kértem, válaszra sem méltatott, fogalma sincs, mindegy...

Ez odáig jutott, hogy befulladtam a kocsiban hazafelé menet, légszomj, dühkitörés, pedig mennyire visszafogtam magamat, de jobban nem ment, ha a gyerkőcök nem ültek volna mögöttem, erős késztetést éreztem, hogy becsukjam a szemem és padlógázzal haladjak tovább, nem féltem kicsit sem, de őrülten vágytam rá... Na ez az, amit jobb máshol nem elmondani, de itt lehet.

Pótapával beszéltem a gondról, közhelyekkel jött, lesz még jobb, stb. ezzel nem vagyok előrébb, kicsit sem. Munkamániás barátnőm átérezte, tudja mekkora morális szarba kavartam magamat, megint magamnak köszönhetem és akkora gát van bennem, hogy kommunikációval megpróbáljam ezt a dolgot korrigálni, pedig muszáj lesz. De még nem tudom hogy...

Szeretővel nem beszéltem erről a problémáról, a bagatell gondokról igen, a legsúlyosabbnál nem voltam képes vele sem, ítélkezés miatti kommunikációs gát, nem mondtam semmit. Beszélgettünk Kollégáról, mennyire aranyos, mert tényleg az, meg arról, mekkora szar az élet, beszéltünk a Titkáról, amiről oly sokáig nem beszélt és csodálom, hogy amennyire fontos volt neki, most hogy kiderült, hogy semmi nem úgy volt, teljesen lazán vette... Jövő pénteken elbúcsúzunk, tudom, már oly sokadszor, de szeretnék elbúcsúzni, mielőtt kollégával randizok, onnantól már nincs búcsú és nincs találkozó.

Kollégával tegnap emailt váltogattunk, megint nagyon kedves volt, a legkevésbé sem volt csipkelődő, intelligens srác, lehet vele témákról beszélni, nem az eddigi kis butusok, tisztel és kedvel, ez megint nagyon fontos és lassan közelíti a dolgokat, amit szintén értékelek, ugyan folyamatosan zsörtölődök, hogy nem haladunk - jubilálunk, 1 hete engedtem a kísértésnek és még meg sem kérte a kezem ;) mondja munkamániás barátnőm is, ez felháborító :D.

Viszont mikor a roham után hazaértem, küldtem neki sms-t, bevallom, Szeretőnek is és nem reméltem, hogy előbbi előbb jelentkezik, de megtette, amint átment az sms, csörgött a telefonom és 40 percen keresztül beszéltünk, nem, neki sem említettem a legsúlyosabb gondot, de nincs is még itt az ideje, meg addigra talán megoldom, viszont érzem rajta, mennyire kedvel és nagyon jó érzés, hogy egy hullámhosszon vagyunk.

A tegnapi rohamom teljesen leszívta az energiáimat, teljesen kikészültem, de valahol a messzi távolban látom, hogy eljön a megnyugvás ideje. Most viszont csak őrült nagy űrt érzek magamban, mintha otthon maradt volna a lelkem, leszarok mindent, csak egy robot ül a helyemen és mechanikusan csinálja a dolgát...

Kell egy kicsit az agyhalál, hogy lassan meggyógyuljon a lelkem és boldogsággal tudjon boldogságot adni és fogadni, nyugalomban, harmóniában, békességben.

Szerető hívott reggel, beszéltünk, de esküszöm nem emlékszem, miről...

Este is beszéltünk, kicsit érdekesre sikerült, kő kemény véleménye van az ideális családi életről, amelyet ő soha nem vállalna, akkor nincs joga ítélkezni, én úgy gondolom. Ne gyártsunk már teóriákat, ha nem tudjuk, mivel jár az egész.

A véleménye pedig folyamatosan változik, határozatlan, de ez nem az én problémám, hisz a gyerekeim által és az ő abberációja által én nem vagyok faktor, innentől nekem aztán tök mindegy, hogy milyen kritériumoknak kell megfelelnie az ideálisnak, bár néha kételkedem, hogy létezhet a számára ideális, abszolút tökéletes nő, de ez sem az én problémám...

Kolléga nem jelentkezett este sem, ma sem, természetesen már is kombinálok, különböző elméleteket gyártok, 1) el van havazva 2) a vállával orvoshoz ment, mert jobban fáj, mint hétvégén 3) viszakozik... Sokáig gondolkodtam, most küldtem rá egy emailt, megvárom a választ, ő tudhatja csak, miért nem jelentkezett... (update: visszaírt az emailre, 1)-es verzió volt a válasz, idióta liba pedig addig statisztikázott 44 emil jött tőle 6 nap alatt, nem vagyok normális, az tuti....)

A kedvem jó, nem kimagasló, már korántsem olyan flúgos, mint este, de nem is rossz.

Dolgozom inkább, nem vagyok hajlandó gondolkodni, minden úgy fog történni, ahogy történnie kell, ha gondolkozom rajta, ha nem.

I feel good.

Ezt elsősorban Enchantée-nak és V.A.V-nak köszönhetem, egyszerűen feldobott a délutáni kávézásunk :) Nem is feldobott, inkább az egekbe repített :)

Este a tornán ropogott a hátam, mint pinokkiónak :) de mázlim volt, ma botoztunk, az pedig rendesen kimozgatta a hátamból a problémás részeket :)

Kolléga ma aranyos emaileket írt, nem csipkelődött, olyan nyugodt volt és megértő és olllllyan romantikus :)) na persze, ez kell a nőnek :)) Teljesen feldobott :) Kíváncsi vagyok, mikor fogunk randizni :))

Szerető aztán dél körül stoppolt, nem ruhát :P kommunikációt :D, most meg várom, hogy hívjon, egy órája küldött sms-t, hogy nemsokára hív :) ezek a pasik... :D

Aztán van egy srác, testőrködik, találkoztunk chat talin, visszafogott, gáláns, jó fej srác, volt nálam kávézni és kávét ivott :P na jó, hívtam erősítést, biztos, ami biztos, jött a körmös barátnőm is meg a cigizős haverom :D akkor úgy tűnt, hogy nem tud azonosulni egy anya-nővel és ennyiben hagytuk, ritkán msn-ezünk...

Na, vele volt egy vér ciki szituációm, kezdő társkergetős regisztrált voltam és írja nekem, hogy rámírt társkeresőn, a sors iróniája, hogy egy hasonló nickű pasi rámírt, ő meg csak küldött egy kacsintást, de azt még nem tudtam megfejteni, hogy hol... nos a hasonló nickű pasi valami ilyesmit írt: bébi, szívesen kinyalnálak a bugyidból, te dögös kis démon... Én meg elszörnyülködtem, miket írogat ez nekem... óvatosan ráírtam, biztos, hogy ezt akartad írni?? nekem ez kicsit közönséges... visszakérdezett, mire gondolok, bemásoltam neki a szöveget, ő meg rommá röhögte magát, ez nem ő, ő az, aki kacsintást küldött :D hát csodálkoztam is, hogy ilyen hülye szöveggel jön :D

Már ő is rég felajánlotta, hogy segít a háznál, bármi van, csak hívjam :) barátkozott, de a női mivoltomra sosem célzott, én meg csípem a pasit, kicsit furcsa és hát én sem vagyok normális :D nos ma meg méltatlankodott, hogy múlt héten megígértem, hogy felhívom és nem tettem... bevallom, eszembe sem jutott :) Nos elhívott kávézni - nem dugni, kihangsúlyoznám, ő tényleg kávézni akar, remélem :))

Beszélgettünk tovább, erre bedobja, brutál jól nézel ki :D what a fuck? Mi ez? A vonzás törvénye, azt hiszem, nyitok egy fan club-ot :)

Nos, szép vagyok és okos és kedves és aranyos meg minden, mostanában nem túl sikeres, de ne akarjunk túl sok mindent egyszerre :))

Ja és most valahogy visszafogott vagyok, még a szex sem hiányzik, na jó, nem voltam mostanában pasi közelében, de most tartani fogom magam, udvarlást akarok, nem dugást és kezdjük 10 év házasságnál, mosd a zoknim és főzz rám :)) úgyhogy felkapom az apáca jelmezemet és jókislány leszek :)

Aztán majd kiderül, merre visz a sors, az élet, flúgos vagyok megint, kint ülök a kis konyhámon és látványosan jól érzem magam :)) Nem bírom eldönteni, jó-e vagy rossz, hogy ezt nem látja senki :D

Ja és naturally ENERGIABOMBA :)

Ez a sztori nem viselt combfixet :)

Szöget ütött a pénteki Szeretős beszélgetés a fejemben, amikor kollégáról beszéltünk.

Mondom, én nem vagyok félrelépős típus. Kissé cinikus lett a válasz, ezt velem akarja elhitetni? És igaza van, hisz a szülinapos mellett is találkoztam vele, a nyár elejei kósza próbálkozáskor is, a legutóbbi ex idején is találkoztunk. A félrelépés definiálása, ha velem lefekszik, miközben van pasija és ez megtörtént.

Tény, hogy a férjem mellett sosem léptem félre, nem volt késztetés. Az is tény, hogy Szerető örökre szerető marad, az viszont már korántsem tény, hogy nem marad Szerető, ha bepasizok. Olyan kvalitásai vannak, amit még mással nem tapasztaltam, itt nem csak a szexre gondolok, sőt legfőképp nem arra.

Viszont vágyom egy társra, aki velem és mellettem van, csak azt nem tudom, hogy vágyok-e Szerető rajongására és őrültségeire, mert aki akar, az megtalálja a módját.

Valóban csak vele léptem félre életem során és ha összejövök valakivel, nem fogom más férfiak társaságát keresni, na de Ő...

Kicsit elbizonytalanodtam, nem tudom, hogy valaha le tudok-e mondani róla, bírnám-e a hiányát, hogy nem tudom mit csinál, merre jár, hogy nem foglalkozik velem.