Díva naíva - a furcsa nő tökéletlenségei

Nos tegnap este nagyon flúgosan jó kedvem volt, hulla fáradt voltam és kicsit mérges is, mert egyedül pakoltam a lakásban és nem jutottam a végére, pedig szerettem volna...

Kollégával beszéltem, rákérdeztem, Te mégis mi a rossebbet akarsz tőlem :) Nem tehetek róla, én közvetlen ember vagyok, nem szeretek utalgatni, a virágnyelvet pedig kiváltképp rühellem... Bevallja az őszintét, ő még sosem élt kapcsolatban és már szerinte nem is képes rá... Én pedig csak mosolyogtam és mondtam neki, lehetünk barátok - hála égnek, mert a szikrával nem találkoztam a találkáink során -, végülis ez a te problémád, nem az enyém... A következő, aki úgy akar csinálni, mintha pedig fogalma sincs milyen és nem is fog rájönni, bocs, de ez a hely foglalt, ha úgy akarok csinálni, mintha, elmegyek meleg barátommal :))

Nem is tudom hogy jutottam el odáig, de irogattunk Telefonossal és először is kő bunkó voltam, valahogy irritált, majd ugyanoda lyukadt ki, mint Kolléga, hogy hát 30 felett van és jó lenne egy gyerek, de benne annyi félelem és gátlás van... és? És nekem türelmesnek kellene vele lennem, aztán elküldtem melegebb éghajlatra, NEKEM semmit nem kell... Rám ki van figyelemmel, így jártál... Hát ő nem képes... Mintha Szeretőt hallottam volna, ezt a népbetegséget nem kezeli senki? Ő nem tud rám annyi figyelmet áldozni, törődést adni... Hát kedvesem, akkor fel is út, le is út, nem, mintha ez még érdekes volna, csak nem értem miért érzi magát megalázva, ha nem beszélek vele...

Tűzoltó is rámírt, a hülye várt az étteremben, tehát eljött a randira, csak én az étterembe nem mentem be, ő ott várt, én meg kint, na, itt már nagyon kellett röhögnöm, aztán kedvesen visszaírtam, mifelénk a hölgyeket az ajtónál várják... Annyit írtam még, látod, ez a sors keze, nem akarja, hogy találkozzunk... és már nem is fogunk :)

Valakivel irogattunk, hát akkor sem voltam normális, hugi ott ült és mondta, hát amilyen bunkó Te vagy, ha pasi lennék, ki se kezdenék veled :D Dehát ezt Valaki már rég megszokta, hogy nem vagyok normális, de én legalább normálisan normáltalan vagyok, azt hiszem :)) Na, most megint értelmes voltam :))

Szóval dúl egy népbetegség, ami ellen senki nem tesz semmit, engem meg nem érdekel, egy beteg pasi sem, nem vagyok még csak hobby pszihomókus sem, ja és nem is játszok megmentőt, ki vagyok én ehhez? :))

Úgyhogy szombaton megyek barátnőmmel bulizni és élvezem az életet... és leszarok mindenkit, aki nálam normáltalanabb :))

Tudom, sokat várok az élettől, összetartozást, boldogságot, figyelmet és harmóniát, dehát miért ne várhatnék, szép vagyok, okos és szerény :)) ja és nagyon szeretem magamat és tudom-tudom, naív vagyok, de végülis csak 1 azaz egy darab olyan pasit keresek, aki mindenben megfelel és máris jobban fogom magam érezni, nem tucatokat akarok bevonzani, azt hiszem már megint flúgosodok :) és továbbra is hiszek a tündérmesébe, hogy egyszer csak megélem a nyálas filmekbe illő ultrapink romantikát :) Majd leeresztem a hajam a a toronyból, ha megküzdött a nagy Ő a hétfejű sárkánnyal és kiállta a 7 próbát :)

Pont erre vágyom és baromira ráérek, hogy akár néhány év múlva éljem át, de ennél kevesebbel nem érem be :))

Ja és köszönöm az érdeklődést, az én biológiai órám köszöni szépen, jól van, van két gyönyörű, egészséges gyermekem, igen, a sors kegyes volt velem, fiam is van és lányom is, úgyhogy nem én vagyok az, aki 30 felett szorong, hogy nem örökítette meg a génjeit az utókor számára:)

Roppant rendes volt anyukám, hagyott aludni, ha a kiscsajom nem cselezi ki és nem szökik fel hozzám, még negyed 11-kor sem kelek fel...

Nem hiába, fárasztó napom volt tegnap, délelőtt segítettem a konyhában, most pedig itt dekkolok a lakásban és szedem össze a még ittmaradt dolgokat... Érzéketlen vagyok, most valahogy cseppet sem fáj, hogy itt kell hagynom ezt az egészet...

Anyukám nagyon elégedett velem, mert Kollégával randizok, ő mindig is ilyen pasit képzelt el mellém, én pedig nem világosítom fel, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy ő elképzeli, míg nem alakul mással, addig nem is vagyok hajlandó, végülis el vagyok én így Kollégával, mint a befőtt... Legközelebb viszont lehet nem leszek ilyen fene toleráns, mert a törzshelyem telis tele volt jóképűbbnél jóképűbb facér pasival, a nyílt flörtölés pedig barátok között megengedett, nem? :) csak tegnap nem volt kedvem és látszólag feszélyezte is a helyzet, hogy megnéznek :)

Nem szeretek egyedül pakolászni, de ma így adódott és valahogy nagyon élvezem a néma csendet, hogy senki nem szól hozzám... egész jól haladok is, bár még van elég hátra, viszont roppantul sajnálom, hogy kint hétágra süt a napocska, én meg idebent rohadok, de ezt most így hozta a sors, máskor majd másképp...

Nem tudom mi ez a nagy nyugodtság rajtam, de nagyon jól esik, nem érzem magam sem egyedül, sem magányosnak, egyszerűen jól vagyok, magamban, magamnak...

Remélem a következő hetekben elindulhat az építkezés és érzem, hogy jobban vágyom rá mindennél, hogy a kuckóm épüljön fel... Ami a legfurább, hogy kicsit sem érzem szarul magam a szexhiánytól, nem vágyom senki érintésére, valahogy most a kevesebb, mint amennyit szeretnék, nem elég...

Tudom-tudom, ez pillanatok alatt változhat, de most jól vagyok, nagyon és most ennek örülök, ha szarul leszek pedig vágyni fogok újra erre az állapotra, hogy jól legyek...

Tesóm tegnap felvette a harisnyatartóját és tisztára feszélyezte, ahogy rágerjedtek a pasik, aztán apával töltöttek egy fergeteges hajnalt, én meg csak büszkén mosolyogtam, ugye jól tetted, hogy rábeszéltelek :)) Tegnap kipakoltam a tartóimat, fűzőimet a kis fiókomba és minden egyes darabot nagy szeretettel raktam a helyére, jó volt őket egyenként érinteni, szeretem őket, hozzám tartoznak...

Jó, nem vagyok normális, de most így is jó, nekem és velem és semmi más nem számít igazán...

Most megint nem vagyok magányos és szeretem azokat, akik megérdemlik, használom azokat, akik nem érdemelnek többet...

Kicsit megint érzéketlennek tűnök magamnak, de lehet így a jobb...

A tegnapi estém elég tragikusra sikeredett, valahogy a függetlenség elveszítése kicsit sokkhatásként ért... Tudom, majom vagyok, de most kellett a tükör, visszalógtam az albiba, leültem a kis piros székre és bőgtem és kimondtam azokat a dolgokat zokogva, amik bántanak... jól esett...

Ma pedig a tettek mezejére kellett lendülnöm, hát összepakoltunk szinte mindent, poharakon és egy-két könyvön kívül semmi nem maradt az albérletben, szétszortíroztam, minden a helyére került anyuéknál... potom 10 órámba került ez a művelet...

Befeküdtem a kádba és relaxáltam kicsit, megmostam a hajamat... felhívtam 7-kor Kollégát, mert egész nap nem kommunikáltunk, hogy akkor az esti program áll-e... persze, hogy állt :) ugyan még nem tusolt, de mindjárt megy és indul... hát anyu kitalálta, hogy beszárítja, csavarózza a hajamat, mondhatni, utána én késtem majdnem le a randimat :)

Fagyit ígértem be, így cukrászdába mentünk, 1/4 9-kor értünk oda, fél 9-ig voltak nyitva :)) Fagyi ugrott, a belvárosi is 9-ig tart nyitva, régen meg még odajártunk happy hours-os koktélozásra, na jó 15 évvel ezelőtt :) de akkor még 11-éjfélig nyitva tartottak...

Kicsit álduzzogott a Kolléga, aztán mentünk a koktél báromba :) érdekes, voltak pillanatok, amikor hirtelen nem találtunk témát... lehet, túl sokat beszélünk :) de ezek ilyen 5 másodperces kihagyások voltak, de feltűnt... Néhányszor összeért a térdünk a koktél bárban, olyan borzongató dolog volt... hmmm :)

Kitaláltam, menjünk sétálni, kicsit túlzásba estem az útvonallal, aztán elég kalandosra sikeredett a fázás által generált rövidítés, jeges, meredek utakon... Tesóm felhívott menjünk velük bulizni, de fáradt voltam, Kolléga pedig 7-kor kel... így visszakalandoztunk a kocsihoz, helyzet szülte karolva sétáltunk a síkos út miatt, jól esett így csámborogni, rég nem voltam már senkivel így :)

Aztán illedelmesen hazahozott, majd kezet fogott, adott két puszit és jó éjt kívántunk :)

Nem tudom, jól éreztem magamat, de sok mindenen gondolkodtam kettőnkkel kapcsolatban, vannak dolgok, amiket nem tudok elfogadni benne... Lehet túlspilázom a dolgokat, de mikor vágynék rá, hiányzik belőle az együttérzés, neki nincs igénye összetartozásra, hisz évtizedeken át egyedül van, fogalma sincs, mi az, hiányzik a tenyeremen akarlak hordozni, attól még jól érzem magam vele, de nem hiszem, hogy ő volna az IGAZI... Találkozhatunk még, de nagyon nem érzem magam révben értnek...

Most pedig megyek aludni, mert mindjárt mehetek az albiba kitakarítani :S

Délután voltunk fodrásznál, kiscsajomnak elől hosszabb, hátul rövidebb kleopátra lett a frizkója, nagyon nagylányos lett, élvezi is :) nagyfiamat is lekopaszítottuk, menő nagyfiús séróra és még lezsét is raktak neki rá :))) nagyon jól néz ki mindkettő :))

Este már 9-kor aludtam, kiscsajom végigköhögte a délutánt, kapta a köhögéscsillapítót, fenistilt, mézet ésésés... estére jobban lett, anyuval megbeszéltük, hogy ma elviszi orvoshoz...

Nagyfiam cirkuszolt, hogy csak a beteg hugával foglalkozom... Hát tett róla, hogy rá is gondom legyen. Keltett 00.15-kor egy kis sugárban hányással... beterítette az ágyat... azt hittem, rosszul leszek... ment tovább, majd beterítette az előszobát, persze a vécébe már nem hányt... úgy ahogy volt, mindent behajítottam a kádba és visszafeküdtünk, miután egy kis hideg vízzel lenyugtattam a gyomrát... Reggel hasmenése volt, fájt a pocója... :S:S ő is dokinál kötött ki...

Én pedig reggel öklendezve pakoltam ki a hányásos cuccokat a kádból, goooood morning :S

Tegnap este boroztunk pótapával, meg végre megcsinálta a szekrény ajtókat, én meg jól leszúrtam, hogy milyen szemét volt...

Szeretővel minden kommunikációt beszüntettem, én nem keresem, ő sem, ez van... Kollégát sem kerestem, ő sem, az sem érdekelt...

Aztán mondtam Pótapának, én hozzám való, törődő, szerető pasit akarok, ha pedig ezek nem tudják ezt megadni, sőt, ha senki nem tudja megadni, maradok egyedül és leszarok mindenkit... nem adom alább, azt akarom, hogy azt kapjam, amit megérdemlek, semmivel sem kevesebbet... értékes vagyok és értéket akarok kapni, szeretetet, összetartozást, törődést és egy kis csodálatot, ha nincs pasi, aki fel tud nőni a feladathoz, így járt...

Most viszont kicsit jól érzem magam melóban, végre olyat tehetek, amit szeretek... az élet aprócska örömei, kicsit kiegyensúlyozottá tesz...

Holnap pedig költözünk, ez sem zavar, majd túl leszünk rajta... minden elmúlik egyszer, ez is...

Gyerkőcök gondoskodtak róla, hogy holnaptól már anyáméknál lakjunk, sőt mától... pedig fel sem vagyok rá készülve, lelkileg... azt hittem még van egy hetem, de mivel nagyfiam nem megy oviba, nincs értelme reggel ráncigálni... nesze neked önállóság...

Apához pedig ebben az állapotban nem engedem őket, apának nem hiányoznak, anya viszont tudja, hogy szükségük van rá, így mondtam nekik, ezt a hétvégét kihagyjuk, majd jövő hétvégén, hát nagy ujjongás lett a vége, kíváncsi leszek, ezek után kiscsajom hányszor fogja megjátszani, hogy beteg, csak, hogy ne kelljen mennie...

Vannak dolgok, amelyek előtt tehetetlenül állok, vannak, amelyeknek foglalkoztatniuk kellene, mégsem teszik és vannak, amelyekkel foglalkozom, pedig nem kellene...

Kollégával szombaton fagyizni, majd inni megyünk... én döntöttem így, dönthettem, még ilyet... Kíváncsi vagyok, hogy alakul a hétvége, ha nem úgy, ahogy én szeretném - meg ne kérdezd, hogy szeretném, mert foggggalmam sincs :)) - akkor szép lassan leépítem, mert kezdem unni a levelezgetést és a szócsatákat...

Szerető kérdezte, hogy vagyok, annyit írtam, stabilan, tényleg elég stabil vagyok, ő még mindig rosszul... én viszont nem tudok rajta segíteni, akkor meg minek kínlódnék... ő szarul, akkor így járt, ez ellen én nem tudok tenni... tehetetlen pedig nem vagyok, tehát maradok az ignorálásnál és a szeparálódásnál...

Nincs erőm az aerobichoz, most megint nem megy, na mindegy, majd megyek máskor, már megint legszívesebben átaludnám a napot, jajj, mikor lesz erre már végre lehetőségem? Lehet vasárnap lesz az a nap, amikor fel sem kelek... csak délután, ha megyek a gyerekekért...

Aztán gondolkodtam azon, mi a picsának gondolkodok minden szaron, nincs if... then... so... mert minek kellene lennie??? Nem rohadt mindegy, hogy különböző teóriákat gyártok a semmire?? Nincs mi lett volna, ha sem... MA van JELEN van, nincs múlt és nincs jövő, csakis MOST van... nem tudom, miért nem realizálom ezt már végre... De most épp ezen vagyok, mindent, ami HA-val kezdődik, törlök a szótáramból, nem gondolkodom a jövőn mert NEM ÉRDEKEL!! Úgyis minden mindig másképp jön és máshogy történik, mint ahogy szeretnénk, akkor meg???

Melóban végre kaptam 5 hónap után testhez álló feladatot, elmerülök a számok világában... :)

Au revoir :)

Na tegnap este kielmélkedtem magamat, aztán elfeküdtem időben, aludni... Fél 10 körül már aludtam...

Délután szarul voltam, olyan semmihez nincs kedvem, azért nekiálltam vízkőmentesíteni a kávéfőzőmet, el is értem, hogy most nem működik :) Na jó, már mikor nekiálltam sem akart, valahol a rendszerben tutira elakadt egy rohadt vízkő darab, megint ugrik egy 10es a szervízben, sirály :D

Aztán nem, nem Szeretőt hívtam, Kollégát... szegény most tényleg sokat dolgozik, mondta még el van ásva a paírjai tömegébe... Mondta, 2 hétig ez nem is fog változni, tényleg sajánlom... Mondta, hogy felhív, amint végez, aztán végülis hívott fél 9-kor, 'hazakísértem' :) beszéltünk egy háromnegyed órát, erről is, arról is, hallatszott a hangján, mennyire lefáradt... beszéltünk még fél 10-kor is és elmentünk aludni... Tudom, hogy hülyeség, de olyan volt a beszélgetés stílusa, mint egy, na nem is folytatom, már megint elmélkedek, nincs elmélet, gyakorlat és kész.

Én is elmentem aludni, pillanatok alatt bealudtam, régen simán bírtam fél 1 - 1ig... Mostanában viszont hulla vagyok és másra sem vágyom, minthogy lehúnyjam a szemem és ne realizáljak ebből a mocskos világból semmit... remélem változik ez még egyszer a távoli jövőben... lesz fészek, burok, ahová vágyok és ahol nem zavar az ébrenlét...

Kíváncsi vagyok, mi lesz hétvégén Kollégával... maradunk baráti viszonyban vagy továbblépünk...

Hiányzik egy őszinte ölelés, bújás, de hát sokat akar a szarka :)

Gyerkőcökkel ma megyünk fodrászhoz, esküszöm, izgulok, Hercegnőm hajat vágat :) Még 6 éjszakát alszanak az albérletben, a kiscsajomnak még ez is sok... Nekem meg nagyon kevés, bár az oda fűződő emlékek nem hatnak meg, nem fog hiányozni, több volt a rossz élmény odaát, mint a jó... Nem, mintha anyáméknál jobb lenne...

Ma pedig megint erős vagyok, látszatilag - bár látszólag máskor is - csak erőtlen is egyben, remélem a hétvégén túlélem a költözést...

Pótapa be van rágva, vagy nem tudom mi a problémája, ő volt az, aki ígérte, hogy találkozunk és még lemondani is derogált, erre ő nem veszi fel a telefont, minek néz ő is, hát bekaphatja... nekem az ilyen nem barát, önző...

Erős Díva egyik kedvenc száma: :) nem viccből :)

Liebe Helen, nur dass du auch was in deiner Fremdsprache zu lesen hast, außerdem habe ich nie probiert Tagebuch in Deutsch zu führen...

Kedves Helen, csak, hogy neked is legyen valami, amit az idegen nyelveden olvashatsz, ezen kívül még soha nem próbáltam németül naplót vezetni...

Ich muss ehrlich zugeben, dass ich mich selber in dieser Weise nicht dulden kann, ich weiss nicht, was mit mir los ist, meine Stimmungsschwankungen, die nicht einmal von etwas abhängig sind, nehmen mir die Kraft... Ich möchte wieder die sein, die ich 'mal war, oder doch nicht, ich möchte wieder einfach stark sein, die Gefühllosigkeit, die ich damals hatte möchte ich nie wieder erleben, möchte nichts mehr motorisch machen, möchte nie wieder für die Erfolge leben...

Őszintén be kell vallanom, hogy ezen a módon én magamat sem tudom elfogadni, nem tudom, mi van velem, a hangulati ingadozásaim, amelyek még csak nem is függenek semmitől, erőmet veszik.. Megint az akarok lenni, aki egyszer voltam, vagy mégsem, megint egyszerűen erős akarok lenni, az érzelemmentesség, amilyen akkoriban voltam, azt már soha többé akarom megélni, semmit nem akarok már gépiesen csinálni, soha többé nem akarok a sikereknek élni...

Ich möchte einfach glücklich sein, ich weiss aber nicht, wo sich der Weg zum Glück befindet, wahrscheinlich in mir drinnen (hinter der Lunge oder der Leber? ;)) Spass bei Seite, ich bin verwirrt...

Egyszerűen csak boldog szeretnék lenni, de nem tudom, hol található a boldogság útja, valószínűleg belsőleg bennem (a tüdőm vagy a májam mögött?;)) Viccet félretéve, össze vagyok zavarodva...

Ich weiss, ich sollte weniger grübeln, kann aber nicht anders. Ich möchte endlich das Licht im Ende des Tunnels entdecken, dass ich endlich weiss, ja das ist die Richtung, die du gehen musst...

Tudom, nem kellene gondolkodnom, de nem tudok másképp. végre fel akarom fedezni a fényt az alagút végén, hogy végre tudjam, igen, ez az az irány, melyet követned kell...

Und was sagt da der Kollege, dass ich einfach ungeduldig bin, na ja, dass kann schon leicht sein, muss aber dazu sagen, von Obigen weiss er nichts, wie könnte ich davon erzählen, also da gibt's keine Chance, ich habe mich hinter meiner Maske versteckt und gerade ich sage, Schauspielerei hat bei einer sich anbandelnden Beziehung keinen Sinn? Weiss gar nicht, wieso ich das überhaupt so mache, wieso ich die Starke gebe, wenn ich es nicht bin, wieso ich nicht zugeben kann, dass ich eine Frau bin, ich darf doch manchmal schwach sein? Oder doch nicht? Wer weiss da wohl die Antwort?

Mit mond a Kolléga, hogy egyszerűen türelmetlen vagyok, hát igen, ez könnyen meglehet, de ehhez hozzá kell tennem, fentiekről mit sem tud, hogy tudnák róla mesélni, erre nincs esély, elbújtam a maszkom mögött és pont én mondom, hogy egy kezdődő kapcsatnál a színészkedés értelmetlen? Nem is tudom, miért teszem ezt egyáltalán, miért adom magam erősnek, amikor nem vagyok, miért nem tudom bevallani, hogy nőből vagyok, lehetek azért néha gyenge? Vagy mégsem? Ki tudhatja erre a választ?

Mensch das Leben ist hart oder ich mache es mir selber schwer? Ich sitze wieder still, ohne einen Ton von mir zu geben, schreie aber innerlich weiter, dass geht mir auch auf die Nerven, wieso bin ich einen Tag glücklich und dann den nächsten wieder nicht? Es passiert ja in der Zwischenzeit nichts, wie kann das sein, das ich mich nicht steuern kann... Bin doch erwachsen, bin eine Mutter, muss konsequent sein und die Verantwortung tragen, sie brauchen mich, sie brauchen Kontinuität, Sicherheit und Geborgenheit und nicht eine innerlich schreiende Mutter.

Kemény az élet vagy magamnak nehezítem meg? Megint csendben ülök, nem adok hangot, de belülről ordítok tovább, nekem is az agyamra megy, miért vagyok egyik nap boldog és a következő nap megint nem? Időközben nem történik semmi, hogy lehet, hogy nem tudom magamat irányítani... Mégiscsak felnőtt vagyok, anya vagyok, konzekvensnek kell lennem és a felelősséget hordoznom kell, szükségük van rám, folytonosságra, biztonságra és védettségre van szükségük és nem egy belsőleg ordító anyára.

Ich möchte nicht versagen, auf keiner Linie, möchte nur ein bißchen schwach sein, nicht viel, nur ein wenig... aber gerade jetzt gibt es keine Chance dazu...

Nem akarok elbukni, egy vonalon sem, csak egy kicsit szeretnék gyenge lenni, nem nagyon, csak egy kicsit... de épp most nincs lehetőség rá...

Und ich schreibe schon wieder von der selben Scheiße und ändern tut sich nichts...

És már megint ugyanarról a szarról írok és nem változik semmi...

Und jetzt höre ich mir ein Lied von ewig her an, ach wie ich es mochte, und so fühle ich mich jetzt auch... wieder 'mal 'nen Tag verschenkt? So habe ich mich vor langen-langen Jahren gefühlt, wenn ich alleine war :)

 És most egy számot hallgatok ezer évről, jajj mennyire szerettem, és most is így érzem magam... megint elveszítettem egy napot? Így éreztem magam hosszú-hosszú évekkel egyedül, maikor egyedül voltam :)

Egyedül vagyok, hallom, ahogy zúg a radiátorban a víz, ahogy halkan szuszogok és élvezem a hangtalanságot. Mindenki ebédel, csak én vagyok itt, egyedül? Nem, inkább magammal.

Kollégával megtörtént a mai első email.... valahogy nem tudott meghatni, nem érdekelt, azt írja, nekem nagyon szűk az időkapum, tehát türelmetlen vagyok, nem értem, mire kellene várnom... neki meg nagyon tág és nagyon lassú az időkapuja, most erre mit mondjak? Szójátékozhatunk ítéletnapig, de nem tudom, én ezt mennyire szeretném...

Szerető küldött kommunikáció stoppos sms-t, hullámvölgy címen. Erre visszaírtam, ő vagy én? Hát persze, hogy magára gondolt... Csak, hogy ez nem hullámvölgy, de nem közlöm, ez sokkal több annál, valami megszakadt, valami már nem olyan, mint rég... Tegnap elmélkedtem, hány tucat szerepet játszottunk végig, elánnal, élvezettel, rajongással és akarattal... és már milyen rég nem tesszük, nincs rendőr, titkárnő, diák, apáca, szobalány, üzletasszony, feleség, már mind elillantak a múlt sűrű ködében...

Köszönöm kérdésed, édesanyámat most küldték a kórházba és aggódom érte. A hitelhez kell egy 3. fordulós köteg papír is, ami idegesít és fáradt is vagyok. Nem, nem neki írtam, mondtam, csak magamnak, némán. Már nem akarom mondani. Hogy miért? Mert ami eddig a viszonyunkat összetartotta az a bizalom volt, ami az első köszönéstől kezdve fennállt, most viszont nincs... se bizalom, se megértés, se szándék.

Valami elmúlt, én pedig félek, mert az az ember, aki olyan messze nem tökéletes volt a fix pont az életemben, akihez foggal-körömmel ragaszkodtam, de már őhozzá sem.  Megint minden változó, nincs fix pont, csak nehogy elveszítsem a talajt a lábam alól. Szimplán félek a jövőtől, mit hoz magával és őszintén sajnálom azt, hogy hagyta veszni a barátot belőlünk... egymásból.

Minden múlandó volna? Van, ami örök? Minden mindig változásban van, örök körforgásban, csak én nem veszem időben észre?

Olyan jó a csend, annyira élvezem azt, hogy önmagammal lehetek, csak én, magamnak, mégis félek, megint ázott veréb vagyok...

Mit tartogat a sors számomra? Segíteni fog vagy elgáncsol még párszor? Miből merítek majd erőt vagy erőtlen leszek? Lesz irányfényem vagy csak bolyongok a sötétben, megannyi kérdés, amire sosem lesz válasz... dehogy sosem, majd egyszer, ha lepereg az élet filmje a szemem előtt, majd rájövök, hogy elszúrtam vagy jól csináltam...

Nos, új napra virradtunk és valahogy kitavaszodott a lelkemben, odabent mélyen nyílnak a virágok, kiokoskodtam, hogy 5.45-re kell állítanom a vekkert és úgy nem kések el és így is lett, pontban időre beértem :)

Gyerkőcöket a héten én viszem oviba és ettől naggggyon boldogok, no meg én is, imádom a csibéimet, nincs mit tenni és ez így van rendjén, a reggeli ölelések, csókok, na meg a hisztik is hiányoznának, ha nem lennének :) Holnap hercegnőm megszabadul a fele hajától, hercegem meg a háromnegyedétől :))

A napom kiegyensúlyozott boldogsságal indult, csajszikám kicsit még az ölembe kuporodott, jó reggelt anya címszóval, az oviban meg valahogy úgy éreztem, hogy ez a második otthonuk. Este kicsit zavart, hogy nyaggattak, mikor költözünk már a mamiékhoz és kicsit úgy érzem, hogy kiscsajom megint ki fog játszani anyámmal egymás ellen, de majd csírájában folytom el a dolgot :) Az oviból 32 fogas mosollyal távoztam, jól eső érzés volt...

Beértem a céghez, aztán egy szempillantás alatt felment a pumpa bennem, megyek-e szeptember elején, mikor is a kiscsibém iskolába megy szabadságra? Nem tudom, mennyit lesznek betegek és elkapott a düh, hogy csak én vagyok, nincs, drágám, osszuk már be, melyikünk mikor... persze, anyukámékra számíthatok, hála égnek, de az nem ugyanaz és mérges lettem a sorsra...

Most megint nyugodt vagyok, de nem mosolygok... és igazából nem tudom, hogy miért...

Szeretőn gondolkodtam, nem bírnám elviselni, ha a pasim lenne, akkora mértékű önzéssel rendelkezik és minimális az önkontrollja, azt tesz, amit akar... én pedig nem szeretnék ilyen pasit... azt akarom, hogy az én pasim legyen rám tekintettel, tiszteljen már annyira, hogy odafigyeljen rám...

Kollégával este irogattunk utoljára, valószínűleg dolga van, azért nem ír, de majd fog, gondolkodtam rajta is, aranyos, nagyon egy hullámhosszon vagyunk... végre egy okos pasi, akinek nem kell tanár nénit játszanom és elfogadja, hogy sem sík hülye, sem meghunyászkodó nem vagyok és még hasra sem esik előttem... tudom, én vagyok a miss adj uram, de azonnal, de hiányzik belőle valahogy a vágy és a szenvedély... mindegy, azért még nem ásom el a dolgot, csak kifejeztem a gondolataimat...

A pasik fejének elcsavarásához nagyon értek, nem hinném, hogy Kollégánál ne érném el, hogy epekedjen utánam, csak valahogy furcsállom, valami nem stimmel, de még nem tudom kifejezni, hogy mi... talán túl sok a gyermeteg vonása és kevés benne az őrültség, vagy csak nem nyílt még meg... :)

Pótapa pedig szimplán bekaphatja, úgy volt, hogy tegnap jön hozzám... hát mentem érte, mert rendes csaj vagyok, megint aludt, gondolom, holott meg volt beszélve, dörömböltem, nyomtam a csengőt, mint hülyegyerek a vécé ajtót, hívtam telefonon... hát egy visszahívásra nem méltatott, arra várhat, hogy én jelentkezem, ahhoz képest, hogy állítólag én vagyok a legjobb barátja... na mindegy. Néha úgy érzem, csak önző emberekkel vagyok körülvéve és én vagyok a nem normális...

3.) pont:

http://halesmas.blog.hu/

a sors iróniája pedig Hzizi, akire apaként nézek fel, holott a korkülönbség nem indokolja, mégis így van :) (remélem most nem húztam ki a gyufát, vagy csalit :))

http://amivoltamilesz.blog.hu/

ellentétként Tittok, akire anyaként tekintek, holott a korkülönbség itt sem indokolja, a viszony mégis :)

4.) pont:

Nos a 7 dolog rólam:

1.) hullámzóan szenvedélyes, energikus, messze nem egyszerű egyéniségként tartom nyilván magam :)

2.) anyatigris vagyok, aki liberálisan próbálja terelgetni utódait, hagyja, hogy kibontakozzanak kicsit, mégis mögöttük próbál lenni, ha baj van, léphessen...

3.) nem plázacica szinten - ahhoz az Úr észt is adott - díváskodok, szeretek nőies lenni, elégedett vagyok önmagammal és ettől másokat sem óvok :) harisnya mániám nem combfix :)

4.) naív vagyok, virágnyelv tanfolyamot még mindig nem találtam, talán majd egyszer rájövök, hogy a pasik nem kávéznak :)

5.) romantikusan törékeny vagyok, imádok csókolózni, ölelni, bújni, dorombolni, szeretni és szeretve lenni.

6.) imádom a napfényt, napozni nem, a csendet, a békét, a harmóniát, a boldogságot.

7.) szeretem és kiállok a barátaimért, bárhol, bármikor, de nem akárkikért, akár valósról, akár virtuálisról van is szó...

5.) pont: Szóval adjuk tovább, itt kicsit átkeresztelem, közel állsz hozzám díjra :)

1.) http://maryn.blog.hu/

Mary_N az a nő, akivel az első találkozáskor - míg egy betűjét sem olvastam - azonnal azonos hullámhosszra kerültem, fenomenális és mindent elsöprő élmény volt :) Úgy gondolom, ez egy mély, örök barátság kezdete volt :)

1.) http://greenshark.blog.hu/

Chanti, nos vele virtuálisan találtuk meg elsőre a hangot, amolyan sorstárs, ikertestvér fajta :) Lásd én hogy élem - te hogy éled vagy épp hogy éled meg :)

1.) http://amivoltamilesz.blog.hu/

Tittok, nos ő pedig, mint már fent említettem, olyan, mintha a gyermekem lenne :) Ugyanolyan veszettül érzelgős, flúgos, filozófikus, tiszta anyja ;)

1.) http://kovetkezo40.blog.hu/

Vagyok, aki vagyok, ő pedig a bölcs, nyugodt tanácsadó, mégis lázadó, energikus, tiszteletre méltó ízig vérig Nő!

1.) http://bosszutortaharakiri.blog.hu/

Jeti, pedig a crazy, laza nő, extra Nő, aki ugyan néha elszerencsétlenkedi az egészet, de valahogy mégis keni az életet, csúszik neki, mint kés a vajban :)

1.) http://halnap.blog.hu/

Barracud, a csodálatos nő, aki hasonlóképpen csípi a harisnyás hóbortokat, mindamellett irigylésre méltó programokkal rendelkezik és akivel egyszer a távoli jövőben veszélyessé teszünk egy-két szórakozóhelyet :)

1.) http://szopizmus.blog.hu/

Helen, a profán, szabadszájú nő, akinek nem létezik tabu és nincs olyan, hogy nem csináltam még a férjemmel, de a múltját mégis szolídan és tisztességesen ábrázolja a berkek mögül :) egy szóval jellemezve: BASZKI :)

Nos, 7 csodás nőt említettem fent, ami már csak azért is furcsa, mert a 3x évem alatt nem sikerült ennyi barátNŐ-re szert tennem, soha nem jöttem ki nőkkel, itt pedig csodálatos érzés egy olyan lánycsapatnak a tagja lenni, akiknek fontos vagyok és akik fontosak nekem.

Természetesen azért meg kell említenem néhány hímnemű példányt is, ha valakit kifelejtek, vágjon fejbe :)) (még jó, hogy 2 kreatív blogger díjat kaptam, osztogathatok kedvem szerint :))

2.) http://halesmas.blog.hu/

Hzizit már írtam fent :) apás óvó szárnyai nyújtja felém, mikor épp zuhanok, felfog.

2.) http://elvaltam.blog.hu/

Szingli volt, aki bemutatta a laikus naív blogger kezdőt a többieknek és bebizonyította, hogy vannak még normális férfiak :)

2.) http://7koznapokbywt.blog.hu/

Waterfall, aki mindig várja, hogy rácsapjam a virtuális ajtót szókimondó stílusa miatt, mégis mindig megnevettet és sokban segít nekem :)

2.) http://haottnemmajditt.blog.hu/

NotC a sajátos stílusával, aki az alkesz megkeseredett vénlány jelzőre forrót kapott, mégsem menekült, akit éppen ezért meg néhány más dologért csípek nagyon :)

2.) ide már sajnos nincs mit linkelni :S

Ádám72-t is meg kell említenem, ugyan már nincs közöttünk, de kedvessége és az elképzelt világa csodás volt és hiányzik.

2.) http://kozgaz.blog.hu/

kozgaztanar-ról még messze menő következtetéseket nem tudok levonni, úgy gondolom, ő is szerves tagja lesz blogger társadalmunknak :)

2.) http://csajokrol.blog.hu/

F.lackó, akit fiatal kora ellenére foglalkoztat a párkapcsolati elemezgetés és igazából reménysugár a sötétségben, hogy vannak még az utánpótlás csapatban férfiakká váló srácok :)

Nos, hölgyeim és uraim, irány társas táncolni, 7 nagyszerű nő és 7 nagyszerű férfi... Érezzék jól magukat :) (ne egymást - ez nem Barátok közt beltenyészet, szimplán a majdnem tisztességes nő táncparkettje :))

Vicces az élet és persze irónikus is, de ki nem szarja le :))

Vigyorgok, van-e rá okom? Igazából nincs, de ez sem érdekel túlzottan :))

Buzgó kollegina kitiltotta magát otthonról a rendszerből, az IT-s meg letiltotta az adminját, na ezek aztán tudják, hogy kell meglépni a munka elől :DD

Aztán Kolléga írta, hogy kb. együtt feküdtünk, ő meg már 4-kor kelt, visszaírtam neki és nem főztél nekem kávét és nem csináltál reggelit, ha már ennyivel korábban keltél?? :D Hát szerintem félrenyeli, ha olvassa és iszik közben valamit :D Így jártál, csak, hogy szokd :D

Mert mi olyan viccesek vagyunk, 50es kolléga magyarosítási tanácsért fordul hozzám... Helen féle piszkos fantáziám nem csak nekem indult be, szegény kolléga is rák vörösen kérte a tanácsot, nos, hogy is mondjuk azt, hogy sikosítástalanít magyarul :D hát mondom síkosság mentesítés vagy szimplán szárítás és hát ki mire gondolt, vaginális akarom mondani banális kérdés :D

Kolleganő beteg, megint egyedül vagyok, a munka tornyosul, rossz kedvem nincs is... csak furcsa, ahogy a főnök ezeken a napokon érzi, hogy mennyire rám van utalva :) no mindegy, nem fogok itt hű, de nagy karriert befutni, az biztos :)

Randim lesz szombaton Kollégával, kicsit cinikusra sikeredhettem, mivel írta, milyen programjai vannak hétvégére, úgyhogy szombat este tudunk találkozni, én meg visszaírtam, ahogy az úr óhajtja, erre bepöccent cseppet, hogy most mire utalok ezzel, hát talán arra, hogy én költözöm, mégis én alkalmazkodok, de utálom ezeket a hatalmi harcokat, na mindegy, ráhagyom és kész...

Kora este beszéltünk Kollégával, olyan volt, mint mindig :) kezdem kiismerni, csipkelődős ugyan, de azért szeret kedveskedni is, fél, hogy meglépek és vége a szappanbuborék játéknak...

Beszéltünk este Szeretővel, kaptam kioktatást, hogy könnyelműség volt a kaland Tűzoltóval és hogy egy anyának lehetne több esze, ennyi volt a lényeg... magam is tisztában vagyok vele, de ez így alakult, tudom, sülhetett volna el rosszul is, de nem így történt... Aztán meg én mondtam, ha fény derülne a viszonyunkra, maradandó sérüléseket okozhat vele a nőjében. Hát ennek meg ő nem örült, pedig igazam van, talán épp ezért nem örült...

Mérgelődök és ezúton kijelentem, hogy gyűlölöm a rohadék postát, megint közel 600 forintért feladtam tértivevényes, ajánlott, elsőbbségi levelet, a hitelhez szükséges kiegészítő dokumentumokat, mindezt pénteken, természetesen mára, tehát keddre SEM ért oda... fel tudnék robbanni...

Most viszont húzhatok vissza dolgozni, pedig ma megint egy múltbéli szösszenetről (rettenetről) akartam posztot írni, de hát minden nem sikerülhet :) Na, majd meglátjuk, mennyi időm lesz a nap folyamán...

Sok miért érdekelne, lehet, egyszer bölcsebb leszek és megtudom, lehet, hogy soha...

Miért nem realizálják a férfiak, hogy a nők zöme (véleményem szerint) általában, ha válaszhatna, egy meghitt ölelést és csókot választ, nem a vad dugást... persze másodiknak is megvan a feelingje, de az első felülmúlhatatlan (számomra)

Amin pedig Pótapával filozofáltunk a minap? Mi a durvább megcsalás, ha lefekszel valakivel, vagy ha meg is csókolod? Számomra a csók intimebb viszony, mint a dugás, lehet, én nem vagyok normális, de a csók lelki kapcsolatot is feltételez, a szex nem, bár mindkettő kiverné a biztosítékot, bármelyikről tudnék... nem vádolnék, talán keresném magamban is a hibát, bár ezt nem tudhatom, nem voltam még megcsalt, vagy legalábbis nem tudtam róla...

Miért van az, hogy egyre több helyen látom, érzékelem, hallom, hogy az adott férjnek, élettársnak nem elég a párja, kell mellé újra és újra más is, egyszerűen nem értem, a minap láttam egy ismerőst egy társkergetőn, csinos, helyes nője van és képes leírni, hogy ők ebben megegyeztek... az egyik munkatárs felcsinálta a nőjét, el is vette, de attól ő még nyitott kapcsolatot akar... a másik munkatárs, nyomul gátlástalanul, nem esetem, hála égnek, 20 éve él a nőjével jó kapcsolatban... akármerre nézek, mindenhol ez történik, de nem értem a miértjét... persze, félreléptem szülinapos és legutóbbi mellett is, hogy mentségemre szolgál-e, hogy azzal, akit szerettem, nem tudom, de az mindenképp, hogy mikor felismertem, szakítottam...

Miért nem elégedett egy pasi sem a teljesítményével? Legalább is én ezt tapasztaltam az elmúlt másfél évben, akár kapcsolatban, akár nem... és egyszerűen nem értem, miért kell minden együttlétet, légyottot tönkretenni az utólagos bocsánat kéréssel? Ha nem volt jó, úgysem lesz folytatása, ha meg jó volt, akkor jó...

Én nem adom alább, azt hiszem nem is volnék képes rá, meghittség nélkül mit ér egy kapcsolat? Szerintem fabatkát sem...

Nem gondolok épp semmire, furcsa érzés semmire sem gondolni, mintha a gondolatok elszállnának az agyam mellett.. jó, tudom, hogy flúgos vagyok :)

Beszélgettem hugival, mondom neki, nem tudom, hogy akarok-e még szülni, erre reflexből visszakérdez, miért, fáj? Jajj, édes kicsi csillag, mi az a fájdalom a jövőhöz képest, a véget nem érő, egymásba nyúló szoptatások, a korlátozottság, az érzelmi kötelék, nem, ez nem negatív, csak más és nem tudom, hogy képes vagyok mindig ugyanaz lenni... Annyira csodás és megismételhetetlen volt az első kimondott szó, az első mosoly, a minden erejüket igénybe vevő ölelés, a bújás, amilyet csak anya kaphat... az aggodalom mentes élet véget ér, azzal a pillanattal, ahogy kétcsíkost produkálsz, onnantól benned van a félsz és az aggodalom, az utolsó lélegzetvételig, na már megint hülyeségeken elmélkedek...

Olyan jól érezném magam, ha most szimplán feküdhetnék és nem csinálnék semmit... hát a hétvégén elég kevés esélyem van hasonlóakra, pedig rámférne... mintha kiszállna belőlem az erő és mindig túlvállalom magamat, olyan célokat tűzök ki, amik az erőm határára sodornak... Jó volna egy kis súlytalanság, ledobni a keresztet a vállról és hagyni, hogy mozdulatlanul vonuljon el mellettem az élet, csak szimplán, ahogy madártávlatból nézed az életet és nem hagyod, hogy bármi megérintsen... nem érinthet meg semmi...

Nem akarok semmire emlékezni, nem hogy megemlékezni, hol a Will Smith-es villantó? Hányszor eszembe jutott már, hogy milyen jó volna egy ilyen villantás...

Tegnap elmélkedtem, nem voltam túl jól, volt idő, mikor végighánytam terhesen a szilvesztert, azt hittem megfulladok, kisfiam és férjecském a hálóban durmoltak csendben, én pedig úgy éreztem, nem élem túl és 1 napot sikerül megélnem az új évből... Reggel alig bírtam feltápászkodni, kis családom pedig magamra hagyott aznap, hogy regenerálódjak... Voltak idők, mikor jó volt... Megértő, toleráns, kedves volt, de a lényeg, hogy a tenyerén hordozott, éjjel 2-kor még kaját hozott és minden este hozzá bújva, a hátamat simogatva aludtam el... Az erő, mindent, mindig, mindenkor én intéztem, de volt, ki fogta a kezem és hitt bennem és nem kivülállóként, egy csapatban hitt bennem, egy darabig... Most pedig idegenként tekintek arra az emberre, aki a legfontosabb volt, több, mint egy évtizeden keresztül, mikor megérint, megrázkódok, nézem és nem látom azt az embert, akié egyszer valaha voltam... mikor megszólít a régi módon, magamban felháborodok, ugyan már, ki vagy te nekem, hogy így szólítasz... nem tudom, hogy kellene viselkednem, hisz életem harmadát vele éltem le... Ami pedig a legfurcsább az egészben, elfogadtam sokáig a hibáit, van neki éppen elég... védtem minden áron, bármi áron, még ha hülyét is csináltam ezáltal magamból is, de kifelé muszáj volt tökéletesnek tűnnünk, mert ez így illik... persze, nekem is van elég hibám, mitagadás... de már nem fogadom el, nem vagyok rá képes, már nem óvom és védelmezem, néha már a hibái miatt gyűlölöm, aztán megint próbálok toleráns lenni, mivel a közös múltunk örökre összeköt...

Ki írta a sorsom és miért?

A sorsszámom a 8-as. A gyakorlatias... Mi van, ha a 8-ast nem érdekli már a pénz? Lehet, ezért lettem céltalan, mert már nem akarok sikereket, nem akarok nagy karriert, megerőszakolom a sorsomat?

Nem tudom kinyitnám-e a sorsok könyvét, hogy megtudjam, mi vár még rám, hogy halok meg és mit miért fogok tenni, hogy helyesen vagy helytelenül teszem, pedig megannyi kérdés fogalmazódik meg bennem...

A leborult kártyavár... okít a sors, hogy nem lehet mindig mindent előre megtervezni, leszek-e valaha nagyon spontán? Talán, talán nem... végülis mit számít, úgyis az élet végén derül ki, mi célt szolgáltunk...

Most másra sem vágyom, mint egységre, az egység hármunkból áll, szeretném megóvni, helyreállítani, hogy sikerül-e valaha, az még a csillagokban áll...

És megint fázom... ráz a hideg és rossz ez így, nagyon... ha pedig belegondolok, hogy testi kapcsolatba keveredhetnék valakivel, akárkivel, bárkivel, rámtör az undor, meghittség nélkül nem akarok, nem vágyom és nem vagyok képes, nem, mintha kellene, minden jóban van valami rossz?

Kész vagyok, mint a maggi leves... no nem lelkileg, testileg...

Tegnap mérgelődtem kicsit, a hülye ki nem nyitnám a számat miatt egyedül cipeltem le a sok szart a lakásból... Kellőképp fájnak a vállaim, a bal kezem a tekézéstől még plusszban kész és a tegnapi 5 órás vasalás valószínűleg nem segített neki...

Még káosz honol a lakásban, de a fürdőn és a konyhán kívül minden össze lett pakolva, már csak le kell varázsolnom, mondjuk még van 2 hetem, kicsit majd kitakarítok és szarok a világra :)

Kolléga reggel az egyik szekálásomra azt reagálta, ha sokat szekálom a korával, lemoshatatlan festékkel írja a koromat a homlokomra, írtam, remélem tartós a festék és még 20 év múlva is 31 fog látszani :)) Írja a virágcsokorra, hogy az internet végtelen távolságaiban maga szedte a virtuális csokromat :) jobban csípem a szedett virágokat, mint a vásároltakat, valahogy nagyobb a feelingje, még ha nem is ugyanolyan szép...

Közben közelharcot vívok a náthával, fázok, mint a vadászkutya... pedig felöltöztem, mint egyszer... lehet, a tegnapi pulcsis közlekedésem sem sokat segített a gyógyulásomon, de a pakolás kimelegített, nem bírtam volna a kabátomat elviselni...

Örültem tegnap hugiéknak, nagyon jóképű és aranyos a pasija, örülök, hogy egymásra találtak... csípem a srácot, a hugom sem egyszerű természet, de a srác szereti és ezt jó látni :)) segítettek pakolni, mini sógor játszott a gyerekekkel, a hugomat meg engem meg egyszerűen kiraktak a szobából... édesek voltak, aztán rendeltem pizzát vacsira, mivel a vasalt ruhákkal volt tele az asztal, így a szőnyegen kört alkottunk és úgy ettünk... utána jött fél óra barkóba, nagyon élveztük, nagyon édesek voltak a gyerekek, a nagyok meg rendesek :)) és hagyták őket találgatni... nagyon rendes srác a tesóm pasija, remélem hosszútávon is így marad, együtt maradnak, bár minden jel ezt mutatja, terveket szövögetnek, együtt mennek Pestre egyetemre :)) remélem így marad, megérdemlik egymást :) Akár ők is lehetnek a pozitív példák...

Szerető este küldött sms-t, válaszoltam, majd felhívott, beszéltünk, bár az első pár perc hallgatással indult, nem szólaltam meg, ő sem, nem akartam beszélni... mit is mondhatnék... én megértek mindenkit és mindenkivel megértő vagyok, csak engem nem ért senki, legalábbis néha az az érzésem... most viszont Szerető a legkisebb problémám, nyakamon a költözés, a hitelnél is naponta más is kell... tornászni is akarok, gyerekezni is és fáradt is vagyok... ami pedig a legfontosabb, amit eddigi kapcsolatunk legfőbb alkotóelemének tartottam az volt, hogy bármit elmondhattam neki, megpróbált megérteni, a múlt hét után viszont ezt nem hiszem... A mit akar tőlemre és a mi vonzza hozzámra nem tudott választ adni, pedig ez érdekelne igazából, minek néz? 

Álmos vagyok :)

Nos, pakolok egész nap, emelek, cipelek, rakok, teszek, vasalok, mosok ésésésés...

Először is frusztrál a cigányélet, de mindegy, fog összeszorít...

Kiborultam, gyerekek ordítanak, kuplerájt csinálnak és leszarják, hogy mi a helyzet, előbújt belőlem az állat... Tesóm is csak nézett, mi történt... Hát mikor beér az utolsó csepp a pohárban :)) Gyerekek menekültek és megint angyalok lettek...

Kommunikációs problémám van, először is gyűlölök kérni, valami pszihés gát van bennem, nem tudok senkit semmire megkérni, inkább megszakadok, mintsem kérjek, a segítséget elfogadom, ha felajánlják, de kérni, egyszerűen nem megy...

Vannak olyan időszakaim, mikor nem tudok senki szemébe nézni, minden jellegű kommunikációt blokkolok, ha pedig hozzám szólnak, óvja őket az ég... érzem, hogy rámtör, nem tudok tenni ellene...

A lakás egy káosz, én pedig ordítani tudnék és még hol a vég...

Kollégától kaptam virtuális valentin napra virágcsokrot :) na, akkor most fék vagy nem? :D rohadjak meg, ha megértem a férfiakat... mindegy, a fékből nem engedek, most én irányítok... Önfejű vagyok, nem tehetek róla, vagy megszoksz, vagy megszöksz...

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt párszor a mobilomon az ujjacskám, hogy írok Szeretőnek, aztán halkan magamban kimondtam, nem vagy elég fontos és visszaraktam szépen a mobilomat a helyére... Nem kívánom ott folytatni, ahol abbahagytuk, nekem az kevés, többre ő nem képes, ennyi...

Magamnak:

önző, komolyan úgy gondolja, hogy takarékra rakható vagyok, a sértődés tárgya, amiket 'átéltünk' szombaton, azok után én képes voltam... ja, hogy innen fúj a szél... most már talán leesett a tantusz, elvarázsoljuk az ostoba libát, érezze már magát foglaltnak... és éljen is úgy és az idióta meg is tette, míg a kedvese a nőjénél volt... ostoba vagyok, az egyszer biztos...

Tegnap egész jó napunk volt, attól eltekintve, hogy elaludtam a körmös időpontomat, úgyhogy délutánra újítottunk egy másikat…

Kiscsajom mérges volt rám, hogy a névnapjára nem kapott játékot, de annyi játékunk van, nem voltam hajlandó megvenni a 100. Barbie-t, kapott pöttyös legginst farmer szoknyával… aztán tesóméktól mégis babát kapott. Nehezen tudta elfogadni, hogy az unokatesójának van születésnapja, így neki van tortája… Na, kiengesztelésül kifestettem csillogós rózsaszín lakkal az ujjacskáit :) Anyáé megint vamp-es lett, majdnem fekete, ezüst-fehér csíkos…

Este jelentkezett Szerető, nem fogtam vissza magam, baromira megbántott, pedig nem volt joga hozzá, sokáig beszéltünk vagy inkább én, megint egy - egy elejtett szónál betámadott, attól, hogy betámad, még baromira nincs igaza... Ő nem ért meg engem, én pedig őt, csupán ennyit sikerült realizálnom a dologból... Bocsánatot kért. Nem volt joga, ahogy pedig az elején bedobta, hogy nem asszisztál az elkurvulásomhoz, nem kicsit verte ki a biztosítékot, ez nem az az ember, akit én láttam benne... nem jutottunk semmire, nem is fogunk már... ő elnémult, egyre kevésbé beszélt, semmi értelme nem volt, nem értett meg, én pedig őt nem tudom...

Kollégával emaileztünk, megint behúzta a féket, én pedig csak röhögök, akkor most megint visszavonulót fújok, elvagyunk, mint a befőtt, viszont egyre jobban irritál, hogy én alkalmazkodok, ő pedig irányít... Ráérek, kivárom a végét, csak szimplán zavar, hogy nincs ráhatásom az eseményekre, ő sem normális, az egyszer biztos. Az meg végképp vicces volt, valahogy a randinkra terelődött a szó, hát a szemem színét nem találta el, az öltözetemnél is szimplán a harisnyás lábaimat :)) A többiről fogalma sem volt, mi  volt rajtam... Én emlékeztem, dehát én nőből vagyok...

Tegnap elvileg ő volt bulizni, gyanítom el is ment, mert 7 után már nem jött email...

Nem foglalkozom a jövővel, most a mának élek, nem tudom mi lesz ebből, tudom, az ő élete, hogy alakulhat, ha szimplán sodródik az árral, tudom, hogy nagyon vágyik családra, nőre, gyerekre, azt is tudom, milyen előléptetése van alakulóban, bevallom, az 200 km-t dob a kettőnk közötti távolságon, gyanítom ez is elbizonytalanítja, bennem nincs költözési hajlandóság, neki viszont élete lehetősége... de nem érdekel pillanatnyilag, messze vagyunk még attól, hogy ez érdekeljen, illetve az előléptetése sem biztos még, annyit tudok, hogy bizonyára ez az ő fejében is megfordult már...

Ma pakolni fogunk, jönnek tesómék is... Költözésre elő kell készülni, pedig be van durranva a torkom, fáj a fejem...

Boldog Valentin napot annak, akit érdekel, engem a legkevésbé sem, nekem ez szimplán egy amerikai divat ünnep, nem a szeretetről szól, sosem ünnepeltem, most meg pláne nem :)

Szélvész hercegnőt vagy a nátha nyomja nyugalmi állapotba vagy a lelke, de baromira nem tud pillanatnyilag meghatni semmi, mindenki tegye azt, amit jónak lát. Én maradok annál, hogy nekünk tegyek jót, nekem és a gyerekeknek, a többi meg vagy jön, vagy marad... A hét elejei padlózás túlontúl sok volt, nem hagyom, hogy ez újra megtörténjen... Nem szeretnék többet abban az állapotban rostokolni, mert nem engedhetem meg magamnak és meg sem érdemlem.

A lelki mélypont hozta rám a dögvészt, többé nem engedem, nyugodt, kiegyensúlyozott állapotot teremtek a lelkemben, senki nem érdemli meg, hogy kiboruljak miatta... nincs rá méltó személy.

Nos, sárga harisnyanadrág, sárga poló, fekete mini, fekete zakó, íme a méhecske :)

Jól sikerült est, 6-nál többet nem tudtam összehozni, nem így terveztem :) dehát gyenge vagyok... de legalább megvilágosodtam :) ugyan van némi homály még egy-két ügyben... de jó irányban haladok arra, amerre kell... csak néhány lépés a boldogság... a tűz pedig éghet nyugodtan, nem károsít.

Irány az ágy :)

Tehát tisztázzuk :) Este hívtam Kollégát, megint nem tudok belépni a céges rendszerbe, küldje már át a legutóbbi emailt a privát email címemre. Nem vette fel, majd visszahívott, olyan varázslatos 100 perces beszélgetés kerekedett belőle, valahogy magával ragadott, csodás volt, én pedig ritka szarul éreztem magam, hogy ezek után Tűzoltóval találkozom, de hát megígértem, sok jót nem reméltem az estétől, de nem vagyok ennyire kőbunkó, tehát elmentem a randira... Vártam 7 percet, mivel addig nem ért oda Tűzoltó, lazán pattanttam vissza a kocsiba, némi megkönnyebbüléssel :)

Felhívtam Sorstársnő/Kolléganőt, hogy még tekéznek-e, mondta, ő az egyetlen csaj, menjek nyugodtan... Hát mentem, először is mosolygott mindenki a tekés szerelésemen... Mivel nem szándékoztam senkit felcsípni, így könnyedén belibbentem az autómba és előkaptam a tornaszerkómat, felkaptam a fekete kis nacimat és a sportcipőmet...

2 fiú, 2 lány párosításban voltunk, úgy játszottunk, nem tudom, hogy az erőmmel vagy a technikámmal van a baj, de 6-nál többet sosem burítottak fel a bábukból a golyóim :)

Hazaérve sajnálkoztam kicsit Kollégának, hogy nagyon sajnálom, hogy nem jött el, mármint emailben, ő is sajnálja, de fáradt volt...

Én pedig jól érzem magam a bőrömben :)

Először is tele a tököm mindennel, kilépek az ajtón és egyből katasztrófa filmben találom magamat, hóátfúvásokkal, porhóval és baromi hideggel vegyítve, hol a fenében marad a tavasz...

A hitelemet intéznem kell, természetesen az Exem is kell hozzá, nehogy már jól érzzem magam tőle... A vagyonmegosztási papírok nem stimmeltek, erre sem a bank, sem a földhivatal, sem az ügyvéd nem tudta az elmúlt fél évben felhívni a figyelmemet... Ma pedig elég rossz időzítés, de muszáj volt kimennem az ügyvédhez... Mindegy, mérgelődök, ez is elintézve, kíváncsi vagyok, hogy alakul a következő két hét, milyen abszurd papírokat kér még a bank... Mikor leszek ezen az egész foson túl...

Farsang van az oviban... Tegnap este még dögönyözőst játszottam édes csibéimmel, aztán hála a fényképezőgép időzítőjének, csináltunk pár fotót magunkról, szarvasost, nyuszist, pillangóst, nyelvkidugóst, anyát két oldalról puszilósat... Imádni való ez a két rosszcsont és utálom, mikor nem lehetek velük, hát ma egy olyan nap van, a nagy reggel ott pityergett az ölemben, anya, te nem is leszel ott a farsangon? Sajnos nem és ezzel már anya is pityergett, elegem van, hogy dolgoznom kell, ahelyett, hogy büszkén nézhessem a mazsoláimat az oviban, mint eddig minden évben... egyszerűen eléééég.

Kollégával emilezünk, elég lightosan, valahogy én sem találom rá az időt és ő is elég nagy stresszben van... Elég komolyan gondolja hirtelen megint a dolgot, esküszöm nem ismerem ki magam rajta...

Tűzoltóval azóta nem kommunikáltunk, de amilyen bunkó szombaton voltam, nem csodálnám, ha felültetne... Bár ez megint az én képzelgésem, de időmbe belefér... Szar, hogy gyerkőcök nem alhatnak velem, mert randizok, én is gondolkodom rajta, hogy le kellene mondani a büdös francba és inkább csibéimhez bújni, most ők hiányoznak a legjobban...Valahogy időt kellene szánnom rájuk...

Mérges vagyok, millió dolgom van és nem bírom összeszervezni, amint végzek valamivel, 100 másik adódik, a laptopom töltője megint feladta a szolgálatot reggel és még arra is lusta voltam, hogy az októberi áramszünet után beállítsam az órát otthon, a telefonomat nem találtam, azt sem tudtam, mennyi az idő...

Ha belegondolok, hogy a költözésre is készülni kellene, hát forog a gyomrom...

Legutóbbi exem írt reggel sms-t, hogy valszeg azért zaklatom, hogy rendezze a majd 100ezres telefonszámláját, amit ugye nekem kellett karácsony előtt kidelláznom... vannak még csodák, márciusra ígérte... visszaírtam, hordd el a cuccaidat tőlem, mert költözöm, amúgy én azóta nem kerestelek és valóban nem, eszembe sem jutott, elkároltam, hogy azt már nem látom viszont és kész, úgyhogy valaki más zaklatja :P

Hiányzik, ha már nyűglödök, intézek és szervezek, hogy valaki vállon veregessen, micsoda fasza csaj vagyok, hogy mindent elintézek, de nem, egyedül vagyok, mint a kisujjam és még így is mindenki engem használ lelki szemetesnek, ekkora vállam volna, hogy elfér rajta minden?

Okulásként nőknek!

Volt egyszer egy nőnap, tavaly márciusban, mikor a 'sorstárs' barátnőmet, aki ugyanúgy szeretői státszban teng(ett), eldöntöttük, hogy nőnapozunk... Hát volt Martini, kristálycukor és citrom és díszítve is lett a pohár széle... Fogyott is rendesen :)

Szeretővel skype-oltunk, végignézte, ahogy sminkeltem... beszéltünk és hagytam magam csodálni, lefotóztam, boldog volt, nagyon... én sem éreztem másképp...

Elindultunk Sorstársnővel kettesben bulizni, fülig ért a szám, sugárzott rólam a boldogság, magas nyakú mini ruhában mentem, Sorstársnő nacit vett és mélykivágású blúzt... Beértünk a diszkóba, ittam még egy Martinit, énekelgettem és táncoltam...

Jött az első srác, születésnapom van, iszol velem, lazán nemet mondtam és ment tovább a tánc, jött a következő, hasonló szöveggel, megint nem, a harmadik már annyira nem hagyta magát lerázni, szintén születésnapos, hát nagy áramkimaradás lehetett egyszer régen, hogy mindenkinek ma van a szülinapja és röhögtem már, aztán előkapta a személyi igazolványát és valóban, mosolyogtam és elküldtem őt is, majd küldtem a barátnőmhöz, ő biztosan szívesen táncol veled :) jött az 5. pasi, beszélgettem vele, mert olyanom volt, nem, nem érdekelt kicsit sem... csak dumáltunk, erre benyögte, hogy holnap kávézunk. nem kérdezte, kijelentette, mondtam, perszeee :) szó sem lehet róla, akaratoskodott tovább, tisztán és érthetően kimondtam, nem akarok tőled semmit, se kávét, se szexet, se barátságot, se kapcsolatot... annyira felcseszte a nyomulásával az agyamat, hogy elindultam hazafelé, jött utánam, hogy nem enged el telefonszám megadása nélkül... nos, szaladtam a taxihoz és rácsaptam az ajtót... gyűlölöm a nyomulásokat... barátnőm másnap mondta, persze, mert te vékonyabb vagy, rád tapadnak a pasik, én pedig mosolyogva mondtam, neeeem kedvesem, én vidám, boldog és mosolygós voltam, te pedig savanyú, ki a rossebbnek kell nő, aki alapjáraton már depressziós és szar kedvű... Légy vidám ;)

És ez most hétvégén sem volt másképp, széles mosoly, egyenes testtartás a jellemző egy ilyen helyen rám... na jó, a fiúk körberajongtam - mármint a házi melegeim :))) és jól éreztem magam... és vonzott Tűzoltó csodáló tekintete... így esett az eset, bár némi magyarázatra szorult, hogy a 3 pasim mellett minek újítottam be egy 4-et :) Nos furcsa dolog itt az ellen-tét :)) Életemben először randizok olyan pasival, akivel már voltam testközelben :)

A másik oldala az éremnek pedig Kolléga, akinek jellemvonásait ismerem, de fogalmam sincs, milyen lehet testközelben :)) Na majd meglátjuk, melyik taktika volt a jobb, melyik pasi, vagy megint előjön john doe az ismeretlenségből? :)))

Tegnap beszélgettünk tesómmal, mennyire elszürkültem annó a férjem mellett, pedig nem volt féltékenykedő típus... először is, az ő öltözködési stílusát néhány alkalmas ruhavásárlással még az őskorban megváltoztattam :)) ugyanez történt legutóbbi exemmel is, 2 hét után újítottam a ruhatárát és fess pasit csináltam, a béna ruhatárából... És valóban, a férjem mellett nem öltöztem ki olyan szinten, talán védelmi reakció, nehogy kísértésbe essek... Aztán az idióta röviddel a szülés után kezdett el szekálódni, miért nem hordok újra topokat... talán mert hülyén áll a kinyúlt bőrömnél és a súlyfeleslegemmel... Egy idő után viszont, ahogy peregtek le a kilók a bébik után, úgy kezdtem el újra adni magamra, lightosan, mert a gyógyszerei szinte minden pénzemet elvitték, de mégis... Majd kirúgtam és temérdek pénzem megmaradt, hogy nem kellett már százezreket gyógyszerre költenem... és rájöttem, hogy jó, ÉN is ember vagyok... ebben Szerető sokat segített, hogy valaki újra nőnek néz...

Tesóméknál fordítva működött, teljesen más alkat, mint én, alacsony, törékeny, gebe :) Mikor megismerkedett a férjével, volt egy általános öltözködési stílusa, nagyon szolíd volt... Aztán a már férje mindig azzal jött, hogy öltözhetne dögösebben, járhatna szoliba, stb... és elkezdett dögösebben öltözni, mondjuk a szolárium nem az esete, de nagyon csinos asszony lett belőle, ennek a hátulütője, hogy a dögös asszonykára viszont féltékeny az ura...

Tényleg van valamilyen szintű hasonulás a dolgokban... a harisnya mániám talán az esküvőnkkor alakult ki... édesanyámtól kaptam egy gyönyörű fűzőt és egy combfixet a ruhámhoz... de a férjem soha nem volt féltékeny és mikor küszködtem a tükörrel és a mérleggel, jó érzés volt, némi nőiességet csempészni nem túl vonzó külsőmre... mikor pedig már a tükörből egy önmagával elégedett nő nézett vissza, aki után megfordulnak az utcán is, szükségem volt valamire, amit otthon nem kaptam meg... Hogy NŐ legyek... így magamnak lettem azt, a tartók, a harisnyák, a kiegészítők, melyekről csak én tudtam, nőnek hagyták érezni azt, aki nem volt az...

A férjem szimpla házi cselédnek nézett, ő volt a 3. gyerek, de a depressziós, aki már rég nem ölelt, nem mondta, hogy de csodás vagyok, csak fröcskölte a saját frusztrációjából adódó vitriolt... Konkurrencia harcot űzött a gyerekekkel, mert velük foglalkozok, vele nem... Szexről már rég nem volt szó, néha feküdtem az ágyon, bámultam a plafont és arra gondoltam, hogy ennyi volt? Mármint az élet? Huszonévesen nem járhat több, csak egy szikrányi boldogság? Nem, nem a szex, ha valakivel egy évtizeden át már összekötötted az életed, akkor csak azért, mert a szex szóba sem jöhet, nem hagyod el, nem csalod meg, beletörődsz... A próbálkozások viszont óriási frusztrációval jártak, míg még próbáltuk, ha csinálhatsz mindent, mégsem történik semmi...

A horror a második Csibém születése után néhány héttel kezdődött, addig ugyan viharos, de jó viszonyunk volt, nyáron indult, kis hőemelkedéskor már nem bírt kikelni az ágyból, folyamatosan hívni kellett az ügyeletest, aki méltatlankodva kijött, algopyrint adott és kész... A harmadik ilyen akciónál, bevonszoltam az ügyeletre, ahol már szívritmuszavara is volt az enyhe láztól, kapott szívgyógyszert is... Ezután ideggyógyásztai kivizsgálás következett, a diganózis, sm... megint egy új mániám, orvosokat meghazudtoló képzés via internet... mindent elolvastam, amit találtam róla... minél több információt kaptam, annál kuszább lett számomra a történet... Az orvosok letudták annyival, hogy fogalmuk sincs, mi vár ránk, nincs tipikus lefolyása a betegségnek... A következő alkalomnál egy durva összegabalyodás indult, gyerekek anyuéknál voltak, mi pedig, még ha kicsit beteg is volt, kihasználtuk az alkalmat... aminek az eredménye az lett, hogy a délutánt a megeröltetéstől sugárban hányással töltötte, én pedig tehetetlenül fogtam a fejét, mostam az ágyat... természetesen a helyzet egyre rosszabb lett... folyamatosan romlott az állapota... felkerestem minden lehetséges orvost, szakértőt... ő pedig hagyta, én pedig az éjszakáimat olvasással töltöttem és kutatással, én nem törődtem bele, rajta pedig urrá lett az elkeseredés... utált mindenkit, a gyerekeket, engem, a családot, a barátokat, mert őőőő beteg... infúziók, kezelések, kivizsgálások, 1 napi javulás lett az eredménye... külföldi természetgyógyászt kerestem, ekkor már 3 éve ment a huza - vona... titkon arról álmodoztam, milyen jó lenne kéz a kézben sétálgatni és célul tűztem ki, hogy fogunk mi még... Addigra az ő napjai abból álltak, hogy nem csinált semmit, ült és nézett ki bambán a fejéből... Én pedig reggel oviba vittem a gyereket, aztán meló vagy épp orvos, akkor jött a lusta vagy, hogy főzz... mindig csak a gépet vered... délután mentem a gyerekekért és menekítettem ki őket otthonról, mert nem lehetett az otthoni légkört elviselni... este fürdetés, altatás és újra munka, míg össze nem estem...

Mértéktelenül fáradt voltam, cipeltem az emeltre a gyerekeket, a vásárlást, szerveztem a napjaimat, míg nem csinált semmit, csak süllyedt el az önsajnálatába... Nem akart már semmit, sem engem, sem a gyerekeket, csak szenvedni, amit egyre jobban élvezett és a gyógyulási szándéka is egyre csökkent... Én pedig szenvedtem a szeretetlenségtől, hogy bocsánatot kell kérnem, hogy szeretem az életet, hogy egészséges vagyok, hogy szeretem a gyerekeinket... Építkezésbe kezdtünk a fizikai gyengülése miatt, nem bírta már az emeletet, elköltöztünk anyuékhoz... és megjött a törés, eljött az idő, amikor már nem bírtam tovább, hiányzott az ölelés, az összetartozás, a béke és léptem.

De a határtalan horror sosem fog véget érni, mindig az életem része lesz, hiába akarom kizárni, nem megy, mert őt hozzám rendelte a sors és mindig ott kell lennem neki, hogy nyugodtan tekinthessek a gyerekek szemébe...

Nos, eddig messziről elkerült minket a hó, legalábbis az utóbbi pár héten... ma nem így történt, a kocsi kerekei ki sem látszottak a hótömegből, a hófuvás egész éjszakás hóeséssel társult... idegesít már ez az időjárás, igazán vége lehetne már... de NINCS :S Viszont így lehet havat lapátolni gyerkőcökkel, azt hiszem, délután kiélvezem csemetéimmel a havat, mert ők élvezik :)

Tegnap este 9-kor bealudtam, a 2 napos alig alvás keményen betett, úgyhogy délután befeküdtem a kádba, megmostam a hajamat, majd csemetéim hazaérkezése után letusoltam őket, befeküdtünk a kádba és mély álomba szenderültem... jól esett, minden esetre, kialudtam magam :)

Kolléga egyre durvábban nyomul, most ott tart, hogy ezek a projektek érdeklik velem kapcsolatban: nő, gyerek, ház, kert, nyaralás, autó... kispolgári asszonykát akar belőlem faragni, na majd meglátjuk :)

Még csitri koromban, amikor még anorexiás alakommal tartoltam...

Nem is tudom melyik rettenetről írjak, végülis mindhárom rettenet volt...

Az első rettenet talán okulásként szolgál tinédzserek szülőinek - ismét...

ANOREXIA

Talán 12 éves lehettem, helyes arcú, dundi kiscsaj... Imádta a nagyi főztjét, 2-3x is evett belőle, hisz a kedvencét főzte... Amilyenek a gyerekek, hát dagadtoztak is rendesen. Az egómat rombolta, hogy átmenetileg nem volt tele szerelmes levéllel a postaláda és nem belém volt szerelmes a fél iskola... Harcba szálltam a kilókkal, persze ennyi idősen, teljesen eszetlenül... Örömömet leltem a koplalásban, aztán függővé váltam, eljutottam addig a szintig, hogy minden falat lelkiismeretfurdalást okozott... Aztán játszadozott, sportot üzött belőle, 1 zsemle, aztán 48 órán át semmi, aztán 1 zsemle és 24 órán át semmi, teszteltem magam rendesen. Ez éveken keresztül ment, hirtelen megnyúltam és igazi manöken, anorexiás alkat lettem, a csípőcsontom kiállt, melleim azért voltak, de az az igazi beesett arc... Már ment néhány éve, persze idővel módosultak a szokások, tini lettem és imádtam a csokit, a pizzát, a chipset, de minden egyes telítettség érzés, rossz érzéssel társult, míg eljutottam odáig, szinte minden evésnél automatikusan vonultam ki a vécére meghányatni magamat... Persze a jóllakottság érzése nem változott, csak kiürült a fránya kalóriáktól a gyomor - hála az elszívónak senki nem tudta, hogy hányni mentem... Szakközépben is 4-ben láttak először enni. A szakadék szélén táncoltam az akciómmal, míg annyira összeszűkült a gyomrom, hogy alig bírtam felegyenesedni, hogy automatikusan rámjött a hányás, amint ettem... A szüleim nem tudtak róla, felkerestem az iskolaorvost, ő segített túllenni a dolgon, nagyon apró falatokkal kezdtük újra az evést és megtanultam mértékkel, de nem egészségkárosítóan enni...

SZÜZESSÉG

A második rettenet megint az én ostoba könnyelműségem, még nem voltam 16 éves, mikor eldöntöttem, nem kell a szüzesség... Az ismert információk alapján, az első sosem jó alapon, úgy döntöttem, csakis olyan srác veheti el, akit soha többé nem látok és kész. Konok voltam már akkor is. Egyik este úgy alakult a törzshelyemen, hogy turista fiúk jöttek... Volt közöttük egy szép testű, nem túl kigyúrt srác, gyönyörű arccal, barna szemekkel és barna váll alá érő hajjal... 400 km-ről jöttek, a srác munkanélküli könyvelő volt, 19 éves :) Úgy döntöttem, ő lesz az, természetesen nem avattam be, hogy szűz vagyok, a helyi kemping bungalowjában volt a szállása a haverjaival... Felmentünk, csókolóztunk, elég gyorsan rátértünk a lényegre, túlestünk rajta, szar volt, nem vészesen, de fájdalmas... irtózatosan megalázó és gusztustalan, feküdt egy darabig még rajtam, leszállt, majd öltözni kezdett, még egy darabig lemerevedve feküdtem, a srác felöltözött, majd ment az ajtóhoz, örültem, hogy magamra hagy, soha többé nem akartam látni, nyitotta az ajtót, megjelent a haverja szőke feje, most én következem. Pánikba estem, fénysebességgel vettem a ruháimat, hála égnek a srác viccelt - ostoba vicc... és kiment, magamra maradtam, amint felöltöztem, azonnal indultam haza... Ez egy olyan esemény volt, ami a kéj, az öröm, az eufória, de még a nedvesedés fogalmát sem súrolta...

MEGALÁZÓ TITOK

A harmadik rettenet, mert három a magyar igazság... Történt egy estén, hogy legjobb barátnőmnél aludtam - volna. Sokszor előfordult, hogy szüleimnek messzi iskolás színházlátogatást adagoltam be, mert csak 2-ig engedtek bulizni és így ott alhattam a barátnőméknél.  Ezen kegyes hazugságok, előre megtervezettek voltak, internet akkortájt még nem volt túl elterjedt, így elég volt informálódni, milyen darabot játszhatnának és miről szól a darab, hisz másnap mindig elejtettem pár mondatot a darabról... Kicsit elkalandoztam... szóval a barátnőméknél aludtam... Megjelent a diszkóban a pasija, ilyen volt az enyém is, látszat pasi, akinek csak kirakat baba kellett az oldalára, érzéketlen volt mindkettő... nem is ez a lényeg, nem tudom, mit evett rajta a barátnőm, esküszöm Zámbó Jimmy kiköpött hasonmása volt, a rosszullét kerülgetett a sráccal. Hát a barátnőm benyögte, hogy a srácnál alszik, nyugodtan menjek haza hozzájuk, de vigyázzak, mert az egyik zár jobbra, a másik balra nyílik... Tiszta para lettem, most mi van, melyik merre... Hát addig szórakoztam vele, míg már azt sem tudtam, zárok, nyitok, mit teszek, az ajtó nem nyílott... a pasija nem lakott túl messze, így átmentem hozzájuk, hogy nem boldogulok az ajtóval... hát, akkor aludjak ott, de a barátnőmnek reggel fellépése volt, úgyhogy ő korán lécel... Én pedig bagoly voltam akkor is, imádtam sokáig aludni... feszélyezett a helyzet, hogy kettesben leszek ezzel a barommal, de haza mégsem mehetettem, hisz nem is voltam elvileg a városban. Reggel arra ébredtem, hogy Jimmy barátunk a merev farkára emeli a kezemet, majd a kezemet fogva verte ki, próbáltam elhúzni a kezemet, de olyan erélyesen és szigorúan szólt rám, hogy moccanni sem mertem. Mikor végre végzett, minden érzelem kimutatása nélkül felálltam, kezet mostam, felöltöztem és géphangon közöltem vele, azonnal vigyél haza... Kérdezte, nem tetsztett-e, azt is ugyanolyan pokerface-szel vágtam rá, nem... A barátnőm soha nem tudta meg, legalábbis tudtommal, a sráctól míg élek, hányingerem lesz.

Hát egész nap vegetálok egy 10 perces listát 1 óra alatt sikerült megcsinálnom...

Szeretőnek írtam, "nagyon bántott, nem értem, miért... miért teszi ezt velem? Maga nem akar!" Válasz: "Majd jövő héten beszélünk, most nem tudok..." Jajj, hát tudom én, nem akarunk tudni, elvégre szerda van, megtalálná a módját, ahogy hétfőn is megtalálta, mert akart... de LESZAROM :)

Kollégával dolgoztam kicsit, jókat nevettem, én mindjárt tűzök haza, ő meg maradhat estig a túlóra átalányával :)) Dehát ilyen az élet :) Most stresszel kicsit, nem szekálom túl sokat, a napi 2 email is elég... a délutáni telefonálásokat is beszüntettük, de ha nagyon őszinte vagyok, nem hiányzik :)

Tűzoltóval ma nem kommunikáltam, szerintem péntekig nem is fogok, igazából nincs fonal, amit tovább lehet fűzni, nem ismerjük egymást :D

Hulla fáradt vagyok, múmia már csak vigyorog és leszar mindent :)))

A hitel ügyintézésénél természetesen bonyolódnak a dolgok, bevallom, hátradőltem és leszartam mindent, ahogy lesz, úgy lesz, azóta 5x hívtak, még sem így, hanem úgy, aztán a következő verzió, tény, hogy az ügyem egy merő kihívás, aztán a végére már talán egy ujjmozdítas nélkül megoldódik :) Remélem, mert vágyom már a pasztell kuckóra :) Esküszöm, ha födémet hallok, már hánynom kell, itt akadtam el...

Na, mindegy, mármint minden mindegy, hazamegyek anyuékhoz és befekszem a kádba és megint leszarok mindent, dolgoznom is kellene már, majd jól seggbe rúgom magamat :))

I'm fading like a flower, de nem mindig, amikor látlak :P jól vagyok, sálálálállálálá :D

Kész, amúgy is, annyi dolgom van, hogy nincs motivációm, így inkább látványosan unatkozom :D

Nos, az sms-t, amelyet az álmatlan éjszaka közepén írtam, megkapta: "számomra semmi nem jelentene akadályt, ha szeretne és ezt maga is tudja, ez nem volt fair, ölelésre vágytam, ha lenne a messzi távolban pasim, akkor nem történt volna semmi, de nincs, a szeretetlenség vezetett idáig, más nem" Pedig nincs miért magyarázkódnom és hát milyen egyszerű rám hárítani a felelősséget, pedig a felelősség nem engem terhel, csakis őt... és ez valóban övön aluli volt, és nem volt fair... Nem mondok már semmit... Azt hiszem minden szó elmondott, elfogytak az érvek... Nem én feküdtem más mellett, aki a páromnak hisz...

Na mindegy, este is kész voltam, beszélgettem egy jót Chantival - remélem jobban vagy :)). Jött a barátnőm, őt sem láttam már jó ideje... Este pedig Valakivel msn-eztük, nagyon aranyos volt, jól éreztem magam, elég kába voltam, alig vártam, hogy éjfél után lejárjon a 3. adag mosás...

Khm... Tűzoltóval pénteken vacsorázni megyek, nos így lesz egy egyéjszakás kalandból randi. Hát kíváncsi vagyok, hogy a fordított menet milyen, mikor szex után ismerkedünk :)) Kicsit fura szituáció, de aranyos a pasi, kicsit fura, dehát nem ismerem, majd meglátjuk, ha megismerem, milyen lesz :)) Ő nem tart utolsó ribancnak, nem úgy, mint Szerető... az ő véleménye: "fantasztikus és odaadó voltál szerintem fantasztikus nő vagy nem is értem miért nincs pasid" Mi lett volna, ha még formában is vagyok, na mindegy, péntek este megyünk vacsorázni, azt írta, ha van kedved, szeretném megismerni a lelked, ugyan nagyon elfoglalt vagyok, de amire akarok, szánok időt :) Hát akkor én is...

Kolléga egyre durvábban nyomul, most már este 10-kor is kapok emailt tőle és elég egyértelmű célzásokat, mint ahogy kezdődött, aztán ugye viszakozz volt, meglátjuk, meddig meri... vagy megint bedobja-e a barátkozós szöveget :) A héten nem ér rá, jövő héten találkozunk valószínűleg újra...

Na és most gondban vagyok, nem Szerető a gond, ez egy hülye szöveg volt, másfél éve meg volt a lehetősége, hogy lépjen, nem tette, lehet, hogy rossz időzítés, mert ugye előbb közölte a nőjével elgondolkodtató szakítást, mintsem én a kalandomat, de a szakításban csak az ő elszakadásáról volt szó, hogy végre egyedül legyen, nem egy esetleges közös jövőről messze nem.

A gond a Tűzoltó kontra Kolléga... Mindkettő érdekel, mindkettő másért, viszont egyik sem komoly, előbb-utóbb az egyiket ki kell iktatnom... Végülis Tűzoltót nem is ismerem, majd hétvégén meglátom :))