Mit mondhatnék? 

Fogalmam sincs, mi történt, az elmúlt két napban tök sokat irogattam lakásnézővel, tök normális pasi és annnnyira rajong értem... ezer éve nem tapasztaltam ilyet, nem kicsit esik jól... mellette pedig várom, hogy talán majd Bandita is kicsit, csak egy 'de csinos vagy ma' vagy 'hoztam neked csokit' vagy bármit... semmi. Elkeserít, annyira szeretném, ha csak kicsit változna vissza... én őt szeretem, de jelenleg nagyon elégedetlen és boldogtalan vagyok, a teli szájjal ne beszélj és jó, hogy nem vártál meg, ez az alap beszélgetésünk, ennyi... rá kellett jönnöm, ha én nem nyomulok, ő nem teszi, a tava a mindene, simán elnézte, ahogy összekínlódom a húgommal a trambulint... mert híd kell a tóra... Az utóbbi pár napban figyelem, semmi gyengédség... Már csak a cinikus csipkelődés maradt... de messze nincs az, mint rég és marhamód tanácstalan vagyok...

Mi lenne, ha... lakásnéző rajongóm, valaha megkapna, én lennék neki a két lábon járó csoda... mellesleg olyan dolgom lenne mellette, mint anyám hasában sem... de én nem ezt akarom, én szeretném visszakapni a szerető Banditámat...

Mivel a lakásnézés elég jó ürügy volt újra látni, megnézték újra a kecót... életemben nem éreztem magam még ilyen kellemetlenül. Nem is értem miért, remegtem, annyira hülyén érintett, ahogy sütött az ex-nejről és a fiáról, hogy tudják, hogy apa odavan a lakásos nőért, ő meg napszemüvegben jelent meg, hogy még véletlenül se kelljen szemkontaktust teremtenie... ritka ciki szituáció volt, aztán felhívott később, hogy milyen gyönyörű vagyok... ráadásul kiderült, hogy csak miattam regelt fészre... hogy lehet két pillanat alatt így belémzúgni? Ráadásul értelmes pasi, nem is értem...

Mindenesetre mocskosul feldúlta a lelkivilágom... dehát ez az én kaotikus formám, miért is alakult volna másképp...