Most azon gondolkodom a pozitív dolgokkal kezdjem vagy a negatívval...

Kezdjük a szarabbal előbb:

A körmösöm előrehozta a csütörtöki időpontomat keddre, azt hittem valakinek full generálra van szüksége és azért tolódik az időpontom, bár ilyen még nem volt, de sosem lehet tudni.... erre tegnap bejelentette, hogy szerdától külföldön dolgozik... Ő nem csak a körmösöm, igazi belevaló csaj, nem olyan miss picsa körmös, hvg-t olvas, ez asszem elég jól elmondja, hogy nem egy agyatlan picsa, a heti 30 illetve havi 1x másfél órám alatt irtó sok mindent kitárgyaltunk, amolyan barát, pszichológus és körmös volt egyben... ugyan megbeszéltük, hogy attól még összeülünk hetente egy kávéra, de kíváncsi vagyok, hogy ez realizálódni fog-e... a lábkörmeim már most sírnak :) minden pedikűr felért egy műtéttel, hogy tudjak szép cipőket hordani... úgyhogy tegnap rendesen lelombozódtam... nem kicsit...

és a jó hír... boldog vagyok Munkamániás miatt, volt egy pasi vagy 3 éve és különböző körülmények miatt szétmentek, nem is ez a lényeg, de vagy másfél hónapja újra megkereste a pasi és hiszek benne, hogy őket egymásnak teremette az ég és boldogok lesznek és ez annyira jó.... olyan jó boldognak látni, már nem foglalja le annyira a Munkamánia, ezer éve nem láttam ilyen impulzívnak, tele energiával, mivel nagyon messze van a pasi, szeptember végén találkoznak... kicsit agyamentségem, de arról álmodozom, hogy 2-3 év múlva együtt babázunk :) Munkamániás a legeslegeslegjobb barátnőm... Mondtam is neki, időben szóljon, ha esküvő lesz, hogy tudjak a gyerkőcöknek útlevelet intézni, mert ugye ezt egyedül intézni horrorisztikus, kell hozzá még bírósági végzés is, hogy képes lehessek rá egyedül... ő szerinte kicsit előreszaladok az eseményekben, de könyörgöm a pasi is 42, munkamániás is 38, mire várnánk még :D - mintha közöm lenne hozzá :D Na mindegy, nagyon boldog vagyok, hogy végre nem a melóban éli ki magát, hanem nekiállt a való életnek... Lehet, jobban izgulok, mint ő :))

Ja és meséltem a legújabb mottómat...

A sors leckéztet, de igazságos... és nem fogja hagyni, hogy az Exem tönkretegyen, szimplán figyelmeztet, hogy nem minden a pénz... az elmúlt 3 évben oly sokat változtam, aztán egy idő után rájöttem, hogy gyűlölöm a régi énem és a sorsnak ez egy intő jele volt, olyan jól (anyagilag) már többé nem fogok élni, de sokkal boldog vagyok / leszek, mint annó... úgyhogy egész nyugodtan állok a világ elé, ugyan nem vagyok passzív, de mókuskerék harcot nem vívok...