Először is, lesültem, mint egy grill csirke, gyerkőcök annyira angyalian jók, hogy túl sok időm jutott napra feküdni :)
Hozzá tudnék szokni az édes semmittevéshez... és akkor kanyarodjunk vissza...
Egészen vasárnapig, amikor elromlott a mosógépem, hajnalig fordítottam és sikítani tudtam volna a kimerültségtől... gyorsan elszaladtam boltba és este 7-kor gyerkőcökkel útra keltünk...
Az első akadály, amibe ütköztem, hogy nem jött meg az útlevelünk... remélem hazafelé sem igazoltatnak, azt hiszem a másik határátkelőt választom, biztos, ami biztos alapon...
a második akadály, a célállomást nem ismerte a gps-em... mondhatni, az Isten háta mögött vagyunk 30 km-rel...
fél 10-ig elég jól mentek a dolgok, akkor kezdett el sötétedni... nem csináltam belőle túl nagy gondot, hisz mindjárt ott vagyunk, közben 1000x beszéltem tesómmal, csak mentem és mentem és marha mód nem voltam mindjárt ott... szűk kacskaringós utakon jöttünk, olyan sötét volt, hogy a jobb oldalamon lévő folyót nem is láttam, csak a bogarak sűrű csattanását a szélvédőmön figyeltem és azt, hogy 7 km is eltelt, mire jött kocsi... sötét volt és ijesztő, elég erős lélekjelenlét kellett, hogy ne kapjak ideggörcsöt... aztán negyed 11-re csak elértük a szállodát...
Én, aki nem vagyok nagy túrázó, na meg a gyermekeim sincsenek még abban a korban, mégis mihez kezdjünk magunkkal... találtam csodás élményfürdőt, ahol halas kiállítás is volt meg akváriumban úsznak a medence mellett a halak... úgyhogy mit nekünk 100 km, elindultunk, olyan trágya szag volt itt-ott, majd elhánytuk magunkat és tucatszám találkoztunk tehenekkel :D röhögtünk nagyokat... odaértünk, bejelenti a csaj, hogy bocs, az akváriumos rész hétfőn szünnapos, az élményfürdő megszűnt, oh yeah :D úgyhogy 100 km-t visszaautóztunk a nagy büdös semmiért :DDD
Délután aztán kimentünk a mezei strandra... mégis valami élmény legyen, a gyerekek olyan jól viselkedtek, hogy annyit ráértem napozni, hogy grill csirkére sültem :)
Ma gőzösöztünk, fagyiztunk és játszótereztünk, rohadt meleg volt, ki is készültünk, a barátnőm másfél évesének hisztijét hallgatva a vonaton, kiscsajom kijelentette, hogy mégsem kell kistesó :)
Szerváltam netet a szállodai szobába, mondanom sem kell, függő vagyok :) Gondoltam kommunikálunk kicsit Banditával, de neki fontosabb volt a szivattyú szerelése, úgyhogy sikerült 5 perc után összebalhézunk... na mindegy, ilyen az élet. Mindezt elsírom Pótapának és még le hisztis tyúkozik, mert nekem semmi nem jó... szerintem nem normális, hogy 4 nap alatt nem tud 5 percet rám szánni, szerinte meg én spilázok mindent túl, úgyhogy vele sem kommunikálok :DD maradok a csajoknál, ők legalább megértőek :) innentől nem írok már Banditának sem, nem akarok a terhére lenni, ha már nem vagyok otthon, nehogy már foglalkoznia kelljen velem... grrrrrrrrrrrrrrr. :)
Természetesen azt sem tudta elintézni, hogy ne dolgozzon már, amikor hazaérek, úgyhogy csütörtökön ő már melózni fog, mire mi hazaérünk, úgyhogy péntek reggel láthatom aludni menni... oh yeah. :D
Holnap viszont strandolunk még egyet a gyerkőcökkel és tollasozunk és bújunk és kifejezetten jól esik és imádom őket és ránkfért egy kis együttlét :)
