Sok minden kavarog a fejemben...

az utóbbi napokban több felől hallottam, mennyire nem tudják a pasik, mi kell a nőnek...

Kezdjük a szexszel, nekünk kellenek hozzá érzések, ez van... akármennyire kemények vagyunk, érzelem nélkül nem megy... átmeneti, talán órákon át tartó kielégültséget érzünk és utána meg mocskosul szarul érezzük magunkat, mert pont a lényeg marad ki belőle, az érzés... tudom, a férfiak ezt szimpla testi szükséglet kielégítésként is tudják űzni, mi nem...

Innen üzenem minden pasinak, ne tarts szingli nőt szeretőnek! Azzal csak bántjátok... Egy kapcsolatból félrelépő nő más... neki a gyengédség és a szeretet megvan otthon, ő simán tudja hosszútávon élvezni a szexet mással, de egy szingli nőnek pont a lényeg hiányzik belőle... akarva, akaratlanul megalázzátok és bántjátok őket...

Szerencsés vagyok, ugyan sok minden tornyosul a fejem felett, de szeretnek és ez nagyon fontos...

Nekünk nőknek pedig el kell jutnunk odáig, hogy elmondjuk, ha baj van, ha valami bánt vagy zavar, nem kell magunkba fojtani... szerencsétlen pasiknak fogalmuk sincs, egy-egy kirohanásom alkalmával Bandita is csak tágra nyílt szemekkel néz rám. A pasik nem gondolatolvasók...

Legyetek kedvesek velünk, néha egy szál virág, egy kedves szó vagy egy simogatás, ölelés többet ér milliónyi drága ajándéknál... ez annyira elmúlik, pedig oly kevés energiával fenntartható.

Mivel az hosszúra nyúlt esti beszélgetés után (bocsi :)) elég szentimentális hangulatba kerültem, így reggel Bandita nyakába bújtam és odasúgtam, hogy örülök, hogy itthon vagy, ő meg röhögött, hogy csak pár órára nem volt itt...

Nekünk csajoknak még meg kell tanulnunk, hogy nem lehetünk hiper kemények, nincs értelme... nem kell megváltanunk a világot, a modern világ trendjével alázzuk a pasikat, hogy nincs szükségünk rájuk, nem kell szivességet tenni nekik, nem kell mindent elintézni, kicsit törékenynek kell lennünk, hogy megmenthessenek :)

Alig várom, hogy hazamehessek, belebújhassak Bandita nyakába és szorosan magához öleljen...