van, mikor a nőből kibukik a szentimentális énje és magára vesz dolgokat, sőt be is sértődik, ez fokozódik, ha a nő még ráadásul beteg is... de hát sajnáljuk, tenni nem teszünk semmit, csak szimplán sajnáljuk és eszünk ágában sincs észrevenni, hogy bunkók vagyunk egész nap, mert minek is...
de nem probléma, jól kikúráltam magam a két nap betegszabim alatt vagy inkább lelkileg padlóra küldődtem... no problem... legalább elérte, hogy alig várom, hogy a hétvégén hazahúzzon és engem békében hagyjon...
Se beszólás, se bunkózás, se csitítás, mert van, akinek más az életritmusa, mint a mienk, így nappal mi legyünk kussban, mert ő éjszaka dolgozik... örömködve, mert így legalább nem találkozunk...
Na mindegy, ez van, aludjon nyugodtan, míg nem megy melóba és fellélegezhetek, hogy elhúzott végre itthonról... akkor legalább lesz home sweet home :) az is valami... végülis még csak 15 órát alszik egy huzamban...
és itt jött meg a vízműves pasi :D
