Szar ügy, mikor valaki a pinky és a realista lét között lavíroz...
Nincs is mit mondani, utálok szívességet kérni és még jobban utálom, hogy értelme sincs...
Utálom, hogy nem jó, pedig lehetne, de nem rajtam múlik...
Most épp mindent utálok és szeretnék újra pinky, álmodozó liba lenni, aki hisz a mesékben és a heppi endben, de mégsem vagyok az...
Néhány dolog szöget üt a fejemben....
Munkahelyváltás:
Igazából nem szeretek itt dolgozni, most épp gépelek és idegesít, belső frusztráció alakul ki bennem, ennél csúnyán többet érek... de most épp ez van és ahhoz képest jól meg vagyok fizetve, csak épp megbecsülve nem... nem tetszik, de nincs más...
hogy miért?
na, ezen is eltöprengtem a sok ikszedik nem után:
szeretnék egy 4 órás állást a közelben a határ túloldalán... lehetőleg szakmába vágót, ez talán olyan, mintha ingatlant keresnék hosszútávra, de négyzetcentiméterre az elosztását meghatározva, mókuskerékharc a lehetetlennel.... hendikeppnek nem elég, hogy anya vagyok, még főiskolás is... ergó az állások neme vagy túlképzettség vagy túlzott elkötelezettség hiánya miatt lép fel... és fogalmam sincs néha, hogyan tovább... idegesít ez a fajta frusztráció
Szóváltás:
mentem ki főnökömmel építkezésre. kint álltam az ajtó előtt és marha viccesnek találta bedobni, hogy mennyi egy kanyar... diplomatikus vagyok, pedig néha bár ne lennék, úgyhogy csak tárgyilagosan visszadobtam, megfizethetetlen, a látszat csal, aki meg rossz híremet kelti, irigyel...
pedig de megmondtam volna neki, hogy te képmutató idióta, azért mert nekem ömlengesz az asszonyról, még tudom, kivel, mikor léptél félre... nem kell a képmutatásod... pont te beszélsz... inkább fentiekkel belé fojtottam a szót.
Haza akarok menni, bevackolni magam az ágyacskámba és lehúnyni a szemem, jó mélyen elaludni és elfelejteni mindent, csak kicsit és kis időre, hogy újra biztos legyek magamban és kiálljak az igazamért... csak egy kicsikét, csak én...
Nos, szóltam Banditának Lakásnézőről, már a múltkor említettem neki, de mondtam, hogy durvul a helyzet, pénteken már 4x hívott, szombaton a lakás körül ólálkodott... mondta, legközelebb ő veszi fel a telefont... nem érdekel, hogy megveszi-e a lakást vagy sem, egyszerűen kezdek félni, ezt a fajta nyomulást már kicsit sem bírom... én meghiszem, hogy eddig minden nő ugrott a bankszámlájára, én nem és ha zaklat, attól csak megijedek...
Ez volt a szar része a hétvégének... mondtam Banditának, hogy virágot, romantikát akarok :)) tökre örült nekem egy végigrobotolt hét után, tényleg kemény hete volt :)
Ma is hagytam kialudni, mert ma megint éjszakás, ezer éve nem kelt vigyorgósan, főztem neki finomat :)
Aztán megint kedvenc elfoglaltságomnak adtam át magam, teregettem... épp az egyik adag le, másik fel és mondja édes egyetlen szerelmem kész a kávéd... röhögtem, na tessék, mégiscsak megy ez neked :)
Itt volt körmös barátnőm és a hétvégi nagy musical gálára volt két plussz jegyük, mondta, menjünk el, mivel Balcsizunk péntektől mondtam, hogy nem hiszem, aztán mondta, hogy a vasárnap este 9-es előadásra van jegyük, teljesen felvillanyozódtam, azért nem vettem jegyet, mert ez lett volna Pótapa karácsonyi ajándéka, amire végül nem került sor....
Fel is hívtam Banditát, hogy elmegyünk-e, tudom, hogy nem rajong a musicalekért, tudja viszont, hogy én nagyon... olyan édes volt, az mondta, ha ő is kell hozzá, akkor menjünk :D úgyhogy megyünk, nagyon örülök, kábé mindennek :)
Most azon gondolkodom a pozitív dolgokkal kezdjem vagy a negatívval...
Kezdjük a szarabbal előbb:
A körmösöm előrehozta a csütörtöki időpontomat keddre, azt hittem valakinek full generálra van szüksége és azért tolódik az időpontom, bár ilyen még nem volt, de sosem lehet tudni.... erre tegnap bejelentette, hogy szerdától külföldön dolgozik... Ő nem csak a körmösöm, igazi belevaló csaj, nem olyan miss picsa körmös, hvg-t olvas, ez asszem elég jól elmondja, hogy nem egy agyatlan picsa, a heti 30 illetve havi 1x másfél órám alatt irtó sok mindent kitárgyaltunk, amolyan barát, pszichológus és körmös volt egyben... ugyan megbeszéltük, hogy attól még összeülünk hetente egy kávéra, de kíváncsi vagyok, hogy ez realizálódni fog-e... a lábkörmeim már most sírnak :) minden pedikűr felért egy műtéttel, hogy tudjak szép cipőket hordani... úgyhogy tegnap rendesen lelombozódtam... nem kicsit...
és a jó hír... boldog vagyok Munkamániás miatt, volt egy pasi vagy 3 éve és különböző körülmények miatt szétmentek, nem is ez a lényeg, de vagy másfél hónapja újra megkereste a pasi és hiszek benne, hogy őket egymásnak teremette az ég és boldogok lesznek és ez annyira jó.... olyan jó boldognak látni, már nem foglalja le annyira a Munkamánia, ezer éve nem láttam ilyen impulzívnak, tele energiával, mivel nagyon messze van a pasi, szeptember végén találkoznak... kicsit agyamentségem, de arról álmodozom, hogy 2-3 év múlva együtt babázunk :) Munkamániás a legeslegeslegjobb barátnőm... Mondtam is neki, időben szóljon, ha esküvő lesz, hogy tudjak a gyerkőcöknek útlevelet intézni, mert ugye ezt egyedül intézni horrorisztikus, kell hozzá még bírósági végzés is, hogy képes lehessek rá egyedül... ő szerinte kicsit előreszaladok az eseményekben, de könyörgöm a pasi is 42, munkamániás is 38, mire várnánk még :D - mintha közöm lenne hozzá :D Na mindegy, nagyon boldog vagyok, hogy végre nem a melóban éli ki magát, hanem nekiállt a való életnek... Lehet, jobban izgulok, mint ő :))
Ja és meséltem a legújabb mottómat...
A sors leckéztet, de igazságos... és nem fogja hagyni, hogy az Exem tönkretegyen, szimplán figyelmeztet, hogy nem minden a pénz... az elmúlt 3 évben oly sokat változtam, aztán egy idő után rájöttem, hogy gyűlölöm a régi énem és a sorsnak ez egy intő jele volt, olyan jól (anyagilag) már többé nem fogok élni, de sokkal boldog vagyok / leszek, mint annó... úgyhogy egész nyugodtan állok a világ elé, ugyan nem vagyok passzív, de mókuskerék harcot nem vívok...
Sok minden kavarog a fejemben...
az utóbbi napokban több felől hallottam, mennyire nem tudják a pasik, mi kell a nőnek...
Kezdjük a szexszel, nekünk kellenek hozzá érzések, ez van... akármennyire kemények vagyunk, érzelem nélkül nem megy... átmeneti, talán órákon át tartó kielégültséget érzünk és utána meg mocskosul szarul érezzük magunkat, mert pont a lényeg marad ki belőle, az érzés... tudom, a férfiak ezt szimpla testi szükséglet kielégítésként is tudják űzni, mi nem...
Innen üzenem minden pasinak, ne tarts szingli nőt szeretőnek! Azzal csak bántjátok... Egy kapcsolatból félrelépő nő más... neki a gyengédség és a szeretet megvan otthon, ő simán tudja hosszútávon élvezni a szexet mással, de egy szingli nőnek pont a lényeg hiányzik belőle... akarva, akaratlanul megalázzátok és bántjátok őket...
Szerencsés vagyok, ugyan sok minden tornyosul a fejem felett, de szeretnek és ez nagyon fontos...
Nekünk nőknek pedig el kell jutnunk odáig, hogy elmondjuk, ha baj van, ha valami bánt vagy zavar, nem kell magunkba fojtani... szerencsétlen pasiknak fogalmuk sincs, egy-egy kirohanásom alkalmával Bandita is csak tágra nyílt szemekkel néz rám. A pasik nem gondolatolvasók...
Legyetek kedvesek velünk, néha egy szál virág, egy kedves szó vagy egy simogatás, ölelés többet ér milliónyi drága ajándéknál... ez annyira elmúlik, pedig oly kevés energiával fenntartható.
Mivel az hosszúra nyúlt esti beszélgetés után (bocsi :)) elég szentimentális hangulatba kerültem, így reggel Bandita nyakába bújtam és odasúgtam, hogy örülök, hogy itthon vagy, ő meg röhögött, hogy csak pár órára nem volt itt...
Nekünk csajoknak még meg kell tanulnunk, hogy nem lehetünk hiper kemények, nincs értelme... nem kell megváltanunk a világot, a modern világ trendjével alázzuk a pasikat, hogy nincs szükségünk rájuk, nem kell szivességet tenni nekik, nem kell mindent elintézni, kicsit törékenynek kell lennünk, hogy megmenthessenek :)
Alig várom, hogy hazamehessek, belebújhassak Bandita nyakába és szorosan magához öleljen...
Hogy s mint alakulnak a dolgok?
Pénteken még hívott kétszer lakásnéző, este jó éjt sms-t küldött, telefonon leráztam, az sms-re nem reagáltam... mivel miattam regelt facebook-ra, gondolom otthon nincs netje, sem gépe, mert nem jelentkezett azóta be... Mondjuk tegnap egy pillanatra nem kapcsoltam be a gépem, élveztem a géptelenséget...
Pénteki hangulatomból adódóan este előhoztam Banditának, hogy idegesít a hozzám állása... hogy semmi nem jó, hogy kívül - belül, sehogyse felelek meg, akkor mi a fenét keres mellettem... elhallgatott, majd mondta, hogy ez nem így van, én pedig elmeséltem neki, hogy miért gondolom így a dolgot, ő sajnálta, én meg nem megkönnyebbültem, hogy végre vettem magamon lelki erőt, hogy elmondjam, mi a bajom... most meg várom a változást.
Lakásnéző feltuningolta annyira az egómat, hogy el merjem mondani, hogy mi zavar, hálás vagyok érte, de továbbra sem akarok tőle semmit az ég adta világon...
Aztán jöttek Bandita haverjáék, itt aludtak, a gyerekek nagyon egy hullámhosszon vannak. Nagyon jót dumáltunk éjjel, nagyon hálásak voltak, hogy nálunk aludhattak...
Én meg alkottam, a smarnim úgy kiszáradt, hogy őrület, mondjuk ez a tűzhely nem világbajnok, aztán anyám tartott kiselőadást és élménybeszámolót, mire hazaértem, a fél pörköltem szénné égett :D ez a hétvége nem a főzésé, az már tuti :D
Beszélgettem sokat haverjának a feleségével, mondta, hogy óriási lépés volt Banditától, hogy végre családban él és mennyire örülnek, hogy így alakult, mondtam, az elején nem is értettem, most már talán normalizálódik a helyzet és aklimatizálódik nálunk, de nem volt egyszerű. Türelemre intett, ha már Bandita feladta állását, házát, mindenét, kicsit legyek vele türelmesebb és igaza van...
Nagyon jól sikerült a hétvégénk, örülök, hogy itt vannak a barátai és várom a fejleményeket. Egy biztos a magam és a gyerekek kedvéért olyan egyszerűen nem adom fel őt, szeretjük és ő is szeret minket, csak a sajátos módján és idővel talán ez is olyan lesz, mint a nagykönyvbe meg van írva :) Sokat változott az elmúlt fél évben a gyerekekkel a viszonya, nagyon szeretik egymást és nagyon boldog vagyok, hogy most már nagyfiammal is jóban vannak és ez nekem mindennél többet ér...
Mit mondhatnék?
Fogalmam sincs, mi történt, az elmúlt két napban tök sokat irogattam lakásnézővel, tök normális pasi és annnnyira rajong értem... ezer éve nem tapasztaltam ilyet, nem kicsit esik jól... mellette pedig várom, hogy talán majd Bandita is kicsit, csak egy 'de csinos vagy ma' vagy 'hoztam neked csokit' vagy bármit... semmi. Elkeserít, annyira szeretném, ha csak kicsit változna vissza... én őt szeretem, de jelenleg nagyon elégedetlen és boldogtalan vagyok, a teli szájjal ne beszélj és jó, hogy nem vártál meg, ez az alap beszélgetésünk, ennyi... rá kellett jönnöm, ha én nem nyomulok, ő nem teszi, a tava a mindene, simán elnézte, ahogy összekínlódom a húgommal a trambulint... mert híd kell a tóra... Az utóbbi pár napban figyelem, semmi gyengédség... Már csak a cinikus csipkelődés maradt... de messze nincs az, mint rég és marhamód tanácstalan vagyok...
Mi lenne, ha... lakásnéző rajongóm, valaha megkapna, én lennék neki a két lábon járó csoda... mellesleg olyan dolgom lenne mellette, mint anyám hasában sem... de én nem ezt akarom, én szeretném visszakapni a szerető Banditámat...
Mivel a lakásnézés elég jó ürügy volt újra látni, megnézték újra a kecót... életemben nem éreztem magam még ilyen kellemetlenül. Nem is értem miért, remegtem, annyira hülyén érintett, ahogy sütött az ex-nejről és a fiáról, hogy tudják, hogy apa odavan a lakásos nőért, ő meg napszemüvegben jelent meg, hogy még véletlenül se kelljen szemkontaktust teremtenie... ritka ciki szituáció volt, aztán felhívott később, hogy milyen gyönyörű vagyok... ráadásul kiderült, hogy csak miattam regelt fészre... hogy lehet két pillanat alatt így belémzúgni? Ráadásul értelmes pasi, nem is értem...
Mindenesetre mocskosul feldúlta a lelkivilágom... dehát ez az én kaotikus formám, miért is alakult volna másképp...
Nos, régen mesélte barátnőm, hogy nekem szükségem van egy 'fan clubra', valahogy mindig kellett, hogy rajongjanak értem...
Tudom, hogy Bandita szeret és én is őt, de ezer éve nem volt már de csinos vagy, jól nézel ki vagy ilyesmi... más meg szintén jó ideje nem... és ez elég csúnyán egó romboló, ezzel egy ideje küszködök, halkan csendben...
Aztán a sztori :D
Elmentem ma megmutatni Exem kéglijét vevőnek... egy pasi jött a fiával... tesóm kicsit lehidalt a fiútól, nem volt eldurranva a kecótól, mondjuk valóban egyre szarabbul néz ki :S
Megnézték, ahogy elnéztem ikszedik lakás lenne, tehát annyira nem is lényeg, milyen, fiúcskának kell, ha a városunkban jár...
A pasi kérdezte, megkereshet-e személyesen, mondta az ingatlanos, hogy én korrekt vagyok és nem fogom őt megkerülni... erre én is ráámmeneztem, mert ez valóban így van... Lüke húgom meg benyögte, hogy keresd fészbukon.
Mit ad Isten, másfél órával később egy Szerető nevével azonos pasi megjelölt fészen :D Ő volt a kecó nézegető, én meg a kis hazánkban egyedi névvel, bárhol azonnal szűkíthető vagyok 1 személyre, így jár, akit nem Horváth Annának hívnak :D Csapta a szelet ezerrel, bár felvilágosítottam, hogy van Párom, azért még udvarolgatott és ugyan eszem ágában nincs lecserélni Banditát, azért még dobott a napomon és hízott a májam :)
Nap sztorija vége :) Lehet be kellene hozzá iratnom Banditát rajongás leckére :)
tegnap Banditával majdnem lehidaltunk, 2 hete hajtok bmx race expert bringát a fiamnak, szeretné kipróbálni, kvázi Bandita nyomdokaiba lépni, néztem amcsiknál, angliában, ahol csak lehet... horror... itthon meg 5számjegyű a bringa, annyit meg a kipróbálásra nem szándékoztam szánni...
Van egy használt bringás 5 házzal lejjebb, lenéztünk tegnap hozzá és leemelte a polcról, pont olyan, amilyet szerettünk volna, mi is, színre pedig a megálmodott kisfiamnak :D ilyen mázlim már rég volt, ráadásul 2 régi bringánkat beszámította, így 16-ból megúsztuk :)
Kiscsajom is kiverte a hisztit, hogy neki is kell... talán kap is egy 20 colosat, mert a 16 colossal nem bírja a többieket utolérni... mégis ment a duzzogás... holott már úton van a trambulinja is... múlt héten sikerült egy 4,30 m-es átmérőjüt lelicitálni... asszem megalomán vagyok, ráadásul, így vagy az előkertben lesz vagy hátul az udvarban, mert oldalt csak 4-4 m-ünk van :))
Úgyhogy néha van szerencsém, ma erre felbuzdulva kiküldtem vagy 40 önéletrajzot :)
apropó kiscsajom kérdi vasárnap: anyaaa, mi leszel, ha nagy leszel? Én meg rávágtam stratégiai beszerző... néz rám tágra nyílt szemekkel, anya, te még nem vagy nagy? :D
Na, befejeztem, jó egy óra múlva hazarepülök, csinálok lecsót és élvezem az életem...
Apropó megalomán, megjött az ülőgarnitúra a nappaliba... hát akkora, hogy alig bírtuk belőni és Bandita duzzog, mert belóg a kétszárnyú erkélyajtó egyik szárnya elé... c'est la vie, amúgy jól néz ki :)
Fáradt vagyok, mint mindig :) asszem majd a következőekben csak akkor írok állapotot, ha nem leszek fáradt - sose :D na, mindegy...
Nagyfiamnak születésnapja volt, úgyhogy csütörtökön hazahoztam őket és próbáltam időben fekvésre bírni őket, sikerült is vagy fél 12-kor... Bandita unokaöccsével elhülyültek...
Pénteken már felhívtam pesti barátnőm férjét, hogy most akkor jönnek vagy sem... mennék boltba és marhamód nem mindegy, hogy 5 vagy 9 személyre vásárolok... Végül aztán el bírták dönteni és mondták, hogy szombaton jönnek.
Elmentem boltba, Bandita addig lefeküdt, csütörtökön dolgozott és hulla volt, a 4 gyerkőctől vagy 1 órát aludt. Én sem voltam a toppon... Unokaöccse túlpörgött kicsit, másodpercenként bombázott kérdésekkel...
Aztán tesóm segített felmosni és máris lehetett nagyfiamat ünnepelni. Sikerült is a buli vagy fél 12-ig, a végén már majdnem ülve aludtam el... katasztróóóófa :)
Szombaton eltakarítottam a romokat, megfőztem és a barátnőm általi 9 órás érkezés természetesen 2 óra lett :D de erre mondjuk számítottam.
Kiderült, hogy unokaöccs első szerelme (11 éves :)) helybéli, már 3 hónapja 'járnak' msn-en és úgy alakult, ha már a városban van, illene találkozni, úgyhogy az adrenalinja az egekbe szökött, mókás volt :)
Kisfiam depizett a szülinapján, hogy nem szereti a szerelme... és csak akkor fogja szeretni, ha megkapja a bmx-ét és mondtam neki, hogy ne foglalkozzon már olyan nőkkel, akiknek nem kell minden áron... lesz még itt egy harcom... szegény kis hős romantikusom, sokat kell még tanulnia...
Tegnap vééééégre újra nálam voltak a gyerekek... furcsa dolog ez, mikor non-stop vannak, arra vágynék, csak egy kis szabadságom legyen, mikor meg nincsenek, nem is érzem magam embernek, vegetálok céltalanul... na jó, mondjuk a korlátot kétszer lekentem a héten, de amúgy nagy tevékenykedéseket nem folytattam....
Nem is értem, visszabeszélnek folyton, lesz egy kisebb harcom visszaállítani őket a normál kerékvágásra... de nem várhatok túl sokat egy fél estétől...
Tavaly amilyen undok volt Bandita unokaöccse, valszeg szarul érintette, hogy a nagybátyja "begyerekezett", most annyira jól elvannak... tündéri mind a három, de olyan HANGOSAK :D valszeg a közösségi életből hozzák ezt az ordibálást...
Kíváncsi vagyok, mikor fognak felkelni...
És megint elbújt a nap... annyira leszívja az engergiáimat ez a szar idő...
Pesti barátnőmék még mindig vacilálnak jöjjenek-e a hétvégén vagy sem... pedig nem lenne rossz tudni... Nagyfiam meg követeli a szülinapi bulit, inog a bringa ügyében is... úgyhogy elég kaotikusnak tűnik innen nézve a hétvégénk :)
Mármint én, a tegnapi napom tragikus fordulatokat vett... ja, úgy különösebb dolog nem történt :)
Szóval egyrészt mocskosul bántott, hogy Bandita nem segít nagyfiam bmx választásában, én kb. nullát értek hozzá... a másik pedig ugye a hálószobai események ritkasága és az ő enyhe érdektelensége... és a rendelt trambulinunk is csak augusztus végén lesz...
Elég szarul voltam, kerülgetett a sírás és nem akartam leordítani... hazaértem és kérdezte, mi a bajom, dünnyögtem egy kicsit, majd elmondtam, halkan, csendben, pedig nem szokásom, csak az elsőre tértem ki...
Ezek után órákig nézegettük a bringákat és beszéltünk a dolgokról, este pedig akcióba lendült, magától és úgy, ahogy már rég vágytam rá... mint egy gondolatolvasó :)
Úgyhogy jól vagyok, sőt jobban, mert 5 nap után visszakapom a Csibikéimet :)) 3-kor indulok értük :))
Nehezen állok vissza a normál kerékvágásra, ma a szemeim nyitva tartása is nehezemre esik...
Mindjárt jön Pótapa meg húgom is, kész felüdülés, pedig legszívesebben aludnék már...
No tehát...
Hétfőn lementünk a Balcsira, egészen bokáig merészkedtünk 5 körül a vízbe, aztán feladtuk a fürdőzést, 6-kor már vihar volt és esett 20 fokot a hőmérséklet, így fel is adtuk a hétfőt :)
Kedden egész nap strandoltunk, ott sikerült dupla csirkét gyártanom magamból :) Gyerkőcök is elvoltak, bár néha kiült az unalom az arcukra, de nem vészesen, volt minden, labdáztunk a vízben, volt trambulin, homokozás, palacsintázás...
Szerdán elvileg annyira szar időt mondott, hogy csak a Plázába ugrottunk be bevásárolni, cipőket vettem a gyerkőcöknek és leadtam őket egy kicsit a játszóházba...
Csütörtökön is egész jól elvoltunk egész nap, délután leadtam őket 1 órára a játszóházba, le is lettem szidva, hogy nem mentem előbb értük :) azt hittem élvezik... aztán megnéztük a moziban a Gondozót... érdekes, hogy mi mindig csak Veszprémben járunk moziba :)
Pénteken állatkerteztünk egyet, jól esett, szó szerint bőrig áztunk, hála égnek gyerkőcöket beengedték a kürtös kalácsos bódéba :) de legalább megmaradt az élmény... nagyon élveztük, szépen felújították, a játszóház részlege is nagyon szép lett, a zsiráfok lakja pedig modern :) hiányoltuk az elefántot, az sajnos kimúlt... de vicces volt a mozi után élőben megnézni az állatokat :)
Szombaton elindultunk kövi virágokat szedni és hegyet mászni, kész kalandtúrára sikerült, Bandita mondta, ki kell használni, ha anya végre sportcipőt húz... gyerekek néhány helyen kicsit azért izgultak a lejtőkön, de összességében csodás volt, csak sajnáltam, hogy a panoráma fényképezéséhez nem vittem fényképezőt (meg hogy csúnyán letörött a körmöm :)) Este megjöttek Bandita tesójáék is, lementünk egyet Füredre sétálni, csodás idő volt és a gyerekek is egyre jobban elvannak egymással, tavaly azért még csúnya összezörrenések voltak... Aztán Bandita tesója kitalálta, gyerkőcök maradjanak már lent, akkor az övé sem unatkozik... Kiscsajom ujjongva belement, én meg olyan merev lettem, mint egy kőszobor :D Bandita a hazaúton vagy százszor megkérdezte, mi a bajom... de teljesen lebénultam, hazaérve zokogva borultam a gyerkőcök nyakába, hogy jöjjenek velem (tudom, nem vagyok normális :)), akkor még rábólintottak, de reggel mindkettő mereven elzárkózott a hazajöveteltől... Úgyhogy ott is maradtak...
Hazafelé tettünk egy jókora kitérőt Banditával és vettünk 10 csodásan szép koi pontyot a tóba, hoztunk köveket a sziklakerthez, tavi rózsát és kövi virágokat is... a legnagyobb esőben sikerült a halakat megvennünk :) aztán a legnagyobb esőben raktuk ki a kövi virágokat és a köveket is... nem utolsó sorban meg anyám utasítására hugi hét elején az összes ablakot kitárta, így sikerült 15 fokra lehűtenie a házat, úgyhogy fűthettünk be :S
Tegnap egész nap csak vegetáltam, este átjött Pótapa, hugi és barátnője, pedig túlzottan nem vágytam társaságra, de azért jó volt, hogy ott voltak, este 11-kor viszont takarodót fújtam és már be is bújtam az ágyikómba, hugi felajánlotta, hogy ott alszik, de nem voltam kíváncsi az éjszakai chatelésére, úgyhogy inkább hazaküldtem :)
Mindenesetre a hetünk csodás és harmónikus volt és rájöttem, mennyire szeretem Banditát és mennyire tisztelem őt azért, ahogy sikerült beintegrálódnia a családunkba és nagyon boldoggá tett, hogy nem kötelességből, hanem élvezetből vetette bele magát a családi programjainkba...
folyt köv. :)
Hulla vagyok, tudom, szabadságon... bár szabadságom alatt a 2. ébren töltött éjszakám, ami munkával telt, úgyhogy csúnyán tele a tököm... ráadásul most 3ad annyiért, mint a múltkor, mert ez a szöveg szívás volt...
Banditával egész jól megvagyunk, tegnap majd elszállt örömében, mikor megvettük a tófóliáját :) Én meg kicsit puffogtam, felháborítónak tartom, hogy az itthon tévesen meghirdetett akciós ár is még vagy 30 %-kal drágább az osztráknál, arról nem is beszélve, hogy a nem akciók meg 130 %-kal... nesze neked Magyarország! Most már csak kéne egy kis eső, hogy fel tudjuk tölteni kútról a tavat, aztán a Balcsiról hazafelé veszünk Koi pontyot és várjuk, hogy végre legyen is valami az elvetett fűmagból :)
Én pedig hulla vagyok, pénteken épp hogy támolyogtam, elvégre csütörtökön sem aludtam, aztán szombaton takarítottam kicsit a garázsban, majd Bécsbe mentünk vásárolni, meg kell hagyni, még mindig online shop párti maradtam, nem is értem online miért olcsóbb minden...
Ma pedig kirúgott az ágy 9-kor reggel, nekiálltam rendet rakni a garázsban, majd kimostam mindent, elraktam a múltkor mosott ruhákat, no meg a garázsban fellelt ruháimat, főzés, konyha rendrakás, felmosás - a szabadságra betervezett nagy pakolások ezennel letudva - sikerült is este 3/4 10-re végeznem, úgyhogy elmondhatom fáj minden csügöm, de végre van helye az autónak a duplagarázsban :)
Tíz óra óta kb. fél 6-ig fordítottam, most pedig próbáltam kitölteni a statisztikai adatlapot a használatba vételi engedélyhez, de képtelen vagyok... fogalmam sincs, a valósat vagy a terv szerinti adatokat írjam be... na mindegy 9:30-ra jön az építésügyi hatóságtól a csaj szemlézni, csak felvilágosít...
Most pedig megyek, nem, nem aludni, befekszem a kádba, mert az egész napos takarítástól rámfér egy alapos tisztálkodás, aztán meg talán összepakolom a ruhákat, délben indulunk a Balcsira, hátha ma még mákunk lesz az idővel, a hét további részére nem mond túl jó időt és egészen jövő hétfőig munkáról hallani nem akarok, még véletlenül sem!
vagy mondhatnám, hogy hanyag anya... és még folytathatnám...
reggel arra keltem, hogy kiscsajom izzik a láztól, természetesen nem volt nálam semmi, mi a pöcsnek cipelném a fél patikát magammal erre a pár napra, na meg az e-card-ot sem váltottam ki, mert nem jutottam el odáig...
lerongyoltunk a recepcióra, kértünk lázmérőt, 38,3 lett az eredmény, elrohantunk a patikába, vettem nurofent és már pakoltam is be a csemetéimet a kocsiba és húztunk haza... halálra aggódtam magam a klímamentes kocsimban a 40 fok melegben, nem győztem vezényelni az ivását, nem hagytam elaludni sem, kellemes utunk volt...
ehhez mérve csodás éjszakánk lesz kettesben a kanapén, 39,4 volt az eddigi csúcsunk és fél órával lázcsillapítás után is még mindig 38,6, úgyhogy éljen a hűtőfürdő és a félóránkénti lázcsillapítás...
Fél 11-kor, nem tudom a jégkocka szopogatástól, a Noni-tól vagy anyához bújástól, de elmúlt a láza és azóta makk egészséges :)
Rendeltem pizzát, mert egész nap nem evett semmit, bekajált és ment is aludni :)
ennyi a rövidített nyaralásról, utaztunk 500 km-t oda-vissza, hogy megnézzünk egy szabad strandot és menjünk kicsit gőzösön :)
Banditával estére megbékéltünk és békében tértünk nyugovóra.
Először is, lesültem, mint egy grill csirke, gyerkőcök annyira angyalian jók, hogy túl sok időm jutott napra feküdni :)
Hozzá tudnék szokni az édes semmittevéshez... és akkor kanyarodjunk vissza...
Egészen vasárnapig, amikor elromlott a mosógépem, hajnalig fordítottam és sikítani tudtam volna a kimerültségtől... gyorsan elszaladtam boltba és este 7-kor gyerkőcökkel útra keltünk...
Az első akadály, amibe ütköztem, hogy nem jött meg az útlevelünk... remélem hazafelé sem igazoltatnak, azt hiszem a másik határátkelőt választom, biztos, ami biztos alapon...
a második akadály, a célállomást nem ismerte a gps-em... mondhatni, az Isten háta mögött vagyunk 30 km-rel...
fél 10-ig elég jól mentek a dolgok, akkor kezdett el sötétedni... nem csináltam belőle túl nagy gondot, hisz mindjárt ott vagyunk, közben 1000x beszéltem tesómmal, csak mentem és mentem és marha mód nem voltam mindjárt ott... szűk kacskaringós utakon jöttünk, olyan sötét volt, hogy a jobb oldalamon lévő folyót nem is láttam, csak a bogarak sűrű csattanását a szélvédőmön figyeltem és azt, hogy 7 km is eltelt, mire jött kocsi... sötét volt és ijesztő, elég erős lélekjelenlét kellett, hogy ne kapjak ideggörcsöt... aztán negyed 11-re csak elértük a szállodát...
Én, aki nem vagyok nagy túrázó, na meg a gyermekeim sincsenek még abban a korban, mégis mihez kezdjünk magunkkal... találtam csodás élményfürdőt, ahol halas kiállítás is volt meg akváriumban úsznak a medence mellett a halak... úgyhogy mit nekünk 100 km, elindultunk, olyan trágya szag volt itt-ott, majd elhánytuk magunkat és tucatszám találkoztunk tehenekkel :D röhögtünk nagyokat... odaértünk, bejelenti a csaj, hogy bocs, az akváriumos rész hétfőn szünnapos, az élményfürdő megszűnt, oh yeah :D úgyhogy 100 km-t visszaautóztunk a nagy büdös semmiért :DDD
Délután aztán kimentünk a mezei strandra... mégis valami élmény legyen, a gyerekek olyan jól viselkedtek, hogy annyit ráértem napozni, hogy grill csirkére sültem :)
Ma gőzösöztünk, fagyiztunk és játszótereztünk, rohadt meleg volt, ki is készültünk, a barátnőm másfél évesének hisztijét hallgatva a vonaton, kiscsajom kijelentette, hogy mégsem kell kistesó :)
Szerváltam netet a szállodai szobába, mondanom sem kell, függő vagyok :) Gondoltam kommunikálunk kicsit Banditával, de neki fontosabb volt a szivattyú szerelése, úgyhogy sikerült 5 perc után összebalhézunk... na mindegy, ilyen az élet. Mindezt elsírom Pótapának és még le hisztis tyúkozik, mert nekem semmi nem jó... szerintem nem normális, hogy 4 nap alatt nem tud 5 percet rám szánni, szerinte meg én spilázok mindent túl, úgyhogy vele sem kommunikálok :DD maradok a csajoknál, ők legalább megértőek :) innentől nem írok már Banditának sem, nem akarok a terhére lenni, ha már nem vagyok otthon, nehogy már foglalkoznia kelljen velem... grrrrrrrrrrrrrrr. :)
Természetesen azt sem tudta elintézni, hogy ne dolgozzon már, amikor hazaérek, úgyhogy csütörtökön ő már melózni fog, mire mi hazaérünk, úgyhogy péntek reggel láthatom aludni menni... oh yeah. :D
Holnap viszont strandolunk még egyet a gyerkőcökkel és tollasozunk és bújunk és kifejezetten jól esik és imádom őket és ránkfért egy kis együttlét :)
és máris elindul a 2 hetes szabadságom :)
úgy tűnik sikeresen lezártam az első évemet a főiskolán, úgyhogy 9 hét iskola mentesség... millió tervem van, kíváncsi vagyok, mire lesz időm :) már csak az idegesít, hogy leveleztem az illetékessel a suliban és nem emlékszik, hogy leadtam az oroszt... most remélem előkaparja a papírjait, mert ez nagyon csúnyán hangzik, ha emiatt elhagyhatom a fősulit... mondjuk kétlem, de akkor is bosszantó...
új állást pályáztam meg. igazából apám munkahelyén, természetesen ő elfelejtette mondani, hogy van ez az állás, holott 2-3 hete beszéltünk, hogy hasonlót keresnék... szeretnék 4 órában dolgozni... úgy több idő jutna a háztartásra, a gyerekekre és a sulira is... az utóbbi pár hét teljesen kikészített, vizsgából munkába és munkából vizsgába estem... a cégnél folyamatosan bolondok háza, mindenhová kellenék és mindent kellene csinálnom és csúnyán kezd a púpom megtelni... az utolsó vizsgára alig készültem, egyszerűen hullaként estem össze esténként...
no meg kaptam az Exem lakására az asszonynevemre egy tértivevényes levelet az APEH megyeszékhely igazgatóságától... mert ugye nekem aztán nincs elég bajom... remélem hétfőn tudok kicsikarni belőlük infót, hogy mit akarnak tőlem, a levél már visszament, azt a postaládát nem nézi senki...
Komolyan elegem van belőle, engem nyúz a MÁK, ami ugye itt lebeg a fejem felett, idestova 2 hónapja megkapta a helyi jegyző a papírt a kormányhivataltól, hogy kérik vissza a szocpolom és se kép, se hang... a lakhatásim is húzódik, a bankkal nem jutok dűlőre és most még az apeh is akar tőlem valamit...
Barátnőmmel vasárnap indulunk/indulnánk nyaralni... az útra, ahová bécsi barátnőm "meghívott", jó rendben, kifizetett ránk 40ezret, mert hogy megérdemlem, de már jönnek elő a dolgok, minthogy menjünk már külön kocsival, lehet, hogy a szeretője is odanéz pár napra, stb... díjazom, hogy meghívott, de én a házat szeretném szigetelni és nem plussz százezret fizetni egy olyan nyaralásra, amit még csak nem is én választottam és nem is az én stílusom, mert ott ugye kisvonatozni kellene a gyerkőcökkel potom 20ezerért, meg a strand sem lehet két fillér, mégiscsak nyugat és a félpanzió mellett a gyerkőcöknek kaját is kell biztosítani, plussz a benzin és az autópálya... faramuci egy helyzet, de szerintem lemondásra fog kerülni... én nem így képzeltem volna el... ebből pontosan egy sértődött baráttal lesz több...
Tegnap úgy volt, hogy Bandita szülinapja alkalmából elmegyünk fesztiválozni, munkamániás kicsit kiröhögött, hogy a fesztiválok nem kifejezetten magassarkús események... bevallom, nem viccből nem voltam eddig sem... sosem vonzott. A suliból hazaérve, gyors csináltunk ebédet, aztán hipp-hopp három óra lett. Ahhoz, hogy megérje megvenni a jegyet, 4-kor indulni kellett volna, én pedig még nem mostam hajat, stb... Bandita meg ma megy dolgozni, tehát 1-nél tovább nem nagyon maradhattunk volna... így inkább itthon maradtunk, amit nagyon értékeltem... inkább kapát, ásót fogtunk és terepet rendeztünk a kertben. alig várom, hogy fű nőjön a földben és szép legyen a kert. :)
Írásterápia nekem.
Szombat reggel már felidegesítettek, hogy 8 előtt csörgött a telefon... de hát 9-re szoktál járni... Mégis ki?? Ebben a fél évben soha nem mentem kilencre... Idióta fejemmel átmentem kiteregetni, mármint anyámékhoz. Nem kellett volna... Kioktatás és szemétkedés hegyek... Mert ő megbeszélte az ex-anyósommal, hogy ma lemegyek hozzájuk, mikor tudta nagyon jól, hogy itthon lesz Pótapa és jön Munkamániás is... mondtam, hogy nem megyek és meg is kaptam teljes bunkósággal, hogy milyen felelőtlen liba vagyok blablabla...
Húsz a csúcson, hogy múlt héten megbeszéltük, hogy a gyerekek most 2 hétig itthon lesznek és utána 2 hétig én leszek itthon velük és csak úgy mennek utána közösségbe... MEGBESZÉLTÜK, még fel is hívott anyám, hogy szerdára ki kell valamit találni, mert akkor nem ér rá... Erre szombaton az angol teszt előtt még ezzel idegesít, hogy nem beszéltük meg és mekkora egy nagyképű bunkó vagyok és szálljak le a magas lóról... Felálltam és rájuk csaptam az ajtót, előtte azért még megmondtam neki, hogy pont ő beszél, egy csepp tapintat nincs bennük, minimális nem bír tekintettel lenni arra, hogy a legdurvább vizsga vár rám...
Úgyhogy sikerült az 56 pontos angol tesztből, miközben listeningből elég jó vagyok, a 18 pontból első körben mindjárt 6-ot szereznem... feldúlt és ideges voltam, semmit nem hallottam és semmit nem érzékeltem és miután 2x lejátszották a szöveget, utána már nincs esély korrigálni, a 6 pontot is úgy szedtem össze, hogy jegyzeteltem és utána, miután némiképp lenyugodtam, kezdtem el gondolkodni, addig agyhalál - mellesleg ezt soha nem bocsájtom meg neki.... Tutira biztos voltam benne, hogy megvágtak... Aztán beültünk könyvitel gyakorlati órára... bent ültem és úgy éreztem, összeomlik a világ körülöttem, a hallgató terem mintha szűkülni kezdett volna, nekem meg menekülhetnékem lett... úgyhogy 40 percet bírtam az 5 órás műsorból és hazajöttünk... még utánunk is szólt a tanár, hogy tesztet írunk még ma... én meg mondtam, most egy vagy két pótvizsga a nyáron már mit sem számít....
Itthon ölelésre és kedvességre vágytam, feszült és frusztrált voltam, Bandita viszont fáradt , addig jutottunk, megjöttél, fáradt vagyok és a nappaliból betelepedett a hálóba. Úgyhogy fogtam a táskám és menekültem, egyenesen be a boltba... pedig ilyet anyám szokott tenni, ez nagyon nem az én stílusom és vettem egy farmert meg egy ruhát, amit már rég kinéztem magamnak, ugyan nem volt bekalkulálva a büdzsébe, de muszáj volt jót tennem magammal...
No meg vettem magamnak a Tescoban néhány Tefal serpenyőt... mostanság adták meg magukat a régiek sorban... és mire hazaértem, már jól éreztem magam és a délelőttöt fényévekre éreztem magamtól... bekapcsolt az ignore gomb és másra sem vágytam, mint hogy Munkamániásom ideérjen...
Nagy nehezen megjött, leültünk vacsizni, megkaptam az ölelésem és nyögve nyelve elindultunk a törzshelyünkre Pótapával... hozott magával egy régi barátnőt, én pedig idegennek éreztem kicsit... Bandita velünk jött, de mint egy élő holt úgy viselkedett, 2 óra hosszát koktélozgattunk, aztán meguntuk, hogy olyan hangosan szólt a zene, hogy nem hallottuk egymás hangját... hazajöttünk... ide már nem tartott velünk Pótapa régi barátnője... Bandita hamarosan nyugovóra tért, Pótapa pedig megmasszírozta alaposan a hátamat, egyszerűen csodás volt... mára tized annyira nem fáj, mint tegnap... szép lassan bealudt Munkamániásom is... aztán megkértem Pótapát úgy 3 felé, hogy menjünk aludni, mert reggel jönnek a gyerekek, ő hazament, én meg elaludtam...
Reggel fél 10-kor hozta a gyerkőcöket tesóm, én épp akkor riadtam fel, Munkamániás már fent volt egy ideje, aztán a napot együtt töltöttük... Kerestünk jövő hétre tábort a gyerkőcöknek, úgyhogy fiam focizni megy, kiscsajom meg modern táncra, anya meg nyithatja a bukszáját...
Aztán már csak az utána következő hetet kell megoldanom és végre itthon leszek én is...
Angolon meg átmentem 50 % +1 ponttal :D mondjuk a másik magyar csajjal kettőnké lett a legszarabb eredmény... ha nyugodt lelkiállapotban megyek, talán én sem így végzem, de a pozitív, az pozitív és kész... A gyakorlati pasi meg lemondott mégiscsak a vizsgatételről, ha már hétvégén úgyis vizsgát írunk az egész cuccból, úgyhogy minden jó, ha a vége jó....
Azóta anyámékkal nem beszélek, elegem van, hogy még náluk is bizonygatnom kell, hogy nem vagyok lúzer és még az ő villámhárítójukat is én játszom... Megoldottam a gyerekek elhelyezését, nem kell segíteniük, lényeg, hogy én mindig haptákban álljak, ha neki pénz kell... az ülőgarnitúrát is én nyöghetem, holott ő veszi a hűtőmért és a kerti garnitúrámért cserébe.... Aminek ráadásul már a forint megfelelőjét 2 héttel előre odaadtam nekik, mert nincs pénzük, az eurót azonban még csak jövő héten kapom meg... és mindezért ez a hála... úgyhogy elég a negatív faktor az életemben, ha ők nem akarnak pozitívak lenni, no problem, akkor eliminálás... és kész.
Lelki válságba kerültem... az egóm a béka segge alatt... nem várok túl sokat, de nem elég, amit kapok... mármint otthon, mostanában meg se időm, se kedvem kifelé nézni... meg amúgy is...
Beszélgettünk Pótapával, mondom, én férjhez akarok menni, aszondja nem vagyok normális, amúgy sem akarok, úgyhogy maradjak csendben... mondom, honnan gondolod, hogy nem akarok... hát mert tudom... és kifejtette és valszeg igaza is van, csak azért akarok, mert ő nem akar és amint ő akarna, én viszakoznék... nem vagyok egyszerű...
Valahogy apró szösszenetekből derül ki, hogy mi nem vagyunk egy hullámhosszon, olyan apróságok és mégis mennyit számítanak... kikerget a világból, amikor csesztet, ha nem értek valamit, nem tessékkel, hanem mivel szólok vissza és hasonló apróságok... de marha mód feltépem minden egyes alkalommal az agyamat, mikor visszaszól, hogy nem mi, hanem tessék...
Idegesít a melója is... idegesít, hogy ő délelőtt imád aludni, az én életritmusom nem tartalmaz henyélést, nekem mindig van mit tenni... idegesít, hogy sosem menne el a barátaimmal nyaralni, én mindig csapatostul mentem nyaralni, ha a gyerkőcök elnyugszanak, akkor tök jól el tudunk dumálni egy teraszon meg ilyesmi... számára ez elképzelhetetlen... számára az is az, hogy hömbölögjünk egy all inklusive szálloda teraszán, számomra meg az, hogy 40 fokban végigcsámborogjam a gyerkőcökkel a környéket...
Az is idegesít, hogy lapátolja bele az otthonába a pénzt, amennyi zsét az otthona idén elvitt, abból 3 hét all inklusive nyaralásra tellett volna a nyáron... de nem látja be... nem járul hozzá az itteni élethez, mert elviszi a pénzét az ott... ma beszélni fogok vele ezekről a dolgokról... ez bennem nem fordul olyan könnyedén meg...
Fáradt vagyok és sík ideg, félek a szombati angol vizsgától, erre nem elég seggelni, intuíció és szókincs kell (kéne), mára kicsit már talán alább hagyott az idegességem, felépítettem a tervet, ami szerint a maximumot hozom ki magamból... remélem működni is fog...
Annyira elegem van, szeretnék elmenekülni, minél messzebb, annál jobb, szem becsuk, fül bedug, száj ragaszt, hol a rossebben van a menekülési útvonal, miért nincs jelölve és miért nem jelzi zöld fény???
Ui. Kisfiam mesélt a szerelméről, a kicsaj állítólag nem viszonozza, írt a kisfiam egy szerelmes levelet kézzel a kiscsajnak, visszaírt a kiscsaj, Hülye vagy! Nem tudok lemenni, a tesóm hányik :DDD
Pedig szedett már neki virágot is :) és megvédte, mikor egy nagyfiú bántotta a szerelmét... örülök, hogy az én kispasimban ilyen értékek rejtőznek, csak nehogy összeszedjen majd egyszer egy libát, aki kihasználja és kiégeti...
nos azok várnak rám, 3 vizsga, egy cégszimuláció... a legjobban az angol vizsgátok félek, a többire lehet tanulni, ennél meg vagy szerencsém lesz, vagy nem... alapesetben a listening az erősségem, de az előző vizsgán is lemaradtam, mint a borravaló, na meglátjuk... mindenesetre, amire tudok, arra készülök és bízom a szerencsében is... mert ide az én tudásom magabiztosan biztosan nem elég...
Bunkó voltam Banditával tegnap, mikor megjött, meg mondjuk napközben is, mikor beszéltünk, mérges vagyok rá, akárhányszor elmegy, pedig nem akarok az lenni, tényleg nem jár túl sűrűn haza... mégis tehetetlen vagyok, kellett vagy 2 óra, mire feloldódtam, a végén már ott tartottunk, hogy szerencsétlen megkérdezte, ehet-e a főztömből... nem mert kérdezés nélkül hozzányúlni... Valahogy le kellene építenem ezt a reakciót magamban, magam is tudom, hogy nem fair, de néha olyan tehetetlen vagyok az érzéseimmel szemben és ilyenkor mindig úgy érzem, egy kicsit elhagy...
Az este utána már kellemesen telt, bár bírtuk fél 2-ig, úgyhogy kellőképp fáradt vagyok... és ami már rég nem történt meg és úgy tűnik, mikor hazamegy, én kicsit meggyűlölöm, ő pedig kicsit még jobban szeret... szex után teljes őszinteséggel mondta, hogy szeret... fura pont tőle hallani ezeket a szavakat... szintén jól esett, ahogy a vita közepén benyögte, hogy csináljuk meg a garázsfeljárót, ahogy ő gondolja és ha nem lesz jó, 2 év múlva megcsinálja úgy, ahogy én akarom...
Ha nagyon őszinte vagyok, nagyon szeretem és kettőnk közül én vagyok a nem normális és a bunkó és én vagyok az, aki folyton taszítja... Remélem nem unja meg előbb - utóbb...
Úgyhogy most két kemény hét vár rám, sok - sok drukkot várok, aztán 2 csodás hét a gyerkőcökkel és Banditával, vágom a centit...
Bocs, este 10-re értem haza a suliból és hulla vagyok, több ma nem megy....
Et voila:
.jpg)
Ui: a korlát még nincs kész, mint látható :) a belső elemeket nagymamám padlásáról halásztuk, gyártási évük a '80as évekre tehető :)
Gágágá :) Na és és amúgy is :P
Na mindegy, tegnap írtam egy anyázós posztot, Bandita mostanában dilibogyót evett, semmi sem jó és mindenért morog és amúgy is... mára eljutottam arra a pontra, hogy leszaroooom :D
És különben is vidám vagyok, mint egyszer, mert három a magyar igazság - várom a ráadást:
Először is, idióta fejemmel tegnap kihívtam az ipari csőgörényest, miután egy hete Bandita különféle agresszív cuccokat beleküldött a lefolyóba minden mindegy alapon, sósavat és hasonlóakat :D, eszünkbe nem jutott megnézni, hogy oldotta-e a dugót, nos a csőgörényes beleküldött 20 m csövet és elárulta, hogy már egy ideje nincs dugulás :DD Potom 10esért, de már leszarom, van lefolyóm, nincs többé vödrözés....
Másodszor is, kijött a vízműves pasi a lakhatási hozzájárulás miatt, a vízóra aknám rendben volt, elkezdte keresni a szennyvíz tisztító nyílást, ami nem lett meg - jelentem a telket 3 éve vettük, én azzal nem találkoztam - nem, mintha foglalkoztam volna vele... Látta, hogy a ház a nevemen és nőből vagyok, boci szemekkel néztem rá, hogy most mi lesz... hozta is az ásóját :DD imádom az ilyen szitukat... verejtékezett a homloka, de csak a vas fedlapot és egy törött karimát talált... mondta nincs mese, áttoló karmantyú, flex, ásás, kamera... pörögtek a csúnya 10ezresek a szemem előtt és mivel engem nem ilyen fából faragtak, átsétáltam apám ásójáért és uszke fél óra alatt már meg is volt az ÉP szennyvíztiszító cső, szépen ki is ástam a 40 fok melegben, magassarkú papucsban, ugye mert nékem bakancsom nincs, apa átjött segíteni, halálra röhögte magát a munkás szerkómon, aztán közölte, hogy bobcat kell a betongyűrű felemeléséhez... Aztán jött a vízórás :DD ez egy ilyen nap... kimentem és boci szemekkel néztem rá, nézze meg, mit ástam ki, de nem bírom levenni a beton keretet... hozott egy speckó kampós végű szerszámot és lekapta úgy 20 mp alatt :DD Nem győztem hálálkodni, na, ez a szitu is kegyetlenül jó volt :DDDD Dícsérte a csodás nevemet és megoldottam "egyedül" a szennyvizes mizériámat :DDD
Harmadszor is, ma visszavittem egy 75ös ajtómat, amit benéztem, mert 90es kellett volna, ki is cseréltem, cserébe kaptam vissza 2ezret :DD jó biznisz, nem akarom tudni, mennyit buktam, hogy nem most vettem ajtót, inkább örülök a 2 ezernek, slussz passz :D
Bandita meg tőlem addig anyázik, amíg csak kedve tartja, holnap hazamegy és megyünk Pótapuval és a gyerkőcökkel Múzeumok éjszakájára, ő meg moroghat és bunkózhat otthon, mi Rézangyalian fogjuk magunkat érezni :))
Jaaaaaaaaa és várom a ráadást, a háromra, mert telhetetlen méhecske vagyok :D
van, mikor a nőből kibukik a szentimentális énje és magára vesz dolgokat, sőt be is sértődik, ez fokozódik, ha a nő még ráadásul beteg is... de hát sajnáljuk, tenni nem teszünk semmit, csak szimplán sajnáljuk és eszünk ágában sincs észrevenni, hogy bunkók vagyunk egész nap, mert minek is...
de nem probléma, jól kikúráltam magam a két nap betegszabim alatt vagy inkább lelkileg padlóra küldődtem... no problem... legalább elérte, hogy alig várom, hogy a hétvégén hazahúzzon és engem békében hagyjon...
Se beszólás, se bunkózás, se csitítás, mert van, akinek más az életritmusa, mint a mienk, így nappal mi legyünk kussban, mert ő éjszaka dolgozik... örömködve, mert így legalább nem találkozunk...
Na mindegy, ez van, aludjon nyugodtan, míg nem megy melóba és fellélegezhetek, hogy elhúzott végre itthonról... akkor legalább lesz home sweet home :) az is valami... végülis még csak 15 órát alszik egy huzamban...
és itt jött meg a vízműves pasi :D
Azt hiszem komplikált vagyok, vannak néma elvárásaim, amit némi testbeszéddel vegyítve próbálok közvetíteni, de nem mindig sikerül...
Nyugisan telt a hétvégénk, főként mosással, takarítással, de már hiányzott, de már csak 3 hétvége és vége a mókának... elindul a nyári szünidő, alig várom, 9 hétvége suli nélkül, annyira elképzelhetetlen... mondjuk addig még temérdek tanulás vár rám, de majd jól nekiesek... úgy tűnik a 3 hétvégéből 2-őt nem lesz itthon Bandita és nem bírom eldönteni, hogy jogos-e a duzzogásom vagy sem :) hiszen utoljára együtt voltunk otthon nála... és hát az nem tegnap volt... nekem meg úgyis tanulnom kell, tehát el tudom magam foglalni, míg nincs itthon...
Kiscsajom meg tiszta lázadó lett, nem bírom fékezni, annyira nehéz vele... azonosul a 10 éves szomszéd kiscsajhoz, pedig ő még csak 6, úgyhogy kicsit visszavehetne a stílusból...
El van dugulva az orrom, a hangom még a megszokottnál is mélyebb. Mára még terveztem egy kis kocsi takarítást, meg főzést, azt ha Bandita elment melózni, én is dolgozom még...
Tegnap elhoztuk mamámtól a 20 éves kerítés díszléceket, nagyon királyul néznek ki, kicsit olyan tiroli fílingje lesz a terasznak, de nekem nagyon tetszik, szombaton meg vettünk műfű szőnyeget a teraszra, elég otthonos lett így... már csak lépcsőt kell rendeznem, meg ülőgarnitúrát és kész a terasz... a garázsba akarom utána a bejárást is megoldani és boldog leszek mindörökre... ja meg hát a konyhai lefolyóm sem lenne rossz, ha működne, de nem vagyok én nagyra vágyó :))
Kimerült vagyok... a hülye munkamániás, dolgozik, ha megéri, ha nem, szerintem nekem ez az élet célom, hogy rommá dolgozzam magam :)
Banditával este volt egy éles szóváltásunk, aztán hirtelen elcsendesült és szőnyeg alatt kúszva közlekedett, tudta, hogy bűnben van... én meg nem foglalkoztam túlzottan vele... mert bunkó volt... most viszont fáradt vagyok írni róla...
amúgy is ostoba vagyok, a lakhatásihoz a közmű hozzájárulások beszerzése 1 órát vett igénybe, én meg már 1 hónapja mindig elnapolom... :S basszus, nem értem ezt, miért csinálom...
evvan.
fáradt vagyok és ricegek, mint a nyárfa levele, kimerültem...
