Díva naíva - a furcsa nő tökéletlenségei

Fáradt vagyok, idegesít ez a folytonos fáradtság, idegesít az is, hogy elnéztem a lidl akció hetét, egy héttel később mentem, úgyhogy ágymelegítőnek lőttek... olyan pancser vagyok mostanában...

idegesít, hogy a támogatási hivatal sem írt még mindig és utálok rájuk telefonálni :S és ha meg is teszem, akkor is még kis türelmet kérnek...

tegnap összeszedtük a kertben nagyfiammal az összes hungarocellt, bár nem tudom mit csinálok 10 zsáknyi maradék hungarocellel, kidobni nem szeretném, majd kitalálok rá valami újrahasznosítást....

háromszög alakban elültettük a 100 vegyes tulipánomat és a nemes fekete és ciklámen tulipánt, néhányat ültettünk a tó egyes szakaszaira, már csak aranyeső és nád kell és a tó tündökölni fog a színpompában tavasszal :)

szombaton kitakarítottam, mondhatni nyoma sincs :)  majd ma újra összeporszívózok, meg elrakom a sok mosott ruhát....

új önkényes beköltözőnk is lett, én jerry-nek hívom. nagyon jó fej, de ha még egyszer hozzányúl a pénzfámhoz, össze fogunk veszni... kiraktuk az egércsapdát, miután ott rohangászik a konyha párkányomon a kis drága, de rafkós kis dög, benyúl a csapdába és kiszedi a sajtot, tegnap ott ült a csapdával szembe és a friss sajtadagját nyomta befelé... erősen gondolkodom, hogy megtartjuk háziállatnak, ha már az állatbarát egérfogónk csak bezárja és nem sérül tőle...  kisfiam is már félte, meg én is megszerettem kis barátunkat :)

Banditával jól telt a hétvégénk, néhányszor kockára fagytunk a kertben, de amúgy végigröhögtük a napot... gyerekeknél is kezdjük megtalálni azt az arany középutat, hogy mit tehetenek meg és mit nem, így megszűnt a kijátszuk őket egymás ellen lehetősége...

Remélem szerdáig megjön a támogatás és különösöbb bukkanók nélkül ki tudom fizetni Amsterdam-ot...

apropó út... tegnap kérdezte tesója, elmenne-e vele Madridba, engedélyt kért tőlem, mármint Bandita... kicsit fura nekem ez, nem hinném, hogy jogom volna bármiben gátolni, ami nem veszélyezteti a kapcsolatunkat (lásd másdik nő), de jól esett és áldásomat adtam rá. Remélem remekül fog szórakozni és mosolygósan, kipihenten tér haza :) Én meg majd beiktatok egy Munkamániás hétvégét vagy ilyesmit és jól fogom magam érezni :)

mostanában egyre rosszabbul bírom, mikor éjjelente dolgozik, mocskos mód hiányzik... nagyon szeretem... azt hiszem mindent megtaláltam benne, amit valaha magamból hiányoltam :) az én halvérű százezer mesterem :)

Mérges vagyok, nem kicsit, nagyon... elcseszte a vizsgáját a csoporttársam, innentől nem tudunk együtt menni... kibukott, ma pedig betekinthettünk és basszus, ha nem csak bólogat, mikor elmagyaráztam, hanem meg is érti, simán meglett volna a kettes...

Én meg ideges vagyok... pedig jól indult a napom, azt leszámítva, hogy reggel arra ébredtem, hogy dörög-villámlik és zuhog az eső...

Otthon minden rendben. Kivéve, hogy reggel nem esik ki gyermekeim száján egy jó reggelt, de morogni valót mindig találnak...

Aztán látom reggel a mail fiókomat és az agyvérzés határát súroló idegesedés jellemez... Megint nem fogadták be az ösztöndíjas kérelmemet, most hirtelen kell nekik anyám hiteles fordítású adóbevallása... szép szociális juttatás, ha szopatnak úton útfélen...

Felhívtam a nőt és meggyőztem, hogy nehogy már kelljen, eddig sem kellett, elmagyaráztam neki /nem, mintha nem irtam volna mellé németül/, hogy honnan tudja, hogy anyámé... megint belekeverték az enyémet is... aszondja, ez kézzel töltött, mondom NEM, géppel, ha jobban megnézi, kézzel szimplán a fordítást írtam mellé... wááááááááááááááá... úgyhogy várom a következő mailt, hogy mi a bajuk :S

Na, mit is akartam még... ja, a meló, hát a hivatalok lassan őrölnek odaát, infó nulla, most viszont már megint nincs hányingerem ittől, nagy mértékű semlegesség, vagy nem szépen mondva, leszaromság lett urrá rajtam... nem leszek itt többé lojális, boldog, stb... de nem törődöm leszek, hogy ne idegesítsem magam feleslegesen...

Az Apeh-os levelet nem merem átvenni, hátha a szocpol 3 napon belüli felszólítása áll benne... úgyhogy azt is leszarom... Aludni szeretnék és fütyülni a világra... de ez az egész nem olyan egyszerű...

Ma suli, a matekkal mégsem boldogulok olyan könnyen, mint hittem... we will see... és akkor az angolt még szóba sem hoztam... ami persze még mindig nincs benne az órarendemben...

újra csak várunk és várunk és várunk és várunk és addig várunk, míg egyszer csak rájövünk, hogy véget ért az életünk...

Egyszerűen nem vagyok önmagam, olyan szinten túlterhelődtem vagy nem is tudom... 

A melót bojkotálom, mióta a főnökömmel volt ez az incidens, nem tudok felülkerekedni az utálatomon... undorodom a kommunikációtól, sőt a látványától is... 

Nem is tudom, mi van velem, normál esetben azért ismerem az önfegyelmet, de most még csak leplezni sem tudom, hogy elegem van belőle és a teljes projektből... látványosan szarok az egészre...

Délután hazaérve, azzal kezdte a fiam, hogy kettest kapott nyelvtanból, pedig tegnap verset tanultunk, németeztünk, gyakoroltunk... egyszerűen több nem fér bele... Felhívtam a tanító nénit, azt mondta ez csak felmérés volt, hol tartanak, de nem ismerik a főnév - ige kifejezést, hogy magyarázzam el, hogy két cselekvő szó közé pont vagy vessző való?? A tanító néni panaszkodik, hogy az órarendbe beépített úszás oktatás miatt esélyük sincs gyakorolni... nekem meg nincs pedagógiai szakképzettségem...

Kiscsajom meg nem tudott l betűt írni, próbált, de nem jött össze, mire elmagyaráztam, hogy ferde vonal - hurok - egyenesen le - ív ...

és akkor még csak nem is beszéltem, hogy a saját sulim dolgaival sem haladok, a matek, mintha kínai lenne hirtelen, olyan deriválási példák, aminél maccsom sincs, nem hogy a görbék null értékeinek, extrém helyének meghatározása... szét vagyok esve...

Ráadásul írnom kell egy 30 mondatos leírást, munkahelyi problémáról, amit csapatban kell megbeszélnem, szerintem ezek túl intim dolgok és nem szeretném beavatni az osztálytársaimat a munkahelyi gondjaimba, még ha bizalmasan kezelik, akkor sem... viszont megbukni sem kéne...

Ja, meg egy NAV-os értesítőt is kaptam, a nap koronázásaként, úgyhogy bevettem két nyugtatót és mélyeket lélegeztem, mielőtt agyvérzést kapok...

Anyut holnap kiengedik a kórházból, minden simán ment, viszont az idegeimet az is tépte, meg az is, mikor apu tegnap telefonált, hogy anyu szörnyen néz ki... mire beértem tesómmal hála égnek már jól volt... 

Ennyi van, aztán kimentünk a kertbe és kaptam egy pur-habból készített szívecskét, amit pur habozás közben készített nekem Bandita... Örültem neki, mint más a lottós főnyereménynek... :) mert túl sok jó nincs mostanában az életemben, de Bandita szeret és ez a szeretet/szerelem választ el az őrülettől...

Még jó, hogy nincs a főnököm :D tiszta kába vagyok és kicsit sem motivált... lesz ez még így sem...

Mit szeretek mostanság a mindennapokban... ezen gondolkodtam a hétvégén és egyértelműen két visszatérő szituációt tudok említeni, ami mindig jól sikerül, a családi sült gesztenyézés és a reggel 6-tól 06.50ig tartó kiscsajom bújása... Fenomenális a kis mazsolám, amint elsőt csörrenik a telóm, már jön is át és kucorodik be az ágyamba és 06.50ig ott bújik, csacsogunk kicsit, bújunk és kómálunk, ma oldalba bökött, hogy nem éri ám hátat fordítani neki :)) imádom ezt az 50 percet a napban...

és nagyon ügyesek a mazsoláim, egyre kevesebbet zsörtölődnek, ha takarításról van szó, már csak azt kellene megjegyezniük, hogy egy percre sem futunk végig a házon cipőben :)

Nagyfiam sikerrel járt a kiszemelt lánynál, 'hajt' rá már egy éve és most a lányka is belészerelmesedett :) Úgyhogy most kiegyensúlyozott :) Hány ilyen körünk lesz még, te jó úristen...

Bandita kiakasztott szombaton, végigaludta a napot, enni kelt fel... estére rendesen be is fordultam, anyáztam is rendesen Pótapának fészen, miközben Bandita ismét aludt... nehezen ment, de vasárnapra felülkerekedtem a sérelmeimen és összeszedtem magamat... kitakarítottuk a lakást. Szombaton megint mostam egy tonnát, ruhákat rendezgettem, főztem és hasonlóak, vasárnap is... végül rend van, mondjuk függöny mosás, ablak pucolás, konyhabútor lemosás már esedékes lenne, de mindent nem lehet egyszerre...

Elmentünk egyet baumaxozni, mivel egyik nagy sérelmem, hogy ezer éve nem kaptam virágot, így felszólítottam, hogy vegyen nekem egyet... aszondja Pótapa, nesze neked, megb***tad a romantikát :D

A bújás sem túl sűrű mostanság, jogos, hogy hulla fáradt a szigeteléstől, én meg morcos az elhanyagolástól... úgyhogy letusoltam és odabújtam dorombolni, addig húztam, míg leesett a tantusz, kezdte volna, hogy fáradt, de nem merte... kíváncsi vagyok, ha sikerült téliesítenünk, helyrezökkenik-e valami...

Mindenesetre várom Hollandiát, 2 nap kettesben nagyon ránk fér már...

Mivel ma rámtört a munkaundor és ez hatványozódik az archiválhatnékommal, így bő termés képződik a blogomon...

beszéljünk a munká(m)ról... na és az ezzel szorosan összefüggő agymenéseimről...

az van, hogy bevállaltam, hogy kialakítok egy adatbankot a velünk kapcsoltban álló cégekkel... mondhatné, hogy szinte percre pontosan tartom a deadline-okat... még... mert most épp egyeztetési szükségesség alakult ki a góréval, viszont neki nem fűlik hozzá a foga, majd akkor kapcsol, ha a nagymama vállalat az orrára koppint, hogy kész van, mire eljő az idő... na, akkor veszem én be a leszarom tablettát... bibibííí. 5 percet kellene rám szánnia, egy áment kérnék a koncepciómra, az elmúlt pár hét munkájára, de nem akarja megadni, ha meg nem, hát akkor felveszem a pókerfészem és nem csinálok semmit...

tegnap szabin volt tesóm, így nekem kellett tolmácsolni/fordítani, góré tízszer vágta a fejemhez, hogy top secret, kettőnk között marad, erről nem beszélünk és még hasonló finomságok... csúnyán felment délutánra a pumpám, úgyhogy csípősen visszaszólogattam, amit nem szoktam, mert leszarom, de ez már több volt a sokknál...

más... pályáztam egy állásra, határozott idejű, 3 éves, jogi tanácsadó asszisztensi munka, külhonban... apám meg épp ismeri a tartományi górét, aki felhívott, hogy biztos, hogy a te képesítéseddel, múltaddal ilyen piti melót akarsz végezni, ilyen piti pénzért (pontosan 1,8-as szorzó a különbség a jelenlegi béremhez képest és ott ugye garantálják a 13. és 14. havi bért), a nyelvemen volt, hogy beszóljak, ha tudsz jobbat, ne fogd vissza magad :) Ja és az önéletrajzomból közgáz tanácsára kifelejtettem, hogy fősulira járok... Montam a drága górénak, hogy nem nagy karriert akarok építeni, szeretnék egy BA-t, majd egy MA-t a nevem mellé, ahhoz pedig tökéletes a meló.... Mondta, ahogy gondolod, akkor felraklak a kupac tetejére a nyelvtudásod, képesítésed és sok oldalú munkatapasztalatod miatt... Oh, khm. köszi :) úgyhogy várom, hogy visszajelezzenek, remélem nem köp bele az EUs hivatalnok a levesembe és mehetek innen...

Másrészt fogalkoztat, hogy a jelenlegi önbizalom hiányom miatt vajon túl alacsony nivójú melókat pályáztam meg és ezért nem hívtak még csak elbeszélgetésre sem be vagy mi a csuda... el kellene mennem egy karrier tanácsadóhoz... de idén már nincs szabin és a tatár sem hajt, ha úgy alakul, jövőre iszkolok is...

Aztán meg kitaláltam már a felmondási okaimat:

- bizalom hiánya első helyen

- beígért pozíció, fizetés, céges autó be nem tartása

- meg nem becsülés

:) i'm so sorry, várom már ezt a pillanatot... addig meg elücsörgök és röhögök magamban, mert eljő még az én időm :)

Verzió A)

Jól megvagyunk, nincs mostanság konfliktus, szépen csináljuk a szigetelést, jó csapatmunkát végzünk, megy a gyerekekért, visz minket reggel, kicsit stresszesen és fáradtan, de éljük a mindennapjainkat.

Verzió B)

Baromira különbözőek vagyunk, másra vágyunk, más az értékrendünk és az életvitelünk, ebből adódóan elég sűrűn összezördülünk, magányosnak érzem magam mellette, igazából nincs kapcsolatunk, egymás mellett eléldegélünk, mint egy lakóközösségben, de kapcsolatról nem beszélhetünk. Én nem arra vágyom, amit ő ad, ő pedig nem arra, amit én...

Sokszor elgondolkodom, mi a rossebbet keresünk egymás mellett... tegnap beszélgettünk, hogy nekem a holtomiglan fontos tényező, hogy komolyan gondoljuk, ő pedig megint sorolta, hogy mi nem tetszik neki.... mondom neki, esetleg olyan dolog is van, ami tetszik... biztos, de az most így nem jut eszébe... hát jó, akkor élj boldogtalanul, míg az egyikünk meg nem unja, erre nem tudok már mást mondani, nincs sem erőm, sem energiám, győzködni...

Mondom neki, hová tűnt az a romantikus, mosolygós pasi, akivel összejöttem, azt mondja, elveszett a pakolgatásban... hát akkor legyen így és éljünk egymás mellett... nem muszáj nekünk együttélést szimulálni...

Nem hiszek a holtomiglanban, a boldogságban pedig főleg nem, inkább csak lusták vagyunk kimondani, hogy ez nem jött össze... kétségkívül szeretem, állítólag ő is... de az mire elég? Lassacskán már az ég adta világon semmire...

Reggel kissé elszólta magát, hogy ismeri az új boltos csajt és milyen jól néz ki még így 30 felett is, mondhatni kissé áradozott róla, én meg nem szóltam semmit, erre nincs mit reagálni, leesett neki, hogy ezt nem kellett volna, de addigra már késő volt... nem akartam reggeli stresszt, meg kómás is voltam, pedig szívesen mondtam volna, áldásom rátok...

Visszavonultam, már nem vagyok aktív megmentője a kapcsolatunknak, nem harcolok azért, hogy jó legyen, sodródom az árral, rábízom a sorsra, hogy végezzük...

Szerinte fogalmam sincs, hogy a 12 évnyi kapcsolatommal mennyi mindenről lemaradtam az életben, ő tette jól, én meg ostoba voltam, hogy a 20as éveimet egy pasi mellett töltöttem... mellesleg ő egy vitából adódóan összeszedte a cuccait és eltűnt örökre, akár egy 5 éves kapcsolatból is kilépett így... milyen bíztató és szimpatikus hozzáállás... Ha pedig megnyernénk a lottót, el is ajándékozhatnánk a házamat, mert az nem jelent 'otthont', ha hazatérnénk néha a világ körüli utunkról, arra elég lenne az ő háza is... kérdés, kinek... Ebben sem egyezünk meg...

Én mosolygok a világra, én nem bírom a boldogtalanságot, ő meg depizik, hát egészségére...

A mi kapcsolatunk szimplán délibáb, látszata van, de ha jobban megnézed, nincs ott semmi...

Hulla fáradt vagyok, annyi stressz ér mostanság, mindannyiunkat, de jelenleg még álljuk a sarat...

Bandita mérföldekkel jobb szigetelő, mint a nője, úgy viselkedünk már, mint a nyugdíjasok, esténként filmet nézve elalszunk a nappaliban...

Életemben nem vártam még ennyire a telet :) végre pihi... kezd megbékélni, hogy meg kellene tanulnia németül :)

Kis csajom egy hős, roppant büszke vagyok rá, ma volt 6 éves bökin (ostoba anyja, elfelejtette :S), egy mukk nem hagyta el a torkát, doktor néni kérdezte, hogy fájt-e és mondta neki, hogy nem, utána mondta anyunak, hogy nem gondolja, hogy majd pont neki fogja elárulni, hogy fájt :))

Kisfiam éppen úszásra jár a sulival, nagyon nagyot remekel, ez az új sulis év sokat dobott az egóján, nagyon önállósodott, szavam sem lehet a két csibémre.

Úgyhogy várjuk a telet... várom a havat, most, hogy le leszünk szigetelve :)

Munkamániásom is indul lassan Egyiptomba a szerelméhez és tök örülök neki, hogy boldog, remélem most révbe ér...

Ezen múlik a kapcsolatunk, meglátjuk, mekorra annak a hajszálnak a szakítószilárdsága, bírja-e vagy sem.

Lélek nyugodt vagyok, tegnap még feldúlt voltam, tegnapelőtt este meg még jobban, aztán lassan csillapodok, túlságosan is.

Azt mondja, nem veszem a poénjait és az idegtől fogy folyamatosan. Aztán szerettem volna mondani az én oldalamat, de egyszer csak már arra sem tartottam érdekesnek a beszélgetést. Csak elnémultam és nem beszéltem többet.

Ezek szerint egy idegbeteg fapofa vagyok, nem is értem, ott a cucctáskája, miért nem rakja tele és távozik angolosan. Sokáig gondolkodtam, majd ki is mondtam, ha gondolod, én elengedlek.

Elegem van, mit mondjak, Shrek én sokat változtam miattad, de neked semmi sem elég? Hozzád nem én illek, mindig is lobbanékony és temperamentumos voltam, nem vagyok halk és nem is vagyok nyugodt természet és mocskosul túlterhelődtem és  frusztrál, hogy a hétvégén sem lesz kész a szigetelés, az is frusztrál, hogy egy szál gazt nem kaptam az elmúlt 1 évben, sem kedvességet, sem romantikát, az az én városomban nincs... csak akkor jár esetleg, ha nála járunk és belefáradtam, nem akarok neki megfelelni, nekem elég, ha magamnak megfelelek, az én értékrendem, belefáradtam, ha felfordulok, sem jó neki...

Mire hazaértem, kitakarított, a saját stílusában, aztán 3 méter távolságról néztük a tévét, csend honol a házban, nem beszélünk, csak tőmondatokban, amit nagyon muszáj... ez van, én már nem mondok semmit, beleuntam, hogy ezért a kapcsolatért csak én teszek...

Nem tudom, kapcsolt-e vagy sem, majd az idő eldönt mindent, reggel "csinos vagy"-gyal indított, immáron harmadszor, az utóbbi 1 évben, itt az ideje, hogy tegyen érte, hogy boldogok legyünk, ha nem teszi, szép lassan kiöl mindent, ami jelentett valaha valamit.

Próbálok, de tényleg, hol a lakás szalad, hol a szigetelés akad, általában nincs meleg kaja az asztalon hétközben, gyerkőcök ellátottak, anya meg elfoglalt...

Nem olyan egyszerű ez az élet. Hétvégén szigeteltünk, tegnap esőre való tekintettel elmentünk vásárolni, hogy kompenzáljam izomlázas 'asszonyságom' nekiálltam hazaérve sütni. Jó, jó, örült is mindenki, csak este volt és fáradt voltam és lassan sült és és és...

Aztán kiborult a bor, vele együtt borultam én is és még csak nem is vesztünk össze, csak elfordultam és nem szóltam hozzá, semmit, egész este, nem tudom én vagyok-e az okozója vagy az áldozata, de a papírokra ráömlött a bor és remegtek a lábaim a fáradtságtól és ha már kiborította is úgy gondolta, hogy "ez a te dolgod" és nyújtotta felém, tégy amit akarsz jelszóval... és azóta ezen jár a fejem, nem tudok szétszakadni, van tűréshatárom és sokszor táncolok rajta, de túllépni rajta nem tudok...

A cégnél okos passzív irányítással elértem, hogy lassacskán azt teszem, amit én akarok és szembetűnik, hogy amit én akarok csinálni, azt jól is csinálom, most boldog vagyok a munkámmal, ugyan szorítanak véghatáridők, de teljesítem őket és jó vagyok bennük...

Lehet minden? Jó 'asszony', jó anya, jó alkalmazott és jó tanuló? Nem tudom, kicsit sok most ez az egész... még 52 nap és lesz 2 nyugodt napunk? vagy ott sem... á, tudja a rossebb... Romantikát akarok és megbecsülést, dehát sokat akar a szarka, nem bírja a farka...

Fáj a kezem, hétvégére kivontuk magunkat a forgalomból, szigetelés projekt folytatódik, tegnap fizikai fájdalmat jelentett az ülés is... Viszont lassacskán végzünk, a dübelezésnél Bandita túl nagy hasznomat nem veszi, majd a dryvitolásnál tudok újra segédkezni...

Haladjunk visszafelé...

Suli:

Fel vagyok háborodva, ismételten NEM kaptam meg az iskolalátogatási igazolásomat, mert hiányzik 2 vizsgám... még hozzá a magyar vizsgáim, nem mintha nem írtam volna mailt, még májusban is, hogy szeretnék vizsgázni, mi a rendje módja, nem mintha nem írtam volna 4 mailt, hogy a tanulmányi osztályvezetővel történt egyeztetés alapján idegen nyelvet váltottam... á, falra hányt borsó... Most holnap mehetek be egyeztetni a magyar tanárral, mikor tudjuk lezongorázni a vizsgákat, hogy végre meglegyen mindenem....

Nyaralás:

Banditával azon röhögtünk, olyan vagyok mint Susan a született feleségekből... katasztrófát katasztrófára halmozok, csak meg kell tanulnom ugyanolyan lazán kezelni.

1. dilemma, kiscsajom szandálban futás közben lépett rá 2 órával a megérkezés után egy méhére... borogattam rendesen a lábikóját, hála égnek másnapra magához tért...

2. dilemma, 4 órával a megérkezés után realizáltam, hogy a gyerkőcök koffere otthon maradt, tehát ruhájuk az van, ami rajtuk van, az agyvérzés kerülgetett

3. dilemma, első nap már elhagytuk a kétnapos jegyeket, fogalmam sincs hogyan s miként, de nem érintett túl jól...

ezeken kívül nagyon jól sikerült a nyaralás, csodás tájakat láttunk, Gardaland is megért egy utat, kár, hogy hiányzott még 6 centink a 120 centihez, akkor nagyobb lett volna az élmény... Apa pedig a nap hőse lett, dartos igazi búcsús standnál dobált párat, 3-ból 80, 100 vagy 120 pont esetén lehetett nyereményhez jutni, az első körben sikerült 50-60 közötti eredményt elérni, mivel kapott vígaszdíjként egy felfújható kardot, így még egy kört kellett játszani, hogy legyen még egy kard a két gyereknek. A második kör utolsó dobása viszont már 124-re sikerült, úgyhogy nyert egy óriás micimackót, úgyhogy gyerkőcök oda voltak meg vissza... nagyon jól meg volt oldva a várakozás a különböző helyszíneknél is, csak kár, hogy volt ahol egy óra is volt, így is hullámvasútaztunk, vizes pályáztunk, pörgőztünk, kisvasutaztunk, ufoztunk, volt minden :) mellesleg dög meleg is... nagyon tetszett a fóka és a delfin show is. Banditával elborozgattunk esténként, napközben meg pörögtünk, mint a búgócsiga. Vettünk új fürdőruhákat is, mert az is sikeresen otthon maradt :) Utolsó napon még megmártóztunk hazafelé az Adriában, úgyhogy élménydús nyaralásban volt részünk.

Hazafelé is mákunk volt, egy nagy autópálya szakaszt lezártak 20:00 - 05:00 óráig, sikerült odaérnünk 19:54-re, illetve elég nagy karambol volt az autópályán, full beállt minden, rendőrség, helyszínelés, de már csak az utolsó 10 km-en, úgyhogy ezt az utat meg könnyedén megtettük autópályán kívül.

Gyerkőcök:

Nagyfiam elég lazán vette a sulikezdős kanyart, kislányom viszont olyan szinten maximalista, hogy folyton vitáznom kell vele, hisztizik, hogy lemarad az órán, de az ő csíkjainak, összeadás jeleinek, u betűinek mértani pontosságúnak kell lenniük, különben radíroz... kész vagyok tőle... 3 nap távolmaradással megnyertünk 2x6 óra pótlást. Nem volt egyszerű, mert mindkét gyerkőcnek segítenem kellett, hol itt, hol ott... tiszta káosz... de ezen is túl vagyunk...

Ház:

Egész hétvégén szigeteltünk, a garázst is megterveztük, az a következő projekt, aztán tavaszig már csak belül szépítgetünk, tavasszal jön a körbe járdázás és a garázsfeljáró elkészítése... van még mit tenni bőven...

Bandita:

Igazából minden rendben, kettőnk közül néha én hülyülök meg, az pedig, hogy hulla fáradtan esünk az ágyba a ház szépítésének köszönhető, az ÉN házam szépítésének, amelynél teljes erőbedobással mellettem áll és tevékenykedik. Egy szavam sem lehet és ugyan ez a holland kiruccanás elég nagy érvágás, de nem bánom kicsit sem, mert ránkfér egy kis kettesben lét, hogy a teendők között a kapcsolatunk is megmaradjon... nem akarom, hogy tönkremenjen, szeretem és ő is és ez így lesz jó... és kis halacskáink születtek, szám szerint 5-en vannak a nagyobbik csapatból, a piciből még sok megvan, kíváncsi vagyok, hány marad meg :) édesek és telik a tavunk, tavasszal a kertben is még sok dolgunk lesz...

Úgyhogy unalmassá váltak a mindennapjaim, de olyan unalmassá, amit szeretek, persze vannak dolgok, amik nem tetszenek, szeretnék vadító éjszakákat átélni, romantikus sétákat, vacsorákat és hasonlóakat, de idővel még az az idő is eljöhet, most team work van és jó csapat vagyunk és együtt húzzuk az igát, hogy egyszer csak végezni tudjunk és büszkélkedhessünk, hogy két kezünk munkájával értük el mindazt, amink van...

Köszönd magadnak. Köszönöm :D

Tényleg velem van a gond, túlhajtom magam és a környezetem, csak kezdek besokallni, mindenki irigyel, hogy lelépünk pár napra, én meg úgy érzem magam, mint egy zombi, nem eseménydús nyaralásra, inkább kiadós alvásra van szükségem. Nekem is, Banditának is...

Na mindegy, ez már így van, még dübörög a gépem, meg holnap korábban kelek és a másik dübörgést is kiteregetem :) vagy nem vagy igen :D rossebb tudja, hogy lesz-e hozzá erőm...

Ma olvastam a horrorszkópomat és azt írta, hogy ma van nagy esélyem pályázatot nyerni, úgyhogy elkezdtem állást keresni és rá kellett jönnöm, hogy nem is tudom milyet szeretnék, aztán szép lassan átgondoltam a dolgot és baromira elegem van a támogatásosdiból, jól megszivattak... kíváncsi vagyok a szeptemberit mikor és mennyit kapok... és ugye ez sem tervezhető... és elegem van, mert sajnos egy kiadásnak sem tudom megmondani, hogy bocsi, de a nem tervezhető bevételeim ugrottak ... a fordításokkal könnyedén bánok, ha jön be plussz, akkor van, ha nem, akkor nincs, de ez a támogatásos összeg hiányzik, ha nincs...

We will see...  

Pénteken később értem haza, dzsámburi volt a cégnél, hosztesszt játszottam. Idegesített a felsőbb vezetés szemlegeltetése, úgyhogy elbújtam az egérlyukba :)

Aztán mire hazaértem már ott volt a betanító fiú, felhívott rutinosan Bandita, hogy tolnának a méreteken, mondtam, eszükbe ne jusson, mindjárt otthon vagyok... A srác a kivitelezési módhoz ért, a tervezéshez ezek szerint nem, 10 centivel tolni akart a lábazat-felső szigetelés között, mondtam neki, végülis, akkor az egyikből 6 m2-tel több marad, a másikból meg valszeg túl kevés és amúgy is, ezt nem viccből terveztem meg így :) úgyhogy maradt az eredeti elképzelésem...

Még péntek este nyomtuk 8-ig, de mivel közben vegyítve vagyok tankönyv bekötéssel és hasonló finomságokkal, így eléggé le voltam merülve.

Szombaton fél 10-kor folytattuk, egész jól bejáratott team lettünk, ő kevert, ragasztott, szintezett, én pedig vágtam és ragasztóval láttam el a lapokat... este 10-re végeztünk is a napi tervvel. Olyannyira, hogy a ragasztó annyira kiszárította a kezemet, hogy vasárnapra lemálott a bőr, izomláz mindenütt, ismeretlen helyeken is, de végül 2 oldal 90 %-val végeztünk, a többihez már állvány kell.

Tegnap még nagyfiammal kikapáltuk meg eltalicskáztuk a frontról a fal mellőli sittet, azt hittem föld, de inkább kátrány és murva keveréke volt, azt a kerítéslábakhoz borítottuk, majd a vödör kimosásakor keletkező híg ragasztóval megtapasztjuk, azt az életben nem mozognak a kerítés lábaink, beton biztosak lesznek :)

Ma a harmadik oldal lábazatát elkezdjük - be is akarom fejezni és akkor már csak a mini utcafront marad, az meg elég gyér :) és jöhet az állványozás, azt is megkérdezem holnap...

Erről ennyit, délután még hajat mostam, gyerkőcök kint rohangásztak az utcán, szokásukhoz híven és kapcsolatunk alatt először bemászott mellém, lefürödtünk, aztán meló előtt már alig maradt időnk, abból is elhülyéskedtük a zömét, annyit röhögtünk, fogtam a hasamat, aztán maradt 12 perc szexre :) amit sikerrel zártam 2:0 eredménnyel, bár bevallom 2 percet ráhúztunk :D

Úgyhogy hulla vagyok, alig várom, hogy vége legyen ennek a mizériának és magukhoz térjenek az izmaim...

szigeteltünk és szigeteltünk és szigeteltünk és szigeteltünk, fáj a lábam, a hátam, az ujjaim, kb. 60 % hungarocell felragasztásánál tartunk és akkor még jön a hálózás...

fáradt vagyok ! 

Egy szóval minden tönkremehet, szerintem. Aztán gondolkodtam azon, hogy lényeges-e a szerinteM. Aztán úgy döntöttem, hogy az. Lényeges, én mit gondolok... pedig ebben nem vagyok annyira biztos, hogy fontos vagyok-e a gépezetben annyira, hogy a többiek érdekeit felrúgva a magamét tartsam szem előtt... vagy hogy?

Fogalmam sincs, úgyhogy úgy döntöttem sodródok az árral... Este közel 8 óra is volt már, mire hazaértem a suliból, sírni tudtam volna az egész napos, előző éjszakás hajtástól, de 'gondos anya' voltam, semmit nem felejetettem el, minden megvolt... olyan voltam, mint rég, maximalista...

Itt kicsit elkanyarodnék, ma e-mailt kaptam egy csoporttársamtól, felfüggeszti a tanulmányait, idegösszeroppanást kapott július közepén (pedig neki se gyerek, se másodállás), bár ő meg 95 - 100 % között teljesített minden vizsgát... komolyan, megérte? Egy teljes év kiváló eredménnyel és utána semmi vagy középszintű eredmény végig? Mégsem olyan optimális dolog a maximalizmus?

Visszakanyarodok, szóval még mindig ott tartok, hogy töltöm a tájékoztatót és benne vagyon írva, hogy apa (gondozó) és megkérdeztem Banditát, hogy bejegyezhetem-e és kellő céltudatossággal csuklóból dobta a nemet, odafordultam és ismét megkérdeztem, auto repeat-re kapcsolva és akkor már hangsúlyosabban mondta ki a nemet.

És itt jött az eddig mindig ismert gondolat, ne tervezz már, erről sűrgösen le kell szoknom és a mának élnem. A   m á n a k   nem a holnapnak, főleg nem a jövőnek, úgyhogy megfogadtam a tanácsomat és leszarok mindent. Tegnap rá sem bírtam nézni, párszor kérdezett, baj van-e, de nem válaszoltam, nem spilázok mindent túl, mert nem érdekel.

Éljünk úgy, ahogy te szeretnéd, nem tervezek a jövőre, nem érdekel semmi, ahogy esik, úgy puffan, ha úgy fogom gondolni és nem lesz más lehetőség, lelécelek a gyerekekkel nyugatra, azt vagy csatlakozik sleppként, vagy nem. Mi nem vagyunk egy család és sosem leszünk az. Így nem is lesz közös családunk, gyermekünk, hülye lennék még jobban kiélezni a helyzetet, mint amennyire már van. Az én órám még csak nem is ketyeg, kvázi leállítottam.

1 évvel ezelőtt még Füreden sétálgatva mondogatta, hogy így akar megöregedni... mostanában nem hallok ilyet... néha erősen az az érzésem, abba az életbe szerelmes, amit biztosítok, nem belém, főleg nem a családomba...

Úgyhogy megint 3-an vagyunk család, de bevallom, le se szarom, jó ez nekem így, nagyfiam bekéredzkedett mellém az ágyba tegnap, elvileg kiküldtem volna, hogy tudjunk normálisan aludni, gyakorlatilag, hagytam és odabújtam hozzá... tudom, rend a lelke mindennek, mellesleg az nekem is van és nem csípem, mikor két lábbal tapossák.

Sok kedvem nincs nyaralni menni, meg mosolyogni és bújni sem, ez is érdekes, ha bújok, zavarja, ha nem, az is :D úgyhogy tegnap épp nagyon nemhez volt kedvem, szerintem furcsállotta is, de én még csak nem is mondtam, hogy bocs, semmi kedvem, egyszerűen lefeküdtem és aludtam és jól esett.

update

Jut eszembe (fogalmak sajátos fordítása :D) egész nap a játékelmélet fogoly dilemmája kering a fejemben, ha ő igen, én nem, ha ő nem én igen, ha mindketten nem vagy mindketten igen... baszki, már megint agyalok, NEM TERVEZÜNK!!! erre kellene magamat ráállítani, tudatos TERVEZÉSMENTESSÉG, kérem will smith villantóját, MOST :)

Sík ideg vagyok, ez királyul összejött...

Ki hitte volna, hogy a júliusi vizsgák után nem kapom meg a bizonyítványomat szeptember közepéig, ebből adódik, hogy nem kapok a hónapban támogatást, tehát bekaphatom kábé... Fel tudnék robbanni, abból mennénk Olaszba... jövő csütörtökön... úgyhogy felhívtam még egyszer a sulit, hát majd ha járok 15-én, akkor meg fogom kapni... köszke, hogy kapnátok be... a támogatási hivatal meg írt, hogy no problem, amint megkapom a bizonyítványt, visszamenőleg is megkapom... köszke 2.

Elszáll az agyam, komolyan... folyamodhatok bérelőlegért, oh yeah, alig várom...

UPDATE!

Izgalmassá válik a dolog, megkaptam a bizonyítványom, de nincs benne 2. félévnek keleti idegen nyelv, jobban mondva benne van az orosz, csak 'nem jelent meg' áll a vizsgajegy helyén... Azt hiszem lesz még pár köröm ez ügyben :S most már csak fohászkodhatok, hogy ez a támogatási hivatalt nem izgatja...

Most jutottam arra a szintre, hogy elegem van a kuncsorgásból, azt hiszem keresnem kell 8 órás jól fizető állást és nem 4 órást kell kergetnem... 

Tudom, bizonyos időközönként feltámad bennem a vágy, hogy felhívjak egy jóst...

Most viszont felhívtam, tudni akartam, napok óta foglalkoztat a sorsom...

mondott részleteket, szépet és jót a jövőről, felfelé ívelő karrierről és közös babáról, kimondta azt a dátumot is, amikor én szeretném...

nem ez a lényeg.

Kérdeztem az Exemet, hátborzongató és megremegtető...

Az Exem nem halálos beteg. Ő magát teszi beteggé és élvezi a csecsemőkort. Kérdezte mi a baja, én kellő magabiztossággal rávágtam a szerintem legvalószínűbb diagnózist és rávágta, hogy nem igaz, ő szimplán lelki beteg, soha senki mást életében nem szeretett csak engem, a gyermekeinket sem, azért betegítette meg magát, mert nem bírta elviselni, hogy osztoznia kell rajtam a gyerekekkel, akár 10 évig is elélhet így, de akár holnap is véget vethetne ennek az egésznek. Az idegorvosa legutóbbi diagnózisa is ez volt, hogy ő lelki beteg, szervi baja nincs... Kellő rosszindulata van a családja felé is és kicsit sem zavarja, hogy tönkre teszi őket, tönkre tett mindent és mindenkit, soha nem fogom megérteni, hogy tehette ezt velem, magával, mindenkivel, tudom, hogy nem jó ember, csak azt nem, miért nekem kellett mindezt átélnem... ma még gyászolom a soha létre nem jött közös jövőnket, de holnaptól többé már nem érdekel...

Szóval túl vagyunk a nehezén, Bandita jól van, tegnap óta nincs görcs, csak le van pukkanva, mellesleg én is, csak én halkabban :) megviselt ez a pár nap, talán most újra tudjuk értékelni, ha egészséges....

Hétfőn jön a hőszigetelős cucc, 12 nap múlva pedig irány Itália :) közben meg elindul a suli, meg hasonlóak :)

Mindjárt lejár a mosógépem, aztán csobbanunk a papa medencéjében...

Fáradt vagyok és gyenge, Bandita egész éjjel hányt, alig aludtunk valamit, reggel bevittem a kórházba, előbb az urológiai szakrendelésre, majd az osztályra, most infúziót kap. Közben próbálok kideríteni ki a háziorvosa, hogy átkéressem a papírjait ide.

Délután elviekben mehetek érte, remélem akkor már jobb lesz...

Bejöttem dolgozni, semmi értelme nem lett volna ott ülni az ágya mellett, míg alszik...

Kegyes volt a sors, hogy 14 nappal a nyaralás előtt és nem alatt/közben jött ki rajta... most már tényleg számolom a másodperceket.

Közben sógornőm meg anyám anyázik, hogy nem iszik eleget, nem eszik rendszeresen, leállítottam mindkettőt, ez hiányzik a legkevésbé...

Sógornőm próbálja intézni, hogy szétzúzzák a köveit még ma és ne várjanak vele szerdáig, nekem meg már csak az imádkozás marad, hogy mielőbb legyünk túl rajta.

Bandita hívott fél 4-kor, reméli van kulcsom, fáj az oldala, nem tud ajtót nyitni, gondoltam meghúzódott...

Mire hazaértem, fal fehér volt és hörgött, a teste pedig úszott a verejtékben, negyed óra alatt rávettem, hogy menjünk le a kórházba. Itt kell kifejeznem, hogy le a kalappal a helyi sürgősségisek előtt, már kiscsajomnál pillanatok alatt ellátták, Banditánál sem kellett még 5 percet sem várni, kint remegtem az ajtó előtt, mint a nyárfa levele...

Negyed óra után jött a doktornő, valószínűleg vesegörcs. Mentünk ultrahangra, röntgenre, hasonló finomságokra, ott töltöttünk 3 órát, mire minden lelet meglett, végül hazaengedték, de most is nagyon szenved :(

Nagyon megijedtem, hulla is vagyok, lassan elfekszem, de láttam rajta, ahogy szorította a kezemet, hogy mennyire örül, hogy ott vagyok mellette.

A 20 percben, míg a vizsgálóban volt, végig az lebegett a szemem előtt, hogy anyámnak lehet igaza és én betegítettem meg? ahogy az Exemet is? A rutinszerű behajtás a kórház területére, a várakozás, kicsit megtörtem lelkileg, mocskosul félek, de nagyon hálás vagyok, ott alszik ma is mellettem és megérinthetem, vigyázhatok rá.

Tudom, a nőknek megérzésük van, a pasiknak meg logikájuk :D

Arról van szó, hogy kb. 50 nemmel szembesültem álláskeresés ügyben az utóbbi pár hónapban, eddigi karrierem alatt összesen 2-vel, általában én voltam a kiválasztott, tehát valami nem stimmel...

Nagyon az az érzésem, az égiek üzenni akarnak, úgyhogy gombócban a gyomrom és félek a döntéshelyzettől, pedig úgy tűnik döntenem kell... jelenlegi munkahelyemen minden perc elvesztegetett idő, de muszáj csinálnom, nem lehet sehogy sem...

Attól félek, ha az elkövetkezendő 1-2 évben nem vállalom be a bébizést, többé nem fogom, ha megtalálom a nekem való munkahelyet, nem fogom engedni, ahhoz túl karrierista vagyok, hogy most bevállaljak egyet, ahhoz meg túl beszari.

Amint tudjuk a nem döntés is egy döntés... nehéz ez az egész...

Jelenleg döntésképtelen vagyok, azt hiszem, hagyok magamnak 1-2 hónapot, hogy nyugodtan át tudjam beszélni Banditával, amit gondolok, aztán döntsünk közösen, 1-2 dolognak addigra tisztázódnia kell vagy marad minden a régiben...

Most inkább rákoncentrálok a futásra, felszabadít kicsit, rámfér egy kis testedzés, nagyon eltunyultam az utóbbi időben és ez az üzleti futam elég nagy motivációt ad, hogy ne bőgessem le magamat...

Tegnap gyerkőcök sógornőmmel elmentek strandolni, úgy gondoltam, 7 előtt nem fognak beesni, Banditával chateltünk, mielőtt hazamentem, hogy édes kettesben leszünk délután ;)

Hazaértem és szikrázott a levegő, nem a feszültségtől :)) vagy inkább a jobbik feszültségtől, ettünk, készültünk a jeges kávéra, amit Bandita behűtött, aztán kiszakadtunk a felhőkből, hallottuk becsatangolni a csapatot 5 felé... Banditával egymás nyakába borultunk és szerintem negyed órán keresztül röhögtünk, aztán mondta, hogy végül csodás dolog a teraszon kávét inni is... és röhögtünk tovább, szinte már fájt, hogy így keresztül húzták a számításainkat...

Este még elmentünk futni, ha már beneveztünk a 4 km-es céges futóversenyre... az idő szar lett, de legalább bírtuk, végülis van 1 hónapunk, hogy befelezzük... sógornőmnek tök jó pulzus mérős órája van, teljesen beleszerettem, elég nagy önkontroll kell, hogy belássam, most nem fér bele a keretbe, de még azért kacérkodok a gondolattal, hogy valahogy belepréselem a költségvetésbe :)

Este már mindketten hulla fáradtak voltunk, de azért még kint ültünk a teraszon, nagyon élveztük az időjárást, már talán csak 25 fok volt és fújt a szél... Aztán bementünk a hálóba és elfeküdtünk és végre átéltem újra azt, amit már rég nem... nem rutinszerűen, hanem vágyból fakadó csodás éjszakánk volt, úgyhogy most vigyorgok, mint a tejbe tök :)

és egyre erősödik bennem az érzés, hogy szeretnék egy közös babát, eddig tiltakozott, egyre kevésbé teszi, szerintem benne is. őrülten szerelmes vagyok :)

Nagyon jól sikerült a hétvégénk, ugyan pénteken elég későn indultunk és semmire nem jutottunk már, azon kívül, hogy elzárták a vizet és még a csicsergő gerle hangomra sem voltak hajlandóak visszakapcsolni :) úgyhogy kipróbáltuk a feelinges lavórban mosakodást... pont olyan volt, mint gyerekkoromban... :)

Szombaton kánikula volt, lementünk strandolni, találkoztunk Chantiékkal, csodás idő volt, végre egy kis nyár.... ahhoz képest, hogy egész nap dumáltunk és lustálkodtunk, míg a gyerkőcök a vízben tobzódtak, mégis elfáradtam :) jó hangulatú napunk volt, Bandita haverja jó móka mester, elég elhallgatni és röhögni... :) a lelkére kötöttem, hogy a kocsit hegessze már ki végre és szerezzen fűnyírót, kíváncsi vagyok, mennyire hatott... Chantival meg jó volt kicsit élőben is dumálni :)

Este megnéztük Veszprémben a tüzijátékot, találkoztunk Bandita haverjaival, meg lejártuk a lábunkat, erre-arra :) úgyhogy szép, de fárasztó napunk volt...

Tegnap megint futásból állt a nap, Bandita tesójáék is jöttek végül velünk, maradnak szerdáig és jól esik, hogy újabban tök jól kijövünk egymással, már nincs az az ellenségeskedés... tetszik, nem tetszik, Banditával már másfél éve együtt vagyunk, azt hiszem nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem csak egy hóbortos kaland...

Holott, ezt nem tudom, mire alapozom, de egyre erősebb bennem az érzés, hogy ez nem fog örökké tartani... fogalmam sincs, miért gondolom így, de úgy érzem, ennek majd egyszer csak vége szakad...

Tegnap voltunk barátnőmékkel musicalezni - utolsó alkalommal kedves kisvárosunkban, én soha többé nem ülök végig szurkolói műanyag székeken 3 órát, még ma is ropog a gerincem - csodás volt, nekem nagyon tetszett, Bandita jól tűrte egy darabig, aztán bealudt :) A végén azért felébresztettem, emeséltem, miről szólt és hazamentünk :)

Kérdeztem, hogy tetszik neki körmös barátnőm új pasija... jókat röhögtünk, azt mondja, hogy a pasi úgy bámulta, ha nem tudta volna, hogy nővel van, tuti buzinak nézi :)

Jókat röhögtünk még az ágyban, aztán filmszakadás... ma pedig megy dolgozni, de sebaj... :) Holnap is van egy nap :)

Hirtelen felindulásból elkövetett City-Trip :)

Tegnap feltéptem csúnyán az agyamat, mikor hazaértem már anyámékhoz bejelentkezett nagybátyjám az unokáival, bár tudtam, hogy úgyis a trambulinunkba jönnek, aztán még az unokája kitiltotta a kiscsajomat a mi trambulinunkból... anyámnak is beolvastam, hogy én vagyok az anyjuk, az én kertem és tele a tököm, hogy engem senki meg nem kérdez, így az elbeszélgetésünk eltolódott fél 5-ről este 7-re eltolódott... nagyot beszélgettünk, elmondtam mi a baj, hogy mik a szabályok és mit szeretnék... megértették...

Este okosan letusoltak, majd nagyfiam felolvastott pár oldalt a Zengő ábécéből, csak ugye a gyorsasága még nem az igazi, úgyhogy jól elaltatta vele a húgát :D

Reggel is maguktól keltek és hiszti nélkül összeszedtük magunkat... úgyhogy óriási dícséretet kaptak a kocsiban... mikor kettesben maradtunk nagyfiammal kérdezte nagyfiam, hogy akkor ezentúl ez már mindig így lesz? Aztán folytatta, hogy meg fogsz minket dícsérni és büszke leszel ránk.... mondtam, nagyon szeretném, ha minden napunk így alakulna, akkor igazán büszke és boldog lennék...

Aztán kanyarodjunk vissza az elejére, a hosszadalmas irogatás alatt Banditával folyamatosan az motoszkált a fejemben, hogy ketten el, pár napra, gyerekeknek már többször mondtam, hogy az 'anyahiány' szimpla zsarolás, egész délután kint bandáznak az utcán, nekem ne jöjjenek anyahiánnyal... úgyhogy emiatt nincs lelkiismeret furdalásom... volt egy kicsi, hogy nem 'reptetem' őket, mert 'csak' kocsival megyünk Olaszba, de igazából be kellett látnom, semmivel nem vagyok szarabb anya, csak mert pár napot a Szerelmemmel kettesben töltök feltöltődéssel... pár napja tallóztam a kedvenc utazási irodám oldalán és találtam egy nagyon jó ajánlatot Amsterdam-ra, valahogy vonzódom Hollandiához, valószínűleg a csodás tulipánjaik miatt... (úgyhogy azt hiszem 3-4 ruhadarab kerül a kofferbe, hogy hazafele legyen helye a tulipán hagymának :D) És tegnap délután még volt szabad hely erre az eseményre... átmentem anyámhoz, hogy vigyázna-e a gyerkőcökre, míg mi kiruccanunk, ő pedig bevállalta, 4 nap 3 éjszakáról volt szó... hazaértem és hangos röhögésbe törtem ki, mikor realizáltam, hogy már nem kínálja a 2 órával ezelőtti ajánlatot az utazási iroda :D Aztán mély levegő és rákerestem a neten és szerintem jobb ajánlatot találtam magamnak, bár eggyel szarabb kategóriájú szállodában, de hangulatosabb helyen... ugyan nem 4 nap, 3 éjszaka, csak 3 nap - 2 éjszaka, de jobb napokon, nem veszik az egész sulis hétvégém és én tudom belőni, hogy 1. napon már reggel 9-re odaérünk este 11 helyett és utolsó nap este 8-kor indul a gép reggel 7 helyett... akárhogy is nézem, jobban jártunk, délután lefixálom Banditámmal az időpontot és nyomok egy 'mehet' gombot :)

Akkor most már nem csak Olaszt számolom vissza, hanem Hollandot is :) Mondja az egyik ismerősöm kicsit gúnyosan, hogy még akinek jól megy... hát a két út összesen felébe kerül, mint egy 1 hetes repcsis all inklusive nyaralás... belépőstől, költöpénzestől... és eszembe jutott, mikor a kollégám mondta, hogy a 10 éves házassága abba ment tönkre, hogy smucig volt befizetni az építkezés alatt egy hét nyaralást... pedig az sok feszültséget oldott volna és ekkora kiadásoknál nem igazán számított volna...

Úgyhogy boldog vagyok :)

Tegnap csúnya letargiában voltam, legfőbb problémám, hogy nem tudok kommunikálni Banditával, sok bajom volt és mára összeszedtem a bátorságom és gyávák módjára levelet írtam :D na mindegy, de kaptam választ, tüzetesen és részletesen és igaza van...

Aztán Jetitől kértem tanácsot és visszatértem Banditához és kicsit boldogabbnak láttam, mert megígértük, hogy változtatunk és találunk rá megoldást. És mosolygott és ilyennek már rég nem láttam és örülök, hogy eljutottunk idáig, mert szeretem és foggal körömmel harcolni fogok érte, hogy boldog, harmonikus kapcsolatunk legyen...

Úgyhogy most kiásom a józanabbik énemet magamból és ötletelünk jobbra-balra, hogy minden jól alakuljon...

Beszélni fogok a gyerkőcökkel, mert ez az állapot tarthatatlan, nem a nyúl fogja a puskát vinni, napirend lesz, szankciók és jutalmak és hiszti esetén ignorálás és szánniuk kell anyára is időt, nem csak amikor fáradtak és nyűgösek, sőt nagyfiam megszívta, ezentúl ő fogja nekünk felolvasni az estimesét :)

Boldog vagyok és Munkamániásnál is volt egy kis izgalom és nála is happy end alakul és annyira szeretném, ha mindketten mosolyognánk végre a világra :) Ennek így kell lennie... punkt um!

Ja és kollégától nyertem egy koktélt :)