Az voltam, nem kicsit, besokalltam. 

Ott kezdődik, hogy 11-kor ismét el kezdtem vérezni, nem masszívan, de vér. Elegem van a görcsökből, a vérből és minden egyéb velejárójából. Bepánikoltam, hogy alig kaptam levegőt. 

Felhívtam Banditát, hogy vérzek és indulok haza, készüljön össze, délben találkozunk. Dél előtt pár perccel itt volt, elindítottam a mosogatógépet, aztán elindultunk, a határig vezettem, ott megkért, hogy cseréljünk helyet, biztonságosabbnak látja, ha ő vezet, helyet cseréltünk. Megfogta a lábamat, próbált lelket önteni belém, eléggé sikertelenül, a bankig mentünk, ahol 1 perces bankban tartózkodásom alatt lemerült az aksi, azt hittem hülyét kapok.

Megérkeztünk a nőgyógyászhoz, nem találtam a taj kártyámat, annyira kétségbe voltam esve, főleg, hogy nem tudtam, miért vérzek már megint, mi a fészkes fene van. Ottlétünk alatt, hol fogta a kezemet, hol oltárian összebalhéztunk a magyarországi abortusz menetéről, nem akarta megérteni, mit mondok, valószínűleg neki is rátett egy lapáttal a 22 órája nem alvás, meg az orvoslátogatás is. Másfél óra múlva mentem a pulthoz, hogy direkt vagy véletlenül szívóznak velem, mondta a csaj, meg kell várnom, míg az első vizsgáló felszabadul. Volt ott egy két év körüli gyerek, akinek be nem állt a szája, de nem az édes csacsogás, hanem az elégedetlen anyázás volt a főtémája, Bandita a végére már nem bírta szó nélkül hagyni, nekem meg égett a fejem, mint a Reichstag. Dehát ez van, gyanítom az idegállapota neki is ennyit engedett...

Az orvoshoz beérve, azonnal mondtam, hogy ismét vérzek, mondta, akkor megvizsgál, Bandita a fejemnél állt és szorította a kezemet, megnézte és annyit mondott, hogy nem tudja, de a vérzést látja - még ilyet, tiszta vér volt a koton az uh-fejen... szerinte üres a petezsák, nem fejlődik benne embrió. De igazából ránézne még egyszer csütörtökön. - Mellesleg nem értem, de nem is érdekel, 5 hetes terhes vagyok, a petezsák mérete 1 hét alatt beduplázódott, tehát szerintem az alakulása "normális", a vérzés és a görcsök nem azok. Akkor játszi könnyedséggel bedobta, hogy lehet, hogy a petevezetékben is van egy embrió. Mondom jól hallottam? De ennek nem túl nagy a valószínűsége... Úgyhogy csütörtökön vissza... Na és itt előjött belőlem az állat. Elhúztam a függönyt és mondtam neki, hogy mégis hogy gondolja ezt, 6 hete folyamatos életveszélynek vagyok kitéve, egyedülálló anya vagyok, ez a baba így se, úgy se születhet meg, meddig akar még szivatni, azonnal kérek küretre időpontot és nem várok és nem jövök újra, nem bírom és már nem is akarom. Úgyhogy fogalmam sincs a vérképről, meg semmi hasonlóról, láthatóan megsértődött, hogy ilyen "ellenséges" voltam, mikor ő csak jót akart.

Időpontot műtétre csak délig lehet a kórházban kérni, úgyhogy holnap reggel 8-kor az lesz az első dolgom. Be vagyok rezelve, mert ha a héten nem csinálják meg, jövő héten simán lehet szívhangja és elküldhetnek, akkor meg ott vagyok, ahol a part szakad. Imádkozok, hogy legyen még a hétre és megkönnyebbülhetek végre. Bandita elkísér, ha nem csütörtökön kell, mert akkor dolgozik. 

Beszélgettünk 10 percet még, mesélte mi újság a cégnél, aztán elindult, hosszan megölelt, hogy én ennél sokkal többet érdemlek. Ahhoz, hogy kettőnk között működjenek a dolgok, pedig annyiban kellene változnia. Majd elhajtott.

Most izgulok a holnapi időpont kérés miatt, de mindenesetre, kiverem a cirkuszt, hogy vérzek és görcsölök és muszáj most már valamit tenniük, aztán várom a végítéletet. 

Ami pedig irtó jól esett, 4 sms várt, mikor beértem a városba a cégtől és annyira jó érzés, hogy vannak, akik aggódnak értem.