Díva naíva - a furcsa nő tökéletlenségei

kész...

Reggel van. Folytassuk a sztorit.

Igazságtalan voltam Valakivel. Félek és támadok, ha félek, hogy bántanak. Prevenció. Piros lámpa kigyullad és tehetetlen vagyok.

ez a szám                                             és tudta mit ér el vele...

Szeretővel találkozó ma éjjel. Nem volt visszaszámlálás. Nem úgy várom, mint rég. Most meg főleg nem. Csak a jól ismert dimenzió. Ahol én nem én vagyok. Ragaszkodtam a szerephez. Díva nem akarja. Ő is érdektelen. Mégis jönni akar. Talán hasonló okból vezérelt, mint én. Nincs valóság. Érdeklődő: nem veszed észre, csak neked mond nemet? Éjszaka jön és hajlanban megy? De, de ő nem az igazi. Nem számít. Csak az, hogy kibújjak a bőrömből. Most viszont még ebben sem vagyok biztos. De mi lesz, ha rosszul döntök. Ha elmegyek és nem kellett volna vagy ha nem megyek és meghuzanok, hogy én megint csak én vagyok. Nem más. Mikor nem én akarok lenni, csak egy kicsit nem én. Mi lenne, ha én én szeretnék lenni? Szeretnék én még valaha én lenni? Magamtól? Mástól? Nem megyek. Most nem tudok.

Mióta visszajött és van Valaki, akit ellöktem magamtól, minden megváltozott. Nem hat úgy rám, ahogy eddig. Talán azt vártam, ő mondja le. De sosem fogja, mert minek tenne ilyet? Pedig szerintem ő sem akar. Tegnap alig jelentkezett. Nekem meg tök mindegy volt. Este kipanaszkodta magát. Kérdeztem, bizonytalan-e az este miatt. Letámadott, neki mennyi dolga volt. Mondta, éjjel érkezik, hajnalba megy. Hűvös és tárgyilagos hangon. Nem érdekelt. Döntsem el. Mi a másik lehetőség? Elmarad. Neeeem, akár cirkuszolhatnék. A valós emberek mind fontosabbak. Nagymama, barát, ismerős, munka, edzés. Annyit mondott, ha cirkuszolnék, nem lennék. Tudom, hogy nem  vagyok fontos. De már ő sem. Nem érdekel. Ez nem arról szól.

Éjjel beszéltünk Valakivel. Olyan volt, mint rég. Túldramatizáltam, ő pedig nem jól reagálta le. Vagy ezt is csak túldramatizáltam. És tudtam, hogy dráma és nem jogos. Ő is tudta. Mindketten tudtuk. Aztán ő is támadott. És már ő sem volt ártatlan. Nem volt igaza. Fél éjjel nem aludtam. Hiába kapcsoltam le a zenét, a fejemben tovább megy. Nem vette zokon. Pedig nem voltam fair. Miért csinálok ilyet? Akartam, nagyon. Amikor ő is, akkor pedig csak taszítottam. Félek. Még mindig akarom. Még mindig félek.

Éjjel csak bebújtam kiscsibéim mellé és öleltem őket. És nem az volt, hogy holnap már... Nem. Az, hogy csorogtak a könnyeim, hogy mekkora ostoba balfék vagyok. És ne legyen még holnap. Őket akarom inkább ölelni. Nem akarok nélkülük lenni. Pedig nélkülük leszek.

Fáradt vagyok és szakad a hó. Fogorvoshoz megyek, lehet, meg kellene kérnem, tarkóba adja az érzéstelenítőt, akkor nem érzek, akárhogy érzek, mindenhogy fáj.

Egész jól vagyok ma, kicsit nyugodtabb, mint az utóbbi napokban.

Azt hiszem sok mindenre rájöttem, egyszerűen rámtör a vihar és érzem még fizikailag is, ahogy előtör, majd csillapodik. Remélem az aerobic újra kordába fogja tartani ezeket a viharokat, tavaly segített, jobban értékelem, mint egy pszichológust...

Szerető pedig szimplán egy olcsó kifogás arra, miért nem vagyok még képes kapcsolatot magamra vállalni, a szívem nagyon vágyik rá, hogy legyen mellettem valaki, valami gát viszont még van bennem, remélem idővel leépül, ez pedig azt hiszem a bizalmatlanság, mikor egy aprócska szó felvillantja a piros lámpát a fejemben, eddig mindig a másik félre fogtam a probléma okát, most viszont talán továbbléptem eggyel és rájöttem, bennem van a hiba és azt is tudom, hogy nem Szerető az oka, lehet, hogy a viharok a felismeréshez kellenek, de időt fogok adni magamnak, nem hajt a tatár... 

Azt az átalakulást, ami bennem véghez ment férjes asszony és egyedülálló anyaként, talán kicsit munkamániás barátnőm látja, senki más, amennyire itt kitárulkozok, úgy sehol, senkinek, sokan ismernek, de a belső világomat így, senki. Pótapával pedig már szingliként ismerkedtem meg, ő nem ismerte a férjes asszonyt.

Tegnap felhívtam szingli babás barátnőmet, nem hiába, ő is már szakközép óta ismer, dumáltunk, nagyon sok mindenben hasonlítunk, talán ezért vagyunk jóban. Olyan szinten erős csaj, hogy döbbenet, nem egyszerű az érzelmi élete, pedig gyönyörű nő, okos és céltudatos, mégis mindig barmokkal kínlódik, tegnap nem beszélgettünk sokat, de jókat nevettünk a pár perc alatt is, volt egy pasija, ő épp az 50 felettieket preferálja, hogy miért, csak ő tudhatja :)), 2 évig szenvedett a kedves rendező úr mellett, túl lazán vette a dolgokat, aztán váltott egy másik pasira, betöltötte a 30-at és gyerek kellett azonnal. Három hónapos terhes volt és az az igénytelen, rusnya, buta pasi, aki szerintem abszolút nem illett hozzá, egyszer csak elhagyta, barátnőmet ez nem hatotta meg kicsit sem, ha nem, hát nem, nem zuhant meg, kivirágzott, szerintem ő is érezte, hogy nem hozzá illik ez a pasi... én meg, mivel jó barátok vagyunk, megmondtam neki a kezdetektől fogva, hogy nem ő az a pasi... maghintőnek jó volt  ;) A sors iróniája, hogy azóta a régi pasival, aki nem vette komolyan, megy a napokban szülni, ő gondoskodik róla, de most a barátnőm nincs annyira oda a pasiért, hisz a babás álma teljesül, nem vele, egyedül, a baba csak az övé, az apát nem érdekli, az érdeklőnek meg nem a babája... és megint röhögök a 16 éves temperamentumos csajokon ahogy ordibáltak egy indulatos vita során... Te soha nem mész férjhez, még ahhoz is hülye vagy - Te meg férjhez mész és majd jól elválsz, ez mennyivel jobb? --- és igazunk lett, miss látnokok :D és máris egy cipőben járunk, úgy érzem, ez még jobban összekovácsol minket... tegnap meg csak annyit dobott be, nyugi, 12 év nem semmi, hosszú idő, nem vagy rá képes, na és? nyugi már! és milyen igaz...

A tavalyi évet a lázadásnak adtam át, mindenki ostoba tininek nézett a környezetemben az akcióimmal, anyám szerint a 16 éves hugi felnőttebben viselkedik, mint én - nem mintha meghatna - idén viszont a megnyugvás éve lesz, ha a fene fenét eszik, a ház kész lesz és érzelmileg azon fogok minden akaratommal és erőmmel dolgozni, hogy vége legyen a hullámzásnak, lenyugodjak.

Most meg itt ülök melóban, unokatesóm meg a kégliben légyottozik, elpakoltam nekik a hálóban, mégse a mi párnáink között, néha úgy gondolom, nem vagyok normális, a jó szívem fog a sírba vinni :))

 Ja és a mai számom, ugyan nem vagyok Fresh rajongó, de mivel a kicsi kocsiban csak kazettás magnó van, ezzel inspirálódok Pótapa révén, ez pedig nem is olyan rossz szám, szövegét tekintve:

Csak egy őrült pillanat én mégis elhiszem,
hogy az álom itt marad, nagyon kell, hogy így legyen.
Csak egy őrült pillanat, rég nem volt már ilyen,
a film végleg elszakad és álmodj csendesen.

Régóta ragyognak a csillagok odafenn,
csábítják a tétova idegent, sokszor próbáltad elérni őket,
de távolodnak csak egyre tőled, hiába nyújtóztál az égig,
s közben itt volt előtted végig, amit kerestél,
és most elérheted, elég, ha felé nyújtod két kezed

Rohanunk, még a felhőkkel, mert régen egyszer azt mondták,
hogy futnunk kell, utazunk, mert a holnap vár és azt reméljük jobb lesz,
majd ha megérkeztünk már.

Mire vársz, végre indulj el, ha azt hiszed, a felhőkkel, szállnod kell.
Mire vársz, végre indulj hát, a pillanat majd itt marad és tovább várunk rád

De addig zárd be az ajtót,
zárd ki a zajt a külvilág ma zárva tar,
az idő megáll, az óra pihen,
ne mond azt, hogy nincs ilyen (nincs ilyen)

Hogy milyennek látom?

Nyilván nem tudok valós képet alkotni, hiszen nagy változás közepette ismertem meg, sőt az élete jó részére nincs rálátásom. Azt már mondtam Magának, hogy az mindig megdöbbentett, hogy az imádatból hogy tudott átcsapni gyűlöletbe és bosszúszomjba, aztán megint imádott. Nekem ez furcsa. Aztán ami szintén furcsa, mert én nagyjából leszarom a nagyvilág véleményét sok mindenben, illetve főleg abban, hogy elismernek-e, hogy minden kritikát személyes sértésnek vesz. Tudom, hogy vágyik arra, hogy szeressék és elismerjék, de muszáj, hogy mindenki szeresse és elfogadja a véleményét?Ha valami virtuálisan ismert ember kritizálja, kell azzal egyáltalán foglalkoznia? Maga elég jó ahhoz, ne legyen gondja mások véleményére.

Előzmény, hogy érthetőbb legyen:

Azon gondolkodtam, megkérhetem, hogy jellemezzen, őszintén, nem baj, ha rosszat is ír, kíváncsi vagyok, tegnap és tegnapelőtt sokszor azt mondta, megpróbálok úgy fogalmazni, hogy ne legyek bántó... ennyire sértődékeny és érzékeny vagyok?

Elegem van mindenkiből, kommunikáció stoppot rendelt el este már munkamániás barátnőm, mással nem beszélhetek, mint vele...

Reggel pedig bő 20 perc után mentettem ki a kocsit a hóból, és megint kicsi és tehetetlen voltam :S

Amúgy is esténként folyamatosan görcsöl a hasam, de mivel napközben nem, valószínűleg pszihés háttere van...

Még jó, hogy ma nyugis napunk van. Nézem a hóesést, lágy zenét hallgatok, lehúnyom hosszan a szemem és úgy érzem, lebegek, súlytalan vagyok, mint aki olajban fürdött, aztán víz éri a testét, de hiába, lepereg, minden lepereg rólam... csak lebegek, nem, nem repülök, lebegek...

És az emberek körülöttem:

Anyám is újabb támadást indít, még blokkolok, idővel kifakadok... vagy leszarom...

Unokatesóm viszont édes és segítőkész, legalább valaki, kár, hogy rokonok vagyunk, nála normálisabb pasival még nem találkoztam...

Valaki is hülye kérdésre hülye választ kap és még baszogatásnak is veszi, hát c'est la vie... én is bántásnak vettem, de  baszogatás hárításban profi vagyok, vannak elegen, akik megteszik, a kendőzetlen őszinteség nem egyenlő a bunkózással. Ha pedig a pénz érdekelne, rég Tekintélyes First Lady-je lehetnék, a pénz csak akkor motivál, ha én keresem :)

Telefonos megint hívott, nem vettem fel, aztán újra, felvettem, nem érek rá és megint leraktam, aztán újra, megint nem vettem fel, ... aztán sms, amire nem reagáltam, aztán még egy, ha nem, hát nem, de legalább felfogtad, csak, mert 1 éve tartjuk a kapcsolatot, még nem kell örökké tartania, elegem van belőled is, nem kicsit, nagyon.

Szeretővel beszéltünk, ő még mindig megért, akárhonnan nézem, ő ismer, neki bármit elmondhatok, semmiért nem támadt le, a váll, amin bármikor sírhatok.

Pótapával is összebalhéztam, mosolyszünet.

Munkamániás barátnőm az egyetlen normális ember, közel-távol a valóságomban, sokban hasonlítunk, nem hiába...

Reggel pedig az email fiókomban egy méretes fffffff képe várt, még jó, hogy a gyerekek nem voltak a közelembe, üzenet csupán annyi: ismerkedünk? Kíváncsi lennék, honnan szedte a címem...

Ez a szám, hmmm. nagy sóhaj...

Csökkenteni akartam a posztolásokat, ezek szerint ez most nem megy.

Adott Mr. X.

Anyagiakban nem szenved hiányt. Kötelezettsége heti pár óra, amúgy szabad.

Tüdőbajos.

Folyamatosan a kapcsolati zűrjeivel elfoglalt, lovalja bele magát a dolgokba, értelmes feladata, kötelessége nincs.

Masszív piálás, nem elaprózott, evés sokszor kimarad, én pedig féltem, nagyon.

Mondtam foglalkozás terápia kellene, hogy ne folyamatában baromságokon agyaljon, tegye túl magát, hagyjon időt magának, dolgozza fel, kösse le az energiáit, hogy tudjon aludni, olvasás, írás, festés, nem tudom még mi.

Újra tehetetlenségi elmélet...

Fáradt vagyok, de küzdök érte, szócsatában, de nem hall, a fülei süketek, én pedig dühös vagyok, felképeljem, rázzam meg, burítsam nyakon, eddig toleráns voltam, de elszakadt a cérna, idáig és ne tovább! mit tegyek, hogy ne hagyja urrá lenni magán a lassú öngyilkosságot???

Ahhoz képest, hogy nem szoktam újévkor változtatni, most mégis valahogy eljött az ideje, hogy sok mindenen változtassak.

Szilveszterkor gyors rendrakást alkalmaztunk munkamániás barátnőmmel, mivel 30-án este 4 gyerkőcünk volt, meg sem próbáltam, próbáltam menteni a menthetőt :). Hát 01-én ő is kiakadt, hogy lehet ekkora a kupleráj, mikor előtte nap mindent rendbe raktunk... A gyerekeim e téren varázslók, 10 perc alatt akkora rendetlenséget csinálnak, mint más egy nap alatt.

Mikor elment a barátnőm, újra rendet raktam, majd másnap újra, mindig csak kicsit vontam be őket, így tegnap sem volt épp rend otthon, mikor hazaértünk, de nem teljes káosz, mindegyiknek adtam munkát, ki melyik sarokból rakja a helyére a cuccait, addig elraktam a tegnapelőtti 6 órás vasalás eredményét... Nagyfiam a nappalit porszívózta, kiscsajom a hálót, persze utánok kellett mennem, de nem győztem dícsérni őket, mennyire ügyesek, így másfél óra alatt ragyogott a lakás, körbe is jártuk és ismét elmagyaráztam, ha előveszünk valamit, hát el is kell rakni... Utána kis mesenézés következett - nehogy megint nekiálljanak játszani, mert akkor a rendnek annyi ;), a nyomukban voltam, mikor vetkőztek és tereltem őket a szennyes felé... Ráadásul 3x pörgött a mosógépem, rég volt már üres szennyestartóm.

Ma pedig a tegnapi mosást fogom kivasalni és a szabad hétvégémet pihenéssel fogom tölteni, talán felmosok, meg bevállalok, kis fürdő-vécé tiszítást, de ezek nem órákban mérendőek és ez megnyugtató érzés, vége a káosz évének.

Aztán még tovább léptem. Hirtelen felindulásból elkövetett társkeresős törlés, mindenhonnan töröltem magamat, 4 - 5 társkeresőn fent voltam, ennek egy huszárvágással véget vetettem, bár az egyiken majdnem fent ragadtam, egyszerűen nem találtam, hol kell magam törölni :)) aztán hála égnek a Help menü segített... hívott telefonos, kurta válasz, nem érek rá és leraktam, erre küld egy sms-t, hogy mikor hívhat, hát bazzz, mikor fogod fel, hogy semmikor.

UPDATE: MSN első takarítása megtörtént 42 ismerős ugrott, maradt 45, lesz még egy forduló :)

Munkamániás barátnőmmel sokat beszélgettem, zűrök vannak a cégnél, ő az egyetlen, aki tett ellene, mégis őt veszik a régmúlt dolgaiért elő. Őszintén sajnálom, most is ő jár az eszemben, szar napja lesz, de este ott leszek neki...

Pótapára pedig kicsit megsértődtem, nem nagyon, csak kicsit, ráírtam 7 körül msn-en, hogy hulla vagyok, délelőtt a dolgaimat próbáltam rendezgetni, délután hajtottam az elmaradt melóval, addig pedig takarítottunk a gyerkőcökkel. Erre visszaír, hogy én hulla, mármint, hogy ő, mondom, miben fáradtál el? Hát a pasijával való egész napos cirkuszolásban. Visszaírtam, ideje lenne már mással is foglalkoznod, nem folyamatosan az egymás gyilkolásával, ebbe el fogsz süllyedni. Erre tündérbogár visszaír, ezt pont te írod? milyen elegáns... hát kabbe, de komolyan, én munkában fáradtam el, nem cirkuszolásban, nekem vannak valós gondjaim, amelyeket hol jobban, hol kevésbé jól menedzselek, de mindegy, utána még munkamániás barátnőm is leoltotta, jó napja volt...

Végre aerobic, várom, mint a gyerekek a karácsonyt :). Utána pedig felugrik unokatesóm, nagyon örülök, ezer éve nem járt nálam, bevallom, szívesebben vasalok úgy, ha valaki közben szórakoztat, unalmas foglalkozás :)

Ma pedig nincs főnököm :P tegnap így is sok volt a meló, úgyhogy ideje a maszek munkámmal is foglalkozni :))

Ugyan egy szót nem értek belőle, akkor is tetszik :))

Most mit mondjak, csalódott vagyok, mértéktelenül és egyedül.

Hol vagyok én???? Sehol, megint egy ici-pici sarokban üldögélek a sötétben és nem vagyok sehol.

Hol van a tudsz szeretni minden áron, bármi áron?

Dehogy, ezt én nem érdemlem, senkitől, úgy érzem magam, mint egy nemes család sarja, sorban álló kérőkkel, de a 7 fejű sárkánnyal senki nem küzd meg, inkább gálánsan, túl jó vagy hozzám módon visszalép, az egyik a családomat nem tudja elfogadni, a másik meg túl okosnak vagy túl szépnek tart és ki bízik bennem?

Senki. Ez van, nem tehetek ellene.

Valaki is ezt csinálja, pedig azt hittem, ő valaki, aki felnőtt a feladhathoz. Értelmetlen sms-eket küldött, este beszéltünk, miért nem ott mondta és miért nem bízik? De, ez bizalom kérdése, mástnem ÖNbizalom, de ez túl nagy elvárás részemről. Ígértem, küldök napközben emailt, de nem megy, nem vagyok képes rá és most nem teszek olyat, amivel megerőszakolom magam, nem azért, mert nem fontos, hanem mert én én akarok maradni.

Szerető hívott reggel, beszéltünk, barátilag röviden, leraktam és küzdök az érzés ellen, de baromi nehéz, mert azt hittem, valaki teljesen vállszélességgel mellettem van. De tévedtem.

Nincs is kedvem írni, feldúlt vagyok és csalódott.

Telefonost is elküldtem melegebb éghajlatra tegnapelőtt, "nincs esélyem nálad", rendben, akkor szállj le rólam, ezek után délután megint felhívott és becsmérelte a nevelési módszereimet, kérdeztem, túllépsz rajta vagy anyázol tovább? Ő ezen nem tud túllépni, rendben, én meg nem vagyok rá kíváncsi, nem fordul elő túl sűrűn, lecsaptam a telefont. Kész. Azóta nem keres, én meg eddig sem kerestem, egy gonddal kevesebb....

És akkor rájöttem, ennek pontosan azért nincs értelme, mert sokkal jobbnak tart magánál és ebből mi adódik? Önbizalomhiányból eredő bizalomhiány, féltékenység és cirkusz, nos ezeket kerülöm messziről.

Nem leszek soha kevésbé őrült, nem fogok elhízni, sőt igénytelenedni sem, mert az nem én vagyok, aki nem tud így elfogadni, az lépjen túl, én sosem leszek szürke háziasszonyka, nem tehetek róla, ez van.

Nagyon nehéz menedzselnem a dolgaimat, holnaptól újra megyek aerobicra, nem, nem érdekel, mennyire izmos a combom vagy a hasam, de a felgyülemlő frusztráció kikészít, megint nem tudok enni, görcsben a gyomrom, le kell vezetni az agresszióimat.

Az ágyamra vágyom, lehúnyni a szemem és arról álmodni, hogy minden rendben van.

Még talán sosem éreztem ilyet, az első másodperctől vonzódtam hozzá, ő soha nem volt akárki, ő mindig Valaki volt, megmagyarázhatatlan vonzalom, de kerestem a társaságát, óvatosan és akárhányszor semlegesen reagált, kicsit csalódott voltam. Nem tudom megmagyarázni, honnan ered, csak van.

Nyugodt vagyok, neki is feltűnt, azért nekem nem nyugodt az alapállásom, nagyon nem, folyton beszélek, zsizsegek, most viszont lélek nyugodt vagyok és ez ijesztő a számomra. Az az érzésem, nem vagyok egyedül, csak félek, eljön a felismerés, hogy ez nem így van, nagyon sokat dolgozik és hát nős, nem tud annyi időt velem tölteni, velem foglalkozni, hogy ez az érzés hosszútávon fenntartható legyen.

Fél az érzelmektől, én mit mondjak? Rettegek az állapottól, hogy minden így marad, hogy újra Szeretői viszonyom alakul, hogy újra áltatom magam egy állapottal, ami messze nem az, aminek lennie kellene.

Akarok hinni, de rettentően félek, rettentően nehéz lesz és megint csak semmi nem múlik rajtam. Újra tehetetlen vagyok.

A másik pedig, már hallom munkamániás barátnőmet, nem kell ennyire előreszaladni, attól még motoszkál a fejemben, nem akarom elszakítani a gyermekétől, isteníti és ez nagyon tetszik, ahogy szereti, én pedig nem a szomszédban lakom, nem akarok én lenni az oka, nem akarom, hogy miattam törjön rá rossz érzés, hogy nem lehet vele. Azért mennyivel egyszerűbb lenne, ha a környékén találna nőt és naponta láthatná... Félek.

Miért nem lehet semmi sem egyszerű? Én generálom vagy hogy van ez? Nem tudom, de az idő majd mindent szépen lassan megold.

Szex és a férfi tévhitek, legalábbis én így látom, nem értem, miért hiszi minden pasi, hogy órákon át kell bírnia, csődörnek kell lennie egy nő mellett. Erre csak nekem nincs meg az igényem? Egy elnyújtott előjáték utáni 20 perces szeretkezés számomra sokkal feltöltőbb, mint órákon át elhúzva, végkimerülésig... lehet, csak öregszem. Az is érdekes, ha egy férfi csak megdugni akar egy nőt, nincs baj az állóképességével, amint érzelmek kerülnek a játékba, elkezdenek szorongani és máris nem olyan, amilyennek képzelték. Számomra az utóbbi időben az volt a leglelombozóbb, hogy az a pár pasi, akivel ilyen szituációba kerültem folyton exkuzálta magát, elégedetlen volt önmagával... vagy ezt is csak én generálom??

Milliónyi gondolat cikázik végig a fejemben, vágyom rá minden percben, a figyelmére, amint beszélünk, repül az idő, mikor nem, viszont csiga lassúsággal kúszik.

Hétfőtől újra dolgozik, sokkal kevesebb időnk lesz egymásra, nem akarom kicsinálni őt sem és magamat sem, hogy az éjszakákat átbeszéljük, viszont félek a hiányától is. Míg nem alakult ez a helyzet így, ahogy alakult, addig örültem, ha beszéltünk, ha nem, hát nem...  Nem mondom, hogy nem gondoltam rá, eszembe jutott, dehát ő csak barát. Most viszont hiányzik. Nem kicsit, nagyon.

Megtaláltam a mai számomat, tudom, kicsit későn, mindjárt vége a napnak, de még ha csak egy kicsit, ma az enyém.

Levél Valakinek:

Kérted, hogy írjak napközben, hát megteszem, bár nem mész vele túl sokra.

Kavarognak bennem a gondolatok, nős vagy, messze vagy, nyugodtan folytassam az eddigi életemet, átmenetileg? Nem úgy érted? Hogy? Önzés? Hol? Jajjj... Most ne bánts!

Fel vagyok dúlva, nem kicsit, azt hittem barátok vagyunk, azt hittem, nem érdekellek, úgy... mégis? mondjam le a randit? itt csapott a villám! igen, vágytam rá, hogy együtt legyünk,  tudom, nem vagyok normális, dehát nem tudhattam, erről nem volt szó, nem céloztál rá, hogy neked nincs esélyed nálam?? nem nekem nálad??? nem csak Te keveredtél meg, én is, nem kicsit, hisz ott van feleség, nő 1, nő 2, hogy kerülök képbe? a barát?? Nem értem, nem céloztál rá és nem mondtad, hiába céloztam, nem vetted a lapot, talán kicsit, de azt hittem, ugratsz, hisz barátok vagyunk vagy hogy? Hogy kezdeményezhettem volna?? Ne hülyéskedj, hogy elveszítselek?? Hogy mi történik, ha felébredek? Ma? Holnap? 1 hét múlva? Nem bízol bennem? Nem hiszel nekem? Szeretném, ha bíznál bennem, ahogy eddig is, vagy még jobban, mint eddig...

Még 36 nap! Azt hiszem szeretek öregedni :)))

 

Dél van és Te lehet, már mindent másképp gondolsz... én pedig megint egyedül vagyok és nagyon félek.

Ez van, próbálok főzni, de egy másodperc töredékéig nem bírok másra gondolni, az abszurd helyzetek szakértője vagyok...

Munkamániás barátnőmmel beszéltem róla reggel, azt mondja ez tök jó, erre vágytál, nagyon izgalmas szituáció... ő már megszokta, hogy nálam semmi sem egyszerű...

Egyszerűen most ott tartok, hogy jajjjjjjj, ő vészfékez, lassít, én meg csak félek, kis Vuk vagyok.

Nyugi lesz még este....

Holnap délután...

mégsem, lemondom, hála az égnek...

*1.
*mondd le a holnapot
*2
*bocs az önzőségemért
 

lemondom, nem akarok a szeretőd lenni és félek tőled!

lesz blind date, de nem holnap, máskor és mással, VELE!

Szilveszter elmúlott, kellemes estét töltöttünk munkamániás barátnőmmel, körmös barátnővel, pótapával és a gyerekekkel... Társasoztunk, kicsit tévéztünk, sokat dumáltunk.

Az est fénypontja, amin rommá röhögtük magunkat a TV2-n. Keresztrejtvény. 4 betű, F-fel kezdődik, minden fiatal lány álma.... hát FA.. ssssszerintem az nem lehet :D, jaaaa Férj, na, ezt a keresztrejtvényt sem nők írták :D

Anyámék csalódottak voltak, hogy kettesben kellett tölteniük a szilvesztert, eddig minden évben sütött-főzött, én már jó előre beharangoztam, hogy én nem töltöm velük a szilvesztert, tesóm nem volt ilyen közvetlen, úgyhogy rájuk legalább számítottak, így jártak, mert ők is otthon maradtak, temérdek sütemény, hús, ahogy lenni szokott... mintha ez bármit is számítana, eddig én voltam az összetartó erő, de semmi okom rá, most legalább átélték, milyen, mikor magukra maradnak, akaratuk ellenére.

Délután 60as évek beli zenéket hallgattunk, olyan jó kedvem lett, hihetetlen, nem hiába a pöttyös cuccok iránti rajongásom, no meg az egész időszak, sajnálom, hogy nem 50 évvel korábban születtem... Megint Szerető jutott eszembe, ő sem bánná, az akkori kocsik iránti rajongása, na mindegy, így jártunk.

Új év köszöntött ránk, fogadalmak nélkül ismét, nem fogadkozom, ez a nap semmivel nem másabb, mint a többi, csak egyszerűen évszámot váltunk.

Ma pedig helló újév, vasalni fogok....

Tegnapi randi, hát alacsonyabb és öregebb, mint amilyent vártam :D Ráadásul annyira egyszerű, kedves pasi, nem tetszős :) Hülyültünk pótapával, ha nem jön be, küldjek sms-t és majd ő cirkuszol. Írt sms-t, na milyen? Írtam: felejtős... Erre a hülye tényleg felhívott és ordított, mint a sakál... Te riherongy, a kölykökkel itthon vagyok (gyerekek apáztak), te meg elugrassz kóláért, aztán már egy órája nem jössz, te utolsó céda.... :D keep cool, mindjárt jövök, srác szemei kerekedtek, ja, mondom csak a haverom, de cirkuszos :) utána még 5x hívott :D, na de ezért az autószerelőnél bosszút fogok állni, alig várom :) Pasi kérte a telefonszámom, mondtam, majd később, most nem praktikus :)

Szerető tegnap utolsó pillanatban is még hívott, hiányzott, talán hiányoztam, tudom, nem akarja, hogy feledésbe merüljön, míg nem lesz újra. Olyat tett, amit nem hittem volna, kértem, tette, jól esett.

Nos Pótapánál társasoztunk, tudom, mennyire hiányos az általános műveltségem, amiben jó vagyok, abban profi, de sok mindenről lövésem sincs :) ez van, de törekszem rá, hogy tömjem a lyukakat. Nem értem, ott volt egy barátnője, meg egy pasija. Bújt és húzta, már az is irritált, mert ilyet felnőtt ember nem csinál társaságban sem heteró, sem meleg.  A full döbbenetet az okozta, mikor felvonult a sráccal a hálójába és vigyorogva tértek vissza hosszú idő múlva... Komolyan, kell ezt? Bár nem fogtam ma vissza magam, megmondtam mi a véleményem az egészről, meg ugye A PASIJÁT szereti, na de ennyire? Számomra ez felfoghatatlan, velem nem kell elszámolnia, na de önmagával?

Fáradt vagyok, 3ig társasoztunk, aztán fél 5-ig nem akartam felmenni az emeletre, nem akartam aktív hallgatója lenni az akciónak, 8-kor pedig indultam dolgozni. Hát munka :) Jó, mondjuk aktívan csináltam a dolgom 1-ig, lightos, agyat nem igénylő munkát, közben pedig végig beszélgettem kollegina barátnővel, aki ugye hasonló cipőben jár, mint én Szeretővel.

Waterfallal is sokat beszéltem erről mostanában, magamban is sokat gondolkodtam az egészen.

Néha érthetetlen, egy létező kapcsolatból kiléptem, gond nélkül, egy 12 éves kapcsolatból. Ebből pedig egyszerűen képtelen vagyok. Hogy miért? Mert az rossz volt, ez viszont jó, sokszor nem, de van, hogy igen. És ezek az igenek a szalmaszálak. Lehet, nem kellene annak lenniük, nem tudok mit tenni. Veszélyes helyzet, többszörösen. Először is, fennáll a veszélye annak, hogy mindenkiben őt fogom keresni, akkor így jártam és a másfél évből tíz év vagy épp húsz lesz - bár én hiszek benne, hogy ez nem így fog alakulni. Másrészt viszont, számomra elég megterhelő a kétgyerekes, két munkahelyes szingli lét, hogy 12 napig magamra vagyok utalva, amit én nem teszek meg, más nem teszi. Lestrapál, leszívja az energiáim... Igen, más érzés úgy aludni, hogy ölelnek és biztonságban érzem magam és más érzés úgy aludni, hogy többször megébredek, hogy van-e takaró a gyerkőcökön... hogy én vigyázok. Igen, feltöltődök nála, erőt ad, ha van egy dátum, amelyet várhatok, könnyebb úgy megbirkózni a szürke mindennapokkal, hogy tudom, hogy jön egy újabb feltöltő nap... Szimplán ennyi, ott és akkor szerethetem, és viszont szeret és szükségem van rá, úgy ahogy erőt adnak a napi sms-ek is és az esti-éjszakai beszélgetések is. Nem tudom, mikor és hogy lesz vége, sokszor vágyom rá, sokszor rettegek tőle, de ha eljön az idő, meg fog történni, amíg nem, pedig nem harcolok ellene, nincs rá késztetésem, nincs rá energiám. Néha azon gondolkodom, a Szerető lét soha nem biztos, mindig dolgozni kell a másik figyelmén, nehogy érdektelenné váljon, figyelmesnek, kedvesnek kell lenni, jobban, mint egy stabil kapcsolatban, így gondolom vagy csak szimplán rossz tapasztalatokat szereztem, ha nem zuhan meg, itt van nekem, meghallgat, megért és együtt érez, figyelmes és kedves, soha nem becsmérlő, soha nem bunkó és erre nekem szükségem van. Nem hiszem, hogy örökké tart, de most kell és kész és nem baj, ha senki nem érti meg, én tudom, miért teszem. Ér elég támadás családilag, a való világomban, nála nincs támadás, nincs kötelesség és kötelezettség, csak megértés és ez jó nekem, most, hogy megzuhant, annyira azért méltatott, hogy megkérdezze, hogy vagyok ÉN, hogy telt a napom...

Aranyos, az egyik oldalon mértéktelenül féltékeny, a másikon pedig mégis drukkol, megérdemlem a való kapcsolatot valakivel, aki tisztel és szeret és én viszont, ő is megérdemli, mert jó ember, nehezebbé vált a jövő, mert megtudtam, van aki megérthet, csodálhat, mégsem korlátoz, nem akar elválasztani a barátaimtól, ő is azt kapja egy nőtől, amire mindig is vágyott... Míg nem jön jobb, pedig leszünk egymásnak, ha pedig sosem jön, akkor sem voltam teljesen egyedül, volt egy lelki társam.

 Ja és egy férfi van, akivel beszélgetek, csiga tempóban haladunk, de nem bánom, ő sok mindenben ígéretes, a tiltott nevű, tiltott szakmás :) legyünk őszinték, ez a karmám :), nos belőle lehet valami, láttam fotót, tetszik, amit láttam, tetszik, amiket ír... majd meglátjuk, az idő megold mindent.

Nos drága Csibe, tudom, hogy most beleolvasol a blogomba.

Tudom, hülye, aki nem okos és a gmail fiókját Mozillával menti és mást is enged a gépéhez :)

Szóval elég grafomán mivoltom miatt kétlem, hogy végigolvasod az egészet, ennél jobban ismerlek :)

Csak elég kedvességgel közlöm, ha továbbadod a blogomat illetékteleneknek, nemes egyszerűséggel kitekerem a nyakad ;) de csak mert szeretlek és mert bízom benned, tudom, hogy Te okos nagylány vagy.

Jó mozizást, bár mire ezt olvasod, már hazaértél :)

A tegnapi nap eltelt, délelőtt boltban voltunk, főztünk, most mit mondjak, kicsit feszült voltam, életem legrosszabb borsó levesét főztem :) ilyen még nem volt, szétszórt vagyok, mint mostanában mindig... délután anyámmal megint összerúgtuk kicsit a port telefonon, de már annyira nem hat meg, tartom a 10 lépés távolságot és kész.

Késő délután átcuccoltunk Pótapához, Szeretőnek kicsit cirkuszoltam napközben, mióta nála voltam hanyagol, ezt egy ideig viselem, egy idő után kevésbé :) Nos Pótapuval besétáltunk a városba, bevásároltunk, gyerkőcök kaptak szilveszteri trombitát, aztán haza.

A netbankingom természetesen, annak ellenére, hogy voltam a bankban átállíttatni az sms kódot más telefonra, a régire küldi, így utalás átmenetileg nem megy, grrrrr. A telefonom meg megkergült, mindegy, melyik gombot nyomom, homlok hanyatt mást csinál... Ennek is örülök :)

Na mindegy, este másfél órát beszélgettünk aztán Szeretővel, 4-ig nem lesz rá alkalmunk, a nőjével tölti az időszakot. Annyira érdekes, hogy ez a része nem hat meg, ha tudom, hogy szeretne kommunikálni, de nem lehet, nem bántó, ha viszont lehet és nem akar, azzal meg tudok bántódni, de rendesen... tisztáztunk néhány dolgot, azt mondta, hagyjuk érzelmi síkon a kapcsolatunkat, megzuhant, de most nem a találkozásunktól, de ezt én nem tudhattam, ha nem közli velem, amint találkozunk, ő automatikusan néhány napra eltávolodik, én pedig nem értem, hisz én vagyok az egyetlen bizalmasa, mitől veszik el a bizalom, ha találkozunk, őt viszont zavarja, hogy van egy nő, aki  a legtöbb szempontból ideális volna neki, mégsem lehet az, hogy többet érdemlek annál, amit ő adni tud, hiába nem panaszkodom, tudja, hogy nem méltó hozzám ez a viszony és bántja, hogy ő teszi ezt velem... nagyon hülye szituáció, barátok leszünk, nagyon sok mindbenben közös az értékrendünk. Kérdeztem, hogy keveredhettünk bele, én soha nem voltam az a Szeretős fajta, bár most sem tekintem magam annak, ő pedig az életben nem ismerkedne gyerekes nővel, hogy juthattunk idáig?? Ő sem tudja, van a környezetében elég csinos, gyerekes szingli nő, eszébe nem jutott volna, hogy bármi lehetne közöttük, hisz a gyerekes nők tabuk, erre összeszed egyet 500 km-ről... azt mondta, nem ennek indult, de nem hitte volna, hogy pont olyan nővel dumál lazán és szabadon, akiről kiderül, hogy annyi mindenben képviseli azokat az értékeket, amelyeket az álom nőjének megálmodott, én pedig nőiességemben csorbítva voltam, mivel a férjemen kívül más férfira rá sem néztem, soha, ő pedig nem hogy nő számba, még ember számba sem vett, nem túlzottan érdekelt, hogy a kapcsolatot nem felvállalható időszakban - szétköltözés után, válás előtt -  kihez fűz titkos viszony, nem érdekelt, hogy elfogad-e családként, egyikünk sem hitte  volna, hogy a viszonyunk hosszútávú lesz és hogy így alakul, de ez történt, mi soha nem leszünk együtt, de szükségem van rá, míg jön a nagyon nagy Ő, sokan irigylik a státuszát, de neki sem egyszerű velem, intenzív foglalkozást igénylek és néha cirkuszos vagyok, persze, tudom, mértéktelenül odaadó és figyelmes is, anélkül, hogy bármit várnék érte cserébe, annó ezzel nyűgöztem le... Azt nem bírom eldönteni, hogy a pozitív vagy negatív tulajdonságaim közé soroljam, de elfogadtam, mert ez vagyok én...

Szegény Waterfall-t is kiakasztottam, nemde?? :)) Tegnap este elég hosszan dumáltunk, annyit röhögtem, hogy megfájdult a hasam :) Tudom, hogy naív vagyok és képes vagyok úgy ferdíteni a dolgokat, átmenetileg, hogy azt higyjem, hogy ez megfelelő nekem is :) Szegény már minden félét írt, azt hitte, letiltom msn-ről, dehát  őszinteség miatt még senkit nem tiltottam, álszentség miatt simán, tudom, hogy igaza van, nem ostoba vagyok, az eszem nagyon jól tudja, hogy én Szeretőnek főnyeremény vagyok, ő viszont nekem nem :) De nélküle nehezebb volna, reménykedem még mindig, hogy jön az a férfi, aki elég normális, mégis elég őrült hozzám, nem vagyok az a kispolgári fajta és nem szeretem az unalmas embereket... Szóval, bor vár egy hasonlóan löködt beszélgetésre, tényleg nagyon csípem ezt a pasit :D Fogalmam sincs, nem nagyon emaileztem itt senkivel, vele viszont szinte az elejétől, zavart, hogy nem tudom nikisen vagy nikitlenül, hogy van...  egy szóval jellemezve: fontos :) Msn-en meg mostanában szinte minden nap beszélünk, nagyon jókat nevetek a hülyüléseinket :) A többit pedig direkt nem publikálom, majd egyszer :) Jó reggelt és jó munkát :)

Eljött a karácsony búcsúztatásának ideje, hála a jó égnek, utolsó ajándékokat is megkapták gyerkőcök...

Reggel másfél órán át kocsikulcs vadászat ment, valószínűleg tegnap a kocsiban zsebre akartam rakni, nem sikerült, az ülés mellé esett, hát így indult a nap. Tesóméknál megkapták az ajándékot, invitáltam tesómat - ma az ő gyerekei voltak elviselhetetlenek -, menjünk ki dédihez, vegyük át ott is, én az új héten már nem vagyok hajlandó karácsonyozni. Hát nem volt rábeszélhető állapotban, úgyhogy fogtam a 4 gyerkőcöt és mentem velük dédizni.

Én állat, miután 300x megkértezte drága mama, mi újság, elárultam, hogy pótapánál aludtam, na kellett ez nekem, jobb lett volna, ha maradok a férjem mellett, ha meg már az nem, keressek magamnak egy heterót, micsoda szégyen, blablabla. Vettem a kabátomat meg a 4 gyerkőcömet és inkább hazajöttem.

Nálunk is megjött tesóm gyerkőceinek a Jézuska, most pedig hazamentek, ezennel lezárom a karácsonyt.

Tegnap este megint mélyrepülésben voltam, bár egész nap abban voltam, tehát semmi újdonság, telefonos tanácsadóval cseteltem egyet, aztán humoroskodik, majd ha rendbejön anyagilag vesz jegygyűrűt... aztán visszavágtam, gyorspostával küldöd, mert találkozni nem mersz, aztán jött a hülye szöveg, hogy azért nem egy kaliber vagyunk, ő túl szürke mellém, inkább keressek mást. Miért tudja ezt mindenki jobban nálam? Na mindegy, nem kényszer, bár megígérte, hogy 2010-ben találkozunk, de nem érdekel, ha nem, hát nem, de akkor meg minek hív 1-2 naponta? Mit akar? Meg amúgy is...

Aranyos belépett, én is fent voltam, nem írtam rá, ő sem rám, akkor jó, egy gonddal kevesebb.

Jó volna, ha holnap vagy holnapután jönne Szerető, de ha nem, hát nem, nem kényszer.

30-án jön munkamániás barátnőm, ő viszont tutira jön és ennek nagyon örülök, nagyon szeretem... :)

A tegnapi nap kellemes volt, se több, se kevesebb, aranyos volt a pasi, de nem több... de legalább nem voltam egyedül, mikor nem akartam egyedül lenni... jó napunk volt, végigcsacsogtam :) kicsit elvarázsoltam, azt mondta, igazi vagány nő vagyok :) hát te meg aranyos...

Szerető ma felment a hegyre, én is akaroooook, na mindegy, küldtem rá vagy 5 sms-t, akarom, hogy jöjjön, akarom látni, akarom az ölelését, na a válasz, ma nem leszek egyedül, erre csak annyit reagáltam, legalább válaszra méltatott...

Délben k.o. voltam, lefeküdtem, nem bírtam elaludni, anyám beszól a húgomnak, a tróger nővéred kihagyta a konyha takarítást... hát drága, a konyhádat rakd rendbe magad, én is a sajátomat, bocsi, ezzel felkeltem, összeszedtem a gyerkőceimet és léptünk...

Az éjszakát pótapánál töltjük, baromira le vagyok lassulva, ráadásul a vodka is tompít, még 31 perc és megyek altatni, aztán lassan hagyom ezt a szuper napot is elmúlni.

Még mindig utálom a karácsonyt, holnap megyünk tesómékhoz, vica-verza, lehet, dédit is meg kellene ejteni, aztán elgondolkodok, hogy leszedem a fát és leszarom a karácsonyt :)

Waterfallal 2-ig kacérkodtunk, mindennek te vagy az oka :P innen üzenem :D öreg vagyok már a hajnalozáshoz :) és még csak meg sem látogattál, de számon tartom :) és be is hajtom, így jártál :)

Nézz rám,ez a lány nem lesz jó feleség, s engedelmes gyermek.
De talán nem is arra szánt az ég.
Tudom ám, ha otthon feltárnám lelkemet megszakadna minden szív.

Miért van,hogy lelkemben más él, mint testemben?
Tükrömből nem az néz rám, ki bennem él?

Jöjj lelkem tárulj fel, kit rejtesz áruld el.
Bár mindenki láthatná szívemben ki él.

Bár mindenki láthatná, szívemben ki él.

A tegnapi nap nagyon jó volt, megnyertem a nagymamámat, szeretem, de kiakaszt, mióta elváltam meg főleg...

Meleg barátommal odaraktuk a vadast, aztán ő ment, hugi jött fát díszíteni, semmi kedvem nem volt, inkább csomagoltam, aztán jött a mama... Hát kritizált, delegált és jajjgatott... Egy darabig tűrtem, aztán finoman felhívtam a figyelmét, ez az én otthonom, addig pakoltatott, míg beleburult egy deci nestea a laptopomba, még mindig vigyorogtam... Nem érdekel.

Természetesen mindenki késett, aztán a régi laptopom lefagyott, úgyhogy gyerkőcök 5 percet vártak az ajtóban, hogy jöjjön már a Jézuska :)) Anyámék ettek pár falattal, aztán mama bejelentette, hogy nem alszik nálam, mert itt meg lehet halni a melegtől, meg amúgyis, ő 6-kor fekszik - meghallgattak az égiek ;). 5ösben maradtunk meleg barátommal, a pasijával és a gyerkőcökkel.

A fiúk a lego rendőrállomás összerakásával voltak elfoglalva, potom 3 és 1/2 óra alatt sikerült is. Hát, hogy nekem is legyen dolgom, míg ettünk, kiscsajom az összes matricát levette a lapról és teleragasztotta a Barbies lakókocsiját vele... elég volt lementenem a rossz helyről és megkeresni a helyes elhelyezésüket... együtt végeztünk a fiúkkal :)

Elmosogattam, majd fél 10-kor elvittem a gyerkőcöket aludni.

Szerető a reggelin kívül nem jelentkezett, nem nagyon értem rá, attól még jól esett volna... ez mondjuk inkább késztetés kérdése, mintsem idő... Este, miután minden elcsendesült, küldtem egy jó éjt... sms-t, éppen készültem elfeküdni, jött egy sms, zökkenőmentesen eltelt-e az este. Nem volt kedvem sms-ezni, úgyhogy annyit írtam vissza, beszélünk, aztán felhívott a telón, amit vettem neki, hogy legalább ingyen beszéljünk... Elmeséltem az estémet, ő is az övét, ha őszinte vagyok, nem cseréltem volna vele, anyámékkal, gyerekek és barátok nélkül - barátnője természetesen sehol sem volt - szentestézni, nem az én stílusom... Leraktuk, írtam sms-t, hogy örülnék, ha jönne 29-én, de még nem tudja, mondtam, nem azt írtam, hogy oldja meg, hanem, hogy örülnék. Délelőtt hívott, hogy akkor kommunikációstopp estig. Nem kerestem volna, minek... Ha nem akar, nem kell.

A randim vicces, semmi kedvem nincs hozzá, már úton van, bár arról volt szó, hogy 10-kor találkozunk, lesz 1 belőle, de legalább nem leszek egyedül, amennyire vártam, hogy egyedül legyek, most annyira nincs hozzá kedvem.

Reggel még fel sem ébredtem már dúdorásztam Delhusa Djon Hallod a harangok hangját című számát... Adj helyet a tűz körül, ne legyek most egyedül... Mindegy, jön a szórakoztató partner és kész, ÉN!! farmerban döglök az ágyamban, a hajam katasztrófa, összefogtam és kész, smink nulla :) Nem akarok nagyon bevágódni :)) Meglátjuk, hogy alakul, addig sem ebédelek egyedül... beszélgetünk, másra nem készülök, hiányoznak a csibéim :S Reggel összebújtunk, csüngtek rajtam, mint majmok a fán, kiscsibém inkább lemondott volna a karácsonyi ajándékról és velem maradt volna itthon, minthogy az apjához menjen...

Mi szól már megint a rádióban? Caught in a bad romance :) na, ezt felénekeltem az üzenetrögzítőjére :) ezt lehet, kellőképp nagyképűen és ridegen és ehhez volt kedvem, még tegnapelőtt... most ahhoz sincs kedvem.

Waterfallal msneztünk elég hosszan 23-án és elgondolkodtatott, magam sem tudom mit akarok, lemondani a csodáról és normális életet vagy sem... de majd az idő ezt is megoldja.

WANT YOUR BAD ROMANCE :))  i want your love and i want your revenge i want your love i don't wanna be friends :) No mindegy, c'est la vie :) bár az is csak olyan, amilyenné alakítjuk... Nem beszéltem neki a randimról, semmi köze hozzá(m).

Hívott telefonos tanácsadó, hát hogy ő pont hozzám illene, csípem a pasit, tényleg normális, mégsem az, outsider típus, én is... na mindegy, lassan egy éve ismerjük egymást, még nem mert velem összefutni, lehet, a következő 10 évben sem fogunk, nagy dolog, most mesélte, mikor egyszer meglátott a régi cégem előtt férfikoszorúban - nem volt nehéz értekezleten, ahol mondjuk 1 nőre 10 pasi jutott :D - és villogott a haverjának, hogy én vagyok a nője, hát mondom, miért nem hívtál fel, hogy bizonyítsd :D, hülye :)) mindegy, kellemes karácsonyt kívánt, ez se normális :) meghívott volna forró csokizni, persze tesztelt, én még mindig nem félek egy találkozótól, ennyire csak nem ronda, mint amennyire félénk :)

Nos, Szeretővel még tegnapelőtt összekaptunk, sikerült 6 perc alatt, mert jött válasz a levélre: Sajnálom, hogy ennél többet nem tudok adni. Mi van már megint??? A tökéletesenél van több, panaszkodtam, elégedetlenkedtem, lemaradtam már megint valamiről?? Este felhívtam, passzív állapotban volt megint, mondtam, csak tudni akarom, mit akar ez már megint jelenteni, tudja, hogy szerelemre vágyom és arra, hogy felvállaljon, de ez soha nem fog megtörténni. Hát hogy kapnád be, de komolyan, a hangulatomat elszúrta, pedig a délutáni vásárlás után fergeteges volt, megtelt a hűtő, kicsit hangolódtam, de segített rajta... Annyit írtam neki sms-ben, esetleg kelthetne minden reggel ezzel, hogy nem vagyok szerelmes és nem is leszünk soha együtt, aztán, hogy elmentem aludni, addig sem bánt...

Tegnap kitakarítottam a lakást, fáj mindenem, ma még függönyt mosok, feltörlök és jöhet a Jézuska, gyerkőcök kiszúrták az erkélyen az ajándékokat, ennyit a Jézuskáról... grrrrrrr. Tegnap hívtam Szeretőt, nem vette fel, visszahívott, nem értem rá, írt sms-t, hogy most ő nem, de megy a nőjéhez, ott alszik, másfél óra, indul, felhív... A 15 hónap alatt most először nem jelentkezett le, hogy akkor mostantól ne... Másfél óra múlva küldtem sms-t, hogy áll, semmi, fél órára rá felhívtam, nem vette fel, újabb másfél óra, hívtam, rábeszéltem az üzenetrögzítőjére... megbántott... de aggódom, ilyet még nem tett, nem tudom, mi történt. Mindegy, délben hívom.

Felhívott, otthon hagyta a telefonját. Na mindegy, a kedve szar, én meg nem tudok segíteni, hagyom, kicsit nosztalgiázok, tavaly majdnem miatta késtem le a Jézuskát.

Közben kavarodok, kavarom az életemet. Nos 25-én randim lesz a jóképűvel, akinek messze vagyok, olyannyira, hogy leautózik hozzám. Nos, mivel nem akarom azt a szerepet magamra ölteni, mint szinglinél vidéki, úgy döntöttem, hogy testiség kizárva.

Izgalmas is rámírt, hogy csak felugrott netre, hogy tudjam, gondol rám, a lányával van. O-óóó.

És tiltott nevűvel meg végig msn-eztem a fél éjjelt, udvarolt, hol burkoltan, hol közvetlenül, nagyon jókat nevettünk, nem semmi, kicsit crazy, de eszes éééééés tegnap megnéztem, basszus nem kicsit jóképű.

Kavarom a dolgokat, nem tudom, van-e értelme, majd kiderül, kicsit szarul érzem magam, mindhárommal kapcsolatban, de reménykedek, hátha az egyik meghódít és jó lesz :)

Szeretőt meg meglátjuk.

Most viszont indulok, megmosom csibéim haját, viszem őket apáhaz, aztán jön meleg barátom a pasijával és együtt töltjük a Szentestét, fát díszítünk, főzünk, aztán csibék 4-re haza és boldog karácsonyt!!

Szeretőnek:

+7 fok, szikrázó napsütés, nem, ez nem Taft reklám, bár a hajam olyan, mint eddig.
 
Jól vagyok, ijesztően jól. A munkámmal már délben végeztem, azóta lazítok.
 
Örülök Magának, még akkor is, mikor Magának nincs kedve, akkor örülök egyedül. Hülyén hangzik? Nem baj, ilyen vagyok. Jól vagyok, pedig gyűlölöm a karácsonyt és még milliónyi teendőm van addig, de nem baj, most még nincs, igazoltan nem teszek semmit.
 
Hiányzik? Piszkosul, de nem baj, lesz idő, amikor nem fog hiányozni, mert újra lesz. A hétvége? Csodálatosabb volt minden eddiginél, úgy érzem felülmúlhatatlan, bár ezt hittem az első ottlétem után is. Khm, hiszi, nem hiszi, nő vagyok, fontosabb érezni, hogy szeretve vagyok, minthogy megdugjanak. Kicsit profán a fogalmazás, de így van.
 
És most egy kicsit a részletekről, a hétvége csúcspontjairól, de csak röviden, mert nem ér rá és nem szeret hosszan monitort olvasni :)
1.) Mikor simogatta az arcom.
2.) Mikor ebéd után aludtunk és minél mélyebben aludt, annál jobban vont Magához.
3.) Mikor megjött és puszit adott - bár hozzáteszem, ez kronológiai sorrend, számomra ez volt a Number 01.
4.) A kivilágított fa előtt állni az ablaka előtt.
5.) Ahogy mosolygott sztorizás közben.
6.) és minden egyéb részlete.
 
Tudja mi a furcsa? Volt olyan már, mikor együtt aludtunk és nem volt jó, nem találtam a helyem Maga mellett, de most újra nem úgy volt, csodálatos és meghitt volt, nem én vigyáztam, rám vigyázott, megnyugtatóan gyönyörű volt.
 
Köszönöm.
 
Boldog karácsonyt.
 
Üdv.

Még 2 nap karácsonyig.

Megint sokat aludtam, egyre többet alszom, lakásban messze nincs rend, de inkább dolgoztam, mert lelkiismeretfurdalással rossz aludni, a lakás meg nem hisztizik, ha nem kap ajándékot, az ügyfelek viszont igen. Jól esett, ketten is megköszönték a segítséget, jó, tudom, nem kellene, hisz ez a dolgom, de akkor is, aprócska figyelmesség.

Szeretővel röviden beszéltünk, örül, hogy jó volt nekem, neki is jó volt. Álmos voltam, nem akartam tovább beszélni, álmos volt, ő sem.

Míg dolgoztam beszéltem egyik sündörgővel, mókás volt, kérdezte, mi most a mi kapcsolatunk és merre tart... Hát ezt most én mondjam meg? Akkor megmondom! Ismerkedünk és ha elég nagy lesz a késztetés és a ráérő időnk, akár találkozhatunk is, ha pedig találkozunk és jó lesz, akkor már nem lesz fáradtság az út. Egyetértett. Ez is letudva. Jó éjt.

Nem is tudom, fél 9 vagy fél 10 volt-e amikor is csörgött a telefonom. Telefonos tanácsadó, csak tudni akarta, hogy vagyok, erős lelkiismeretfurdalása támadt, hogy felébresztett, mondtam neki, holnap hívom és leraktam. Mostanában, mióta én nem keresem, ő egyre sűrűbben és tudom, hogy kicsit morcos, hogy én nem teszem meg, dehát a múltkor megkért rá.

Reggel elaludtam. Nem volt ki ébresszen, a telefonom meg néha becsap, amint vekkert állítok, újraindul és nem hajlandó csörögni, hát ma is így történt. Legnagyobb meglepetésemre felhívott Szerető 7-kor, úgysem aludtam el? Nem-e :)) Na mindegy, csináltam neki fotókat, de nem a szokványosokat, szelídeket, mégis hozzánk illőeket, múltat idézőeket, nem tudom, neki is feltűnik-e, most hagyom, hogy akkor jelentkezzen, amikor kedve tartja, ha szar a kedve, úgyis csak bánt, hogy békén hagyjam. Úgyhogy addig jegelem a dolgot, míg nem érez késztetést, hogy keressen. Én pedig addig is alszom, mert aludni jó. Na, ezt sem hittem volna, hogy én egyszer ilyet mondok, aki 1 héttel ezelőttig még erős szorongást érzett, amint elaludt, megmagyarázhatatlant, most pedig örül, ha lecsukhatja a szemét... de akkor olyan, mint szombaton, ha alszom, velem van.

Hello Kitty után szabadon nem hellókarácsony inkább goodbyekarácsony :D

Összeszedtem magam, bár ma voltak pillanatok, amikor feladtam volna...

Gyerkőcökkel hazajöttünk, leültettem őket, komolyan, megbeszélni, sok minden van, amire nem vagyok képes, nagyfiam karatézni szeretne járni, már régóta nyaggat, de pillanatnyilag kocsi hiányában, bár ez napokon belül megoldódik, de idő hiányában nem tudom megoldani, hogy hozzam-vigyem, én is szeretném, de nem tudom megoldani, tudom, hogy gyűlölik a lakást, mellesleg én is, de attól ez HÁRMUNK otthona, itt mi hárman vagyunk otthon, együtt lehetünk, ez fontos NEKEM és gyűlölöm, hogy megy a cirkusz, ha ide kell jönni, mert itt tudunk hárman lenni, ez legyen fontos, ne a körítés, még kicsit a hétvége hatása alatt állok és elbőgtem magam, csibéim az ölembe ültek, Picúrom simogatott, nagyfiam zokogott, de remélem megértették a lényeget, hiába nem szép, tisztán kell tartani.

ANYA, ÉN ÖRÖKRE ITT LESZEK VELED! Aztán elmagyaráztam, lehet, hogy korai, de utálom azokat az embereket, akik még 30-40 évesen sem tudnak lecsatlakozni az anyjukról. Nem kicsim, majd találsz valakit, aki szeretni fog, akit szeretni fogsz és majd nagykorodban vele leszel, addig mindig itt lesz neked anya. Csibe megint beszólt, anya, neked is kell valaki, aki kitakarít :D okés kicsim, de azt bejárónőnek hívják, nem férjnek (pasi, élettárs, társ, hasonlóakat még nem firtatom, a férj az anyukák párja :)))

Fog összeszorít, nem leszek kő bunkó, értesítettem anyámat, sikerült diplomatikusan, hogy leszarom az akaratát, a karácsony első napja az apjuké, tehát, ha szeretnék, akkor 26 még szabad, tesóm persze felháborodott, hogy ő 26-án nem ér rá, nekem meg mindegy, én nem rendelem magam már senkinek alá.

Szerető hűvösre rakta magát, nem kommunikálunk, ingerszegény, én meg nem mondok semmit, volt már ilyen a világtörténelemben, inkább ne jelentkezzen, mintsem bántson, minél jobban múlik az idő, annál inkább azt gondolom, hiba volt a hétvége, azt az érzést nem lehet telefonon, skype-on és egyéb virtuális eszközzel pótolni. Nem tudom, mi lesz ennek a vége, de most nem is érek rá erre, hála égnek.

Ez meg annyira nyálas, hogy már szinte jó :D

Örülök, hogy otthon vagyok, -16 fok odakint, tehát ma sem értem volna egyszerűbben haza, utálom a MÁV-ot, ez is holt biztos, kezem-lábam fáj, a migrénem is előjött, folyik az orrom is, oh yeahhh ez aztán a karácsonyi feeling, csajom végigburította reggel multivitaminnal a szőnyeget és még csak meg sem hatotta, cuki a csaj.

Hangulatom nem karácsonyos, anyámék próbálkoznak, de blokkolok, nem kell vigyázniuk a gyerekekre, nem kellett értem jönniük az állomásra, alig várom már a 25-i cirkuszt, frankó lesz, gyerkőcök apánál, a rém bunkó meg egyedül otthon marad, mikor kötelező volna a szüleinél jópofizni. Faszom, kirántja a kocsit a gyerekek segge alól - remélem ma már meglesz a másik, -16 fokban reggel nem annyira szuper gyalogolni -, az én seggem nem érdekel és akkor még tegyünk úgy, mintha jóban lennénk, hát bazmeg, nem vagyunk jóban.

Sok nekem ez a bevásárlós, főzöcskézős, faállítós, díszítős, takarítós, ajándék csomagolós ünnep, nem kicsit van tele a tököm vele, pedig már csak 3 nap, a feeling egyre messzebb kerül tőlem, mintsem közelítene...

Szerető, este röviden beszéltünk, fáradt voltam, kicsit kész, most úgy érzem, ha alszom, abban az ideális állapotban vagyok, mint nála, innentől jó aludni, szeretek aludni, akkor nő vagyok, gyenge és boldog. De még mindig nem ostoba és annyira tudom, hogy nem szerelemes, jó volt neki is, de neki mással is jó lett volna, aki azt adja, amit én, kicsit talán önző is voltam, nem ellenkezett, én meg nem bántam.

És ismét egyedül vagyok, kicsit nem bánom, jó ez így is, meglátjuk meddig, meglátjuk két tartalékos meddig jut, Szerető nem örök, ő a mankó az átmenetben, nem tudom mit érez, hogy viseli, de nem is akarom tudni. Megnyugtat még mindig, hogy nem rajtam múlott, ő nem szerelmes, nekem tökéletes volt, amit kap, neki is az, örökre ott fog motoszkálni, hogy volt ilyen nő is, aki nem cirkuszol, tolerál és még csak nem is esik nehezére, mert megérti, mert megértő, miss understanding létezik, él, csak nem tudja úgy szeretni, ahogy szeretné. Lehet, hogy nem így van, de mit sem számít.

2009.12.19. Nála, csodás. még 14 óra mámor :)

2009.12.20. Kész vagyok, challange a javából, kezdjük visszafelé.

Az út katasztrófa volt hazafelé, nem hittem volna, hogy még hazaérek, átfagytam és remegek (az IC-s csatlakozó vonat Pestről haza, amelyikre jegyem volt még mindig nem indult el!!)

Kelenföldtől majdnem hazáig egy kedves 30-35ös pasival utaztam, nagyon jó fej volt, ugrattuk egymást végig, legalább nem kapott el a pánik, engem sem, őt sem, a végén már helyet foglaltam neki, jó volt, hogy nem kellett egyedül végigcsinálnom.

19.15 hazaértem

16.30 csatlakozás 5 perc múlva hazafelé, ugye-ugye-ugye elérem...

15.00 félúton Pest és köztes megálló között elromlott a személyvonat, 40 perc állás

13.00 elindulunk végre Kelenföldről, 1 órás tili-toli után végre érdemben haladunk

12.00 Keletiből elindulok BKV-vel Kelenföldre, esélytelen a vonatindulás

10.00 érkezés Keletibe 80 percnyi késéssel, melyet az utolsó kilóméter idézett elő

06.30 indulás vonattal, búcsú Szeretőtől

04.30 indulás Szeretőtől

Este:

nem emlékszem, szinte végigaludtam az ott töltött időt, szó szerint feltöltődtem, csodálatos volt, ha egy szóval kellene jellemeznem, meghitt volt.

Fél 11-re ért be a vonatom, jött értem. Elindultunk, nem volt túl sok kedvem szerepjátszani, inkább beszélgettünk, na jó, volt benne szerepjáték is, de max. 10 percig, csak, hogy oldjuk a feszültséget és vissza a Te és Én vonalra, kocsikáztunk, kirándulni nem nagyon volt kedvem, hideg volt. 1 óra körül értünk haza hozzá, volt szex, de nem volt valahogy lényeg, nem tudom, miért, mindketten nagyon vágytunk rá, míg nem találkoztunk, már nem volt fontos, rendeltünk pizzát és elfeküdtünk, bebújtunk a takaró alá és simogattuk egymást, olyan nyugodtság tört rám, percek alatt bealudtam, arra eszméltem, hogy 3 óra és készülődnie, mennie kell, fél kómában voltam, nyakig betakarva és csak mosolyogtam, menj nyugodtan. Fél 4 után felvertek telefonon, odavonszoltam a laptopomat az ágyhoz, dolgoztam kicsit, aztán msn-eztünk egyet waterfall-lal, bekapcsoltam a kedvenc rádiómat és bealudtam ismét. Negyed 6 körül hazaért, kaptam egy puszit, mondanom sem kell, többet ért egy vad szeretkezésnél, meghitt volt. Néztük a tévét, bár én többet néztem őt, mint a tévét, az ölébe hajtottam a fejem és bújtam, nagyon jól esett. Főzött teát, a híradóban hallottakról beszélgettünk, aztán elmentem én tusolni, majd ő is, aztán kicsit szikráztunk, megint nem volt fontos, valahogy a meghittség jobban vonzott, mint a testiség, nem hiába, nőből vagyok :) de neki is fontosabb volt, már paráztam kicsit, hogy nem fogok tudni aludni, munkamániás barátnőmnél is már aludtam fél 10-kor, normál esetben töredékét alszom. Beszélgettünk, vagy inkább ő mesélt, én pedig szívesen hallgattam, megértem, mi a problémája, megint jött a szöveg, sajnálja, hogy nem szerelmes, hát még én, mikor annyira rohadtul jó...  Nekiálltunk összebújva, egymást simogatva tévézni, szorítottam a kezét, tudtam, hogy egyszer megint véget ér,  felkúsztam hozzá és csókolóztunk, erre mindennél jobban vágytam, 5 perc és megint bekómáltam :) Kétszer megébredtem, annyira jó volt, hogy erős karjaival átölel, biztonságban éreztem magam, végre teljesen nőnek. Reggel is egész jól indultunk, a kocsiban mesélt a munkahelyi gondjairól, ezt is megértem, nagyon jókat beszélgettünk és annyira imádtam, mikor széles mosollyal, csillogó szemekkel mesélt... Érdekes, normál esetben én beszélek, nekem nem áll be a szám, de most annyira jó volt őt hallgatni.

Jól esett szeretve lenni, akit szeretünk, mégha nem is úgy és nem is annyira.

Érdekes, a vonaton hazafelé, míg nem indult a kalandtúra bealdutam, pedig nem szoktam aludni mozgó járművön, de amint álomba szenderültem újra vele éreztem magam, mintha még mindig vigyázna rám...

Gyorsan, nem ismerkedek mostanában, se idő, se késztetés.

Kettő mégis sün-dörög :) már egy ideje, de csak lightosan, de nem adok okot, hogy intenzívebb legyen, visszafogom magam, okos nagylány :)

Mindkettő matematikailag, korban, gyermekek számában megfelelő :)

Hasonlóság: csípem, egyik sem esik hanyatt tőlem, nem szeretem, mégis tiszteletteljes, normális pasik, akik nem megdugni akarnak, na jó, idővel biztosan azt is :))

Szal:

1. először messze voltam, már egy ideje nem, kedves pasi, normális értékrenddel, nem rossz pasi :) jókat beszélgetünk... tegnap ráírtam, láttam, néhányszor belépett, csak, hogy tudjam... nő vagyok :) furcsállom, hogy nem írt rám... visszaírt, millió dolga van, de hiányzom :) cuki.

2. ő kicsit felkavaró, harmadik beszélgetés alkalmával teljesen őszintén mesélte el a válását és az életét, nagyon jó fej, normális értékrenddel, tegnap rámírt, hogy elindulna hozzám, szabadnapos :) hát én nem, aztán megint csak nőből vagyok, meglestem, hááááát alapjáraton ilyen fajta pasi nem a stílusom, mármint ki van varrva a keze, nem kicsit, meg ilyesmik, mégis, valamiért vonz, talán az életfelfogása, a gondolkodása... küldött virtuálisan virágot, mert megérdemlem, ő viszont éjjel partizott a haverjaival, küldtem neki virtuálisan aszpirint :)) mikor hazaért visszaírt, megköszönte :)

aranyos mindkettő, ez egyik küllemre jön jobban be, a másiknak viszont a stílusa vonz :)

Gyerkőcökkel Édes mostohákat olvastam, lehet, még nem nekik lenne való, de ez most pont aktuális, na jó, kicsit csak:) de jobb felkészíteni őket... aztán beszélgettem velük, kisfiamnak van csaja, kiscsajomnak van pasija :DDD csak anya szingli :) finoman rákérdeztem, szeretnétek, ha anyának is lenne valakije... döbbentett a válasz, hát persze anya, tök jó lenne. Miért? Háááát, mert segít neked kitakarítani és leviszi a szemetet. Na, most akkor férfi kell a házhoz, vagy házi csicska? :D Anyának kicsit mások az elképzelései :)) Megleptek kicsit, felháborodást és elzárkózást vártam.

Valahogy vagyok annyira fáradt, hogy már elegem se legyen :D de most komolyan, nyakamon a karácsony, vasalás kész, játékokat összerendeztem, sok rendeznivalóm már nincs, de dolgom igen, feszített ütemterv.

Ma délután nem lesz piskóta, elegem van, nem kicsit, fél 2 lekocc melóból, 2 futás gyerkőcökért, fél 3 leadás apánál, 3 után pedig indul a vonat, na de majd a vonaton pihenek, de még mekkorát :))

Otthon jól haladok, sajnos megint ott kell tartanom, hogy amennyire anyám beleégeti a kölykökbe, hogy anyátok nem jó anya, úgy is viselkednek, tegnap hiába minden könyörgés, játék, olvasás, ésésésés akkor sem, csatateret csináltak a lakásból :S Összeraktam, sírtam, sírtak, nem értem, komolyan.... nem is érdekel, mamamentesítünk és konzekvensen okítunk, ÉN vagyok az anyátok - mellesleg jobb anya vagyok, mint anyám valaha volt... ebből is látszik, hogy folyamatosan a gyerkőcök előtt mondja, hogy nem vagyok jó anya... Leszarom.

Szerető? Szóval holnap találkozunk, remegés, borsózás, eufória, még mindig fáradt vagyok.

Örökké? Nem, hiányzik belőle a szerelem :) Megint úgy érzem, nem megy ez örökké, túl sok az akadály, hogy elég legyen ennyi vagy mi a fene :) Elnézést, még jó, de nekem nem lesz jó, tudom és ez baromira megnyugtat, nem kárhozom magam egy ilyen kapcsolatba, de most no time... stress... aso. Nincs idő ezen gondolkodni, jön még tavasz és le fogja váltani az átmeneti, jövő nélkülit egy végleges, kész nyócszáz :D

 Eljön az a fáradtsági szint, mikor már annyira k.o., hogy csak röhögök, nem pörgök, csak az események körülöttem én pedig külső szemlélőként figyelem...