Először is meg kellene értenem a férfiak működését, ez ma leesett, tegnap közöltem Szeretővel, kikészültem, nem megyek, kész, becsmérlőnek, hánytorgatónak és sértőnek éreztem, ahogy hozzámszólt.
Később írtam sms-t, miért bánt még maga is?? Tényleg így éreztem, nem elég, hogy mindenki engem baszogat, még ő is?? De kétségbe esett, nem bántani akart. Jó.
De miért nem kompromisszum vagy mi a fene? Én eddig mindent mindig megtettem, ő miért nem? Aztán rájöttem, hogy benne csak egy óriási kérdőjel fogalmazódott meg, nem lustaság, nem érdektelenség, csak valahogy kevésbé ért az organizációs lebonyolításhoz, mint én, de megeröltette magát. Először vette ki a részét ebből a dologból. Nagyon édes volt :) Én pedig miért nem mondom még mindig, amit gondolok, könyörgöm, férfiból van és nem gondolatolvasó... Na, bedobtam, Pesten? Mondta, hogy jó, aztán, hogy nem, mert tudom... Most már igen, no problem. Menjek vonattal, mondta a menetrendet, hogy indul, hogy érkezik, ő pedig egy órácskát kocsikázik, hogy értem jöjjön, vissza is visz a vonatra másnap és még kirándulunk is. Értem jönne Pestre is, de azzal 2 órát veszítünk, nem akarja, én sem. Ha meg csak Pest, max. 2-3 óránk lenne egymásra, az meg nem hogy kevés, tragikus.
Akkora energia, elán van benne, látni akar, muszáj, kell, nem bírja, reggel beszéltünk, érezni akar, a bőröm, az illatom, érinteni nem bírom, nem értem, de valahogy megint itt az izgalom, az eufória és a nem tehetek másképp, mert nem akarok, kell és kész.
Nem kell megérteni, ahogy anyám sem teszi, bár vicces volna, hiszen fogalma sincs arról, mit kellene egyáltalán megértenie, nem tud semmiről, de nincs köze hozzá, csak azért is megyek.
Ma pedig körmös, fogorvos, idegeskedés, kapkodás, unom már nagyon, nagyon örülök, hogy jó pár órát relax-ban utazgatok, viszek könyvet, meg mp3-at és élvezem a nyugalmat, de nagyon, nagyon rámfér, addig még kocsimentesen meg kell szerveznem a délutánomat, pedig rohangászos, hogy rohadjon meg, a holnap sem alakul másképp, de aztán jön 48 óra, amikor leszarok mindent és mindenkit, csak munkamániás barátnőm érdekel, aztán meg Szerető aztán jöhet újra a szar, kapkodós valóság...
Hát igen, mintha erre számítottam volna... komolyan, nem tudom mit vártam. Hisz jön a szeretet ünnepe!
Anyám ma nekemesett, hogy képzelem, micsoda egy szemét önző anti-anya vagyok, hogy a hétvégét munkamániás barátnőmnél töltöm Pesten - nem mintha a gyerekek itthon lennének, apáznak - mert egy tisztességes anya készül a karácsonyra, nem utazik a nagyvilágba, egy megbízhatatlan senki vagyok, ő meg kiteszi a lelkét - már ha volna neki.
Átvettem a kocsiját, azt hajtom(ottam), no meg törlesztettem, bár a hónapban mondtam, nem fog menni, dehát apám mégiscsak 4x annyit keres, mint én, gondoltam, ennyit bevállalhat, ha már 13. havit nem kapok és a kocsi javítást is fizetnem kell, bár bevallom, nem bánom, mert a kocsi messze nem ér annyit, mint amennyi hitel van rajta, ő pedig törlesztéskönnyítést kért, míg ő hajtotta, tehát én mindenképpen buknék, csak kocsiba nem akartam nagyon beruházni, mielőtt kész a ház, mert az fontosabb, de megtaláltam 3 perc alatt az átmeneti megoldást.
Szóval karácsonyi 25-i dilemma megoldva, mamázni nem kell menni, így megmaradhat apának, én vettem meg az összes ajándékot a gyerkőcöknek, erre kiverte a cirkuszt, hogy ő ennyit nem szánt, így a gyerkőcök negyed ajándékát én fizethettem, visszakontráztam a fánál, pont dupla annyiért hoztak fát, mint megbeszéltük, dehát felhívni luxus, így visszakontráztam, hogy én meg nem vagyok ennyit hajlandó fáért adni, úgyhogy fa maradhat náluk, veszek magamnak sajátot és kész.
Ha a gyerekek betegek lesznek, mennek szomszéd nénihez, szingli anya vagyok, hiába idegesíti anyámat, hogy a szomszédnál vannak a gyerkőcök, kirúgatni mégsem fogom magam, így járt. Ezt elintézte.
Várom a hétvégét, kell egy kis kikapcsolódás, a munkamániás barátnőmnél is nagyon jó lesz, nagyon szeretem, meg Szeretőnél is kicsit vissza tudok vonulni a mindennapok elől.
Tegnap munka után egyből hazamentünk, talán 1 órán át nem vasaltam, különben végig, egészen hajnali 1-ig, a szomorú, még így sem végeztem, jó mostanában ezt a részt hanyagoltam, de most muszáj volt, itt a nyakamon a karácsony.
Hála égnek ma nem lesz főnököm, az alkalmazott elfoglalt, így ma én ügyfélszolgálok is, ma van az utolsó napja a karácsonyi rendeléseknek, onnantól már csak a csomagokkal kell foglalkozni és jönnek a gondok...
Ma még befejezem a vasalást, port törlök, porszívózok és felmosok, no meg aludni fogok, kicsit kész vagyok már.
Szeretővel beszéltünk este, nem túl hosszan, találtam egy szuperjó helyet, elég messze a civilizációtól, csak ő és én, erre kérdezte, hogy mennyi időre szeretnék menni, mintha ez opció lenne, mintha tudna napokat rámszánni. Mondtam, tudom, hogy 1 napnál több nem fér bele. Tudom, hogy ő is többre vágyna, nem rajtam múlik, ő pedig nem tudja megoldani.
Nem is bánom, hogy nem jön kedden, túl sok lenne, ablakot akarok pucolni, függönyt mosni, elrendezni a dolgokat a lakásban, ágynemű mosás, miegymás, keddig még dolgozok, szerdáig pedig kell a segítség még a futárszolgálatnak, szegény csajjal, majd egész nap vonalban vagyok, hogy ami tőlünk tellik, odaérjen, mégis van mindig olyan, ami nem ér oda időben, hol a mi, hol az ügyfél hibájából, alig várom már az anyázós emaileket.
Annak pedig külön örülök, hogy szombat lesz munkanap és nem Szenteste, így az esélytelenek nyugalmával nem nézek már Szenteste emaileket, munkaszüneti napon úgysem tudok segíteni.
Szilveszterkor jön munkamániás barátnőm, meg valszeg ünnepek között már, ennek roppantul örülök, utálom a szilveszteri forgatagot, nem szeretek elmenni otthonról, mert minden barom úton van, én meg tömegiszonyos vagyok :) úgyhogy szerintem bólé, beszélgetés lesz a program, ennél szebb szilvesztert nem tudok elképzelni :)
Na, majd januárban kipihenem magam, február előtt nem kezdek új projektbe.
Esik a hó, más sem hiányzott, gyerkőcök biztos örülnek, viszont Szerető üzent "Itt szállingózik a hó. Olyan 2-3 centi eshetett reggel óta. Maguknál mi a helyzet? Ha nagyon eldurvul, akkor arra fogom kérni, hogy ragassza oda seggét az ágyához, bármennyire is szeretném, hogy említett testrésze az ölemben legyen", kicsit dejavu, tavaly volt ilyen dettó, bár akkor Pesten találkoztunk, ónos eső plussz hóesés, tuti páros, most csak a hó esik, de nem megy! Menni akarok, ez éltet :S Rommá hajtom magam, ennyi jutalom jár!
Időjárás előrejelzés, vasárnapig esik... fáradt vagyok, azt hiszem, haza megyek és elfekszem, kár, hogy nem tehetem, délután meg még kapok egy plussz gyerkőcöt...
Hangulat konstant, nem billent ki semmi az egyensúlyból. Senki!
Szerető, szerintem meghökkent, átvettem az irányítást, nincs, amit maga szeretne, ahogy maga szeretné, vissza is kérdezett, ja, hogy én úgy akarom, JA HOGY ÉN! azám hazám, új szelek fújnak, megyek? megyek, mert kedvem tartja, legközelebb akkor találkozunk, ha ő jön, ha soha, hát soha. Imádja, hogy rideg vagyok, ez egy játék, nem több, ő pedig csak egy bábu, én is, kész.
Majd ha kész a ház, túl leszek a lelki örvényen beújítok, lecserelém álmaim netovábbjára, addig pedig szórakozok, mi lenne, ha... NINCS :D viszont most nem adok, elveszek, ami kell, ahogy kell, NEKEM! Nem nekünk, nem neki, ma ezt tettem, reggeltől ezt művelem, az orránál (ma mondjuk pont a farkánál) fogva vezetem, még soha nem tettem, néha érzett egy két fuvallatot erről az oldalamról, de mindig beijedtem, most nem :) Kérdezte, büntetem? IGEN! Mert megérdemled :D
Kétszer 16 perc életmeghatározás!
1. A doku film - bevallom, nem nehéz, kicsit sem, ha az a rohadt első lépés ne volna.
2. A jósnő - mi blokkol, hogy olyan legyek, amilyen vagyok? Ok van? Nincs. Blokk van, .... volt, már nincs. A gát hátráltat, a hátrány boldogtalanít. Kész.
Jó? Nem kimagasló, megfelelő, elegendő, megnyugtató, élvezhető.
Jól vagyok, magamtól, hogy Szeretőhöz megyek-e a hétvégén, majd eldöntöm, hogy gondot okozok-e azzal, hogy nem döntök előbb, nem érdekel. Pótapa hívott az éjjel, mert ezt a barmot non-stop lehet hívni, mindig rendelkezésre áll, kinyomtam és aludtam tovább.
Éjfélkor lefeküdtem, gyertyák fényénél aludtam el, csodálatos dolog, imádom a gyertyákat, de előtte még odabújtam babáimhoz és hosszan simogattam őket, hol az egyiket, hol a másikat.
A Szentestét hármasban töltjük, mi így vagyunk egy család, most már tudom, képes vagyok rá, nem kell sms és pótapa sem ahhoz, hogy nekünk tökéletes családunk legyen, ha segítség kell, pedig kérni fogok, ha nem kapom meg, pedig megoldom egyedül.
Ma szimbolizálok, fehér alsóneművel, kérdezte Szerető, miért vettem fehér combfixet, mert jó vagyok, magamnak bizonyítok, úgyhogy az örökké szoknyás lány nem villogtat lábakat, nadrágot húztam, magamnak felelek meg, magam miatt tettem, nem mástól vagyok én, magamtól.
Folyt. később.
Átváltunk nyavalygós, beletörődős üzemmódból optimista, kis lépésekben előre üzemmódba. Először is büszke vagyok magamra, a másodállásbeli decemberi eredményem jó, ügyes voltam és ez jó érzéssel tölt el, nem kimagasló, dehát válság van, én mindent megtettem, nyugodt a lelkiismeretem.
Vasárnap már kétszer mondtam nemet és erre rá fogok szokni, furcsa lesz a környezetemnek, de meg fogják szokni, hogy az én irányomból is jöhet NEM. Vannak igényeim, pihenésre, kikapcsolódásra, nem kell nekem mindig mindenkinek jót akarni.
Tudom, így is rendesen le vagyok terhelve, az érzelmi életem nem furcsa, inkább katasztrófa, de valahogy most az ösztöneim azt súgják, ez most nem fontos, egyre jobban fogalmazódik meg bennem az igény, hogy új projektbe kezdjek, nem pasi, munka, tudom, hülye vagyok, így is rommá dolgozom magamat, de vágyom rá, hogy valami újba kezdjek, mástnem, ha besokallok melóval veszek fel egy házvezetőnőt, non profit ritkán dolgozom és bevallom, hogy a takarítás nem a kedvenc elfoglaltságom :).
A főállásom jó, nem dolgoztatnak rommá, sőt és nem is keresek rosszul vele, valószínűleg a rendelkezésre állásom miatt kaptam meg az állást, nem a munkám miatt, de mondjuk el tudom én magam meló nélkül is remekül foglalni, van egy projekt kilátásban a partneremmel, de a másik két projekt, amiről már beszéltünk, jobban vonz, némi diplomácia és máris abba kezdünk, amelyikbe ő akar ;), nőből vagyok, imádom a partneremet, ennyire megértő, normális üzletféllel még soha nem találkoztam, mikor először találkoztunk, esküszöm megijedtem tőle, olyan ronda, de arany szíve van :)), én már rég felbontottam volna a szerződésemet :), most ő is nyugodt, rendesen odateszem magam és legyünk őszinték, ez nem csak nekem jó.
Megígértem tavaly magamnak, hogy idén megnyugszom, jövőre pedig új életet kezdek, magamnak, nem másnak.
Nem szárnyalok, de jól vagyok, olyan pozitívnek érzem magam, tegnap elkezdtem azt a filmet nézni, amit már egy éve nem mertem, Szeretővel szerettem volna, aztán tegnap eldöntöttem, nem!, ha TE akarod, tedd egyedül...
Másik, ami miatt folyamatosan padlózok, nem tudom kiengedni a frusztrációt, leálltam az aerobiccal, eddig sem alakformálásra használtam, inkább stresszoldónak, úgyhogy, idén már nincs értelme, januárban újra heti kétszer, az egyik pedig újra boksz aerobic lesz, teljes erőbedobással, imádom az édes bizsergést, ami végigmegy az izmaimon, miután majd megdöglök, úgy terhelem őket, imádom 40 perc után nézni az órát és számolni, lassan visszafelé...
Most már csak tartanom kell az irányt. Hallgatni a megérzéseimre és azt tenni, amit az ösztöneim súgnak, nem kell mindent ésszel eldönteni, nem mindig az a helyes, amit az agyunk diktál, alkalmazni fogom, az első gondolat nyert, nincs továbbspilázás, ha nem megy, irányt váltok, semmi nem okoz fatális visszafordíthatatlanságot.
Szerződést felmondani lehet, időpontot lemondani, semmi sem végleges.
Elég, most vagy összeszedem magam, de sürgősen, vagy szakértőhöz fordulok, ez tartatlan, nem tudom elfogadni.
Megint rájöttem valamire, great timing, komolyan, utálom a karácsonyt, nem kicsit, nagyon, régóta, anyám feszkózik rajta hetekkel előbb, sokáig, nekem pedig se kedvem, se idegem ehhez asszisztálni...
Pótapa nemes egyszerűséggel bedobta, hogy a hol pasija, hol nem pasija is jön hozzám szentestézni, mert vele akar lenni szenteste. No problem, de most komolyan, vele lehet, de velem nem, van bajom a pasijával, csíptem nagyon, de az az idő elmúlt, a viharos kapcsolatuk, a hol imádlak, hol gyűlöllek nem fér bele a szentestémbe, sem, hogy öljék egymást, sem, hogy falják egymást, ráadásként ő nekem senkim, nem osztozok vele a szentestén.
Azt hiszem innentől nem ragaszkodom hozzá, hogy pótapa itt legyen, sőt ott tartok, hogy ne jöjjön.
Szerető is mondta, nem jön 22-én, ennyit a visszaszámolásról, mit számít, neki sem vagyok elég fontos, fáradt és rossz érzése van a 22-vel kapcsolatban, fél, hogy nem piheni ki magát, no problem, semmi sem kényszer, én terveket szőttem 22-vel kapcsolatban, de ez megint nem csak rajtam múlott, erősen hezitálok, hogy én sem megyek hétvégén, kérni akartam tőle, de már nem teszem, nem hiszem, hogy értelme volna.
Itt az ideje, hogy megtanuljak csak magamra számítani, ezek a pofáraesések nem hiányoznak, ők nem a társaim és nem is evezünk egy csónakban, mindkettőnek fontosabb más, vagy épp önmaguk, mit számít, addig nem tudom kontroll alatt tartani az életemet, míg másoktól függő szalmaszálakat építek az életembe, mert úgy járhatok, mint ma, a megkönnyebbülés után zuhanok a következő mélybe, nem függhetek mástól, itt az ideje, hogy tudatosítsam magamban, szórakozhatok Szeretővel, foglalkozhatok Pótapával, de ők nem azok, nem hagyatkozhatok rájuk, sem rájuk, sem másra. Amint sikerül ezt elfogadnom, könnyebb lesz boldogulnom. Remélem.
Szimplán boldog akarok lenni, önmagamtól, nem mástól, utálom, hogy mások taszítanak a mélybe, nincs más, csak én, erőt kell vennem magamon, itt az ideje, csak ne lenne ennyire kibaszottul nehéz.
Pörögnek a könnyeim, nem tudom, hogy képes leszek-e rá, nem tudom mit tegyek, szimplán Szentestézzek hármasban csibéimmel nappal és hagyjam őket elmenni estére apához vagy legyek velük este, annyira szeretnék, de mostanában olyan könnyen kiborulok, annyira labilis lettem, nem akarom elrontani a Szentestéjüket, megérdemlik, hogy boldogság vegye körbe őket és gyűlölni fogom magam, ha nem tudom nekik azt adni, amit megérdemelnek, azt a boldogságot, ami kijár nekik, márpedig ha valaki, ők érzik, hogy nem vagyok rendben...
Hullámzó pánik, este megint rámtört, 8-ra végeztem a munkával, maradéktalanul, mindent befejeztem, minden kétes ügy lerendezve. Mosógép lejárt néhányszor, kiteregettem, bár terveztem, hogy még vasalni és ruhákat rendezgetni is fogok, de nem volt hozzá erőm, majd ma, mindent nem lehet egyszerre, akárhonnan is nézzük. Gyerekeket fürdettem, közben tesómmal telefonáltam, nyolcadszor szóltam rájuk, hogy ne ordítsanak, mint a falnak, fürdőből ki, szobába be, tesóm meghökkenten hallgatta a kitörő hisztimet, szerintem 15 éve nem hallott sírni, nem tudott mit mondani, csak hallgatta, 10 perc, aztán néma csend, lenyugodtam, ő pedig még mindig döbbenten hallgatott a vonal végén, nem tudta, senki nem tudja és igazából nem is akarom, hogy bárki tudja, most viszont így alakult, nem tehettem ellene. Csak annyit mondtam, nincs gond, aztán elbúcsúztunk.
Beszélgettem még munkamániás barátnőmmel, nagyon szeretem, gyorsan informáltam, túl vagyok a mélyponton, most megint indulunk felfelé, megkönnyebbültem, úgyhogy 11 körül el is búcsúztam és mentem aludni, rámtört a nyugodt fáradtság. Várom már a pénteket, igazi csajos est és nem is bánom, hogy a 480 km-t nem egyben húzom le, elég fáradékony vagyok mostanában, nem hiszem, hogy túl jól érintene.
Remélem megkímél az időjárás, ha nem, akkor óvatos leszek, ennyi.
Mára is megvan az ütemterv, mondjuk a tegnapi pótlása, mert tegnap lemaradtam, a munka sem kevés, plusszban pedig még neki kell állnom a karácsonyi kitakarításnak is, mivel hétvégén nem leszek itthon, 23-án meg nem fér bele minden, főleg, hogy éjszaka nem sokat fogok aludni, mert Szerető velem lesz... Örülök, hogy most ennyit foglalkozik velem, hálás vagyok, nagy a nyomás a karácsonyi boom miatt extra sok a dolgom az otthoni melóval, tavaly pedig még lazán vehettem a főállásomat, idén viszont nem... és egyedül vagyok a háztartásra és a két gyerekre is. Mások lazán készülnek a karácsonyra, én viszont rommá dolgozom magamat ilyenkor és semmire nincs időm, hogy 24-én 16.00 órakor mindennel készen hulla fáradtan zuhanjak a fotelbe, ez mindig is így volt, most sem lesz másképp...
Felhívott, sőt, minden nap hív telefonos tanácsadó, tegnap is hívott, kérdezte, mi újság, mit csinálok, meséltem, meló, takarítás, takarítás, meló, gyerekezés, aztán csak annyit mondtam halkan, szánalmas, visszakérdezett, miért mondok ilyet, mert így érzem, élet az ilyen? Munka, kötelezettség, takarítás, hol marad a kikapcsolódás és akkor még csodálkozom, hogy megzuhanok... Azt mondta, kicsit sem szánalmas és tisztel érte, mennyi mindent megteszek, de jobbnak láttam letenni, nem értem rá.
Majdnem randi, volt egy függőben lévő randim, vasárnap 14 órára beszéltük meg, reggel mondtam Szeretőnek, nem akarok elmenni, de bunkóság lemondani, de egyszerűen nincs időm. Mondta, ha normális a pasi, megérti, legyek őszinte, megírtam, megértette, aztán msn-re felvettem, kérésére, 3. mondat után esett le neki, hogy gyerekeim vannak, simán bedobta, hogy bocs, gyerektelent keresek, csak mosolyogtam, nem bántódtam meg, hisz ő nekem senkim, csak szimplán boldog voltam, hogy nem jött létre a randi.
Sajnálom, hogy soha nem leszünk normális kapcsolatban Szeretővel, de megértem, az ő fóbiái nagyobbak, mint a hozzám fűződő érzelmek, van ilyen, mondta, hogy nagyon szeret, de nem szerelmes, talán sosem volt még és mennyire sajnálja, mennyivel egyszerűbb volna minden, ha a szerelem hatalmába kerítette volna és feltételek, akadályok nélkül egymáséi lehetnénk, nem tudom miért, de nem zavar, nem bántódtam meg, nem tehet róla és igazából ellene sem, nem akarok küzdeni érte, kiélvezem azt a viszonyt, ami közöttünk van és ha készen állok rá, továbblépek, ha addig ő nem lép tovább. Nem szeretném elveszíteni, ő egy stabil pont az életemben, aki őszintén jót akar nekem, mellesleg pedig a dimenziónkban, ahol csak ketten vagyunk, jól érzem magam, elmenekülhetek a hétköznapok elől, van mit várnom, kvázi jutalomként a hétköznapokból kiszakító bónuszként. Reggel felhívott, hogy nagyon tetszett neki a pénteki szerelésem, nem érintett már meg, ez már nem fontos, amikor kellett volna, akkor nem kaptam meg, ez pedig már nem aktuális, bocs.
Ma valahogy ebbe tudom beleélni, beleérezni magam:
Este színház, kocsi ultra last minute lett kész, de kész lett, a csibéim nagyon elengásak voltak, ahogy bevonult az öltönyösöm és a csillogós ruhásom a magas tömeg előtt, hát mit is mondhatnék, anyja gyermekei, imádom őket, nagyon büszke voltam és az egy megszakításos kétésfél órás előadást simán végignézték, mire hazaértünk, anyám megbékélt újra velem, hisz kész lett a kocsim, meg lehet, hogy látta rajtam, mennyire kész vagyok, nem bírtam hazamenni, nem volt erőm felcipelni a csibémet a 3-ra.
Hála égnek időben elhúztak aludni, mindannyian, beszélgettünk Szeretővel, én pedig konzekvensen zuhantam tovább, nem tudtam megállítani, lélekápolást hajtott végre legfelsőbb fokon, őszinte, nem becsmérlő, de odamondja a hülyeségeimet, talán azért engedtem meg magamnak a zuhanást, túl fáradt voltam az ömmegtartóztatáshoz, 1 óra után talán eltörtött a mécses, ragaszkodott hozzá, hogy beszéljünk így is tovább, nagy a teher rajtam és nehezen bírkózok meg vele, csak nem szoktam bevallani, erről általában kizárólag pótapa tud, neki tudok sírni, senki másnak, nagyon zavart, hogy nem tudtam magam Szerető előtt türtőztetni, de annyira fáradt voltam, úgy tört elő belőlem, nem bírtam uralkodni magamon, furcsa ez az egész, mindenesetre hajnali fél 3-ig beszéltünk, addig beszélt a lelkemre, míg megnyugodtam. A legfontosabb mondata, én már egy éve ilyenkor mondtam neki, most végre ő is kimondta, tudja, hogy a mi viszonyunk nem csak a szexről szól, annál sokkal több...
Volt még egy függőben lévő pasi, jóképű srác, ráírtam hetekkel ezelőtt, aztán visszaírt, én is, most pedig megadta a mobilját, egyeztessünk randit, hát ma 2-re megbeszéltünk egy kávézást, de nem vagyok rá most képes, fáradt vagyok, sok a melóm, ki is kellene takarítani, így csak feszengenék, hogy nem jutok semmire, Szeretővel reggel beszéltem, azt mondta, ha nem vagyok olyan hangulatban, ne menjek, legyek őszinte, hogy most nem megy, ha érdeklem annyira a pasit, megérti. Megírtam a pasinak, meglátjuk, mennyire érti meg, nem is lényeg.
Várom a hétvégét, szombaton megyek Szeretőhöz, hogy miért ragaszkodok a nem létező viszonyunkhoz? Mert fontos vagyok neki, nagyon, mert vissza tudok vele vonulni egy olyan irreális valótlanságba, ahol nincs rossz, nincs teher és nincs fájdalom. Szükségem van erre a valótlanságra, hogy a két valótlanság között el tudjam viselni a valóságot. Régen is volt valótlanság, munkával töltöttem ki a valótlanságot.
Szerető kísértetiesen hasonlít rám, néha annyira megzuhant, néha pedig annyira határozott és erős, felkavart a múlt, amit megtárgyaltunk, kitárgyaltunk, ismerem a múlt hibáit, sokat segít a feldolgozásban, csak fájdalmas. Remélem idővel rendeződnek a dolgok, addig pedig lesz ő, hálás vagyok neki, nagyon.
Én áldom a sorsot, minden áldott percben, hogy rám bízott téged és rád bízott engem...
Ideje megcsináltatnom a kocsit, szerelőhöz, átbeszélni, aztán haza, cucc összerak, kozmetikus, fodrász, haza, összekészülni.
Fotók gyorsan Szeretőnek, elküldve, pont azzal a 10 perccel értem oda később, ő pedig nem nézte meg, ha azt mondanám, hogy nem esett rosszul, akkor hazudnék, de ez van.
Beszéltünk Szeretővel, jól esett, díjazom a figyelmét és tetszik, hogy várja a hétvégét, én is. Kíváncsi vagyok, hogy alakul.
A ruhám gyöngyörű volt, eddigi álmaim szerint, miszerint a monarchiás Sissy míderes tekintélyes ruciknál csodásabb dolog nincs, hát visszavonom. A fűző merevítői, ha leültem befordultak a a bordám alá, a szűk szoknyában meg úgy mentem, mint egy gésa, 40 centis lépésekkel :) de megérte. Természetesen egyenes háttal, méltóságos lépésekkel, széles mosollyal és magabiztosan viseltem.
A vezetőség kellő távolságtartással dícsért, a melósok meg a tekintélyes ruha nő miatt max. szolidan köszönni mertek, teljesen azt a hatást érte el a ruha, amit szerettem volna, ennek örülök.
Aztán a kolléga, akivel teljesen ártalmatlanul kacérkodtam kicsit, úgy tűnik, komolyan vette, kicsit kellemetlenül éreztem magam, egyszer csak oldalra néztem és ott ült mellettem, elég jól elbeszélgettünk, jó fej, nem nyomult túlzottan, de azért mégis érezhetően.
Megint hívott Szerető, nem hallottam, aztán újra, kicsit szemrehányó volt, hogy nem hallottam, jól éreztem magam, felvettem volna, de nálam ő a legfontosabb, (a gyerekek után), nála, ugyan sok a ráérő ideje, de a programjai töredékét sem adná fel, alakítaná át értem, nem, nem panasz, tény megállapítás.
A nem túl kedvelt főnöknek szolídan odamondtam, ez is megérte...
Beszélgettem az új babás kollégával, kicsit tanácstalanok, tapasztalatlanok friss szülőként az érzés miatt, no meg fontos számukra a szoptatás, én meg profi vagyok e téren, van vagy 5 évnyi tapasztalatom, beszélgettem vele, kérdezte a privát múltamat, beszélgettünk és teljesen furcsa volt, ahogy kiült a döbbenet az arcára, értette, miről beszélek, nagyon szolíd, kedves pár, annyira aranyosak, számomra annyira furcsa volt, ahogy kérdezte, hogy bírod... nem lehet könnyű... minden tiszteletem... teljesen szokatlan, hogy valaki nem úgy gondolja, hogy ez a dolgom és így jártam.
Elmentünk diszkóba, a nyomulós kolléga átkarolta a derekam, teljesen lefagytam, freeeeeeze, aztán együtt táncoltunk, szolíd távolságtartással, ittunk valamit, aztán jobbnak láttam hazajönni, így is 3 óra volt...
Szerető kérte, hívjam fel, ha hazaérek, megtettem, majd egy órát beszélgettünk, érdekelte, ki indult be rám, elmeséltem, könnyedén, az este pont úgy alakult, ahogy szerettem volna, hoztam a tőlem elvárható első benyomást.
Hulla fáradt vagyok, az autószerelő szivatott egész nap, reggel miatta keltem, mégsem ért rá... majd délben, tehát délben sem aludtam... akkor sem ért rá, most meg elvittem, kíváncsi vagyok, estére kész lesz-e a kocsi... Gyerkőcökkel színházazunk, szomszéd nénivel, nagyon szeretem, remélem jó lesz, bár legszívesebben bebújnék a takaró alá és pihennék...
Jön a karácsony, anyám feelingje elő is jött, megint jön a naphosszat tartó cseszegetés, egyszerűen fel tudnék robbani, fáradt vagyok, pihenni szeretnék, na meg egy kis megértést, semmi többet, én állat még nővérem védelmére keltem, vele szemben, mert majd ő beolvas neki, hogy alig talált bele a kulcslyukba hajnalban, ők 5-ig maradtak, hogy hagyja békén, semmi köze hozzá, lassan duplázza a 18 évet, miért akar mindenbe belebeszélni, ez az ő dolga, felnőtt és kész... Berágott, azóta megy a cseszegetés, hogy tudom a gyerkőcöket fél 8-kor előadásra vinni, miért nincs lemosva a csizmájuk, induljak a kocsiért, stb. látja, hogy hulla fáradt vagyok, anyámnál néha az az érzésem, ha szárnyalok, támogat a szárnyalásban, de ha padlón vagyok, fáradt vagy épp elkeseredett, automatikusan belémrúg minden lehetséges alkalommal... Na mindegy, mély lélegzet, a ruhámat egyedül nem tudom felvenni, de levenni már hála égnek igen, ma már nem alszunk itt, pedig nekem egyszerűbb lett volna, de most már teljesen mindegy, nyugalmat akarok, nem azért váltam el, hogy anyám baszogasson és tudja jobban, mi jó a gyerekeknek, meg nekem. Kész!
I feel good, tárárárárá I know that I would now, I feel nice, l like sugar and spice
Pedig ma nem is ettem csokit, Szerető még mindig nem hisz a jövőnkben és volt pár afférom, amit ma beszéltünk meg, Szerető reggel felhívott, hogy nem úgy van, ahogy én gondolom, ne kombináljak már, a jó ember benne nagyon szeretné, ha olyat találnék, aki mindenben megfelelő, a sötét oldala viszont nem akar arról tudni, hogy valaha valaki más is hozzám érhet, szimplán ennyi, eddigi szeretői viszonyaiban nem zavarta, ha az adott egyén mással is van, nálam viszont nem akarja, hogy azt, amit még csak tőlem kapott, más is megkaphassa tőlem... Engem pedig nem érdekel az indoklás, igazából az sem, hogy ő szeretné-e vagy sem, én magam miatt nem akarok mást, nem miatta, nem neki teszek szívességet, egyszerűen én nem vagyok rá sem képes, sem hajlandó.... That's all folks :) ahogy Looney Tunes mondaná :)) Attól még baromira jól érzem magam a bőrömben, oda van értem és élvezem :)
Pótapával meg rommá röhögtük magunkat reggel, flúgosak vagyunk, mindketten, leszúrtam, hogy nem is szólt, hogy jövő héten iskolában lesz, hogy lehet így családi életet élni, ha a 'férjem' nem egyezteti a programjait :)
Ja és jövő hétvégén megint megyek Szeretőhöz, átalakítottam a programjaimat, a héten lettem volna gyerekmentes, így áttesszük jövő hétévégére és nyugodtan szeretőzhetek, ráadásul valóra váltom egy álmát, ezt sem önfeláldozásból, kedvem van hozzá és kész.
A szoknyás lány nadrágot vett és fel is húzta, kolleginák szerint csinosabb vagyok, mint szoknyában, na, ezt a pofont, de majd este meglátják milyen egy díva, hogy mennyivel lehet a csinost űberelni, persze túlöltözök a többiekhez képest, ezt már most tudom, na de nem érdekel... Ez vagyok én, én pedig nem leszek más, csak, mert mások másabbak vagy hogyan is? :)
Este iszunk, az tuti :)) amennyire írtózom a polite conversation-es muszáj buliktól, ma annyira laza vagyok és leszarom az egészet, én jól fogom érezni magam, mindenki más meg csinál, amit akar, mosolygósra iszom magam, persze dívásan kultúráltan és James Bondnésen vodka martinizve, de jó lesz :))
Mit is mondhatnék még? Nem kell mindig mondani valamit, én meg így is folyton csacsogok, hiszek a jövőmentes kapcsolatban :) kíváncsi vagyok, hogy az én határozottságom vagy az ő elvei nyernek, egyszer már győztem :) azt ha nem úgy lesz, ahogy gondolom, lehet, hogy jobbnak fogom akkor épp látni, hogy nem úgy lett, na ne kombináljunk és filozofáljunk olyan dolgokon, aminek a végét úgysem tudjuk megjósolni... vaaaaagy? :D Nagyon okos vagyok, okosan viselkedek, anyásnak és tisztességes nősen és mit mondjak, jól áll, csípem a tükörben lévő csajt, tök jó fej :)
volt egy fiú, jóképű volt, nagyon szeretett, rajongott értem, mindent megkaptam, amire vágytam, a barátai kedveltek, sokat buliztunk együtt, kirándultunk vagy csak szimplán lógtunk együtt, mikor hazajöttem sport táborból, ő jött ki elém, óriási csokor rózsával, tisztelt, szeretett, hozott egy plakátot, melyen a fényképem volt, mint az eltűnt személyeké, óriás WANTED felirattal, csak, hogy éreztesse, míg nem voltam is csak rám gondolt, én pedig szemét voltam, másnap felhívtam, édesem, kedvellek, de mi nem vagyunk egy hullámhosszon, nem fog ez működni és ellöktem. Ez még nem volt elég, összejött egy másik csajjal, én pedig féltékeny lettem, nem tudom miért és mire, de visszaszereztem, de mikor megkaptam, újra ellöktem magamtól. Ez 14 éve volt, mikor szar passzban vagyok, még eszembe jut, mert a felelősség engem terhel, én tékozoltam el a jó lehetőségét, mikor elváltam, próbáltam felkutatni, de eltűnt a föld színéről, bár nem hiszem, hogy még egyszer meg mertem volna tenni vele azt, amit kétszer is megtettem.
Ne értsen félre, nem büntetni akarom, nem kiszúrni magával, de nem tehetek másképp, én nem tudom vállalni a felelősséget. Maga túl jó ahhoz, túlzottan megfelelő, hogy elhagyjam, ha én nem, a lépést magának kell megtennie, addig én élvezem ami történik és még mindig nem eltékozolt idő, ha egyszer sikerül, HA sikerül elszakítani a szálat, akkor vége lesz egy szép szakasznak, a házasságomnak is vége lett, mégsem bánom a jó idők egy percét sem.
Nem érdekel, hogy lát-e jövőt vagy sem, hogy megbékél az anyával vagy soha nem fogja elfogadni, volt már happy end-je máskor is kilátástalan viszonynak és ment már tönkre a legjobb, öröknek hitt kapcsolat is, semmire nincs garancia, én szimplán nem tudok a „mi lett volna, ha…” felelősségével élni.
Üdv
és még mindig jól vagyok, Szerető figyelmes, kedves, vágyakozó, illedelmes, Pótapa pedig tökéletes alakja a való világnak, gondoskodó, szeretetteljes, imádnivaló. Nekem megvan mindenem.
A dolog pikantériája, hogy tudom, hogy mennyire tökéletesnek lát magának, kivétel ugye a gyerekek, mennyire élvezi a viszonyunkat, így hát ez elég nagy teher lehet egyszer...
Most pedig alvás, hogy nézek ki az új dívás cuccban karikás szemekkel? :)
A mai napon szinte levegőt venni nem volt időm, egész nap a várost jártam a céges ajándékok utolsó pillanati módosítása és kiegészítése miatt. A kinézett ruhám sem volt olyan feltételekkel és formában már Pesten, ahogy szerettem volna, úgyhogy tegnap jöttem rá, hogy nincs a pénteki céges karácsonyi estre ruhám.
Tegnap a nyakunkba vettük pótapával a várost, 32 ruhát sikerült felpróbálnom, három kategória volt: silány, előnytelen és kurvás. Egyik sem én vagyok, kicsit reményvesztetten tértünk haza, tudom, komplikált vagyok, nekem akármi nem megfelelő, kell, hogy tükrözze az egyéniségemet.
Ma, míg intéztem a céges ügyeket, azért intéztem sajátot is, sikerült gyönyörű rucit vennem a kiscsajomnak a hétvégi színházra, vettem 3 nacit magamnak, mert egy farmeron kívül évek óta nem hordtam nadrágot, most viszont úgy döntöttem, legyen, ha akarok :) Aztán betértem egy alkalmi ruha boltba, rövid, szűk szabású egyrészes ruhát keresve, alkalmit, mégis szolidat, és megláttam a tökélyt, méghogy egybe, még hogy rövid :D Padlóig érő, tünemény, szürke-fekete, 3 részes, fűzős míder szerű felső, kis boleró és padlóig érő, szűk, majd harangban végződő csoda. Szerelem első látásra. Most boldog vagyok.
Nos ez megoldva.
Pótapával tegnap betértünk pannonékhoz is, a már nem még nem vagy ki tudja pasijával vitázott és falhoz kente a mobilját, így újat kellett vennie, én úgy döntöttem, válság van, kikértem Szerető engedélyét és szereztem be neki egy telefont, amellyel családosodtunk :) A következő találkozásunktól ingyen beszélünk, jót fog tenni a pénztárcámnak :) Családosodtam egy kosszal még munkamániás barátnőmmel és pótapával is, azt hiszem, a telefonszámlám jelentősen esni fog :) Olyan show-t levágtunk pótapával a Pannon-ban, a csaj a végén röhögött, annyit mondott, egy élmény volt :) Hát, de mi ilyenek vagyunk, kíváncsi lennék a szivi, nyuszizások által mit gondolt a csaj, milyen viszonyban vagyunk, tudta, hogy én pasinak veszek telefont, meg benne van a buliban még egy csaj, mégis mi sziviztük egymást :D
Haláli ez a pasi, mire hazaértem ma a munkából már mosta a ruháinkat, meg szárította, annyira édes :) Hol főz ránk, hol mos, segít és asszisztál, ahol tud, nem vagyok szerencsés??
Szerető viselkedése pedig csodás, nagyon élvezem, lehet, nem ő változott megint, csak én, de nagyon tetszik, amiket ír, megmosolyogtat, feldob :) Tegnap felajánlotta, mivel este nem tudtunk beszélni, hogy beszéljünk edzés után, bár lehetőségünk nem nagyon volt rá, mert épp shoppingoltam, de felhívott, nagyon jól esett, nagyon érzem a ragaszkodását és a hiányomat benne. Ma reggel épp, hogy letusoltam, már várt az sms-e. Napközben is írtunk sms-t, néhány sms-sel tájékoztattam a helyzetről, délután írtam, este beszéljünk, kész vagyok, nagy a stressz... Kis idő múlva csengett a telefonom, ő volt az, felhívott, hátha egy kicsit megnyugtat a hangja, úgy gondolta felhív. Imádom ezt a pasit, annyira figyelmes, talán még egy percig sem beszéltünk, de valóban nyugodtabb lettem... Este beszélünk, nagyon várom, hiányzik, kicsit megérdemelt bónusznak érzem a beszélgetést az egész napos hajtás után, ajándék.
Tegnap írtam neki Emailt a tegnapelőttiekre, emlékeztetőül:
A tegnapiakra pedig, én nem várok Magától semmit, nem kötelezem most és soha semmire, viszont egyszerűen nem értem, ha úgy adódik, miért nem meri/akarja megpróbálni. Nem akarok beköltözni Magához, nem akarom korlátozni a programjaiban, nem akarok a felesége lenni és gyereket sem akarok többet. Számomra sincs közelebb, mint Magának én, de vannak kompenzáló tényezők. Nem értem, mit veszíthet, ha megpróbálja.
Nem kérek ígéretet semmire, mert minek is, egyet kérek, ne zárkózzon már ennyire el. Nem tökéletes? Semmi és senki nem az, de Magánál jobbal még nem találkoztam, nem félek, nem elfecsérelt idő, nem várakozás valamire, ami közöttünk zajlik, így is jó, igen, én is vágyom rá, hogy együtt kettesben programokat csináljunk, de ennek nincs most itt az ideje.
Tudja Müller Péter mit mond a szerelemről – őszintén?
A különbség a szerelem és a szeretet között, hogy amíg a szeretet egy állapot, a szerelem ugyanez, de még ráadásul vágy is… … A szeretőnkkel szakíthatunk, vagyis nem jön le rólunk, magától – el kell tépni, szakítani a vágy szálait, szét kell tépődnünk. … A szerelem szótárában nincs Mi és Ti, és Ő és Ők. Csak Én és Te. Nem fér bele senki más. Ez kétemberes történet. … A szerelem őrület, szent őrület. Nem is kell hozzá, látni, ölelni a másik embert. Elég csak rá gondolni.
Valóban vágyik rám, nem tagadja, kimutatja, a ragaszkodását, a féltését, a figyelmét, nagyon jó nekem ez így, jó lenne ha tovább fejleszthetnénk a viszonyunkat, de nagyon ráérek, megint nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok, nincs veszítenivalóm, az én biológiai órám nem ketyeg, vannak gyerekeim, voltam házas, ezt a részét az életnek lezártam. Tudom, én semmit nem úgy csinálok, ahogy "szokták", én most vagyok 20 éves és 10 éve voltam 30, legalább is a családom, ismerőseim így látják, az életvitelem, -stílusom, -felfogásom fiatalodott, sokban.
Pasizás megszűntetve, szeretem Szeretőt és boldoggá is tesz, nem kell sem magamnak, sem másnak bizonyítanom, hogy nem csak szeretői szerepre vagyok méltó, szerintem sokan összetennék a két kezüket, ha annyi figyelmet kapnának, mint én Szeretőtől.
Telis tele vagyok energiával, pörgök, nagyon, boldog vagyok, nagyon, kiegyensúlyozott és elégedett, remélem így marad, ha nem is, akkor is, MOST ÉLVEZEM!
Szeretővel tegnap este beszélgettünk, nagyon kellemes hangvételű volt a beszélgetés, sok mindenről beszéltünk, főként az én igényeimről és az ő igényeiről és mennyire találkoznak, jól esett a beszélgetés nagyon és a hozzáállása is, én tudattam vele a szándékaimat és az igényeimet és elég belátó volt...
Most pedig az ítélkezésről.
Blogot magamnak írok, nem közszórakoztatás céljából. A címben pedig benne van, nem vagyok tökéletes és furcsa vagyok, ezt tájékoztatásul írtam, mert így gondolom.
Nem írok le önéletrajzot, mert én tudom, mikor mi történt velem, alap dolgokat nem jelenítek meg, hisz ez egy online-napló.
Az ítélkezés pedig rosszul esett látatlanul, nem értem, mire fel? Én én vagyok, viselem a sorsom, nem érdekel, ki mit gondol, helyes-e vagy helytelen, amit teszek, vállalom a múltamért a jelenemért és a jövőmért a felelősséget.
Hogy a házasságom tönkrement, komplex hatások együttese okozta. Mennyire vagyok hibás vagy sem, azt nem kell kívülállónak eldönteni, lehet, ez nekem egy fájó pont, akkor is.
Az pedig, hogy családot hazudok magamnak pótapával, sok ember álma lenne egy ilyen harmónikus család, az, hogy a szerelmünk szimplán plátói, az már más ügy, de családi egységhez ennek mégis mi köze van? Teljesen mindegy, minek hívjuk, míg minden résztvevőnek jó ez, addig miről beszélünk?
Én vagyok én és kész. Ha változtatni akarok, meg fogom tenni, ha nem, pedig nem, nem vagyok meggyőzhető és befolyásolható sem, lehet, hogy öntörvényű és önfejű vagyok, de én elfogadtam magamat így, ahogy vagyok.
Az utolsó előtti mondat pedig kész vicc: "Szerintem nem kell nagy ész ahhoz, hogy feltételezzük egy megkeseredett, zsémbes öregasszony enyhe alkoholizmussal megfűszerezve pár éven belül..." - mármint ez leszek...
Mire fel? Csak azért, mert 1-2 havi gondolataim megtalálhatóak itt, részletekben kiragadva, ne akarjon senki ismerni, tudni nekem mi a jó nekem és miként fogok alakulni, elég lázadó voltam mindig is... Nem az elvárások szerint szoktam alakulni...
Viszont az ítélkezés rosszul esik. Csak ennyit akartam.
kérésre egyben az egész:
kicsit emészteni kell majd ezt a levelet, mert jó hosszú lett... Megintcsak az jutott eszembe, hogy azt a bizonyos teázást össze kellene hozni. Bár van értéke a megrágott, leírt mondatoknak is, de az interaktivitás eléggé nehézkes...
Még mndig nem akarok állást foglalni a Szeretővel való kapcsolatod illeten. Mondjuk az szöget ütött, hogy két "beteg" ember gyógyítgatja egymást, nekem fura, de amúgy meg nem kell messzire menni, mert az összes pszichológus dilis, azért lettek azok, hogy magukat meggyógyítsák, úgyhogy... :) Aztán azon is megakadt a szemem, hogy ő merít belőled energiát, amikor szárnyalsz, de ha jól értettem te max. arra számíthatsz, hogy megértő veled amikor padlón vagy...
Én egy önző dög vagyok, és megélem a mindennapjaim, ami alapól meg is látszik rajtam: az én barátnőim feltöltődni járnak hozzám, hogy kibírják a következő 2 hetet a "párjukkal" :) A gondtalanságom, felelőtlenségem, az őszinteségem, mitöbb szókimondásom helyre rakja őket, és tök jó ízűt tudnak nevetni saját magukon :)
A kapcsolatom csöndesebb, mint a magánéletem, ott apuka vagyok, felelős családfő mindeféle kötelezettségekkel, de azért igyekszem, hogy az én házasságom ne az általad említett rettenet legyen :) Sőt! Gyárilag hibás és gyógyíthatatlan optimistaként azt gondolom, hogy ez így is maradhat még pár száz évig :) Majd egyszer mesélek magamról, én sem vagyok egy egyszerű eset ;)
Apropó család kontra negatív előítélet: Érdekes, hogy mennyire erős benned ez az érzés... Nem ismerem a múltad, de anélkül is azt gondolom, hogy amin keresztül mentél, s ami alapján levontad a következtetést fele részben rajta, fele részben Rajtad múlott. Sosem csak az egyik hibás... Ha semmi másért nem is, de a tétlenségért te is okolható vagy, hogy olyan helyzetbe kerültél, hogy félsz a jövőtől, hogy 15 évre teszed a "boldogságod eljövetelének napját" Nagy hiba!!!! 1-2-5-10 évre az ember célokat tűz ki, álmokat valósít meg, egy életutat jár be. Megélni viszont a mai napot kell, mert különben elenyészik a holnap... Vagy mit gondolsz? Milyen ember leszel 5-10 évnyi keserűség és útkeresés után? És milyen emberkék lesznek a gyerekeid? Miért gondolod, hogy 15 év múlva is ilyen vígkedélyű, szerethető álmodozó leszel, mint most vagy? Szerintem nem kell nagy ész ahhoz, hogy feltételezzünk egy megkeseredett, zsémbes öregasszonyt enyhe alkoholizmussal megfűszerezve pár éven belül...
Annyira ostoba vagyok, este veszekedtünk, kikelt magából és annyira igaza volt, mindig itt van nekem, ha szarul vagyok, bármi van, mellettem áll, én meg....
Este beszélt, én pedig hallgattam, folyamatosan az járt az agyamban, hogy NEM VAGYOK FONTOS.
Rohadjon meg, nem így van, miért nem elég, ha érezteti? Miért kell mondania? Amint lehetősége nyílik rá, keres, hiányzom neki és olyan dolgokat mond el, amit senki másnak, mindent eldob, ha szükségem van rá, mi kell még??
a dőlt betűs a tegnap esti bejegyzés... beollózom
Tárgyilagosan közömbös életérzés minden irányba, őszintén.
(megbeszéltük, hogy mindig őszinték leszünk egymáshoz)
Én? Én nem.
(miért mindig én?? nem én, ez most nem rólam szólt!)
Néha fűszál vagyok a tragikus életében, amiben kapaszkodik, néha meg nemes egyszerűséggel SENKI, időtöltés, szórakozás.
(Ez sms-ben ment, de minek? Nem volt elég gondja, hogy még én is cseszegessem, én nem azért vagyok és ő sem, mi mindig segítjük egymást, lelkiekben, mi a franc ütött belém???)
Ja és a hiba az én készülékemben van!Azt hiszem kell beszereznem egy szerelőt.
(A szerelő ő maga volt, engem pedig bánt, hogy annak kellett lennie.)
Tudnom kellett volna, intézte az ügyeit, tudnom kellett volna, hogy lelkileg megzavarja, ha nem burítja meg, mégis ő próbált tekintettel lenni rám, én pedig besértődtem és morcoskodtam. Pedig nem volt igazam, ő tekintettel volt rám, pedig ő volt szarul...
Beláttam, igaza van, végtelenül szeretem, ő pedig mindent megtesz, hogy jó legyen a viszonyunk, nincs okom rá, hogy ezt műveljem, nem is fogom többé, nem fogadkozok, csak észhez térek.
Csak nagyon félek, hogy elveszítem. Nem szeretném, szükségem van rá, csak tudatosítanom kellene magamban, hogy evidens, hogy neki is rám, különben nem tartana már ennyi ideje a megszüntethetetlen viszonyunk.
Más:
Pótapa kontra pasija, pótapa olyan, mint én, folyamatos figyelemre vágyik, szeret adni, jobban, mint kapni, szeretne szeretve lenni.
Pasija, felhívtam, nem értem - persze pótapa beleegyezésével - ha neki fontos, hogy írj, hívd, miért nem teszed?? Mert nekem nem az, én úgy is szeretem, ha nem bizonygatom folyton.
Hová jutott a világ, ha szeretek valakit tiszta szívből, nem fontos az, hogy őt boldoggá tegyem? Hogy azt tegyem, amitől boldoggá válik? Vagy ez a mi naív ideológiánk?
(Én ostoba még pótapa pasijának Szeretőhöz fűzödő viszonyommal példálóztam, hogy ő meg tudja tenni, mert igényli és ez így normális, így jó és a következő ostoba pillanatban, ahelyett, hogy értékelném, meghazudtolom önmagam és magam is cirkuszossá válok.)
Miért van az, ha érdeklődést tanusítok, a pasik közömbösek, amint nem tanusítok, nekiállnak kaparni? a tiltott nevű szintén ezt csinálja, méltatlankodik, hogy nem keresem, beteg, lázas és?? nem vagyok ápolónő, nem beszéltünk néhány hete, nem is keresem, mert minek, csak annyit mondtam, ha többé nem jelentkezel, legalább tudom, hogy elvitt a kór. bocs, nincs kedvem sajnálkozni... Nem vagyok Teréz anyu, hol voltál, míg jól voltál?? - ezt a kérdést csak itt tettem fel, őt még ennyire sem méltattam.
A társkergetős a harmadik mondatnál bedobta, hogy 20 km-es körzetben keres, hát én nem ott vagyok, ugyan beszélgettünk, de én egy-két jó beszélgetéssel is beérem, ahhoz nem kell jövőt látni a dologban, tegnapra mitől lettem álomnő? Csak attól, mert nem érdekel? Méltatlankodott ő is, hogy ő unatkozott hétvégén, én meg nem értem rá, mi van itt??
Nincs színház, én nem leszek szereplő, én ÉN vagyok, van vajon még valaki a földön, aki ugyanúgy ÉN-nek látja magát? Nem profi színésznek, intrikusnak, megjátszónak??
Még a hideg is kiráz.
(Visszavonulok, nincs értelme, már rég megtaláltam azt, aki nem szinészkedik és mellettem lesz, ha nem hülyülök meg, ideje újra értékelnem, azt, amit tőle kapok, soha senkitől nem kaptam és nem is fogom, mert nem voltam még senkinek ennyire fontos.)
Tényleg büszke vagyok magamra, szombaton 10-17 óráig, majd 22-03.30 óráig dolgoztam, vasárnap 10-15 óráig és úgy jöttünk haza, nincs több elmaradásom a munkámban, rég volt már ilyen... Bár a csuklóim fájnak a folyamatos gépeléstől, dehát valamit valamiért.
Nagyon jól sikerült a hétvége, a kisfiam nagyon összebarátkozott munkamániás barátnőm édesapjával, szoros barátság alakult ki közöttük, elmentek együtt megnézni a Dunát, sőt még a pálmafás nőt is (Szabadság szobor) :)), megbeszélték, hogy ők férfiak mennek nyáron 1-2 napra a Balatonra horgászni, hát a kisfiam a fellegekben jár, olyan boldog, kiscsajom is egész jól viselkedett, míg a fiúk csavarogtak, hozzácsapódott a csajokhoz, munkamániás barátnőmtől kapott egy táskát, ő is ultra boldog volt, gyerekek egyet nem cirkuszoltak, nem volt hiszti, van már néhány pótnagyink és mindegyiknek külön-külön örülök, szeretem, ha szeretik a gyerekeimet :) Nagyon jó volt ez a hétvége, kicsit olasz csendes családos volt, olyan jól esett a harmónia és a nyugalom, hálás vagyok munkamániás barátnőmnek és a családjának.
Közben szombat este vodkáztunk is egy kicsit és pont néztem az msn-emet, hogy mennyi ember van fenn, akiről dunsztom nincs, hogy ki-kicsoda, szelektálnom kellene és majdnem töröltem, de mivel a munka fontosabb volt, nem bíbelődtem ilyesmikkel... Aztán rámírt egy ismeretlen név, nem tudtam ki ő, pedig tudhattam volna, de az agykapacitásom kicsit túl volt terhelve, majd miután megkértem, fedje fel kilétét, kiderült, hogy egy számomra kedves blogger :). Nagyon szégyelltem magam, tudtam, hogy ismernem kellene, aki ír, de fogalmam sem volt... Egész jó volt már pótapuval a hangulatunk, úgyhogy oldottan írogattunk, kicsit meg is kavartam kedves bloggert, míg pótapunka 2 körül szendvicset gyártottam, ő írt neki... Nagyon örültem, hogy hallottam felőle... Vannak furcsa dolgok az ember életében, ő az a blogger, akit nagyon közel érzek magamhoz, valami miatt fontos számomra, hogy miért, magam sem tudom. Kilétét felfedheti, ha akarja, én nem teszem meg helyette.
Jótékony foglalkozásterápia, nem akartam gondolkodni, mikor nincs... persze azért körülötte jártak a gondolataim és folyamatában azt éreztem, hogy ő is így van vele, nem számít, ha nem, mégis jó volt azt hinni, hogy igen. Reggel beszéltünk, örültem, hogy hallom, neki is fontos volt, hogy beszéljünk, hogy elmondhassa és nekem is. Mondtam, hogy nem nagyon gondoltam rá, valahogy így is volt, hisz próbáltam elnyomni a gondolatokat... Miután beszéltünk, írtam egy sms-t, csak annyit: Hiányzott! erre csak annyi válasz jött: Pedig nem is gondolt rám. Maga is hiányzott. A hiányát gondolatok nélkül is érzem, bennem van ébredéstől elalvásig és még talán álmomban is.
Szeretem, lehet, hogy nem lesz belőle soha több, de most ez van, nincs kedvem, sem erőm harcolni az érzés ellen, szimplán élvezni azt, amit ad, mindenféle hiányérzet nélkül, hogy nincs fény? De van Ő, mennyivel jobb a fényben egyedül, mint a sötétben egy olyan emberrel, aki olyat ad, amire vágyom? Nekem ez most elég, biztosan nem örökre, de most nagyon jó ez így... jobb, mint egyedül. Ha egyszer vége lesz ennek a viszonynak, akkor is hálás leszek azért, hogy megismertette és felismertette velem, hogy mire vágyom. Hogy maradéktalanul nem úgy történik minden, ahogy ideális volna, nem érdekel, neki köszönhetem, hogy megismertem önmagam, az igényeimet és a vágyaimat. Ő a bizalmasom.
Sajnos nem talál meg a számot youtube-on, hangfal nélkül meg nehéz, reggel ez a szám csendült fel a kocsi CD lejátszójában, annyira átéltem, átéreztem, úgyhogy most csak a szövege, ha este megtalálom, akkor jöhet a dallam is.
CRYSTAL
Annyit kérek, most hogy elszólít az út Annyit kérek, várj míg vissza térek.
Várlak téged bármily hosszú lesz az út Várlak téged nem kell ezt kérned.
Refr: Ha tőlem elválaszt most épp egy fél világ, nem bánom Ha százszor uj nap kél míg arcod újra látom Hisz annyi évet vártam rád, a távolság nem számít hát Én minden egyes pillanatban ott leszek veled, ha gondolsz rám.
Annyit kérek tartsd még ébren azt a szót Annyit kérek őrizzd meg mit érzek.
Várlak téged, őrzöm mindazt, ami volt Várlak téged míg benned élek.
A tegnapi nap is feszített ütemtervben alakult, délig meló, aztán shoppingolás pótapuval, gyerekek karácsonyi ajándékát soha nem hagyom utolsó pillantra, így most megvettem, az én gyerekeim ajándékát, tőlem, dédi1, dédi2, nagyszülő, nagynéni, szomszéd néni, plusz mivel tesóm rámhagyja mindig, ugyanezt a sorozatot visszafelé, fél 1-kor indultunk, fél 5-re értünk haza, ebből másfél óra volt az út... de szuperjó ajándékokat kapnak, ezért megéri, hogy begyűjtöm a zsét és én döntök, kitől mit...
Aztán haza, gyerekeket összeszedtük és máris indultunk munkamániás barátnőmhöz... Bécsig én vezettem meg vissza, Pestig már pótapu, ki voltam készülve, a sorozatos nem alvások, a rohangálás, nem vállaltam már a sötétben vezetést... alig láttam.
Jókislány voltam, 10-kor húztam a gyerkőcökkel aludni, pedig szívesen fennmaradtam volna, de esélyem sem volt, nem bírtam, hulla fáradt voltam.
Viszont ezáltal ma egész jól vagyok, már két heti anyagot feldolgoztam, karácsonykor nagy a hajtás a webshopomban, mostanában nem igazán volt rá időm, csak, amikor kikaptam az asszisztensemtől :)) de egész jól haladok, barátnőm sütöget a gyerekekkel, az apukája meg bébiszitteli őket egész nap... nagyon elégedett vagyok magammal. Itt is sokat vállaltam, de ez a túlhajtások hétvégéje, holnapra határidőm van, bevállaltam, bevallom, nehéz, de megcsinálom, képes vagyok rá :)
Szerető nőzik, valahogy most azt érzem, hogy ő szarabbul viseli, hogy nem velem van, mint én, ha nem így van is mindegy, most ezt érzem, emlékszem a szorongásra, mikor a pasimmal voltam, ahelyett, hogy vele és nagyon rossz érzés volt. Most nem kell más, idén biztosan nem, társkereső oldalakat hanyagolom....
NotC-nek és Szeretőnek is igaza van, nem vagyok már 20 éves és nem is bírok annyit, mint egy 20 éves, úgyhogy át kell kicsit alakítanom az életemet.
Legyenek az én privát igényeim is fontosak és sok minden ne legyen már annyira, mert nem bírok annyit, mint rég, 20-ig még nagy lesz a hajtás, utána meg a privát zsongás, de új évi fogadalomnak megteszi. Ez az év volt a megnyugvás éve, most pedig a megállapodás éve fog kezdődni 2010-ben új rendszert adok életünknek, legyen benne kontinuitás, következetesség, nyugalom és rendszer.
A tegnapi nap olyan, mint a mai, RÁZÓS, dehát, ez most így alakult.
Szóval tegnap természetesen elkéstünk a Mikulástól, a kiskrapekom ott feszített öltönyben és ő volt az első, aki a bábszínházasoknak asszisztált, hát büszke voltam, de nagyon, ez a pasi nem semmi. :)) Pótapával (meleg barátom) büszkén összenéztünk. A kiscsajom megint hozta a formáját, ő is akart szerepelni, amikor sor kerülhetett volna rá, nagyképű minidíva ránézett megvetően a bábszínházasra, nem gondolod? és elvonult jégcsapkirálylányka.
Mindegy, haza, ruha összerak, boltba a kis család, aztán anyámékhoz, úgy döntöttem meleg barátomat átkeresztelem pótapura, mert lényegesebb jellemzője, mint a melegség :)) Ez már vicces volt, megálltunk a trafiknál, beugrottam cigiért, beülök a kocsiba, pótapu rámnéz, Szivi, nekem nem vettél? Dehogynem :D, úgy viselkedünk, mint egy házaspár :))) Anyámék nagyon szeretik, gyerekek is... :)
Hazamentünk, csütörtök a körmös és pótapunál alvós nap :) Vodkáztunk, félrevonultam 40 percre Szeretővel beszélni, hétfőig már nem lesz alkalmunk... Addig Pótapu főzött a gyerkőcökkel :) Aztán vacsi, elmentem altatni, lejöttem, beszélgettünk még, na megint vodka :) dvd-ztünk, kiscsajom lejött az emeletről, megébredt, anya is bealudt fél 2 körül a tévé előtt, pótapa felvitte kismanót az ágyikóba és úgy szenderültem álomba. Reggel együtt keltünk, pótapa elindította a mosógépet, én összeraktam a gyerkőcöket, aztán elindultunk, ő vitte őket oviba, meg ő viszi a kocsit szerelőhöz is, ja és az építési vállalkozó is látta reggel, hogy együtt indulunk útnak... ezek után ki ne gondolná, hogy mi nem egy család vagyunk? :))
Szóval a kettősség, minden, ami Szeretőből hiányzik, megvan Pótapuba és vica-verza... Tehát a két pasi együtt tökéletes, nagyon.
Szerető hiányzik, hiányzom, ebben maradtunk, nőzik hétvégén, élvezi? Őszintén, nem hiszem, hogy kevesebbet járok a fejében, mint ő nekem...
A másik, regeltem egy társkeresőn, szerepjátszunk Szeretővel, szituáció, távol él a családjától a sikeres, ám elfoglalt férj, asszonyka pedig őrülten magányos. Nos tiltani másokat nem lehet, 2 óra alatt kép nélkül, őszinte szöveggel, "elhanyagolt asszony, blablabla'', szimpla paraméter megadással sikerült vagy 50 levelet kapnom. Végigolvastam őket, kettővel irogattam is, érdekes tapasztalat. A zöme a pasiknak egyedülálló, kedves, jóképű és nem buta. Érdekes, hogy az elvált nőt nem keresték, a férjezettnek viszont irogatnak... Csak nem az elhódítás, olyan nőt akarni, aki másnak is kell vagy mi... Nem is lényeg. Lehet, hogy csak frissebb a reg, nem tudom, nem is érdekes, felesleges minden ismerkedés.
Nagyon várom, hogy Szerető jöjjön, az ünnepek közötti remélem összejön, mondtam neki, hogy úgy képzeltem el, hogy Pest környékén keresek egy házikót egy éjszakára, remélem sikerül azt elintézni, amit pótapu mesélt, olyan házat keresek, ahol elbújhatunk a külvilág elöl, Pest környékén, viszek lágy zenét, gyertyákat és egy őrülten romantikus éjszakát fogunk együtt tölteni. Csodálatos lenne, remélem összejön. Ezeket az éjszakákat imádom... Épp tegnap beszéltük, hogy mennyi hasonlóan szép éjszakánk, légyottunk volt már...
Mérges vagyok, kapkodás, fordíts, csináld, ugorj, fuss, reggel szintúgy, a folyamatos civakodás, még nem, majd, még ezt a mesét és még írhatnám.
Na mindegy, körmös töszörög, ex férj esküszöm képtelen mindenre...
Én -Megyek körmöshöz, utána hívlak
Ő -Rendben.
Csörög a telefonom, a körmöm ragad...
Ő -Végeztél?
Én -Mondtam, amint végzek, hívlak.
Ő -Almás, nem ér rá az ügyintéző.
Én -Nem kell ügyintéző, amint végeztem, hívlak, gyere le.
Ő -Menjek le?
Én -Majd ha hívlak...
Ez még semmi, enni megint nem volt időm, vércukorszint megpadlózott, mire odaértem, remegtem, mint a kocsonya, normál esetben segít a kóla, már ha van nálam, hát most nem volt.
Siettem. Stop tábla, Wagon R előttem, ex-férj közben agymosást végez, fáradt vagyok és remegek. Sehol senki, Wagon R elindul, én is, boooooom, Wagon R megállt, öreg kiszáll. Rámnéz homályos tekintettel,
- Miért dudált?
Na, nyomdafestéket nem tűrő kifejezések ezrei szaladták át az agyamon, NEM DUDÁLTAM PAPA!
Mindegy, telszám csere, jövő héten, holnap szerelő, hisz indulnánk Bécsbe, Pestre, amerre csak lehet, fáradt vagyok és elég.
KAPITULÁLOK, szarok a világra, befekszem egy sötét szobába és csendben vagyok! EZT AKAROM!
Szerető: vegyek vissza az iramból, ez figyelmeztetés volt
Meleg barát: intézi a szerelőt, amíg dolgozom
Munkamániás barátnő: együttérez
Fél 5 meló vége, 5 Mikulás kezdete
Anya kész.
30 perc: érj el az óvodáig, öltöztesd át a gyerkőcöket ünneplőbe, menj meleg barátért és érj oda a helyszínre.
Mosolygok, megint. Megint van mire várni. 19 nap még. Furcsa dolgok ezek, épp erről beszéltünk meleg barátommal tegnap, előfordul, hogy a 19 nap szebb, mint maga a találkozás, mert addig van minek örülni, van mit remélni, a találkozás adott, nem több, nem kevesebb, mint ami realitás. Most úgy vagyok vele, hogy vele akarok aludni, az aktus valahogy nem érdekel, persze vonz meg minden, de a fizikai jelenlétének jobban örülök.
Őrült vagyok és furcsa és nem is akarok más lenni, mert ez vagyok ÉN!
Tudom, ez nem normális, dehát mi a normális? Minek kellene annak lennie?
Na mindegy, szóval visszaszámolok egyrészt, másrészt este vodkázok meleg barátommal és megnézzük együtt a Psota Irén: Roncsderby-t, bevallom, még nem láttam, de minden részletéről hallottam, tetszős :))
Meg amúgy is, ma megyünk a télapóhoz, holnap megyek meleg barátommal Jézuskát játszani, beszerezzük az ajándékokat, mint minden évben, én intézem mindenkinek... Mondjak valamit? Szeretem csinálni, az összes nagyszülő, dédi nevében én vásárolok már megcsináltam az ajándékozási mátrixot agyban, lassan papírra vetem és holnap ereszd el a hajamat :)
Remélem az ünnepek közötti találka is összejön, minden esetre elkezdem szervezni, meleg barátom ismer egy csodás helyet, a civilizációtól elzárva, ketten, tó körüli kis kunyhó, lágy zene, gyertyafény, miegymás, ennyit szeretnék, minden más képlékeny.
Felkavartam az állóvizet, nem tudatosan, így alakult, nem csak rajtam múlott, rajta is. Mi a véleményem? Harmónikus a viszonyunk, ezt ca. 15 szakítás után vicces hangoztatni, de az, persze, nincs közünk egymáshoz, könnyű így harmonizálni. Szabad vagyok mellette, mint a madár. Nem, nem pasizás miatt, ha valaha eljutottunk volna/arra a szintre, elég lett volna, nem vagyok megcsalós típus. Szeretem az életem, így, ahogy van. Együtt tudnék-e élni vele? Kétlem. Mással? Nem tudom. Most biztosan nem. Élvezem, hogy nem kell tekintettel lennem, kegyetlenül hangzik, de jó a csend körülöttem. Minden áldott este beszélgetünk, mikor elcsitult a csipet csapat, reggel ébreszt, nappal sms-ek, emailek, elég? 12 napra igen, csak ne volna ott az a fránya gyerektelen hétvége. Akkor nem. Azt kapom, amit kapni akarok, amikor kapom.
A visszavonulása cseppet sem zavar, ha szarul van és magányra vágyik, legyen magányos, ki lennék én, hogy megváltoztassam, hogy ráeröltessem. Nem mást keres, csak a magányt olykor, legyen, nem zavar.
A csodálat amellyel körülvesz, a nagybetűs NŐ, a tisztelet, amellyel illet, a tekintély és fölény, ahogy férfiasan reagál, amikor indulatos, főként a halvére, amellyel csitít és fékez. Tökéletes? Nem, ő is csak ember, csak számomra az.
A szenvedély, a vágy, amelyet irántam érez, magával ragadó, a csábítás, melynek átadja és megadja magát.
Megfonódott már egy ideje az elszakíthatatlan szál, tépjük, cibáljuk, ráncigáljuk, nem szakad. Egyszerű lenne, 6 órányi útra, mennyire egyszerű lehetne eltépni, ignorálni, nem gondolni rá. Nem megy. Meddig nem megy, nem tudom, míg ő vagy én vagy mindketten. Lassan valóban elhiszem, hogy utána is barátok leszünk.
Azt hittem ma jó napom lesz, így lehet tévedni, időben aludtam, Szerető ébresztett, szinte Szeretővel feküdtem, mégsem... le vagyok pusztulva, hulla fáradt vagyok, mintha elszállt volna minden energiám az éterben, ráadásul lobbanékony vagyok, ez is idegesít...
Szeretővel minden akaratom ellenére ott folytattuk, ahol abbahagytuk, bár terápiázom magam, egész jól megy, haladok a barátosodás és a realitáskivonás felé... Ettől függetlenül várom, hogy találkozzunk, bár ő sem kevésbé, mi a francért nincs mondjuk 1 órás távon belül, mennyivel egyszerűbb lenne minden...
Karácsonyi ajándékok esetében mindkét gyerkőcömnél döntésképtelen vagyok, sirály, mindkettőnek kinéztem két játékot és fogalmam sincs, melyiknek örülnének jobban...
Cégnél pedig rájöttem, hogy nem ide való vagyok, a főnök nem következetes, én pedig a hóbortosságát nem akarom tudni kezelni, a fizetés nem rossz, meló hullámzó, majd meglátjuk...
Szóval a happy a tegnapnak szól, akkor még az voltam, valszeg pénteken is az leszek, meg hétvégén, most nem, de ez is ELMÚLIK.
Ahhoz képest, hogy fertelmes éjszakám volt, egész jól vagyok, jól működik a munkaterápia.
Éjszaka megint rémálom gyötört, először remegve ültem le este 7-kor, megint egyszer enni nem volt időm napközben, hulla fáradt is voltam, túlhajszoltam magam egy hülye határidő miatt, de muszáj volt, este meleg barátommal voltam, átjött hozzánk, aztán altattam, aztán beszéltem Szeretővel, próbálom baráti szintre vinni a beszélgetéseinket, sokáig forgolódtam, elfeküdtem és átestem a holtponton, míg végre álom jött a szememre, reggel korán már megbeszélés volt, tudtam, hogy reggel időben kelni kell, na meg nem árt, ha agyilag is ott vagyok a megbeszélésen. Végülis ott voltam, külföldi kolléga kóstolgatott, de nem járt sikerrel, leszereltem, tudom, amit tudok, kíváncsi volt, mire vagyok képes, de képben vagyok :P
Barátnőmmel álmodtam, terhes szingli, állatkertben voltunk, de zárva volt, mi mégis ott voltunk, én mondtam, hogy nézzünk körbe, kiscsajom nem volt ott, csak kisfiam, bementünk és az állatok ki voltak engedve, míg megláttuk a tigrist, őrült félelem tört rám, felkaptam a kisfiamat és futottam, amennyire tudtam, megmenekültem, de terhes barátnőm bent maradt, rám pedig őrült lelkiismeretfurdalás tört, mert én mondtam, hogy menjünk be és felébredtem... szerintem az álom arra utal, hogy még mindig nem rendeztem le a rendelését, amit leadott... Esti terv, rendezem a rendelését :) és máris álommentesedek - remélhetőleg.
Pasizás jegelve, hangulatom sincs hozzá és időm sincs rá, másrészt pedig nem kell akkora jelentőséget szentelni a dolognak, ez mellékvágányon is futhat, úgy is megoldódhat... másrészt, élvezem, hogy heti 1x meleg barátomnál alszom, folyamatosan körülvesznek emberek, szorongok egy véglegestől, átmenet meg minek.
Jól érzem magam, adott meleg barátom, munkamániás barátnőm, telefonos tanácsadóm, Szeretőm és szexpartnerem, pont elég ennyi is. Telefonos tanácsadóm már így is berágott, mert tegnap is leráztam, dehát ott volt meleg barátom fizikailag, nem csak telefonon, evidens, hogy őt választom :) Este pedig szeretővel beszéltem, nem tanácsadóval, ahhoz volt kedvem. Szexpartnert megint nem keresem, meglátjuk, tartalékosnak jó, ő vállalta ezt a szerepet, akkor viselje hátrányait, kíváncsi vagyok, meddig bírja, hogy nem keres.
Elmélkedtem ezen kollegina barátnőmmel, azt mondja, az a jó kapcsolat, ahol jobban szeretnek, mint szeretsz...
Ezek a kételyek járják át a szürkeállományomat...
Mary_N is elgondolkodtatott (bocsi, idézek):
Hetekig, sőt hónapokig a fellegekben jártam, az egész világ csodásnak tűnt, és az a srác a legcsodálatosabbnak benne. Végre ráleltem, pontosan arra, amire vágytam! Minden együtt töltött perc gyönyörű volt - mert annak akartam látni. Mint ahogy - utólag kiderült - ő is csak attól volt csodás, hogy annak akartam látni. A rózsaszín felhők oszladozásával ugyanis rájöttem, lassan, de fájdalmasan, hogy mindazok a szépséges tulajdonságok, amelyeket benne látni véltem, csak a saját fantáziám szüleményei. Összetört az álomból épített légvár, és én ott álltam idegbajosan, fájó szívvel...
Tehát megéri?
Szeretőn gondolkodtam, lassacskán jövök rá, hogy nem Isten, messze nem tökéletes és fogalmam sincs, hogy tudtam volna-e a hibáival élni, kételkedek, Mary_N pedig fentiekkel megerősített...
Aztán beszélgettünk munkamániás barátnőmmel, tehát én voltam az A verzió, aki megelégedett a szeretettel, az élhetőséggel, szimptáiával és tisztelettel, mármint a férjemnél, mert lángoló szerelem részemről sosem volt, részéről igen...
Megérte? Van két gyönyörű gyermekem és ha a sors nem szól közbe, örökre együtt maradunk, ha mélyen a szívembe nézek, igen, megérte...
Munkamániás barátnőm a B verzió, nem vállalt kompromisszumot, hitt a nagy lángolásban, ugyan 2 éve megjött a nagy lángolás, 1 évig csodás volt, aztán mégsem lett belőle semmi.
Megérte? Bizonytalan, erre várt, talán jön is még ilyen, de lehet, már ő is beérné őrlánggal...
Meleg barátom szerint a lángoló szerelem átok, de érdemes élni, ha a szerelem magasságait és mélységeit nem tudjuk átérezni?
Jobb egy nyugodt középút vagy kell a lángoló rizikó??
na meg olyat teszek, amit nem kellett volna :)) szortírozom a gyerkőcök játékait, hogy újra élvezhető legyen a játék - 4 óra után nagyobb a kupi, mint mielőtt beléptem a szobába :))
A gondolkodás konklúziója pedig úgyis virtuálisan megörökítetté válik, amint tudom, mire jutottam...
Elég rövid a poszt? :D
Ja és nosztalgiázok, tegnap hallottam ezt a számot, de imádtam réges régen... ez nem üzenet, ez szimpla nosztalgia :)
Csak, mert nem a rövid posztokról vagyok híres és a 6 órás szortírozás közben volt időm gondolkodni.
Konklúzió:
Sok mindent kell helyre tennem magamban:
ad1, a hanyagság, ami mostanában úrrá lett rajtam, nem megengedhető, sem anyagilag, sem morálisan ÉN nem tudom elfogadni, hogy ilyen vagyok, tehát segítséget nyújtok magamnak és megértő leszek magammal szemben, listát írok a teendőkről és hagyok elég időt arra, mondjuk dupla annyit, mint rég, hogy véghez vigyem. Nem helyezem magam nyomás alá, mert megint szorongani fogok.
ad2, gyerekek, több törődés, tudom, törődök velük, de akkor is, nem vagyok képes gyerekként kezelni őket, én ilyen vagyok, ilyen voltam velük rég is, minden esetre ma leültem velük, némi fondorlatossággal rájöttem, előbb fürdés aztán játékkal többre megyek, mint fordítva, kevesebb a cirkusz és így lett, jót kockáztunk tusolás után... többet kell gondolkodnom az apró trükkökön, így kevesebb a cirkusz és a fegyelmezés.
ad3, ex-férj, ma beszélgettem vele, megint róttam néhány városkört, hogy a gyerekeket mentesítsem anya könnyeitől, úgy néz ki, hogy megvan a diagnózis, nagyon szenved és lelkileg instabil, pedig nehéz évek várnak rá, türelemre intettem és akaraterőt próbáltam nyomatékosan belényomni, úgy beszéltünk, mint rég, attól félek, mellette kell állnom, mert egyedül nem képes végigcsinálni, attól még jobban félek, hogy én sem... Nos a lelkitársas barátnőjét dobta, merthogy 70 %-ban csak önmagával foglalkozik... erre csak annyit mondtam, te mindvégig 100 %-ban csak magaddal foglalkoztál, ahogy most is... A legszomorúbb, hogy nem rendítette meg a felismerés, szerintem tudja... Erősnek kell lennem és lábra kell állítanom, mert másnak nem érdeke, nekem meg a gyerekek miatt igen.
ad4, tegnap este elmentem szórakozni a barátnőmmel, mennyire vagyok nyitott, pont tavasszal mondtam neki, hogy míg összefont karral morcosan ülsz, esélyed sincs új ismeretségeket kötni, most már magamon röhögtem, annyira írtóztam a tömegtől, hogy a valószínűleg 2-3 méterre tőlem álló unokatesómat sem vettem észre, elneveztem romlott húsboltnak, ez az egymás nyilvánvaló méregetése nem nekem való... szórakozóhely stornó
ad5, tegnap délután itt volt szexpartner (nem keverendő Szeretővel!!), használom, gyengédségre volt szükségem, tőle pedig megkapom, nagyon odavan értem, csodál, imád, még mindig jól néz ki, mutatta, hogy fogyott, bár nem értem, minek, bújik, masszíroz, csókol, símogat, tudom, hogy többet szeretne, de elég egyértelműen a tudtára adtam, hogy ilyenről szó sem lehet, ő pedig elfogadta és igazából csak azon volt felháborodva, hogy 15 percet adtam neki, hogy ideérjen és 2 órát, hogy maradjon :) de hát így járt, ha nem jön, hát nem... megint előhozta a kávézós témát, de mondtam neki, mi nem ismerjük egymást a való világban, ne eröltessen olyan dolgokat, amik nincsenek, furcsa volt, de jól esett...
ad6, eszembe jutott a legutóbbi exem, annyi mindent úgy csinált, amire vágytam, csak soha senki nem méltatott arra, hogy figyeljen rám, apróságok ugyan, egy apró szál virág, vagy épp a házimunka, vacsi csinálás, séta kéz-a-kézben vagy épp hülyeségből felkapott és a vállára dobott, úgy vitt arrébb, a szeretet aprócska jelei, számomra pont az apróságok jelentik a világot, el kell fogadnom, hogy változtam, nem szerettem kevésbé, mint a férjemet, a szeretet megvolt, csak nem lángoló szerelem, a hibáit el is fogadhattam volna, ahogy annó a férjemnél tettem, mert benne kevesebb hibák voltak, csak az én tolerancia szintem változott, szerelemre vágyok.
ad7, Szerető, az aprócska nem releváns elhallgatás, hiába jelentéktelen, számomra nem fontos az elhallgatás tárgya, csak érthetetlen és bizalmatlanná tesz a továbbiakban, hisz ha olyat hazudunk, ami a másik számára fontos, akkor annak oka van, ennek nem volt, bánt, hisz én mindvégig őszinte voltam hozzá, azt hiszem lassan el kell fogadnom, hogy nem mindenki olyan, mint én, hogy valóban naív vagyok, ha azt hiszem, az ember jók...
ad8, el kell fogadnom, hogy én szeretek adni, próbáltam nem, de nem megy, szeretek másokon segíteni, engem ez boldoggá tesz, lehet, hogy a zsúfolt életembe nehezen fér bele, de szeretem csinálni, az vagyok én, ahogy a diszkós haveromnak felajánlottam, ha megint a vonatállomáson éjszakázna, csörgessen meg, inkább aludjon a nappalimban, a másik haveromnak a lakásigényléses papírjait töltöm ki, unokatesómnak a cégét rendezem, az exemnek a lelkét és még naphosszat írhatnám, én jobban szeretek adni, mint kapni...
ad9, sok a kérdőjel még bennem, időt kell hagynom magamnak és meg kell találnom azt az egyensúlyt, mivel a felismerések sok esetben könnyfakasztóak, bántóak, hogy épp annyit gondolkodjak, ami nem taszít még letargiába, mégse dugjam homokba a fejem és elinduljak a helyes úton... gondolkodás -takarítás, gondolkodás előli menekülés - munkaterápia.
ad10, le kell vedlenem a mártír szerepét, igenis be kell iktatnom önző, magamnak jóleső programokat a 12 anyás napba is, ha szükségem van rá, hogy megleljem a lelki egyensúlyom, nem rendelhetem magam a kötelesség és a gyerekek alá teljesen.
Azt hiszem ma ennyire jutottam.
Azóta telefonos tanácsadóm naponta hív, jókat beszélgetünk, méltatlankodott, hogy nem értem rá a hétvégén, a gyerekmentes hétvégéim pörgősek, nem érek rá telefonálni, én meg őt nem értem, de nem is akarom megérteni, mit szeretne tőlem, elbeszélgetünk, mert jól esik és ennyi.
és megint Szűcs Juditot dúdorászok: Jobb ami lesz, mint ami volt, soha nem csalódok már, tudom vár rám valahol, aki majd szíven talál....
Hiszek benne, hogy addig, míg nem rendeztem a dolgaimat, nincs kész a házam és nem nyugodott le a lelkem, nem is fog jönni az a valaki. Most nem ennek van itt az ideje...
Felhívott tegnap délután telefonos tanácsadóm, méltatlankodott, hogy hanyagolom, leráztam, nem volt hozzá hangulatom, visszahívtam volna, de rabszolga hajcsár asszisztensem felhívott, hogy nem igazán foglalkoztam a másodállásommal a héten, úgyhogy dobjam már magam gép elé és hát mi mást tehet egy szófogadó főnök, megtettem :)
Este beszélgettünk inkább barátilag Szeretővel, az én életemről, meg az övéről, a beszélgetés elején színt vallott, azt hittem elárulja, hogy hullát rejteget a szekrénybe, de inkább egy számomra full jelentéktelen dologról számolt be, hogy hát nem hazudott, inkább elhallgatta életének ezt a részét, én meg csak odadobtam, ami az interneten fellelhető információ, arról tudok, úgyhogy ezt már rég tudtam, csak számomra nem bírt jelentősséggel, hogy megemlítsem. Azt hiszem barátok lettünk, nagyon objektív voltam tegnap...
Ma meg arra ébredtem, hogy a homlokomtól a tarkómig fáj a fejem, azt hittem megpusztulok, úgyhogy begyógyszereztem magam, befeküdtem a kádba és relaxálással indítottam a napot.
Felhívtam meleg barátomat, nem vette fel, kíváncsi vagyok, esti program hogy alakul, ha már a színházi előadás elmarad.
Aztán felhívtam körmös barátnőmet, hogy az hogy tud nyávogni, na jó, kicsit megsértettem múlt héten, beszélgettem a körmössel a barátokról és én csak kettőt említettem, a munkamániás barátnőmet meg a meleg barátomat, körmös barátnőm meg ott ült velem szemben, na de nekem a barátság nem pótcselekvés, valami sokkal mélyebb, tisztább dolog... ha bepasizik, felém sem néz, csak ha szingli, mint most is... mit siránkozott, hogy a masszőre sem ér rá, meg a színház is elmarad, neki mennyire nincs szerencséje, oh my god... ezek annyira jelentéktelen dolgok az életben, nincs színház, lesz máskor, ha ilyenek letargiába döntenének, asszem sosem jönnék fel a mélyből... na de természetesen csak olyan program jöhet szóba, ami neki is megfelel, bedobtam, menjünk wellnessezni meg vacsizni, mivel gyógyszerrel indítottam a napot, nem fogok inni, nem is vágyok ezáltal koktélozós helyre, hát ő pedig oda szeretne, meg moziba, hát akkor menj :) na de hát wellnessezni nem tud, mert ki van vasalva a haja, na és? az enyém is, van hajgumi, ha meg behullámosodik, akkor hullámos és kész, vacsorázni sem megy, mert fogyókúrázik, hát akkor maradj otthon... na meg össze szedett még régen egy 15össel fiatalabb srácot, most kicsit nyersen fogalmazok, de ez az igazság, alulméretezett a srác, a teljesítménye sem kimagasló, meg nője is van, dehát este meglátogatja és megdugja, talán, ez jobb programnak ígérkezik, ezen meg majd rosszul lettem, tegnap azért nem jött a srác, mert meg kellett dugnia a nőjét, hozzám meg csak úgy jöjjön, ha aznap nem dugott... még a hideg is rázott, inkább szedne fel egy one night stand-et, ott még esélye is van rá, hogy jó lesz :)
Aztán felhívtam kollegina barátnőmet, a szeretőset, épp parkettáztak szeretővel meg tesójával, na, őt előbb rá tudom venni valamire, természetesen nem veszem zokon, ha mégis jelentkezik szeretője, ha vele akar lenni, de a csajt csípem, majd este telefonál, ráér-e vagy sem, mástnem megint kialszom magam... :)
Most pedig nekiállok dolgozni, mert pénzből élek :)
És nagyon várom a jövő hétvégét, munkamániás barátnőmnél töltjük, jön meleg barátom is, meg a gyerkőcök... biztos szuper lesz :) sütünk mézes sütit, meg megnézzük a fővárosi adventet, tegnap vagány sérót kaptak a gyerkőceim, kiscsajomnak csak a frufruja lett divatos, kisfiam viszont megszabadult haja 75 %-ától, kis oroszlánom, milyen büszkén nézett tükörbe, megzabálom ezt a két mazsolát :) Kiscsibém meg megint ordított, mint a sakál, mikor otthagytam az apjánál :'( Bár tenne ez az idióta már valamit, amiért szívesen menne, erősen gondolkodom, hogy beszűntetem az apás hétvégéket, kiscsajom nem bírja megszokni...
