Unatkozom és fáradt vagyok és baromi messze fél 5, a munkakedvem meg a béka segge alatt... Ráadásul borús altató időnk van ma és még a sok picsogó anyukával is jópofizhatok az oviban anyák napja alkalmából, szal tele a hócipőm...
Valaki valami szórakoztatót tudna ajánlani?
/Talán eddigi pályafutásom legrövidebb posztja és még interaktivitásra is sarkall :D azanyját :D/
Túl vagyunk a temetésen, Pótapa reggel elnézést kért és megkért, keltsem fel, ha indulni kell... alapban megcsúsztunk, gyerkőcöknek hajat mostam, aztán magamnak is, valahogy gyomoridegem volt az egésztől, gyűlölöm a temetéseket, de hát ki szereti...
Idegesítő, hogy pap temette, ateista volt a végletekig, most meg ott nyomja a sódert a pap...
Arra eszméltem, hogy a tizedét sem ismerem a rokonainak... furcsa volt...
A szentmise alatt azon gondolkodtam, mikor szorongatta Pótapu a kezemet, körbenéztem és egy házaspár sem tette ezt a társával, hogy dolgozzák fel a körülöttem élők ezt a kettősséget és mit gondolnak rólam az emberek... hisz két pasival látnak flangálni, mindkettővel kézen fogva, párként megjelenve - Pótapu röhögött, annyit mondott, mit gondolnának... hogy egy oltári nagy ribanc vagy és valóban... mi mást gondolhatnának...
én valóban egy furcsa és tökéletlen nő vagyok... sok ember számára érthetetlen az, amit teszek és életemben először érzem azt, hogy nem akarok provokálni, fogadjanak el olyannak, amilyen vagyok.... mert ez vagyok én... öregszem? vagy lenyugszom? nem is tudom, kicsit megijedtem...
Kiakasztó volt, amint vége volt a gyászmisének sms-t kaptam Banditától, lekapcsolták a német rendőrök, lejárt a jogsija, először nem is vettem az adást, aztán meg teljesen kikészültem tőle, felhívtam, dühös volt és csalódott, én meg nekiestem, nem durván, de nem bírtam vígasztalni, magam is csalódtam benne... a fenébe is, de tényleg...
Megint egy hét nélküle, valahogy, amióta együtt vagyunk halmozódnak a katasztrófák, nála is és nálam is, egyszerűen nem is értem... remélem ez nem kettőnk ómenje és egyszer túlleszünk ezen az egészen...
Csak egy kis boldogságot akarok, ez akkora kérés?? Magányos vagyok és egyedül érzem magam...
Megyek, Pótapa bemutat pár ismerősének, laza koktélozás erejéig, fáradt vagyok, csak annyira frusztrált is, muszáj kimozdulnom...
Feszültség alatt álló berendezés előbb utóbb robbanik, ezzel én is így vagyok...
Tegnap beszéltem a bankossal, mákja, hogy nem előttem állt, amúgy is fáradt voltam, nagyon, baromi sok melóm volt még és még ő froclizik velem... hát cica, rossz lóra tettél... a frusztrált fáradtságomat megkapta...
Elég durván el kezdett idegesíteni, hogy a gép nem bírja hirtelen a gépelési sebességemet követni és a programváltásaimat szintúgy, erre beszól apám, a géped legalább lefagy, ha fáradt... és?? most mit kellett volna tennem? na mindegy...
Este fél 10-ig nyomtam, nem rajtam múlott, 11-re végeztem volna is, ha nincs szerver fagyás és hozzáférek a programhoz, de így nem lett volna értelme és érdekes mód 36 óra nem alvás után nem voltam képes elaludni... egy darabig forgolódtam, érdekes...
Reggel viszont robbantam, elaludtam, a kölykök szivóztak, elkéstem munkából és eltűnt a tegnapi melóm, sikítófrászt tudtam volna kapni, csak töredéke bukott ki belőlem, lesütött fejjel iparkodtak ezekután...
Az anyagot hideg fejjel megkerestem a tempjeim között, meglett és 13 perccel határidő előtt le is adtam, némi eufória jár a napnak...
Gondolkodtam rajta, hogy felhívom Banditát, de ebben az állapotban jobban járunk mindketten, ha nem beszélünk...
A hétvégét majdnem elintéztem, de általa meghiúsul, fogalmam sincs, hogy bánom-e vagy sem... Fáradt vagyok és semmi kedvem most utazgatni...
Viszont szívesen ülnék repcsire és utaznék el csak pár napra... 3 nap elég lenne, távol mindentől, ma azt hiszem beiktatok egy sétát, gyerkőcök is jöhetnek bringával, ki kell szellőztetnem a fejemet, mert az utóbbi pár napban rákötöttem az ülőgarnitúrára...
Jól kiszúrtam magammal, negyed 7-re végeztem úgy, hogy maradt egy pont, aminél összefolytak már a betűk a szemem előtt, így 9-re végeztem... sikítani tudnék a fáradtságtól...
hogy ne érezzem túl jól magamat a cégnél is bolondok háza van...
és hajnali négykor úgy elkezdett szúrni a bal oldalam, ha nagy levegőt veszek, össze tudnák esni...
hogy tovább fokozzuk az örömöket, a csütörtöki leadandót módosították szerdára, tehát ma éjjel sem alszom túl sokat, ha eljutok az alvási fázisig...
este még msn-eztem kicsit Banditával és leírtam, amit gondolok, hogy irtó módon zavar, hogy nem beszélünk és nem ismerjük egymást igazán, nem vette rossz néven, jó fej volt... irogattunk lényegi dolgokról, felhoztam a bébi témát is, azt mondta, nem a gyerek a lényeg, engem szeret, na, ettől meghatódtam, de azért írta azt is, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy rábeszéljen, de ezért nem hagyna el soha...
Rohanok tovább-tovább...
Ebéd munkamániás barátnővel... legalább valami, aminek örülhetek :) nem mindig csak a kötelesség...
Néha az ember rosszul mérlegel, én meg még dolgozom... szivó és már csak azért is mérges vagyok magamra, mert ezt megtehettem volna máskor is és még a harmada hátravan, tehát munkába menetig nem is biztos, hogy végzek...
C'est la vie avagy ilyen az ostoba workaholic nők élete... karikás lesz a szemem ma, az tuti...
Gondolatok sokasága cikázik újra és újra és újra...
beszéljek magammal, végre, őszintén?
nem!
lusta voltam, iszom keserű levét és éjjel a gép előtt rostokolok - idegesség - határidő...
jótündér - ostoba - vágy - vágyakozás - hallgatás - hallgatóság - kételyek - ész - szív - vágy - már megint vágy - gondolatok ...
Y út vagy felfordított Y út? vajon melyik? minek és miért?
szkeptikusság magammal szemben legfőképp - logika - logikátlanság - megértés - értetlenkedés
nem megy az őszinteség, senkivel, még magammal sem, miért?? mert NEM LÁTOM ÁT!
mit? magamat.
nem mondok semmit, nem írom le, még áthúzva sem, pofon. magamtól magamnak...
távolodás, fixálás! örülés??
bonyolítás - kényszer - kényszerhelyzet - kihasználtság - kihasználás - kényszerítés - öntudatlan - tudat alatti MIÉRT?
lélekápolás - sajnálás - figyelemfelhívás - barátkozás - kapcsolat.
szerelmes hétvégézés - szenvedélyes hétvégézés KONTRA?
kész vagyok. munka. kell. muszáj. kötelességtudat. gondolat forgatag. hívás fogadás. majd újra hívás fogadás várás.
Ostoba! De nem ribanc, ez más, csak tudnám mi és miért? Ugye tudni fogom...
Nem beszélünk róla, magunkkal sem, pótapával, munkamániás barátnővel és testvérekkel sem. Boldog vagyok, megtaláltam - ugye?
Sms egytől a sok közül: Úgy sajnálom, hogy nem veszel rólam tudomást, de az a lényeg, hogy most boldog vagy, vagy csak ezt mondod, de ha sokáig mondod, el is fogod hinni, de igazából mindegy, az eredmény a lényeg...
Válasz: Nincs, minek?? és újra teperni fog, mert nincs válasz... ridegség
Igen, el fogom hinni!
Pszt. nem mondtam semmit, nem történt semmi, jól vagyok... még... talán... kicsit...
Kikészültem, sok volt a meló, ma 2 sorig jutottam az 59 oldalból :)) de ennyi kell...
Pótapáztam az éjjel, nagyon jól alakult az esténk, laza volt, délután elcsaltam vásárolni, nem volt kedvem egyedül elmenni, ő pedig készséggel elkísért, sőt édesem meg is főzött helyettem, hogy nekem ma már ne kelljen...
Vörösboroztunk, ott röhögött, mikor mondtam, hogy látja-e, hogy a körmöm színe megy a borhoz :D
Telefonáltunk Banditával, msn-eztünk is, estére lenyugodtam, Pótapa hiányzott már, rég dumáltunk, aztán éjfél körül bealudtam... 5-kor ébredtem a nappaliban, felhúztam a másik hálóba, annyira horkolt Pótapu, nem bírtam odahömbölögni mellé :):):)
Reggel Pótapával filmet néztünk, valahogy nem vitt rá a lélek, hogy nekiálljak dolgozni...
Délben hazahoztam a kaját, aztán befeküdtem a kádba, imádok fürödni, pihentem, jól voltam előtte is, utána még jobban, megmostam a hajamat, rég nem vasaltam ki, most kedvem támadt...
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszem magamnak, ma pedig megint az a napom van, amikor törődj magaddal akciót indítok, kifejezetten élveztem tincsenként simítani a hajam, ráadásul azt is élvezem piszkosul, hogy így vagy 10 centivel hosszabb a hajam, mint göndören...
Mindjárt húzok szépségeimért az apjukhoz, aztán lassan készülhetek színházba, imádok színházba járni, maga a feeling, mindegy, milyen a darab...
Jól esett, hogy végül kvázi félig élőben is elfogadta Pótapát Bandita, ez nem opció, döbbenettel hallgattam, hogy a kétgyerekes csaj kvázi elhagyta, amikor bepasizott, mert a pasinak nem volt szimpi a meleg barát... hát velem ez soha nem fordulhat elő, ő a családom, mellettem állt jóban-rosszban, soha nem hagynám el...
Remélem Pótapu itthon lesz holnap, szívesen bemutatnám egymásnak őket élőben...
Ma a boldogságmámor kerget, már megint hullámzok... remélem most az ív fent marad és a fellegekben maradok, nagggyon remélem...
Holnap jön Bandita és nem kell mégsem sietnie hétfőn, azt viszont sajnálom, hogy túl sokat nem lehetünk kettesben... Ja és egy hónaposak lettünk :))
Vettem 6 zacskó vaniliás karikát, imádja, nekem is a kedvenc nasim, meg vettem tányérakat, mert egy 4-es szériát összeszedni nála lehetetlenség :)
Úgyhogy most jól vagyok, nagyon...
És nem arról van szó, hogy nem fontos Bandita, Valaki ezt félreértette, nem akarom magam megjátszani, van, mikor nem bírok senkit elviselni, tudja, ki vagyok, az ezerarcú csaj, akiben nincs tulajdonság, ami néha fel ne bukkanna belőle... Szélvész hercegnő... és igazából Banditának tetszik, tegnap egy kisebb harcba keveredtünk, én épp robbanás közeli állapotban voltam, ő pedig húúúúzott, én meg nem hagytam magam, de ezen nem lepődött meg, de férfi lévén helyre rakott, azt hiszem, mindketten élvezzük ezeket a kis játékokat... ha mindenben osztaná a véleményemet, már rég nem lenne képben :) Csak kicsit félek, mert nem ismerem, de valahogy így is jó, mert majd megismerem :))
Ja és szeretnék elmenni Lady Gaga koncertre, naggggyon.... májusban Berlinbe vagy Hamburgba... a barátaimmal...
Ja és megint feltámadt bennem a vágy, hogy csajjal is kipróbáljam... ezzel nem merek előállni Banditánál :DD majd talán egyszer...
Érezd jól magad a hétvégére, felhívott a cégem bankja, hogy miért is szüntettem meg a bankszámlámat. Mondom téves hívás, nem szüntettem meg, hát pedig megszűnt...
Felhívtam az ügyfélreferenst mondom helló, mi van a számlánkkal?? Hát volt március 1-én -650,- Ft-os egyenlegetek, aztán ráment a 7.700 forintos inkasszó díj és azzal a mozdulattal kiértesítettek - az exem címére - és megszűntettük a bankszámlát.
Hát mondom vicces, lépjünk tovább, mit tehetek ez ellen? Helyezz el 100.000,- Ft óvadékot a számlátokra és akkor újrakaktiváljuk a számlátokat... Mondom most viccelsz velem?? Nem, sajnos csak ez a szitu...
Meg kellene villám géza módjára keresni a cégpapírokat, amik szerintem a család bármely tagjánál lehetnek, ha meg nálam, az egy napos keresgélés a 4 költözés után, cigányélet sirály...
Bandita is felhívott, berágott kicsit, hogy egész nap 1 sms jött tőlem, mondtam, túl vagyok terhelve, sok volt a meló... tényleg szar a hangom, magam is tudom, ki vagyok kicsit... nos neki hétfőn meló... úgyhogy vasárnap este jövök, hétfőn reggel megyek, azt hiszem megbántódott, hogy csak röhögtem, hogy ez a mi formánk, de nem tehettem másképp, mikor túllépem a tűrési küszöbömet, már csak röhögni tudok... közöltem vele, akkor majd 17-én és mérgelődött, hogy ilyen lazán veszem, hogy 2 hétig nem látjuk egymást röpke pár órán kívül, de most mit tegyek, nem megyek le jövő hétvégén a gyerekekkel fél napra, fáradt vagyok és sok a meló... mert még megdobtak még egy melóval a keddre kellőn kívül, özönlik a meló, nekem meg nincs számlaszámom, amire fizethetnek, hát a röhögőgörcs kerülget...
A kiscsajom meg cirkuszol, hogy mennie kell az apjához, én meg nem bánom, bevallom, fáradt vagyok, anyám csillapodjon, mert felrobbanok, ha tovább bunkózik, túl instabil vagyok most ehhez, asszem átvonulok pótapához pihizni... ja pihizni rossebbeket, csendben és nyugalomban dolgozni...
A színházjegyünk meg holnapra szól, ahhoz képest, hogy én ma akartam menni, mert ma érek rá, felhívtam a színházat, jegycserére nincs lehetőség... sirály?
Lesz ez még rosszabb??
Lakásra jelentkező mínuszban, jövő héten intéznem kellene hirdetéseket, mert hát ex nem finanszíroz ilyen dolgokat...
Most felmondani??? Asszem visszavonulok ki egy erdő szélére, magam ültetek répát, retket, és primitív módon áram és gáz nélkül élnék egyszerű életet, erre vágynék. kész.
Mi van velem???
Nem értem magamat, pillanatnyilag kicsit sem, egyszerűen egy óriási kérdőjel van a fejemben...
Nem érzek késztetést, mint a héten eddig mindig, hogy jelentkezzek Szeretőnél, nem... tegnap még igen, ma már nem...
Viszont arra sem érzek késztetést, hogy Banditával beszéljek, tudom, hogy fent van msn-en, én mégsem megyek fel... reggel küldött sms-t, válaszoltam, teljesen be van zsongva, hogy vasárnap találkozunk, én most annyira nem...
Ingerszegény vagyok, nem hoz az ég adta világon semmi lázba, az esti színház sem, senki sem... csak nézek és vagyok...
Még a szexshop hírlevele sem érint meg, pedig be kellene már szereznem egy bilincset... jajj, ma még a szex sem érdekel... Miután jártam Jetinél, Vagyoknál és Helennél ezt visszavonom, max. annyit írhatok, ma még szex sem lesz, pedig ezek után sorjában valósítanám meg a leírtakat - (remegés)
Ilyenkor nem bánom, hogy nem élek együttélős párkapcsolatban, úgy gondolom ez változni fog, ha kipihentebb és életvidámabb leszek, de most nem vagyok az, fáradt vagyok és kimerült, ha valaki itt zsizsegne körülöttem, megőrülnék és megbántanám, mert nem bírnám elviselni...
Banditával este még irogattunk, hogy most ő annyira szeretne bújni, kerek perec leírtam, ha most itt lennél és bújnál, felrobbanék, ha nem hagynál dolgozni, határidős melónál messziről kerülj el, kérlek, mert rossz vége lesz, lobbanékony vagyok és nyomás alatt könnyedén robbanok, tegnap pedig 12 órán keresztül vitt a stressz...
Remélem vasárnapra kicsit magamhoz térek, mert megismeri az ezer arcú nő következő arcát, pedig nem érdemli meg...
úgyhogy most szeparálódok a külvilágtól és magammal vagyok, mert jó egymagammal lenni... és az ég adta világon semmit sem érezni, csak vegetálni...
Ezen gondolkodtam reggel. Hajnali fél 1-re végeztem a melóval, ráadásul küldtek még, már rég nem volt harmad melóm, nem mondom, hogy nem éri meg, de hulla fáradt vagyok...
Hogy kapzsi volnék? Igazából kicsit, talán, de inkább az elkötelezettség, a lojalitás és az adott szó, illetve, ha visszamondok egy melót, ki tudja, hogy lesz-e még és mivel egyedülálló vagyok, szeretek több lábon állni, nem szeretnék felborulni, ha az egyik lábamat kirúgják...
Tavaly a három lábból az egyik megcsonkult, kettő pedig élből eliminálódott, nos akkor mégiscsak igazam van, de elfáradtam, nem kicsit, nagyon kimerültem...
A hétvégém pedig újra pörgős lesz, este, ha minden igaz, színház - drága Pótapának sikerült holnapra jegyet venni, férfiak, ahhh :), ma érek rá, holnapra hazahalászom a gyerkőceimet, mert a húsvét anyáé, apáéknak meg úgyis csak terhet jelentenek...
Színház után lightos koktélozás a terv, aztán pihi, mert így is k.o. vagyok, holnap délelőtt konyhaszolgálatos vagyok otthon :) anyu szépítkezik... épp a múltkor dícsértem, hogy túljutott a kibírhatatlanságon, hát mikor is törne rá újra, ha nem akkor, mikor szabin vagyok... egész jól kezelem, nem szóltunk egymáshoz, hugi lécelt, apámmal meg ment a gyilok... Nem tudom mitől kattanik be, de ilyenkor elviselhetetlen, bántó és sértő és nincs igaza...
Holnap délután már jönnek haza a gyerkőcök, mert én így szeretném, tojás festés következik papával, játék és szundi.
Vasárnap reggel össznépi gyülekezés nagybátyjáméknál, élő nyúl tekintés, gagyi csoki szedés, délelőtt meg megjön anya nyuszija, csajomnak futókerékpár, nagyfiamnak pókemberes bicikli formájában :) Nagggyon várják már...
Össznépi kajálás tesómékkal, aztán késő délután megjön az én Nyuszim is Bandita formájában :) A héten nem nagyon volt időnk egymásra, a munka baromi sok volt, ki is készültem, ő is pörgött rendesen, néha-néha egy-egy sms, de ennyi... Mire jön, szombat éjjel be akarom fejezni a másik melót, nem akarok akkor dolgozni, mikor itt lesz...
Aztán a hétfőtől megint egyszer hánynom kell, először is kell szereznem nagyfiamnak valakit, aki cipeli locsolni, másodszor bájologhatok a hajbüdösítőkkel és Banditával sem tudok foglalkozni... gondolom ő ebéd után koccol, bár még nem beszéltünk róla... aztán hosszú szünet következik, jövő hétvégén szombat délután már nem érdemes útnak indulni a csemetéimmel, a temetés után, így a jövő hétvégét otthon töltjük, vagy max. Pótapánál...
Szerető pedig a szimpla szórakozást kereste, mint eddig, ha ezt első körben kimondta volna, néhány kört megspóroltunk volna... nem tudom miért nem lehet kimondani, amit gondolunk, a nyűglődés bántóbb... én kimondtam, ő pedig hallgatott, mint a sír, dehát hallgatás beleegyezés... ő volt a józanabb, de a végeredmény számít, nemde? no mindegy, egyedül vagyok ma a cégnél, itt is elég nagy a hajtás, de legalább a telefon nem szól, néma csend és hulla szag...
Fáradt vagyok és nagyon nyűgös... és alig értem a héten a Csibéimre rá, utálom és hiányoznak és amúgy is... normális életet akarok végre... na de mi a normális és hány éves a kapitány?
Itthon vagyok szabadságon, várom még az egyeztetendő anyagot a harmad melómhoz, hogy le tudjam zárni, addig is másod melózok, csak, hogy ne unatkozzak...
Kicsit agyalok még, de már nem nagyon...
Hinni vagy nem hinni, naívan vagy szkeptikusan látni ezt az incidenst, na ez az, amit nem tudok eldönteni...
Éjjel durván elküldtem még sms-ben Szeretőt melegebb éghajlatra, ne mártírkodjon már, hogy ő félreáll, sosem tudná azt megadni, amit Bandita, stb.
Miért nem lehet felvállalni, nyíltan, jó lett volna, ha bevallja, "Bébi, azért kerestem meg, mert úgy gondoltam egyedül van és folytathatjuk egy laza kapcsolat formájában a viszonyunkat, míg nem talál az egyikünk jobbat..." úgy gondolom, ez az igazság, de ezt sosem fogom hallani...
Jajj, de a rózsaszín ostoba énem még glóriát is emel a feje fölé, mikor olvassa azt, amit valóban ír: "Őszintén sajnálom, hogy megbántottam. Azt hittem, jól döntök, ha nem zavarok bele egy ígéretes kapcsolatába. Az én szeretetem és nagyrabecsülésem abban nyilvánul meg, hogy nem akarom lerántani magam mellé a mocsokba. Éljen már azzal a lehetőséggel, amit most kapott!"
A döntés jogát megvonta tőlem, ami pillanatnyilag hidegen hagy, az pedig, hogy nem érti, mi zajlik bennem, esetleg Banditában, arról pedig nem kell meggyőznöm, miért is kellene értenie?
Banditának sem volt egyszerű, elveszítette az édesanyját, az apja pedig lelécelt, amint meghalt az anyja, egyedül maradt, nem sokára eladták a feje fölül a házat, ő pedig albérletbe ment, majd az öröksége egy ház lett egy idős asszonnyal, akivel nem egyszerű és férfiként állja a sarat, pelenkázza, szurizza nap, mint nap és nem panaszkodik, nem letargikus, örül a jónak... Sem a tesója, sem az apja nem segíti, egyedül van, mint a kisujja, a nagybátyjának az óceánon túlról sem jut eszébe, hogy van egy édesanyja...
Az én küzdelmeimet nem kell újra és újraírnom, a félelmeimet és aggályaimat, amin keresztülmentem a házasságom végén és ahogy újra és újra utolér a múlt és betámad az exem és akkor lennék igazán naív, ha azt hinném, hogy ez valaha változni fog, örökké lelki terror alatt fog tartani és félek, hogy egyszer a gyerekeken keresztül csap vissza igazán, hogy őket is gátolni fogja a nyugodt életvitelben, ki fogja őket használni, újra és újra zsarolni fogja őket, azzal az egy ostoba ténnyel, hogy ő a biológiai apjuk...
Hiszek a rózsaszín múltban, a mártír Szeretőben, az egykor szerető férjben, még ha nem is igaz és csupán az önzésről szól minden, én naív vagyok és így könnyebb hinnem...
Lezárta és félreáll, én pedig elfogadtam, fáradt vagyok, nem apróztam ma el a munkát, büszke vagyok magamra, mámorító érzés, mikor túlszárnyalod az ütemterved, ma egy percig nem gondolkodtam semmin, Szerető sem írogatott és Bandita is messze elmaradt, ő is dolgozott és bevallom, egyik sem hiányzott...
Csak a munka és én voltunk, az örök, néha ugyan hűtlen, de szerelmem, pont, mint rég és most jól esett...
Igen, ágáltam ellene, hogy miért? Egyrészt tudni akartam, másrészt, mert életem nagy szerelme, lassan az eszem győz, magam miatt, nem miatta, hisz ő eldöntötte, az a tisztességes, ha félreáll... Hát megtette, én meg gyenge vagyok, hogy küzdjek és nem is érzem úgy, hogy küzdenem kellene... Miért kellene küzdeni? A figyelméért, a szeretetéért az odaadásáért, igen, úgy gondolom, vele küzdnem kellene, nekem pedig nincs erőm már... belefáradtam.
Félek, hogy soha többé nem lesz akaratom, merszem gyereket vállani, Bandita sem szeretne most, de később igen... én pedig tudom, mekkora fordulópontja egy kapcsolatnak a gyerekvállalás és tudom mekkora igénybevétel egy bébi, jajj imádtam az egyémeket, édes nagyfiam, már mindenki szekált, hogy rakjam már le, mert még hozzámnő, de én akkor is imádtam fogni, érezni... de most már nőnek fel és újra érvényesülhetnek az én igényeim, én mit szeretnék, bébi mellett játszd újra Sam lesz az életem, pont, mint a szüleimnek, amit fennhangon hangoztatok már ezer éve, hogy én nem csak anya akarok lenni örök életemben, ember is, karriert építeni, világot látni, beülni valahová anélkül, hogy külön engedélyt kérjek a bébicsősztől...
Mik szerepeltek a terveimben? Gyorsan szülök két bébit, én már 18 évesen szerettem volna, az exem nem engedélyezte, míg nincs saját fészek, így kitolódott 5-6 évvel a dolog... A válás nem volt bekalkulálva, az újrakezdés pláne nem... Mikor kiscsajom egyetemre megy 44 éves leszek és élhetek hobbiknak, utazásnak, nekik is, mert örök támaszuk leszek, míg élek, de nagykorú gyerkőcök nem járnak akkora kötöttséggel, mint kiskorúak...
Számomra ez egy sarkalatos pont és nem tudom, hogy meg tudom-e tenni idővel, Szerető szerint döntenem kellene, szerintem meg az idő megoldja és hiába döntök most, nem biztos, hogy elég konzekvens vagyok hozzá...
Az éjszakák gondolkodással telnek, tegnap éjjel is sokat agyaltam elalvás előtt, tegnapelőtt is és ma is azt teszem, ugyan dög fáradt vagyok, de mit számít, az agyam pörög...
Félek Szeretőtől, félnék, hogy újra bánt, hogy újra eldob, soha, de soha nem éreztem nála azt, hogy ENGEM akarna boldoggá tenni, persze, mellettem állt, mikor padlón voltam, akkor sem a szeretet vezérelte, inkább a kötelességtudat, magával szemben...
Azt mondja, nem kioktat, nem felelősségre von, csak próbál megérteni... Nekem nem úgy tűnt, a hangneme, amivel letámadott, ahogy felidegesítette magát, bántottam? Nem vagyunk egy véleményen, ha lehet, had legyen már több tapasztalatom gyerekekkel kapcsolatban, mint neki és tudja meg ő és a világ, nem vagyok hibátlan, sem én, sem más és a gyerekek nem a hibátlan szülőség miatt lesznek élhető élettel létező felnőttek...
Ő meghalni akar, én élni és nem tudom, hogy fogadnám, ha a pasimat a halál jobban vonzaná, mint én. Őt nem lehet boldoggá tenni, én pedig küzdenék erőm felett, hogy megtegyem, de nem tudnám, mert őt lehetetlen...
Ő nem jelenne meg nálam spontán, hogy itt vagyok, nem küldene a haverjával virágot és nem szívesen mutatna be, mint a barátnője a szomszédnak...
Mert nem szeret, semmi véglegességet nem látott soha a kapcsolatunkban, szépíthetjük, hallhattam, amit hallani akartam, vonzom, mint nő, laza viszonyként találkozgathattunk volna és ennyi...
Bandita?
Banditát érdekli, mi van velem, hiányzom neki, ő fogja a kezem, nem érdekli mim van, mim nincs, imádja, hogy nagy hanggal élek :) hogy lobbanékony és temperamentumos vagyok, virágot vesz nekem, csak úgy, a kimonómmal alszik, mert hiányzom és érzi rajta az illatomat...
Bandita érez, ahogy aggódik és ahogy ápolja a nagymamáját, ahogy látom rajta, hogy szenved, nem hagyja, hogy segítsek, de nem azért, mert akkora májer, hanem, mert ENGEM akar kímélni...
Lelkiismeretfurdalása van, hogy én többet járok hozzá, mint ő hozzám... hálás, hogy főzök neki...
A gyerekek csípik - na jó, a kutyákat jobban :)
Bandita jó ember, tele érzéssel, vágyakkal és álmokkal.
Szerető pedig egy matematikus, aki úgy gondolta, blogolvasás hiányában, hogy végülis ez a viszony már egy fokkal jobb lenne, hisz nem 3 órára, akár egész hétvégére találkozhatunk, inditványoz egy laza kapcsolatot céltalanul, jövő nélkül, csak amolyan durr bele a világba, ha magamat kérdezem, míg ideálisabb, jobb nem adódik és mehettem volna a süllyesztőbe.
Azt hiszem ennyi, ügy lezárva, szégyelném magam Bandita előtt, ha mindezt tudná, ha valaki, ő biztosan nem érdemelné ezt...
Behavaztak melóval a cégnél, a priváttal tegnap semmit nem haladtam... pedig a határidő szoros... Elegem van magamból, ebből holnap szabadság lesz és haláli hajtás...
Az agyam blokkol, nem tudom mit érzek és mit akarok érezni, Szeretővel beszélgettem este, felhívott, hogy tisztázzuk a dolgokat, józan ésszel, logikusan felvázolta, hogy nincs helye az életemben, én pedig ahelyett, hogy igazat adtam volna neki, blokkoltam... Ma reggelre én is elgondolkodtam és rájöttem, nem csak neki nincs helye az életemben, nekem sem az övében, talán egyikünknek sem teszünk jót, ha ez így marad... és mégis, a picsába... Kérdeztem tőle, őszintén elég, amit egy 2 gyerekes nő, több száz kilóméterről nyújtani tud? Még nincs válasz és félek.
Lehet két pasit szeretni?
Ostoba hülye picsa vagyok és lelkiismeretfurdalásom van Banditával szemben. Hagyom magam néhány napig csillapodni.
Kész vagyok, munkába temetem magam és kész.
Itt volt Bandita, először is kiakadtam a cégnél, a delegáció nem lépett le, így kint várt a kocsiban, míg én bentről néztem....
Lekoccoltunk, haza anyuékhoz, megvolt a nagy találkozás, megismerettem a szüleimmel, hugimmal és a pasijával és a nővéremmel :)
Anyámék bejelentették, hogy koccolnak itthonról, hát nem bánom / bántam volna, de megvárták, mint Bandita lelécel, mentem vele :)
Tiszta tininek érzem magam, kerestünk egy eldugott helyet és a kocsiban csináltuk :) Quickies 1:1 lett az eredménye, viszont inkább olaj volt a tűzre, mint kielégítő... jajjj...
A kocsiért mentem, mert nővéremnél hagytam, minél előbb találkozhassak Banditával, visszavitt a céghez és nem volt ott a kocsi, nekem viszont mennem kellett a postára... Felhívtam tesómat, elvitte a kocsit, elmentünk a kocsiért... Annyira összezavarodtam, a postán csak feladtam a leveleimet, az ajánlott szelvényem ott lapult a táskámban és elfelejtettem kiváltani :D
Na, kíváncsi vagyok, mit szól a család, a húgom csak annyit mondott, milyen magaaaaas :) A nővérem szerint pont olyan, mint a fotón :)
Az új főnököm is látta, tesómnak odabökte, új szerzemény, mi? :D
Ja és baromi sok a melóm, nagyot fogok még szívni, de annyi energia van bennem, lehet, hogy az éjjel kihagyom az alvást...
Utálom a stresszt és a kapkodást, ma postára is kell mennem...
A cégnél kész bolondok háza, 2 napja nem jutok el a blogolvasásig sem, aztán meg, hogy ne érezzem magam túl jól, vagy inkább jól érezzem magam, mert bevallom nem bánom, egyrészt elég nagy a kapkodás a webshop-ban, van munka ott is, hisz közeleg a húsvét, másrészről a harmad melóm is behavazott péntekig egy 50 oldalas leadandóval, szóval levegőt venni nincs időm, nemhogy gondolkodni, persze attól még a háttérben pörög a vinyóm...
Meglepi, Banditám már a városban, de nem tudunk találkozni, csak 4-kor, addig nálam bolondok háza :S ggggrrrr.... pedig csak fél 6-ig tud maradni :'( de itt lesz, ölel és csókol és velem és semmi más nem érdekel... Ez a lényeg :)
Újabb levéltitok megsértése, remélem nem haragszik Valaki :)
Ez nem lehet igaz... Miért pont most? És miért kellett ezt elmondania? Miért tartotta fontosnak, hogy tudj róla, azok után, hogy tudja, hogy vége... Tedd a szívedre a kezed, és csak kettőnk között, nincs vége igaz? Ha vége lenne, nem zavarna ennyire a dolog, nem érdekelne különösebben...
elhajtanád a faszba...DE! Felejtsd el! Tudom, hogy mennyire szeretted, mennyire akartad anno, de gondolj arra, hogy bánt a gyerkőceiddel (sehogy...), és hogy bánt Bandita velük, vagy akár veled. Ne hagyd hogy becsapjon! Neki ez csak addig lesz fontos, míg nem kap meg újra meg újra, de semmi többet nem akar! Önző pöcs... mint én voltam az én Szeretőmmel, szar alak, mint én voltam Szeretőmmel, nem akar ő szódázni a szomszéd faluba a gyerkőcökkel hidd el... Ezek szerintem fontos dolgok!!! Ne hagyd becsapni magad...
Lehet nem lesz minden ok Banditával, Te is tudod, hogy most túl szép minden, de ha csak a fele megmarad, már akkor is nagyon jól "jártál"!!! Semmiképp ne engedd el Banditát, Ő nem ezt érdemli, hogy jön valaki kívülről, és beleszarik a kapcsolatodba! Bandita jó fej, lehet nem ér fel a szemedben szeretőig, de adj időt neki! Már most ezer dologban különb, mint szerető...
kicsit zavaros amit írtam, ne haragudj érte, de ideg lettem egyből ahogy írtam...
a válasz:
teljesen igazad van, magam is tudom...
A teher bánt, igazándiból van elég gondom, Bandita pedig imád, istenít, megtesz értem mindent és boldoggá tesz, Szerető a lába nyomába nem érhet, semmilyen téren... De Szerető nagy szerelem volt, dühít, mértéktelenül az önzése, hogy ezt így bedobta, mikor bassza meg VÉGE! Úgy érzem magam, mint a kisegér, aki próbál kitörni a ketrecből,de Szerető az éber kandúr ott ül a ketrec előtt, mikor próbálok kitörni és elevenen felfal, de nem is fal fel, csak rálép a farkamra, játszik velem, széles vigyorral.
Szerető nem opció, nem állt Sopron táblánál, hogy csak veled édes és szeretlek, igen, mondta, hogy őrülten hiányzom és hogy imád... de nem szeret, sosem tette, ahogy most sem, én meg ostoba módon reflexből húzom az agyát, amitől persze teljesen kikészül... nőből vagyok na.
Viszont a teher, hogy mi lett volna, ha mostantól már örökre engem fog terhelni, tegnap kiakadtam, remélem ma este már képes leszek higgadtan beszélni vele, hogy hagyjon békén, de amint meghallom a hangját, blokkol az agyam...
Van elég bajom Szerető nélkül is, sosem lenne támaszom, én pedig nem szeretnék senki játékszere lenni, szeretnék, ha nem lenne Bandita, de ez nem opció, mert van és utálom magamat, hogy egyáltalán agyalok mindezen...
újabb válasz, amiért igazán értékelem, hogy van...
Akárhogy is fog alakulni, én melletted leszek, támogatlak.
Gondolom mit érzel, megértem, hogy felkavar. Tényleg. Csak most nem szabad elfogadnod, akár milyen nehéz is. Szerintem mond el Banditának, csak vigyázz, hogy meg ne bántódjon. Ha elmondod neki, neked is sokkal könnyebb lesz, csak vigyázz meg ne bántsd. Ezt Te jobban tudod persze, hogy szabad-e, de neked mindenképp segítene abban, hogy az eszedre hallgass, és ne kelljen önző emberek kívánságait kielégítened, vagy megfelelni neki. Nehéz most neked, tudom...
Nem mondom el Banditának, nem vagyok rá képes és nem történt semmi, mit mondhatnék...
Bandita jön, MOST! 5 percre, másfél órás kerülővel, mert hiányzom és értékelem, most pedig főleg...
Szeretőn pedig talán akkor gondolkodhattam volna el, ha felhív és szerelmet vall, hogy velem akar lenni és szeretni akar, nem ez történt, imád, hiányoztam és kíván, na, ez messze nem ugyanaz, attól még felkavar és bánt...
Sms, reggel írtam neki, hogy köszönöm, visszakaptam a telót, válasz:én köszönöm, hogy van? képzelje, vége a nőmmel! kétmillárd gondolat szabott át az agyamon, aztán elkapott a sírás...
Mennyire vágytam erre az egy mondatra csupán, 15 hónapig másra sem vágytam, mint erre a mondatra, de nem kaptam meg... írtunk pár mondatot, persze már a gonolatomtól áll a farka, tiszta sor, vissza akarja kapni a kurváját, nem! nem a nőt, a kurvát...
Zavarodott vagyok, nem kicsit...
Én nem avattam be, hogy van pasim, nem is volt rá alkalom és miért is tettem volna, nem akartam bántani...
Mellesleg Telefonos is itt hisztizik, hogy bepasiztam, basszus, mi közünk egymáshoz, még találkozni sem mert...
Tiltott nevű is nem tetszését nyilvánította, hogy lemaradt rólam, annyit írtam neki, rossz vagyok én kispados játékosnak, én élesben és reflektorfényben szeretem a játékot...
Tavasz van vagy mi a rossebb??
Segítség, foglalt vagyok és szeret, kérlek, ne kavard fel a lelkem!
Kikészültem. Köszönöm. Nem, nem vagyok jól.
Sok a mi lett volna ha az agyamban, most és ma... holnap talán újra jól leszek.
Nem, nem félreérteni szeretem Banditát, nála jobb nem történhetett volna az életemben, vele valóban jó és mindig jó!
Most pedig káromkodok, nem értem... túl sok ez így nekem, felmondok, lehet ilyet?
Elmondtam mindenkinek, nekem van már Banditám, attól még átmenetileg kicsit összezavarodam, szarul vagyok, na.
Szivi, lassan egy hónaposak leszünk?
és filozofálgattunk kapcsolatunk kezdetén... irogatni lassan egy hónapja kezdtünk el, az első találkozónk viszont csak 2 hete volt... tehát nézőpont kérdése az egész.
Arra jutottunk, hogy végülis még nem is randiztunk :) Normál esetben ott indul egy kapcsolat, de valahogy arra még nem értünk rá, múlt hétvégén már majdnem elvitt vacsorázni, meg ilyenek, de nem volt hozzá kedvem :D
Az idő pedig amúgy is relatív tényezője egy kapcsolatnak, de itt is látni, hogy elég hibbantak vagyunk mindketten és még kapcsolatot indítani sem szeretünk normálisan :)
Szóba került a szex, ami ugye a fizikális találkozásunk után néhány perccel kezdődött... :)
Mondom neki, nem kellett volna várnunk, úgy fél évet? Erre röhögött, nem, mintha nem lenne mindegy, így utólag :) Azt mondja, azért a randit megvárhattuk volna, de hát nem így alakult, de nem bánja :)
Csodálatos hétvégénk volt, ez a pasi egy álom... Minél többet tudok róla, annál jobban oda vagyok érte... Pedig féltem, hogy valóban csak egy álomképhez ragaszkodom, aki nem ő, csak őt akarom annak látni, de nem...
Szombaton 1-re értünk oda, a bejárati ajtó kulcsához kaptam egy csokor tulipánt :) Irtó édes volt, utál vásárolni és igazából nincs is túl nagy rutinja az asszony diktál, ő pedig vásárolban, úgyhogy nemes egyszerűséggel a felét a cuccoknak nem vette meg, ahogy tűnt fel, indult a szomszédos kisboltba :)
Szombat este kiscsajommal ugrott át a szomszédos faluba, vasárnap már nagyfiam is vele tartott, aztán rábeszélték, menjenek még egy kört, szódáért, mert annyira szeretik - fenét, de mindegy :) Úgyhogy hazafelé a felét ellövöldözték az utcán :))
Napközben húztuk egymást, rendesen, volt néhány próbálkozásunk, de esélytelen volt :) Egy szabad tíz percben, aztán sikerült oldani a feszültséget és onnantól nem is próbálkoztunk, megvártuk az estét :))
Este a teljes hét vágyai kitörtek, leírhatnám, mit műveltünk egymással, de szavakba nem önthető az érzés, azon gondolkodtam, számomra egy 20 perces menet az ideális, egyszerűen túlnyújtott, ha tovább tart... nos tegnap másfél óra volt, de az elszállt, mint egy pillanat, csodálatos volt.
Reggel sem eshettünk azonnal egymásnak, mert a gyerkőcök előbb keltek, aztán a kisebbik kutyája bánta, vele játszottak, míg mi visszavonultunk a fürdőbe és felavattuk a mosógépet...Ebéd előtt, míg a gyerkőcök a szabadban, a jó időnek hála elvoltak, még egyszer sikerült összebújnunk :) Onnantól viszont nagyobb volt a vágy egymás elméjének megismerése, mintsem az alkalmak felkutatása, hogy mikor és hol tudnák testileg egymáséi lenni...
Már tegnap este ő kezdte taglalni a dolgokat, hogy várjunk, vagy inkább menjünk albérletbe, míg nem lesz kész a ház és hogy tervezi a jövőnket és ez baromi jól esett, mindig ráérez, kimondatlanul, mi foglalkoztat...
Aranyos a gyerkőcökkel és csípem a cinikus ugratásait is :)
Odabújtam, kis Roxette-t hallgatva, bújtunk, romantikáztunk vagy negyed órát, majd rámvigyorog, ugye ezt a nyálas részt most ugrohatjuk már :D
Aztán elvitt a szerelmesek hídjához - hogy valóban az, azt nem találtam meg a neten, de kit érdekel :) adott a romantikának és megcsókolt a híd közepén :))
Valahogy mindenről tudunk nyíltan, kertelés és kerülők nélkül beszélni, ami pedig végképp imponáló, hogy valóban velem akar élni, holott ez nem volt rá eddig tipikus...
Tegnap beszéltük, lehet, hogy jobb is, hogy így indul, ha közelebb volna, már együtt élnénk és ez lehet, hogy nem lenne hosszú távra nézve ideális, csak baromi rossz, hogy nem láthatjuk egymást minden nap...
Este búcsúkor már rövidre kellett zárnom a búcsúzást, nem vagyok egy túlontúl szentimentális alkat, de kicsordultak a könnyeim, szar nélküle lenni, az utolsó fél óra egymás kezének szorításával, néma szomorúságban telt... kegyetlen dolog a búcsú...
Hazafelé kicsit pityeregtem, aztán még fizikálisan is el kezdett fájni a szívem, elegem van, hogy nélküle kell lennem, hisztis vagyok :) és fáradt és amúgy is :)
Írt Telefonos is, hogy elsőre engem hozott ki a társkergető keresője, jó, hogy szólt, azonnal töröltem magam, válasz nélkül, szerintem így is megérti.
Szeretőtől is visszajött a telefon, nehéz volt szembesülni a múlttal, de ez véget ért és felesleges húzni, mint a rétes tésztát...
Na, pont az vagyok, gyülemlik fel bennem az agresszió, de durván, gondolkozom, hogy pálinkával vagy xanax-szal csillapítsam magam... sikítani tudnék és remegek...
Hívtam Banditát, elindult-e, mi a dörgés, good timing, abban a pillanatban indult, most akartam írni... De persze rossz híre van, mert hát úgy, ahogy elképzeltük, na, úgy nem műkodik, vasárnap nem tudunk együtt aludni, de nagyon várja a holnapot...
Kezd kicsit Szerető feelingem lenni, tehetetlenség elmélet, na mindegy, a leckét feladtam, de attól még dúlok-fúlok, csendben magamban, nem, nem Bandita a hibás, ő az utolsó csepp az amúgy baromi nagy poharamban... de most baromira csurig van...
Szóval jövő hétvégén húsvét, azt pedig itthon ünnepeljük, nem lépek le gyerkőcökkel az ismeretlenbe... Utána hétvégét meg lerendezte kedves mamám, a temetést sikerült 2 hét múlva szombatra időzíteni, thx, de komolyan... szóval, szombat este nem fogok elindulni ismételten... ezt most megoldhatja ő... grrrrrrrrrrr.... de hogy megoldja-e, az még kérdéses...
Na, elmegyek sétálni, hátha lenyugszom egy kicsit.... au revoir...
Szarul vagyok, pedig semmit nem viszek túlzásban mostanában, mégis, levert vagyok és fáradt. Persze, ezt otthon még véletlenül sem mutatom, bár már a karikás szemeim kilométerekről láthatóak...
Hülyeségeken agonizálok és bagatell dologkat nem teszek meg, azt hiszem, megint kicsit padlót fogtam és legszívesebben alvásba menekülnék az életem elől...
Hónapok óta nem tévéztem, anyámék kütyüjének köszönhetően tegnap Pótapával megnéztünk egy hónapnyi született feleségeket, egy mondat fogott meg igazán benne, aki azt mondja, hogy nincs valóságalapja, az hazudik: Ha gyermeked születik, sokat lehetsz magányos, de sosem lehetsz egyedül! Ebben lássuk be, van benne valami, sőőőőőt.
Bandita bealudt, nem beszélgettünk már este, erősen éreztem hiányát, de nem volt szívem felkelteni... Reggelre sms várt tőle, hogy bealudt és negyed 2-kor riadt fel, hogy lemaradt rólam és hiányzom neki, ő is, pokolian...
Tudom, hogy hülyeség, de néha annyira feleslegesnek érzem magam, a gyerekeim imádnak, ez kétség kívüli, de valahogy nem vagyok az az anya, aki lenni szeretnék...
NORMÁLIS ÉLETET AKAROK! Kikészültem idegileg és ez annyi mindenben gátol, hátráltat, elegem van már, legfőképp magamból.
Hajnalban meghalt a nagypapám. Nem érint meg lelkileg, döbbenet, nem vagyok miatta szomorú, valahogy olyan semmilyen vagyok, sőt, bevallom, kicsit irigylem is érte, most...
Anyukám 5 évnyi padlóról rendbe jött, remélem nem átmenetileg és az édesapja halála nem veti vissza, bár ma reggel nem úgy tűnt, de azt hiszem, ma lesz az a nap, hogy beszélek vele négyszemközt, elmondom neki, mennyit jelent nekem, hogy mellettem áll, amennyire még sosem tette és mennyire hálás vagyok és szeretem, imádom, hogy lehetek amellett, hogy felnőtt vagyok, egy kicsit újra gyerek, hogy meleg kajával vár haza és törődik velem...
Beszélgettünk körmösömmel, anyu is volt nála szerdán és mondta, hogy őrület, mennyit fiatalodott, mikor kiscsajommal magas terhes voltam, kapott egy agyinfarktust és azóta számomra és talán a család számára kezelhetetlenné vált, kvázi életcél nélkül vegetált és random módon kapott dühkitöréseket... Viszont 1 hónap alatt visszakaptam őt, az én anyukámat, aki erős, mint a bivaly és ravasz, mint a róka, akire mindig is hasonlítani akartam, mert mindig, minden szituációból a legjobbat hozta ki, sosem panaszkodott, pedig nem volt mindig egyszerű. Olyan elánnal kezeli a dolgainkat és tényleg nem mindenben megértő velem és támogat és remélem lerendeződnek a dolgaim, tudok olyan életet biztosítani a családomnak, amilyet szeretnék és szeretném kamatostul visszaadni anyukámnak, mindazt, amit most értem megtesz.
Fáradt vagyok, kimerült és szentimentális, de azt hiszem ma igazán jól fog esni neki egy nagy ölelés és hogy kimondjam a szemébe, anya, nagyon szeretlek!
Holnap pedig lelépek Banditával és a gyerkőcökkel a valóság elől, egy kicsit egy olyan világba, ahol nincs gond, csak szeretet és feltöltődök, hogy jövő héten bivaly erővel küzdjek a keserű valóság ellen...
Ezt pedig Szerelmemnek:
Voltam körmösnél, van aki bort iszik, én a körmömre festetem :) Malaga Vine gyönyörű szín, na meg kaptam bele ezüstöt és feketét is :) Mivel sok ember megfordul körmös pszihiáteremnél, bedobtam, ha tud vevőt a kéglire hívjon bátran :)
Körmös barátnőm kiakasztott, intézett valamit Pótapának, most meg adj uram, de azonnal vigyem a zsét, mert kész a cucca, mondom, nem találkozom vele, este 8 előtt haza sem érek, nem tudom megoldani, én intéztem, intézzem el ezt is, úgyhogy futhattam pótapához, aztán pénzt váltani, mert jobb dolgom valóban nincs, ezentúl mindenki intézzen mindent magának, a nagy flexibilitás bajnokai... Na, mindegy, grrrrrr.
Aztán, Kollégával a nyomtatónál - nem azzal, ez egy másik :) - csicsergő hangon kérem, vigye már le nekem a papírokat a földszintre, erre megfogja a kezemet, csak úgy gyengéden, finoman, úúúúgy néz rám, hogy khm.... visszabúg, de csak, mert szépen kértél...
Bevallom, lefagytam. Vörösödő típus nem vagyok, max. a körmeim ;) de szerintem levegőt nem vettem hirtelen, kővé dermedtem. Ilyenkor gondolkozom azon, veszek magamnak egy ál-jegygyűrűt, csak, hogy ne másszanak rám illetéktelenek...
Ezt tetézte a múltkori partnerlátogatás, most dettó hosszú, mélyen szembe nézős, enyhén mosolygós hossszú kézfogás... A múltkor tetszett, most nem, de hát nyaljunk a partnernak, nem vonhatam ki magam... Jajj....
Flörtmentes otthoni délutánt szeretnék!
Ja és ami lemaradt, innen köszönöm Valakinek a tegnap esti gyors bejelentkezését, én is fáradt voltam, de irtó jól esett, hogy megkérdezte, hogy vagyok :) Pusssz :)
Szar napom van, tudom, sokat picsogok, még magamnak is sok, de valahogy most ez van...
Utálom, hogy semmire sincs időm, hogy kimerült vagyok és legszívesebben átaludnám a napot... Egyszerűen sok ez az egész, anyuék viszont teljes vállszélességgel mögöttem állnak és hálás vagyok nekik, majd ha eljutok addig a pontig, hogy képes leszek rá, hangot adok ennek...
Munka után egyből mentem az ingatlanossal találkozni, beszéltünk, vázoltam, mit szeretnék, rajta lesz az ügyön... nagyon remélem a szerencse is mellém szegődik, anélkül mit sem ér az egész... Gondolkozom rajta, hogy nekiállok alkudozni a lízing céggel, bár az maga után vonja, hogy anyám agyoncsap...
Voltunk tegnap exnél, sikítani tudtam volna, nem is tudom, mi a fészkes fenét vártam, magam sem tudom... Anyósom annyit mondott, a gyerekeknek van anyjuk, nevelje fel az... az exem pedig olyan vádakkal jött elő, nem az eszéről híres, ő sem, meg a familiája sem...
Le tudtam volna fejelni őt is, meg anyósomat is, anyám bepörgött, azt hittem agyvérzést kap, én roppant nyugodt maradtam, az exem meg hozta a formáját, végül másfél órát töltöttünk ott, tisztáztam a családja előtt, hogy ad1 egy büdös buznyákját nem nyúltam le a kedves kicsi fiúknak, szimplán rendeztem a nálam maradt pénzből a számláit, ami nem volt kevés, hozzáteszem, néhány százezerrel az egy év során káromra túllőttem a célon - vagyok egy idióta - anyósom verte a blattot, hogy miért én rendeztem?? Bazmeg, mert vajból van a szívem... ad2 tudatosítottam a családjánál, hogy ezt a sarat sikeresen és kizárólag magának köszönheti... ad3 ha nem adja el a lakást s.o.s, súlyos milliók zuhannak a nyakába... anyám ugyan közölte, hogy ezáltal magával rántja a gyerekeit is, de csak a vállát vonogatta... Ilyen faszságokkal jött, minthogy mi lenne, ha ő meghalt volna... Nagyon össze kellett szednem magam, hogy ne mondjam meg, én lennék a legboldogabb özvegy... ad4 az év vicce, anyósom benyögte, hogy a) miért nem váltam el, mielőtt gyerekeket szültem, b) neki két beteg ember van a nyakán és még a gyerekeket is odapasszolom kéthetente (na, ez gyorsan változni fog) c) itt már röhögnöm kellett, reméli a harmadik házasságom sikerül...
Amúgy kétlem, hogy bármiben vették volna az adást, amit mondtam... Az exem olyan szinten ferdíti a múltat és olyan magabiztosan nyomatja, ha nem tudnám jobban, el is hinném :) Anyósom szerint kisemmiztem, abszolút nem így történt, de nem volt egyszerű a vagyonfelosztás, az exem szó nélkül aláírta, anyósom viszont úgy gondolja, az lett volna a minimum, hogy eladok mindent, csinálok egy végelszámolást és a felét átnyújtom borítékban... Az eszébe sem jut, hogy azért kimondani könnyebb, mint megcsinálni, mellesleg ezzel a húzással súlyos milliókat buktunk volna, mint szocpol - na jó, azt letétbe is lehet helyezni. De illeték és adófizetés is jelentős lett volna... Meg hát mit ért ő hozzá, nem vitatkozom vele, elég normálisan számoltam el, nem semmiztem ki a fiát, azt megtette ő önmagával... Anyám nem bírta ki, face to face mondta drága anyós pajtás szemébe, hogy a röpke 12 év alatt a drága fia vagy 3 évet dolgozott, nekem meg folyamatosan 3 állásom volt, ráadásul a kezelései sem két fillérbe kerültek, inkább súlyos milliókba, akkor miről is beszélünk?? Hogy elviselhetetlen és élhetetlen volt...
Elindultunk hazafelé, röhögnöm kellett, a harmadik házasság miatt, mikor először egy nagyobb összegű adósságot varrt drága exem a családra, ügyvéd javaslatára válókeresetet nyújtottunk be, amit ÉN vontam vissza és inkább évekre értelmetlen adósságba vertem magamat, mert ő felelőtlen volt...
A válóperes papírra a bíróság azt írta, valószínűleg fenti incidens miatt, hogy a 2. házasság - bár számomra is érthetetlen - így a drága familiája azt hiszi, hogy voltam már férjnél, na, ekkor kitört anyámból is a röhögés, könyörgöm, 17 voltam, mikor összejöttünk, komolyan elhiszik, hogy előtte voltam férjnél... Vicces...
Dúlok - fúlok, egyszerűen nem értem magamat sem, mit kerestem én ez az ember mellett... Záruljon le a múlt, azt hiszem, a gyerekeket többé nem viszem, anyósomat ez ügyben fel fogom hívni, mert az exemmel már beszélni sincs kedvem, imádkozok, hogy a lakás záros határidőn belül menjen el és tudni nem akarok semmiről, ami náluk történik, látni nem óhajtom többé és még mindig mértéktelenül mérges vagyok magamra, hogy tehetettem ezt a gyerekeimmel :S
Ők viszont édesek, cérnakesztyűben alszanak, nagyon ki volt száradva a bőrük, kaptak zsíros kenőcsöt doktor nénitől és este rituális módon kenegetem őket és kesztyűzöm, haláli édesek benne :) Meg csináltam facebookon akváriumot, így minden este lefekvés előtt halacskákat etetünk... Feszült, ideges és türelmetlen vagyok, amennyire tudom, az ő jelenlétükben - meg mások előtt is - visszafogom magam, de baromi nehéz, az energiám zömét ez viszi el, az átkozott megjátszás...
Reggel arra keltem, hogy leszakad a hátam, ugyan óriási ágyunk van, mégis a kisfiam fejecskéje a derekamba fúrodott, kiscsajom lábacskái meg az ágyékomba... Fáj mindenem :S Csörgött az órám, feltápászkodtam, innentől a kis radarosaim érzékelték, hogy anya lécelt az ágyból és keltek velem, ittam a reggeli kávémat a nappaliban, kiscsajom mögém ült és masszírozta a hátamat, mert hát fáj, nagyfiam meg az ölembe kucorodott, csókolgattak és ölelgettek, na, értük mindent megtennék... tényleg MINDENT!
Bandita távol van, kommunikálni sem tudunk és valószínűleg a pénteknek is lőttek, nem fog hazaérni... Szarul érintett engem is és őt is, de hálás vagyok, hogy van nekem...
Épp exéknél ültünk, küldött egy sms-t, el sem mertem ott olvasni, utána sikerült:
Kivagyok nélküled édes!! - ez akár kérdés is lehetne :) Te lettél a legfontosabb az életemben! Nagyon gyorsan össze kell költöznünk! Hiányzol és nem akarom, hogy ez sokáig így legyen! Hozzád akarok hazamenni!! Szeretlek!
Hát a sírás kerülgetett, bevallom, hiányzik...
Kezdjük az elején szééép sorban, ha nem fizetem ki az exem sarát a kocsira, fel fogják mondani a lakáshitelét, elárverezik a kéglit, ahol szintén készfizető kezes vagyok, a lakás tutira kevesebbért megy el, mint a hitel, annak a különbözetét rámverik, amennyiben azt nem fizetem, felmondják a ház hitelét és elárverezik azt is, tehát kimondhatjuk, az utóbbi tizenpárév munkája lefolyik a lefolyón.
Ami ebben idegesít, hogy nem rajtam múlik, mennyiért és milyen gyorsan megy el a kégli, a másik pedig, hogy az exem még csak végig sem gondolja az egészet, egyszerűen nem foglalkozik vele, homokba dugja a fejét, az idióta még benne van a buliban, majd lerendezi valahogy.
Tegnap beszéltem ex-anyósommal, kategórikusan elzárkózott mindentől, szertnék, ha elmenne a lakás és ennyivel lezárta az ügyet, ő nem hajlandó sem intézkedni, sem fizetni, az a legnagyobb gáz, hogy megértem... Ismerve exemet, élete nagy csapása, hogy a nyakán ragadt és míg él, keseríti az életét... Az exem meg nem hogy nem egyszerű, nagyképű, ki ha én nem és zsarnok... Nem irigylem anyósomat egy percig sem. Ma lemegyek és elküldöm az exemet melegebb éghajlatra, az tuti...
Másrészt ezen gondolkodtam, ha egyszer bejön egy törvény, hogy az utódok öröklik a szülők adósságait, akkor a gyerekeim szívni fognak, erősen gondolkodom, hogy ügyvédhez fordulok, ezt kiküszöbölve, levetetem a nevéről a gyerekeket, mintha soha nem lett volna közük egymáshoz... Ma amit kap, pedig nem rakja zsebre, azt hittem, ríhat, én szívok, de ennyiben nem hagyom...
Munkamániás barátnőm teljesen kiakadt, hogy lehet egy kétgyerekes apa ilyen, hát így... Viszont nem érzem magam rosszul, most végigcsinálom, elvarrom az utolsó szálait a közös múltunknak és elfelejtem örökre... Tudom, sok minden nem rajtam múlik, de majd megoldódik, mert megoldom...
Beszéltem Valakivel, azt mondja, a helyzetemben szimplán fejbe lőné magát :D Hát, lehet, én is ezt tenném, amennyiben nem lenne két gyerekem, akik csak és kizárólag rám számíthatnak. Úgyhogy ez az opció kilőve, marad a tevékeny múltfelszámolás...
Szerető este küldött sms-t, akkor most rendben vagyunk? Esküszöm nem értettem mire gondol... Humorizálhattam volna, hogy eddig rendetlenül voltunk vagy mi a szösz, de nem tettem, visszakérdeztem, a válasza, nincs harag? Eddig sem volt harag, nem haragudtam rá, egyszerűen elszakadt az eltéphetetlennek vélt szál, ha beszéltünk, már inkább kínos hallgatás volt, mert minket már az ég adta világon semmi nem kötött össsze... Én így akartam lezárni és meg is tettem és megnyugodtam. Akta lezárva...
Valakivel beszéltem Banditáról is, örülök, hogy objektív férfi véleményt is kapok az én Odamondómtól, elpanaszoltam azokat a dolgokat, amelyek nem tetszenek és kaptam is rá kielégítő válaszokat... Bandita egyszerűen annyival letudja a dolgokat, hogy lerendezi, amit le kell rendeznie, ha addig az én helyzetem nem rendeződik, azt meg rendezzük együtt... Nekem ez egy kicsit, nyugi és ne nyaggass szagú volt... Valaki szerint viszont nem akar többet beszélni róla, mert ő akarja rendezni, nem akar bevonni, nem akarja, hogy én rendezzem, ez pedig elég logikusan hangzik :)
Hab a tortán, a 150ezres apeh inkasszó az exszem táppénz harmada alapján jogos, ez még semmi, de sikerült a számlázó programom mentését eltűntetni a gépemről, ezen már csa röhögtem... pancserok hete, remélem gyorsan vége lesz a hétnek. Kaptam új kódot, rögzíthetem fel a tavalyi számláimat újra, majd ha megtalálom a másodpéldányokat :) Komolyan, le tudnék fejelni valakit, legfőképp magamat, mert én voltam a hülye :))
Banditának mondtam, állapodjunk már meg egy határidőben, nekem ez fontos, hogy vissza tudjunk számolni, amikorra megpróbáljuk rendezni a múltat, hogy tiszta lappal indítsunk közös jövőt, erre bedobta, nyár, mondom inkább 09.01., erre bedobja, mit szólsz a szeptember 11-hez? Na, ez ránk lenne jellemző katasztrófa évforduló... Beszélgettünk róla, hgoy csőstül jön a szar, mióta egymásra találtunk, én viszont ezt amolyan öntisztításként fogom fel, lerendeződik a múltunk, hogy ne legyenek árnyékok a jövőre nézve...
Aztán ugye húsvét, már kezdtem szervezni a sofőrét, húsvétkor én nem megyek, a fiam locsolni megy, a lányom locsoltatja magát, akkor nem tudok lelépni, mégiscsak ünnep. Mielőtt értesíteni tudtam volna, benyögte, hogy tesójáék nála töltik a húsvétot... Hát akkor így jártunk, mondtam neki, pedig már szerveztem a fuvarját, oda-vissza... Sajnálja, de a tesójával is lennie kell, de majd lelép egy napra és meglátogat... Akkor legyen úgy... Anyuékkal is szeretnék kicsit lenni, úgyhogy Húsvét családozásról szól :)
Pótapunak is vázoltam a helyzetet, azóta eltűnt, mint szürke szamár, most biztos nem képes együttérezni, na mindegy, ha nem, hát nem...
