Csodálatos hétvégénk volt, ez a pasi egy álom... Minél többet tudok róla, annál jobban oda vagyok érte... Pedig féltem, hogy valóban csak egy álomképhez ragaszkodom, aki nem ő, csak őt akarom annak látni, de nem...

Szombaton 1-re értünk oda, a bejárati ajtó kulcsához kaptam egy csokor tulipánt :) Irtó édes volt, utál vásárolni és igazából nincs is túl nagy rutinja az asszony diktál, ő pedig vásárolban, úgyhogy nemes egyszerűséggel a felét a cuccoknak nem vette meg, ahogy tűnt fel, indult a szomszédos kisboltba :)

Szombat este kiscsajommal ugrott át a szomszédos faluba, vasárnap már nagyfiam is vele tartott, aztán rábeszélték, menjenek még egy kört, szódáért, mert annyira szeretik - fenét, de mindegy :) Úgyhogy hazafelé a felét ellövöldözték az utcán :))

Napközben húztuk egymást, rendesen, volt néhány próbálkozásunk, de esélytelen volt :) Egy szabad tíz percben, aztán sikerült oldani a feszültséget és onnantól nem is próbálkoztunk, megvártuk az estét :))

Este a teljes hét vágyai kitörtek, leírhatnám, mit műveltünk egymással, de szavakba nem önthető az érzés, azon gondolkodtam, számomra egy 20 perces menet az ideális, egyszerűen túlnyújtott, ha tovább tart... nos tegnap másfél óra volt, de az elszállt, mint egy pillanat, csodálatos volt.

Reggel sem eshettünk azonnal egymásnak, mert a gyerkőcök előbb keltek, aztán a kisebbik kutyája bánta, vele játszottak, míg mi visszavonultunk a fürdőbe és felavattuk a mosógépet...Ebéd előtt, míg a gyerkőcök a szabadban, a jó időnek hála elvoltak, még egyszer sikerült összebújnunk :) Onnantól viszont nagyobb volt a vágy egymás elméjének megismerése, mintsem az alkalmak felkutatása, hogy mikor és hol tudnák testileg egymáséi lenni...

Már tegnap este ő kezdte taglalni a dolgokat, hogy várjunk, vagy inkább menjünk albérletbe, míg nem lesz kész a ház és hogy tervezi a jövőnket és ez baromi jól esett, mindig ráérez, kimondatlanul, mi foglalkoztat...

Aranyos a gyerkőcökkel és csípem a cinikus ugratásait is :) 

Odabújtam, kis Roxette-t hallgatva, bújtunk, romantikáztunk vagy negyed órát, majd rámvigyorog, ugye ezt a nyálas részt most ugrohatjuk már :D

Aztán elvitt a szerelmesek hídjához - hogy valóban az, azt nem találtam meg a neten, de kit érdekel :) adott a romantikának és megcsókolt a híd közepén :))

Valahogy mindenről tudunk nyíltan, kertelés és kerülők nélkül beszélni, ami pedig végképp imponáló, hogy valóban velem akar élni, holott ez nem volt rá eddig tipikus...

Tegnap beszéltük, lehet, hogy jobb is, hogy így indul, ha közelebb volna, már együtt élnénk és ez lehet, hogy nem lenne hosszú távra nézve ideális, csak baromi rossz, hogy nem láthatjuk egymást minden nap...

Este búcsúkor már rövidre kellett zárnom a búcsúzást, nem vagyok egy túlontúl szentimentális alkat, de kicsordultak a könnyeim, szar nélküle lenni, az utolsó fél óra egymás kezének szorításával, néma szomorúságban telt... kegyetlen dolog a búcsú...

Hazafelé kicsit pityeregtem, aztán még fizikálisan is el kezdett fájni a szívem, elegem van, hogy nélküle kell lennem, hisztis vagyok :) és fáradt és amúgy is :)

Írt Telefonos is, hogy elsőre engem hozott ki a társkergető keresője, jó, hogy szólt, azonnal töröltem magam, válasz nélkül, szerintem így is megérti.

Szeretőtől is visszajött a telefon, nehéz volt szembesülni a múlttal, de ez véget ért és felesleges húzni, mint a rétes tésztát...