Sms, reggel írtam neki, hogy köszönöm, visszakaptam a telót, válasz:én köszönöm, hogy van? képzelje, vége a nőmmel! kétmillárd gondolat szabott át az agyamon, aztán elkapott a sírás...
Mennyire vágytam erre az egy mondatra csupán, 15 hónapig másra sem vágytam, mint erre a mondatra, de nem kaptam meg... írtunk pár mondatot, persze már a gonolatomtól áll a farka, tiszta sor, vissza akarja kapni a kurváját, nem! nem a nőt, a kurvát...
Zavarodott vagyok, nem kicsit...
Én nem avattam be, hogy van pasim, nem is volt rá alkalom és miért is tettem volna, nem akartam bántani...
Mellesleg Telefonos is itt hisztizik, hogy bepasiztam, basszus, mi közünk egymáshoz, még találkozni sem mert...
Tiltott nevű is nem tetszését nyilvánította, hogy lemaradt rólam, annyit írtam neki, rossz vagyok én kispados játékosnak, én élesben és reflektorfényben szeretem a játékot...
Tavasz van vagy mi a rossebb??
Segítség, foglalt vagyok és szeret, kérlek, ne kavard fel a lelkem!
Kikészültem. Köszönöm. Nem, nem vagyok jól.
Sok a mi lett volna ha az agyamban, most és ma... holnap talán újra jól leszek.
Nem, nem félreérteni szeretem Banditát, nála jobb nem történhetett volna az életemben, vele valóban jó és mindig jó!
Most pedig káromkodok, nem értem... túl sok ez így nekem, felmondok, lehet ilyet?
Elmondtam mindenkinek, nekem van már Banditám, attól még átmenetileg kicsit összezavarodam, szarul vagyok, na.
