Díva naíva - a furcsa nő tökéletlenségei

Hát a mai nap kellőképpen szarul indult, sikerült 20 percet késnem a munkából, ráadásul gyűlölöm a kapkodást, kavarást, a mai nap pedig erről szól... így jártam...

Tegnap jótettet hajtottam végre, nem tudom miért, de megtettem, rámírt egy pasas, evidens volt, hogy nős, beszélgettünk, írta, hogy minden oké a házasságával, csak kíváncsi volna, milyen más nővel... persze élből elzárkóztam, nem mintha szeretnék még bevonni az életem sokszögébe bárki mást, meg nem is vagyok családromboló, meg amúgy is... Aztán addig jutottunk, hogy beszélgetne velem irl, hát akkor ugorj fel hozzám, de kikötöttem, ha hozzámér, eltöröm a kezét :) vagyok annyira energikus, simán meg is teszem, ha úgy gondolom. És eljött, na először is fene jódolgában, csak a kíváncsiság hajtja a félrekefélésbe, hát akkor tegyünk ellene, úgyhogy bedobtam néhány rémsztorit, amit az egyszeri félredugása eredményezhet, hát asszem meggondolta magát és marad a kis felesége mellett :) Átvedlettem gyors farmerbe és polóba, biztos, ami biztos, így is irritált a méregetése...

Pasik:

Halacskával beszéltem este, aranyos volt, bár kicsit ijesztő, persze realisztikus, ha bejövünk egymásnak irl is, az ő hosszútávú tervei között házasság és összeköltözés szerepel... jáááj :D Na mindegy is, jövő hétfőn a blogtali előtt meg akarom lepni egy röpke fél órás látogatással, aztán majd meglátjuk...

Sármőrrel holnap ebédszünetben randizok, ez sem egy utolsó, így tényleg szimpla fél órás kávézásról van szó, ezt sem bánom...

Hát a furcsa, irányítást váró pasival elvileg csütörtökön, de asszem azt stornózom, valahogy kicsit sem vonz a jelleme, sőt, talán kicsit idegesít is...

És akkor drága Szeretőm, hát az este visszahallgattam egy felvett beszélgetést, beletrafáltam a tutiba "Értsd meg, nem vagyok szerelmes beléd", igen, valóban ezt hangoztatja folyamatában, lehet, hogy átalakulhat a viszonyunk, de szerelmes sosem lesz, én meg azt hiszem nem vágyom arra, hogy valakinek jobb híján legyek, hiába csodál, tisztelt, rajong értem, nem szeret és ez azért lényeges alkotóeleme számomra egy kapcsolatnak... Talán nem viccből érzem olyan rohadtul kevésnek magam mellette és nem viccből van az őrült megfelelési kényszerem, mert nem vagyok neki elég... na, azt hiszem, ezt sokszor kell majd visszaolvasnom, hogy vésődjön a szürkeállományomba :)

A mai nap szinte mentrendszerűen ment, ahogy vártam, reggel nem jelentkezett, igazából időm sem volt ezzel foglalkozni, megbeszélésünk alapján egy email várt, hogy megint zuhanó állapotban van, ne vegyem magamra, rendben, válaszoltam röviden az emailre és ezzel a mai napot lezártnak tekintettem, aztán ránéztem a telefonomra, volt már vagy 10 óra, 3 új üzenet, hogy van ma? mit vett fel? / nos? / baj van? - ezen kicsit mosolyognom kellett, hisz, ha én kezdeményezek ezek után bármit, akkor ő blokkol és visszavonul, most, ahogy megbeszélésünk alapján tudomásul vettem, kicsit úgy tűnik, ha te elfogadod, hogy ma nem akarok, akkor mégis akarok :) azóta jött már bátorító, sőt féltékeny sms is, nem mintha bármi alapja lenne a féltékenykedésre, hisz ő az, aki nem akar jövőképet nyújtani... de ma elég rideg tudok maradni és tárgyilagos, úgyhogy eljutottam odáig, ha így nem felelek meg, nem bízol bennem, fel is út, le is út és kész...  szóval a felállás és a hozzáállás is módosulóban...

Cuki volt a munkamániás barátnőm, tegnap éjjel vele beszélgettem, lelépett 3 napra meetingre Athenba, már most hiányzik :( erre bedobja búcsúzóul, aztán férjhez ne menj, míg haza nem jöttem :) imádom ezt a csajt, annyira nyers, szókimondó, pont, mint én :)

a mai zeném lemaradt :) - denn die Guten sterben immer zu früh - kérdés, én jó vagyok vagy sem, ezt majd az idő, a sors és az életvitel eldönti, kár hogy már nincs közöttünk, nagyon csíptem a lázadó zenéjét.

Ott tartok, hogy még nem állok készen talán én sem egy tartalmasabb kapcsolatra, mivel érzelmileg még mindig hozzá kötődök erősen, úgy döntöttem, hogy kivárok, nem míg ők szakítanak, hanem míg én felerősödök annyira, hogy mást akarjak... vagy nem is tudom, mindegy is, jobb a néhai szárnyalás, mint a folyamatos középút...

Na, de a dilemma, a sármőr már rámírt, hogy alig várja a kávézásunkat, amint hazaért útjáról az éjszaka közepén rámírt... mert ugye igent mondtam a kávéra...

Halacska berágott, hogy végülis nem beszéltük meg, csak elmaradt a tegnapi randi, de mondjuk ez ebben a formában nem igaz, hisz ő mondta, hogy akkor toljunk rajta, ha nincs bébiszitter...

Közben a másik tegnapra beígért randisom is, a furcsa pasi is kávézni hívott jövő hétre, hát direktben neki sem mondtam nemet...

Mindenesetre elég hülyén érzem magam, hogy 3 pasit is hülyítek, holott nem szeretném, valahogy a nem szó hiányzik a szótáramból, ugyanúgy, ha jött volna Halacska sem bírtam volna azt mondani, hogy mégsem jössz be, menj haza...

Pillanatok alatt bizalmi viszonyba kerülök a pasikkal, teljes mértékben úgy érezhetik, hogy valóban jól ellennénk, én elég jól tudok idomulni, alkalmazkodni másokhoz, ez talán abból adódik, hogy még nemrég vagyok egyedül, együttélés pedig mindig alkalmazkodással jár vagy megint szimplán a megfelelési kényszer tör rám...

Úgyhogy jövő hétre meg van a program, vagy megint kivágom magam a randikból, szigorúan átmenetileg, mert végleg lemondani meg főképp nem vagyok képes, vagy elmegyek és vagy jól érzem magam közben, vagy nem...

Tudom, hogy kell túlbonyolítani az életem, az egyszer biztos...

Nem mindenki hisz bennük, én igen, még egyszer rég, tini koromban sokat jártam jósnőhöz, nem jósoltatni, csak beszélgetni, volt egy szertartás, már nem is emlékszem pontosan a menetére, volt egy pasim, az ő nevét kellett 3 gyertyába vésni, no meg még valami szöveget, leégetni a gyertyát, hogy valóban hozzám való és velem legyen, vagy tűnjön az életemből... hát még rendesen ki sem hűlt a gyertya helye hívott telón, hogy vége, túl jó vagyok hozzá... lehet, hogy fatális véletlen, de én akkor is és előtte is hittem az ilyesmiben...

A lényeg, forralt boroztam, felbátorodva felhívtam egy jós vonalat, Ildikóval beszélgettem, ő egy 50 körüli nagyon közvetlen nő, jól elbeszélgettem vele, tudom 475 Ft-os percdíjon, na mindegy, nem ez a lényeg, kérdeztem a szeretőmről, nagyon lazán vette a csaj, mondtam neki, elegem van ebből a se veled, se nélküled kapcsolatból, mondjon már valamit, változik-e a helyzet, nos ő annyit mondott, a nője 5 hónapon belül egy másik pasi miatt dobni fogja, de bevallja az őszintét, összeköltözést nem lát, de minőségében változni fog a kapcsolatunk, mert ő egy olyan pasi, aki annyira határozatan - stimmt - hogy szüksége lesz rám, így meg fog szűnni az árnyéklét, eljárogatunk együtt ide-oda, de még hosszú távon sem lát összeköltözést - ki a rossebb akar összebútorozni, mondtam, 10 éves terveim között nem szerepel ilyesmi... nem várnám tőle sem, én meg aztán végképp nem mennék... a másik kérdésem szimpla volt, mi jobb nekem, ha maradok mellette vagy ha továbblépek, ez vicces kimenetelű volt, azt mondta, mindkét esetben jól járok, bár bonyodalmak adódhatnak, ha továbblépek és mással leszek boldog, de mindkettő jó lesz, summa summarum annyit mondott, 5 hónap nem a világ, várjak ki, míg vége lesz a nőjével és utána ahogy alakul fogadjam el, vagy lépjek... Kérdeztem még, hogy valóban egy régi nőbe szerelmes és nem tud továbblépni, hozzá köti valami, mondta, hogy nem, szimplán a fiatal felelőtlenségéről ábrándozik, most már az a nő sem kellene, azt az érzést szeretné kergetni, ami akkor volt...

Nem tudom, ezt hogy éljem át, persze, tudom, h.p. vagyok, szeretem és próbálok kiszeretni belőle, de nem engedi, milyen jó rátolni a felelősséget :)

Tegnap beszéltünk telefonon, beszéltünk az elmaradt randiról, tény, jobb az őszinteség, attól még nem ezt akartam hallani, olyan abszurd vagyok néha, nem is értem magam... Szóval mondja, hogy igazából, mivel ő nem tud nekem jövőt, jövőképet nyújtani, boldoggá tenné, ha találnék valakit, aki tud.... bazzzz, persze rossz lenne, ha nem tudnánk találkozni, mert vágyik rám, de nem lenne fair ezt mondania, mert nem tud többet adni... Mondtam neki, rendben, jövő héten úgyis lesz egy kávés randim, előbb-utóbb lesz valakim és ezzel lezártam a témát, nem kell berezelnie, hogy örökre a szeretője maradok, minden ujjamra találok pasit, ha nagyon akarok - csak akarnék mááááár...

Jó tudom, a türelem nem a legnagyobb erényem :)

Na este persze megint beszéltünk és ahhoz képest, ha múlt pénteken nem látogatom meg, már nem tudunk találkozni novemberben, felajánlotta, hogy jövő vasárnap ő jön... eddig elég prűd voltam-e téren, de vele valahogy olyan természetes, mivel nem vagyunk együtt, bármikor képesek vagyunk telefonon kielégíteni egymást, sőt, meghallom a hangját és beindul a testem, nem vagyok normális :) tegnap faggatott, hogy a szerepjátékokat űztem-e a férjemmel is, mondtam, ebben semmi extra nincs, nálam ez nem zárja ki a normális nappali kontaktust, ha éjszaka más bőrébe bújunk, ő nem képest ezt "nappali" kapcsolatba vinni... így járás esete... ja és szép hétvégét kívántam és leraktam, nem éreztem úgy, hogy csak még egy percet, menj, ha menned kell alapon leraktam a telefont... na mindegy, de tegnap valahogy más volt, nagyon jó, hát éjjel folytatódott a folyamat, álmomban olyat szeretkeztünk, reggelre olyan voltam, mintha ez irl törént volna, normál esetben lelomboznak reggelre a szép álmok, hogy nem valóság volt, most viszont feldobott... az sms-e pedig ledöbbentett, a csaj mellől sosem küld, egyszer tette meg több, mint 1 év alatt, most mégis, hát én akkor még aludtam, így egy órával később üzentem vissza ennyi, de utána nem vártam sms-t, most nincs itt az ideje...

Nem beszéltünk hétfőről sem, kíváncsi vagyok, ébreszt-e vagy sem...

Sokat gondolkodtam már ezen, könnyen nagy a szám, hogy én mindent bevállalnék, a kéthetenkénti találkozásokat, a távolságot, de hát én könnyen beszélek, hisz ő nem akarja, de mi lenne, ha akarná?? Visszavonulnék vagy valóban vállalnám? Fogalmam sincs, mondjuk ez nem téma, ő a bűnbak és kész :)

Az a baj talán, hogy nem állok készen egy kapcsolatra, halkan néha bevallom magamnak, hogy jó nekem egyedül, persze ez nem mindig van így, de én még életemben nem voltam egyedül, a szüleimmel laktam, 18 évesen meg albiba vonultam az akkor még nem férjemmel, igazából január óta nem kell senkire - na jó a gyerekekre, de ők nem pofáznak bele a dolgaimba :) - tekintettel lennem, nem rinyál senki, ha kupi van, vagy miért nem húzok még aludni, vagy nem foglalkozom vele, vagy ma miért nem kelsz ki az ágyból... mégis van valakim, aki nincs...

Egy barátommal beszélgettem még rég róla, mondtam, én még soha nem voltam ennyire türelmes, erre mondta ő, te nem türelmes vagy, te ezt így is élvezed... csak néha tele a tököm, hogy nincs kivel kéz-a-kézben sétálni, színházazni, beülni valahová, gyertyafényes vacsora, szimplán ölelkezni, hogy minden rendezvényre egyedül megyek, mert irl egyedül vagyok...

A tegnapi nap menetrendszerűen folyt, szortíroztam, kimostam a hadsereg ruháit, mert az lehetetlen, hogy két csöppség ennyi szennyest termeljen 1 hét alatt... közben azon gondolkoztam, vajon a mosónők tényleg korán halnak, mert akkor most gyorsan kellene sokat élnem...

Halacska próbálkozik, beszéltünk délután, váltottunk néhány sms-t, kicsit morcos lettem, mert este írt sms-t, hogy mindjárt jön msn-re, ehhez képest még másfél óra múlva sem volt sehol... nem azért, nem gond, ha nem ér rá, de ne várasson, nem csípem... fáradt voltam és lehangolt, amikor váltottunk pár szót msn-en, már nem voltam nevetős, zizis kedvemben és idegesített is valahogy, hogy percekkel egy-egy beírás után kaptam választ, úgyhogy elbúcsúztam, vártam egy percet, no reaction, gép kikapcs.. azóta se kép, se hang...

Randi stornó, tesóm gyerkőce tüdőgyulladásos lett, így nem alsznak ma nálam a gyerkőcei és holnap az enyémek sem nála... Őszintén? nem is bánom... hogy miért? ennek több oka is van, a legfőbb persze a Szerető, érzelmileg szeparálódnom kellene, nem akarom magam újra egy olyan szituációba kergetni, ahol lázasan szerveznem kell a félrelépéseimet, mert a Szerető fontosabb, mint a partner... A másik pedig, megbeszéltük, hogy leutazik hozzám, vacsi, séta miegymás és ebből adódik, hogy nálam is alszik... ez meg, ha őszinte vagyok nekem nagyon sok, megint sodródok egy olyan dologban, amit nem biztos, hogy szertnék, ha mondjuk szimplán összefutnánk egy kávéra, aztán vagy jelentkezünk, vagy nem, az még rendben lenne, de ez annyira fix, nincs egérút és én ezt most nem szeretném... Majd meglátjuk, mi lesz, most örülök a randimentes hétvégének...

Szerető reggel már 9 előtt írt, szerintem a randi hatására, mert ugye írtam neki, hogy randim lesz és fél, hogy elveszít, váltottunk 10 sms-t, 2 után elérte, hogy beremegjek, kikészít, milyen hatással van rám, tudom, nála sincs ez másképp, dehát ez van... vagy elmúlik, vagy nem, időt kell hagynom magamnak, hogy feldolgozzam, beletörődjek vagy harcoljak ellene... legalábbis most túl gyenge vagyok ehhez az egészhez, mondhatni döntésképtelen, az ő döntése megvan, ő szeretőnek akar, annak nagyon, másképp nem, de én mit akarok? Az eszem nem akarja az árnyék létet, a szívem viszont belehal, ha le kell mondanom róla és Halacskával szemben sem lenne fair, ha összejönnénk, én pedig továbbra is titkos randikra járnék Szeretővel... a legszörnyűbb, hogy nincs baj Halacskával, csak nem ő... nem a Szerető...

Tehát egy rövid poszt, nehogy már mindig csak depis, melankólikus és szentimentális  legyen... Halacska ma még nem jelentkezett, Szerető meg csak a külsőmre kíváncsi, de leápoltam kissé, na nem úgy, hogy élvezze :) na, nem fogadott hívás a telómon, Szerető, ki hitte volna, természetesen már kikapcsolva, hisz nőzik :) ezt sem vettük fel...

Na jó, elárulom vidámságom valódi okát :) Voltam manikűr - pedikűrön, lábikóm szép majd feketés-lilás lett -nem, nem vert rá senki kalapáccsal, igen, ezért még fizettem is :)-, nagy lábujjam fehérrel bekockázva :) kezem viszont őrült csilli-villi pinky, piros csillogós kockázással és ezüst csillogós pöttyözéssel a kockákban, pont olyan őrületes, mint a gazdája :) Naaa, tudok mi? Köröm gazda vagyok :))

Íme bizonyíték szingliman-nek, igenis lehet happy egy nő pasi nélkül is - átmenetlieg ;) - sőt, boldoggá fog tenni otthonom ügyes tisztogatása is, mosás és társai - feltéve, ha nem sérülnek a körmeim ;), meg amúgy is, jól érzem magam a bőrömben és kész :)

Sőőőőőt, talán tudom már miért vagyok ennyire ultra zizi :) hát csokit eszem egész nap :) ráadásul nem csak nyomokban, hanem egééész mogyikat tartalmazott :) jó, tudom, dívák nem esznek csokit, salátán élnek, de azért ne hogy már :) ígérem, cserébe ma mást nem eszek :D

Szal i feel good van és remélem marad is, bár azt mondják, a nevetés hízlak, na jó a depi meg betegít, mástnem a sok váltakozó hullámtól dagadt beteg leszek :) vagy inkább legyek pokerface? :)

Na, mindegy, ultraciki, távkarbantartásba bejelentkezett a kedves IT-s munkatárs a gépemre, még jó, hogy nem tud magyarul, ugrott volna az inkognitóm, jót nevettünk, lányos zavaromban, ő bezárta a javítandó programot távsegítségként, én meg automatikusan vissza, nem értette, mitől indul automatikusan újra a program :) ezt vagy 5x eljátszottuk, mire kiderült, ő nem szeretné, csak én sietek :)

Erre még rámosolyogtat a cigiszünet, ahol sikerült kitárgyalnunk a kedves kolléganőkkel, nos, hogy is mondjam, szopás az élet, ha meg már tenni kell, azért legyen jó íze :) romlott nők vagyunk :) mindenesetre az ananászleves vagy multivitaminos akció élvezhető élmény, kár, hogy ezt nem minden férfi tudja, bár a szeretőmre e téren nem panaszkodhatok, ő tudja :) Halacskát meg mégsem világosíthatom fel az első randi előtt :D

Hibbant liba jelentés vége :)

Once again... merthogy elszállt, ma még ez sem tud felhúzni, túl fáradt vagyok hozzá :)

Tegnap a gyerekek már úgy fogadtak meleg barátomnál, hogy ott akarnak aludni, én meg beleegyeztem, mert miért is ne... Nem volt kedvem egyedül lenni, tudom hülyén hangzik, hisz nálam az egyedül a hármasbant jelenti... Na mindegy, gyerkőcöket lefektettem, aztán kezdődött a youtube-os párbajunk, melyikünk tud szerelmesebb, szentimentálisabb dalokat lejátszani, persze énekeltük együtt a számokat is, mint mindig :) imádom ezt a pasit :) pont olyan hülye, mint én... Persze sikerült mindezt fél 2-ig húznunk, úgyhogy ma kellőképp hulla vagyok :)

Aztán Halacska, nos fél 8 körül felhívott, hogy késni fog msn-ről - tudom, még meg sem volt az első randink - édes volt, megindokolta, pedig legyünk őszinték nem kellett volna... Feljött, addigra már erős szentimentális zuhanásban voltam... és ugyan értékeltem az msn-es figyelmét, de vannak olyan fázisai az embernek, amikor hagyja, hogy feloldódjon a zenében, akkor nem beszélünk... csak annyit írtam neki, magányos és szentimentális vagyok, zuhanok, erre csak annyit írt, ha szeretném, szívesen a karjába venne és felfogná a zuhanást... még néhány mondatot beszéltünk, aztán elbúcsúzott, nem rágott be, hogy 2 napot egymás után bealudtam és a 3-on meg nincs hangulatom msn-ezgetni, igazán rendes pasi, kedvelem őt...

Aztán ugye ajeti bírása a szeretőmről, valóban az, önző és van annyi esze és érzéke, tudja mennyit kell adnia, hogy ne engedjem el... nem, nem akarom bántani, sokszor barátom, szeretőm, alapjában véve nem rossz ember, csak valóban önző... és átmenetnek, de csak és kizárólag átmenetnek ideális...

MERT jól esik, ha nincs senkim és kapok egy kedves hívást vagy sms-t karácsonykor vagy a születésnapomon, DE mennyivel jobb, ha valaki ott van és átölel... idén lettem 30, szombati napon, azt hiszem nem kell taglalnom, mit jelent a XXX egy nő életében, eléggé megzuhantam, annyira szerettem volna, hogy mellettem legyen, de hát a hétvégét a nőjénél tölti, pénteken még felhívott és gratulált, de szombaton a nőjénél volt, az én 30asomon!! sem egy lopott sms, no reaction a részéről, pedig tudta, hogy érzek... mindegy, előtte megismerkedtem egy pasival, már hetek óta msn-eztünk, azt mondta az első találkozásunkat a szülinapomra tervezi, tőle kaptam csokor vörös rózsát, gyertyafényes vacsoratársaságot, gyengéd szeretkezést és kiskifliben alvást... hálás vagyok neki, ugyan nem illettünk össze, nem tartott túl sokáig, de megmentette a 30asomat...

Nagyon várom a hétvégét és őszintén remélem, irl Halacska megindít annyira, hogy elfelejtem a szeretőmet egy életre és nem kezdem el megint szervezni, hogyan és mikor léphetnék félre vele...

És ma megint jól megérdemelt körmös, pedikűrös :) alig várom, gondoltam feldobok egy mini ruhát, meg egy legginset, erre drága kollegináim viccesen bedobták, elfelejtettél szoknyát húzni? :)

Ma megpróbálok rövid lenni és gyors, írtó stresszben vagyok és utálom a stresszt, nem, mintha ezt nem tudtam volna tegnap... na mindegy...

Szóval mit is mondhatnék, a napom már úgy kezdődött, hogy felriadtam, mert ma nem szabadott elkésnem, hogy elaludtam, na, de azért a kávé meg a cigi stressz nélkül kell, hogy történjen, bármi másról lemondok, de az az 5 perc kell nekem... Aztán be a nappaliba, 7:01, na frankó, akkor most ugorjak a ruháimba és húzzak, már a sírás kerülgetett, mikor totyog ki kiscsajom a hálóból - együtt alszom/aludtunk velük születésük óta, imádom, ahogy satuba fognak, bújnak és éjszaka hallom halk szuszogásukat, vagy épp mikor meg vannak fázva, öregemberes horkolásukat :D - és hozza a telefonom, amely épp akkor ébresztett, oh a francba, az otthoni óra, mert ugye annyit vagyunk otthon, még mindig nincs átállítva, hogy rohadna meg az órállítós barom, aki kitalálta, tehát relax, elmentem tusolni, felöltöztettem a kiscsajomat, aztán én, almazöld top, az tuti volt, gondoltam veszek miniruhát, na meg almazöld harisnyanadrágot, mint crazy woman általában, ha nem combfixet vagy tartós harisnyát hord, lapruha? nem tudom így hívják-e, a lapszoknyából nekem ez következik... aztán nem tetszik, mert ha leülök, hát szinte teljesen szétnyílik, fekete miniszoknya alá, na így meg annyi hajtás van rajtam deréktájt, ezt se, ruha le, marad a fekete mini meg az almazöld top, felveszek a top fölé egy fekete csipkés felsőt, nem látszik rendesen a top, megint le, felvettem a piros leplemet, ami derékig ér és köldökig kb. ki van vágva... nos felkaptam a fekete kardigánomat, ami majdnem olyan hosszú, mint a szoknyám, meg a fekete magasszárú csizmámat, így jár, akinek hirtelen sok lett az ideje, szépen kisminkeltem magam, aztán ruhába dobtam nagyfiamat is és már indultunk is, meleg barátomnál leadtam őket, belenéztem a tükörbe, basszus, még jó, hogy nincs pasim, hát tiszta pretty woman-es, mondhatni, crazy ribancos lett az öltözetem, de hát én ma így érzem jól magam, másnak meg nincs joga kritizálni...

A pasik, hülye, aki nem okos alapon és baromi sok a ráérő ideje:

Halacska ugye tegnap küldött sms-t, hogy lassan előkerül, hát sikerült is vagy fél 9-kor, rádobtam délután egy sms-t, hogy meló??, erre vissza, rosszabb, család... de hát így járt, mert én meg hulla voltam, szerintem 1/4 10-kor már aludtam... beszélgettünk, ari volt meg minden, de ennyi... ő az a pasi, aki mellett móka az élet, mindent lazán vesz és folyton mosolyra bír... ő az igazi pasi típus...

Na, de szórakoztam előtte társkeresőn, beírtam a paramétereket, amelyeket szeretnék, majd dobtam egy hátast, a röhögőgörcs kerülgetett, na jó, utána ki is tört, a keresés eredménye: 1 azaz egyetlen egy személy, na mondom, micsoda választék és lássunk csodát, a régi szomszédom :D, na mondom, akkor inkább elszáradok, csak vicces volt...

Rákattintottam egy helyi pasira, csak megnéztem az adatlapját, de mivel ő VIP, így látta, hogy megnéztem és írt levelet, mondjuk hozzá tartozik, hogy az adatlapomon kissebb regény van - vajon jellemző-e ez rám? :D -, ha valaki veszi a fáradtságot és elolvassa, akkor akár beszélek is vele, és rámírt:

Szép Estét Hölgyem!
bevallom, tisztelettel nézek szemedbe, s azt is bevallom, hogy e tisztelettel el is veszek igéző pillantásodban, de erről nem tehetek, férfi vagyok, s érzem, nincs ember, férfiember e földön, ki rezzenéstelen arccal állná tekintetedet, pillantásodat...
Szép estét, s igazán nem akartam zavarni!

Na és innentől ment a levélváltás, majd csevegtünk, képet is láttam róla, nem rossz pasi, kávézni hívott, én meg elfogadtam, jövő héten kávézunk egyet, kicsit hasonlít stílusban, jellemben a szeretőmre, bár a szeretőm nyugodtabb stílus, ez meg az a sármőr fajta... nos ő a férfi típus...

De ha belegondolok, szombaton lejön Halacska, mivel azért csak utazik 2 1/2 órát, evidens, hogy vacsi után nem megy haza, nálam alszik, ami ebből következik, asszem azt sem kell taglalni... aranyos, meg minden...

De ott a sármőr, aki valószínűleg csak a sablon dumáját lökte, de akkor is sokkal érdekesebb, megnyerőbb stílus...

Mi a túrónak kavarok én, mint a villanyszámlás... hol van a barát a szeretőmből ilyenkor, aki tanácsokkal lát el?? Ja, tegnap ráírtam egy sms-t, ha már nem lehetünk szeretők, lesz-e a barátom, visszaírt, hogy szívesen, de mi hasznát veszem, visszaírtam, lehetne újra az őrangyalom, mert valóban sok jó tanáccsal látja el a naívát, pl. csak egy szösszenet, ő egyből levágta, hogy a 3. szomszéd, aki még soha nem dícsérte a külsőmet, meghívott egy laza kávéra, nos a szeretőm egyből levágta, ez nem kávéra, dugni hív és igaza lett... a találka után felhívtam, annyira felment a vérnyomásom, még a fülem is pattogott, a szomszédot úgy leordítottam, hogy levegőhöz alig jutott, ő pedig nem becsmérelt, nyugtatott, hogy nincs semmi baj, csak hallgassak végre rá...

Legalább is úgy érzem, hogy a gyerekeim életében én vagyok az egyetlen biztos pont...

Három napja nem veszik túl nagy hasznomat, folyamatosan fáj a fejem, hiába gyógyszerezem magam, ráadásul nem tudom milyen hülye elgondolásból, de anyámékhoz átcuccoltam, míg betegek, reggel had aludjanak, ha dolgozni megyek, persze, eddig mindkét reggel felkeltek velem és délután bújunk el a vendégszobában, hogy nehogy bárki terhére legyünk, mert hát gyerek és jár a szája...

Viszont fogalmam sincs, miből adódik a kárpótlási kényszerem... miért gondolom folyamatosan azt, hogy kárpótolnom kell őket a történtekért... igazából mindkét gyerekem kiegyensúlyozott, persze óvodában, családtól csak-csak az orrom alá dörgölik, hogy szegény gyerekek... Ilyenkor tudnék még csak igazán sikítani. Mióta elváltam, megdögölhetek, szervezhetek akármilyen programokat, ha 1 napot nélkülük töltök már én vagyok antianya 2009...

Mert ugye egy apának nincs kötelezettsége, térdre borulhatok, ha ő, aki nem dolgozik, nem tartja fenn, nem öltözteti, nem eteti, egy mocskos napot vigyáz rájuk, ha betegek...

A nagyszülőkkel meg alapban bevásároltam, dehát ezt tudtam előre, de mondjuk arra nem számítottam, hogy a válás után anyós egyszerűen úgy gondolja, ha 5 percig is vele vannak az unokái, azzal nekem tesz jót, nemhogy örülne, hogy néha láthatja őket... anyám meg ma természetesen megint kiakasztott, reggel ismét elkéstem a munkából, persze nem azért, mert elaludtam, szimplán azért, mert nem volt hajlandó felöltöztetni őket és beadni a gyógyszert...

Szegény kis csibéim könnyes szemmel néztek rám, már megint itt kell maradnunk?? Legszívesebben beszóltam volna a munkahelyemre, ahol kerek egy hónapja vagyok, hogy bocsi, gyerkőcök betegek, bújni akarnak anyához, reggel nem bírtam ki, 20 percre az ölembe vettem őket és vagy ezerszer ismételtem, hogy mennyire szeretem őket... 

Mondja nekem valaki, hogy egy szingli anya, aki dolgozik, rendezi a gyerekeit nem a legjobb koordinátor, mert az élet rákényszeríti... Úgyhogy hívom meleg barátomat, hátha holnap bevállalja ő őket, hogy miért szeretem őt annyira??? Mert ilyen egy apa, bizalmi viszonyt alakított ki a gyerekeimmel, a múltkor felpattant a nagyfiam az ölébe és panaszkodott rám, mert anya megígérte... persze úgy tettem, mintha nem hallanám, meleg barátom pedig vég nélküli türelemmel nyugtatta, de hát nem tudtatok menni, rossz lett az idő, anya, ha tudja, tartja a szavát, de nem minden anyán múlik... olyan fiatal vagy még, annyi mindent meg lehet még tenni, ne szomorkodj, örülj, hisz anya itt van veled... ha valaki, Ő volt a legjobb választás pótapának, olyan apja gyermekeimnek, amilyen az apjuk sosem volt... mióta Ő lett a gyerekeim apaképe, másképp látják a világot, nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak, látják, hogy lehet boldognak lenni, egyet nem értenek, anya, ő miért nem vesz feleségül... Remélem létezik ilyen heteró férfi is a világon, bár heteró férfival még nem találkoztam, aki ne lett volna őrülten féltékeny rá, ami meg még durvább meleg pasival sem, aki ne lett volna féltékeny rám  :)

Na mindegy, ilyen az élet, de lesz ez még jobb, néhány év és nagyobbak lesznek, a viszonyunk meg kimagasló, persze, néha elszakad a cérna, de azon vagyok, hogy élhető életet biztosítsak nekik, olyan nevelésben részesüljenek, hogy a lehető legjobban önállósulni tudjanak, nem, nem azért mert lusta vagyok, azért, mert rettegek, hogy történik valami velem... Nyugodt vagyok kicsit, tesómmal beszéltünk erről a minap, rá számíthatok, bár neki sem könnyebb semmivel sem, ugyan férjnél van, de minek... Szóval beszéltünk és mondta, ne aggódj, ha veled történik valami, még ha a férjem el is hagy miatta, én felnevelem a Te két gyerekedet is, persze ez kölcsönös, én is simán bevállalnám egyedül is az ő két gyerekét, ha vele történne valami...

Nem vagyunk tökéletes anyák, sem ő, sem én, de a lehető legtöbbet megteszünk a gyerekeinkért, innen is adódik, hogy 4 gyerekem lesz pénteken és gyerekmentes leszek szombaton... nálunk nem a nagyinál alszanak, együtt menedzseljük, sőt gyerekeink ujjonganak, ha egymásnál aludhatnak, amint mamit, vagy jelen esetben nálam apát hallanak, meg rákezdenek a szívszaggató sírásra...

Nos szombati randim hal csillagjegyű és meglátjuk, hány randi lesz még, azért had hívjam már halacskának :)

Gonosz vagyok, legalább is úgy érzem, szörnyű teszteknek tettem ki a magam virtualitásában, voltam hisztis, depis, magányos, pörgős, nyavalygós, kb. minden, ami egy nő lehet és nem szaladt el, még mindig látni akar szombaton :)

Nagyon csípem, megnevettet, csillapítja a latinos stílusomat, kedves, nem nyomul túlzottan, érezteti, hogy mennyire kedvel, nem rendeli alá magát, nem játsza meg a ki ha én nemet...

Normális randim lesz, már rég nem volt, őőőő vacsorázós randin még nem voltam a válásom óta... egyszer, az is látszat volt, meleg barátom azt mondta, kijár a normális randi, nem megdöntős, úriember módjára... Elmentünk vacsorázni, aztán egy hosszú sétára, beszéltünk mi mindenről, gazdaság, politika, ami csak eszünk be jutott, utána még felmentünk hozzá és iszogattunk... csodás este volt... utána jött a normális randitól eltérő randi természetellenesség, szokásunkhoz híven elő youtube-ot, torkunk szakadtából énekelgettük szentimentális számainkat, egészen reggelig...

Mégis kicsit szkeptikus lettem, nem tudom miért, lehet, mert nagyon csípem az intellektuális öltönyös pasikat, mikor finoman rákérdeztem a színházra, viccesen vágta valahogy ki magát, lényeg, nincs öltönye és nem is jár ilyen helyekre... én meg nem vagyok a kantáros nacis segéd típus, persze, annak is megvan a maga romantikája... de lehet, hogy megint csak túl előre szaladok, túl sokat gondolkozok és túl sokat kombinálok...

De már megint eszembe jut ő, és az ezernyi virtuális emlék, hisz most ugyan kényszer szünet van, mégis tudom, jövő héten megint kezdődik előről minden, ha én nem leszek erős, neki nincs rá oka, neki jó így minden, ahogy van, nem szeretne elengedni, csak ha én kényszerítem rá, persze az érem másik fele, hogy többet sem szeretne, még kényszerből sem, de a komplikált, depressziós és legyünk őszinték, önző lelkét ápolgatni én sem szeretném életem végégig... de mégis szorongok, ha pasim lesz, többé nem ölel, nem érzem és nem érintem... vagy megint félrelépek vele, mint az előző pasimnál, de akkor meg mi a rossebbnek kezdek kapcsolatba... kibírtam 30 évet félrelépés nélkül, ugyan mehetett volna még legalább 30-on át így... No meg persze, ha megmarad a kapcsolat a szeretőmmel és esetleg Halacskával nem jön össze, akkor megint lehet valamit a fejemhez vágni, mert ő hűséges maradt, persze, mert azt a szót, hogy érzelem csak az idegen szavak kéziszótárából ismeri, az, hogy nem dugja a nőjét, de mondjuk most is egész héten vele van, meg számára nem ballépés mellőlem...

Hol a picsában van a reset gomb, én is akarok will smith-es villantást, mint Ádám, elfelejteni, hogy valaha létezett valaki, aki szeretett, de nem kellettem eléggé...

Másrészt pedig nagyon remélem, hogy szeretőt felejtető lesz Halacska, csak azt nem értem, még meg sem volt a randi, már szkeptikus vagyok, pedig nem hibázott, sőt, állta a sarat, minden szinten, nem lehet, hogy megint a sötét oldal nyerjen...

Halacska sms-t küld, ha késik, pedig még nem is látott, megértő minden szituációban, elég realista, azt hiszem a flúgosságom miatt rámfér :) Hallotta a kicsajom temperamentumát telefonban, na meg a hugomat is és nagyon lazán reagált, csíptem a beszólásait... Mondhatni semmiben nem hibázott, mi a bajom??? Remélem a szombat minden kételyt old és nem jut eszembe a szeretőm egy másodperc töredékére sem, ugye-ugye-ugye...

Ennek így kell lennie, hogy a francba lehet, hogy egy ilyen nő, mint én, aki alapesetben bár melyik pasit az ujja köré tudja csavarni, az ártatlan célzásaival, a hajdobálással és a szempilla rebesgetéssel, mégis leragad egy olyan embernél, akinek nem kell??? Szerelem? Már abban sem hiszek, lehet, hogy csak az egómat bántja, hogy nem szereztem meg? Ezt sem hiszem, akkor miért??

Amúgy is mi ez a megfelelési kényszer, miért akarok mindenkinek tetszeni? Rajongói fan club-ot alakíthatnék, hisz próbálok mindenkinek elég jó lenni, tudom, ez most irtó nagyképűen hangzik, de valahogy senkit nem tudok elengedni, lehet, ez van a háttérben? Miért állok napi kapcsolatban egy 23 éves sráccal, aki még csak be sem jön, hogy elmondhassa, én vagyok a nagy betűs ízig vérig NŐ? és még megannyi pasival csak azért tartom a kapcsolatot, csak hogy dícsérjenek... minek ez? Basszus nincs tükröm, néha nem értem magam...

Főleg mérges vagyok, ha így hergelem tovább magam, megint a szerető lesz a valaki, Halacska pedig halva született ötlet lesz... pedig nagyon nem akarom, hogy ez így legyen...

Beszélgettem reggel meleg barátommal, ebben mondjuk semmi újdonság nincs, csak a felismerés,

ANYA, NŐ LETTÉL!!!

és igaza van, azóta vigyorgok, mint a tejbetök, megannyiszor mondta ő is, más is, légy már végre nő, ne akarj annyira irányítani, hagyd, hogy megmentsenek, hagyd, hogy erős legyen a férfi az oldaladon és még folytathatnám, én pedig csak hajtogattam, nem, én erre nem vagyok képes... és most?? most az vagyok, életemben először nem az emancipált miss picsa, aki mindent tud, szimplán törékeny lelkű, szentimentális nő és ez még nem a hab a tortán...

A hab a tortán, hogy ki is tudom mutatni, na ez az, amiről azt hittem volna, ilyen velem soha nem fog megtörténni, de mégis, bevallom, döbbenet, a szombati randim bejelentkezett msn-re, simán ráírtam, hogy szentimentális vagyok és magányos... visszaírt, édes volt, ne légy már magányos, hisz itt vagyok én... beszélgettünk, kicsit szemét voltam, addig csűrtem csavartam, míg úgy beszéltünk rólam, mint 3-ról és galád módon kikérdeztem... izgalmas az érdeklődésének személye és egyre fokozódik az érdeklődése... beszéltünk tovább, ő két lábbal a realizmus földjén áll, én pedig vagyok a héliummal teli lufi, amelynek zsinórját szívesen megfogja, el ne vesszen...

Nos, ha ezt mondja nekem valaki úgy másfél évvel ezelőtt simán képen röhögöm, én nőiesedni??? Simán bevallom, be vagyok rezelve, nem kicsit, nagyon... Ezt akartam, most viszont félek, na mindegy, that's life, így jár az, aki kíván valamit, nem zárhatja ki, hogy teljesül is :)))

Nos, grafomán reggeli másfél órás irományom nemes egyszerűséggel elszállt... mivel újra úgysem tudom leírni, meg sem próbálkozom, így most felsorolás formájában adom vissza:

1.) egy hétre eltűnik a szeretőm és megint éreztem a távolodását, megint nem vagyok annyira fontos, mint szeretnék, ráadásul sok sikert kívánt a szombati randihoz, úgyhogy dühít, nem kicsit, nagyon... mindegy, jövő hétfőig vagy jelentkezik, vagy nem, én nem teszem és kész, elegem van, hogy én fussak utána... ha nem hiányzom, akkor nem és kész...

2.) néha elegem van az őrült viselkedésemből, néha szeretnék újra felelősségteljes felnőtt lenni, nem hibbant tini, de rohadjon meg, akármennyire küszködök, nem megy... elegem van, hogy már nem tudok matematikus érzelemmentességgel élni, nem vagyok már gép, pedig esküszöm szeretnék...

3.) nagyon kíváncsi vagyok a szombati randimra, nagyon édes a pasi, jól érzem magam vele, tegnap 2 órán át telefonáltunk, sikerült a leghibbantabb anyás oldalamat is bemutatni és még így sem ijedt meg, hát ha nem félsz, hát próbálkozz :D így hát folyt tovább a beszélgetés msn-en, nagyon sok párhuzam van az életünkben, a végkifejlet meg majd kiderül... nem parázok, élvezem a társaságát, este vele aludtam el - bealudtam laptoppal az ölemben - reggel meg szintén váltottunk pár szót, nagyon kedves volt és irtó jól esett, de most nem fűzögetem tovább a szálat, majd meglátjuk, hogy sikerül a személyes találkozó...

Velősen ennyi :)

Az életérzés bennem meg, hát mondhatni tele a tököm, hogy céltalanul bolyongok az életemben, nincsenek kikristályosodott célok, tele vagyok kételyekkel és kérdőjelekkel és a belsőm ordít azután, hogy végre lássam az alagút végét, tudjam, mit és hogy akarok és hogy fogom elérni... unom már ezt az egy helyben topogást, de mégsem megy, akármennyire erölködöm, tavaly úgy döntöttem 2009 lesz a megnyugvás éve, 2010 pedig az újrakezdésé, remélem legalább ezt a tervet hozom és jövőre többet tudok hozni, mint idén...

Addig pedig hallgatom Scorpionst, hátha meghallja a sors...

A belátás és az őszinteség szükséges az élethez, legalábbis az enyémhez... Irritált a szeretőm búbánata és önhibáztatása, jómagam feloldozása... ez így nincs rendjén.

Kiírom magamból, mert feszíti a lelkem és tapasztalat alapján, jobban érzem magam, ha kiírom.

Nos, belátás és őszinteség... Tudom mennyit érek, büszkén viselem az anya titulust, büszke vagyok mindkét gyerekemre, a nagyfiam kedvességére, jó modorára, szeretetteljeségére, a kislányom nagy szájára és arra, hogy 4 évesen már fütyül és cigánykerekezik... Boldog vagyok, hogy ők vannak nekem, jó dolog anyának lenni, igazából arra nem vagyok büszke, hogy csonka családba kényszerítettem őket, a legjobbat érdemlik, rossz apát választottam, vagy még ezt sem mondhatom, 7 évnyi együttlét elég biztosíték a gyerekvállaláshoz, de a sors máshogy hozta, ez van, ezt kell elfogadni. Attól még nagyon is tisztában vagyok vele, mekkora hendikepp ez egy új kapcsolatban... Főleg úgy, hogy nem tudok garanciát adni, én biztosra mentem teljes család ügyben, mégis befürödtem és nem vállalom be az egyedülálló szülőséget még egyszer, akkor nem lesz  több gyerekem, kész, innentől a potenciális jelöltek köre nagy mértékben csökken, ad1 gyerektelen pasi, aki eleve nem mond le a gyerekvállalásról nem jöhet szóba, mert nem akarok senkit abba a helyzetbe hozni, hogy vagy engem kényszerítsen a gyerekvállalásra, vagy én tegyem boldogtalanná, hogy nem lehet miattam neki, ad2 bevallom sokgyerekes pasi sem jöhet szóba, próbáltam, de 5 gyerek mellett megboldondulnék... ad3 fiatalabb pasi sem jöhet szóba, valahogy idegesítenek és nem vonzanak a fiatalabbak ad4 10 évnél idősebb pasi sem jöhet szóba, nincs apakomplexusom és egy 50es pasinak sem férnek bele az életébe, általában felnőtt gyerek mellett kisgyerekek...

Egyedülálló szülőként nem egyszerű, belátom, nem megyek csak úgy randizni, elutazni, stb. hisz bébiszittert kell szereznem, sok korlátba ütközik a szülőlét, de engem nem zavar, én vállaltam, vállalom a következményeit is...

A szeretőm pedig nem kell, hogy magát okolja, hisz nincs miért, bevállalni egy két gyereket egyedül nevelő anyát, minden tiszteletem azé, aki ezt megteszi, azt hiszem, ha ez megtörténik, akkor amennyire tudom, kárpótolom érte... A szeretőm még csak gyereket sem szeretne, érthető, hogy nem szeretné az enyémeket és akkor még a távolságot nem is említettem, belátom, hogy ennek nincs értelme, érthető, hogy nem vagyok potenciális jelölt, fordított esetben én is így gondolnám, mit szépítsem... Azt is megértem, ha egyszer találok valakit, aki miatt megszűnik a viszonyunk, sajnálni fogja, mert fontos vagyok neki, sőt mondhatom, hálás vagyok érte, amit értem tesz...

Attól még nem érzem rosszul magam, szeretem a gyerekeimet, ha addig nem találok senkit, 10 év múlva megszűnik a hendikepp és még akár 30-40 szép évem lehet valakivel, anélkül, hogy túl nagy áldozatot várnék, számomra ez nem túl nagy áldozat, csak azért, hogy legyek valakivel, nem leszek senkivel, akkor maradok egyedül, nem adom fel, lehet, hogy létezik valaki odakint, akivel szerelembe eshetek és fordítva, aki így is elfogad, de ha ez nem holnap történik meg, sem probléma, az én biológiai órám már nem ketyeg, a velem hasonló korú nők mind stresszelnek, hogy kifutnak az időből, én ezt a részét letudtam, van időm bőven megtaláni, semmiféle társadalmi, lelki nyomás nincs rajtam...

Az egyetlen félelmem, hogy hozzászokok az egyedülléthez és nem leszek képes másképp látni, zavarni fog valaki jelenléte az életemben, minél tovább leszek egyedül, annál jobban rögzülnek a saját szokásaim, amihez talán ragaszkodni fogok, talán nem, de minél később történik meg, annál nagyobb az esélye, hogy nem leszek képes rá... van hogy a magány kevésbé idegesítő, mint az együttlét...

Na kiírtam és közben Ágnesezek :) nem vagyok szomorú, talán kicsit le is nyugodtam :)

Tegnap haldoklott a gépem, mára sem gyógyult még meg, minden lehetséges eszközt bevetettem a megmentésére, vírusirtót futtattam, registry cleaner, még a töredezettség mentesítést is végigfuttattam, ma is még beteg, de legalább már nem haldoklik, csak lassabb a megszokottnál...

Nos, minden rosszban van valami jó, ahogy elmaradt a mértéktelen szárnyalás, elmaradt a mélyzuhanás is, legalábbis eddig és ez jó, erre vágytam, ne lebegjek a föld felett, hogy lezuhanjak, úgyhogy most kicsit megnyugodtam...

Jövő héten a nőjénél lesz, így nem ér rám, úgyis  be fog indulni az ő zuhanása, én pedig szeparálódok, nem hagyom, hogy kihasson rám, hasson ki a nőjére, az övé :) Addig is törődhet velem más is, nem vagyunk mi együtt, hogy szomorkodjak a nem létező pasi miatt...

Hát, ha egy gépezet beindul...

Találtam egy pasit ismerkedős oldalon, baromira bejött, hogy fél óra kellett, hogy az adatlapját elolvassam, ráadásul gyönyörű szeme és szája van, nem, mintha a külsőségek annyira érdekelnének, bár kritérium, hogy legalább 10 centivel magasabb legyen nálam, dehát ő 20 centivel magasabb, hmmmm :) fent volt az msn címe, hát felvettem, vagy 7 órát irogattunk, jó fej volt nagyon, ráadásul jövő hét szombaton randizunk, leutazik hozzám, vacsizunk, sétálunk, miegymás :)

Időközben rámírt a másik srác, a furcsa, akit irányítani kellene, ő is elhívott jövő szombatra randizni, bár ő már közel sem vonz annyira...

Aztán jött a harmadik, hogy rólam álmodott, hogy ilyen nő nem terem minden fán és mennyire sajnálja, hogy nem Budapesten lakom, hogy szívesen elmenne kávézni velem, szeretné hallani a hangom, látni az arcom, megismerni, bár ő laza kapcsolatra vágyik, tudja, hogy én ebben nem vagyok partner, de nagyon jó fej pasi ő is és imponált, hogy rólam álmodott...

Na meg persze rámírt megint a szexpartnerem is, úgy tűnik megértette, hogy ennek nem lesz folytatása, nagyon szomorú volt, vágyik az ölelésemre, társaságomra, na, minden esetre, ő nem szimpla szexpartnerségre vágyik, én sem, de vele az őszintét megvallva semmire...

Lényeg, hogy jövő hétvégén lesz egy jó estém és lassan itt az ideje, hogy végleg elbúcsúzzak attól az embertől, akinek az életébe nem férek bele, csak az éjszakájába, mondtam neki, 2 hét múlva találkozzunk, telelek kicsit barátaimmal, nem túl messze tőle, hát nem is tudja, ha a nője megkéri, hogy nála aludjon, akkor ott alszik, hát itt is látni, milyen fontos a viszonyunk, nem vágná ki magát semmi pénzért, csak semmi kellemetlenség ne érje, én mennyi mindent megtettem egy-egy találka miatt, no mindegy, egyre tisztábban látok és ez a lényeg... ő pedig épp érdeklődik sms-ben, hogy vagyok és úgy tűnik megijedt, hogy kiszeretek belőle, mert azzal vége a titkos viszonynak, de valóban magának köszönheti, sosem kellene neki több belőlem, én meg annál többet érek, mint hogy ne legyek elég... és megint jött az sms, hogy vele van a gond, nem velem, én vagyok a normális, nem kell nekem az önsajnálata, meg engem sem kell sajnálnia, tudom, hogy őrült vagyok és hogy szerényen írjam, szoktam tetszeni :), de mindamellett bejáratott életem van, két gyerekkel, amit nem mindenki vállalna be, főleg úgy, hogy ugyan nem jelentem ki biztosra, de azért mégis az az alap felállásom, hogy több gyereket nem szeretnék, 30 éves vagyok, a gyerekeim cseperednek és szeretnék újra élni, nem újra 2-3 óránként szoptatni... visszaírtam, ő is normális, nem ő az egyetlen, sőőőt, aki szimplán az ágyába szeretne, az életemet nem vállalná, csak a többit tudom hárítani, vele meg összegabalyodtam...

És ezzel meg is van a mai napi számom :)

Nos, az utóbbi 24 órában több, mint 1000 km-t levezettem, így kissé fáradt vagyok, ebédelni is pár falatot ettem, nem is igazán vagyok éhes, pedig 2 napja szinte semmit nem toltam magamba, kicsit kiégett, furcsa érzés lett urrá rajtam...

És akkor az este, fél 8-ra értem oda, az út fertelmes volt, először a sok traktor, utána meg folyamatos kocsisor, ráadásul az út tizedénél jöttem rá, hogy forgalmi otthon, na de, aki mer, az nyer, végülis megúsztam :)

Odaértem fél 8-ra, a kocsiban megvártam, gyönyörű helyre vitt, kastély mellett kivilágított tavacska, szerepjátszottunk, nagyon rám volt izgulva, rajongott és áradozott, az elején blokkoltam, aztán nem bírtam, hevesen csókoloztunk  a tó mellett egy fa tövében, közel húzott magához és a férfiasságát nem lehetett nem érezni, mennyire akar, kíván... sötét helyen felhúzta a szoknyám és a lábam közé csókolt, kész voltam tőle, annyira érzéki volt... Aztán kéz a kézben sétálgattunk még egy darabig, majd vissza a kocsihoz, forgatókönyv szerint beültünk a kocsiba, kicsit sötétebb részhez autózott, majd kinyitotta a nadrágját és egyenesen ráhúzott, hatalmasat élvezett a számba, bódító volt a helyzet... Aztán a kirándulás lezárásaként kocsikáztunk még egy kicsit a városában, hisz még sosem láttam, mesélt egy-két helyről, amelyekről már máskor is hallottam, most viszont láttam őket, furcsa volt ezeket a helyeket most látni...

A lakásán tovább játszottunk, ruhatépős vad szex következett, jó volt, bár a lakásán dermesztő volt az időjárás, mondta, ha akarom, befűt, de nem akartam... A harmadik szerepre nem került sor, szimplán nem akarta, bebújtunk az ágyba, de nagyon fel voltam tüzelve, elkezdtem simogatni, aztán kibújtattam az alsónadrágjából és bebújtam a takaró alá, őrület volt, ahogy hirtelen a számba merevedett a farka, hanyatt döntött, na onnantól kezdődött a rettenet, nem tudom mi történt, egyszerűen látszott rajta, hogy kényszeres az egész és én is messze voltam az élvezhető szextől, ilyet talán még sosem éltem át, próbáltam elengedni magam, rakosgatott jobbról balra, lehetett volna jó, de nem volt az, talán 15-20 percig kínlódtunk, aztán inkább hagytuk, nem tudom mi történt, a vadulást mindketten csípjük, normál esetben az érzékiséget is, de most ez nagyon nem ment, ő depresszióba borult, hogy már sosem jön rendbe a nemi élete, én viszont nem akartam már megmentőt játszani, beszélgettünk, én csak annyit tudtam reflektálni, "tedd rendbe a lelked és a farkaddal is minden rendben lesz..." és itt éreztem igazán azt, amit a múltkori szakításunkkor mondott, "nem érinted meg a lelkem", most már csak egyet nem értek, miért ragaszkodik hozzám, kicsit az volt az érzésem, mintha barátok lennénk szimplán és dugni próbáltunk, de nem sikerült... valahogy nem érdekelt, hogy mennyire zavarja, hogy kiégtek belőle az érzelmek és nem tud szerelmes lenni, ez nem az én problémám, nem is tudom, beszéltünk-e még, vagy már csendben voltunk, mikor bealudtam...

A másik dolog, amin ledöbbentem, eddig akármikor együtt aludtunk, olyan volt, mintha helyem lenne rajta, csodás volt hozzá simulni, a legutóbbi ex-emen sosem tudtam kényelmesen aludni, valahogy nem találtam a helyemet és most a szeretőmön sem, fészkelődtem elég sokat, de nem találtam a helyem... aztán hátat fordítottam neki és úgy aludtam el... Éjszaka kocsi riasztóra ébredtem, amint visszakábultam újra rákezdett, reggel ébresztő előtt ébredtem, már egy jó ideje csak néztem a plafont, aztán nem bírtam tovább, kikeltem az ágyból, kérdezte, hogy aludtam, mondtam, hogy szarul, nyűgös és morcos voltam, két aspirin-nel indítottam a napomat, valahogy feszélyezett minden, 7-kor már startra kész voltam, azért a vad szexre még reggel is sor került, hazudnék, ha azt mondanám, rossz volt, a testem élvezte, a lelkem viszont másra vágyik, aztán el is indultam, úgy döntöttem, látni akarom, hol dolgozik, lehet, többé nem járok arra és azon a helyen virtuálisan sok mindent megéltünk, így csak bolyongtam, ráírtam, meg akarom nézni a munkahelyét, megláttam az utcán sétálni, összeszedtem, odavittem, puszi és elindultam...

Hazafelé simán ment az út, csak hiányzott a szárnyalás, nem volt mitől, de nem hiszem, hogy rajta múlott, itt azt hiszem én voltam a ludas, lehet, hogy a 10 mp nem visszavonható, szimplán kiszerettem belőle és már nem vagyok olyan fene toleráns?

Jól esik a törődése, gyönyörű a teste és jó gondolatai vannak, de már nincs meg az a plussz és kicsit most sajnálom...

Update: Most beszéltünk telefonon, ő nem dramatizálja túl a helyzetet, az esti 'kényelmetlen szexet' betudta annak, hogy túl gyorsan másztam rá újra és nagyon fáradt volt... lehet, hogy csak az zavart, hogy utána beszélt a nőjéről, hogy végülis neki jó az a kapcsolat, meg a potenciális új jelöltjeiről, mintha barátok lennénk, valahogy irritál, hisz én nem lehetek a potenciális jelölt, mert gyerekeim vannak, de ő megöli és szemrehányást tesz, ha mással vagyok?? lehet, hogy jobb lenne, ha szimplán barátok lennénk...

A rádióban reggel megszólalt Tatu és valahogy magam is így éreztem, természetesen a she-ket kicseréltem he-re :) nőkkel nincs bajom, nem vonzódom hozzájuk és nem is mozgatnak így meg;):

Nos eljött újra a találkozás napja, ma valahogy nem értem még rá ráhangolódni, kicsit nyűgös is voltam tegnap a kupi miatt otthon, egy részét összeraktam, kimostam a ruháinkat, a sörényem megmosása sem egyszerű móka, bár tegnap nem vasaltam ki, hagytam göndören, ma szórakozott vagyok, nem szigorú...

Aztán jött meleg barátom, kicsit szeretethiányos, szakítottak a pasijával... Sajnálom, hogy vége lett, jó lett volna boldognak látni, a kapcsolatuk vége ráadásul nagyon kusza nekem, viszont az alkoholhoz fűződő viszonya jobban aggaszt, úgyhogy hagyom, vasárnapig kiszenvedheti magát, aztán vaskezű leszek és nemes egyszerűséggel leállítom a piáról, nem hagyom, hogy tönkremenjen...

Közben még egyeztettem telefonon a szeretőmmel, kifejezetten édes volt, nem beszéltünk sokáig, csak a szerepjátékokhoz a megfelelő outfiteket beszéltük meg, megint módosítottunk egy kicsit, dehát így izgalmas, ha már az utolsót én módosítottam, akkor ő is módosíthatja a 2-at :) Beszéltünk, aranyos volt, tegnap az agresszor stílusom miatt megint sok mindent kiadtam magamból és elmondtam tőmondatban a sérelmemet, utálom, hogy én felállítok egy teóriát a lelkivilágáról vagy épp a hozzám fűződő érzésekről, ő pedig nemes egyszerűséggel rábólint, telefonon megmondtam neki, hogy számomra ez kicsit ráhagyás, végre nyugtom van szagú, nagyot nyitott felém, nagyon lazán dumáltunk, nem spilázom túl, nem érdekel, mi lesz holnap, 1 hónap múlva vagy 1 év múlva, élvezem azt, ami van és amíg lehet... a jövőről úgy sincs fogalmunk sem, nem tudhatjuk, hogy alakul...

Egyet tudok, ma fergeteges estém lesz és nagyon várom... Más pillanatnyilag nem számít...

Délben hazaugrok, rendbe szedem magam, felkapom a kiskoffert és fél 2-kor indulok is...

Addig pedig szép folyamatosan nő az adrenalin szintem és rámtör az a remegés, amelyet mindketten átélünk a találkozásainkkor, tényleg döbbenetes látvány, mikor találkozunk mindketten remegünk, mint a nyárfa levél, az izgalom és a vágy okozta remegés, pedig számtalanszor találkoztunk már, a remegés mit sem múlik...

Mindenkinek hasonlóakat ;)

Ja és a mai zene :)

Mondjuk ettől még pörgök, mint a mérgezett egér :)

Tombolnak bennem az agressziók... Reggel valahogy bal lábbal keltem, felkeltett a szeretőm, kedves volt, nem volt kedvem nekem sem hosszan beszélgetni... a gyerekek játszottak, míg elkészültem, először is a barna csipkés rövid szoknyámat nem találtam meg, már arra mérges lettem, fogalmam sincs, valószínűleg Pesten hagytam...

A lakásban káosz lett urrá, a gyerekek szisztematikusan szétpakolnak mindent, gondoltam kivárok, minden nap szépen kérem őket, rakd el a játékokat... tény, hogy az albérlet kicsi és nincs helye semminek, de azért ennyire nem... mivel a nappali és a háló be lett terítve játékkal, így most már az előszoba került sorra, szépen beterítve kisautókkal, itt elborította az agyam a vörös köd, elővettem oroszlán üvöltésemet és helyre raktam őket... persze a kisautókat elrakták, de a többire már nem jutott idő... a kocsikulcsomat is csak a nejlonszatyrok egyikébe csúsztattam tegnap, mikor, mint a málhás hurcoltam felfelé a kocsiból a cuccokat... ez szétszórtságomnak köszönhetően bő negyed órámba került mire eszembe jutott... természetesen a melóból elkéstem... és leesett anyám elvitte a kocsimat, délre pedig mehetek taxival körmöshöz, na mindegy, hogy ma megint feketés Lincoln Park After Dark színű leszek, valamilyen agresszív mintával, az már biztos, szerintem berácsoztatom, mert néha börtönnek érzem az életem :)

Azt még nem is említettem, hogy mindkettő köhög ezerrel, így ovi stronó, vinnem kellett őket anyámhoz, holnap viszont neki is dolga van... felhívtam az exemet, mert ugye jön az ő hétvégéje, mondom neki, mi a szitu, holnap vigyázzon rájuk, hát ő nem tud, temetőbe kell mennie és amúgy is mit képzelek én, hogy betegen le akarom vinni hozzá a gyerekeket, előbb kúráljam ki őket, ne hurcoljam jobbról-balra, ha egyszer betegek... Na, itt eldurrant az agyam, a tárgyalónkban tárgyalás folyt, a kollégák a folyosón grasszáltak, én pedig elővettem agresszor hangomat és nem épp virágnyelven küldtem el melegebb éghajlatra, mert hát nézzük csak, ad1 én dolgozom, ő nem, ad2 én tartom el a gyerekeit, gyerektartást 1 év alatt még nem kaptam, ad3 intézem minden hülye ügyét, mert hülye hozzájuk, ad4 14 napból 2-őt vannak nála, 12 napot nálam, soha meg nem kérdezi, hogy láthatná-e esetleg őket akár 10 percre, nem hívja őket és nem keresi őket és még neki áll feljebb, hogy én csak a gyerekek ügyében keresem őt... Jobb is, hogy most anyám viszi le a gyerekeket hozzá, mert amit tőlem kapna, azt nem tenné zsebre, nos mindegy, sikerült beavatnom a céget a férjem gyerekekhez való hozzáállásáról...

A legutóbbi exem sem piskóta, társkártyája van a telefonomhoz, nos a számlát fizethetem, már több, mint egy hónapja szakítottam, a cuccai nálam vannak, a kulcsom még mindig nála, már 3 napja keresem, tegnap írt egy sms-t, hogy nem akar velem beszélni, visszaírtam, nem beszélni kell, kulcsot, telefont leadni... visszaír, méltóztassak már összerakni a cuccait egy helyre, húzzak el otthonról, hogy ő elcuccolhasson, majd kirakja a telefont és a kulcsot, azt hittem az agyam durranik el...

A szeretőm is melegében megkapta a magáét, igazándiból inkább villámhárításként, hisz belementem, hogy holnap megyek, most mi a rossebbnek cirkuszolok, az a baj, magamnak sem tudom megmagyarázni, miért teszem meg, minek utazom 11 órát, hogy 13-at együtt legyünk, ami végülis nem szól másról, mint kiéljük szexuális vágyainkat és egymás karjaiban aludjunk... ostobának érzem magam, nem az a baj, hogy más mit gondol, de magam is így gondolom, vágyom rá, az érintésére, a hevességére, a közelségére... hát igen, de aztán megint jön a másnap és roppantul padlón leszek, mert az együttlét biztosan jól fog sikerülni, mint eddig mindig és megint telesírom meleg barátom fejét, hogy miért nem lehet ez mindig így...

Ijesztőek néha a hangualti ingadozásaim, de ma megint nagyon jól vagyok...

Ugye a pillanatnyi életérzést dalban mondom el... és már megint elkezdtem dúdolgatni, de mi ez a szám... segítségül hívtam a meleg barátomat, úgy gondoltam, ő tud segítni, hisz ugyanazokat a számokat hallgatjuk, azt mondja, fogalma sincs, nos úgy indult, ezt a számot youtube-on szoktam hallgatni... ezer éve...

Tudom, hogy őrült nyugodt, azt hiszem duett, nos itt félrevezettem magam, dream about you jutott eszembe, aztán dúdolgattam tovább visszajött még több része a szövegnek, lie on the phone to me, tell me no truth... na a szöveg többi részét nem bírtam visszahozni a szürkeállományomba, bár a szövegfolytatás által akár le is eshetett volna a tantusz, de még nem tette, mondom is meleg barátomnak, tudod, üldözés és sírás van benne és tudom, hogy a címében volt butterfly effect :)... aztán keresek és keresek tovább és meglett :) szal nem you, hanem ME!!

Tehát, sugárzok az érthetetlen boldogságtól és dúdolgatom ezt a dalt...

És íme a dal:

bevallom, próbáltam beágyazni, de ehhez én béna vagyok... nos úriparaszt segítségével mégis ment, ezúton köszönöm :)

Ma jól vagyok, rámtört a lelki béke, újra, először is utálom magam, mikor szentimentális vagyok, hát tegnap a tendencia egyenesen lefelé mutatott és csak zuhantam és zuhantam... Gyűlölöm, mikor a semmin vagy épp az életérzésem miatt bőgök... Ráadásul a gyerekek előtt nem tehetem, mert magukra veszik... Értük mentem, beültünk a kocsiba, zene fel, nem értették, miért kocsikázunk a városban, miért nem megyünk egyenesen haza... Anya vörös szemmel szállt ki az autóból, de hála égnek még nem akkorák, hogy ezt realizálják...

Délután írtam egy sms-t a szeretőnek, ma én szeretnék beszélni, visszaírt, oké, hulla fáradt voltam... Megírtam neki, hogy félek tőle, hogy újra bántja a lelkem, nem, mintha épp bármi jel erre mutatna, na de ez nem először fordulna elő... Kérdezte, mit szánékozok ellene tenni... Hát ha tudnám, tennék ellene... Megkérdeztem, nem, mint a pasit, akitől félek, a barátot, aki lelkiekben támogat, ő mit tenne a helyembe...

a válasz:

Ha nem akarja kockáztatni a csalódást, ne kezdjen senkivel. Bármiből lehet nagy boldogság és nagy bánat is...

Hát mindkettő volt már, voltunk őrülten boldogok és őrülten boldogtalanok is együtt, egymás ellen... Ez megint jól esett... Az este úgy alakult, hogy mégsem tudtunk beszélni, de pokolian élveztem a csendet, hogy nem kell kinyitnom a szám, nem kell hangokat adnom, csak ültem csendben és hallgattam Roxette I don't wanna get hurt című számát, máskor mindig énekelek is, ha zenét hallgatok, tegnap viszont csodás volt a csend.

A viszonyunk elején, talán az első fél évben minden áldott reggel ébresztett és ez nagyon jól esett, pedig csak néhány másodperc volt az egész, aztán egyszer csak nem, felhívtam, hogy mi történt, erre csak annyit mondott, nem szereti a kapcsolati kötelezettségeket és nem volt kedve hívni, hát ha nem, hát nem, ne hívjon, ha nem akar ébreszteni, a múltkori veszekedésig nem került sor az ébresztésre, hétfőn kértem, hogy kedden keltsen, tegnap csak annyit írtam, mikor lefeküdtem, hogy jó éjt, szép álmokat... Mikor visszaírt, én már aludtam... Reggel mégis ébresztett, beszélgettünk, kérdezte, miért feküdtem olyan korán, mondtam neki, hogy mielőbb vége legyen a napnak, most ez hülyén hangzik, de hallottam, ahogy hang nélkül elmosolyodik, annyit mondott, na látja... -ezért fekszik ő valószínűleg minden nap korán- meséltem a tegnapi mélypontról, imádom a nyugodt hangját, annyit mondott, ha zuhanok, ne kapálózzak, törődjek bele, úgy kerülök ki a legkönnyebben belőle -ha valakinek, neki vannak tapasztalatai e téren... Pár percig beszéltünk és megint ledöbbentem, hogy mennyire tud hatni rám...

A viszonyunk elején minden reggel megkérdezte, miben indulok útnak, sms-ben, egy ideje áttértünk a reggeli fotóra, ma is írta, mennyire feldobtam, hogy láthatott, engem pedig feldob, ahog dícsér...

Lehet, hogy abszurd a kapcsolatunk és érthetetlen, mégis sokat ad a lelkemnek, nem viccből félek...

Most már csak tudatosítanom kell magamnak, tetszik, nem tetszik, míg ez a viszony nem szakad meg végérvényesen, semmi értelme ismerkednem... Nincs még egy olyan pasi, mint ő... mégis megint megtettem, megismerkedtem egy pasival, nem, megint nem nyíltam meg, beszélgettünk lazán és kész, közben pedig megint feltört bennem az az ostoba érzés, hogy félrelépek, pedig legyünk őszinték, ez nagyon nem erről szól... Nos másfél óra után kimondta sorozatában azokat a dolgokat, amitől én lezártam az eleve halott ügyet, mert nekem nem kell más...

kicsit titokzatos ,szenvedélyes,harcias,izig vérig büszke nö??

20%angyal a többi ördög???

a nö aki nem ránézésre és elsöre itél

a nő a nagy ŐŐ és akit keresek

a nagyon ritka szép és az én szemszögemböl tökéletes gondolkodásu nő vagy

és még szóba is állsz velem

akkor most ne bókoljak neked??

Legszívesebben odavágtam volna, nem bazd meg, nem Istennő vagyok,            e m b e r... Utálom ezt az alárendelt rajongást, és még szóba is állsz velem, ez aztán a pasi, de most komolyan, nem akarok lábtörlőt, sőt, azt hiszem, jó ez így, ahogy van, ott a szeretőm és a meleg barátom, a férfi a háttérben az apa az előtérben... Ideje volna beletörődnöm ebbe, nem mindig küzdeni ellene...

Másról akartam ma írni, igazából jól indult a napom és jól éreztem magam, egészen eddig...

Aztán jött a kolléganőm és mesélt, a 30 éves sógornőjéről, aki két pici gyerek édesanyja - volt. Tegnap megfájdult a feje, vett be gyógyszert, aztán hányt, összeesett, azonnal kórházba vitték, a diagnózis vérrög az agyban, tegnapelőtt békés élet, tegnap kóma, ma halál.

Döbbenet, folyamatosan borsózok, a hangulati indexem a béka segge alatt, folyamatosan a 2 és 6 éves gyerkőcre kell gondolnom, eltűnt örökre az anyukájuk, no meg az édesanyjára, aki elveszítette a lányát, a férje meg a feleséget... Ki gondol bajra egy fejfájás miatt??

Mit érnek a magasröptű vagy épp reális tervek, a hosszú táv, mikor nem tudhatjuk, mikor van vége, mert egyszer csak vége lehet, melyik nőnek ne fájna a feje néha-néha? A sors igazságtalan, tekintet nélkül elvesz...

Mit számít a ház, a hitel, a szerető, a szerelem, a boldogság, egyszer csak vége lehet... Olyan bagatell dolgoknak tűnnek ezek most, semmitmondónak, lényegtelennek...

Alig várom, hogy találkozzam a gyerkőceimmel és magamhoz szoríthassam őket, jó erősen, örülök, hogy vagytok, hogy éltek és örülök, hogy élhetek...

Mellesleg, pénteken mégis elmegyek a  szeretőmhöz, hogy miért? Magam sem tudom, hogy legyen egy kellemes estém... de ez most a legkevésbé sem számít, nem lényeg. Lehet, hogy szimplán manipulál, de hát ismer, tudja, mikor mit kell mondani, megértő és kedves, tudom, most és ez pillanatok alatt fordulatot vehet, de nem érdekel, ha fordulatot vesz, szeparálódok és reménykedek, hogy nem sérülök és kész.

Lehet megkövezni, hogy ostoba vagyok, hogy újra belementem, a barátaim már megtették, nem tudom megmagyarázni, miért megyek, egyszerűen úgy érzem, hogy szeretnék menni. Kíváncsi vagyok, hogy alakul szimplán az este... Munkamániás barátnőm szerint péntek-szombat szárnyalás és indulhat a mélyzuhanás.

Ja és zenéljünk is egy kicsit: https://www.youtube.com/watch?v=PzozdbAbL0w

sőt mi több, ez még inkább: https://www.youtube.com/watch?v=gCr1Rtdawoc megint szentimentálisodom...

Nos, a mai napom ritka szarul indult, utálom magamat, mikor rámtör a belső feszültség, nem tudom honnan ered és miért teszi, csak rámtör...

már az orvosi rendelőben ordítani tudtam volna a sok neveletlen kölykével, meg az anyukával, aki oly boldog volt, hogy elhozhatta a gyereknek az ostoba zenét játszó babáját, őszintén, ki a rák kíváncsi rá?? Na mindegy...

Aztán a pesti dugó is kikészített, meg valahogy nem akartam hazaérni, csiga lassan múlott az idő... az ügyvédem meg aztán délután végképp kiakasztott, azért fogadtam ügyvédet, hogy ne nekem kelljen a hülyeségekkel a válás kapcsán foglalkoznom, ráadásul nem keveset fizettem, erre mégiscsak magam intézhettem...a 8 napos APEH-os határidőmből úgy 7 1/2 napot elcsesztem az ügyvédre való várakozással, úgyhogy volt vagy 3 órám, hogy megadjam azt az adatszolgáltatást, ami szinte elvi képtelenség volt beszerezni, de sikerült, 2 óra alatt, mert az ostobája elfelejtette, hogy óraállítás alatt Pesten volt, így otthon 1 órával előrébb járnak az órái...

Megint jó időzítése volt a szeretőmnek, szó se róla, pont a legnagyobb stressz közepette rámírt, mit csinálok, hogy vagyok, hát 4 szóból megértette, hogy szarul, elintéztem a dolgomat és felhívtam és jól esett a dícsérete, hogy tudta, hogy megcsinálom, mert én mindig mindent elintézek... aztán jött a kérdés, kell a feszültségoldás, ordibáljunk? itt kicsit ledöbbentem, mennyire ismer... mondta ne vegyem komolyan, ez csak szerep... persze és azért jött nekem a múlt hétvégi szexpartnerrel megint, hát mondhatni cseszi a csőrét :) de nem rejtettem véka alá a gondolataimat és odamondtam, amit gondolok és egyre halkabb lett, mondom, nem vitázunk?? Azt mondja, mit vitázzon, ha igazam van. Nesze neked, erre el kezdtem mosolyogni, vagy 20-30 percig beszéltünk a dolgokról, de beszélünk végre róluk, megint megnyílt és élvezem a társaságát, elég nyomós érv, hogy ismer, tudja, hogy kell kezelni ezt a hibbant libát...

Nem bírtam ki, újra odavágtam, mi van az ellaposodott viszonyunkkal és a nyűggel, aki én vagyok, erre mondta, hogy miért kell mindig mondania? na vajon? a múltkor úgy gondoltam, mi leszünk az évszázad párja, erre kiderült, hogy nem indítom meg a lelkét és megint ellentmond, hogy gondolhatok ilyet, hát hogy? mondta :) de csak mosolygok, jól érzem magam, jó ez így mindaddig, míg valaki nem rabolja el a szívem...

Apropó, meghívott még régebben egy srác színházba, na meg rám van gerjedve, most mit mondjak, kedves meg minden, a barátaim meg cikiztek, hogy a vakítás, mert hogy tutira dugás a célzata a színháznak, valószínűleg így is van, akkor is szarul esett, gondolkodom a színházon, oda akár el is mehetnék, dugni viszont nem szeretnék vele, nem indít meg először is, másodszor túlzottan nyomul, harmadszor pedig nem és kész :)

Nem is tudom mit mondhatnék, még magával ragadnak az érzések, szeretném leírni őket, csodálatos napunk volt, álomszép, ott volt munkamániás barátnőm, meleg barátom és barátja, pesti barátnőmék is, mindenki, akit nagyon szeretek, leírhatatlan nap volt... Az időjárás is nekünk kedvezett, mondhatni ilyen egy mindenkit boldoggá tevő csodálatos nap.

Elefántot etetett kiskrapekom, ahol persze szép darab répát tartottam a kezemben, hogy asszisztáljak, ezt munkamániás barátnőm felvette és egy 18+os szöveget sikerült a felvételre mondaniuk a répa kapcsán :))), zsiráfot már közösen etettünk, kiscsajom be is rágott, hogy végignyalta a kezét a hatalmas nyelvével, megnéztük a világító skorpiót és a labda pörgető fókát is, na meg sok minden mást... minden szép volt, pedig elég kaótikusan indult, ahogy szokott mifelénk, pesti barátnőmék később indultak, mert kiborult a kupin, amit a gyerkőcök csináltak, a kiscsajom velük tartott... meleg barátomék csak néhány percet késtek, munkamániás barátnőmet meg elfelejtettem felhívni, azt hittem, tudja, hogy 10-kor találkozunk...

Ettünk kürtös kalácsot, lángos, palacsintát és perecet is...

Nem is maga az esemény és a történtek, inkább az egész nap egésze ragadott magával, nem csak engem, a gyerkőcöket is, imádták, ahogy én is és azt hiszem mindenki...

Hát utoljára jött a nagy challenge, átkeltünk a függőhídon, nem elég, hogy alapjáraton fosok az ilyen helyeken, bár nem volt magas, úgyhogy nem voltam beszarva, először átfutott a csajom, aztán a kiskrapekom, utána meleg barátom pasija, aki le akart fotózni, amint átkeltem, na ez nem jött össze hála égnek, mert lemerült a gép... aztán jött a meleg barátom, meg a munkamániás barinőm, na ádáz módon durván el kezdték ringatni a függőhidat, meginogtam, mint egyszer, ők meg halálra röhögték magukat... mert hogy ugye a hp magassarkúban hogy billeg át a hídon... de ezt még egyszer a legváratlanabb pillanatban megbosszulom :):) Visszafelé már több eszem volt és erősen belekaroltam meleg barátom pasijába :), így már stabilabb volt az érkezés...

Mit panaszkodok én, ha nagyon csúnyán fogalmazok van 2 pasi is az életünkben, akik imádják a gyerkőceimet, na meg egy, aki engem imád... mit akarok mást, bár aztán ma semmi nem renget meg... annyira szép volt minden...

A végén még meleg pasimmal szentimentáliskodtunk egyet, én vettem neki és munkamániás barátnőmnek, ő pedig nekem és barátjának dinós kulcstartót, így most mindannyiunknak van emléke az állatkertből, gyerkőceimet már korábban oltotta, hogy milyen szupi plüssök vannak az információnál, úgyhogy ezt megnyerte, hogy vehessen nekik, de az én édeseimben lehet bízni, választottak egy-egy picúr állatkát, nem követelőzőek, büszke voltam rájuk is... Szóval a végén ott tartottam, hogy majd elsírtam magam, annyira csodás volt minden, sok-sok ilyet napot szeretnék még életemben...

Great timing, rámírt a szeretőm, merre járok, épp akkor kanyarodtunk be barátnőméknél a kapun, írta, ő is szívesen elmenne velem állatkertezni, végülis, miért ne, én is mennék egyszer gyerkőcmentesen állatkertbe, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle... valahogy most fordul a kocka, megint azt érzem, én engedem el, ő pedig kapaszkodik, de nem hiszem, hogy ebből lesz még valami komoly, attól még csípem a helyzetet...

Szóval erre a napra sokáig emlékezni fogok, boldog vagyok, nagyon...

Szerintem én vagyok az abszurditások megtestesítője, legalább is nő - férfi kapcsolat terén.... először az első pasim 14 évesen, már ő is nyitott kapcsolatot akart, ő akkor volt 18, engem meg nem érdekelt, mert szerettem és foglalkozott velem, bevallom, bántott, ha nem velem volt, mással volt, de hát a kevés több a semminél... aztán a következő pasi, aki szintén oda volt értem, de szintén más városban más nőkkel hetyegett, aztán jött a következő szerelem, nos ő idősebb volt nálam 16 voltam, mikor ő 27, hát neki már nője is volt, gyönyörű nő volt, de sötét, mint az éjszaka, vágyodott a gondolataimra, na meg gondolom a fiatal csaj gondolata is felhúzta, de ebből sem lett semmi, mert nem egy életet éltünk...

Azt hittem, ennek a fázisnak egy életre vége és ismétlődik a múlt... vicces, szerep formájában tegnap féltékeny volt, nem kicsit, tajtékzott, csak, mert szünetet tartottunk, én máris lefeküdtem valakivel, megmosolyogtatott, jó érzés, úgy tenni, mintha, még ha nem is, na ezt most értelmesen leírtam, a dimenzióban együtt voltunk, akit a pasija mértéktelenül hanyagol és a nő félrelép, de kegyetlenül mindent megírtam, amit gondoltam, nem számoltam, hány sms-t küldtünk, de 3-4 óra intenzív sms harcban voltunk, mert ő megöli, aki még egyszer hozzámér, ez is jól eső dolog tud lenni, ha a valóságban éljük meg, bár a valóságban hűséges vagyok ahhoz, aki felvállal, de a mi kapcsolatunk csak egy elméleti kapcsolat...

Másodszor mondtam nemet, egész jól belejövök a végén, őrülten kíván és most mit mondjak, jó vele a szex, tehát hazudnék, ha azt mondanám, hogy én nem kívánom... de a lelkem mélyére nem hatol, nem érzem magam szarul tőle, hogy nem lesz szerelmes belém, nagyon sok lemondással járt volna ez a kapcsolat, amit felvállaltam volna, de csak úgy, hogy igazán szeret...

Felmerült a találkozás lehetősége, neki sajnos nincs lehetősége eljönni hozzám a következő hetekben, nekem meg nincs motivációm elmenni hozzá, többé nem utazok 12 órát, hogy 11-et vele tölthessek, akkor érezném még csak igazán ostobának magam... Erre el kezdett érdeklődni, ha péntektől vasárnapig megyek, elmennék-e... végülis azt hiszem, akkor elmennék, de más esetben nem, de csupán pár felhőtlen momentum miatt, már nem a nagy szerelemhez mennék...

és megint jött, miért nem tud szerelmes lenni belém, mert én annyira jó vagyok, gyönyörű és és és, visszaírtam, már nem bánom, nekem kijár valaki szívében az első hely, aki elfogad és szívből szeret, nem csupán egy érzelmileg sivár ember kompromisszuma akarok lenni...

DE addig is foglalkozik velem valaki, nincs meg az univerzum egyedüli jelentéktelen porszem érzése... nem tud már bántani, mert a testem és az elmém vele van, de a szívem és a lelkem már nem, lefagyasztotta és ketrecbe zártam, nem hagyom, hogy olvassza, holott sok mindent megtett az éjszaka, hogy megtegye... folyamatosan azokat kaptam, amikre vágyom valakitől, aki szeret, de tőle már nem hat meg, szimplán jól esik... a törődése és hogy nem talál hozzám hasonlót...

Este beszéltünk még telefonon, őrülten felhúzott, mint mindig... a végén pedig mondta, hogy holnap csak este tudunk beszélni és máris nem volt szívfacsargatás, szimplán unottan rádobtam, hogy rendben, majd jelentkezik, ha ráér...

Ami változott a viszonyunkban, csak azt kapja, ami nekem jól esik, nem lesem már a kívánságait, ez az első, a másik pedig ha épp problémázik, nem sajnálom mértéktelenül, tegnap is bumerángként küldtem vissza, mit gondol, más nem él át szart??? Én nem??? Nézzük már végig, melyikünket érte több rossz, több tragédia, de mindegy, én feldolgoztam és túlléptem rajta, szar ügy, ha neki nem megy...

Reggel épp írni akartam, néha elragad a kegyetlenség és tegnap azt hiszem porig aláztam, ez egy általános védekező mechanizmus bennem, ha felmerül a bántás kérdése - érzése, azonnal betámadok szörnyen kegyetlenül, nem olvastam vissza, miket írtunk, írtam neki, hogy nem akarom én sem bántani, csak őszinte voltam, pont úgy, mint ő szokta ezt művelni velem... Épp írtam neki, még nem értem a végére, mikor új üzenetem érkezett, velem álmodott, szeretkeztünk, ahogy szoktunk, erős izgalmi állapotban ébred és közölnie kellett, megmosolyogtatott, visszaírtam, rád gondoltam, mielőtt lehúnytam a szemem és rád ébredtem, de éjszaka nem vágyódott a belső énem rá, én nem álmodtam vele...

Tehát abszurd dolgok láncolata kíséri végig az életemet, remélem egyszer még megértem miért, most azzal a naív elgondolással vígasztalom magam, hogy ez azért van, ha valaki egyszer elfogad 100 %-ig, azt így fogom a legjobban tudni értékelni... valamivel mégiscsak meg kell magyarázni...

És miért nem mozgatnak meg azok a pasik, akik őrülten szeretnek, miért nem tudok egyszerűen beléjük szerelmes lenni, úgy túl egyszerű volna az élet??

Na, az első bejegyzés elszállt, ez az én mai napi mázlim, tehát játszd újra Sam...

Nos, elég jól érzem magam, igazi nőnek :) Egész nap fáradságos vásárlással töltöttük barátnőmmel az időnket, mert hát nincs egy rongyom sem ;).

Bővült a ruhatáram 6 szoknyával, egy kosztümmel, egy piros papucs, egy fehér és egy fekete csizma is velem akart jönni...

Elfáradtam, közben azon gondolkodtam, szegényes eufória, ha valakit a vásárlás tesz boldoggá, dehát most ez van, ezt kell szeretni, legalább valami van...

Közben kaptam sms-t a szeretőmtől, potom 6 órával később válaszoltam is, már nem nézem folyamatosan a telefonomat, hogy üzen-e vagy sem, rá sem írtam magamtól, de bevallom, hogy jól esett a törődése, kérdezte, mit csinálok, hogy vagyok, néhány sms-t váltottunk, később gondoltam beszélgetünk, de nem vette fel, gondolom most ő nem számított rá, hogy hívom, mindegy, legalább valaki kíváncsi, mit vettem...

Rámírt a múlt hétvégi szexpartner is, meglesett iwiw-en, na meg hiányzom neki, nos nem örülök neki, hogy kutakodik utánam, kávézni hívott és dícsérte a gyerkőceimet, tény, hogy mindkét csemetém gyönyörű, de hát mi mást mondhatna, ha vágyik az anyjukra :) szerintem erre többé nem kerül sor, számomra ez a viszony nem ad semmit.

Barátnőméknél reggel oltári cirkusz volt, megint munka miatt, a férje év eleje óta munka nélkül, ugyan szorgosan pályázik, de olyan állásokat, amelyekhez nem megfelelő a szakképesítése és a tapasztalata sem, olyanokat, ahová volna reális esélye, meg sem pályáz... így néha egy-egy maszekot bevállal, de messze van a családfenntartástól... pont mint az ex-férjem, mr. művész lélek évekig nem volt hajlandó elmenni dolgozni, a 12 évből sikerült talán 3-at ledolgoznia, jó a végén már beteg volt, de ambíciózus sosem, neki megfelelt a htb lét, asszony úgyis dolgozik eleget, kettőnk helyett is... na meg hát kevés pénzért nem dolgozunk, mert minek is, tanulni sem igazán van értelme, mert sokáig tart... még most is fel megy bennem a pumpa, ha belegondolok... aztán jött a legutóbbi pasim, csodáltam benne, ugyan úszott az adósságba, no meg 3 gyerek után a gyerektartás sem elenyésző, de kezdett magával valamit, dolgozott, amikor csak tudott, egészen addig, míg meg nem ismerkedett velem és érdekes mód, neki is büdös lett a munka, lakásba, rezsibe nem fizetett bele, fel is öltöztettem, kajába beszállt, de hát már nem voltak ambíciói... akkora vágyálom egy olyan pasival lenni, aki öneltartó, aki kiélheti magát a munkájában és nem kell mindig a munka által okozott frusztrációt néznem...

Várom a barna herceget, aki megcsodál az új cuccaimban, nem anyázik, ha vásárolok, örül és nem féltékeny, ha csinos vagyok, aki értékeli, ha főzök rá.. akivel harmónikus a lét, akinek örülhetek, aki örül nekem, aki ölel és boldog velem, aki nem akkor vesz virágot, ha bűnben van, akkor, ha gondol rám, aki azért szeret, amilyen vagyok, nem annak ellenére... lehet naív vagyok, de még mindig hiszek benne... léteznie kell, szükségem van rá... addig pedig örülök aa gyerkőceimnek, a barátaimnak, az új cuccaimnak és az általuk kiváltott reakciónak, a stabil állásomnak, a másodállásomnak, a házterveimnek és a relatív nyugodt, cirkuszmentes életemnek...

Felhívtam a nyáron egy 06-90-es jósnőt, azt mondta, hogy anyagi mélypontra kerülök az ősszel, mitagadás, igaz, azt is mondta, hogy 2010 év végére érek révbe és leszek boldog, remélem ez is bejön neki, remélem igaza lesz ebben is, bár annyira nem vesszük véresen komolyan ezeket a dolgokat, míg 06-90-nel keresi a mindennapi betevőt és nem a lottón nyeri meg :)

Elégedett lehetek alapjáraton az életemmel, szerintem sokan cserélnének, mégis hiányzik belőle egy fontos elem, a másik felem, de majd eljön, addig pedig élvezem a szabadságot és akkor már elmondhatom magamról, teljes vagyok és nem kell sok-sok más hiányosságot pótolnom...

Érdekes, délután kiírtam magamból az összes frusztrációmat és segített, lenyugodtam, valahogy jóleső érzés kiírni magamból, felszabadít...

A csodák palotája nagyon tetszett mindannyiunknak, kiscsajom viszont fel tudja tépni az agyamat, nem is az, hogy nem fogad szót, mert az nem fordul elő, de olyan hangnemben beszél velem, hogy elszakad a cérna nálam... nem tudom miért teszi, de néha megőrülök tőle, de látszott rajta is, hogy nagyon élvezte, meg az édes nagyfiamon is...

Szumma szummárum, jó napunk volt, jól éreztük magunkat mindhárman és számomra most ez fontos, vasárnap vár még ránk egy állatkertezés a munkamániás barátnőmmel, a pesti barátnőmékkel és a meleg barátommal ill. pasijával, na azt is nagyon várom, biztos jó lesz, ott lesz mindenki, aki fontos, hétfőn vissza a dokihoz és irány haza, vissza a szürke hétköznapokba.

Rámírt iwiw-en egy pasi, hogy randizni akar, tetszik, ahogy tetszem, szeretek virtuálisan flörtölni, na de randi??? Ettől tisztára bezsongtam, gyomorgombóc, minden bajom volt, idióta vagyok, sosem lesz így pasim, ha lehetőséget sem adok rá, jó, mondjuk a pasi is vagy 200 km-re lakik és semmit nem tudok róla, az adatlapján kívül, hát mi értelme így randizni?? A másik pedig, nem járok szórakozni, de kedvem sincs valahogy emberek közé menni, szeretek otthon lenni, mástnem meleg barátommal borozunk, youtube-ozunk, ha pedig nincs a városban, akkor is szívesebben vagyok egyedül, sőt, nehezen vagyok kiráncigálható, jól érzem magam az ágyamba bújva...

Na pasi projekt átgondolandó :) megvalósítási terv készítendő vagy agymosás indítása, hogy randizni jó :) beszélgettem a múltkor neten egy pasival, ő is két gyerekkel van egyedül és mesélte, hogy milyen varázslatos tud lenni az első randi, nos, nekem nyűg :D, hát ő is mondta, így azért nehéz ismerkedni és valóban így van :):)