Tegnap haldoklott a gépem, mára sem gyógyult még meg, minden lehetséges eszközt bevetettem a megmentésére, vírusirtót futtattam, registry cleaner, még a töredezettség mentesítést is végigfuttattam, ma is még beteg, de legalább már nem haldoklik, csak lassabb a megszokottnál...

Nos, minden rosszban van valami jó, ahogy elmaradt a mértéktelen szárnyalás, elmaradt a mélyzuhanás is, legalábbis eddig és ez jó, erre vágytam, ne lebegjek a föld felett, hogy lezuhanjak, úgyhogy most kicsit megnyugodtam...

Jövő héten a nőjénél lesz, így nem ér rám, úgyis  be fog indulni az ő zuhanása, én pedig szeparálódok, nem hagyom, hogy kihasson rám, hasson ki a nőjére, az övé :) Addig is törődhet velem más is, nem vagyunk mi együtt, hogy szomorkodjak a nem létező pasi miatt...

Hát, ha egy gépezet beindul...

Találtam egy pasit ismerkedős oldalon, baromira bejött, hogy fél óra kellett, hogy az adatlapját elolvassam, ráadásul gyönyörű szeme és szája van, nem, mintha a külsőségek annyira érdekelnének, bár kritérium, hogy legalább 10 centivel magasabb legyen nálam, dehát ő 20 centivel magasabb, hmmmm :) fent volt az msn címe, hát felvettem, vagy 7 órát irogattunk, jó fej volt nagyon, ráadásul jövő hét szombaton randizunk, leutazik hozzám, vacsizunk, sétálunk, miegymás :)

Időközben rámírt a másik srác, a furcsa, akit irányítani kellene, ő is elhívott jövő szombatra randizni, bár ő már közel sem vonz annyira...

Aztán jött a harmadik, hogy rólam álmodott, hogy ilyen nő nem terem minden fán és mennyire sajnálja, hogy nem Budapesten lakom, hogy szívesen elmenne kávézni velem, szeretné hallani a hangom, látni az arcom, megismerni, bár ő laza kapcsolatra vágyik, tudja, hogy én ebben nem vagyok partner, de nagyon jó fej pasi ő is és imponált, hogy rólam álmodott...

Na meg persze rámírt megint a szexpartnerem is, úgy tűnik megértette, hogy ennek nem lesz folytatása, nagyon szomorú volt, vágyik az ölelésemre, társaságomra, na, minden esetre, ő nem szimpla szexpartnerségre vágyik, én sem, de vele az őszintét megvallva semmire...

Lényeg, hogy jövő hétvégén lesz egy jó estém és lassan itt az ideje, hogy végleg elbúcsúzzak attól az embertől, akinek az életébe nem férek bele, csak az éjszakájába, mondtam neki, 2 hét múlva találkozzunk, telelek kicsit barátaimmal, nem túl messze tőle, hát nem is tudja, ha a nője megkéri, hogy nála aludjon, akkor ott alszik, hát itt is látni, milyen fontos a viszonyunk, nem vágná ki magát semmi pénzért, csak semmi kellemetlenség ne érje, én mennyi mindent megtettem egy-egy találka miatt, no mindegy, egyre tisztábban látok és ez a lényeg... ő pedig épp érdeklődik sms-ben, hogy vagyok és úgy tűnik megijedt, hogy kiszeretek belőle, mert azzal vége a titkos viszonynak, de valóban magának köszönheti, sosem kellene neki több belőlem, én meg annál többet érek, mint hogy ne legyek elég... és megint jött az sms, hogy vele van a gond, nem velem, én vagyok a normális, nem kell nekem az önsajnálata, meg engem sem kell sajnálnia, tudom, hogy őrült vagyok és hogy szerényen írjam, szoktam tetszeni :), de mindamellett bejáratott életem van, két gyerekkel, amit nem mindenki vállalna be, főleg úgy, hogy ugyan nem jelentem ki biztosra, de azért mégis az az alap felállásom, hogy több gyereket nem szeretnék, 30 éves vagyok, a gyerekeim cseperednek és szeretnék újra élni, nem újra 2-3 óránként szoptatni... visszaírtam, ő is normális, nem ő az egyetlen, sőőőt, aki szimplán az ágyába szeretne, az életemet nem vállalná, csak a többit tudom hárítani, vele meg összegabalyodtam...

És ezzel meg is van a mai napi számom :)