Ostoba vagyok, nem kicsit, nagyon, de hála égnek nem eléggé...

Nem tudom, miért akarom magamnak bizonyítani, hogy mennyire kemény tudok lenni...

Pár napja történt, nem akartam addig írni róla, míg nem volt meg a végkifejlet, megvan, hála égnek csírájába fojtott ötlet, megismerkedtem egy pasival, nem is tudom, hogy jutottunk odáig, minden esetre megbeszéltem vele ma estére egy légyottot, nem randi, semmi hasonló, szimpla testi kapcsolatot, ráadásul még hagytam, hogy beszervezze a haverját... Hogy én mekkora állat vagyok.

Szóval belülről örlődtem, egyrészt nem is tudom mit, de valamit bizonyítani akartam magamnak, mennyire lelketlen tudok lenni, másrészt pedig vészesen közeledett az időpont és éreztem, a tükör ezek után letakarandó, mert belenézni nem tudnék...

Meséltem meleg barátomnak, kikerekedett szemekkel nézett rám, csak annyit mondott, szivi, ha neked nem gond, nem ítélhetlek el miatta... Másnak mesélni sem mertem róla, nem viccből...

Tegnap este ráírtam Szeretőre, megírtam neki, félreértett, de nem értettem, ő sem engem, fáradt voltam, lefeküdtem.  

Először is idegesít, hogy mi a fenének sodortam magam ilyen hülyeségbe, másodszor, miért másnak kell megmondania, hogy ez nekem nem jó, miért nem tudom magamtól. Harmadszor bánt, hogy bántottam, mert nem akartam bántani, ostoba és naív vagyok, egyszerűen a barátnak, az őrangyalnak írtam, nem a Szeretőnek, de nem tudom honnan gondoltam, hogy külön lehet választani...

Éjszaka írt sms-t, hogy nem tud aludni.... én már békésen aludtam, tudom, hogy az alvás az utolsó mentsvára, most még azt is elvettem tőle, nem ő írta, én tudom. Reggel olvastam roppant szarul éreztem magam, én rángattam bele a saját magam által generált hülyeségbe, önző vagyok, magam sem tudom, miért tettem, talán mert ismer és tudja mi a jó, Isten látja lelkemet, nem arra akartam utalni, ha neki nem kellek, kellek másnak, eszembe sem jutott, nem tudom mit vártam... talán csak annyit, ez nem neked való, te ennél többet érsz, ne tedd, barátilag... de nem tőle kellett volna ezt várnom, felnőtt ember vagyok, magamtól is tudnom kellene... Reggel néhány sms váltással próbáltam magyarázni, nem akartam, nem kellett volna, de vannak dolgok, amiket nem lehet törölni, nem lehet visszavonni... Felhívott, lebeszélt, bár nem kellett sok, hogy megtegye, nem számítok semmire, nem a folytatás miatt tettem, szimplán csak szükségem volt arra, hogy valaki megmondja, jó-e ez nekem, nem tudom miért nem tudom magamtól is...

Átalakulás alatt állok, nem vagyok már a férjezett asszony, akit ismerek, nem konzekvensek a döntéseim és nem ismerem önmagamat, felhívott, mert sms-ben kevés lett volna a karakter, ő ismer és olyan dolgokat mondott, amiben teljesen igaza van, amiket magamtól is tudnom kellene, viszont egy gát néha nem hagyja, hogy tudomásul vegyem.

Most már tudom mi történt vele vasárnap, legyőzte önmagát és elmondta, mindennek ellenére, nem akarta, nehezére esett, rajtam kívül senki nem tud róla és nem is fog, általam sem, hallottam mennyire megviseli, de elmondta, tudom, hülyén hangzik, de akárhonnan nézzük, barátok vagy nem a legjobb kifejezés, bizalmasok vagyunk...

Ez történt, roppant szarul érzem magam, hogy belerángattam, ugyan azt mondja, jól esik neki, hogy megbízom benne és hallgatok rá, akkor is szarul érzem magam tőle, hogy belerángattam, hogy magamtól nincs annyi eszem és hogy többet tud rólam, mint én magam...

Irtó boldog vagyok, olyan szép köveket kaptam a gyűrűs ujjaimra, nem hiába, a körmöshöz járás több boldogsághormont ad, sok mindennél :))) - mostanában... gyönyörű leszek a színházban, na :))) lilás körmök, gyönyörű ezüst kövekkel meg lila ruci :)) - tudom, nő vagyok...

Aztán meg a magázódós - ja és ő kezdte a magázódást, most néztem utána :)) én írtam rá, tegeződve, magázódva válaszolt... - egész délelőtt szórakoztatott, sokszor kellett visszafognom magam, hogy ne röhögjek hangosan, mert céganyagon dolgozva ez azért elég hihetetlen :))

a kezdet :)

Szia, nem is tudom, hol kezdjem, hogy legyen 3 értelmes mondatom, nos, kidobott a kereső, pasi, magas, harisnyakötő és szerepjátékra... azt hiszem, ugyan felsorolásszerűen tártam fel a dolgot, érthető, milyen pasit keresek, nem szexpartnert, pasit az életembe, de ha fentieknek valaki vagy nem felel meg vagy nem érdeklődik, számomra is érdektelenné válik... van kedved, nézd meg az adatlapomat és beszélgethetünk... szia

nem is tudtam, hogy szoktam ilyen laza lenni :D

na, válasz egy órán belül jött :)

Virágot a virágnak Hölgyem! Megtisztel érdeklődése és örömmel venném ha sziporkázó jelleméhez lehetne szerencsém valamikor, egy kis beszélgetésre.

Azóta általában kergetőztünk közel 3 hetet, soha nem voltunk fent együtt a társkeresőn, így beszélgetésre esély sem volt, múlt héten aztán csevegtünk egyet, ma pedig elég lazára vette a figurát, majd leestem a székről, kicsit az volt az érzésem, magammal beszélek, amikor flúgosodok... na mindegy, vicces volt, lelépett dolgozni, én meg körmöshöz...

Exakt 14:29-kor léptünk mindketten vissza társkeresőre, gyors msn cím kérés és huss eltűnt dolgozni :)

Nem gondolok semmit mögé, csak szórakoztató és megmosolyogtató :)

 Ja és ugyanaz a keresztneve, mint Szeretőnek :D:D:D

Tegnap gondos háziasszonyka voltam, jó annyira nem, de mivel hétvégén apáznak a gyerekek és tegnap meleg barátomnál aludtunk, így átvittem az összes szennyest, kimostuk, szárítógéppel megszárítottuk, szépen hajtogattuk és máris megvan apához a ruhatár :)

Ma meg fodrászhoz viszem a csibéimet, ilyen unalmasan telnek a napjaink...

Ezer éve nem chateltünk meleg barátommal, tegnap rommá röhögtük magunkat, némi forralt bort társaságában közösben írogattunk, szöszi barátnőm is csatlakozott, kész voltam, volt fent még egy 30as csaj, hát az ő köpései is, hát a végén már a hasam is fájt :)

Konklúzió: A 20as évei elejét tiposó emberek, most vagy nem vagyunk egy hullámhosszon vagy az a kis szeletnyi réteg, aki chatre jár ultra primitív, még vitatkozni sem lehet velük, mert nem tudnak érvelni, a másik, agresszívak és frusztráltak, csevegésre képtelenek, ja és a tolerancia zéró, de nem jó értelemben, buziznak össze-vissza, meleg barátommal csak csóváltuk a fejünket, nem tudtam mit írni, mert az ő baromságaikra nem lehet... Na, majd felnőnek :)

Közeledik a színházas nap, nagyon várom, szöszi barátnőm, aki néhány évvel idősebb nálam, nos hétvégén ő is ráér, hívott, menjünk mozizni, menjünk el a Twilight-ra... mondtam, mi színházba megyünk, utána koktélozni meleg barátommal, hát húzta a száját, aztán mégis belement, aztán mondtam is meleg barátomnak, ahhoz képest, hogy ő az idősebb, ő vágyik diszkóba meg moziba, mi meg színházba és laza koktélozásra :))

Először is büszke vagyok magamra, elindítottam az építési hitelt tegnap, beszéltem a tervezőmmel is kémény ügyben, tehát intézem végre a dolgaimat és jó érzés :)

Kiscsajom átmenetileg diszidált, mamáéknál aludt, úgyhogy az álompasimmal töltöttem az estét, anya, most én vagyok a férfi :D és át kell beszélnünk a terveket, igen is :))) És már elő is kapta a terveket, meg egy ceruzát, nos mi nem fér el és hogy gondoltad? Kész férfi, jót mókáztunk :)) a végén nemes egyszerűséggel áthelyezte a kéményt a kerítésbe :)

A másik pedig, társkeresőn írogattam egy pasival és rákérdezett, mi a célom a bemutatkozásommal... Hát hirtelen nem tudtam mit írjak, mi is áll a bemutatkozó szövegemben?? Anyám, erre a dumára volt pasi, aki rámírt?? :))) És ezt most még okfejtsem is... Először is, az rendben van, hogy baromi hosszúra írtam, ha valaki veszi a fáradtságot, hogy elolvassa, akkor beszélhetünk... na de kategórikusan kilövök minden célcsoportot, ilyen szinten én sem értem, minek kellett akkor felregeznem, úgyhogy kicsit visszahúztam a vaskarmokat és szelidítettem a bemutatkozó szövegemen :))

Ja és rövidülnek a posztjaim :) csak nem lenyugszom? :))

Mostanában a telefonos tanácsadómmal elég sokat beszéltünk, így tegnap este ráírtam egy smst, szimplán annyit:

ÉN: jó éjt, csak gondoltam rád...

Ő: Milyen jó is nekem! neked is szép álmokat...

ÉN: Jó reggelt, szép napot és ne idegeskedj túl sokat a munkások miatt!

Ő: Üzenettel kelek, üzenettel fekszek. Ez a megkülönböztető és megtisztelő figyelem már zavarba hoz. Mi is változott a múlthoz képest? Erős túlzással Péterffy Bori Katapult című száma jut eszembe: "nem lángolt még senki értem így, én élvezem". neked is szép napot!

ÉN: bocs, én ilyen vagyok...

Hogy nekem ma hogy tele a tököm a világgal.

Első körben a nővéremet raktam kicsit helyre, az áprilisban kölcsönadott pénz, amit 3 napra kért kölcsön, apránként ugyan visszacsörgedezik, dehát messze nem a megállapodott sebességgel, ráadásul a hónapban is kért kölcsön, én állat meg átutaltam, mert rendes vagyok, most itt állok szinte semmi pénzzel, ő meg nem tudja visszaadni, thx, nos a kölcsönadás ezennel befejeződött, egyedül két gyereket, albérletet fenntartó szülőként befejeztem a jótékonykodást...

Aztán a sógor hívja az oviból, ma fényképezkedés, frankó, gyerekeimet mondjuk előtte elvittem volna fodrászhoz és nem ovis cuccban szeretném a karácsonyi lapokon viszontlátni őket, hanem mondjuk ünneplőben, felhívtam az ovit, tajtékoztam, hát de csak tegnap délelőtt derült ki, hogy ráér a fényképész, hát akkor kedveseim, mondták volna le, komolyan, egyszer még agyvérzést kapok az emberi butaságtól...

Ja és a saját hülyeségem, melóváltás ügyben elvileg ma vagy holnap keres egy pasi, mióta nincs Szerető, hajlamos vagyok otthonfelejteni a telefonomat, hát mai is így történt, frankó, a rohadt életbe, de komolyan...

Az meg már említésre sem méltó, hogy a 2 heti szeptemberi passzív táppénzemet, amelyet leadtam azonnal a volt munkáltatómnak, nos a kollegina utánaérdeklődött, sajnos még a cég nem jutott el odáig, hogy leadja a tb-nek...

Ha így kezdődik a nap, lehet még rosszabb? Legszívesebben fognám a cókmókomat, hazahúznék és visszabújnék az ágyikómba...

Éjszaka rosszat álmodtam, nem kicsit, mert reggel remegtem és olyan szinten levert voltam, mintha valóban egész éjszaka rettegtem volna, hála égnek a témájára már nem emlékszem...

A munkában meg megint tegnapra kell minden, ezzel is ki tudnak kergetni a világból...

Reggel bejelentkeztem a társkeresőn, kíváncsi voltam szombati elmaradt randim fent lesz-e, amolyan kutató jelleggel figyeltem a cselekményeket és láss csodát 10 perccel 8 után már rám is köszönt, mosolygósan, jókedvűen, hisz nem történt semmi... Elég szar kedvem van ma, pillanatok alatt leosztottam... mégis gyógyszert kellene szednie... a feledékenység fatális érrendszeri diszfunkciókra is utalhat... megértette, dehát ő szombaton egész nap dolgozott... aztán??? ez engem hasson meg?? kicsit még macska-egér játékoztam velem, aztán egyszerűen kiléptem a beszélgetésből, jelezve, semmi értéked nincs, ami engem vonzana... újra beszélgetésbe hívott, hát mondom ez kész, mr. ki ha én nem hunyászkodik?? és láss csodát, eljutott odáig, hogy a képemen túl - igazolvány fénykép garbóban, ennél szolidabban nem megy - megnézte az adatlapomat is... Neked van két gyereked??? ááá, csak kiírtam, mert annyira jó lenne... na mindegy, egy órán kersztül beszélgettünk mesékről, aztán engem a meló hívott, valszeg őt is, mert kilépett, ma is szeretett volna kávézni, persze ennek még a halovány reményét sem fakasztottam... szórakozásnak jó, de azt hiszem még egy randi nem fog elmaradni, ahhoz nagggyon sok mindent kellene tennie, ő meg nem az a típus, én meg nem vagyok az a típus, aki hagyja magát :) 

Arról ne is beszéljünk, hogy 5 pasi közben rámírt, hasonló blőd dumával, mint szex? nálam alszol? játszunk? Hogy lehet még egyértelműbbé tenni, hogy nem dugok idegenekkel, minthogy NEM??

Ja és egyszeri szexpartnerem is írt tegnap sms-t, hiányzom neki, hogy vagyok :)) ez meg aztán végképp kész :)) nem adom fel... kitartó a srác, az biztos :)

Telefonos életmentes tanácsadómmal is beszélgettem, tegnapelőtt felhívott, mondtam neki, hogy pénteken pont rá gondoltam és valóban, néha naponta beszélünk, aztán hetekig semmi... Azt mondja nekem, lássuk be igaza van, kit keresel te, legyünk őszinték, 10-ből 8,5 férfi kiesik a szórásból, mert gyereked van, marad 1,5, azok meg azért esnek ki a szórásból, mert nem akarsz több gyereket, tehát 0 marad, akkor meg mit akarsz? Azt mondja - még soha nem láttam - jó párost alkothatnánk - valóban sok mindenben egyetértünk -, de ha már összeállok egy nővel, szeretném a saját génállományomat is továbbörökíteni... Valahol igaza van, lássuk be, de nekem meg idő kell, hogy eldöntsem mit várok magamtól és az élettől... Éjjel rámírt sms-ben, sokat fog rám gondolni elalvás előtt, hátha rólam álmodik, én reggel írtam vissza, aztán otthon is hagytam a telómat - Szeretőmentesítés része - este hazaértem, volt tőle nem fogadott hívásom... Visszahívtam, épp pókerezett... "Szia Édes, nem gond, hogy nem voltál elérhető, hívhatlak később? - Persze drágám, sok szerencsét!" Amint vége volt a pókernek, fel is hívott, beszéltünk másfél órát, mesélt a múltjáról, nem volt egyszerű gyerekkora, szerintem ő is döbbent, hogy érdekel, én is, hogy ennyi szaron ment keresztül...

Írtam már, most kicsit erről írok, na jó, lusta vagyok összeszedni a milliónyi papírt, ami kell a bankba, ez meg jó kifogás... :)

Kezdődött tavaly, az első pasi, aki nőnek nézett, küldtem egy képet, naggggyon gyerekcipőben járt az én virtuális ismerkedésem és az egóm is a padló alatt volt, mivel ugye az egyetlen férfi, a férjem az életemben sem nézett nőnek, vele meg jókat lehetett beszélgetni, figyelmes volt és aranyos, akkor épp Franciaországban élt, kicsit fiatalabb volt, mint én, jóképűnek mondjuk nem mondanám, dehát mit számít a külső... Nem tartott sokáig a virtuális udvarlás, mert kicsit gyanakvó voltam... hát rákerestem és google barátom kidobta, a srác, aki nagyon teper nálam, hát blogol :))) azon a néven, amin irogat nekem is msn-en... és kivel blogol? kedves élettársával, akivel együtt húzott ki Franciahonba :) Felháborodtam, nem kicsit... de végülis egóépítésnek pont megtette :)

Aztán Pesten az ügyvéd, aki olyan dumával hívott, mikor fent voltam, hogy beszélgessünk, annyi szaron mentem keresztül, megérdemlek egy sétát egy jó kis dumálással, hát lett belőle kocsikázás, majdnem dugás, mert ő arra számított, na meg az első, akinek bármikor elkészíthetném az APEH bevallását, csakhogy nem bírtam megmagyarázni, engem a vagyon nem vonz, az csak egy állapot...

Utána egy pesti srác, szerencsétlen, mint egyszer, na neki sikerült némi cash-t kicsalnia belőlem, tudom, naíííív vagyok, azóta már nem, szóval kirúgják az albérletből, meg nem láthatja a gyerkőcöt, ha nem segítek, én meg megtettem, persze útobb, mivel akkor még a pesti melót latolgattam, én egy szép jövő lettem volna neki, becuccolt volna, naponta láthatta volna a gyerekét, stb... itt sem én kellettem...

Aztán sokáig senki, ugye a Szeretőhöz fűződő érzések nem engedtek további realitást az életembe, de lássuk be, ő még a jobbik út volt :)...

Kivéve a születésnapi pasim, csak vele annyira különböző világ voltunk, esélyünk se lett volna...

Nem is tudom mikor jött a következő, a nagyképű válallkozó, az igénytelen, fokhagymaszagú :) Na, vele sem álltam volna szóba a való világban :)

A véghegy csúcsa: Srác rámír, jóképű, okos, aranyos, valahogy ostoba fejemmel vonzódtam hozzá, mindegy, randira hív, én meg elfogadtam, először lovagolni, nos félek azok a monstrum állatoktól, besértődött, mondtam, nincs mit tenni, erre most nem vesz rá... Aztán gyertyafényes vacsira hív, hazautazott, majd ha jön vissza, aznap mehetünk, értem jön, mert úgy illik, stb... Randi előtti este címet kér, mondom rendben, mivel hétköznap volt, gyerekekkel a szüleimnél alszom, oda jöjjön értem... Aznap rámír, hogy nem találja a telefonszámomat msn-en, visszaírtam órákkal később a számomat. Én állat még fordrászhoz is elmentem, mert már rég nem alakult úgy az életem, hogy gyertyafényes vacsira vigyenek, vettem neki dícsüveges bort, mert épp aznap volt a születésnapja, mégsem mehetek ajándék nélkül... Hát eljött a randi ideje, se kép, se hang, felhívtam az éttermet, foglaltak-e a nevére asztalt, nem, én állat még el is mentem az étterembe, mentem egy kört, majd leültem, ittam egy coke light-ot, aztán felhívtam meleg barátomat, hogy indulok, nem bírok egyedül vacsizni... Na, ott kibőgtem magam, nem kicsit éreztem magam megalázva, de ez még mind semmi, este jött egy sms, hogy félúton balesetet szenvedett, most tolták ki a műtőből, amint felépül, bepótoljuk, naííííív vagyok, visszaírtam, jobbulást és nagyon sajnálom és no problem meg minden. De pont ráfázott, mivel kocsiról terítő cégnél dolgoztam, országosan voltak kollégáim/ismerőseim és mit ad Isten, az ő balszerencséjére az egyik kollégám pont abban a kórházban dolgozott másodállásban, ahová őt szállították...  meg hát az internet átka, kutya elgázolásáról írtak, de emberi sérüléses balesetről nem... Vártam néhány napot, felhívtam a kollégámat,  visszahívott, mikor műszakban volt és mondta, bébi, itt az elmúlt 200 napban ilyen nevű beteg nem fordult meg. Közben persze jöttek az emailek, hogy a hangszála is megsérült, nem tud sokat írni, beszélni meg hát abszolút nem, mert még gyenge, stb... Gondolkodtam rajta, meddig játszak vele macska-egér játékot, de bevallom, belefáradtam és írtam neki, mivel  az elején tulipánokról beszéltünk, kértem a szobaszámát, küldenék neki tulipánt, vártam egy kicsit aztán kitálaltam, hogy tudok mindent... Végülis mit mondhatott volna, a haverja találta ki az egészet, mivel ugye előtte este megemlítettem a két gyereket, holott, mindenhol nyilvános, hogy van 2 gyerekem, nem titkolom őket, nincs miért meg amúgy is ostobaság lenne, csak el is kellene olvasni az adatlapot... Ez volt a kitalált baleset oka, mert ő nem tudja elképzelni az életét egy két gyerekes nővel, erre már nem volt mit mondanom, nem az oltár elől lépett volna vissza, elmehettünk volna vacsizni, aztán annyi... vagy akár este is színt vallhatott volna, dehát az túl egyszerű...

Aztán volt egy helyi pasi, na nála a mai napig nem tudom, mit akart tőlem, alapban a csirkékre bukott, én meg se hülye, se fiatal nem vagyok, nemes egyszerűséggel próbáltam segíteni neki a problémáiban, ezt valószínűleg megalázónak találta, hogy intéztem az ügyeit, így felbőszített, elküldtem és másfél óra múlva már cicusozott egy húsz évessel...

A legutóbbi exemet meg említeni sem kell... :)

Mindamellett nagyon sok jó fej emberrel megismerkedtem, néhány barátság született belőlük, melyeket most már nem csak virtuálisan tartunk, meg a virtualitásnak köszönhetem meleg barátomat is, tehát fentiek ellenére is úgy gondolom, megérte...

A virtuális társkeresés negatívumaként látom, hogy tényleg mindenki azt mond, amit akar, hisz nem ismerjük, sem őt, sem a barátait, sem a múltját, ez kicsit feszélyez, ezáltal kissé bizalmatlanná váltam, de kell is a szkeptikusság ide, na meg az, hogy ilyen balesetesek többé ne történjenek, egyszerűen lazán kell venni a dolgokat.

A szombati majdnem randim kicsit sem rázott meg, pedig okom nem volt rá, hogy feltételezzem, miután egész jól elcsevegtünk virtuálisan, aztán pedig telefonon, hogy egy laza kávé ígérete, amihez ő ragaszkodott, végül ki tudja, milyen okból egyszerűen elmaradt, nem jött létre és kész :) lehet, ő is csak később olvasott adatlapot :))

Nyugodt, Szeretőmentes életet élek, feloldoztam, nem okolom a történtekért, ő úgy szerette volna a kapcsolatunkat, ahogy indult, én változtam, én akartam többet, nem okolom, sokat köszönhetek neki, de ez a fázis az én életemből kimúlt, vége lett, lehet, ő jobban szenved tőle, mint én, én meg nem haragszom rá...

Nem várok semmire, hogy jelentkezzen az, aki nincs, törődjön velem olyan, aki nem létezik és még sorolhatnám. Berendezkedek arra, hogy a barátaim és én vagyunk, ha lesz valaki, integrálódhat a körben, de nem fogom félkörnek érezni, ha nem lesz az oldalamon senki...

Anyagilag néha vergődök, de megoldom, eddig még mindig megtettem, van kocsim, lesz házam, nem lesz luxus, de ha beledöglök is, minden évben viszem nyaralni a csemetéimet, a jövőn pedig dolgozok, folyamatosan keresem az utamat, hogy a lehető legnagyobb anyagi biztonságot nyújtsam a gyerekeimnek és bevallom, eddig még mindig dobott mentőövet az élet, így most sem félek.

Nem kell függenem senkitől, nem kell az anyagiasság miatt egy szar kapcsolatba belemennem, élhetem az életem úgy, ahogy nekem tetszik.

A virtuális és egyéb társkergetésről meg annyit, ha valaki el tud olyannak fogadni, amilyen vagyok, van kézzel fogható múltam :) sőt mégvigyorognak is :)) akkor beszélhetünk, addig nem, hogy nem veszek senkit komolyan? Az elmúlt 1 év ismerkedései nem voltak piskóták, megtanultam lazán kezelni ezeket a dolgokat, majd egyszer mesélek a balesetesről, azt hiszem annál durvább élményem nem volt, de most nem rontom a hangulatom miatta...

Megyek, ugrálóvárazok egyet a gyerkőcökkel, elmegyek anyámhoz, összeállítjuk a banknak a ház költségvetését, utána meg megyek és bezsebelem a napi ölelésemet a meleg barátomtól :))

avagy hirtelen felindulásból elkövetett blind date :)

Ma csevegtem egy pasival, helybéli, állítása szerint nőmentes, 37 éves, meghívott holnap randizni, jó fej volt, bár nem volt róla kép, az egója rendben van, a humora nem rossz, aztán felhívott, már röhögtem, persze rejtett számról, hogyan máshogy :)) oda volt mélyen búgó hangomért - hát évtizedes dohányzás megtette a hatását :D Holnap randizunk, ma akart, de leállítottam, lassan a testtel, a holnap mégiscsak más :D Na mindegy, egyszer élünk, már elképzeltem egy 1,60-as kopaszodó sörhasas pasast, ha nem az lesz, kellemesen csalódok, ha az lesz, meg jót mulatok :)

Holnap már többet tudok :)

Sokkal nem tudok többet, csak annyit, hogy Mr. rejtett szám nem jelentkezett, ezt mondjuk már éreztem reggel is, intuíció, de legalább rendbe raktam a file kavalkádot a gépemen és újra lett telepítve, most újra száguld:) Azt hiszem a pasi meg megspórolhatja magának a magyarázkodást, ha egy sms küldésére nem volt képes, akkor ennyi. Filozofálni és kombinálni meg végképp nincs humorom, hogy vajon miért nem...

Furcsa pasi meg bejelentette, hogy megy szív egy kis füvet és utána mindent megdug, ami mozog, hát haver, ezzel fényévekre lőtted a randi lehetőségét :))

Ja és van újra magázódó jelöltem is, mert én csípem :)

Fáradt vagyok, pedig időben feküdtem, éjfélkor, drága kisfiam éjszakai kalandja a következő tejfog kihúzása volt, teljesen kiakasztott, hogy nem bír már aludni, amúgy sem voltam jól lelkileg, csendben megkönnyeztem magam, a gyerekek alvási időszaka a lelki feltöltődés, a csendes sírás vagy hangos vihogás időszaka, na ettől drága kicsi fiam és a fog kaland megfosztott az éjjel.

Amúgy is szerettem volna végre megnézni a Mamma Mia-t, kultikus számok az ABBA-tól, egytől-egyig...

Meleg barátomnál aludtunk, megint jött hozzá valaki, amikor épp vacsiztunk, hát kész vicc volt, na, azt mondja a következő, aki szentül meg van győződve róla, hogy mi a családja vagyunk, csak röhögtünk :D Mind a ketten őrült temperamentumos egyéniségek vagyunk, ha valóban egy pár lennénk, kinyírnánk egymást, az tuti :) Kitaláltuk, hogy jelenetet fogunk rendezni, mintha tényleg úgy volna, ahogy mindenki gondolja, gyakoroltunk, dőltünk a röhögéstől, teljes összhangban tudjuk egymást elküldeni melegebb éghajlatra :)

Aztán lepakoltam az asztalt és furcsa érzés kerített hatalmába, a család érzése, kicsit olyan volt, mint rég, mikor még anyaként működtem, apa működött mellettünk és voltak a gyerekek.

A gyerekek drótja pedig őrületes, a nagyfiam a családról és apáról érdeklődött az ágyban, na meg msn-eztem egy pasival, kérdezte, ő lesz az apukám, Isten ments, már csak az kellene... Azt hittem ezt a témát lezártuk, apa nem jön vissza többé, de örökre ő lesz apa, mérges is vagyok rá, sógornőmmel beszéltem a hétvégén, mami kiscsajom seggét nyalja, papi és sógor a nagyfiamét, az apjuk meg folyamatosan ordibál velük, meg hát ők a bizalmasai, rájuk ereszti a teljes frusztrációját, depresszióját... egyrészt így látják a gyerekek, hogy nem, őt nem akarjuk vissza, másrészt a pici ordít, mint a sakál, ha oda kell menni... apám mondta a hétvégén, hozd inkább ide őket, ha kell a nyugalom, ne tedd ennek ki, fosszam meg őket az apjuktól, vagy verjem ezt a barmot nyakon, hogy legalább 14 mocskos napból 2-őt viselkedjen?? Akkor verte ki nálam a biztosítékot, mikor kiscsajom leguggolt és csak annyit mondott, engem az ég adta világon senki nem szeret... na, vajon honnan jött ez a duma??? Anyád!

Szomorúak voltak, mikor a legutóbbi exem munkahelye mellett elhúztunk, az álszent szemét, benyalta magát a gyerkőcöknél, hogy bebiztosítsa magát, szemét világ és mind a picikre van kiélezve...

Tegnap megismerkedtem egy pasival egy társkeresőn, városbéli, jóképű, na de a stílusa, azt hittem nem kapok szikrát, beszélgetünk, 3. mondat után, nem én vagyok a te embered, nekem van emberem? nem az, amit köré képzeltem, mit képzeltem én, végülis a frusztrációm kiengedésére pont jó volt :) szeretem az ilyet, azt mondja nekem, nem csalódott, szép vagyok, de tipikus helybéli, hát milyen egy helybéli?? rideg és nagyképű. azanyját, bár egyik sem vagyok, de nem magyarázkodom egy vad idegennek, szimplán bedobtam, te meg alapban bunkó vagy és hullámzol az önbizalomhiány és a nagyképűség között, én legalább tudom, ki vagyok... Na mindegy, megkért, hogy töröljem msn-ről, én meg rendes és alapos csaj vagyok, megtettem, töröltem és tiltottam is. Ja és társkeresőre most úgy raktam fel magam, nincs infó rólam, családi helyzetemet majd annak tálalom ki, akinek akarom, kíváncsi vagyok, hogy gyerektelen szingliként hogy állnak az emberhez a pasik, hát semmivel sem jobb, mint gyerekesként :)))

Mennyi idióta rohangál a földön, komolyan :)

Fűtés ügyben összevetettem még egy-két dolgot, mérlegeltem meleg pasimmal - csak hogy férfiúi gondolkodás is legyen benne ;) - és döntöttem, egy dolog még irritál, az árajánlatban nem tudom hogy lehet ilyet írni ár + beszerelés, úgyhogy ezt még ma tisztázom, nem szeretem a nem számszerűsített plusszokat...

Szeretőre gondolni sem akarok, nem vagyok képes rá, inkább foglalkozásterápiázom magam naphosszat, hogy a gondolatom még véletlenül se terelődjön az irányába, felkavart és rohadtul bánt az imádat kontra hűvös közönyösség és mindez néhány óra alatt, félek, hogy ő lesz a gyorsabb, az érzelmeim lassabban múlnak, mint az ő imádata újralángol, de már edzem magam, ennek véget kell vetnem, kiszabadulok a börtönből és kész...

Tegnap még emaileztünk, ha jól esik, megteszem, tudom, nem kellene, de nem tehetek mást.

Nincs már mit mondanom, értelme sem volna, a vasárnap után némi együttérzést az én irányomba is vártam volna...

...boldogok lehettünk volna együtt is, szerintem ettől félt a legjobban, hogy boldoggá teszem, nem a távolság és a gyerekek gátolta, nem tudná a felelősséget a depresszióra hárítani.

Ez mind mit sem számít már.
 

mit ért azalatt, hogy együttérzést várt volna? Nem érti, hogy nem tudok tovább így élni? Nem tudom tovább alázni Magát meg magamat is. Kérem, higgye el, hogy ha lenne bármi más ötletem, akkor azt tenném, de nincs.

 Nehéz az elmúlás, de megtörténik...

 Ebbe a számba még ma is beleborzongok...

Egész jól vagyok, a skizó pasi lelépett, persze a jobbik fele hiányzik, a szarabbik viszont kicsit sem, mérlegeljünk, így jártam a legjobban, nincs mit gondolnom sem róla, semmi vele kapcsolatos dologban.

Meleg barátomnál alszom, persze a forgatókönyvet jól ismertem, így már tegnapelőtt lezsíroztam, ha berak valami melankólikus szerelmetes számot, nyakon vágom :)

Meghozta az írásos árajánlatot a generálom, becsengetett hozzá, mondta neki, beszéljük át és hívjuk fel, ő meg döbbent, azt mondja, te, ez is azt hiszi, hogy mi ketten együtt vagyunk :)) meg mondjuk mindenki más is, aki nem ismer közelebbről. Mondtam neki, Szeretővel nem húztam volna ennyi ideig, ha ő nem lenne, a pasi, aki feltétel nélkül szeret, úgy ahogy vagyok, amilyen vagyok. Én is nagyon szeretem, csodálatos pasi, mindent megkapok tőle, amire vágyom, figyelem, megértés, szeretet, persze szexuális vonzalom egyikünk részéről sincs, dehát ne akarjunk már megint maximalisták lenni :)).

Aztán csendben megjegyeztem, remélem van még 2 ilyen pasi a világon és akkor mindketten boldogok leszünk :)). A barátságunk minden pasinál többet ér, Halacska is ezért vágta el magát, olyan pasi nincs és nem is létezik, aki közénk állhat, aki őt nem fogadja el, az nem hozzám való.

Randizás jegelve, igaza van meleg barátomnak, először is hagyjuk a fájdalom vérző sebeit kivérezni, nem mehetek tüskékkel bele egy új kapcsolatba, nem bánthatok mást a múlt keserűsége miatt. Egész jól elvagyok a remény nélkül.

A tegnapi zuhanásomat valószínűleg ő okozta, most remélem nem fogok többé ekkorát esni, mire beszéltünk, már abszolút közömbös voltam, nem vakított a jósága, a vélt igazságát védte, lovagolt a szavakon, lényeg ez? Tapintatlan barom vagy, akinek magán kívül senki sem fontos, persze ezt sem fogadta el, hisz ő miattam nem akarja folytatni, a legdurvább, hogy el is hiszi...

Nos, nem leszünk mi már barátok, én képes lettem volna rá, ő viszont beindul a hangomtól, így jártál :) Ezt már egyszer rég mondtam neki, a kapcsolatunk sikertelenségével neki kell élnie, a nagy szavakkal, hogy "mi lett volna, ha", mert csak én voltam a nagy betűs NŐ, csak én voltam az a NŐ, akit istenített, csodált, rajongott, az ideális... így jártál, tudom, az ANYÁT nem tudtad elfogadni, tudod mit, nem is kell, hálás leszek én még, mert te nem vagy normális.

Ennyi :)

ez én:

ez ő:

11 perc, melynek java része hallgatás, nincs mit mondanom, nem is akarok, beszélni sem akartam, tudni akartam-e? vártam auto-repeatet... ehelyett már nem is sajnálom, egyszerűen nem az én dolgom. ŐŐŐŐŐŐŐ megzuhant, emberi kapcsolatra képtelen, már szeretőként sem teljesít, nem is tudja magát elképzelni normális kapcsolatban, mert ő annyira aberált és ő és ő és ő és ő és én hol maradok? sehol, messze távol, a gondolatát nem vesztegeti rá, hogy én velem mi van, ezt nem lehetett volna mondjuk egy két soros sms-ben lerendezni tegnap? dehogy, elő kell készülni a gyilkolásra.

Aztán ráírtam egy sms-t:

Ebben az egészben én hol maradtam, önző, a nekem tett ígéret mit számít? Tegye boldogtalanná a nőjét, a neki tett ígéret számít.

Értem? Nem. Akarom érteni? Nem. Érdekel? Nem. Fáj? Nem.

Ez olyan, mintha filmet néznék, értetlenül nézek ki a fejemből, nem értem, mi történik, de nem érint meg, mert nem érdekel, ott a kikapcsoló gomb, kiveszem a dvd-t és hajítom a kukába.

Part2

nem bírtam ki, megírtam, röviden, idézve, átírva:

Nézd meg magad! A rabja vagy! Vasdrótján rángat FÉLELMED! Vélt igazságod habzó átok, nevében követsz el bűnöket! Álszentség, hazugság, önzés.

Erre felhív, miért bántom? Arany lelkem, annyira sajnálom, hogy a tükör, melyet az arcod elé rakok fájdalmat okoz. Ott pedig végképp elszállt az agyam, hogy miattam tette, hogy többé ne bántson, ennyire még én sem vagyok naíva... Miért bántom? Hát azért, mert NEKEM jó és nem érdekel, hogy MAGÁNAK rossz, ennyire szimpla a magyarázat. Fura az önzetlen nőtől, mi? Próbál betámadni, de esélye sincs, nekem hinnem kell, neki rossz és többé vagy nagyon sokáig nem lesz jó, ő olyan mélyre zuhant, akkor szenvedj! Gondolom neki ez jó? Gondolom igen, elbújni minden felelősség elől a depresszióba, igen, ez jó neki, ebből kifolyólag már ordibáltunk, mert hogy képzelem, amit gondolok, az úgy is van... Mit számít? Nem érdekes!

Nekem nem jó az őrületes rajongás, csodálat az egyik napon, a következőn pedig a hűvös depresszív közönyösség, NEKEM nem jó, pont. Befejeztem. Na és mi lesz két hét múlva, ha túl van a hullámvölgyön, nem, nem lesz túl, ő tudja, engem nem érdekel a 2 hét múlvai sóvárgás sem, mert mindig jön egy zuhanás, légy boldogtalan, te beteg vagy, én pedig nem vagyok pszihológus, hogy a te beteg lelked rendbe tegyem!

Hát vannak eufórikus napok, mosolygós szép napok, vannak semmilyen napok, aztán szar napok és letargikus napok, a mai az utóbbi.

Reggel még nem volt gond, de volt, csak néha magamat is átverem, idegesít, sőt kifejezhetetlenül dühít a zuhanás, a mélyre érés és az ottragadás... Szóval reggel is már görcsben volt a gyomrom, van rá okom? Lehetne minden nap és semmivel több okom nem volt ma, mint tegnap vagy holnap lesz, mégis időszakos... Komolyan elgondolkodom, mivel ez most már heti sűrűséggel lép fel, hogy felkeresek szakembert, lehet, hogy magam már nem bírkózom meg a helyzettel, főleg, ha sűrűsödni fog... bár ezt fogadom már meg vagy 1 éve...

Szóval a görcs azóta is áll, csak most már gombóc van a torkomban is és hányinger is társul mellé, idővel aztán megérkezett a következő szint, a mellkas nyomása, fogy a levegő, roham, most azon gondolkodok, le kéne nyomnom egy felest, hogy tompítsam, vagy szimplán zokogásba törni, utóbbi nem lehetséges, árgus szemek figyelnek, mosolygok...

A ruha teszi az embert, normál esetben ruhával tuningolom a lelkem... Ma is felvettem a kis testszínű harisnyámat hátul csíkkal, kis fekete miniszoknya, csíkos inggel és gyöngynyakkendővel kontrasztosítva...

Ma idegesített, nem kellett volna a harisnya, főleg nem kivillanós módozatban és nem hátul csíkos változatban...

Aztán tükörbe néztem, ez vagy Te - a nő, aki férfi, a kettős egyéniség, gondolkodtam a házban a fűtésen, fogalmam sincs, mi tévő leszek, mely fűtési alternatívát választom, pedig napokon belül döntenem kell, sőt kellett volna, beszélnem kell a tervezővel, 2 hete kellett volna már, de nem voltam rá képes... kell ide az ing és a nyakkendő, fűtésről férfi dönt... lehet maradnom kellett volna a legutóbbi pasimnál, látszatból, akkor ilyen gondjaim nem lennének, bár persze lennének mások.

Nyílt szemekkel járj, megtettem, bár ne tettem volna, átmentünk a közértbe, ahogy sétáltunk arrafelé V.A.V beírása ugrott be, van aki még közértbe is harisnyatartóban jár... Bementem a bejáraton, már a pénztáros nő megvetően nézett, nézd, az úrinő betévedt a póri emberek boltjába, zavart a csík, a tudat, a szoknya, a feltünés, ebbe a közegbe nem tudok beleolvadni... A betondzsungel közepe, ahol megállt az idő, mikor elköltöztem 91-ben ugyanilyenek voltak az emberek, itt semmi sem változott, nem csak a házak, az emberek sem, én nem tartozok közéjük, nem is akarok és be sem fogadnának, az előttem fizető párból a nő is megvetően nézett, aztán a pasiját fürkészte, észrevesz-e, mit tettem?? Vásárolok, nyugi!

Lehet, hogy a közelgő ünnepek idézik elő ezt a feelinget? Meddig tartana boldognak és elégedettnek lenni mindennel, semmivel nem könnyebb szarul érezni magam...

És megint veszekednek... ők sem értik, miért teszik? Miért van ez, hol a béke, nem bírom ezt a rohadt gyűlölködést...

Szerető ma este megint bekapcsolja az auto-repeat-et, persze, miért nem, új érveket nem tud hozni, a régieket meg minek, elmondta ezerszer, nem tudom képes leszek-e végighallgatni, ha nem, megszakítom a beszélgetést.

Miért akarok mindenkinek segíteni, rám van festve egy rohadt vörös kereszt csak én nem látom??? Jön unokatesóm a szarait intézni, persze nem mondtam nemet...

----biztos?

Minden reggel úgy indulok neki, hogy jajj de türelmes vagyok és életvidám és jókedvű, ráadásul ma magamtól ébredtem, még vekker sem kellett, mert 10-kor remegve aludtam el, hulla fáradt voltam, azért 4 óra alvás mégiscsak kevés...

Kiscsajom is felkelt velem, már nyújtotta is kis kezeit, hogy vegyem fel, hát az ölembe kaptam, bújtunk egy kicsit, este türelmetlen voltam velük, nem hiába, fáradt voltam, aztán jött, hogy had nézze a Vadkaland azon részét a végén, amikor a zsiráf csaj - aki kapcsolatképtelen :D - megcsókolja a mókus fiút :) hát már biztos láttuk vagy 2000x, anya ultra türelemmel odavezeti a dvd lejátszóhoz, hogy megtanítsa kiscsaját, hogy tudja oda visszatekerni, mert a film annyira nem érdekli, mint a csók :)) boldogan tanulta meg, én meg nyugodtan mentem tusolni... kijöttem, keltegettem a nagy fiamat, hogy rázza gatyába magát, mert megint egyszer elkésünk, a két pólus, a pici este 1 perc alatt alszik, így reggel is fitten kel, a nagy este órákig hánykolódik, reggel meg nem lehet felverni...

és megint elfogyott a türelmem, mert a kiscsajom ahelyett, hogy nekiáll öltözni, visszabújt az ágyba, valamelyik mindig kiakaszt... na mindegy, minden reggel ugyan az.

Anyám kétszer akasztott ki egymás után, de rossz volt az időzítés, először a telefonban, mert a gyerekeim angyalok nála, velem van a baj, ha nem fogadnak szót, pont te beszélsz, na mindegy, este kifaggattam nagy bébimet, miért hallgatnak a mamira és rám nem, hát mert mami főzőkanállal fenyeget - oh yeah, tényleg te vagy az ász mami, bocs, hogy nem locsolom őket hideg vízzel és nem verem őket fakanállal, na mindegy, akkor inkább legyen cirkusz... A másik, megyek a gyerekekért, beszól, a picinek jó lesz, ha veszek ruhákat, úgy néz ki, mint egy lelenc, mellesleg enyhén trapézos melegítő nacikban jár oviba, mert ugyan vettem 6 farmert, de nem hajlandó felvenni, mert kemény, csak addig volt érdekes, míg megvettem... így azt vesz fel, ami kényelmes, ráadásul folyamatosan öltöztetem, persze nem komplett ruhatár csere, minden hónapban, ami épp kell, nem úgy mint anyám, aki a nagyszülőknek készült fotózásra a hugomat annó annyi idősen, mint a lányom, zöld tréning nadrágban vitte narancs garbóban, én vettem neki normális ruhát a nyáron keresett zsebpénzemből, mert már nekem égett a fejem... és pont ő fikáz engem, most vettem neki az x-edik vagány melegítőt, mert akármit nem vesz fel, meg egy csini dzsekit, valóban nem foglalkozom vele, miben járnak...

Nem tudom, miért kell belém rúgnia, mikor oka nincs rá, biztos a blog tali vs antianya, valamit be kellett dobni, hogy érezzem már magam szarul, hogy felmentem Pestre, MAGAM miatt.

Nem ők voltak azok, akik itthon hagyták a 7 éves hugimat, aki épp elkezdte az első évet az iskolában, hogy elmenjenek 1 hétre nyaralni, nem én voltam az a vadállat, aki minden vasárnap délután vitte magával a pici hugát, hogy a szülei pihenni tudjanak, mikor már otthon sem laktam... és még én vagyok az anti-anya...

Hogy lehet, hogy én tudok a hugom ügyes-bajos dolgairól, hogy lehet, hogy én tartom őt szolidan kordában, néha lefejelném a falat, olyanokat mond, de megértő vagyok és mosolygok... mert muszáj, ha elveszíti a bizalmát, lehet, hogy valaki drogozásba rángatja, vagy egyéb durva dolgokba, simán veszek neki óvszert, cigit, amit kell, ami felett még hajlandó vagyok szemet húnyni, hogy nyugodtan hajthassam álomra a fejem, nincs vele semmi baj...

Na mindegy, majd rajzolok magamra egy ikszet, itt rúgjatok belém...

Ráadásul van egy rég elfelejtett ügye anyámnak, amivel nem tudott mit kezdeni, ha én tudok, örökre megoldódik az egész familia anyagi helyzete, nagyon sok pénzről van szó, nos ha én nem indulok be, senki, ugyan nagyon képlékeny és messze nem biztos, hogy lesz belőle valami, de én legalább megpróbálok tenni az ügy érdekében, a család további részére szimplán a rinyálás jellemző.

Remélem végre megkapom a házra az árajánlatot is, mennék már a bankba, elindítani, bár itt és halkan bevallom, félek, nem az anyagi vonzatától, miss jég hátán is megél nem foglalkozik ezzel a résszel, épp hétfő éjjel beszéltük munkamániás barátnőmnél, a ház azt sugallja a környékre érkezőknek, formájából, stílusából adódóan, hogy gazdag ember lakik benne - a látszat csal ;) - és félek a betörőktől, csak ki kell figyelni, hogy egy nő lakik benne két pici gyerekkel... ilyenkor kicsit örülök a lepattant kérónak a betondzsungel közepén...

Halacska tegnap rámírt, kritizált amiatt, hogy keveset aludtam, ki a fuck vagy te?? de most komolyan, megírtam, hogy ősbunkó voltál tegnap, erre annyit reagált, rossz volt az időzítés, nos az lehet, de számomra ennyi... nem hiányzik egy tapló az életembe

A furcsa pasi tegnap rámírt, menjünk el vasárnap kirándulni a gyerekekkel, jajj anyám, van fogalmad milyen két pici gyerekkel kirándulni, mert ő egy 3,5 órás sétás túrára akar menni és szeretné, ha velük tartanánk, hát lehet lerázásnak vette, de lemondtam, aztán átküldte a mobil számát, erre meg inkább nem reagáltam, mert minek...

Szeretőre ráírtam, hogy ő kommentelget-e itt, aztán órákkal később ráírtam, hogy vaklárma. Én írtam a megbeszélt naplót, 2-3 sor naponta, visszaírt, kérdezte, milyen volt a buli, megírtam, hogy fergeteges... rádobtam egy sms-t, hogy a napló készül? erre felhívott, pont mikor odaértem a csibéimért anyámhoz, mondtam, később, írt sms-t, hogy ma nőzik, holnap beszélhetnénk, nem vezette a naplót, méltatlakodtam, nincs 90 másodperce naponta, hát időbe tellik megfoglamazni, jó, hát ha te leszarod, én is, befejeztem a naplózást, mondta ma este szeretne velem beszélni, mondtam ő beszél, én hallgatom, nem megint helyesel, amit én mondok, tudni akarom, ő mit akar...

Este pedig magányos voltam, persze a fáradtság miatt is, így megbeszéltem meleg barátommal, hogy csütörtökön ott alszunk, összebújunk szeretetben és megértésben. Az ő szeretete színtiszta és szívből jön, jó, hogy van nekem.

Hogy lehet, hogy a pasik, míg érdeklődést tanusítok, felületesek és ridegek, amint nem foglalkozom velük, nekiállnak taposni.... annyira logikátlan.

Ja és lélek nyugodt vagyok, annyira, hogy már nem is értem magam.

Nos, mint ahogy szinte minden bejegyzésem kezdődik :)) csak nem a megszokások embere vagyok :))

Tehát, az én szememmel, a blog találkozó.

Az első, amit megemlítenék, hogy roppant jól éreztem magam, bár ezt sejtettem, de ez valóban így alakult :))

Nem akarok tényfeltárást és nem is fontossági-érkezési sorrendben írok az emberekről, remélem nem sértek meg senkit, de valahogy le kell írnom azt, amit gondolok:

A szőke félhosszú hajú srác, kíváncsi természet vagyok, igazából úgy gondolom, ha odamegyek hozzá és megkérdezem, ismersz minket, sem mondott volna igazat, tehát kár lett volna a gőzért...

Tehát én voltam az első, aminek örültem is, először is, engem nem zavart, hogy egyedül ültem az asztalnál, viszont elég konkrétan nézett a félhosszú hajú srác...

Mikor már Incivel beszéltem, amúgy belevaló nagypofájú csajszi, igazán szimpatikus, neki is mondtam, hogy annyira egyértelműen figyel a srác, bár abban igaza volt - azt mondjuk már nem tudom ki volt - hogy voltunk annyira hangosak, lehet, csak azért figyelt, de hát én már csak ilyen kombinálós paranoiás vagyok :)

Érzelmi káoszt pont ilyennek képzeltem, kicsit simulékony, doromboló kiscicához hasonlítanám.

Enchantéeval úgy voltam, lehet, csak azért, mert még elég új, hogy nem tudott feloldódni, ezt igazán sajnáltam, lehet, csak nekem nem nyílt meg, nekem nem tűnt nyitottnak, de engem ez kicsit zavart, mert elég nyitott egy blogos kitárulkozás, dehát ki hogy éli meg az eseményeket :)

Vagyok aki vagyok, sajnos nem tudtunk sokat beszélgetni, de amit tudtunk, egy nagyon határozott nő jött le nekem, már a testtartása is tekintélyt sugallt, a beszéde pedig határozottságot adott vissza nekem, abszolút nem olyan, mint a blogon, mit sem látni abból az érzelmi válságból, ami elvileg a lelkében uralkodik kifelé... Ha nem olvastam volna a blogját, azt mondom, ő egy sikeres, kiegyensúlyozott nő.

Ádámról, nos a blogjára tipikus módon ajándékozott meg minden hölgyet rózsával, szép gesztus volt, itt is köszönöm. Amúgy meg abszolút más ember jött, mint akire számítottam, most nem is a küllem a lényeg, inkább a megjelenés, a habitus, én azt hittem, Ádám megjelenik, a központba pozícionálja magát és átveszi az irányítást, mi pedig hallgatósággá alakulunk át, nem így történt, Ádám kivonult a középpontból, sőt, mitöbb, mintha kicsit zavarba lett volna, nem hittem volna, ilyen egy Ádám bloggerrel megtörténhet :)

Styxx itt kérek elnézést, nem sok mindent tudtam rólad, így igazán rólad elképzelésem sem volt, bár úgy érzem, ez vica-verza, miután Lolához kötötted Marylin Monroe-t.

Jeti, nos valóban nagyon csinos nő, viszont nagyon halk, irl nekem kicsit sem jött át a flúgossága, sőt a nyitottsága sem, bár könnyen beszél az, aki nem belecsöppenik a társaságban, hanem hozzá csapódnak...

Mary_N, vele pedig az volt az érzésem, na jó, könnyen, mellettem ült, bár már mikor bejött, mintha már láttam volna valahol, találkoztunk volna valahol, pedig ennek szinte nulla az esélye, de így is alakult, úgy beszéltünk egymással, mintha 10 év után újra találkozunk volna, nagyon élveztem a társaságát, olyan nyitottsággal beszélgettünk, őrület volt, kicsit el is szeparálódtunk ezáltal a társaságtól, dehát 8-9 embernél könnyen lehet klikkesedni :) Szóval nagyon-nagyon élveztem a beszélgetést.

Szingli last but not least :) egy édes, jóképű srác, aki veszi a lapot, van benne humor, jó fej, rosszat írni róla sem tudok, csak kedves Szingli, légyszi építsd már le a komplexusaidat, ha egy kicsit is sugároznád, hogy értékeled önmagad, elfogadod önmagad, hidd el, tapadni fognak rád a nők, ha pedig vidéki bulizásra vágysz, állok szíves rendelkezésedre, bár mellettem nem lesz egyszerű benőznöd :)

Remélem senkit nem sértettem meg, próbáltam diplomatikusan fogalmazni, de úgy gondolom, ez a hely, ahol az igazságról írunk, nem játszuk meg magunkat, így nem vagyok hajlandó hazudni és ferdíteni sem.

Egy dolog jutott eszembe a találkozóval kapcsolatban, legközelebb, bizonyos időközönként helycserés támadást kellene végrehajtani, hogy tényleg mindenki tudjon mindenkivel beszélni, jó lett volna kicsit mindenkivel beszélni és nem átkiabálni az asztal túlvégére :)

Egy ilyen estére számítottam, nagyon jó volt, megérte az utat :)

A történet ott tart, hogy bár megint kissé Szeretőtől vakítva, de úgy gondoltam, egy röpke 30 perces találkozást meg kell ejtenem Halacskával, hogy tudom, hogy mi a helyzet a jajj de tökéletes pasival :) - ezt Szingli, Inci és Mary_N ugye tudja :))

Nos, az ő kíváncsiságukat csillapítva, na meg mindenki másét, aki kíváncsi volt Halacska folytatására megírom.

Szóval este ráküldtem egy sms-t, hogy összefutunk-e. Erre visszaírt, hogy MSN-en, vagy esetleg Pesten vagyok vagy nem is neki szántam az sms-t... Némi huza vona után 9-ben állapodtunk meg, nos az már önmagáért beszél, hogy fél 11 lett belőle, mert Mary_N és Szingli táraságát jobban csíptem, mint amennyire Halacska realitása hajtott... Rádásul közben visszaért meleg barátom is, így hát őt haza kellett vinni munkamániás barátnőmhöz... és akkor még nem is beszéltünk ugye Ádám rózsájáról - na jó, itt már kicsit sajnáltam Halacskát, ennél durvább még én sem lehettem volna...

A kocsiban meleg barátom sztorizásában sem fogta vissza magát, hogy alakult az estéje a nem rég szakított exével, mosolyogtam, ezt megszívtad Halacska, a 7 próbát 2 óra alatt kiállni, elég nagy kihívás...

Lehet, Szűcs Judit sem tetszett neki a kocsiban  :):) pedig nem neki szólt, Szeretőnek...

Na, teljes challenge lett a barátnőmhöz odatalálni, fránya GPS folyamatosan a dombnak akart ütköztetni, ahol nem volt út, dehát a GPS-ben is konok volt a pasi, nem akarta elhinni, szegény kocsim meredek helyzeteknek volt kitéve, a szó szoros értelmében. Felhívtam a barátnőmet és ő hazanavigált sikeresen... Igen, mert a GPS ott volt a Fecskében és biztos stikában ivott ;)

Halacska, avagy mivel lehet elásni magunkat egy nőnél: 

1.) hát azt hiszem a barátoddal én többet nem találkozok - őszintén, ha valaki a legjobb barátodat fikázza az ismerkedés első mondataként??

2.) emberi lustaság GPS-t használni, a térképen mindig tudjuk a tovább vezető utat - nem kedvesem, nem lusta, hanem ad1 modern vagyok, ad2 általában egyedül furikázok, ki hitte volna, csak nem szingli vagyok? és nem tudok térképet stírölni és vezetni egyszerre, na jó tudok, csak nem biztonságos... na de a második mondatban lelustázni? micsoda bókok :)

3.) hát azt hittem, hogy normális randink lesz, de nálam minden így megy, nem is tudom, miért hittem, hogy ez normálisan alakul?? - sajnáltasd magad édesanyádnál, ő tutira vevő rá

4.) végülis 2 óra késés nem a világ, nem igaz, nőből vagy... - ami ebben a formában nem igaz, az ő határozatlansága okozta a felét a késésnek, tehát kuss.

5.) neked még nem mondta senki, hogy a meglepetéseket is előre be kell jelenteni, ha szóltál volna, talán úgy szervezem a napom és megígértem volna, hogy ettől függetlenül meglepődök - kritizálsz??

6.) Küllemre nem rossz pasi, bár nem is jó, a fogai pedig siralmasak, hogy lehet, hogy egy ember ennyire nem ad magára, nos a következő jelöltnél kérjek széles mosolyos fotót is, hogy lecsekkoljam a fogsorát? -

Nos, tehát Halacskának ugyan csak szikrányi esélye volt, de azt is elszúrta, legyünk őszinték, meg se próbált meggyőzni az ellenkezőjéről.

Amit igazán sajnálok, hogy tényleg nem adtam oda neki a rózsát, ha már homár, így illik indítani egy randit :):):):)

Konklúzió: a társkeresős pasiknál, amit tegnap már mondtam, feszélyez az előre tárt lehetőség, hogy közöttünk akár lehet is valami, meg amúgy sem vagyok épp pasira nyitott állapotban, tehát jegelem a témát. Maradok, hogy átmenetileg vagy örökre az még a csillagokban a Szerető mellett... Nála efajta meglepetések nem érnek...

A szeretőről annyit, Szűcs Juditnak igaza van, úgyhogy maradok a dalánál :)) Döntsd el! Sajnos még a youtube-on sem találom, ez a mai modern technika :))

Ma még a blog sem megy, mindegy, nem is lényeges, nagyon kavarognak bennem az érzések, a mai nap megint furcsa és érdekes volt…

Nos, buli van, anya átalakul nővé :))) csibéim apáznak, én pedig sokáig tanakodtam, felhívom Halacskát, de azért sem kergetem magam hülye szituációkba...

Szerető is elvan valahol, jobb is így :)

Úgyhogy barátnőm jön 1/2 8-ra, megyünk koktélozni, sorstárs a csaj, hasonlóképp zajlik a viszonya, mint nekem Szeretővel, úgyhogy a Szeretője meg annak a tesója is csatlakozik, hazudnék, ha azt mondom, örülök, de megértem, remélem gyorsan elhúznak és kidumálhatjuk őket :)

Jól érzem magam, bár kaptam egy levelet szép summás büntetésről, de erről majd kesergek mondjuk kedden :)

Nos, itt folytatom holnap, mi volt a buliban, ide a másnapos iromány kerül: :)))

Nem, mintha nagyon ráérnék, de azért is leírom, mert a holnapi találka már lehet, hogy torzítaná az érzéseimet.

Elmentünk 4esben, nos a tesó először egy ki ha én nem típusnak indult, legszívesebben lefejelmtem volna az asztal, kellett ez nekem, ha már szökőévente elmegyünk valahová?? Na, aztán a pia oldotta a nagyképűségét és nagyon jól elszórakoztunk, barátnőm már kevésbé, mert az ő Szeretője, aki ugye elrángatta a tesóját is, nem csak nem ivott, le is lépett, mert ő fáradt... Nagyon jól éreztem magam, a vodka is oldotta a hangulatom, továbbmentünk táncolni... Nagyon jó arc a testvér, egész este volt témánk, néha finoman célozgatott rá, hogy bejövök neki, több, mint jólesett... A végére már a combom alá betolta a térdét, persze, mintha észre sem vette volna, vicces volt... Jó arc, meglátjuk, találkozunk-e még...

Viszont mértéktelenül felháborodtam, a Szerető az éjszaka közepén is küldött sms-t, ez persze nem zavart, otthon vagyok-e már? meg hasonlóak, visszaírtam, nem vagyok otthon és nagyon jól érzem magam, táncolunk és vodkázunk és minden szuper. Visszaírt, hogy milyen szívesen látna becsípve... erre csak annyit reagáltam, itt lehetnél, de te nem akarsz, vess magadra, én jól érzem magam... aztán annyit, csak neked nem kellek, visszaír, hogy ugye tudom, neki is milyen nehéz... állat vagyok és visszaírtam, hogy tudom és tudja, hogy szeretem, na ez a vodka volt, az tuti, amint elküldtem azonnal ment az sms, hogy törölje, ő ezt nem akarja, most pedig csak a vodka bátorított, fogalma sincs és nem is lesz semmiről. Reggel persze már más hangvételű sms jött, a maga módján, szeret, tisztel, no de ez egy normális kapcsolathoz nem elég, de azért tudjam, hogy csodál. Erre csak annyit írtam, már csak arra lennék kíváncsi, mi a nehézség, játszani akar, azt kapja, ebben mi a nehéz?? Csak nem félt, hogy a ribanca - merthogy ugye a legutóbbi szakításunkkor szimplán a tesiségre apellált - másé lesz? Persze erre megírta, hogy most nem tudja elmondani...

Nem is kell, akkor is mértéktelenül dühít, ahogy nem enged, feloldódtam, eszembe sem jutott, mert ő nem létezik, mégis beparázik, ha elmegyek szórakozni, nehogy rájöjjek, kellhetek másnak...

Munkamániás barátnőmmel kitárgyaltuk délelőtt, az első, mi az, hogy a maga módján szeret, vagy szeretek vagy nem, na mindegy, aztán aranyos volt, azt írja és igaza van:

bezárt egy börtönbe királylány és nem tudom lesz a herceg aki kiállja a hétpróbát

én hiszek benne, hogy eljön majd a herceg, a magyarázkodására meg felettébb kíváncsi vagyok holnap.

A mai napom meg kész katasztrófa, a blogtali és a holnapi randi miatt is a mosás-takarítás átrendeződött, 3 körül feküdtem az éjjel, fél 7-kor arra riadtam, hogy remélem nem aludtam el, mert az éjjel már nem volt energiám órát állítani, de annyira felment a pumpa bennem, hogy tuti elaludtam, nem bírtam visszaaludni, úgyhogy elindítottam egy adag mosást, 9-re mentem fodrászhoz, körmös-pedikűr-kozmetika... a fodrász nálam külön műsor, félévente járok és jobban feszengek tőle, mint egy fogorvosi vagy nőgyógyászati látogatástól, féltem a hajam, na, úgyhogy általában 6 héttel előtte mindig bejelentkezem, de most mondjuk bevallom, meg vagyok elégedve :) már nem hasít a szívembe a pár centi, amit lenyesnek... aztán anyámmal kellett a jövő heti bulijukra elmenni vásárolni, erőltetett menetben próbáltattam vele vagy 30-40 variációt, a végén majd összeesett, futás haza, gyors kávé, el gyerkőcökért, a nagy fellépett, vége, leadva őket vissza, nagy hiszti és cirkusz közepette, vissza anyámékhoz, meleg haverom, addig két adag mosásomat megszárított, nála elidőztem vagy 11-ig, jó volt dumálni, most viszont lenne még mit takarítani, de azt hiszem korábban kelek, mert lassan az ájulás szélén állok...
 

és ez csak a dióhéj :) a holnapi magyarázkodásra meg felettébb kíváncsi vagyok...

Ma édesek voltak a lurkóim, nem cirkuszoltam, hogy elkésünk, inkább az ölembe vettem pinduromat reggel még pár percre, mert jól esett a bújása, persze később azért ment megint a cirkusz, hisz jön az apás hétvége, én viszont bevallom, örülök neki, várom az édes semmittevést.

Valahogy most semmi nem érint meg... érzéktelen vagyok.

Legutóbbi exem tegnap este emailben megfenyegetett, munkamániás barátnőm, meleg barátom mértéktelenül felháborodott, hogy hogy lehet valaki ennyire tapló, kétgyerekes anyát fenyegetni, én csak annyit írtam vissza neki: Nem félek tőled. Mert valóban így van, nem félek, kicsit sem, annyira hidegen hagy, hogy az őrület, persze bajom eshet, hisz idegbeteg, megölöm, ha a csibéimhez nyúl, de engem nem tud bántani, mert nem érzek... Rossz időzítése volt, lehet, máskor félnék, de most nem.

Szeretői új szerep, már néhány napja játszuk, társkeresőn ismerkedtünk meg, vasárnap randizunk, dióhéjban, tegnap beszéltünk "először", aztán felmerült a kérdés, mikor voltál utoljára nővel, mondja 2 hete (az ugye a való énem volt), vissza kivel?, egy lánnyal, milyen lány?, a tartós szexpartneremmel, talán kicsit több is, lemondasz róla, ha közöttünk kialakul valami?, persze, nos elég volt, hogy visszarángasson a valóságba, mert ha megtalálja a gyerektelen másomat, én nem kellek, mindegy, írtam neki egy sms-t, csak annyit, hogy néha gyűlölöm a helyzetet, ő soha nem fogja azt érezni, amit én, virágot hozni, kávét az ágyba vagy színházba vinni. Válasz szimpla: Valószínűleg így van, sajnálom. A legdurvább, ez sem bánt, erre is immunis vagyok... Igazából azért tartom fenn vele a viszonyt, mert megbízom benne, magányűzésre nagyon jó, vele soha nem történhetne meg az, mint a legutóbbi exemmel, bárki mással igen. Alapjáraton nagyon jó ember, tisztelettudó, udvarias, csodáló és rajongó. Általában jót tesz a lelkemnek, míg nem szorítom sarokba, csak hogy az őszintesége visszarángasson a realitásba, csak, hogy ne lebegjek már a látszattól.

Update: délben hívott telefonon, mert hogy van 5 perce és meg akarta kérdezni, hogy vagyok, mit vettem ma fel... Jól vagyok, köszönöm :) viccesen, hisz nem akarsz, mégis tepersz, most jóóó? :D

Lehet, hogy ez tarthatna az ő részéről örökre, még úgy is, hogy előbb-utóbb felvállal, de nem szerelmes belém, nem hiszem, hogy én ezt akarom, mégha csodál is és rajong értem...

Halacska? Este beszéltünk, aranyos volt, mint mindig, aztán félve megkérdezte, ugye találkozol velem élőben is? Aranyos volt, de félek, a legutóbbi exem is az volt, míg nem derült ki, mi van a látszat mögött, persze, aki mer, az nyer, a Szerető mellett örök árnyék maradok, de ettől a helyzettől jobban félek. Tallóztam tegnap a neten és találtam egy egész jó mondást, bár lehet, hogy nem pontosan idézem, a lényeg, a nő akkor lép félre, ha nem szeretik, a pasi akkor, ha nem elégítik ki a testi vágyait... Foglalkoztat, az esetleges jövőnk, mert nem akarok újra kilátástalan dolgokba keveredni, munkamániás barátnőm szerint hülyeség, én mégis szeretek tisztán látni, mi lenne, ha... még ha nem is pattan a szikra és a buborék szertefoszlik akár, az sem baj, mintha pattanik a szikra, de nem éghet a tűz... Rákérdeztem, mert ez vagyok én, eljátszott-e már a gondolattal, mi van, ha megtörténik... Kicsit értetlenül állt e dologgal szemben, megértem, annyit mondott, vállalkozni bárhol lehet, ha minden rendben, ő jön. Ő az lenne, aki virágot hoz, aki kávét hoz az ágyba és szerintem még színházba is elvinne, mert Ő tudna szeretni, ha hagynám, hétfőn összefutok vele, de most tényleg ott tartok, hogy félek.

Félek a Szeretőhőz fűződő érzelmektől, félek attól is, hogy nem jön be Halacska, attól is, hogy bejön, attól meg legjobban, ha lesz valami és vége lesz, megint kiteszem magamat egy véget nem érő cirkusznak... A legutóbbi exemmel 8 hétig voltunk együtt, most már 6 hete, hogy cirkuszol, megérte? Nem igazán, azt kell mondanom, mert a 8 hétből az utolsó 2 másról sem szólt, mint az én cseszegetésem, hogy hagyjam el a barátaimat és non-stop vele akarjak lenni...

Félek, de tompán, mert nem érzek, mértéktelenül nyugodt vagyok, közben pedig mosolygok, hogy az érzelmeim milyen furcsák tudnak lenni, néha határok nélkül előtörnek, összeroskadok vagy épp szárnyalok, néha pedig nem érintenek meg, mintha védőburok lenne körülöttem és nem tudnának lélekig hatolni... de jó ez a védettség, jól érzem magam vele, szívesen lemondok a szárnyalásról, ha a zuhanástól is megóv.

Költői ábránd volt, mit eddig érzék...

Szerző: Petőfi Sándor

Akkor játszunk fair playt és nézzük a másik oldalt is...

Tegnap éjszaka gyertyát égettem, kiléptem msn-ből, a külső kommunikációs eszközöket kiiktattam teljes mértékben, gyertya és meditációs zene, jó volt, lenyugtatott már a beszélgetés a Szeretővel is, lényegében teljesen lényegtelen dolgokról beszélgettünk, de kétoldalú kommunikáció volt, sőt az elején, inkább ő tepert, hogy valahogy kirángasson a mélyből, aggódott...

Aztán a gyerekeim egymásnak estek a fürdőkádban, durva cirkuszba keveredtek... Hát nagyon feltépték az agyamat, popsira verés és elszakadt a cérna, miért nem szeretitek egymást, miért kell mindig gyilkolni? Kivonultam a fürdőből, leültem a konyhán és hallgattam az eseményeket, persze előbb egymással ordibáltak, egymást okolták, aztán segítettek egymásnak a törölközésben és kivonultak, krokodil könnyeket hullatak és kiálltak hozzám a konyhába, még mindig a Gyertyák szólt, nagyon halkan és nyugodtan, miközben a két ördögfióka bömbölt, mint a vadszamár, mondtam, hogy szeressük egymást, miért kell gyűlölköldni? Talán az én általános hangulatom lett urrá rajtuk, pedig palástoltam, amennyire tudtam... Bocsánatot kértek egymástól, aztán kinyújtottam a kezem, a két mazsola felmászott az ölembe, bújtak és erősen szorították már egymást is, nem csak engem, olyanok voltunk, mint egy füzér, úgy éreztem, mintha összeolvadnánk... bevonultunk aludni, szorosan bújt mind a kettő és csak annyit suttogtak, szeretlek anya...

Szeretem őket, mindennél jobban, ők a fény az életemben, a cinkos vigyoruk, még a hisztis bömbölésük is, szeretem a téli napsütést a zord hidegben, szeretem a nyugalmat, mellyel megszabadultunk a cirkuszos élettől, szeretem, hogy nem kell referálnom és megfelelnem senkinek, szeretem, hogy nem kell már összeszorult gyomorral hazamennem, mert nem tudom mi vár rám, szeretem a meleg barátomat és a munkamániás barátnőmet, szeretem a Mekis lézerkardozást a sötétben, szeretem a harisnyáimat, a ruháimat, szeretem az életet, szeretem, hogy fiatal vagyok, hogy előttem még az élet, szeretem, az emberi kedvességet, mikor rámosolyogsz egy vad idegenre, akár öreg, akár fiatal és visszamosolyog, szeretem a gyertyákat, szeretem a jövőnket, melynek útja nehéz és rögös lesz, a gyümölcse viszont csodálatos, a kandallós otthon, aminek meleg színei símogatni fognak, ha hazatérünk...

Szerencsés vagyok, másoknak sokkal rosszabb, van, akinek nem lehet gyereke, nekem van, egészséges, csodaszép és okos mindkettő, van aki egy életet le kell, hogy éljen a földi pokolban, mert nem engedheti meg magának az egyedüllétet, van, akinek nincs munkája, nekem van, van akinek nincs egészsége, nekem van, van, akinek nincs fedél a feje felett, nekem van, van, akinek nincsenek barátai, nekem van... gazdag vagyok, no nem anyagilag, még sosem voltam ilyen padlón pénzügyileg, de ez érdekel a legkevésbé, ez is elmúlik majd...

Ezt mondta a Szerető és igaza van, a kívánság, mely ha szárnyalsz fékez, ha zuhansz, felemel: ELMÚLIK

És igaz, a gyerekek is felnőnek, a válság is elmúlik egyszer, sőt, még az egyedüllét is, vagy megszokom és attól leszek boldog...

Nagyon jól érzem magam ma... Megnyugodtam, ha zuhanok is, előbb utóbb jön az emelkedés...

Szentimentális krízisbe kerültem ma, elég szép, következetes mélyzuhanás, de ezt már éreztem éjszaka is, ezért is gyújtottam gyertyát, kellett a melegség érzése...

A legutóbbi exem kiborított, hogy lehet valaki ekkora bunkó? Múlt héten állítólag még szeretett... na ja, tényleg csak annyit tudtam visszavágni, legalább tudom, hogy jól döntöttem, mikor elhagytalak...

Ma reggel sem éreztem magam jobban, valahogy az emberi igazságtalanság küld padlóra, nem érdekel, hogy felháborodott, sértődött, hiú vagy mittudomén, nem hat meg, csak hagyjon, tényleg, elég normális vagyok szakításkor, a cuccait még visszahordta, én állat kimostam, vasaltam neki, visszajárhatott tusolni és erre bedobja, ugyanolyan szemét vagyok veled, mint te velem? Mindegy, zárcsere és telefontiltás, takarodj az életemből MOST!

Tehát tovább hevítem magam, pirosban, mint a láng színe, barnában, mint a fa, ezáltal kicsit tábortüzes vagyok, de nem tüzes, mint tegnap reggel, kicsit sem...

És néha rájövök, tudod mit, maradj magadnak, vannak gyerekeid, barátaid, családod és kész, elegem van, egyre többször, valahogy kiégek, üresnek érzem magam, már nem hiszek a nagy szeretői csodában, sajnos nem vakítja el semmi az éleslátásom, hogy másképp lássam, minthogy ez szimplán egy ribancról szól, aki szeret vele dugni, a járuléka ennek, hogy egy barátról is kelljen szólnia, akit megértünk, mert ez meg az én igényem. Vasárnap szeretne bújni? Persze, de minek, nem a valóságról szól, megjátszott színjáték, attól pillanatnyilag jobb, de hosszú távon kritikus...

Nem ez bosszant, az emberi álszentség, a butaság, gyűlölök ismerkedni, felesleges köröket futni, jó lenne optimalizálni a dolgot, találni egy élhetőt és mindenki mást leszarni a picsbe. Miért nem úgy működik, mint a piacgazdaság, leírom az igényeimet, ajánlanak egy megfelelőt, akit mondjuk 1 hónap után becserélhetek, ha nem működik megfelelően, rendeltetésszerű használat és megfelelő ápolás és karbantartás mellett...

Van-e még bennem keserűség és utálat? Van!

Utálom, hogy én vagyok az egyedüli felelős, nekem kell a házat lábra állítni, eltartani, fenntartani, utálom, hogy elveszítettem a másodállásomat a válság és a felelőtlenség ostoba kombinációjából. Utálom, hogy a harmadállásomat sem tudom maximalistaként ellátni, mert belefáradtam az örökös munkába, pedig muszáj csinálnom, mert anélkül kevés, utálom, ha nem mosogatok el, nem teszi meg más, utálom, hogy rá vagyok szorulva másokra, mert munkák mellett nem tudok 100%-ban ellátni két gyereket, utálom, hogy lelkiismeretfurdalásom van, ha aerobicra megyek, mert tőlük veszem el a közös időt, utálok a sarokba bújva sírni, hogy ne lássák, mert magukra veszik, utálom, hogy nem feküdhetek el és leshetem a plafont, mert nem tehetem meg, utálom, hogy az eszem tudja, hogy nem kell a szerető, a szívem mégis húz hozzá, utálom, hogy mit sem változott semmi az elmúlt évben, semmit nem értem el és semmit nem fejlődtem, utálom, hogy mindennek a felelőssége engem terhel, másnak nem inge, max. hallgatósága, utálom, hogy nem fogja senki a kezem, senki nem mondja, majd együtt megoldjuk, utálom, hogy nem vagyok rideg és törtető, mint rég, hogy gyenge vagyok és hogy nincs az, ami kellene, utálom, hogy mindezt utálom és nem vagyok széles mosolygós és nem örülök az apróságnak és mindent magamra veszek...

Azt hiszem ez minden...

Felkavart meleg barátom, talán azzal, hogy igaza van, magam is jól tudom, a fenébe is, miért csinálom mégis? Talán a félelem a magánytól vagy épp önámítás... Rossebb tudja, mi kavarog a fejemben...

Magától hozta elő a Szerető, hogy találkozhatnánk hétfőn is, én már mondtam délután meleg barátomnak, hogy végülis lehetőség adódhatna rá, de én nem hozom elő, nem nyomulok, nem keresem, ha nem keres, ugyanúgy, ahogy a furcsa pasit - aki annyira már nem is furcsa - és Halacskát sem, nincsenek egyik felé sem elvárásaim...

Aztán eszembe jut egy srác, aki nagyon fellengzős, ki ha én nem volt, egészen, míg meg nem nyílt és kiderült, hogy a nagyképűsége mögött, őrületes magány bújik meg, nem ez a lényeg, azt mondta, te tipikusan az az ember vagy, aki 1 mondattal leírja a másikat...

Cirkuszolt a legutóbbi exem is, nem hiányzik nekem ez újra, a 12 éves kapcsolatomat lezártam többé-kevésbé cirkuszok nélkül, ettől meg lassacskán már-már félek, fenyegetőzik, mocskolódik, pedig nincs rá oka, nem bánottam, nem szeretem, nem tehetek róla, szerethettem volna, ha egy kicsit megértő, ha egy kicsit is nyugodt és nem cirkuszol folyton, ha nem fojt meg és bízik bennem, az utolsó este, csokor vörös rózsa, ritkán kaptam a férjemtől, nem mintha igényem lett volna rá, a Szeretőtől még soha, de nem is állunk olyan viszonyban, de kinek kell a vörös rózsa, ha nincs mögötte semmi? Virág és mocskolódás hol fér össze? Féltékenységi roham egy meleg pasira, nevetséges...

1. lecke: A naíva pedig tanul, amit sikerült neki megtanulnia, az a pasi, aki mértéktelenül pocskondiázza az exét, valószínűleg velem is meg fogja tenni. Soha nem szidtam az ex-férjemet, oka volt, hogy a felesége voltam, tönkrement, de minek szidjam? Ha valaki megteszi, már sántít a dolog.

TUDATOSSÁG!

Próbáltam a kapcsolatomat védeni Szeretővel meleg barátom előtt, egyszer majdnem átverte a világot, úgy tűnt, felvállal, de hazugság volt, védtem, míg jött a bűvös kérdés, amit nem lehetett már kikerülni, bármi áron teszi mindezt? Tudom, hogy nem. A realitást soha nem veszélyeztetné miattam.

1) rajong az őrült nőért

2) csípi, ahogy öltözködök

3) tisztel, mint embert

de szimplán a helyzetet szereti, nem engem! ha más biztosítaná ezt a helyzetet, simán továbblépne, én csak egy kategória ember vagyok, aki neki bejön, de nem én vagyok az, aki kell neki, a kategória.

Ez nem normális! Az sem, hogy pasizási tanácsokat ad, minden rossz érzés nélkül, mert szeretné, hogy révbe érjek, ahogy vágyna egy csinos, értelmes nőre, aki annak ellenére, hogy csinosnak és értelmesnek mondható vagyok, mégsem én vagyok...

De mégis törődik velem, ébreszt reggelente, ahogy felajánlotta ma is, rajong értem, olyan emberrel szeretkezek, akiben bízok, akit ismerek, esténként meghallgat, napközben pedig csodál...

Furcsa egy helyzet, azzal áltatom magam, ha lesz valaki az életemben, aki elfogad és felvállal, sokkal jobban fogom értékelni, mert ismerem azt az oldalt is, amely nem teszi meg.

Addig pedig sokszor és sokat mondom magamnak, ez nem a valóság, ez csak a dimenzió és nem létező, ami nem létezik, pedig nincs!

Ma reggel széles mosoly, a mai ébresztés tökéletes és őrült volt, csodálatos és meghitt, vagy mondhatni leírhatatlan, természetesen a Szeretőről van szó... de térjünk csak vissza a tegnapi szerepre, nekem nem volt hangulatom, a féltékeny pasihoz, egész nap, szinte megállás nélkül megbeszélések, kollegina beteg, én meg k.o., ő meg féltékeny, a bejáráson kivillanik-e a combfixem, hát honnan a rossebből tudjam? Látom magam hátulról?? Blokkoltam nem értette meg, idegesítettek a támadásai és a szerepjátéka is, hiába írtam, ha nem támogatsz, támadni nem kell, nem vette a lapot, hazafelé felhívtam, leordítottam az üzenetrögzítőjét, este pedig sms-eztünk, próbált felhívni, kinyomtam, altattam... Visszahívtam, beszéltünk vasárnapról, a kávézásról és ami utána jön, egyszerűen fáradt voltam kicsit sem fogékony... Reggelre ébresztést ajánlott, megtörtént, mosolygott, mert nagyon hulla és kába voltam... a többit nem részletezném, de mindkettőnket kellően feltuningolt a napra, a rajongó email már várt az irodában, mire beértem, az áradozása és a lelkesedése, aztán megírtam neki, most visszahúzódhat, tetszik, nem tetszik kellek neki... természetesen most zuhan, menetrendszerűen, gondoltam én, de nem teszi, rajong tovább, már megint, mi változott? Ő? Mi történt? Ez nem így szokott menni...

Na, ebben az állapotban randira menni, hogy másért rajongsz, na mindegy, megígértem, egy kávé meg nem a világ, sármőr délre kávézni hívott, tegnap már nem volt olyan csöpögős és nyálas, viszont kicsit aggodalmas és félénk, kedveli a nyitottságom és a kedvességem, állítólag ez a mi városunkra nem jellemző, már több helyről hallottam, hogy az itt élő emberek nagyképűek és zárkózottak, én nem vagyok az, a többi meg nem számít.

(Update: randi megvolt, nevetséges is, a pasi full zavarban és be nem állt a szája, úgyhogy C.V.-t leadta kb. 30 perc alatt, utána meg inkább a melegekről beszélgettünk, hátha elrettenti, hogy van a meleg barátom, amint valamiről eltért a véleményünk azonnal korrigált, hogy hasonuljon hozzám... grrrrr. a férfiak külseje annyira nem hat meg, valahogy a belső jobban érdekel, de neki kifejezetten gombostű feje volt :)

Mosolyogtam, eszembe jutott a három grácia, a cica barátnőnk - vele annyira nem vagyok jóban, idegesítenek a cica-micák - bukik az öregekre, a munkamániás barátnőm az arabokra, jómagam meg a depisekre :)) ezen szoktunk nevetgélni...

Ja és a több, mint egy hónapja kapott szösszenetek egy hódolótól is folyatódik, vicces, hogy méltatlankodik, hogy nem jött felőlem kérdőre vonó email, hogy eltűnt, miért jött volna? Na mindegy...

Halacska sehol sincs, felszívódott, de ez most valahogy nem tud meghatni...

Zene lemaradt megint :) Forró reggeli zene :)

Ami meg vér ciki, a főnök véletlenül az ország másik feléből a mi nyomtatónkra küldte a privát mailjét és mi állt benne? Mi más állna, mint a szakítás a nőjétől, megmosolyogtatott... shit happend, előfordul, na de minek az ilyet egyáltalán kinyomtatni ? :D