A tegnapi nap menetrendszerűen folyt, szortíroztam, kimostam a hadsereg ruháit, mert az lehetetlen, hogy két csöppség ennyi szennyest termeljen 1 hét alatt... közben azon gondolkoztam, vajon a mosónők tényleg korán halnak, mert akkor most gyorsan kellene sokat élnem...

Halacska próbálkozik, beszéltünk délután, váltottunk néhány sms-t, kicsit morcos lettem, mert este írt sms-t, hogy mindjárt jön msn-re, ehhez képest még másfél óra múlva sem volt sehol... nem azért, nem gond, ha nem ér rá, de ne várasson, nem csípem... fáradt voltam és lehangolt, amikor váltottunk pár szót msn-en, már nem voltam nevetős, zizis kedvemben és idegesített is valahogy, hogy percekkel egy-egy beírás után kaptam választ, úgyhogy elbúcsúztam, vártam egy percet, no reaction, gép kikapcs.. azóta se kép, se hang...

Randi stornó, tesóm gyerkőce tüdőgyulladásos lett, így nem alsznak ma nálam a gyerkőcei és holnap az enyémek sem nála... Őszintén? nem is bánom... hogy miért? ennek több oka is van, a legfőbb persze a Szerető, érzelmileg szeparálódnom kellene, nem akarom magam újra egy olyan szituációba kergetni, ahol lázasan szerveznem kell a félrelépéseimet, mert a Szerető fontosabb, mint a partner... A másik pedig, megbeszéltük, hogy leutazik hozzám, vacsi, séta miegymás és ebből adódik, hogy nálam is alszik... ez meg, ha őszinte vagyok nekem nagyon sok, megint sodródok egy olyan dologban, amit nem biztos, hogy szertnék, ha mondjuk szimplán összefutnánk egy kávéra, aztán vagy jelentkezünk, vagy nem, az még rendben lenne, de ez annyira fix, nincs egérút és én ezt most nem szeretném... Majd meglátjuk, mi lesz, most örülök a randimentes hétvégének...

Szerető reggel már 9 előtt írt, szerintem a randi hatására, mert ugye írtam neki, hogy randim lesz és fél, hogy elveszít, váltottunk 10 sms-t, 2 után elérte, hogy beremegjek, kikészít, milyen hatással van rám, tudom, nála sincs ez másképp, dehát ez van... vagy elmúlik, vagy nem, időt kell hagynom magamnak, hogy feldolgozzam, beletörődjek vagy harcoljak ellene... legalábbis most túl gyenge vagyok ehhez az egészhez, mondhatni döntésképtelen, az ő döntése megvan, ő szeretőnek akar, annak nagyon, másképp nem, de én mit akarok? Az eszem nem akarja az árnyék létet, a szívem viszont belehal, ha le kell mondanom róla és Halacskával szemben sem lenne fair, ha összejönnénk, én pedig továbbra is titkos randikra járnék Szeretővel... a legszörnyűbb, hogy nincs baj Halacskával, csak nem ő... nem a Szerető...