Ma megpróbálok rövid lenni és gyors, írtó stresszben vagyok és utálom a stresszt, nem, mintha ezt nem tudtam volna tegnap... na mindegy...

Szóval mit is mondhatnék, a napom már úgy kezdődött, hogy felriadtam, mert ma nem szabadott elkésnem, hogy elaludtam, na, de azért a kávé meg a cigi stressz nélkül kell, hogy történjen, bármi másról lemondok, de az az 5 perc kell nekem... Aztán be a nappaliba, 7:01, na frankó, akkor most ugorjak a ruháimba és húzzak, már a sírás kerülgetett, mikor totyog ki kiscsajom a hálóból - együtt alszom/aludtunk velük születésük óta, imádom, ahogy satuba fognak, bújnak és éjszaka hallom halk szuszogásukat, vagy épp mikor meg vannak fázva, öregemberes horkolásukat :D - és hozza a telefonom, amely épp akkor ébresztett, oh a francba, az otthoni óra, mert ugye annyit vagyunk otthon, még mindig nincs átállítva, hogy rohadna meg az órállítós barom, aki kitalálta, tehát relax, elmentem tusolni, felöltöztettem a kiscsajomat, aztán én, almazöld top, az tuti volt, gondoltam veszek miniruhát, na meg almazöld harisnyanadrágot, mint crazy woman általában, ha nem combfixet vagy tartós harisnyát hord, lapruha? nem tudom így hívják-e, a lapszoknyából nekem ez következik... aztán nem tetszik, mert ha leülök, hát szinte teljesen szétnyílik, fekete miniszoknya alá, na így meg annyi hajtás van rajtam deréktájt, ezt se, ruha le, marad a fekete mini meg az almazöld top, felveszek a top fölé egy fekete csipkés felsőt, nem látszik rendesen a top, megint le, felvettem a piros leplemet, ami derékig ér és köldökig kb. ki van vágva... nos felkaptam a fekete kardigánomat, ami majdnem olyan hosszú, mint a szoknyám, meg a fekete magasszárú csizmámat, így jár, akinek hirtelen sok lett az ideje, szépen kisminkeltem magam, aztán ruhába dobtam nagyfiamat is és már indultunk is, meleg barátomnál leadtam őket, belenéztem a tükörbe, basszus, még jó, hogy nincs pasim, hát tiszta pretty woman-es, mondhatni, crazy ribancos lett az öltözetem, de hát én ma így érzem jól magam, másnak meg nincs joga kritizálni...

A pasik, hülye, aki nem okos alapon és baromi sok a ráérő ideje:

Halacska ugye tegnap küldött sms-t, hogy lassan előkerül, hát sikerült is vagy fél 9-kor, rádobtam délután egy sms-t, hogy meló??, erre vissza, rosszabb, család... de hát így járt, mert én meg hulla voltam, szerintem 1/4 10-kor már aludtam... beszélgettünk, ari volt meg minden, de ennyi... ő az a pasi, aki mellett móka az élet, mindent lazán vesz és folyton mosolyra bír... ő az igazi pasi típus...

Na, de szórakoztam előtte társkeresőn, beírtam a paramétereket, amelyeket szeretnék, majd dobtam egy hátast, a röhögőgörcs kerülgetett, na jó, utána ki is tört, a keresés eredménye: 1 azaz egyetlen egy személy, na mondom, micsoda választék és lássunk csodát, a régi szomszédom :D, na mondom, akkor inkább elszáradok, csak vicces volt...

Rákattintottam egy helyi pasira, csak megnéztem az adatlapját, de mivel ő VIP, így látta, hogy megnéztem és írt levelet, mondjuk hozzá tartozik, hogy az adatlapomon kissebb regény van - vajon jellemző-e ez rám? :D -, ha valaki veszi a fáradtságot és elolvassa, akkor akár beszélek is vele, és rámírt:

Szép Estét Hölgyem!
bevallom, tisztelettel nézek szemedbe, s azt is bevallom, hogy e tisztelettel el is veszek igéző pillantásodban, de erről nem tehetek, férfi vagyok, s érzem, nincs ember, férfiember e földön, ki rezzenéstelen arccal állná tekintetedet, pillantásodat...
Szép estét, s igazán nem akartam zavarni!

Na és innentől ment a levélváltás, majd csevegtünk, képet is láttam róla, nem rossz pasi, kávézni hívott, én meg elfogadtam, jövő héten kávézunk egyet, kicsit hasonlít stílusban, jellemben a szeretőmre, bár a szeretőm nyugodtabb stílus, ez meg az a sármőr fajta... nos ő a férfi típus...

De ha belegondolok, szombaton lejön Halacska, mivel azért csak utazik 2 1/2 órát, evidens, hogy vacsi után nem megy haza, nálam alszik, ami ebből következik, asszem azt sem kell taglalni... aranyos, meg minden...

De ott a sármőr, aki valószínűleg csak a sablon dumáját lökte, de akkor is sokkal érdekesebb, megnyerőbb stílus...

Mi a túrónak kavarok én, mint a villanyszámlás... hol van a barát a szeretőmből ilyenkor, aki tanácsokkal lát el?? Ja, tegnap ráírtam egy sms-t, ha már nem lehetünk szeretők, lesz-e a barátom, visszaírt, hogy szívesen, de mi hasznát veszem, visszaírtam, lehetne újra az őrangyalom, mert valóban sok jó tanáccsal látja el a naívát, pl. csak egy szösszenet, ő egyből levágta, hogy a 3. szomszéd, aki még soha nem dícsérte a külsőmet, meghívott egy laza kávéra, nos a szeretőm egyből levágta, ez nem kávéra, dugni hív és igaza lett... a találka után felhívtam, annyira felment a vérnyomásom, még a fülem is pattogott, a szomszédot úgy leordítottam, hogy levegőhöz alig jutott, ő pedig nem becsmérelt, nyugtatott, hogy nincs semmi baj, csak hallgassak végre rá...