Teljesen kész vagyok, nagy a hajtás.

A mai napon szinte levegőt venni nem volt időm, egész nap a várost jártam a céges ajándékok utolsó pillanati módosítása és kiegészítése miatt. A kinézett ruhám sem volt olyan feltételekkel és formában már Pesten, ahogy szerettem volna, úgyhogy tegnap jöttem rá, hogy nincs a pénteki céges karácsonyi estre ruhám.

Tegnap a nyakunkba vettük pótapával a várost, 32 ruhát sikerült felpróbálnom, három kategória volt: silány, előnytelen és kurvás. Egyik sem én vagyok, kicsit reményvesztetten tértünk haza, tudom, komplikált vagyok, nekem akármi nem megfelelő, kell, hogy tükrözze az egyéniségemet.

Ma, míg intéztem a céges ügyeket, azért intéztem sajátot is, sikerült gyönyörű rucit vennem a kiscsajomnak a hétvégi színházra, vettem 3 nacit magamnak, mert egy farmeron kívül évek óta nem hordtam nadrágot, most viszont úgy döntöttem, legyen, ha akarok :) Aztán betértem egy alkalmi ruha boltba, rövid, szűk szabású egyrészes ruhát keresve, alkalmit, mégis szolidat, és megláttam a tökélyt, méghogy egybe, még hogy rövid :D  Padlóig érő, tünemény, szürke-fekete, 3 részes, fűzős míder szerű felső, kis boleró és padlóig érő, szűk, majd harangban végződő csoda. Szerelem első látásra. Most boldog vagyok.

Nos ez megoldva.

Pótapával tegnap betértünk pannonékhoz is, a már nem még nem vagy ki tudja pasijával vitázott és falhoz kente a mobilját, így újat kellett vennie, én úgy döntöttem, válság van,  kikértem Szerető engedélyét és szereztem be neki egy telefont, amellyel családosodtunk :) A következő találkozásunktól ingyen beszélünk, jót fog tenni a pénztárcámnak :) Családosodtam egy kosszal még munkamániás barátnőmmel és pótapával is, azt hiszem, a telefonszámlám jelentősen esni fog :) Olyan show-t levágtunk pótapával a Pannon-ban, a csaj a végén röhögött, annyit mondott, egy élmény volt :) Hát, de mi ilyenek vagyunk, kíváncsi lennék a szivi, nyuszizások által mit gondolt a csaj, milyen viszonyban vagyunk, tudta, hogy én pasinak veszek telefont, meg benne van a buliban még egy csaj, mégis mi sziviztük egymást :D

Haláli ez a pasi, mire hazaértem ma a munkából már mosta a ruháinkat, meg szárította, annyira édes :) Hol főz ránk, hol mos, segít és asszisztál, ahol tud, nem vagyok szerencsés??

Szerető viselkedése pedig csodás, nagyon élvezem, lehet, nem ő változott megint, csak én, de nagyon tetszik, amiket ír, megmosolyogtat, feldob :) Tegnap felajánlotta, mivel este nem tudtunk beszélni,  hogy beszéljünk edzés után, bár lehetőségünk nem nagyon volt rá, mert épp shoppingoltam, de felhívott, nagyon jól esett, nagyon érzem a ragaszkodását és a hiányomat benne. Ma reggel épp, hogy letusoltam, már várt az sms-e. Napközben is írtunk sms-t, néhány sms-sel tájékoztattam a helyzetről, délután írtam, este beszéljünk, kész vagyok, nagy a stressz... Kis idő múlva csengett a telefonom, ő volt az, felhívott, hátha egy kicsit megnyugtat a hangja, úgy gondolta felhív. Imádom ezt a pasit, annyira figyelmes, talán még egy percig sem beszéltünk, de valóban nyugodtabb lettem... Este beszélünk, nagyon várom, hiányzik, kicsit megérdemelt bónusznak érzem a  beszélgetést az egész napos hajtás után, ajándék.

Tegnap írtam neki Emailt a tegnapelőttiekre, emlékeztetőül:

A tegnapiakra pedig, én nem várok Magától semmit, nem kötelezem most és soha semmire, viszont egyszerűen nem értem, ha úgy adódik, miért nem meri/akarja megpróbálni. Nem akarok beköltözni Magához, nem akarom korlátozni a programjaiban, nem akarok a felesége lenni és gyereket sem akarok többet. Számomra sincs közelebb, mint Magának én, de vannak kompenzáló tényezők. Nem értem, mit veszíthet, ha megpróbálja.

 

Nem kérek ígéretet semmire, mert minek is, egyet kérek, ne zárkózzon már ennyire el. Nem tökéletes? Semmi és senki nem az, de Magánál jobbal még nem találkoztam, nem félek, nem elfecsérelt idő, nem várakozás valamire, ami közöttünk zajlik, így is jó, igen, én is vágyom rá, hogy együtt kettesben programokat csináljunk, de ennek nincs most itt az ideje.

 

Tudja Müller Péter mit mond a szerelemről – őszintén?

 

A különbség a szerelem és a szeretet között, hogy amíg a szeretet egy állapot, a szerelem ugyanez, de még ráadásul vágy is… … A szeretőnkkel szakíthatunk, vagyis nem jön le rólunk, magától – el kell tépni, szakítani a vágy szálait, szét kell tépődnünk. … A szerelem szótárában nincs Mi és Ti, és Ő és Ők. Csak Én és Te. Nem fér bele senki más. Ez kétemberes történet. … A szerelem őrület, szent őrület. Nem is kell hozzá, látni, ölelni a másik embert. Elég csak rá gondolni.

Valóban vágyik rám, nem tagadja, kimutatja, a ragaszkodását, a féltését, a figyelmét, nagyon jó nekem ez így, jó lenne ha tovább fejleszthetnénk a viszonyunkat, de nagyon ráérek, megint nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok, nincs veszítenivalóm, az én biológiai órám nem ketyeg, vannak gyerekeim, voltam házas, ezt a részét az életnek lezártam. Tudom, én semmit nem úgy csinálok, ahogy "szokták", én most vagyok 20 éves és 10 éve voltam 30, legalább is a családom, ismerőseim így látják, az életvitelem, -stílusom, -felfogásom fiatalodott, sokban.

Pasizás megszűntetve, szeretem Szeretőt és boldoggá is tesz, nem kell sem magamnak, sem másnak bizonyítanom, hogy nem csak szeretői szerepre vagyok méltó, szerintem sokan összetennék a két kezüket, ha annyi figyelmet kapnának, mint én Szeretőtől.

Telis tele vagyok energiával, pörgök, nagyon, boldog vagyok, nagyon, kiegyensúlyozott és elégedett, remélem így marad, ha nem is, akkor is, MOST ÉLVEZEM!

Nekem kettő is van :)