Először is meg kellene értenem a férfiak működését, ez ma leesett, tegnap közöltem Szeretővel, kikészültem, nem megyek, kész, becsmérlőnek, hánytorgatónak és sértőnek éreztem, ahogy hozzámszólt.

Később írtam sms-t, miért bánt még maga is?? Tényleg így éreztem, nem elég, hogy mindenki engem baszogat, még ő is?? De kétségbe esett, nem bántani akart. Jó.

De miért nem kompromisszum vagy mi a fene? Én eddig mindent mindig megtettem, ő miért nem? Aztán rájöttem, hogy benne csak egy óriási kérdőjel fogalmazódott meg, nem lustaság, nem érdektelenség, csak valahogy kevésbé ért az organizációs lebonyolításhoz, mint én, de megeröltette magát. Először vette ki a részét ebből a dologból. Nagyon édes volt :) Én pedig miért nem mondom még mindig, amit gondolok, könyörgöm, férfiból van és nem gondolatolvasó... Na, bedobtam, Pesten? Mondta, hogy jó, aztán, hogy nem, mert tudom... Most már igen, no problem. Menjek vonattal, mondta a menetrendet, hogy indul, hogy érkezik, ő pedig egy órácskát kocsikázik, hogy értem jöjjön, vissza is visz a vonatra másnap és még kirándulunk is. Értem jönne Pestre is, de azzal 2 órát veszítünk, nem akarja, én sem. Ha meg csak Pest, max. 2-3 óránk lenne egymásra, az meg nem hogy kevés, tragikus.

Akkora energia, elán van benne, látni akar, muszáj, kell, nem bírja, reggel beszéltünk, érezni akar, a bőröm, az illatom, érinteni nem bírom, nem értem, de valahogy megint itt az izgalom, az eufória és a nem tehetek másképp, mert nem akarok, kell és kész.

Nem kell megérteni, ahogy anyám sem teszi, bár vicces volna, hiszen fogalma sincs arról, mit kellene egyáltalán megértenie, nem tud semmiről, de nincs köze hozzá, csak azért is megyek.

Ma pedig körmös, fogorvos, idegeskedés, kapkodás, unom már nagyon, nagyon örülök, hogy jó pár órát relax-ban utazgatok, viszek könyvet, meg mp3-at és élvezem a nyugalmat, de nagyon, nagyon rámfér, addig még kocsimentesen meg kell szerveznem a délutánomat, pedig rohangászos, hogy rohadjon meg, a holnap sem alakul másképp, de aztán jön 48 óra, amikor leszarok mindent és mindenkit, csak munkamániás barátnőm érdekel, aztán meg Szerető aztán jöhet újra a szar, kapkodós valóság...