Vannak dolgok, amiken mélységesen le tudok döbbenni, ez ma is így alakult, egész éjjel köhögtem, úgyhogy sokat nem aludtam. Gyerekek mentek az apjukhoz, gondoltam, majd délelőtt alszom, még rendesen el se indultunk, anyám már csörgött, hogy gondolkodtak apámmal, hát görccsel a gyomromban ültem le. Eladják a házukat, a tetőteremet beépítik nekem, az alsó szintet átépítik maguknak és ameddig nem szedem össze magam anyagilag, addig belefizetnek a hitelembe, a továbbiak az én dolgom.

Könyörgöm, fogalmam sincs, milyen irányt vesz az életem, kivel leszek, mikor, meddig, hogyan... Leblokkolt az agyam, rendezetlen a kertem, félkész a házam és amúgy is, én ezt mind, mind tudom, de az otthonom, még ha néha csak 17 fokos is, itt vagyok egyedül otthon, kétségbeejtő. Tudom, hogy sokszor kajára nincs pénzem, hogy nem bírom a terheket, de akkor is, jajj.

Megyeszékhelyi is kiakaszt, valahogy most mindenki.

Itt volt a régi Szexpartner, barátkoztunk, azt mondja, nagyot csalódott, eltűnt belőlem az a kemény csaj, aki voltam, mondtam neki, most barát vagyok, a barátok meg nem kemények, olyan elveszettnek érzem magam, olyan képlékeny a jövő és olyan aprócskának tartom magam a gépezetben, a sorsom, a jövőm mind-mind átalakul, én pedig gyenge vagyok ahhoz, hogy átadjam magam neki. 

Biztonságot akarok, egy erős kart, aki átölel és mutatja az utat, ez valóban én volnék, a mindig erős nő, aki tudja mit akar?