Tegnap igazából a kutya nem nyitotta rám az ajtót, húgomat megkértem, valami kaját hozzon, hát a bejárati ajtón túl nem jött, bár sokat nem ettem belőle, senki le se szarja, hogy baromira nem tudok elmenni boltba, hogy kínszenvedés befűteni, felhívni is csak Telefonos hívott, unokatesóm ígérte, hogy jön, aztán szó nélkül nem jött, nővérem is csak anyázott, mert megkértem, hogy hozza el a gyerekeket a suliból. Húgom posztolja fészen, hogy imádom a tesóimat, de fel nem hívna, hogy vagyok... Nesze neked képmutatás.

Tudom, tudom, roppantul büszke vagyok és inkább megdöglök, mintsem segítséget kérjek, de ha nem ajánlják fel, nem akarok senki terhére lenni. Nővéremnek azért még megmondom, mekkorát csalódtam benne, idővel...

Gyerkőcök még jóformán meg se jöttek suliból és már leléptek. Szóltam nekik 3 óra körül, hogy talán ki kéne vinni a kutyáikat, ment a cirkusz, úgyhogy hagytam a francba, felöltöztem, átmentem a szomszéd nénihez és elvittük fél órára a kutyákat, persze leállt beszélgetni egy pasival, mi volt a fő téma, hogy a pasi 40 éve hogy imádja a feleségét, és hogy a szomszéd néni is milyen rendes emberre talált a férje személyében, hát gyógyír volt a lelkemnek.... :S Aztán jöttek nagynénémék anyámékhoz, hozták unokatesóm gyerekeit is és pikk-pakk 5 gyerek ordibált a házamban, simán átküldték őket, én meg elbújtam az ülőgarnitúra sarkába és csak pityeregtem. 

Bandita beugrott egy órára, hozott gránátalma levet meg citromot, mesélt egy kollégájáról, ami kurvára nem érdekelt, hozott be fát, aztán koccolt, mert a lakótársa főzött rá. Kedden jön, megcsinálja a kutyák helyét és ha nem tudok hozatni fát, akkor majd ő hoz, igazából kénytelen vagyok elfogadni a segítségét, mert nem tolong senki, hogy segítsen, úgyhogy a hónapban megint szarul nézek ki anyagilag, mert pikk-pakk kell vennem fát, amit Bandita elhoz, mert egy hónap múlva már tőle se fogok segítséget kérni.

Telefonos hívott 7 körül, hogy hogy vagyok és meglepetéssel készült, nézzek ki a garázsfeljáróra, hát majd elsírtam magam örömömben, ott volt két köteg szalma a kutyák alá, egyik nap meséltem, hogy kellene, hogy ne a sárban tapicskoljanak, ő pedig szerzett és behozta nekem, teljesen kész volt, hogy mennyire örültem neki, mondtam neki, igazából nem a szalma a lényeg, hanem, hogy örömöt akart szerezni. Beszélgettünk még este is és mondta, mennyire sajnálja, hogy így alakult mostanában az életem és reméli találok egy normális pasit magam mellé. Igazából jelenleg ő az egyetlen, akit valóban érdekli, hogy hogy vagyok. Ez szomorú, de a jövőt tekintve a többiekkel szemben levonom a konzekvenciákat.

Reggel teljes elánnal ébredtem, gyors befűtöttem és megint elhagyott az erőm, pedig fel kell rúgdosnom magam, el kell mennünk boltba, de még fogalmam sincs, ezt hogy fogom csinálni és azt sem, hogy jutok el holnap az orvosig... de erős vagyok és megoldom, mert nincs más választásom.