Mikor egy emelettel lejjebbről oltári balhé hangjai szűrődnek ki a teregető nő felé, azon elmélkedik, miért nem lehet béke, mármint béke mindenhol és elmélázik a házasság fogalmán.
A házasság mit jelent? Talán nemrégiben értettem meg, hogy is lehet értelmezni, a házasság az otthon meglétét is jelenti, én, mint távkapcsolatban élő, aki rendelkezem otthonnal tehát önállóan vagyok házas. Hogy erre hogyan jöttem rá? Ha megnézem a körülöttem élőket, a család, akik nem érnek egymáshoz 6 éve, mert a küllem sok minden és a kassza is külön megy, de a fedelet megosztják egymással és így ők házasok. Vagy megnézzem azt a családot, ahol a nő összeomlik, a pasi 25 év után mosolyogva elhagyná, aztán mivel mindketten félnek a házasság-mentességtől vagy féltik a közösen felépített életet egyedül élni képtelenek, hisz feleződik minden és mégis adnak egymásnak egy újabb esélyt, holott a pasinak hiányzik a tűz, a nőnek pedig a bizalom? Mégis ez a házasság, közös a fedő a fejünk fölött...
Talán azért oly nehéz az önállóaknak, mert vágynak a házasságra, de igazából nem függenek tőle, kevésbé alázkodóak és eltűrőek, nincs az a tolerancia, ami egy házassághoz kell, lehet, kissé cinikusra vettem a figurát, de így látom, akármerre forgok körbe, mint a búgócsiga, ez van.
Még a messzi távolban sem látok olyan kapcsolatot, ahol csillognak a szemek, örülnek egymásnak, békében, megértésben és egymás támogatásában élik ki magukat. Vagy ez egy irreális álomkép, ami soha sincs, volt lesz van vagy mi?
Aztán vannak a hipermodern távkapcsolatosdik, sosem vágyta rá, isten látja lelkemet, belekeveredtem, mint egy örvénybe, de nem szeretem, nem szeretek reggelente jó reggelt üzenetet kapni és este sem milyen napod volt üzenetet, nem szeretek egyedül ülni a kertben és tévézni sem, nem szeretem, hogy a ruha nem aggatódik fel, ha nem teszem meg és a szemét sem viszi ki magát. Nem szeretek üres ágyba feküdni és a hangomat nem hallani. Nem szeretem, ha csend ölel. Miért nem teszek ellene? Mert tehetetlen vagyok, de még bízok, bízok benne, hogy az, aki tehet ellene, tenni is fog. Így múlt el egy egész év és ki tudja, hogy napok vagy évtizedek vannak hátra.
Megijedt, mikor a közösségi hálóról eltüntettem mindent, aminek részese volt, bármilyen családi esemény, kirándulás, mindent levarázsoltam, sértettségemben, hisz ő a nagy világ hálóján nem vállal fel, mert nem teregeti ki a magánéletét, úgyhogy úgy döntöttem, a nagy világi hálón szingli leszek én is, ráadásul édesen becsicseregtem neki, hogy legközelebb még csak kép sem készül róla és ő fog fényképezni :) Erre a reakció, hogy össze kellene költözni. Néha úgy érzem, ha hisztis vagy, bunkó és rideg, akkor a lábaid előtt hever a világ, ha kedves vagy és megértő, sarokba állítanak és néha leporolnak, fura egy világ, én mondom.