Hideg van, a szél süvít, én pedig csomagolok, vegyes érzésekkel, hisz egyrészt irtó boldog vagyok, hogy csomagolhatom a kofferjeim, másrészt viszont kavarognak a gondolataim e jeles nap változásáról számomra. Anyám sosem szerette és akarva akaratlanul én sem szeretem.
Úgyhogy elmenekülök gyorsan a naspütötte pálmafák közé. Hogy ki az, aki csatlakozik és ki marad, az még a csillagokban? Nem, ez újra meghitt lesz, úgy ahogy vágyom rá és nem ahogy parancsolom, mert a paracsolat nem szabad akarat, nem önzetlenség és nem tölti el jó érzéssel az embert. Úgyhogy szabad akarat. Az elmúlt idöben sokat tanultam másokról és magamról, most épp próbálok a szabad akaratnak szárnyakat adni, legyen szó felnöttröl vagy gyerekröl. Én pedig próbálok emberként és nem kizárólagos gondoskodó anyarobotként müködni. Természetesen ez is némi ellenállásnak ütközik, dehát ez meg az én szabad akaratom.
Úgyhogy holnap indulunk, én akartam és mégis velem tartanak a pálmafák közé, nincs luc, nordmann és más tüskés csillogó jószág, csak és kizárólag pálmafák. Fehér homokos tengerpart, kristálytiszta jéghideg kék vizével, melynek sugallata már energiával tölt fel, csodás séták mezítláb a tengerparton, fütött medencékben lubickolás, finom ételek, nyugalom, játék, nevetés és harmónia. Boldog karácsonyt!
Úgy alakítom, hogy nekem jó legyen és ha más is szeretné, hogy neki velem jó legyen, velem tart.
