Kincs, ami nincs. Lélegzetelállásból légbuborék lett, aminek örülök is, vagyis inkább annyira mindegy.
Ahogy mostanság minden. Itthon folyton áll a bál, tegnap csőbe húztak, elég szar kedvem lett nap végére, hogy mióta vagyok ennyire ostoba. Erre haza sem értem még, Bandita nekem esett, hogy nem fogom be a gyerekeket a háztartásba és nem nevelem a gyerekeimet, aminek meg is van az eredménye. Este desszertnek odavágta, hogy biztos éhes vagyok, csak lusta vagyok főzni. Ma pedig, reméli, hogy idővel kevesebbet lesznek itthon a gyerekek, én meg csak nézek ki bután a fejemből és nem szólok egy szót sem, ő pedig érdeklődik, miért vagyok ilyen hallgatag. Mégis mit mondjak? A tegnapi baklövésemről nem tud, mert nem beszélgetünk, ha pedig tenném, mindig bedob valamit, amivel elnémít és hirtelen elhalkulok.
Holnap lesz az évzáró, órám is lenne, délután iskolai kerti parti és a körmös barátnőm kerek szülinapi bulija. Fogalmam sincs, mit hagyjak ki, ha rajtam múlna, elbújnák egy sarokba és kaméleont játszanák, hogy soha senki ne lásson.
Elfáradtam és belefáradtam, mindenbe, valami nagyon hiányzik az életemből, vagy minden?
Lehet, tényleg antiszociális vagyok, sokszor utálok emberekkel érintkezni, egyre többször értékelem a magányt.
A héten nem volt főnökasszony, sok volt a meló és a tulaj nagyon kedves. Folyamatosan dicsért és megköszönte a munkámat, a héten kifejezetten szerettem dolgozni, bár hozzáteszem, szeretem a munkámat, csak az embereket nem. Megint antiszociális? Na mindegy. Egyre több magyar kollégám van, azt hiszem egyenként és együtt is szeretem őket. Mind kedves, van összetartás és szeretek közöttük lenni.
Nem az a baj, hogy nem lesz gyerekünk, nem lesz esküvőnk, nem várok túl nagy áldozatot sem, de nem látja be, hogy ez így nem mehet tovább, rajtam van életünk minden terhe és nyomaszt, hogy nem veszi komolyan, nem érdekli. Lassan már engem sem, kicsit sem és sikerül pont abba az irányba fordítani az életemet, amiben rég volt, beleszeretek a munkámba és kerülöm az életet.
Nyaralni szeretnék, nézegetek utakat, nem, mintha mehetnénk, nem engedhetjük meg magunknak, de jó nézelődni, Bandita meg röhög, hogy mennyit számít(ana) nekem egy nyaralás. Nem is értem, mit nem ért ő ezen...
