Ki kell engednem a gőzt, mert van, hogy nem úgy van, ahogy hiszed, hogy van és van hogy nem úgy történnek dolgok, ahogy történniük kellene...

Olyan boldog lehettem volna, de mégsem lettem...

Hazaérve az első mondat, ami kiverte a biztosítékot:

- Hogy vagy drágám?

- Kikészülten, nagyon fáradtan...

- Hát fáradt én is vagyok.

- Örülök...

Na, de mindegy...

- Mondta a gyerek, hogy nem is volt nagy ügy...

- Hát a gyereket kábították, érdekes lenne, ha emlékezne, de tényleg nem nagy ügy, hogy szétvagdosták a fülét és be van durranva a kukija... Én álltam mellette, amikor ernyedt a teste...

- Ja, tudom milyen, mikor elaltatták a kiskutyámat...

- Ja, hát az tökre ugyanaz...

- Hát, de legalább vége...

- Nincs, még vége, még legalább egy hét...

Gőzsíp ki, mégsem örülök, hogy hazaértünk... kutyába se vagyunk véve...