Fél nyolc van, felkeltem, mert a kő a szívem helyén már nyomott, bár minden nap akkor kelek vagy hogyan.
2017. december 24 03:15-kor elanyátlanodtam. Elment és itt hagyott minden félelmemmel. Pedig nem akarta és nem akartuk, és nincs karácsony, csak ajándékok, amik mit sem jelentenek és gondolatok, melyek újra és újra körülötte forognak és a kis törpillám körül, aki teljesen lefehéredve, vérvörös szemekkel tűri az ünnepi rituálokat és nem szól egy szót sem, és nem tudom, hogyan oldjam a nyelvét, azt akarom, hogy toporzékoljon, engedje ki az indulatait, ne veszítse el a hitét az emberi szeretetben, hisz Banditát is imádta, ő is szó nélkül itt hagyta és imádott nagymamája, akivel minden kurva délutánt együtt töltöttek összebújva, itt hagyta szenteste hajnalán.
Apropó itt hagyás, 20 év dohányzás után december 24-e 10 óra óta nem gyújtottam rá, ez volt a gyermekeim karácsonyi kívánsága és én teljesítettem nekik.
Ennyi.