Valahogy elveszítettem önmagam a forgatagban, pedig kaparok ezerrel, hogy visszahozzam magam, de vannak pillanatok, mikor egyszerűen nem megy.
Csoporttárs akkora tettet hajtott végre, hogy teljesen le voltam nyűgözve, ráírtam pénteken, hogy a politika nem az én tárgyam, egyszerűen nem megy bele a fejembe a sok baromság, ő az egyetlen reményem, visszaírt, hogy elviekben nem jött volna a vizsgára, ő már lezárta ezt a tárgyat, de ha szükségem van rá, természetesen jön. Nagyon szép gesztus, úgyhogy szerintem ezt is pipálhatjuk. Hálás vagyok neki nagyon.
Pénteken a két órás alvás után sok mindent nem tudtam kezdeni magammal, csak vegetáltam bele a nagyvilágba. Szombaton elvittem gyerekeket szülinapi partira, nekiálltam kitakarítani, ablakot pucolni, hát a felét sikerült is, pedig az összeset szerettem volna, viszont akkora oltári nagy kuplerájt csináltam a házban, hogy hihetetlen...
Este gyermekeim hirtelen felindulásból az apjuknál aludtak, én meg itt vagyok egyedül és baromira nem élvezem, a szakdogámmal nem haladok, a kupit próbálom eltüntetni, a konyhára már be lehet lépni, a nappali még csatatért, a kutyáim megint a jó isten tudja merre kolbászolnak, arról nem is beszélve, hogy miszlikre kapták a garázst, sosem érem utol magam, utálom az egészet, úgy ahogy van...
Nem haladok a szakdogámmal, fogalmam sincs, nincs erőm ehhez az egészhez, elegem van.
Este kimozdultam kicsit régi csoporttársammal, barom módon viszont nem vettem be semmit a fejfájásomra, hazaérve úgy gondoltam, két koktélra meg már nem kéne, hát 4-kor arra ébredtem, hogy most nemes egyszerűséggel megdöglök, úgy lüktetett a fejem, hogy majd megpusztultam. Mikor gyerkőcök bejelentették, hogy nem alszanak itthon, elkapott a menekülhetnék, nem akartam egyedül itthon maradni, csatárláncot indítottam, kivel lépjek le. A kedvenc báromban ültünk és egész végig arra gondoltam, hogy otthon akarok lenni, haza akarok menni. Volt ott egy pár, tragédia, a pasi virágot és lufikat hozott a csajnak, nem voltak fiatalok és igényesek sem, csak viccesek, aztán mikor az est folyamán a csaj hozzácsapódott két még igénytelenebb pasihoz és le se szarta a kísérőjét, na ott forgott a gyomrom, micsoda emberek, de komolyan... Kint vártam a taxit, mosolyogtam egyet, egy pasi pont előttem szállt be a kocsijába és fél percig azon gondolkodott, hogy leszólítson-e vagy sem, bent ült az autójában és hol rám nézett, hol a műszerfalat, majd kifordult és elhajtott...
Esik az eső egy hete, alig van napsütés, pedig legalább arra lenne szükségem, fogalmam sincs, mit akarok, pörgök körbe körbe, már szédülök és hányingerem van, de csak pörgök... A jeleim szertefoszlottak, a ház érdeklődő nem jelentkezett, a lakótársam meg láss csodát, lelépett franciákhoz, mert újabban mindenki franciákhoz megy, utálom a franciákat...
Bandita sms-t küldött kiscsajomnak szülinapjára, nem örülök neki, kiscsajom rohan haza a szomszédból, anya, anya, azt írtam véletlenül vissza, hogy köszi apa... köszi, de tényleg, hogy felzaklatod anélkül, hogy megkérdeznél...
Rohanok, fejjel a falnak és nem találom az ajtót, ami kinyílna és friss levegőhöz jutnék. De most visszatérek a takarításhoz és próbálom megbeszélni magammal, hogy hogy fogom végigcsinálni a maradék 1 hónapot...
Anyám folyamatosan kritizál, már nem tudom, mit mondjak neki, hogy hagyjon már békén a büdös életbe, én sem kritizálom őt, tudom, szar anya vagyok, szar háziasszony és alapban szar alak, de ez vagyok én, hagyjon mindenki békén, annyian betámadnak mostanában, NEM, bassza meg, senkinek az ég adta világon nem akarok megfelelni, még magamnak sem, szétestem és szedem össze a darabjaimat.
Tetováló is hagyhatna már békén a büdös picsába, nem tudom miért kapok mindig olyan embereket, mint ő vagy annó Szerető az életembe, akik elragadnak és nem engednek el, szabadulni akarok, kaparok, de egyre erősebben kötődik rám a csomó, sikítok és tajtékzok, de értelme nincs, elegem van belőle... leszarom, hogy szeret, mégis mire elég, ha semmit az ég adta világon nem képes feladni értem, azért, mert szeret? leszarom és kész, hogy sérült, ki nem???? mindenki sérült már, hogy meg fog halni??? mindenki egyszer meghal, de nem lehet úgy élni minden napod, mintha az utolsó lenne, légy már végre boldog egy kedves lánnyal, kapcsold ki az érzelmeid, ahogy megígérted és hagyj békén! Én érezni akarok, nem robotüzemmódban élni, ahogy te, én boldog akarok lenni és nem kényelmes, én élek, te nem... egy kurva pálmafa sosem fog boldoggá tenni és az, hogy nem látsz többé havat, az, hogy maradandót alkotsz, pffff. kinek? magadnak nem, az tuti. engedj el, könyörgöm!
