Nem bírom eldönteni, hogy előről vagy hátulról kezdjem az eseményeket...
Kezdjük hát, tegnap úgy döntöttem, hogy még egyszer utoljára elküldöm Banditát melegebb éghajlatra, hogy mekkora tirpák volt, igazából den16-nak lett igaza, ő nem fog még 10 évig családban élni, úgyhogy azért volt bunkó és azért lépett, én meg egyre kevésbé bánom az egészet. Kár a gőzért.
Délután rám írt és felvett újra egy pasi fészen, akivel már beszéltem, 2 utánig dumáltunk, jól esett, hogy nem normális, az tuti fix, velem akarja leélni az életét, hát barátom én ennél eggyel szkeptikusabb vagyok, szédített rendesen, jót tett a lelkemnek, bedobtam neki, mivel 2 fok volt az éjjel és a kiskutyáim bent aludtak az előszobában, hogy át kell helyezni a kennelt, ha már annyira oda van értem, akkor íme, tehet érte, hogy bizonyítsa, segítsen átrakni és láss csodát, kifogások helyett mondta, hogy persze, szívesen, úgyhogy délután jön a fiával és átrakja nekem a kennelt. Óvatos vagyok, de igazából veszíteni valóm nincs... régen talán én is voltam ennyire szédült, most viszont megmosolyogtat, hogy néhány óra beszélgetés után szerelmet vall :D Munkamániás mondta, szerinte leckéket kellett volna vennie pasizás terén, pedig semmi olyat nem tettem és mondtam, amivel de elkábítottam volna. Mondtam full csóró vagyok és van két gyerekem, na meg néhány álmom, amiről nem számolok be neki, mert nem is ismerem :)
Reggel sikeresen 17 fokra keltünk, miközben térek magamhoz a nappaliban, rámtört a köhögés és megint felszabott egy sebet, beterítettem az egész ülőgarnitúrámat és a dohányzó asztal környékét, kicsöpögtem a fürdőbe, holnap meg visszamegyek a dokihoz, ez nem normális...
Felmostam, letusoltam, kitakarítottam az előszobát a kiskutyák után, befűtöttem, azóta már kemény 18 fok van... nekem meg annyira elegem...
Fáj a hasam, kopognak, visszahozzák a kiskutyáimat, akik sikeresen megléptek, míg kiengedtem őket a kertbe pisilni :S
Elegeeeeeeeeeeeem van! Nyugit akarok, nyuuuuuuuugalmat!
Holnap megyek vissza nőgyógyászhoz, azt meglátjuk. Olyan marhára szerencsétlennek érzem magam :(
Ja és megint indul a rajongótábor, amit annyira nem is értek, én most épp tökre nem rajongok magamért, sőt... most épp Adele Skyfall-jáért rajongok... és megint fogytam :( pedig nagyon nem akarok már, elegem van, elegeeeem, mosolyogni akarok, enni és jól érezni magam...