Ezen múlik a kapcsolatunk, meglátjuk, mekorra annak a hajszálnak a szakítószilárdsága, bírja-e vagy sem.

Lélek nyugodt vagyok, tegnap még feldúlt voltam, tegnapelőtt este meg még jobban, aztán lassan csillapodok, túlságosan is.

Azt mondja, nem veszem a poénjait és az idegtől fogy folyamatosan. Aztán szerettem volna mondani az én oldalamat, de egyszer csak már arra sem tartottam érdekesnek a beszélgetést. Csak elnémultam és nem beszéltem többet.

Ezek szerint egy idegbeteg fapofa vagyok, nem is értem, ott a cucctáskája, miért nem rakja tele és távozik angolosan. Sokáig gondolkodtam, majd ki is mondtam, ha gondolod, én elengedlek.

Elegem van, mit mondjak, Shrek én sokat változtam miattad, de neked semmi sem elég? Hozzád nem én illek, mindig is lobbanékony és temperamentumos voltam, nem vagyok halk és nem is vagyok nyugodt természet és mocskosul túlterhelődtem és  frusztrál, hogy a hétvégén sem lesz kész a szigetelés, az is frusztrál, hogy egy szál gazt nem kaptam az elmúlt 1 évben, sem kedvességet, sem romantikát, az az én városomban nincs... csak akkor jár esetleg, ha nála járunk és belefáradtam, nem akarok neki megfelelni, nekem elég, ha magamnak megfelelek, az én értékrendem, belefáradtam, ha felfordulok, sem jó neki...

Mire hazaértem, kitakarított, a saját stílusában, aztán 3 méter távolságról néztük a tévét, csend honol a házban, nem beszélünk, csak tőmondatokban, amit nagyon muszáj... ez van, én már nem mondok semmit, beleuntam, hogy ezért a kapcsolatért csak én teszek...

Nem tudom, kapcsolt-e vagy sem, majd az idő eldönt mindent, reggel "csinos vagy"-gyal indított, immáron harmadszor, az utóbbi 1 évben, itt az ideje, hogy tegyen érte, hogy boldogok legyünk, ha nem teszi, szép lassan kiöl mindent, ami jelentett valaha valamit.