Délután voltunk fodrásznál, kiscsajomnak elől hosszabb, hátul rövidebb kleopátra lett a frizkója, nagyon nagylányos lett, élvezi is :) nagyfiamat is lekopaszítottuk, menő nagyfiús séróra és még lezsét is raktak neki rá :))) nagyon jól néz ki mindkettő :))
Este már 9-kor aludtam, kiscsajom végigköhögte a délutánt, kapta a köhögéscsillapítót, fenistilt, mézet ésésés... estére jobban lett, anyuval megbeszéltük, hogy ma elviszi orvoshoz...
Nagyfiam cirkuszolt, hogy csak a beteg hugával foglalkozom... Hát tett róla, hogy rá is gondom legyen. Keltett 00.15-kor egy kis sugárban hányással... beterítette az ágyat... azt hittem, rosszul leszek... ment tovább, majd beterítette az előszobát, persze a vécébe már nem hányt... úgy ahogy volt, mindent behajítottam a kádba és visszafeküdtünk, miután egy kis hideg vízzel lenyugtattam a gyomrát... Reggel hasmenése volt, fájt a pocója... :S:S ő is dokinál kötött ki...
Én pedig reggel öklendezve pakoltam ki a hányásos cuccokat a kádból, goooood morning :S
Tegnap este boroztunk pótapával, meg végre megcsinálta a szekrény ajtókat, én meg jól leszúrtam, hogy milyen szemét volt...
Szeretővel minden kommunikációt beszüntettem, én nem keresem, ő sem, ez van... Kollégát sem kerestem, ő sem, az sem érdekelt...
Aztán mondtam Pótapának, én hozzám való, törődő, szerető pasit akarok, ha pedig ezek nem tudják ezt megadni, sőt, ha senki nem tudja megadni, maradok egyedül és leszarok mindenkit... nem adom alább, azt akarom, hogy azt kapjam, amit megérdemlek, semmivel sem kevesebbet... értékes vagyok és értéket akarok kapni, szeretetet, összetartozást, törődést és egy kis csodálatot, ha nincs pasi, aki fel tud nőni a feladathoz, így járt...
Most viszont kicsit jól érzem magam melóban, végre olyat tehetek, amit szeretek... az élet aprócska örömei, kicsit kiegyensúlyozottá tesz...
Holnap pedig költözünk, ez sem zavar, majd túl leszünk rajta... minden elmúlik egyszer, ez is...
Gyerkőcök gondoskodtak róla, hogy holnaptól már anyáméknál lakjunk, sőt mától... pedig fel sem vagyok rá készülve, lelkileg... azt hittem még van egy hetem, de mivel nagyfiam nem megy oviba, nincs értelme reggel ráncigálni... nesze neked önállóság...
Apához pedig ebben az állapotban nem engedem őket, apának nem hiányoznak, anya viszont tudja, hogy szükségük van rá, így mondtam nekik, ezt a hétvégét kihagyjuk, majd jövő hétvégén, hát nagy ujjongás lett a vége, kíváncsi leszek, ezek után kiscsajom hányszor fogja megjátszani, hogy beteg, csak, hogy ne kelljen mennie...