Erről szól az életem, mert ha nem bonyolítja más, majd én megteszem, erre jöttem rá a múltkor, kell a pörgés, ha tetszik, ha nem...

Tegnap mentem suliba, aztán fél órával előbb leléptem, mert kiscsajomnak már 4-kor a suli bulijába kellett lennünk, a leendő elsősök kis fenyőmag avatása volt... mit mondjak centire pont ugyanolyan volt, mint nagyfiamé :))

Dilemmában vagyok, van egy 25 körül jópofa, vidám csaj, na őt csípi kiscsajom és az ő osztályába akar menni, van viszont egy 50-es nő, ő is nagyon kedves, aranyos, ő állítólag a legjobb tanítónő a suliban... és szerdáig döntenünk kell...

Aztán hazajöttem, Bandita elment egy kollégájával kávézni, felhívtam, merre van és mondta, 5 percen belül itthon lesz... Hazaért, épp mosogattam és mondtam, hogy nem lett volna gond, maradhatott volna... Azt mondja, csak azért ment el, mert nem voltam itthon... azért ha választhat, inkább velem van, mint a kollégájával...

 Köhögök egész nap, folyik az orrom, gyerkőcöktől sikerült elkapnom a takonykórt, este kismacska módra, bújtam hozzá és doromboltam és előjött a rég látott csillogás a szemében... tehát mégis bennem volt a hiba, néha nem bírok magammal, a határozott katonásságom nyomta talán el őt... lett is volna kedve összebújni, de mivel fél percenként fújom az orrom, erről most inkább lemondtam... ez is megoldódott, minden beszélgetés nélkül... örülök, hogy nem esetem neki, hanem kivártam és felismertem, a hiba valószínűleg az én gépezetemben van...

Ma este pedig musicalezünk, vacsorázunk és kicsit élvezzük kettesben egymás társaságát... alig várom...