Fáradtnak érzem magam...

Tegnap délután, mikor hazaértünk megint mélydepresszóba estem és tornádóként söpörtem végig a lakáson... Bandita inkább menekült a kutyával együtt ki a viharzónából, lementek sétálni...

Mire felért rájöttem, nem fair play, hogy már megint nem vagyok normális és komoly erőfeszítésembe került, de összeszedtem magam...

Elkezdtük az űrkölyköket nézni gyerkőcökkel az ágyban. Nyűgösek voltak és igényelték a jelenlétemet, én meg fáradt voltam és szívesen bújtam be közéjük...

Bandita hazaért és most már ő dúlt-fúlt, mert a gyerkőcök nem rakták el a legójukat az étkező asztalról... Nem álltam le vitázni, annyit mondtam, lázasak... Ő dúlt-fúlt tovább, semmivel nem vagyok én sem különb, ott maradt a nyakláncom és a könyvem és ez egy fél perc, lerakodni... Én meg csak néztem ki bambán a fejemből és elkezdtem elrakodni és közben azon gondolkodtam, fél évvel ezelőtt, átölelt és nyugtatott, most meg tükröt állít... ha neki ez a jó stratégia, legyen vele boldog...

Visszabújtam gyerkőcök közé és hallgattam, ahogy kint mérgelődik, hogy nem vagyok képes kint lenni vele, most erre vágytam, most én vonultam vissza a viharzónából... van ez így...

Hogy az élet ne legyen egyszerű, kiscsajomnak kibújt két maradandó foga, a tejfogak mögött, fáj az egész alsó fogsora... mondta, ő kenyeret nem eszik, mert nem tud rendesen harapni a három mozgó fogtól és a két kibújttól, nekiálltam tejbe rizst főzni...

A héten egy évesek leszünk és mennyi minden változott azóta... dehát ilyen az élet...

Hiányzik Munkamániás, szerintem lebeszélem vele, hogy jöjjön le hozzánk március 15-re, hiányzik és jó volna kicsit együtt lenni...