Díva naíva - a furcsa nő tökéletlenségei

Még mindig stresszben, ugyan a 18 oldalnyi lemaradásomból behoztam 10-et, de attól még bele kell nagyon húznom... pedig már pakolnom kéne, kicsit takarítani, az angolt megint kihagyom... nem tudok rá készülni... ettől fel tudnék robbanni, de most nincs más hátra, mint előre

Bandita

Este szeretkeztünk. Önként. Megvolt a csipkelődés, ami szokott, azzal a különbséggel, hogy én az övéin rommá röhögtem magam, ő pedig azonnal visszavonulót fújt, amint mondtam valamit... Labilis és sebezhető a kapcsolatunk... remélem ez mielőbb elmúlik, mert zavar.

Gyerkőcök

Tegnap adtam nekik pénzt reggelire. Kikötöttem, kaját veszünk rajta, nem csoki, nem hülyeség. Mire délután hazaértem, nagyfiam már tech deck-kel játszott... egy újabbal, amit vett a reggeli pénzen... kiscsajommal meg össze kellett vesznem, mert neki kell matrica az autós!! matrica albumba, amit ingyen osztogattak a suliban... és csak száz forint... nem fogja fel, hogy nem 100 forint, mert ha egyet veszünk, akkor már legyen tele az album és az úgy meg már 10ezer és annyit egy szar album nem ér... Reggel kiscsajom nem volt hajlandó hosszú ujjú pólót venni, mert ami a szekrényben van, az nem szép... hiába szóltam rá háromszor, mint a falnak. Feladatot kaptak délutánra, magyarázzák meg, hogy miért jó, ha az embernek gyerekei vannak... mert én jelenleg csak azt látom, hogy visszabeszélnek, bunkók a felnőttekkel, zsarolnak és hisztiznek és ebből egyik sem jó. Kíváncsi vagyok agyalnak-e rajta vagy leszarják.

Aranyos

Kollégámmal szombaton beszélgettünk a gondjaimról, kicsit próbáltam okítani, hogy ne vegyen ennyire mindent magára, mert nem néz ki túl jól. Próbáljon meg néha kikapcsolni. Tegnap beszélgettünk, azt mondja, most, ha gond adódik a melóban, mindig eszébe jutok, hogy mekkora problémákkal kell megküzdenem és rögtön eltörpülnek az övéi :) Ez aranyos volt... Kolléganő pedig mesélte, hogy mondta neki, hogy mennyire csodál, tisztel és becsül, hogy ekkora szarban ember bírok maradni. Ez jól esett.

Anyám

Na, ő pedig folyamatosan szapul tesómnak a hátam mögött, még egy kicsit tűrök, aztán eljön az elszámolás napja, idegesít, főleg, hogy nincs igaza... a szocpol visszafizetést is magamnak köszönhetem, mert nem voltam képes letétbe helyezni azt a mocskos 800ezret... ami nem igaz, vagyis igaz, képetelen voltam, mert nem rendelkeztem mocskos 800ezerrel... na mindegy... feltéptem magam rajta, ha esetleg lett volna olyan családom, aki rendelkezik, simán megoldhattam volna, de NINCS! Mindenesetre, végre lekerült a nevemről a lakás, 10 napon belül megküldte a MÁK az értesítőt, hogy megküldték a hozzájárulást a földhivatalnak, úgyhogy ez is megoldódott... bár messze még a vég, de kis lépésekkel haladunk a siker felé...

Most pedig megyek szépen vissza az agyatlan munkába, mert ott jól érzem magam, ja meg bocs, mert azt muszáj :)

Ezért szeretek fordítani, mert felmentésem van ilyenkor agyalás alól.

Éjjel 4 órát mégis aludtam... nem vagyok a toppon.

Otthon sem fogok sokat kommunikálni, dolgozok, így vihar kizárva.

Viszont elmentem körmöshöz. Szép ferrari piros körmöm lett, strassz kővel a gyűrűs ujjamban, nekem tetszik. Holnap pedikűr és fodrász. Mellette meg meló-meló-meló.

Újra úgy fogok kinézni, ahogy magamnak tetszem, ez alapban dob már a hangulatomon is. :)

na, itt ülök, lesek ki bambán a fejemből és egyszerűen nem tudom...

fordítanom kellene, mert kell a pénz a villanyszámlára, milyen motiváló... közben meg tudom, hogy ezzel a három nappal úgy leamortizálom magam, hogy Amsterdamra hulla leszek...

Voltam tornászni, jól esett, csak kevés volt... elégedetlen voltam az órával, nem is magammal... fura volt, azt hittem beleszakadok, de még a fejem sem vörösödött bele, ahogy szokott... pedig kellett volna a frusztráció levezetés, amikor testileg kicsinálom magam, akkor általában felszabadulok... ez nem az az eset volt. A másik jó stresszoldó és boldogsághormont árasztó dolog a szex... de nálunk ez nem úgy működik, inkább romboló hatású a gondolat, mert a tettig úgysem jutunk el.

Itthon újra, dumáltunk, Bandita lelépett a haverjához, előtte meg beduruzsoltam, összebújunk-e, mielőtt nekiállok a nagy melónak...  a reakciója a szokásos volt... Cica, 5-kor kelek... erre visszadobtam, jó, én meg le sem fekszem, és? de legszívesebben fejbe vertem volna valamivel, hogy tudja, mitől kába...

Mire hazaért, letusoltam, épp gyerkőcöket fektettem, odaült mellém kicsit, de már nem érdekelt... aztán megint jött a duma, mert én feszült vagyok... én kérek elnézést, dolgozom, néha, ha mákom van, beleszakadhatok a maszekba és a suliban is a támogatásom teljesítéshez kötött... bocs, ha néha kimerült és feszült vagyok... én sem értem... 

A fejéhez vágtam mindent, ami kikívánkozott és kerek perec megmondtam, ha nem tetszik a szituáció vagy nem tetszem, akkor keressen mást... no meg én is és ez a téma is le van zárva... nekem nincs bajom nagy vonalakban a külsőmmel sem, sosem akartam 45 kilós deszka lenni és a belső értékeimmel sem... a nagymamás fülbevalómmal és a ruháimmal sem... 

Megint belátta, hogy ő a hunyó, de hogy ez mire elég, fogalmam sincs... az újrakezdés óta fura az egész, mesterkélt, nem mesélhetek a gondjaimról, mert akkor megint negatív vagyok, ha bújok, ne bújjak, ha nem, akkor rideg vagyok... nem vagyok egy két lábon járó fogkrém reklám, nem vigyorgok bele a vakvilágba non-stop... az élet nem erről szól... főleg, miután szép dolgokat elterveztem a megszakadásom eredményéből, majd kiszámoltam, hogy mennyi villanyt fogyasztunk és rá kellett jönnöm, hogy jobban járok, ha becsengetem az áramszolgáltatónak, mert egyszer csak padlóra küldene...

Erről szól az életünk, hogy tömködjük a lyukakat és nem érez iránta felelősséget, hogy tegyen ellene, én, aki tesz, pedig még szemrehányást kapok, hogy feszült vagyok... szemrebbenés nélkül kifizettem az amsterdami utat, csak, hogy mentsük, ami menthető, de mit tesz ő az életünkért? Jó, ez nem jogos, mert dolgozik a szigetelésen, amint ideje van, hozza-viszi a gyereket, meg ilyenek... 

Szóval kiöntöttem, kibukott belőlem minden sérelem, majd belátta, aztán sírt, aztán sírtam, aztán sírtunk... Tudom, hogy szeret, különben mi a rossebbnek lenne itt? miért adta volna fel az egész életét? de ott az a de, meg is mondtam neki, nem elég a tény, ha nem éreztet belőle semmit... megígérte, hogy megváltozik, én pedig össze vagyok zavarodva, fogalmam sincs, hogy ezt hogy lehet még helyre hozni... 

Nekem mindig fan clubom volt, mindig volt, aki körülrajongott, még most is vannak néhányan régről és randomban ilyen lakásnéző félék hozzácsapódnak, de ez mind helytelen, nem is tartok igényt mennyiségre, egy minőségi rajongót szeretnék... ő viszont nem hogy rajongóm lenne, inkább éles kritikusom, míg van, aki nem az és nem értem...

Most tényleg úgy érzem, hogy nem én vagyok a hunyó, én mindent megtettem, amire valaha képes voltam, hogy jó legyen, de nem az... kivárom Amsterdamot és meglátjuk, hogy egyedül folytatom-e az életemet, változik-e esetleg a helyzet vagy beiktatok egy egó emelő, frusztráció romboló szeretőt...

Nesze neked szerelem, ez tényleg csak egy sötét verem, egy érthetetlen állapot, vagy csak én vonzom azokat a pasikat, akiknek alapban bajuk van velem? Ez egyiknek az anya nem kell, a másiknak a nő nem, esküszöm nem értem... 

De egyet az elmúlt két napban megtanultam, annyira full felesleges kitennem szívem-lelkem, azt az ég adta egy világon senki nem értékeli, úgyhogy a spórolást az akváriumra befejeztem, vegye meg, ha kell, megyek körmöshöz, fodrászhoz, kozmetikushoz, járok újra tornászni és végre egyszer az életben MAGAMra figyelek, hogy annyira kiegyensúlyozott és szép legyek, amilyennek magamat tudni akarom... az öltözködési stílusom a jövőben sem változik, mert az ÉN vagyok, a flúgos harisnyáimmal együtt, a szoknyáimmal együtt... nem érdekel, kinek jön be és kinek nem, míg én magam jól érzem magam bennük. Nem leszek a 20 éves farmer, pólós, sportos csaj, én 30as szoknyás, tűsarkús, komoly nő vagyok és meg sem változok, na jó, érettebbé válok, de ennyi :)

Most meg enyhe fejfájással és teljes erőbedobással belevetem magam a családfenntartásba...

meg amúgy is... néhány apró szösszenet.

-------------------------------------------------------------------------------------

először is Valakihez:

utálom, hogy eltűnt a megmondásod :P

azt megfőként, hogy nemtörődöm vagy, ha homokba dugod a fejed, attól még semmi sem lesz jobb...

utálom, hogy nincs harapófogóm, hogy kihúzzam belőled, ami kikivánkozik, de mégsem mondod.

--------------------------------------------------------------------------------------

aztán meg most esett le... Banditával fülbevalókat néztünk a neten, felbukkan a fész ablakom:

pasi: :) meglátni és megszeretni

én: te még élsz?:)

pasi: S virulok is :D Te is?

én: simán :)

Ebből Bandita az első két sort látta, engem meg roppant szarul érintett, a kis hülye, ilyen hülye dumával indítani... ő egy régi ismerősöm, ráadásul régen sem volt semmi közöttünk, jóban vagyunk, de ennyi.... erre ilyen baromságokkal ugrat... Kíváncsi lennék, mit váltott ki Banditából... láthatóan zavarba jöttem, nem tudtam, hogy reagáljam le, magyarázkodni meg végképp nem akartam...

Szóval apró szösszenetek, amik mocskos módon felhúzzák az agyamat, amit ő valszeg nem is realizál, én viszont feltépem magam rajta, de csak belsőleg, mert nem állok neki vitatkozni...

Szívem, ez a pulcsi kicsi rád...

Kedvesem, ebbe a pulcsiba még hízhatnék 15 kilót is beleférnék, mert rövid szabású, széltébe jó, ha megfigyelnéd, csak nem teszed...

A ciklámen pulcsim meg nagymamás, a fekete kardigánom meg bökős, szerinte... erre most én mit mondjak?

Szívem, hogy lehet, hogy egy fülbevalód van, ráadásul az is olyan, mint anyámnak volt? Asszem karácsonyra megleplek egy fülbevalóval...

Szerintem meg nem nagymamás, én nagyon szeretem, ráadásul úgy vagyok vele, mint a parfümmel, ő én vagyok, egyiket sem váltogatom, mert nincs meg rá az igényem, hogy váltogassam, mert nem változik a stílusom naponta és még sorolhatnám...

Épp a rögeszmém, hogy kígyó stílusú köves gyűrűt csináltatok magamnak, na, az tetszett neki... beszélgettünk kísérő és jegygyűrűkről is, szigorúan általánosságban... elég sok az infója róluk, amit én ugyan cáfoltam, mert az élményeim alapján másképp látom a dolgokat, na mindegy, csak szöget ütött a fülembe... Édesem, te mégis honnan szívod az információkat ebben a tőled távol álló témában? És elszólta magát, az egyik exét, fogalmam sincs melyiket és nem is érdekel, majdnem eljegyezte, akkortájt olvasott utána... Értem. Ezzel lezártam a témát, többet még szekálási szinten sem hozom elő... sőt átpártoltam arra az oldalra, hogy már én sem szeretném. Tudta, hogy nekem ez fontos, de ezek szerint én nem voltam annyira fontos, hogy mérlegelje, hogy igazából ez semmit nem jelent, attól még bármikor foghatja a cókmókját és odébb állhat...

Tudatosan megpróbálom lazán venni az egészet és kész... nem foglalkozni azzal, hogy amennyire tud, kibújik a kötelékekből és jövőt aztán végképp nem tervez, most ráállok én is arra a vonalra, ahogy esik, úgy huppan... ja és a mértéktelen önzetlenségemből is visszaveszek és olyan dolgokat fogok tenni, amik nekem jók... azt hiszem itt szúrom el... de innentől nem...

Reggel bújós volt és jókedvű. Sőt fényévek után újra megdícsért, milyen jól nézek ki... hirtelen? :D Na mindegy, én meg igazán még morcos sem vagyok. Lementettem az átadott információkat és kész...

Kiscsajom olyan ügyesen megírta a karácsonyi listáját, csak egy-két betűt kellett segítenem... fogpiszkálót is kér karácsonyra :D édes kis pofa... most végre tudom már, mi az a bólogatós... eddig fogalmam sem volt róla... Nagyfiam meg hozott egy 2/3-od másolásból... kicsit felhúztam magam, de nem vittem túlzásba, viszont a délután javarészt gyakorlással tellett, magyaráztam neki, hogy tudja elkerülni a hibáit... arra lusta, ha megírta a szöveget, hogy átolvassa, pedig úgy a legtöbb hibára fény derülne... Kiscsajom kiegyensúlyozott volt, arany csillaggal minden rendben :) Úgyhogy a lajstrom mindkettőnél elkészült...

Voltam tegnap ügyvédnél, ott hagytam egy zsák pénzt, de igazából megéri, eljár helyettem a gyámhivatalnál és a földhivatalnál is, úgyhogy csak várnom kell, hogy megjöjjenek a papírok és onnantól ismét nem leszek ingatlan tulajdonos... akkor már mondhatja a kisfiam, hogy az én házam :D Banditát kérdeztem, mi volna, ha meghalnék... a tőle várt reakciót kaptam... akkor hazaköltözöm... tesómat is felhívtam, ha túl leszek az Exem baromságain, szeretnék ügyvédhez menni és a gyámhivatalhoz is benyújtani, hogy ő legyen a gyámjuk elhalálozásom esetén... jobb félni, mint megijedni alapon... nem, mintha mások kapkodnának értük... az ördög sosem alszik, nem akarom, hogy anyósom közbelépjen... nem, mintha érdeklnék az unokái...

Kicsit fáj a fejem... nem bírom én ezeket az estés páleszezéseket...

Valaki válik, én meg féltem... nem egyszerű dolog és nem akarok általánosítani, de hiába ágálunk, akkor is bántás és bántódás a vége... azért 1000-ből 1, aki ezt normálisan le tudja kezelni... és most nem rá gondoltam.

Munkamániásnak meg sokkal több esze van, mint nekem... mármint most épp nem az IQ-ra gondolok, sokkal megfontoltabb és bölcsebb, tegnap realizáltam, hogy ez nagyon így van és lehet, hogy én nem teszem túl jól, hogy fejest ugrok mindig, mindenbe, no meg sokszor fejjel a falnak...

Pótapa átjött este az ágyneműimmel, furcsa módon már 10-kor lelépett, pedig Bandita dolgozott, nem tudom, mi lelte... szerintem valami van a háttérben, amit nem mond el... Páleszezés közben vázoltam neki, hogy meg kellene lepnem magam egy gyűrűvel... aztán elkezdtünk humorizálni, eljegyzem magam, végülis nagyon csípem magam, mondhatni jóban vagyok magammal, nem zavar, ha mással fekszem le /mint magammal/, ideális kapcsolat... :D Mivel megszekáltam Banditát a 23. emeleti bárral Amsterdam felett, hogy milyen ideális hely lánykérésre, ezért juszt sem fogunk odamenni, mert csak morcos leszek :) Megint előhozakodott a barátság gyűrűnkkel, mondtam, eléggé le vagyok égve, mintsem, hogy 80ezerért arany gyűrűt csináltassak a barátaimnak :) úgyhogy egy jóóóóó darabig jegeljük a témát...

Nem is tudom, mi a bajom... valszeg az élet... élek Bandita szavaival :S :D

Kimerült vagyok, pedig még túlterhelt sem vagyok, hatalmába kerít a nincs kedvem semmihez érzés...

Annyira szeretnék egy napot csak dögleni, semmit tenni, nem foglalkozni semmivel, réges régen minden félévben tartottam egy ilyen napot, ahol ostoba német talk-show-ra meredtem, mert hogy néztem, az túlzás :)...

Ma megyek ügyvédhez és épp azon gondolkodom, hogy a tetoválást vagy a körmöst lőjem a rangsorból... de határozatlan vagyok... vagy bízzam a sorsra, amelyik ráér? :D

Nem is értem, miért vagyok ilyen rohadtul elégedetlen magammal, meg az életemmel, mikor igazából minden rendben...

Macskát kivágtam, az ülőgarintúrámba engedte a körmeit, de az egérrel egy percig nem foglalkozott... grrr :)

Gyerkőcöknek vettem Amsterdam-ra flufllings-ot... esküszöm foglamam sem volt, mi ez, ugye nincs mesecsatornánk :)

http://www.amazon.de/s/ref=nb_sb_noss/279-3681882-5616946?__mk_de_DE=%C5M%C5Z%D5%D1&url=search-alias%3Daps&field-keywords=flufflings

mondjuk én még 18 euróért vettem csütörtökön, ezt kapják Amsterdamból /még 4 nap :)/, kiscsajom meg belibben szombaton, hogy el nem tudom képzelni, milyen édes szőrmókot látott a tévében :) és nevet és meghúzódik a tenyeredben... na, akkor anya beletrafált, gondoltam... alig várom, hogy hétfőn megkapják :)

A karácsony meg egy naaaagy kérdőjel, mit vegyek a gyerkőcöknek...

ma, mocskos mód úgy érzem magam, mint akinek a bőre alatt hangyák rohangálnának... marha mód hiányzik, pedig befoghatnám, van akinek nincs, ki hiányozzon, van akinek van, de minek, van, aki havonta láthatja... mondhatni elég jó szituációban vagyok és mégis... néha olyan vagyok, mint egy ostoba tinédzser... már röhögött, hazaértünk egy darabig mókás volt, hogy csüngtem az ajkain és folyamatosan bújtam, ha kettőt lépett, léptem utána...

apropó, utálom a barátnőmet, mert szar fészen lemondta a mai tornát, pedig nagyon rám fért volna... 

úgyhogy most inkább lelépett a kertbe, hogy levegőt kapjon, én meg asszem duzzogok :D 

gyerekek meg, el se hiszem, komolyan, mintha a dráma tagozat haladó tanfolyamára járnék... ez a hétvégi kemény 48 órás eltűnésünk olyan cirkuszt vált ki, hogy a hajamat tépem... közben nagyfiam megy szülinapra, kiscsajom nem... úgyhogy megy ezen is a balhé... elképzeltem ahogy lefejelek valamit, így kicsit jobb :D

ja, mellesleg Bandita kapott egy 30ezres gyorshajtásos büntit... el se hiszem, komolyan... csak röhögtem, azért sem idegesítem magam... viszont erősen gondolkodom a szemhéj tetováláson... grrrrr. utálom az ilyen vis majorokat... 

elvileg jön este Pótapa, én meg még azt sem tudom, hogy akarom-e, fáradt is vagyok, meg nem tudom, hogy akarok-e páleszezni, így is elég levert vagyok mostanság...

olyan határozatlan vagyok...

Több szinten... Ott tartottunk, hogy türelem, rózsát terem, na ez tutira kimaradt belőlem, én inkább adj uram, de azonnal módon reagálok mindenre :)

Mindegy is... nagyon jó hangulatban telt a szombat, kicsit oldódott ez az ismerkedős feeling, esküszöm hiányzott már, hogy néha-néha beszóljon :) aztán este felé rátértem a lényegre... odabújtam, duruzsoltam, mi lenne, ha... és azonnal leblokkolt, hogy ő nagyon fáradt... én meg automatikusan bezártam, a duruzsoló kismacskából másodpercek alatt jégkirálynő lett. Nem is akartam, meg nem is tudtam volna ezt a reakciómat elkerülni... Amint kimondta, tudta, hogy ez egy óriási baklövés volt... jött bújt, én meg húzodtam el, kibújtam az öleléséből... felhúztam magam csúnyán... nekiszegeztem a kérdést... ha ennyire nem akarsz, megfelelő volna-e, ha szeretőt tartanék? elmondtam, hogy életemben nem éreztem magam még ilyen megalázottnak, fel is fordulhatok, lepereg róla. Ő pedig csak szabadkozott, hogy nem velem van a gond... de hogy neki még szoknia kell, blabla... Mondtam, nincs kifogás, ezt felhasználhatta egy éve, mikor pár hete éltünk együtt, de most már több, mint 1 éve nyúzzuk egymást, ha nem megy, ne eröltessük, elegem van ebből a közönyből, a fáradtságából és a nyűglődésből, imádom, mert így van, de így nem akarok élni... Mondta, nem én vagyok az oka, inkább az élet, nincs étvágya, rohamosan fogy, mondtam, tudom, hogy túlterhelt, a ház szigetelése egy véget nem érő história, meg a meló és minden, ez mind rendben is van, de nem tudok olyan fáradt lenni, ha rámmászik a szerelmem, hogy ne kapjak kedvet. Mondtam, ha az élettel van baja, azon ő tud változtatni, vegyen vitaminokat, járjon edzeni, bringázni, bármit tehet, amit jónak lát, ha még mindig az otthona hiányzik, húzzon havi egyszer haza egyedül a haverjaihoz... találjon ki valamit, de sürgősen, mert a nem törődömség és a fejünk homokba dugása is  döntés...

Vasárnap megint egyszer hálózott, jött a srác, aki segíteni szokott, én meg idióta fejemmel közel 3 órán keresztül paníroztam... ahelyett, hogy pörit csináltam volna, csináltam rántott karfiolt, rántott gombát, rántott májat... voltunk is rá 5 felnőtt meg 4 gyerek :)

Tesómék gyerekei nálunk töltötték a szombat estét, vasárnapot, olyanok voltak, mint az angyalok, szombat este időben betessékeltem őket a kádba, mindegyik hajat is mosott, utána meg a fiúk voltak a csajok fodrászai :) Vasárnap a fiúk éremmel tértek haza a gombfoci bajnokságról, a csajokkal addig elmentem bevásárolni, aztán, ha már ott voltam, vettem mindkettőnek csizmát, pólókat, a nap mérlege 25ezer lett... de van hosszú ujjú polójuk és csizmájuk is, úgyhogy annyira nem is rossz átlag...

Az egerünk meg szórakozik velünk, megvendégeltük a szembe szomszéd macskáját éjszakára... kis szenya egér, egész éjjel nem távozott a hűtő szellőző rácsa közül, úgyhogy a macskánk unatkozott egyet és felmászott nagyfiam ágyába, az meg majdnem frászt kapott :) édes kis mazsim... úgyhogy onnantól minden háló ajtaját becsuktuk és kint játszott éjjel a folyosón...

Szóval tegnap este 8-kor gyerekeket leraktam aludni, majd a nappaliban az asztalra csináltam teamécsesekből szívecskét, főzött Bandita forralt bort, én meg piskóta tallérból csináltam a gyertyák mellé csoki szívecskét és végre egyszer, nagy sokára úgy bújtunk össze, ahogy vágytam rá, hogy érintsen, hogy a szemembe nézzen, hogy érezzem, hogy kellek neki... úgyhogy ma megint /remélem nem átmenetileg/ mosolygok és kiegyensúlyozott vagyok...

Erre mondta Pótapa, este átvittem hozzá az összes szennyes ágyneműnket, mióta "fogadót" játszok, az összes ágyneműm koszos volt, aludtak az elmúlt pár napban páran nálunk, úgyhogy kiadtam Pótapának, mossa ki és szárítsa meg, ma este kérem vissza tisztán :) Szal erre mondta, ha nagy szerelmes ódákkal áradozok Banditáról, tudja, hogy szex volt, mondanom sem kell :D

Beszéltünk arról is, hogy lehet, felfogadok egy takarítónőt, aki ablakot pucol, felmos, konyhaszekrényt mos, fürdőt takarít... egyszerűen belefáradtam, hogy minden vasárnapom ezzel tellik és még csak nem is végzek vele és nincs normális rend és tisztaság, én meg kikészülök benne...

Ja és a héten szépítkezek, terveim szerint, holnap nem érek rá, megyek ügyvédhez az ajándékozási miatt, szerdán szeretnék eljutni a kozmetikusomhoz, tetoválja ki a szemhéjamat, csütörtökön körmöshöz, megcsináltatom zselés lakkal, péntekre már bejelentkeztem fodrászhoz.... úgyhogy rettegj Amsterdam, díva felvonul :) mellesleg még mindig fűzöm Banditát, hogy menjünk már el a Madame Tussauds múzeumba, van Marilynes viasz figura, meg Lady Gaga-s is, már a fotót is megéri :) A szépüléshez hozzá tartozik az is, hogy mától újra aktívan eljárok tornászni, elpunnyadtam és nem tetszem így magamnak, most teszek egyet végre értem is, azt a heti 3 órát levonom a gép előtt ülésemből :)

Ez a hét kicsit hosszúra sikeredett, a vendégek kiszolgálással a hosszú 'hétvége' alatt, a melóval közben, amit nagyon nem bánok, bevallom az őszintét, rám fért egy kis extra zsé...

Mostanában kicsit szétszórt vagyok, valahogy kiment a fejemből, hogy 3 órám volt tegnap, én csak kettőre emlékeztem és örültem, hogy legalább negyed 7-re otthon leszek, aztán jött a döbbenet, hogy rossebbeket, fél 9-kor lesz vége az utolsó órámnak... Maga a statisztika nem nehéz, bár nem értem a különböző eljárásokat miért kell manuálisan kiszámolni tudni, mikor van hozzá program és igazából pont a lényeg marad le, hogy a szabály miért így került megalkotásra, a fix szorzó miért pont 6, meg ilyesmik... na, de ez csak az én véleményem...

Másrészt a matek vizsgán kicsit mérgelődök, az egyik, amin mérgelődök, a gyök 9 nálam plusz-mínusz 2-vel egyenlő, jó, hogy csak egy pontot veszítettem vele, de basszus, ez azért gáz... a másik meg, a falk sémát egy az egyben kihagytam a mátrix szorzásnál, pedig előtte másfél órával még átnéztem... ja és a vicc az egészben, utána leírtam elméletben a mátrixok szorzásának feltételeit :D... Na mindegy, így is kb. 90 % körül leszek, de azért ez elvesztegetett 10 %...

Ennyit a suliról... Holnap át kell néznem a gyerekek háziját, fogalmam sincs, hogy adtak-e fel és mennyit, kicsit vissza kell rázódnunk a normál kerékvágásba... Tegnap egyik sem aludt otthon, kiscsajom lelépett a szomszéd kiscsajhoz, nagyfiamat átküldtem a húgomhoz, hogy ne verjek fel senkit reggel, had aludják ki magukat... most meg itt vagyok a szellem kastélyban, amiben épp hogy 5-en lézengünk...

Na, mindegy túró...

Bandita... annyi mindenen gondolkodtam mostanában, az egyik, hogy 1 a több milliárdhoz az a pasi, aki ötvözi a halvérű és a latin lover stílust... az utóbbival kinyírnánk egymást, az előbbi igazából jó, hisz lenyugtat...

Úgyhogy eljutottunk megint pillanatok alatt a 20 éves házasság szintjére. Beszélgetünk, majd jó éjt puszi és már alszunk is...

Nem is értem, ha ilyen szinten elromlik minden egy összeköltözéssel, ami most már kikristályosodik, hogy sosem lesz olyan, mint mikor nem éltünk együtt... akkor miért ragaszkodik mindenki az összeköltözéshez? Vagy csak én vagyok ilyen ostoba :)

Gondolkodtam a csábító bevetésén, de nem akarom... nincs kedvem, tudom, hogy fáradt, hétvégén sincs pihi, ma ő is dolgozik, holnap pedig megint hálózás... na de basszus... ez már sosem változik meg... azon is elmélkedtem, hogy jobban érezném magam, ha lenne valakije és azért ilyen, mintha szimplán nincs rá igénye... de ha most rákérdeznék, valszeg sikerülne megint egy jó kis vitát generálnom a nyugis kis szürke életünkbe, ehhez meg jelenleg erőm nincs...

Azt pedig már nem is mondom, hogy előről kezdés ide vagy oda... eszébe nem jutott venni egy gazt, valamit, amivel szimbolizálni szeretné, hogy nem csak a bejáratott élete fontos, hanem én is...

Na, befejeztem, inkább pihizek, minthogy anyázzak :D

Tegnap elnéztem magunkat és mosolyogtam csak... először is a hétvége eseményei mindkettőnkön nyomott hagyott, lesápadtunk tőle, de rendesen, de talán azért, mert nagyon fontosak vagyunk egymásnak. Nem akarom elveszíteni, pedig hétvégén hajszál híján eljutottunk arra a pontra, hogy vége...

Úgyhogy fordult a kocka, új lapot vettünk elő és elkezdtük az egészet előről... Tegnap délután úgy éreztem magam, mint egy szolíd, visszafogott első randin... Ismerkedtünk. Sztoriztunk, érveltünk. Néha megfogta a kezemet és mielőtt elment dolgozni átölelt és adott egy puszit.

Kicsit furcsa a szituáció, azért másfél év után még sosem volt első randim :) Munkamániás szerint úgysem nagyon randiztunk az elején, itt az ideje :) Mindegy, indul a lázas visszaszámlálás, már csak 9 nap és huss, eltűnünk 2 egész napra.

Ezt meg meg kell örökítenem, olyan szép :))

Kollégám New York-ban volt a barátnőjével, beszélgettünk, milyen volt, megjött a képeslap is a céghez, mesélte a benyomásait, hogy milyen brutális és gigantikus város...

Mondta, hogy voltak nappal és este is felhőkarcoló tetején és milyen csodás a kilátás, mikor éjszaka égnek a városban a fények... Erre bedobtam neki, csak viccből, gondoltam megszekálom kicsit, hogy leánykérés volt-e a felhőkarcoló tetején... tágra nyíltak a szemei, hogy én erről meg honnan tudok, mert hogy volt...

Szerencsés csaj, igazi csodás élmény lehetett :) Örülök nekik :)

na, ez a három vagy hogyan is, nos, négy nap azzal tellik, hogy még helyettesítek is...

Otthon hagytam a keverőszárat, úgyhogy szervezhettem meg annak is a fuvarját vissza, no meg Pótapa zaklat a kecó festésével...

Az estém kellemes chateléssel telt :)

Kiscsajom édes volt, Bandita módszeresen ébren tartotta, míg megsült a gesztenye, megette és fogta magát és bevonult aludni :) megzabálom ezt a kiscsibét...

Természetesen a másik csibém nem volt ennyire felnőttes, húzta, mint a rétestésztát... bár Bandita unokaöccse sem jobb, úgyhogy fogtam 10 előtt valamivel és bekísértem a szobájába, azzal, hogy ő nagyon nem álmos, de szerintem mire a feje párnát ért, már aludt...

Aztán lefeküdtem én is... Egy darabig hánykolódtam, Bandita próbált közeledni, na nem úgy, szimplán megfogta a kezem, fogalmam sem volt, van-e kedvem megint beszélgetésbe bonyolódni, úgyhogy kivonultam az ágy legmesszibb sarkába, háttal neki... aztán ő is ezt tette... egy darabig elvoltam úgy, aztán rájöttem, hogy ez meg megint nem én vagyok, mert nem fogok tudni így elaludni :D kicsit határozatlan vagyok, csak féltem a kérdések válasza által kiváltott reakciómtól... úgyhogy erőt vettem magamon, hanyatt dőltem és néztem a plafont, tudtam, hogy tudja, hogy mi következik... aztán csak egy szimpla kijelentést tettem, én családot szeretnék /megjegyzem, vagy fél órán keresztül gondolkodtam, hogy a mondat szeretnék-et vagy akarok-ot tartalmazzon :))/

Csodálkoztam, hogy azt a választ kaptam, amit hallani szerettem volna, közel sem volt olyan bunkó és rideg, mint előtte este... de a csak csak nem távozik... még mindig fogalmam sincs, hogy ez az én sebeimet mennyire tudja helyre billenteni... valóban úgy viselkedett tegnap, ahogy elvárható... de idióta kifejezés... ahogy szokás, vagy ahogy számomra jól eső... na, nem spilázom túl, foglalkozott velük, automatikusan kiscsajomhoz húzott, innentől én meg nagyfiamhoz és nem is volt ezzel gond... beszélni kb. egy mondatot nem beszéltünk napközben...

Este végighallgattam a monológját és hogy szeret és velünk akar lenni, majd odabújt és utána menetrendszerűen elfordult...

Ma is tartalékon beszélgetünk... nincs sem hiányzol, sem szeretlek, nem kelt fel velem reggel, mondhatni, kerül... fogalmam sincs, hogy jelenleg mi játszódik le benne... jelenleg még azt sem tudom, mi játszódik le bennem... ez a hétvége sok mindenre rámutatott, amit sosem akartam volna látni... de ez nem opció... egyet tudok, ma éjjel egyedül leszek, erre vágytam igazából szombat óta, hogy végre magamban lehessek...

Persze, elméletben kaptam olyan válaszokat, amilyeneket vártam, az meg még egyértelműbb, hogy érezte, hogy ennek a fele sem tréfa, hogy ignorálom és kerülöm... hogy ennek nagyon szakítás szaga van, csak tudom, hogy az elmélet megannyira szép is, a gyakorlat nem így működik, pedig szeretnék naív lenni és hinni benne, hogy innentől minden rendeződik, de tudom, hogy nem így lesz...

Ezt beszéltük tegnap munkamániással, hogy annyira nem vagyok naív, mint szeretném, mivel a miss black címet ő bitorolja, kineveztem magam miss gray-nek, ezt továbbfűztem és lett belőle miss boring... hát ezen már csak röhögött, azt mondja nem ez az első jelző ami eszébe jut, inkább miss villám, gyors és néha lecsap :DDD

Bár az éjjel nem én csaptam le, a migrén gyorsabb volt, fél háromkor azt hittem helyben elpusztulok, úgy fájt a fejem... alig bírtam kitántorogni a gyógyszeres szekrényig fájdalomcsillapítóért... Bandita becsinálta a kisegér közlekedőjét, éjjel rá kellett jönnöm, hogy a szerencsétlen flótás meg bent ragadt, úgyhogy igazából még pohárért sem akartam vele fejfájósan az éjszaka közepén megküzdeni, úgyhogy a fürdőbe vonultam be, majd vissza az ágyamba és próbáltam lemerevedni, amennyire lehet, már hányingerem volt a fájdalomtól... jó negyed óra alatt hatott a gyógyszer, úgyhogy bealudtam, de ennek tükrében ma nem vagyok épp friss...

Azt kell mondanom, az elé állítottam Banditát... nem látom, hogy közeledne az álláspontunk...

Tény, hogy szorgosan dolgozik a ház csinosításán, az is tény, hogy hozza-viszi a gyereket, ha kell...

Este bementem hozzá a hálóba, hogy beszélgessünk kicsit kettesben. Idegesítette, hogy "lovagolok" a reggelen... nem érti, hogy miért fújom ennyire fel... kicsit félek, hogy megszakadt bennem valami, ami nem jóvá tehető... na, majd meglátjuk, hogy halványulnak-e a sérelmeim...

Mondtam neki, hogy nagyon elegem van az ő melankólikus, folyton szar hangulatából és fáradtságából. Tényleg ér az Exem miatt annyi szar, hogy nem ilyen otthonra vágyom. Mondtam neki azt is, hogy furának tartom, hogy a cinikus vicceire folyton van energiája, arra, hogy kedves legyen velem/velünk, ahhoz fáradt. Sajnos döbbenetes dolgokat mondott, nem ezt vártam volna, úgyhogy rideg maradtam, nem érintett meg...

Folyton ordítok, azzal érvelt, ami még csak nem is igaz. Folyton kupleráj van, na, ez sem igaz... Ez az a mókuskerékharc a vissza-visszatérő érvelésével, ami még csak meghatni sem tud... 

Mondta, hogy ő nem ért a gyerekneveléshez és bevallja az őszintét, nem is akar. Mondtam neki, akár hiszi, akár nem, olyan nem létezik, hogy szülő képző, itt él velünk, több, mint egy éve... semmivel nem értek jobban a gyerekneveléshez, mint ő... a fáradtságot sem veszi, hogy besegítsen, az én gyerekeim, csináljak velük, amit akarok... valóban? rendben. Az illúzióm, hogy mi valaha egy egység, egy család leszünk, szertefoszlott, a vágyam, hogy esetleg közös gyerek, jelenleg taszít, ennél nagyobb ostobaságot már elképzelni sem tudok. 

Mondta, hogy már jól érzi magát itt már, csak annyit mondtam, hogy jól palástolja, mert én csak annyit veszek belőle észre, hogy lelécel a haverjához és kész.

Nem beszélünk, kerüljük egymást azóta is. Nincs bennem vágy, hogy bújjak, hogy öleljen, valahogy közömbös. Én nem csináltam belőle gondot, hogy jött a családja, be kell vallani, sógornőmmel lassacskán barátnős viszonyba kerülünk.

Én nem vagyok már többre képes, nem tudok többet adni, mint mindenemet, úgy tűnik, neki ez kevés. Felajánlottam, hogy havi egy hétvégére menjen haza a haverjaihoz. Az sem inspirálja. Ő engem szeret. Aha. Ebből áll a világ? Ebből az egy szócskából, amelynek halovány érzését sem érzem át? Nem kedvesem, nem abból áll, hogy ezt mondod, hanem a viselkedésből, a szeretetből, amivel próbálsz mindent adni és mindent megtenni, hogy a másikat boldoggá tedd... ezt én mindeddig töretlenül megtettem. 

És most? Fogalmam sincs az információkkal mit kezdjek, mit is tudnék kezdeni? Másfél év után azt értük el, hogy a gyerekek, a háztartás az enyém, övé a kert és a ház körüli munka, amúgy meg mint két idegen esténként egymás mellett gépezünk, majd egymásnak hátat fordítva térünk nyugovóra? Néha tényleg elgondolkodom, hogy bennem van a hiba... Túl sok tündérmesén nőttem fel és tényleg túl nagy elvárás várni valakire, aki szeret, örül, ha láthat és boldog akar lenni a nem egyszerű életemben? 

Lelkileg csúnyán összetörtem. Hogy jóvá tudja-e tenni, az még a jövő zenéje. Még nagyobb kérdőjel, hogy vajon felfogta-e, hogy mennyire bántott és jóvá akarja-e tenni... 

Meglátjuk, lehet, hogy ez a karmám, hogy mellettem ember nem válhat boldoggá, a sorsom... De küzdő típus vagyok és talán egyszer, öreg, legyengült testtel megérhetem azt, hogy valakit az tesz boldoggá, ha ráncos, remegő kezem feléje nyújtom. Nekem ez számít, se pénz, se rang, se cím. Csak az, hogy fontos legyek. 

Ma reggel már 8-kor felkeltem, ami ugye 9 lenne és én tovább már rég aludtam, mivel tegnap az őrült hasfájásom miatt már 10-kor aludtam, így hát ki is aludtam magam és hajtott a kötelességtudat, ha már végre megint egyszer van fordítás, akkor csináljuk már, úgyhogy lefordítottam /most végeztem/.

Aztán jött a jó reggelt pofon. Kiscsajom kijött, hogy tanuljunk verset, halkan elkezdtük, de a csendben ezek szerint ez is hangosnak tűnt, mert sógornőm, majd a fia is felkelt. Aztán jött Bandita, mint a dúvad és nem kaptam szikrát, nagyközönség előtt olyan ordináré módon elküldött melegebb éghajlatra, hogy én egy empátiamentes hülye liba vagyok, aki nem bír tekintettel lenni másokra, hogy rosszabb vagyok, mint az anyám, blablabla, csak néztem ki döbbenten a fejemből, várta a hátszelet a tesójától, nyomta neki az ugye-ugye szöveget, ő meg elbújt inkább a vendégszobába, én meg beremegtem az idegtől. Egy darabig védtem magam, hadakoztam, majd véget vetettem a beszélgetésnek.

Még percekig ültem és néztem ki a fejemből, majd nekiláttam dolgozni és beszélgettem sógornőmmel, szigorúan más dolgokról, de a szavai még mindig a fülemben csengtek. Ebéd után kimentem fáért és odajött, hogy folytatom-e a reggelit, mondtam, hogy nem folytatom, fogalmam sincs, mikor és valaha elmúlik-e, engem még életemben nem aláztak meg pillanatok alatt ennyi negatív jelzővel, főleg közönség előtt és a fát magam is be tudom hordani, de azért erősködött.

Este is próbált már bocsánatot kérni, de levegőnek nézem, fájnak a szavai és sajnos egy boccsal ez nincs lerendezve, mert a kimondott szónak súlya van, megfordult a fejében és kimondta, amit gondol, amit RÓLAM gondol... meglátjuk ennek mi lesz a folytatása.

Én kitettem a lelkem, hogy rend legyen, hogy jó legyen, ha itt a családja, ő pedig felbátorodva engem támad, kedves.

Mindenesetre hála annak a jó égnek volt fordításom, úgyhogy némaságba burkolózhattam.

Gyerekek cukik voltak, kartonból készítettek buszparkolót és barbie házat, este pedig elmentek haloween cukorka vadászatra, régi lepedőből kivágott szellemként :) édesek voltak :) Holnap pedig hangulatos temetőzésre indulunk, főzök és anyáskodok még egyet, hogy újult erővel állhassak neki a matek tanulásnak :)

Magával ragadott a halottak napja feelingje, lent voltunk Bandita anyukájának és nagyijának a sírjánál, olyan kicsit elgondolkodtatóvá tett, kicsit talán melankólikussá is...

Túléltem a hétvégi sulit, bár a pénteki előadás annyira unalmas volt, hogy legszívesebben lefejeltem volna valamit, aztán a 6 órás session-ből inkább kihagytam az utolsót, nem bírtam elviselni.... brrrr.

Szombaton sikerült tisztáznom egy-két dolgot még matekon, amit nem értettem, igazából így múlt héten nem maradtam le semmiről... készülnöm kell még, kell a leg. 95 %-os eredmény... tudom, túl sokat várok magamtól, de ettől nem tudok eltekinteni... ez az én tantárgyam.

Angolból kaptunk egy unott libát, mustársárga zoknival és csúnya akcentussal... semmi motiváció nincs, hogy fejlessze tudásunkat. Mindenesetre cégprezentációt kell tartani, én okosan november 26-ra datáltam az enyémet, januárban a logisztikai vizsgáimra készülök, na meg az angol 16 perces oral test-re, mert az a komplett teszteredményben 50 %-ban számít bele, a listening, writing, reading meg összesen 50 %-ban...

Tegnap frusztrált, fáradt és nyűgös voltam, reggel elindítottam a csibéimet suliba, projekt napra, aztán gőzerővel nekiálltam takarítani, kiglancoltam a konyhát, kitakarítottam a nappalit, majd szépen megkértem hugit, hogy porszívózzon fel és mosson fel, mire délutánra befut a delegáció, szép rend legyen, így már hullán mentem suliba, matekon nehezen is akklimatizálódtam, 5-kor még nem ettem egy falatot sem, mondjuk mostanság ez nem újság, szerintem fogytam is, bár nem panaszkodom, van miből... csendben elmondom, hogy nagy lelkierő kell hozzá, hogy ne váljon újra rögeszmémmé a nem evés, kicsit újra hatalmába kerít az önfegyelem eufóriája, csak most talán több eszem van már, mint anorexiás tiniként... bár rám férne csúnyán egy 10-15 kiló mínusz...

Pénteken is lefárasztott a nap, Bandita meg megszokott iróniájával tért haza 2 nap után, nem tudtam szó nélkül hagyni, hogy egy de hiányoztál, olyan jó látni vagy hasonló nem hagyta el a száját, de beszólogatni nem fáradt... nem kicsit esett szarul, fáradt is voltam, úgyhogy elvonultam aludni, nem volt esti bújás sem...

Szombaton jött értem a suliba, előtte eldobta apuját a buszra, tesójáék épp berobogtak, haverja is már le volt zsugázva, én meg remegtem a fáradtságtól és az éhségtől... aztán ment a kavarás, majdnem felrobbantam, aztán a haverja hozott gyros-t, mi meg gyors vásároltunk vacsira és irány haza...

Apuja is csörgött, hogy lerobbant a busz, úgyhogy ő is nálunk aludt, anyuék is átjöttek, Pótapu is meglátogatott, úgyhogy fél 12-ig telt ház volt, mondanom sem kell, hogy már rosszul voltam a fáradtságtól... 

Ebből adódóan ma csak vegetálok, pedig van maszekom is, boltban a hétvégére tekintettel még mindig nem voltam és a falat is készíteni kellene, tehát teendő lenne dögivel, a maszeknak meg kell lennie, a többi meg nem szalad el...

Megbeszéltük, hogy a felnőttek mennek Bandita mamájának sírjához, apuját így elhoztunk félúton, Bandita kérdezte, hogy én is megyek-e velük... egész nap vigyorgott tegnap is és ma is, láthatóan jól esett neki, hogy ott volt nálunk az egész családja, úgyhogy ma mondta, hogy nagyon örül, hogy elkísérem a temetőbe... mondtam neki, hogy örülnék, ha nem csak halottak napján lenne kedves velem... de jól esett. Apujának a sírhelyét kigazoltuk és kérdeztem, apuja az anyuja mellé vagy az élettársa mellé temetteti egyszer magát, mondta, hogy anyuja mellé... aztán viccelődött, hogy ha majd egyszer én gazolom az ő sírját, idősebb is és férfi is, nagy rá az esély, aztán kérdeztem tőle, hogy szeretne-e velem együtt nyugodni és mosolyogva igent mondott... épp azon gondolkodtam, mikor Exem mamája meghalt, ez volt a legnagyobb szívfájdalmam, hogy egyszer valahol egyedül leszek eltemetve, jól esett, hogy a dolgok jelen állása szerint ez nem így van...

Ma pedig csodásan sütött a nap, kegyes volt a sors, mikor utoljára a sírnál voltunk, anyák napján, ítéletidő volt, ezerrel zuhogott az eső... ma pedig csodás szikrázó napsütés, remélem a következő napokban is szép idő lesz és el tudunk menni valamerre sétálni, szentimentális pillanat lesz még az én rokonságomat koszorúkkal körbejárni, de azt kedd estére tartogatom...

na persze, meg mellé hosszú órák a suliban, kapkodás, brrr. :)

ma mindenképp ki kell mennem, különben elbuktam a félévemet, ráadásul 6 hosszú órát töltök egy rém unalmas órán... brrrr. szakdolgozat írás a tantárgy neve... réééém vicces :) na, mindegy, ráadásul lesz belőle elméleti vizsga is és persze népszerűsíti a kedves tanár a könyvét, mert annak az első 9 fejezetéből írunk... asszem megpróbálom könyv nélkül, ha bukok, akkor megveszem a könyvet :D

annyira kiegyensúlyozott vagyok, hogy az már furcsa :) Bandita annyira nem, legalábbis a messze távolban nem olyannak tűnt... valami bántja, de fogalmam sincs, hogy mi... talán, hogy vagy a tesóját vagy a haverját le kell mondania vagy a rossebb tudja, tegnap mi történt, de került, kerülte a beszélgetéseket is...

hétvégén tovább szigetelünk, de most már látszik a vége... ugyan nincs közel, de látszik, hogy ennek is vége lesz egyszer... 

a jogi procedúrákhoz meg erőt kell merítenem magamból, az otthoni harmóniából és a gyerekekből... tegnap meg még Bandita sem jött haza, érdekes, hogy néhány anyai könnycsepp hogy megváltoztatja az otthoni hangulatot... 

kiscsajom mostanában flegma és morcos, nem is tudom, miért, semmi különös nem történt... gondolom a szomszéd kiscsajt majmolja vagy a rossebb tudja, tegnap az intézkedések, a szocpol és ügyvéd kombó után elég leamortizáltan értem haza... kiscsajom hozta a megszokott formáját, én meg épp a kandalló megrakása közepette pityeredtem el... odaözönlött mindkét kiscsibém és kiscsajomat is, mintha kicserélték volna, úgyhogy helyre állt az otthoni béke...

ennek örömére csináltam túrós gombócot és hármasban benyomtunk egy zacsival :) bár Banditának kerestem épp egy papírt, úgyhogy sikeresen szénné égettem az első adag zsemlemorzsát :D

szóval, ma - holnap suli, aztán szigetelés, jönnek tesójáék, unokatesómnak is a 18. szülinapi bulija lesz és még temető járattal is társul a napi akció... böaaaa, pedig olyan jó lett volna egy kicsit hátradőlni és pihenni... remélem ennek is eljön az ideje :)

de valahogy a lelkem megnyugodott... a gondjaimat csak én oldhatom meg, másnak nem érdeke és kedve sincs hozzá... úgyhogy nincs más hátra, mint előre, majd én lerendezem őket, erőt gyűjtök és szép sorjában kipipálom őket...

ma várom a választ a melóról, kíváncsi vagyok, ha a következő 3 órán belül nem lesz válasz, akkor almás...

Remegek, mint a nyárfa levele...

Ki vagyok készülve és nagyon elegem van, túl akarok lenni ezen az egészen, annyira gyűlölöm, hogy a több tízezrek röpködnek ki a zsebemből... a lyukasból, mert ez már nagyobb teher, mint amit elbírok, mindamellett kényszer... tetszik, nem tetszik, tenni kell... most már bánom Amsterdam-ot is... nem kellett volna, tudok kemény lenni, kibírtam volna pihenés nélkül is...

Szóval ott tartok, hogy szomszéd nénitől kértem kölcsön 8 kilót... zokszó nélkül adott... örökre hálás leszek neki. Úgyhogy ma feladom az államkincstárnak a levelet, melyben pitizek, mint a pincsi kutya, hogy adjanak törlési határozatot a szocpolomra. Kész van a változási vázrajzom... kíváncsi leszek, mennyi lesz... elvileg 50ezer... egy picsa kerületrajz felrögzítés a földhivatalnál, frankó...

Beszéltem a bankkal is, nagyon kedves volt a pasi. Mondta, hogy az ajándékozáshoz kell a gyámhivatal beleegyező határozata, a kirendelt ügygondnoki határozat, az ajándékozási szerződés és egy kérelem.... kíváncsi vagyok, hogy kell-e több százezerért szerződést módosítani...

Aztán felhívtam az ügyvédet, hogy hogyért megy az ajándékozási szerződés... hát 60ezer, kábé...

Mellesleg a támogatásom még mindig nem jött meg.... holott, na mindegy... vis major és Murphy mindig megtalál.

Én meg idegileg kikészültem, nincs egy vasam sem és hétvégére még vendégeket is várunk... majd tálalok vizet meg rizst, jelenleg ebből áll a konyhai repertoárom...

Szeretnék már valami pozitívumot is az életembe...

Kééééééérlek....

Tegnap úgy éreztem magam, mint rég, nincs akadály, amit ne tudnék leküzdeni. Beszéltem a bankkal, megkérdeztem, mi kell az utolsó részösszeg kiutalásához. Pótnagymamánk felajánlotta, hogy kölcsönadja a 800ezret, csak otthon kéne tartania, attól meg fél... épp ingatlan eladáson van túl és ezt az összeget elverésre szánta... de ráér pár hónap múlva is elverni... nagyon jólelkű és imádja a gyerekeket... nagyinak is tökéletes... imádja a Lurkóimat...

Tesóm ma talán tud beszélni az ügyvéd csajjal, kedden össze kellene futnunk, hogy végre eldöntsük, melyik a legkisebb rossz, amelyet konzekvensen véghez kell vinni.

Beszéltem a földmérővel is, hogy gyorsítsuk meg a bejegyzés folyamatát.

Hazaérve már láttam, hogy apámnak baja van... olyan általános letargia, nem is nagyon szándékoztam kommunikálni vele. Tesóm felhívta őket, hogy kéne kölcsön egy tizes. Anyám lerakta a telefont és panaszkodott, hogy milyen szar érzés, hogy nem tud segíteni... Hét elején, hülye fejemmel visszautaltam bécsi barátnőmnek az utolsó részletet, meg anyámék felé is a tartozásom felét, meg így is késéssel az amszterdami út másik részletét, így ahogy megjött a támogatásom, úgy túl is adtam rajta... király... Bandita feladta a csekkjeit és a hitelét, úgyhogy átmeneti anyagi padlón vagyunk... Tegnap beszéltem a támogatási osztállyal, hogy mikor utalják a különbözetet, mert kevesebbet kaptam, mint amennyi járt volna... elvileg jövő héten az az összeg megjön, csak addig kell kihúzni... Imádkozom már, június óta nem volt fordítás és most bejelentették, hogy jövő héten lesz... csúnyán érzem a bőrömön, ha nincs, a fizumat elviszi a ház törlesztése és a kocsié... úgyhogy számolom a perceket, hogy belevethessem magam a maszekba....

Szóval ott tartottam, hogy anyám panaszkodott... mondom, nem maradt semmi abból, amit hétfőn utaltam? Annyira azért nem volt kevés... apám pedig nekiállt őrjöngeni, hogy az az ő számlája és elege van belőle, hogy a fél világ az ő számlájával garázdálkodik... Nagyon kiakadtam, az Exemmel a fő vitaforrásunk az volt, hogy minden pénzünket, hol anyáméknak, hol tesóméknak adtam kölcsön... nem is értem... Apám pedig mereven elzárkózott, hogy ő meg nem ilyen és leszar mindenkit, elege van... nem mintha tesóm örökbe kérte volna, szimplán másnapra... 

Órákkal később anyám felhívta tesómat, hogy megoldják és kölcsönadják, tesóm addigra szerzett már és nem érdekelte... nekem meg ez egy akkora pofon volt, basszus, tényleg úgy érzem, hogy engem boldog-boldogtalan kihasznál(t)...

Este hívott anyám, hogy sütött nekünk almás pitét, apám is mézes-mázas volt, megbánta, amit mondott, de attól még tudom, hogy komolyan gondolta és mocskosul megbántott...

Nem mentem suliba, több okból, mert be tudom pótolni, mert világít a benzin lámpa a kocsiban, mert nem volt kedvem, mert jó volt a gyerekekkel lenni... asszem ennyi indok elsőre elég is.

Bandita meg megint depizik, valszeg, mert megint reggelre kell bejárnia, azt meg, mint tudjuk, utálja, na de ez nem rajtam múlik, hulla fáradt és ingerült és idegesítette, hogy itthon voltam a gyerekekkel, ő szívesen pihent volna itthon csendben... mellesleg bejelentette, hogy 6-ra megy a haverjához, holott akkor még nem tudta, hogy nem megyek suliba, ezen meg én rágtam be... az este, délután ennek a jegyében telt, a reggel sem indult másképp, hálózni kell a házat, idegesíti, hogy nem lustálkodhat, anyám hisztizik, hogy ezt szakembernek kell végezni, nekem meg lassan minden mindegy, csak legyen csend, béke és nyugalom...

Most az van, hogy tegnap sikerült 2 egész órát elcsesznem a Kormányablakban... a földhivatali hölgy tájékoztatása szerint, annyira rohadtul mindegy, hogy tulajdonosa vagyok-e a lakásnak vagy sem, mert a készfizető kezességem fennáll... Úgyhogy semmilyen papírt nem szükséges benyújtanom... jó, rendben...

Aztán visszaérve a céghez, az ügy számomra mégis sántít, felhívtam az egyik ügyvéd ismerősömet, ő épp fel sem vette, a másik is két tárgyalás között volt és tájékoztatott, hogy eszembe ne jusson nem levetetni a nevemről... Mondjuk a szakjogász is annó azt írta, hogy csak úgy van reális esélye, hogy pert nyerjek a bankkal szemben, ha lekerül az ingatlan a nevemről...

Ahol hibádzik, kértem a barátaimat és a tesómat, amennyi zsét tudnak, adjanak kölcsön... A nyolcszázezer nélkül tutira nem kapok engedélyt a MÁK-tól és még attól is félek, hogy késedelmi kamatos procedúránk is lesz... Mert azt végképp nem tudok fizetni...

Viszont a MÁK-nak így is 45 napja van kiadni a törlési nyilatkozatot... talán meg tudom gyorsítani...

A pénzt meg elvileg elkülönítettem a ház utolsó részletéből, amihez még értékbecslőt kell hívnom, tudom, bagatell, de nincs 15ezrem sem, hogy kifizessem, illetve még a változási vázrajzra van ahhoz szükség... az pedig dupla földhivatali eljárás, összesen 55 nap alatt van meg... Na, akkor már csak 8 nap fog ezen határidők lejárta után elválasztani attól, hogy kiutalják a pénzt...

Tehát onnantól intézhetem szélsebesen, hogy lekerüljön a nevemről a ház... ez sem egyszerű procedúra, mert ugye hitellel terhelt, a hitelezőnek hozzá kell járulnia, hogy lekerüljön a nevemről... de félek, addig felgyorsulnak a lakás körüli események és fogalmam sincs mi lesz...

Ja és mindez azért, mert az Exem vett fel hitelt a válásunk után és azt is ráterhelték a lakásra, melyet majd szépen fizethetek ki én, ha el akarom adni a kecót, hogy tisztázzam a tulajdoni lapot... talán hétfőn kapok megint egy vételi szándéknyilatkozatot, de ez még koránt sem biztos... na akkor lehet hiper spórolni, mert a banknak kápé be kell akkor csengetnem 600 ezret még a szocpolon felül és ki kell fizetnem negyed milliót a közvetítőnek... de ha nem, akkor fogalmam sincs mi lesz, lesz-e ügyvéd, aki hajlandó velem perre menni vagy simán rámterhelnek több tíz milliót, anélkül, hogy tettem volna valamit... holott esélyt sem hagytak arra, hogy átütemezzem, intézzem...

El vagyok keseredve, de az még mind nem elég, szarul is vagyok, mert ugyan nem tartom magam ostobának, de ez túlnyúlik már a tudásomon és az értelmemen és fogalmam sincs, hogy mi van...

Remélem az egyetlen ügyvéd, aki eddig érdemben foglalkozott az üggyel és a tesóm jó barátnője, átnézi a papírjaimat és megmondja, melyik a jobbik rossz, amelyet választhatok, mert hányingerem van a bizonytalanságtól és a rettegéstől és ettől megyek tönkre... szeretnék végre fellélegezni, úgy, hogy fedél marad a fejünk felett, még ha el is ítélnek és évtizedekre csappantják a számlámat... nem bírom én ezt ebben a formában már, főleg, hogy kapok innen-onnan néhány napos határidőt, holott a hivatal meg 50 napokat kér...

FÉNYT SZERETNÉK AZ ALAGÚT VÉGÉN!!!

Persze, az ember, míg él, remél.

Viszont este megint letargiába estem... délután még tartottam magam, ott volt hugi Exe, nem volt időszerű, hogy kizokogjam magam...

Kisfiam kiakasztott a környezettel, a végén már ordítottam, hogy nem bírja a talajszint, avarszint és társait megérteni... mert hiába tanulja kívülről, annak még értelmét sem látom... Sajnálom, szívből, hogy az anyja is ilyen hülye volt...

Este elfeküdtünk, Bandita szokás szerint nem tudott mit kezdeni a szituációval, belőlem meg a hatványozódott frusztráció és elkeseredés szabadult fel... aztán inkább kivonultam a nappaliba, hagytam aludni... majd egy blogot kezdtem teljesen más témakörben olvasni... míg csak lenyugodtam...

Milliónyi kérdés merül fel bennem, hozzá értő emberrel pedig nem tudom megvitatni, mert a helyi ügyvédeim is már szeparálódnak el, annyira kusza a sztori, hogy nem mernek állást foglalni... én meg csak keverek, kavarok, de valahogy nem jutok eredményre...

A bank természetesen nem kötött biztosítást... hétfőn kiderül, hogy a vevőnek kell-e a lakás vagy sem... ha kell, akkor elő kell teremtenem uszkve 1,6 millát, hogy tisztázzam magam... ha nem, akkor tovább gyarapodik az adósság, ugye a havi fél millával...

Idővel, ha a ház körül minden rendeződött, lekerült a nevemről a lakás, és lesz két egyforma forintom, ahogy a barátnőm mondaná, megkeresem azt az ügyvédet, aki segít bebizonyítani, hogy a bank szánt szándékkal akar tönkretenni...

Mert ebben az országban mindent lehet... egy befizetett kötelező biztosítás ellenére a bíróság mégis kötelezi az érvényes biztosítással rendelkezőt?? fizess, nem is akrámennyit, amennyi kárt az érvényes kgfb mellett okoztál... na ez aztán a jogállam... erre már csak cifrán káromkodni tudok... ilyen csak a balkánon történhet....

Az állásinterjún kérdezték, hogy mit gondolok Fanyarország politikai helyzetéről... Azt, hogy káosz, elkeseredettség, bizonytalanság.... egyik évben ennyit keresel, de jövőre lehúzzuk, mert állam bácsinak kell, aztán majd megint jön a választás és megint kapsz egy morzsát... és amúgy is itt a csúnya NAV, a hosszú fekete bőrkabátjával, aki majd jól bebizonyítja, ja nem, hogy életművész vagy, hogy ennyi pénzből kijössz havonta, nem, ő szépen megmondja, hogy lehetetlenség, hogy megcsináltad, adózd le a szegénységed és a ksh statisztikája szerinti megélhetési összeg különbözetét, mert olyan nincs, hogy nem volt, csak az lehet, hogy az fekete... mindamellett felkorbácsoljuk duplájára a törlesztőd, mert nyerészkedni akartál... hogy nem adtunk neked még soha semmit, csak lehúztunk, de azt is triplán, hát gyermekem, ha kell az állam bácsinak, akkor az viszi, ami marad, abból meg vagy jut vagy nem...

Lényeg, hogy a végtörlesztéssel is csak az tud élni, aki nyerészkedett, vett fel CHF-et és a párnájába vagy kamatoztatva helyezte el a HUF-jait :) A környezetemben, azok, akik hitellel szeretnék kiváltani a hitelt valahogy mind akadályba ütköznek, ez aztán a banki és állami szolidaritás... jól berendszabályozták, nehogy véletlenül 20-30%-kal kevesebb törleszthess és ha szabadulni akarsz az ingatlantól, nehogy már 30 %-kal kevesebb hitelt fizess vissza... Komolyan elhitted, hogy NEKED, utolsó szürke senki, bárki segíteni akar? :D Még naívabb vagy, mint én :)

Ezennel rövidre zártam az ügyet... intézem, amit tudok és nyugalomra intem magam... nem fair a családommal és a környezetemmel szemben a letargia és a frusztráció... ha valaki, hát ők tehetne a legkevésbé róla... mindenesetre a bőröndöt nem rakom messzire... könnyen előforulhat, hogy egyszer csak rászánom magam és megveszem a one way ticket-et Európába... elhúzok a Balkánról és vissza sem nézek többet. Ilyenkor erősen gondolkodóba esem, azok után, amit átéltem, lehet, hogy mégis EU-jog lesz a Master szakom és elmegyek Brüsszelbe és kampányolni fogok a kormány ellen és az emberekért Brüsselben, hátha egyszer csak meghallgat valaki és történik valami... ez egy nemes életcél és a magyar NÉP megérdemelné, hogy valaki már kiálljon mellette, ne csak lehúzza róla az utolsó bőrt is...

Húz és húz és még lejjebb húz...

Ma kaptam egy értesítést, hogy 15 napom van beszerezni az Állam és a Bank hozzájárulását, hogy letörlődjek a tullapról... úgyhogy holnap meglátogatom a Kormányablakot... aztán majd jól meglátjuk, hogy hogyan tovább...

Ma olvasgatom a hitelszerződést és feltűnt egy passzus:

A BANK kötHET kockázati élet és rokkantsági biztosítást, melynek díját a BANK fizeti és a BANK a kedvezményezett, nos, a BANK nem tudja, hogy rokkant lett az Exem, az Exem, azaz én sem meg nem tudjuk, hogy a BANK megkötötte-e ezt a picsa biztosítást... most várom, hogy a BANK nyilatkozzon...

mert közben az Exem a válásunk közben, szétmenésünk után sikeresen vett fel még kölcsönt, amire végrehajtást kezdeményezett a másik BANK... de király... én ebbe tönkre megyek... annyira elegem van az egészből, hogy az kimondhatatlan... szanaszét vagyok hullva és elegem van mindenből... ebből este megint csúnya borozás lesz...

Tegnap roppant vicces napom volt...

Tegnap volt az állásinterjú napja, hát elmentem... ahogy ott várakoztam jött egy szöszi picsa, roppantul nem bizalomgerjesztő... elég linknek tűnt, olyan echte cicus... na, mondom, ez már jól indul... majd jött egy kedves, szolíd csaj... már egy plussz pontot dobott, hogy a kedves, szolíd csaj az irodavezető, illetve a tartományi főnök volt bent, ő is nagyon szimpi volt...

Fura volt, hogy teszttel készültek. 40 kérdés a cégükről, az általános politikai helyzetről és a különböző szituációkra történő reakcióimról... ezt követett egy rém egyszerű számítástechnikai teszt... Mindent összevetve, nagyon jól oldottam meg a dolgot. Büszke voltam magamra... egy dolog irritált, hogy tudatosan pislogtam :D ilyen hülyeségekkel is csak nekem van szerintem problémám :D Illetve zavar, hogy nem közöltem, hogy dohányzom...

Aztán bent a cégnél, a múltkori giga listám miatt viharzott be főnök, mint duvad... mi van már vele, hát mondom, három hete kész... miért nem szóltam... én 3x szóltam, ő nem ért rá, gondoltam megvárom, míg ráér... most sem ér rá... mondom, akkor miről beszélünk... annyira érződött, hogy fogást keres rajtam, mert le akar tudatosan cseszni, de csak nem jött össze neki... sőt, meglátta a listámat, tátva maradt a szája, milyen alapos és tökéletes... úgyhogy hülyére röhögtem magamat... mert csak idő kérdése és minden munka meghozza a gyümölcsét... persze ettől még nem érzem magam jobban megbecsülve, csak jó megtorlás volt...

Este már otthon volt Bandita... hulla fáradt volt, valahogy engem is kiszívott a nap.

Megint 7-kor jutott eszébe nagyfiamnak a vers... ezért még egyszer csúnyán összeakad a bajszunk... cseles volt, mert még csak bejelölve sem volt... kiscsajommal meg németezni kellett, azt újabban Banditára bízom, így legalább ő is tanul valamit :)

Még 24 nap és irány Amsterdam :)

Mostanában olyan lusta vagyok írogatni :)

Melóban pénteken a demotiváltságom jeleként elég nagy bakit ejtettem, nagyon itt az ideje, hogy elhagyjam ezt a kócerájt... Természetesen a támogatásom sem jött meg, úgyhogy rendesen tele a púpom... Remélem hamarosan már nem fog kelleni...

Suliban logisztika óra idegesítő volt, ha a nő belekérdezett a levegőbe, sosem tudtam, hogy mit akar hallani és még idegesítőbb volt, hogy minden 2. mondata után röhögött... nem értettem min... 

Statisztika óra élvezetes volt... bár kicsit lassú, dehát én vagyok gyors... ezt eddig is tudtuk, hogy én a számok embere vagyok... 

Kapkodósra sikerült a pénteki napom... meglátogatott Bandita legjobb haverja is... dumáltunk egyet.

Anyámék hétvégén megint kiakasztottak, másfél év után ott aludtam a gyerekek és természetesen, ők majd beleszakadtak... na, ilyen sem lesz jó sokáig... meg folyamatosan a hátam mögött kibeszél a tesómnak, amivel meg triplán tele a tököm... előbb - utóbb borul a bili, az tuti...

Akkor most a jó dolgok... Banditával szombaton lementünk 'hozzá', felmentünk az egyik haverjához, jó érzés, hogy én is fontos vagyok, mármint barátilag, vagy nem is tudom, hogy fejezzem ki... na meg az is tetszett, hogy volt ott pár csak és a leghelyesebbnek bejött Bandita :) Banditának viszont fel sem tűnt, inkább a kezemet szorongatta :)

Irtó fáradt volt, úgyhogy amint hazaértünk, bebújtunk az ágyba és szorosan összebújva aludtunk egy nagyot. Fél 10-kor ébredtünk, idejére nem emlékszem, mikor aludtam utoljára ennyit...

Elvitt a másik haverjához is. Ott még nem jártam, mindig egyedül ment, ők is tök jó fejek és jó volt otthon lenni nála... Délután már siettem haza, sajnáltam gyerkőcöket, hogy anyáméknál kellett lenniük, beugrottam értük és siettünk haza...

Főztem gyorsan és egymást szorongatva vártuk, hogy elmenjen dolgozni, uuuuutálom, mikor nincs itthon, de már kicsit ő is...

Sokat gondolkodtam, irtó nehéz volt az első együtt töltött évünk, de egyre jobban érzem, hogy most már boldog velünk és ez olyan csodás... 

Én még mindig hiszek a tündérmesékben, hogy minden jóra fordul és a jók elnyerik a méltó jutalmukat... mindamellett örülök annak, ami van, nem érdekel az, ami nincs :)

Jó kedvem van, már rég nem volt, mostanában olyan kis letargikus voltam, de most valahogy jól vagyok, már tegnap délután is jól voltam...

Az állás nem értékesítő, adok-veszek, hanem irodai beszerző, ami tetszene, ha nem 60 km-t kellene utazni miatta és nincs kedvem hozzá... nem akarom még emiatt is hanyagolni a családomat, meg amúgy is, össze kell jönnie a másik melónak, ugyan ott kevesebb a jövedelem, de nem érdekel...

Felhívtam a támogatásos tyúkot ismételten, nem kaptam meg a papírt, azt hittem hülyét kapok, felhívtam és vonalban voltunk már megkaptam, tegnap is eddig tartott volna... kevesebbet kaptam, mint a múltkor, hát kihagyta tesómat a számításból, kevesebbet számolt... úgyhogy futottam tesómmal a sulijába iskolalátogatási igazolásért... nem akarom mondani, de a német nyelvezete az iskolalátogatásijának kiverte a biztosítékot... na mindegy...

Haladjunk visszafele... előtte a végtörlesztés miatt voltam Banditával a bankban, hát ő meg sem szólalt, csak én beszéltem, még jó, hogy nem az én ügyemről van szó... na ez is mind1... otthon majd beszámolok neki, hogy diszponáltam a hitele felett... neki megnyugvás, ha én intézem... nekem meg nem áll semmiből sem...

Előtte voltunk kisfiam úszó bemutatóján... a hátúszástól még mindig fél, de gyorsban nagyon ügyesen úszkál már... tök édi :) Bandita leszúrt, mert elpityeregte magát, amikor beverte a lábát és miattam, mert ha nem rohanok, akkor nem adok neki lehetőséget a pityergésre... mondjuk jogos... dehát anyából vagyok....

Voltam kiscsajom osztályfőnökénél... csak jót tudott róla mondani... mondtam, nem osztom annyira a véleményét, mert a kiscsajom minden reggel bőgve megy suliba, mert fél a matektól, mutatja a dolgozatát, aranycsillag egy hibával... neki ez a lényeg, valóban lassú, mert a 'színezős' feladatoknál nincs idő színezni, csak az aktuális színnel átfickálni, olyan ocsmányságot viszont nem tűr a kiscsajom, így folyton időzavarban szenved :) megegyeztünk, hogy akkor rajzol bele egy feladatnak megfelelő színű csillagot, szívecskét vagy bármit, csak ne színezgessen minden feladatot 10 percig...

Előtte nagyfiam osztályfőnökénél voltam... a j/ly-s szabályok elég jól mennek, de a dupla mássalhangzók és az ékezetek még mindig sokszor elmaradnak... viccből bedobtam, kiköltözünk Angliába, ott nem kell ékezet :) azt kell gyakorolnom... kérdeztem a mondatalkotós dilemmámat, mondta az osztályfőnök, hogy azt hagyjam meg neki... A matekjában csupa oda nem figyelésből eredő hibák miatt lett 4-es a felmérő, röhögnöm kellett, a nevét smiley-kkal írta rá, meg kiszínezte kék-piros váltakozással a felmérő címét... erre volt ideje, de hogy átolvassa, arra nem :D kis szeleburdim, imádom :)

Fel vagyok háborodva....

Igazságtalan az élet és kurvára kezdem unni...

A támogatási hivataltól nem bírják megküldeni azt a rohadt határozatot.

A megpályázott állás után érdeklődtem... senki nem elérhető.

Gondolkodom, hogy megpályázok egy FMCG területi vezetői állást... a pénz a nagyonsokszorosa a mostaninak, cégautó, mobil, laptop és minden hasonló, csak fogalmam sincs, vagyok-e annyira kemény, hogy ebbe a kemény piacba fejest ugorjak... de néha a kényszer nagy úr... vagy várjam ki ezt a 2 évet és végzettséggel helyezkedjek el, addig meg dögöljünk éhen... nem tudom... nincs meg a kellő önbizalmam, mikor két lábbal tiporják napi szinten.

A cégnél pedig kora reggel megkérdőjelezik a műszaki szakfordításomat és átadták kolléganőnek, hogy fordítsa le ő is... mellesleg ugyanarra az eredményre jutott, neki sincs műegyetemi végzettsége, tehát nem biztos, hogy a pontos szakkifejezést ismeri a különböző hatást gyakoroló erőkről... nem is az a gondom, inkább a feltételezés, a bizalmatlanság... na mindegy, és még nekemesik a főnök, hogy miért nem tájékoztatom, hogy a rendszer gyártójával folytatott beszélgetések során miről volt szó.... ÉN???? Miért is tenném én?? Én max. a magyar-német hangja vagyok a szakembereknek, de nem én fogom tájékoztatni arról, hogy mit beszéltek az "urak" egymás között, ahhoz van itt elég "vezető", egyezkedjenek ők...

Kiscsajom tegnap bőgve fogadott, hogy nincs meg a tájékoztatója, nagyfiamnak meg egész éjjel rémálmai voltak a hátúszástól...

Bandita meg megint tiszta takony...

Juhéjj, az élet szép, az élet csodálatos...

Pont.