Magával ragadott a halottak napja feelingje, lent voltunk Bandita anyukájának és nagyijának a sírjánál, olyan kicsit elgondolkodtatóvá tett, kicsit talán melankólikussá is...
Túléltem a hétvégi sulit, bár a pénteki előadás annyira unalmas volt, hogy legszívesebben lefejeltem volna valamit, aztán a 6 órás session-ből inkább kihagytam az utolsót, nem bírtam elviselni.... brrrr.
Szombaton sikerült tisztáznom egy-két dolgot még matekon, amit nem értettem, igazából így múlt héten nem maradtam le semmiről... készülnöm kell még, kell a leg. 95 %-os eredmény... tudom, túl sokat várok magamtól, de ettől nem tudok eltekinteni... ez az én tantárgyam.
Angolból kaptunk egy unott libát, mustársárga zoknival és csúnya akcentussal... semmi motiváció nincs, hogy fejlessze tudásunkat. Mindenesetre cégprezentációt kell tartani, én okosan november 26-ra datáltam az enyémet, januárban a logisztikai vizsgáimra készülök, na meg az angol 16 perces oral test-re, mert az a komplett teszteredményben 50 %-ban számít bele, a listening, writing, reading meg összesen 50 %-ban...
Tegnap frusztrált, fáradt és nyűgös voltam, reggel elindítottam a csibéimet suliba, projekt napra, aztán gőzerővel nekiálltam takarítani, kiglancoltam a konyhát, kitakarítottam a nappalit, majd szépen megkértem hugit, hogy porszívózzon fel és mosson fel, mire délutánra befut a delegáció, szép rend legyen, így már hullán mentem suliba, matekon nehezen is akklimatizálódtam, 5-kor még nem ettem egy falatot sem, mondjuk mostanság ez nem újság, szerintem fogytam is, bár nem panaszkodom, van miből... csendben elmondom, hogy nagy lelkierő kell hozzá, hogy ne váljon újra rögeszmémmé a nem evés, kicsit újra hatalmába kerít az önfegyelem eufóriája, csak most talán több eszem van már, mint anorexiás tiniként... bár rám férne csúnyán egy 10-15 kiló mínusz...
Pénteken is lefárasztott a nap, Bandita meg megszokott iróniájával tért haza 2 nap után, nem tudtam szó nélkül hagyni, hogy egy de hiányoztál, olyan jó látni vagy hasonló nem hagyta el a száját, de beszólogatni nem fáradt... nem kicsit esett szarul, fáradt is voltam, úgyhogy elvonultam aludni, nem volt esti bújás sem...
Szombaton jött értem a suliba, előtte eldobta apuját a buszra, tesójáék épp berobogtak, haverja is már le volt zsugázva, én meg remegtem a fáradtságtól és az éhségtől... aztán ment a kavarás, majdnem felrobbantam, aztán a haverja hozott gyros-t, mi meg gyors vásároltunk vacsira és irány haza...
Apuja is csörgött, hogy lerobbant a busz, úgyhogy ő is nálunk aludt, anyuék is átjöttek, Pótapu is meglátogatott, úgyhogy fél 12-ig telt ház volt, mondanom sem kell, hogy már rosszul voltam a fáradtságtól...
Ebből adódóan ma csak vegetálok, pedig van maszekom is, boltban a hétvégére tekintettel még mindig nem voltam és a falat is készíteni kellene, tehát teendő lenne dögivel, a maszeknak meg kell lennie, a többi meg nem szalad el...
Megbeszéltük, hogy a felnőttek mennek Bandita mamájának sírjához, apuját így elhoztunk félúton, Bandita kérdezte, hogy én is megyek-e velük... egész nap vigyorgott tegnap is és ma is, láthatóan jól esett neki, hogy ott volt nálunk az egész családja, úgyhogy ma mondta, hogy nagyon örül, hogy elkísérem a temetőbe... mondtam neki, hogy örülnék, ha nem csak halottak napján lenne kedves velem... de jól esett. Apujának a sírhelyét kigazoltuk és kérdeztem, apuja az anyuja mellé vagy az élettársa mellé temetteti egyszer magát, mondta, hogy anyuja mellé... aztán viccelődött, hogy ha majd egyszer én gazolom az ő sírját, idősebb is és férfi is, nagy rá az esély, aztán kérdeztem tőle, hogy szeretne-e velem együtt nyugodni és mosolyogva igent mondott... épp azon gondolkodtam, mikor Exem mamája meghalt, ez volt a legnagyobb szívfájdalmam, hogy egyszer valahol egyedül leszek eltemetve, jól esett, hogy a dolgok jelen állása szerint ez nem így van...
Ma pedig csodásan sütött a nap, kegyes volt a sors, mikor utoljára a sírnál voltunk, anyák napján, ítéletidő volt, ezerrel zuhogott az eső... ma pedig csodás szikrázó napsütés, remélem a következő napokban is szép idő lesz és el tudunk menni valamerre sétálni, szentimentális pillanat lesz még az én rokonságomat koszorúkkal körbejárni, de azt kedd estére tartogatom...
