Díva naíva - a furcsa nő tökéletlenségei

Banditával meg jelenleg jobb a kapcsolatom, mint valaha, na jó, olyan jó, mint az elején, imádom és olyan jó, hogy mellettem van... este pedig a bejárati ajtónál egy kósza mondtattal zavarba hoztam, pedig nem akartam... azt hiszem kezdi kapisgálni, hogy mi összetartozunk és kiállok mellette, bármi történjék... mondhatni boldog vagyok :)

Egyszerűen kész vagyok, ha ezt a szót meghallom, már rosszul vagyok... most már tudom, miért nem szeretek nőkkel dolgozni :)

Előzmények:

Kolleginának valaki kiette a szaloncukros dobozából a szaloncukrot, amit a karácsonyfára szánt. Szenteste sírva hívta másik kolleginát, hogy a maradékból vihet-e... hát vigyen.

Ma:

Még mindig a megevett szaloncukor volt a téma, másik kollegina magára vette, hogy ő biza meg lett gyanusítva szaloncukor evéssel, úgyhogy egész délelőtt ezen lovagolt, hogy már ment fel a pumpám... hogy tapasztaltam-e valami hasonlót, hát mondom, gyorsan fogy a méz, de lehet, hogy sokan iszunk teát... erre fél óra múlva jön harmadik kollegina, hogy ő nem lopott mézet.... na itt már rosszul voltam és csak lovagoltunk a dolgon és nem bírtam elmagyarázni, hogy hagyják abba, nem érdekel sem a szaloncukor, se ma méz...

Úgyhogy a szaloncukor szállóigévé vált, én pedig áldom az eget, hogy nem mentem könyvelőnek és nem kell sok osti libával együtt dolgoznom, mert belepusztulnék :)

Mit mondhatnék, először is mindenkinek olyan boldog, békés, mozgalmas, változásokkal teli vagy épp nyugodalmas új évet kívánok, amilyet magának kíván :)

Másodszor pedig ki kell fejeznem, hogy sosem hittem volna, hogy lassan, de biztosan felszabadulok azok a terhek alól, amik az elmúlt három évben földbe döngöltek és lassan tisztul az égbolt.

Harmadszor pedig, ki kell fejeznem, hogy mennyire boldog és szerencsés vagyok, csudaszép otthonomban élhetek életem szerelmével és két gyönyörű /sokszor fárasztó/ kis Lurkómmal.

Ilyen szerencsés még sosem voltam, remélem ez a boldogság örökké tart és mindenki másnak is ezt kívánom.

Megfigyeltem Banditámat és mostanság sokat mosolyog és jól áll neki, mellesleg engem is mosolygásra késztet :)

Imádok bújni hozzá, imádom, hogy mellette alhatok el és vele ébredhetek, hogy fergetegeseket szeretkezünk és imádom, hogy ölelhetem, hogy beszélgethetünk, hogy nyomkodjuk egymás mellett a gépet vagy épp filmet nézünk, imádom, hogy velem van, hogy az övé lehetek és ő az enyém.

Remélem egy kicsit rendeződnek majd az anyagiak is az új évben, hogy kicsit kevésbé lesz mozgalmas, mint az elmúlt években és boldogságban éldegélhetünk együtt...

Valahogy próbáltam írni, egyszer írtam egy rövid összefoglalót, majd fogta magát és elszállt, így hagytam...

December 22. Sima munkanap, éjjel tesómmal ajándékcsomagolós bulit szerveztünk szerény nappalimban, vicces volt :) Nyomtuk éjfélig :)

December 23. Igazából a karácsony előtti itthon töltött nap másról sem szólt, mint a takarításról... Bandita ugyan itthon volt, de nem volt túl aktív... végigsikáltam a ház minden pontját, úgyhogy a 8 órás takarítástól másnapra király izomlázam lett... 

Bank: hívtam, bementem, természetesen nincs infó... a fiókvezető szabin, a többinek meg fogalma sincs... zsír.

December 24. Odaraktam a vadast főni, esküszöm ez emberkínzás, hogy órákig érzem az illatát és nem ehetek belőle... Anyámék feszélyezve érezték magukat nálam, fogalmam sincs miért... anyám átjött, hogy befejezi a vadast, mert én képtelen vagyok rá és megcsinálja a zsemlegombócot, én meg csak röhögtem és ráhagytam... tavaly is sikerült megcsinálnom, aztán anyám belekutyult még ezt-azt és szerintem semmit sem változott az íze :D

Végre eljött a Szenteste... kisfiam megkapta az óriás terepasztalt a MÁV csörgő vonattal, alagúttal, kis állomással és fákkal... nem volt eldurranva... valamit rosszul csinálok, az tuti.

Kiscsajom megkapta a babaházat, először lefolyt az arca, hogy nem konyha... mert miért is hozott volna a Jézuska századik konyhát?? na mindegy, aztán megbarátkozott a babaházzal... Bandita nagyon örült a fényképezőgépnek, én pedig kaptam egy gyönyörű ezüst-fekete fém karkötős órát, nagyon elegáns, nagyon örülök neki. Hugi is örült a pólóinak és a könyveinek... Déditől kisfiam kapott 5 ninja go-t, mit mondjak, majdnem infarktust kapott, olyan boldog volt... na apám, nesze neked drága ajándék :))

Másnap anyáméknál és tesóméknál voltunk... Semmi extra. 26-án pedig mostam, mint a gőzgép és összeraktuk nagyfiam technic lego-it, Bandita is nagyon élvezte... teljes csapatmunka volt, kiscsajom nekem válogatott a kis alkatrészek összerakásához, nagyfiam meg Banditának, ő szerelte össze a járműveket... nagyon élveztük.

December 27-én próbáltam délelőtt statisztikázni, de valahogy nem jutok dűlőre a programmal, délután sétáltunk a verőfényes napsütésben kicsit, aztán leesett, hogy másnapra le kell adnom egy melót, úgyhogy estig fordítottam :S

Bank: kaptam egy nyilatkozatot, ami az Exem jövedelmi viszonyairól szól, ám legyen, az is ki lett töltve.

Ma: Elvetemült hülye fejemmel kitetováltattam a szemhéjamat, most úgy nézek ki, mint akit szembe vertek :D mocskosul fáj, senkinek nem ajánlom :) 1 óra teljes kínszenvedés, pedig azt hittem, hogy bírom a fájdalmat, hát ezt kicsit se :))

Bank: bevittem a nyilatkozatot, erre kaptam egy nyilatkozatot a banktól, ha befizetek 77ezret, akkor a 124ezret elengedik... kicsit kiakadtam, mondtam a fiókvezetőnek, hogy rendben és a fennmaradó 700ezerről miért nem esik szó? továbbra sem engedik, meghatalmazás ellenére sem, hogy betekintsek a számlába, és itt szó sincs 930ezerről, úgyhogy kezdek csúnyán kiakadni... holnap megyek a végrehajtóhoz, mondja már meg, mi történt itt, mert lassan elgurul a gyógyszerem csúnyán...

Banditával jól megvagyunk, mostanában én is úgy ájulok az ágyba, úgyhogy most kicsit jobban aktivizálta magát, ha már szeretne összebújni :) Mostanság nem vitázunk, igazából kellemesen éldegélünk... még mindig szeretem és vannak apró szösszenetek, elejtett mondatai, amiből tudom, hogy aggódik értem és büszke rám és ez nagyon jól esik...

Ma itt volt bécsi barátnőm, neki panaszkodtam kicsit, hogy a kálváriám a családomnál süket fülekre talál, meg sem hallgatnak, semmiféle lelki támaszt nem nyújtottak, inkább homokba dugták a fejüket és hárítottak, amikor szóba hoztam, én meg már szóba sem hozom... apám bedobta, ha beindul a dominó és viszik Exem lakását, majd a házam és a házát, egész jó szociális szükségkecókat lehet már bérelni 1 misi kaucióval... nagyon humoros, csúnyán elküldtem a francba, felháborító ez a stílus... viccelődni, ironizálni, az megy, de hogy építő javaslatokat tegyen, vagy csak bátorítson, az nem...

Ráadásul anyám agyából megint kipattant, hogy ő nem bírja ezt az ikerházat, neki egyedülálló kell - mint nekem -, mert nekem fogalmam sincs, milyen tragikus dolog, ha nincs a garázsnak lakás kapcsolata és hallgatod a szomszédot a lépcsőn... hát nem tudom... nekem igazából sorházzal sem lett volna gondom, így alakult... de azért, mert neki volt háza, nekem sosem kellett volna... 

Nem vagyunk egyformák, nekem pedig el kell fogadnom mások döntéseit, néha pedig milyen jó lenne ötletelni, de az én családom erre 'már' nem képes...

Én pedig nem morgok, boldog vagyok, rendeződni látszik a lehetetlennek tűnő kihívás, fellélegezhetek és nézhetek bátran a jövő és a boldogság felé!

Áve :)

Sok mindenről írhatnék, hogy vérig sértődött a sógornőm, mert én nem akarom, hogy jöjjenek, úgyhogy tegnap cirkuszolt egyet, én meg Banditának, ő meg kikészült, én meg amúgy is kész vagyok...

Írhatok arról, hogy mit nekünk közjegyzői meghatalmazás, nem fogadta el a bank és nem hagy betekinteni az iratokba, nekem itt valami bűzlik, gondolkodtam a dolgokon és nem mondhatták volna jelen körülmények között fel a hitelkeretét és kötelesek volnának betekintést biztosítani, de nem teszik... megvárom a méltányossági döntést és beszélgethetünk vagy pszáf-os feljelentést csinálok belőle...

Felhív az én bankom, amiből fizetném a végrehajtót, hogy közjegyzői okiratot kellene módosítani, mert nem úgy utalták ki a pénzt, ahogy abban le volt írva, esküszöm nem értettem... most sem értem, ők önhatalmúlag módosították a kiutalási részleteket, még jó hogy ne én fizessek azért is százezreket... arról nem is beszélve, hogy a készültségi fok százalékának megállapítási módjáról a mai napig nem kaptam egy árva fecnit sem... Megmondtam a fiókvezetőnek, hogy ragaszkodom a teljes össze kiutalásához és kész. Göngyölítsük fel az ügyet, én még egyszer nem csinálom végig ezt a procedúrát...

Mellette pedig idegbajt kaptam, sírni tudtam volna, hogy belebolondulok a dolgokba... A főnököm látta és semmit nem szólt, ennyit az empátiáról... ennyire érdeklem, még egy ok, hogy nyugodtan lécelhetek, ha kedvem tartja...

És akkor az én angyalkám, a kollégám, aki felajánlotta a teljes összeget, hogy az ügyvédnél letétbe tudjam helyezni péntekig... mert ugye ha ez nem történik meg, visszapördül az adósságspirál, fizethetem a foglalót kétszer és a 25 milla megint a nyakamba szakad... de ez innentől már nem történhet meg, mert jött egy jóakaróm és szimpla kedvességből feldobott egy millát, hogy megmentse az életemet, mert nagyon sajnált, hogy ilyen rossz helyzetbe kerültem...

Le a kalappal, zavarban vagyok és fogalmam sincs, hogy mivel tudnám meghálálni, hogy segített... 

Bandita megint a téma... nagyon sokat gondolkodok mostanában, lehet, hogy csak figyelem elterelés céljából, hogy valahogy elfoglaljam magamat... vagy nem tudom...

Itt ülök az ügyintézés kellős közepén, a kezem remeg, a szemeim karikásak, kicsit kikészültem... és már csak 4 napom van... ma megküldtem mindent az én bankomnak, ajánlatot, magyarázatot és értékbecslést, na meg egy litániát, hogy ragaszkodom a 100%-hoz... Mellesleg a szerda is még rohadt messze van, de a péntek meg már kicsit sem...

Elő kell teremtenem 930ezret, amíg nem kapom meg a végrehajtó bank döntését és az én bankom utalását... de fogalmam sincs, honnan...

Bandita meg masszírozza a hátamat, fogja a kezemet és hallgat, nem mer szólni, mert látja, hogy merev vagyok, mint egy szikla, nem veszem a poénjait, nem vagyok túl jó hangulatban és folyamatosan pörög az agyam és nem beszél velem és nem szól hozzám...

és lehet, hogy szigorú vagyok, de tele az összes tököm. sikítani tudnék a szivatásoktól és a szemétkedésektől...

nem tudom, mi lesz vele, velünk, vagy mi lesz a jövőben...

Anyámékat is elküldtem a sóhivatalba, ez a gond van, bazzeg, nem kicsit, nagyon, nem ráér, muszáj, most és nekemesik apám, hogy neki nincs pénze nyári gumira?? Nem is értem... Micsoda család, hogy nem állnak mellettem a bajban...

Ganz egál. már minden mindegy... intézkedek csendben magam, várok, remélek, intézek.

Tele az összes létező tököm. Mindenhol falaknak ütközök, lehet, kellene szemüveg, azért koppanok annyit?

Arról van szó, hogy a közjegyző egy tünemény, a sok közül a városban mindig őt választottam, mert lelkiismeretes és kedves, nem egy pénzhajhász, tehát, hol is tartottunk?

Szóval, ingyen, bérmentve megcsinálta a papírokat, bevittem a bankba, SZERDÁRA!! kitalálják, hogy megfelel-e... fogalmam sincs, hogy hogyan kerültem le a bankszámláról aláíróként, az Exemnek nem volt annyi esze, a házassági vagyonközösség felosztás nem rendelkezett róla, szóval, na mindegy... addig ülök és lesek ki hülyén a fejemből.... grrrr.

Az értékbecslő nem hajlandó 100 %-ra venni a házat, mert az eredeti költségvetésben benne volt a geotermia, most meg nincs, hiába magyarázom, hogy lett helyette más, nem érdekli, 95 %-ra akarja venni, az viszont 650ezerrel kevesebb, mint amennyi így lenne, nem tudom kifizetni az Exem személyi hitelét és  NEM BÍROM...

Bandita tesója besértődött, hogy nem tudnak jönni Szentestére, úgyhogy Bandita megy 25-én és 26-án jön, tehát a 2 napon, amikor nem dolgozik, mert ugye még Szenteste is dolgozik, azt a tesójával tölti... hát legyen így, le se szarom... kicsit sem érdekel már, legalább reggel felkelhetünk 8-kor és nem anyázik senki...

Ja, hab a tortán, egyik kolléganőm rákérdezett olyan magabiztosan, hogy terhes vagyok-e... wazze, nem, egyszerűen még sétálni sincs erőm, sem időm, nem hogy tornászni, tudom, hogy híztam, de jelenleg most ez zavar a legkevésbé... de a kérdése felettébb sértő... na, mindegy...

érzed az ellentétet? :) Néha már én sem, vagy nagyon is vagy mit tudom én...

Ma egy mondat is lángra tudott lobbantani, de sárkány módra, nem szolídan.

szal volt, lobbanás, csendben, morcoskodás, idegeskedés, kiborulás, sírás, fogadalom és szex. Ez volt a pihenős napom, holnap újra terminátor leszek és nem fogok semmit se nem érezni, csak azt, hogy ólom lépteimmel nem tűröm a hátrálást, törtetek...

Amúgy, hogy legyenek sikerek az életemben, a logisztikai szimulációs programot kiválóan teljesítettem és még egy programhibát is felderítettem...

A következő projekt, hogy számomra méltó munkahelyet találjak, lassan, de biztosan épül az önbizalmam, hogy képes vagyok többre, mint más árnyékában elbújni. 

Holnap, kedden, reggel 8-ra Exhez közjegyzővel meghatalmazás miatt, aztán be a jelzálogos bankba, mert elszúrták a papírt, majd adásvételis ügyvédhez, majd személyis bankba leadni a meghatalmazást, egyeztetni ügyvéddel a végrehajtó miatt.

Közjegyző oké volt, annyira, hogy nem fogadta el a végrehajtó bank, mert nem írtuk bele a számlaszámát annak az egy darab hitelkártyának, amiről szó van, nem, nincs más végrehajtás ettől a banktól azon az ingatlanon, úgyhogy sok cirkusz és herce-hurca után újra kihívtam jövő hétfő 16 órára a közjegyzőt.

Bank annyira volt oké, hogy előadták magukat, hogy egy úriember már bent volt a feltételes nyilatkozatomért és nem akarták kiadni, mondtam, addig nem mozdulok, míg ez nem rendeződik... nagy cirkusz árán aztán mégis kiadták. Minden esetre telefonon rögzíttettem a behajtási csoport ügyintézőjénél a kálváriát és a teljes jogszerűtlenséget, hogy egy vad idegen pasinak kiadták a nyilatkozatot, akiről azt sem tudjuk, hogy ki fia borja...

Szerdán egész napos kooperáció, tolmácsolás a cégnél, majd hazatérve rendrakás a garázsban, közben valamikor elvileg jön az értékbecslő.

Ezt hála Istennek elintézte a drága kormányfő, hogy elmaradt, mert a környéken sem közlekedhetünk. Rendrakást elintéztük. Délelőtt volt az értékbecslő és ígérete szerint még ma leadja a banknál az értékbecslést.

Csütörtökre rakodó fiúk szervezése, hogy kiürítsük a lakást, előtte természetesen meló, belefoglalva az angol leckém megírását és a logisztika áttekintését.

Ez elmaradt, az új lakó azt mondta, egy kosszal rendezzük, amikor ők költöznek, hagytam magam rábeszélni.

Pénteken, meló - suli kombó.

Melóban bolondok háza, suliba mindjárt megyek, leckém nincs, de idegileg zokni vagyok, nincs is energiám megcsinálni :S

Szombaton 11-től este 9-ig csak suli a változatosság kedvéért. Közben Bandita lelép bulizni a haverjaival, Munkamániás meg jön.

Ez elvileg még nem változott, de még be sem következett.

Vasárnap takarítás gőzerővel, mézeskalács sütés és főzés.

Jön a házhiteles fiókvezető a megyeszékhelyről, megtekinteni a házat, ismerkedni, sosem árthat, csak szar az időzítés.

Szenteste hete, egyeztetés a kiutaló és befogadó bankkal, végrehajtóval történő egyeztetés, takarítás orrvérzésig és ajándékok becsomagolása, részletesebben:

Hétfőn megyek 16 órára az Exemhez a közjegyzővel, aztán be a bankba, ott kiverem a balhét csúnyán.

Kedden 14 órára megyek a végrehajtóhoz egyeztetni.

Addig is imádkozom, hogy nem köt bele a házhiteles bankom az értékbecslésbe és jövő hét folyamán átutalják az utolsó részletet a számlámra.

Ha mindez végre megtörtént, akkor letétbe helyezem az összeget az ügyvéd számláján, kérek igazolást a végrehajtótól és várok és várok és várok, közben elindul a szocpol, áfa és a jelzálog visszafizetése.

Én meg esténként pityergek az üres vendégszobában, hogy idegileg kikészültem, hogy mekkora igazságtalanság ez az egész és mennyire egyedül érzem magam ezekben az ügyekben, senki nem segít, senki nem ért hozzá, én meg hiába hajtom az igazam, akinek kellene, le se szarja...

Úgyhogy még mindig bízok a szerencsémben és várom karácsonyt.

Én

Mikor lesz már Szenteste???

Pénteken meló, suli, karácsonyi buli, negyed 2-ig, belém talált egy üveg bor :D

Szombaton este 8-ig suliban, elég ingerült és fáradt voltam, ott ordibált az előadó, hogy csődbe viszem a céget az akcióimmal, a végén ingerülten visszakérdez, nem győztem meg, én meg csak szimplán vörös fejjel nemet válaszoltam és első helyen végzett a csapatunk az első etappban és kétszer is lebőgette magát az előadó, mert igazam volt :P

Vasárnap átpakoltuk a fát oldalról hátra, mert rég fájtak már a kezeim :D levezetésképp kipakoltuk a tárolót :S

Ma, hétfőn, azzal indítottam, hogy méltányossági kérelmet írtam az exem személyi hitelének mérséklésére, aztán bevittem a bankba, ahol majdnem elsírtam magam, mert a fiókvezető mondta, hogy csodál, hogy milyen erős és kitartó vagyok... aztán délutáni tolmácsoláshoz fordítás előkészítése, egyeztetés a ház értékbecslőjével, majd ügyintézőjével, papírok összeszedése, ház utolsó részletének kiutalásának dokumentálása és megküldése. Majd fordítás a munkahelyen. Éles váltással vissza 5-kor a tolmácsolásra, aztán vacsi, gyerekkel ordítva szótagolás, majd mivel holnap délelőtt sem leszek bent a cégnél, most fejeztem be a kiadott melót 9 óta, szépen egy az egyben ledolgoztam az ellógott időt :S

Holnap, kedden, reggel 8-ra Exhez közjegyzővel meghatalmazás miatt, aztán be a jelzálogos bankba, mert elszúrták a papírt, majd adásvételis ügyvédhez, majd személyis bankba leadni a meghatalmazást, egyeztetni ügyvéddel a végrehajtó miatt.

Szerdán egész napos kooperáció, tolmácsolás a cégnél, majd hazatérve rendrakás a garázsban, közben valamikor elvileg jön az értékbecslő.

Csütörtökre rakodó fiúk szervezése, hogy kiürítsük a lakást, előtte természetesen meló, belefoglalva az angol leckém megírását és a logisztika áttekintését.

Pénteken, meló - suli kombó.

Szombaton 11-től este 9-ig csak suli a változatosság kedvéért. Közben Bandita lelép bulizni a haverjaival, Munkamániás meg jön.

Vasárnap takarítás gőzerővel, mézeskalács sütés és főzés.

Szenteste hete, egyeztetés a kiutaló és befogadó bankkal, végrehajtóval történő egyeztetés, takarítás orrvérzésig és ajándékok becsomagolása.

Mikor lesz már Szenteste???

Amúgy meg I love amazon, avagy nálunk amazonnak hívják a Jézuskát, még jó, hogy vannak, mert egyszerűen esélytelen lenne ajándékok után is még rohangászni.

Röviden, mert egymilliárd dolgom van, sikerült, mert hittem benne, mert hittetek benne, mert hittek bennem mások is!

Mindenkinek köszönök mindent! Szeretném kiemelni Közgázt és Chantit, akik szinte non-stop tartották bennem a lelket, jó tanácsokkal láttak el. K Ö S Z Ö N Ö M :)))

Temérdek teendőm van, lefoglalózták a lakást, kedden szerződünk, hulla heppi vagyok, rohanok, mint pók a falon, de újra van JÖVŐM!!! :) 

Sok minden kavarog bennem... sok a munkám is, no meg a teendőm is, meghirdettük a lakást, több újságban, neten felraktam pár helyre, még plakátolni kellene...

egyrészt meghatódok, hogy félig ismeretlen, néhány ismerős arc milyen szinten mellettem áll és bátorít.

nagyon félek, kattog az agyam, most jutottam el egy fordulóponthoz, ügyvéd barátnőm, akivel imádok együtt dolgozni így keddenként harmadállásként is mondta, hogy ő még ilyen igérvényt sosem látott banktól... hogy varázsló vagyok, hogy kisajtoltam belőlük.

közben  próbálok agyban kieszelni egy b tervet, ha mégsem sikerül 30 nap alatt vevőt felhajtanom, hogy tudom kifizetni én a lakást hatványozott hitelekkel, mert végülis ez az egy járható út marad... a hitel a nyakamban így is- úgy is 15 milla körülre rúg, csak az egyik esetben a lakás is meglesz, a másikban viszont nem...

de első körben abból indulok ki, hogy össze fog jönni az eladás, mert össze kell jönnie... és kész!

Bandita meg hát, ő, agilis, hirdeti, posztolja, tudom, azért szeretem, mert halvérű, meg minden, de tegnap kibukott belőlem, mikor csitított, hogy ne essek pánikba, hogy igazából, ha nem sikerül menekülnöm a szituációból, akkor ő foghatja a kis sporttáskáját, hogy nem jött össze és leléphet... nem mondott semmit.

Aranyos volt, bevásárolt télapóra, vett csokit, csináltunk virgácsot és megígérte nagyfiamnak, miután megint sikerült az iskolai karácsonyt péntekre szervezni, amikor is anya ugye suliban van :S :'(, na mindegy, megfűzte Banditát, hogy kísérje el :)

Az Exem meg jelentkezett, hogy szeretné látni a gyerekeket, egész jól elbeszélgettünk, a semmiről, de rázúdítottam mindent, amit gondoltam, hogy mekkora szemét ő és az egész családja, hogy ezt is az én nyakamba varrta, hogy szégyellhetik magukat, hogy meg nem kérdezi soha senki a gyerekektől, hogy vannak, hogy le se szarják ezt a két csöppnyi tüneményt...

Kiadtam minden keserűséget és felszabadultam, igazából sajnálom és kihangsúlyoztam, hogy életében nem ajnározta úgy körbe senki, mint én, ha ezt tudta volna értékelni, teljes odaadással ápolnám... elhallgatott, mert tudja, hogy igazam van.

Ennyi meg egy bambi, holnap pedig újult erővel küzdök tovább és tovább és tovább :)

Apropó, az új helyen, a harmadállásomon az előző pasi, aki a helyemen volt, szóval fura a srác, divatbetegségben szenved, ezt ügyvéd barátnőmmel tök jól kitárgyaltuk, burnout-ja van, ez az újkori betegsége azoknak az embereknek, akiknek az ég adta világon nincs semmi gondjuk, egy kisebb stressz-szituációba kerülnek és máris végük.

No, mindegy. Befogtam :)

A lakásnál a vevőm visszalépett, a bank pedig hozzájárulását adta az adásvételhez...

Ha sikerül vevőt találnom 30 napon belül, akkor 600ezerrel kiszálltam a buliból és újra van jövőm, ha nem, akkor a nyakamba szakad kb. 16 millió tartozás...

Ezért kérek mindenkit, aki erre jár, hogy gondoljon rám pozitívan és higgyen velem a megoldhatóságban.

Köszönöm.

Eseménydús héten mentem keresztül.

Hétfőn még elég lomha voltam, kedden rommá dolgoztam magam, szerdán ugyanezt folytattam, csütörtökön megint pofont kaptam a sorstól, öngyilkosság közeli állapotba kerültem, ma pedig vizsgáztam...

Tegnap este, egy csúnya és hosszú nap után azon gondolkodtam, miután végigbőgtem a napot, hogy nem engedhetem meg magamnak ezt a stílust.

Úgyhogy felveszem a kesztyűt és ütök, ahol érek... a bank végrehajtási fázisba adta át az Exem hitelét, ma meg is jött róla a közjegyzői határozat...

Várok türelmesen szerdáig, ha addig nem érkezik tértivevényes levél a banktól, akkor szépen beszkennelem az összes dokumentumot, illetve le is másolom és tértivevénnyel elindítom Strassburg felé, meg sem állítom az emberjogi bíróságig, elegem van, hogy a nyakamba akarnak varrni uszkve 25 millió forintot, tiszta rosszindulatból...

Arról ne is beszéljünk, hogy nem irathatom a házat a gyerekekre, mert a gyámhivatal nem járult hozzá...

Felhívott egy régi ismerősöm, nem-e segítenék be nála heti 2-3 órára... nem, mintha rendelkeznék szabadidővel, de beadtam a derekamat, úgyhogy most neki asszisztálok, bár több belőle a baráti beszélgetés, mint a meló, úgyhogy annyira nem szar :)

Ma vizsgáztam, irtó mákom volt, úgyhogy tök jó :)

Viszont a tartalmas hét után lassan beájulok, úgyhogy megyek is aludni... a hétvégén pedig hazamegyünk Banditához, se munkáról, se suliról nem akarok hétfő reggelig hallani, nagyon elfáradtam. 

Vannak tragédiák, amihez vasakarat kell, hogy az ember túlélje...

Még régen, mikor kisfiam született is egy virtuális csapat tagja voltam. Pesti barátnőmet is onnan ismerem... ma reggel újra beszéltünk, elég régen nem már, egész jól vannak :)

Szóval réges régen is a csapatban egy kisfiú elveszítette az életét és a szüleik első gyermeküket, sosem fogom elfelejteni, mekkora rettegés lett rajtam urrá... azóta nekik azt hiszem már 3 gyermekük van, soha többé nem írt hozzánk... meg is értem, hisz minden emléke a kisfiára emlékeztette volna...

Ma reggel is hasonló tragédiával nyitottam fészen... borzongok és átértékelek magamban mindent, hisz nem számít, ha elveszítjük otthonunkat, ha hisztisek a kölykök vagy épp figyelmetlen a pasink, ez mind bagatell dolog, míg egészségesek vagyunk...

Exem nem az, tudom, ezt is nehezen dolgozzuk fel, de az, ha történne valami a gyerekekkel, az feldolgozhatatlan... nagyon hálás vagyok a jó Istennek, hogy épek és egészségesek...

A reggelünk jól telt, édes volt mindkettő, fél órával korábban keltünk, úgyhogy nem volt kapkodás, ettek kivit és rizsfelfújtat is... mosolyogtunk egyet-kettőt és indultunk el a napi rutinunkba.

Édes volt tegnap Bandita, kiscsajom előhozta a kistesó témát, Bandita meg elmagyarázta neki, hogy akkor lesz kistesó, ha nem kell folyton utánuk pakolászni, morgolódni, hogy kapcsolják le a villanyt, hogy csukják be az ajtót és vigyék ki a tányérjukat a mosogatóhoz... Látszólag nem hatotta meg őket, de szerintem ennél azért rafkósabb az én két csibém :)

Pesti barátnőmmel már tavaly is beszéltünk, hogy babázunk egyet '13-ban, nagyon vágynék rá, meg ő is... Míg nem rendeződik az Exem lakás kérdése, addig szó sem lehet róla, aztán meglátjuk, nagyon remélem, hogy nem kínoz örökké a sors a bizonytalansággal, hogy lesz ennél jobb és beteljesülhet az álmom az egy egységes családról... Én hiszek benne.

Addig is nagyon várom a karácsonyt, a csillogó szemű kis babócáim tekintetét... Idén először együtt díszitjük a fát, meg is beszéltem velük, hogy a Jézuska csak az óvodásoknak díszit fát, az iskolásoknak már nem ér rá, úgyhogy nem kell szenteste sehová sem menniük, együtt leszünk egész nap... Kis rafkós kisfiam benyögi, akkor két ajándékot hoz, mert segítünk neki? :D Mondtam, nem, vannak dolgok, amit szeretetből teszünk meg a másiknak, nem ellenszolgáltatásként a plusszokért.

Szerintem 4ünk közül én vagyok a legjobban besózva, alig várom... imádom a karácsonyt, idén először :)

Anyám is felhív, hogy vesz négyünknek tüzifát... azt hittem lefejelem az asztalt... és mondom, mit raksz az unokáidnak a fa alá? vagy úgy gondolod, nem elég, hogy a tőlem jövő ajándékot, a dédik ajándékait meg kell finanszíroznom, most még a tiéteket is? igazából anyámék és tesómék is kapnak 14. havi fizut, mi sajnos nem, nekem eggyel nehezebb gazdálkodni és akkor ilyen baromságokkal még plusszban leterhelne anyám... Most vettem fát 70ezerért, ahogy számoltuk, március közepéig kitart, most nem foglalkozom vele, hogy mi lesz március közepén, addig majd veszek még, de hogy abba nem gondol bele, hogy az unokáknak kellene valami a fa alá, ez számomra döbbenet...

Avagy kezdjük a péntekkel... megint nem mentem suliba, inkább fát pakoltam. Aztán szombaton már nem voltam olyan ideges a prezentációm miatt, mint májusban, mégis csak a második, de a lehetőségek helyett inkább madárkáról meséltem, mert ad1 érdekesebb :) ad2, könnyebb is :))

De jól sikerül,t most nem vagyok annyira beszarva, mint mondjuk még pénteken :) ja és széles vigyorral, diadalittasan jöttem szombaton haza... statisztika órám volt még, az óra felénél rám szólt a tanár, hogy most már más válaszoljon a kérdésekre :)

Bandita kikészült a héten, úgyhogy amint hazaértem vagy negyed órát dumáltunk, azt elfeküdt aludni... én meg neteztem és kinéztem az ajándékát :)

Ma pedig már fájt a fejem a négy gyerektől, kicsit kiküldtem őket az udvarra, csináltam cordon bleu-t, épp elég lett 8-unknak a 14 szelet, meg a pár rántott hús... utálom kicentizni a dolgokat... hála égnek tesómék időben hazavitték gyerkőcöket, fél háromkor kimentünk Banditával és a gyerkőcökkel, Banditával a lábazatot hálóztuk és halál gyorsan haladtunk, tök büszke vagyok magunkra, de a hajolgatástól meg a simító súlyától kezem-derekam fáj, dehát ez van :) utána még megspékeltem egy kis fa pakolással, gyerkőcök tüneményesen tevékenyek voltak, alig kellett valamit tennem... 

Összepakoltam gyors a konyhát, már vacsoráztak is... napközben a mosás szimultán ment, úgyhogy mindjárt berakom gyerkőcöket a kádba, kiteregetem az utolját és mosolygósan pihenek el 8-kor :)

Kedden, a mai naptól felbuzdulva, mondtam Banditának, hogy befejezzük a hálózást, hazajövök délbe, úgyhogy ultra boldog vagyok :))

Utááááálom az anyázós, rinyagépeket... így magamat megfigyelve, magamat is, úgyhogy most próbálok munkamániás filozófiájából meríteni...

Tök nyugodt és békés, de mindig és minden körülmény között és ezért nagyon csodálom. Mikor bejelentette, hogy élete szerelme nem áll ki a szerelmük mellett és megnősül is csak 1-2 napra esett letargiába és megrázta magát, évekig kapcsolat nélkül élt és nem zavarta, elfogadta a helyzetet és a legjobbat hozta ki belőle... mindig, minden körülmény között... most sem lehetnek karácsonykor együtt a bürokratív baromság miatt és csak annyit mondott, hogy 4 éve erre várt, most már egy karácsony ide vagy oda... magamat ismerve, napokig itatnám az egereket, hogy miért ilyen sanyarú a sors :) Szal nagyon büszke vagyok rá, igazi jellem.

Tegnap megírtam az angol házikat, a prezim kész, már csak be kell animálnom, meg valahogy összehoznom, hogy kb. 7 percig beszéljek róla, úgyhogy van még mit tenni vele.

Viszont át kéne röppennem olyan 2-300 oldalnyi statisztika anyagot, ugye az órákat ellógtam, hogy legyen róla dunsztom, mert szombaton meg akarjuk csinálni a házinkat a csapat társammal és elolvastam a feladatokat és kábé kínai :)

Tegnap voltam fogadó órán, úgy leteremtettem a tanárnőt, hogy elpirult... pedig nem akartam, csak elég karakán módon megkértem, hogy hívja fela b. szülők figyelmét az időpont foglalásra, mert nagyon nem tetszik, hogy időpontra érkeztem, mégis 1 és negyed órát kellett várnom, mert a sok időpont nélküli megszavazta, hogy érkezési sorrend van...

Kompenzálás képpen megvitattunk mindent, ami a szívemet nyomta...

Mosolygósan tértem haza, igazán mindkét gyerkőcről csak jót hallottam, otthon meg persze állt a bál, mindenki ordított mindenkivel, kiscsajom feleselt, nagyfiam hisztizett, hogy neki azonnal ninja go kell, én meg kiestem a rózsaszín felhőim közül... Bandita még 11-kor is morgott, mondtam neki, ha pozitív hírrel nem tud szolgálni, akkor én alszom :D úgyhogy bocsi.

Kiscsajom kap fiú Barbie-t a csupa aranycsillagra, nagyfiamnak pedig a nyelvtan felmérőt jelesre kell írnia, ha Ninja Go-t akar, van, amiért meg kell dolgozni... Nem az irritál, hogy 3-4-eseket hoz haza, hanem az, ha elveszik a lelkesedése, elfárad, akkor leszarja... a matekja is azért lett hármas, mert 3 hibát vétet két oldalon, de ha egyszer 18-szor helyes eredményt ír, hogy lesz mellé 2 hiba?? Tehát érti, nem az a baj, hanem, hogy annyira nem érdekli...

Hétvégén még szövegértést is akarok vele gyakorolni, ja meg befejezni a lábazati hálózást, aztán garázs kapu igazítás és leszarom a világot, és el kell ültetnem a holland tulipánjaimat :)) aztán talán pihi következik, illetve felkészülés a vizsgákra, mert mostanában eléggé linkecske voltam :))

Már csak tolatóradart kellene felszerelni rám... Sokat dolgoztam az elmúlt hetekben, boldoggá tett, hogy kicsit egyenesbe jövünk, de nem, nem és nem...

A vevőm úgy tűnik visszatáncol, meglátta a kégli tulajdoni lapját és dobott egy hátast...

Bandita házában felmondták az albérletet, tehát újra lehet egyedül fizetni a hitelt, a temperálást és a tél okozta károkat.

Kíváncsi vagyok, lesz-e valaha fontosabb a közös jövőnk, mint a múzeuma. De bevallom az őszintét, nem hiszek benne. 

Kiszállt a gyivi megtekinteni házat, mégis mit szeretnék a gyermekeimnek ajándékozni, remélem legalább ebből nem lesz bonyodalom.

Anyám meg cirkuszos, mert megmondtam neki, hogy a kutyájával ne hülyítse az enyémet.

Hab a tortán, hogy jó napom zárásaként felhívtam ex-apóst és elküldtem a rákba, ugyanis még neki állt feljebb, hogy a gyerekek nem keresték az apjukat, pedig mennyire hiányoznak neki, blablabla... mondtam is neki, felnőtt emberek nem képesek a pici unokáikat felhívni, pici gyerekektől meg elvárná... szégyellje magát. Full pókerfésszel bedobja, hogy már meg sem merem kérdezni, hogy karácsonykor lejönnek-e a gyerekek... hát mondom, jobb is, ha nem teszed... bár ha ők akarnak jönni, akkor mehetnek, de elintéztétek, hogy most már egyik sem kíváncsi rátok...

Az élet szép, az élet csodálatos, csak lenne már vége...

Melóval időben végeztem, sőt, tegnap este még engedélyeztem magamnak egy kis lazsálást is, megnéztük a rossz tanár cimű filmet... nem volt rossz :)

Tegnap egész nap mostam, főztem és a takarításig megint nem jutottam el, úgyhogy rend az van, tisztaság az messze nincs... viszont összeraktam a teraszon a kuplerájt, mert már a szememet bántotta, úgyhogy megint egyszer elfáradtam ... grrrr.

Amin viszont végképp kiakadtam...

Tegnap folytatódott kisfiam kálváriája Exem családjával... szóval sógor nem vette fel a telefont szombaton... vasárnap már sógornőt is hívta a gyerek, nos, ő sem vette fel a telefont. Mikor már percenként nyaggatott vele, megadtam a vonalast, zargassa őket azon. a válasz velős volt... szia papi, xxx megígérte, hogy elhozza nekem a jeep-emet szombaton... válasz: apáddal foglalkozik, nem ér rá a baromságaidra és ezzel lerakta a telefont. aham. innentől vagy egy órán át bújt és zokogott, hogy vele miért ilyen undokok, miért utálják és miért nem tartják a szavukat. nos kisfiam, fogalmam sincs... nyugtattam, hogy mi így vagyunk egy család, nem kell nekünk senki más hozzá és eltereltem a figyelmét...

úgyhogy tele az összes tököm...

Kész vagyok,  mármint végeztem a melóval, hulla vagyok, de kész... holnap belebújok a házitündér bőrébe, főzök egy kondér pörköltet meg nokedlit, holnap megint 9-en eszünk egy asztalnál :)

Begyűjtöttem a második jelesemet is, mondjuk ezért csak néhány esetleírást kellett gyártani, de a matekért lestrébereztek :D de megbocsátottam, mert kijavították, hogy na jó, ez a te tantárgyad :) és valóban :) erősen kezdek afelé tendálni, ha sikerül bachelort szereznem, mégsem csinálok belőle mastert.

Túlterhelődtem, de ki tudom fizetni a számláimat, angolból le vagyok maradva, mint a borra való, jövő héten ez lesz fókusz alatt, kérlek, légyszi ne küldjetek most fordítást.

Banditával minden rendben. Nem érek rá egész nap bújni, őt meg irritálja, ha azt teszem, tehát szent a béke...

Nagyfiam miatt aggódom és kételyeim is vannak, tegnap 3-4 órán keresztül hörgött, hogy fáj a hasa, természetesen lefekvéskor... egy kis hasmenése volt, de még csak nem is vizes és egyszer sikerült neki... addig hergelte magát, míg beterítette a fürdőt, akkorát hányt, hogy jutott mindenhová... és nekem fogalmam sincs, hogy ez pszichés-e vagy sem... szarul érzem magam, hogy nem bízom benne, de játék közben semmi baja nem volt, meg ma sem, hogy itt alszanak az unokatesójáék... remélem meg tudom ezt valahogy állítani... félek... nem akarok, hogy addig jusson, mint az apja...

Ja, sógort felhívta, hogy hozza ide a sportkocsiját, leboltolták tegnapelőtt, hogy szombaton jön, hát csak 4 órán keresztül várta, mint a messiást, természetesen se nem jött, sem a telefonját nem vette fel, korrekt! Végülis március óta nem látta őket és megígérte...

A másik meg, megint van vételi szándéknyilatkozatom

A. verzió egyik ügyvédem szerint azonnal hívjak az Exemhez közjegyzőt, hogy meghatalmazzon, és menjek Pestre a bankkal tárgyalni... - na ja, de ez sem olcsó, mellesleg a bank nem ad időpontot és ha nem borítom rájuk az asztalt, nem is fogadnak, lehet, még így sem...

B. verzió másik ügyvédem szerint azonnal faktoring cég kell, aki megveszi az adósságot a banktól és velük már leboltozhatom bukta nélkül az eladást... ahhoz viszont faktoring kéne, no meg tudni, hogy a bank eladja-e egy faktoringnak az adósságot

C. verzió a vételi szándéknyilatkozatot újra benyújtom a bankhoz és reménykedem, hogy most rábólintanak és s.o.s szerzek 600ezret, hogy engedményezésivel kivásároljam a fennmaradó tartozást.

Tele a tököm, hogy nincs jósoló gömböm, aki elárulná, merre menjek. Jól esett ez a 4 nap agyatlanság, de hétfőn ez már luxus volna.

Na, kellemes éjszakát :) kiírtam magamból...

tényleg, szavazás?? A-B-C? :)

Igazából tudoooooom, hogy én nem vagyok normális...

Jobban szólva, felébredhetnék, tündérmese nincs, úgy is döntöttem, hogy több tündérmesét nem nézünk, nem is olvasunk, nem szúrunk ki az utókorral :D

Nincs baj Banditával, velem van... van talán egy elképzelt sémám, nem mindig úgy cselekszik, ahogy én gondolom, hogy kellene...

DE szeret és igazából én is, úgyhogy jó lesz, ha összeszedem magam és boldog leszek... igazából az is vagyok :)

Most meg hétfőig megint kicsinálom magam némi melóval... amit sajnálok, de nem bánok vagy hogy :D

szóval, ha így megy tovább anyagilag rendbe jövök, erőnlétileg és agyilag meg Tönkre. Tényleg, hol van Tönk? :D 

na lö pá...

... itt tartottam az agymenésemmel.

Múlt héten beszélgettem Munkamániással, azóta jár a fejemben mindig ugyanaz... Gondolj már végre MAGADRA. Próbálom magam tudatosan nevelni, az önzetlenség és az odaadás értéktelen, természetes dolog, ami viszonzatlansága minden oldalról frusztrál... gyerekek részéről is és Bandita részéről is.

Úgyhogy elkezdtem magamra gondolni... nagyon az elején járok még, de próbálok következetes maradni. Irtó nehéz, mert én adni jobban szeretek, de nem úgy, hogy az természetes, hogy a barom rommá dolgozza magát, kikészül és mindezt még csak nem is magáért teszi. Mikor a gyerekek meglepije, kemény 15 másodperc boldogságot hozott. Bandita mának élése, önnyugatása, hogy neki otthona van, ahová vígan visszavonulhat, amikor csak akar, élünk itt, ameddig tetszik felfogása.

Volt egy álmom, egy egységről, szeretetről, önzetlenségről és békéről. Nos, rá kellett jönnöm, hogy ilyen nem létezik.

Szeretem Banditát, ő is engem, de elszaladt alólunk a ló. Én kiteszem a lelkemet, ő pedig fogadja és ez nem normális. Egyensúlyt kell teremtenem. Magamban és az otthonomban. Kiscsajomnak is elmagyaráztam, hogy duzzoghat ítéletnapig, csak és kizárólag rajtam múlik, hogy kivel, mikor és hová utazom. Ilyen az élet. Sőt, ha sokáig duzzog, nemes egyszerűséggel ki is rakhatom. Ez így nem járja, hogy mindenki rajtam élősködik. Az anyagiak nem érdekelnek, a lelkemet tiporják minden oldalról. Ez így nem járja és kész. Nekem többé nem.

Annyira logikus ez a mérlegesdi, ha igazán szeret, fel sem tűnik neki az egyensúly helyrebillentése, ha meg nem, fel is út, le is út. Ez fog az elkövetkezendő időszakban kiderülni... bár jelenleg az elsőre tippelek, legalább is messziről felcsillanik a remény csóvája, hogy rájön, hogy nem vagyok természetes, amit teszek sem, a lényem sem...

A jövő zenéje még, hogy elkezd értékelni vagy rájön, hogy neki ez így nem éri meg. Így is, úgy is csak jobban járok, úgyhogy most ezt az utat követem, nehéz, de úgy gondolom, ez a boldogságom egyetlen útja. Én boldog akar lenni, bármi áron, ÉN.

Azt hiszem fáradtság okozta hülyeségek járnak az agyamban :)

Nem is foglalkozom velük, inkább dolgozom...

Édes volt nagy keresztfiam, olyan felnőttesen beszélgettünk tegnap... és ugyan apróságot hoztunk A'damból, de nagyon örült neki mind... persze kiscsajom azért dobott egy cirkuszt, nagyon konzekvensnek kell lennem és leállítanom a ki, ha én nem, bunkó stílusáról, mert irritál... Természetesen vérig is volt mindamellett sértve, hogy nélküle utaztunk el...

Banditával a szex este fergeteges volt, pont olyan, mint amilyenre már rég vágytam... aztán ár indult is egymás kóstolgatása... nem értem, miért kell azonnal kipattanni az ágyból utána, szerinte meg nem azonnal, tovább "kell" hömbölögnie, mint szeretne... kész, de komolyan. Elalvási beszélgetésként pedig újra bedobta a milyen bunkó voltam, mikor itt volt a tesója sztorit... értékeltem, naggyon. Nem is értem, hogy bagatell dolgokon miért vitatkozunk mindig... ő is úgy aludt el, hangosan mondta, 1 hónapos baromságon összeveszni...

Előtte meg Barátok közt-öt néztünk és hát ott van Attila és Nóra esete... megfelelne-e nekem, ha eljátszaná azt, mint Attila. Mondtam, igazából nem túlzottan érdekel. Sőt, eddig nem akartam mondani, aztán mégis mondtam. Ne csináljon ügyet belőle, egy ideje már csak ugratom a dologgal, nem akarom, hogy úgy bárki is megkérje a kezemet, hogy miattam és nem miatta történik. Közben megjegyeztem, ne feledje, akár még az is előfordulhat, hogy nemet mondok és én nem kötelezem el magam mellette... erre csak annyit mondott, hogy igaz... de azért láttam, hogy fennakadt rajta... bevallom az őszintét, így is gondolom... módosulok...

Míg még élénken élnek bennem az események, megpróbálom kronológiai sorrendbe /amennyire fog az agyam 4 órányi alvás után/ összefoglalni :)

Szombat

Kezdjük az elején, a repülőút odafelé teljesen simán ment, minden fennakadás nélkül... A vonatjegy vásárlás vicces volt... az egyik, hogy oké, hogy van piros és van kék útvonal, az egyik gyorsabb, a másik lassabb, de fogalmunk sem volt, hogy melyik vonat, melyik felé megy... na, a jegyet pedig bankkártyával lehetett vásárolni és minden egyes opciót gondosan átolvasva megvásároltam a jegyeket, erre kiköpött 4 gyerekjegyet :D na mindegy, volt jegyünk, az a lényeg...

Aztán sétáltunk egyet Amsterdam belvárosában, megnéztük a szombat esti hömpölygő tömeget, de elég késő volt már igazi városnézéshez, fáradtak voltunk mindketten. Megkérdeztük a központi pályaudvaron, honnan indul a komp a szállodánkhoz. A nő el is magyarázta, egyenesen, majd balra és az első komp... na ja, az első, de nem mindegy, hogy első vagy utolsó... a mi interpretációnk alapján az első komp az, amelyik a pályaudvarhoz a legközelebb van, viszont az a 3. felszálló hely volt, jó turista módjára fel is szálltunk, számot nem nézve :D úgyhogy uszkve fél 12 felé már le is szálltunk egy lakótelepi részen, ahonnan nem volt látható a Botel, ahol megszálltunk... magyar turista csak röhög a nyomorán és leültünk a pár fokban szalámis zsemlyét enni... jött két csajszi a komphoz és kedvesen megkérdezte, mi mire várunk... mondtuk, hogy komppal szeretnénk visszajutni a központi pályaudvarhoz, felvilágosítottak, hogy erről a megállóról ez volt az utolsó :D sétáljunk át a másikhoz... de mivel ráértünk, megettük a zsemlyénket... innentől már simán ment minden, ugyan egy csatorna felett olyan filigrán híd volt, hogy Bandita a partról röhögött, ahogy áttogyogok megmerevedve, mint egy kacsa... ugye a tériszony nagy úr, de hát a hideg is és szerettem volna eljutni a szállásig :) onnantól mákunk volt, szinte azonnal indult az egyik komp, majd a másik is és pikk-pakk fél 2-re ágyba kerültünk... kicsit összebújtunk és alvás.

Vasárnap

Ott kezdődik, hogy ne késsünk le a reggeliről, vekkert állítottam, na ja, de az kicsit kevésnek bizonyult, azt nem néztem meg, hogy a vasárnap az ébresztési időből kiiktatásra került... mondtam már, hogy utálom a modern vekkereket? :D Úgyhogy sikerült is 10:40-kor kelnünk, reggeli fél 11-ig volt, úgyhogy arról lecsúsztunk, kicsit kómásan letusoltunk, aztán folytattuk az esti összebújást... bár kávé után kicsit agilisabbak lettünk volna, de mindent nem lehet :) 1 óra körül már a kompon voltunk. Amsterdam utcái le vannak kövezve, én meg csini cipőt azt vittem, de egyik sem 5-6-7-8 órás sétára volt kitalálva, Bandita morgolódott, én meg 2-3 óra után már csak sziszegve lépkedtem :D Megnéztük a füves cigi múzeumot, hát nem volt nagy szám... aztán rábeszéltem Banditat a Madame Tussauds múzeumra, nagyon jól érzetük magunkat, de esküszöm Marilyn-t nem találtam, pedig miatta mentem :DD Na mindegy... ez van... Mekiben megkajáltunk, aztán elindultunk asszonykának meleg pulcsit keresni, én ennyi H&M-et egy kupacon még nem láttam :) viszont nem volt olyan pulcsi, amilyet szerettem volna :D jobban mondva, amelyik tetszik, az nem volt a méretemben, úgyhogy feladtam... így bolyongtunk tovább fázós kézzel, fájós lábbal :) Csináltunk is fotót, azon röhögtem, a sállal a fejemen, neki meg a csuklyájával úgy néztünk ki, mint akit frissen vettek fel a menekült táborba :) Aztán este szisztematikusan bejártuk a red light zónát, megnéztük a csajokat, ahogy rázzák magukat az ajtóban és csalják be a népet... megnéztük, melyikünknek melyik csaj jönne be... aztán mondtam, hogy szép-szép, de gusztusom nem lenne egy ilyen nőhöz, basszus, több százan jártak benne... blööööaaaa :) na mindegy, elvoltunk, mint a befőtt, Banditát két csaj is megpróbálta felszedni, mindkettő a kabátjára startolt rá... mondta is, ezért jó, pihe-puha, olyan, mintha gyerekkel vagy kutyával menne csajozni :D ő nyert 2:1 arányban, én csak a füves fiúnak jöttem be a coffee shopban és azon gondolkodtam, hogy örgeszem, mert a srác legalább egy 5össel fiatalabb volt nálam... ez már a vég :D

Miután végigjártuk az összes csetresz boltot, sex shopot és láttuk az összes kurvát, visszavonultunk a szállásra, ugyan késő volt, de azért ez így nem maradhatott és végre úgy bújtunk össze, mint rég, óranézés és minden egyéb nélkül, esküszöm, fogalmam sincs, hány orgazmusom volt, egyszerűen fergeteges volt... imááááádtam, meg ő(t) is ;)...

Hétfő

Ismét vekkert állítottam, de itt már nagyobb sikerrel, csak itt meg álmosan kászálódtam ki az ágyikóból, Bandita szintúgy... úgyhogy felkeltünk és lementünk reggelizni, úgy bekajáltunk, hogy konkrétan hányingerem lett :D nyomtunk két kávét... összeszedtük magunkat és kimentünk a virágpiacra. vásároltunk vásárfiát... hoztam eredeti holland tulipánt, bár bevallom, ugyan féláron volt, de zsír ugyanezt a csomagot vettem meg az obi-ban :D

Aztán, mivel járni alig bírtam már, vettem egy mászkálós csizmát, meg egy köröm cipőt, mert anélkül nem élet az élet :D vettünk egy-egy emlék pólót :) csomó kulcstartót hoztunk, vettünk díszt a karácsonyfánkra, ami mindig a kis kirándulásunkra emlékeztet, természetesen a karácsony boltból :)

Vicces volt, mert minden boltban besipolt ránk a lopásgátló, szinte sejtettem, hogy hát őőőő a szex shopban vett kis kellékünk van lopásgátlóval ellátva :D és így jött volna be a lottó ötösöm... mondta Bandita, ő meg nem mutatta volna, akkor inkább csukják le :D :)

Aztán tegnap majdnem elütöttek... egyszerűen nem is értem, járda luxus, a csatorna 40 centis kis sávján nem megyek, hát én meg bámészkodtam nagyokat, egyszer csak csett, tompa fájdalom az alkaromban, épp egy taxis visszapillantó tükrét csuktam be, Bandita meg is szeppent, hogy elcsapnak, utána fogta a kezemet, mint a gyerekekét :D hiába ugyanaz az útburkolat, az egyik attól még járda - már ahol van - a másik pedig az úttest... temérdek a rozzant bringa, vicces nézni őket, de hogy a bringásnak gyalogossal és kocsival szemben is elsőbbsége van, azt azért még nem láttam sehol :)

Aztán kimentünk a lassú vonatra szóló gyerek jegyünkkel a reptérre egy IC-nél gyorsabb vonattal... apropó, ha hallgatjuk a holland beszédet, olyan, mintha részeg német próbálna angolul kommunikálni :D

A reptéren még elbámészkodtunk, néztünk gépeket, járó-kelőket... le is ült két magyar mellénk... oldalba böktem Banditát, hogy figyelj, erre hangosan nekiáll dumálni, hogy mivan, mondjad már, mit nézzek rajtuk, odasúgtam, Szívem, magyarok :D azt mondja, a következő az lett volna, hogy rákérdez, büdösek-e :D

Aztán Bécs felett köd volt, így nem kaptunk leszállási engedélyt, majd felszállásit, úgyhogy majd 2 órás csúszással, de hazaértünk... Két helyen is fel vagyok háborodva a hozzáállástól... at first... basszuskulcs, szegény 60 körüli néni, elvileg a pesti járat indult volna a mi kapunktól, aztán átdiszponálták és a bécsi indult onnan, ő viszont nem beszélt nyelveket és szerintem úgy rágták a szájába a dolgokat... a kapunál a jegyét visszaadta a csaj és annyit mondott wrong gate... a néni a sírás szélén állt, akkor realizálta, mi a stájsz és hogy épp felszállásra indították el a gépét... senki nem segített neki... a másik meg, holland csaj ült mellettem a repülőn, parázott, mert neki Bécs csak egy köztes megálló volt, hogy mi lesz a csatlakozásával, mondta a stewardess, hogy majd a földi személyzet segít... éjfél előtt leszálltunk, a személyzet a reptéren az igazak álmádt aludta szerintem otthon, 4-ig a fű sem nőtt... a csatlakozása pedig rég el ment és le se szarta senki... engem ez nagyon felháborít, mármint ez a hozzáállás... ennyire leszarni kvázi magatehetetlen embereket... régen az irányelv az volt, hogy a reptéren dolgozóknak ezer nyelven kellett beszélniük, most az irányelv, hogy ha repülni tudsz, tudjál angolul is :) A késést is az osztrák pilóta az osztrák utasoknak angolul mondta be, tiszta vicc volt...

A repülőn már teljesen kész voltam, az utolsó 20 percben aludtam el, sikerült arra ébrednem, hogy erősen rázkódik a gép, esküszöm, azt hittem, zuhanunk... közben csak földet értünk... onnantól sima volt az út hazáig... bár anyám fűtése 18 fokot eredményezett, fa pedig alig fogyott... de bedurrantottam az ágymelegítőt és már pihentem is :)

idegileg, morálisan, lelkileg, meg mindehogy...

végeztem a fordítással, ugyan dobtak még utolsó pillanatban 8 oldalt hozzá, de azért sikerült kemény erőfeszítéssel 81 oldalt 3 nap alatt kicsinálnom... no meg magamat is. Majdnem lementem hídba, mikor felülírtam a 30 oldalast a 8 oldalassal.... wáááááááá, de aztán egy ctrlc és v kombóval kimásoltam a 8 oldalast és a 30 oldalast meg vissza ctrl zéztem... huhhh.

de holnap már vigyorgósan durmolok -remélem- ilyenkor Amsterdamban.

Csináltattam csini frizurát és jövő csütörtökre előjegyeztettem maga tetoválásra. :)

Na de megyek aludni, holnap még mosás-takarítás-tanulás gyerkőcökkel és dögönyözés, ez a két hétszentség már most hiányzik :S

Jó éjt!