Mostanában elgondolkodtató gondolatokkal ismerkedek, mégpedig
ha történt valami jó az életedben, az örökké boldoggá tett?
ha történt valami rossz az életben, az örökké boldogtalanná tett?
Nem? akkor miért hagyod, hogy pillanatnyi helyzetek hassanak rád és milyen igaz...
úgyhogy nem hagyom és a külső igazságtalanságokat lerázom, mint kutya vizet és kész.
Winnetou? Megbántott azzal, hogy a számomra fontos estén semmibe vette, másrészt a jeleket már láttam előre, azt, hogy elszámolta magát az idejével és baromira nem végzett arra, amire szeretett volna, hogy egész héten nem aludt és a szomszéd is befogta, előre kellett volna látnom, de nem láttam, ő pedig igyekezett, de nem sikerült, evvan... az eljárás módja nem volt szép tőle, de a múlton nem rágódok.
Most pedig ott tartok, hogy a sok "rászoruló" pasi után akadt egy olyan, akinek rendben az élete, sőt igazából felfelé ível a melója és hát ezzel egyenesen arányos, hogy nem ér rám, de majd ez is alakul, mint púpos gyerek a prés alatt.
Lélek nyugodt vagyok minden körülményt el-ki-meghagyva és elfogadva.
Szeretem magam és az életemet. A többi pedig a jövő muzsikája