Mit is mondhatnék, bevallom az őszintét, mióta kicsit lenyugodtam, másként látom a világot, fogalmam sincs, mitől nyugodtam le, de megtörtént és hát Winnetouval annyit hülyülünk, hogy néha a hasamat fogom már a nevetéstől, annyira megtaláltuk a közös hangot és nagyon élvezem. Az este bornapoztunk, igazából jól telnek a pillanatok, amiket együtt töltünk, hulla szerelmes vagyok és az ő esetében néha kicsit elbizonytalanodok, de mindig a legjobb pillanatban sikerül egy elejtett mondattal bizonyítani, hogy nincs miért bizonytalannak lennem.
Tegnap levágódott a létráról és enyhén szólva bepánikoltam, hogy nem tud jönni, ennek nem adtam hangot, mert minek is, ha szarul van, arról ő nem tehet, mikor jött, csillogtak a szemei, annyira édes volt és minden alkalommal, mikor találkozunk azért egy hűhával köszönt, én meg vigyorgok, mint a tejbetök :) Annyi mindenről beszélünk, mesél, mesélek, nagyszájú és folyton ugratjuk egymást, egyszerűen jó vele.
Az éjszaka pedig fergeteges volt, egyszerűen kifejezhetetlen, az a vágy, amit átélhettem, leírhatatlan volt, szavakba nem önthető.
Végre menstruálok, tiszta heppi vagyok tőle, úgyhogy azt hiszem a héten befigyel a spirál projekt is, végre nyugalmat akarok az életembe.
Jövő szombaton pedig randim lesz Winnetouval, moziba megyünk, vacsorázni és még az Isten tudja hová és tök jó :)
A vizsgára készülök, de valahogy kész vagyok tőle idegileg, igazából mindent még egyszer átrágok és ennyi, többre nem vagyok képes.
A házzal is haladni kellene, de a szerződéskötésig sem bírok eljutni, kicsit besokalltam a teendőkkel, de majd lesz jobb is, hánynom kell a költözéstől, a pakolástól és mindentől, de majd ezen is túlleszünk...
Valahogy most pozitív vagyok, annyira, hogy nem is ismerek magamra, pedig 5 napja migrén gyötör és utálom...
