persze képletesen.

Tegnap kisikáltam a fürdőt, vécéket, kidobtam Bandita minden szemetét, bepakoltam a szekrényekbe, összeraktam a lakást, felmostam és éreztem, hogy nyom össze a szótlanság, kész voltam, fogtam magam és elmentem kutyakaját venni, viszont a tesco-ban valami hülye játék akció volt és annyi ember volt a közelben, hogy feszélyezett az egész, lehajtott fejjel mentem, ne is lássak senkit, tudom, ez így nem jó, de képtelen voltam ilyen tömegben a parkolóban emberekkel kontaktust teremteni, ismerősöket észrevenni, beszélni, úgy éreztem magam, mint nyáron a fesztiválon. 

Hazaérve is ezt éreztem, összenyom minden, rámtört a kommunikáció hiány. Tudom, nem kell ilyeneket csinálni, de jól esett, egész nap tepert egy ifjú titán, mondtam meghívom egy kávéra, csak, hogy megtörje a csendet. Mondtam szigorúan beszélgetni, hát hajlani 4-ig beszélgettünk, tök jó volt, kicsit egyszerű, de nagyon normális, viszont ő ugye többet akar, nekem meg egy másodperc töredékéig sem fordult meg ilyen a fejemben. Csak jó volt dumálni, próbált bókolni, fel sem vettem. 

Vér ciki, míg kutyát etettem a kiscsajom leült vele szemben és el kezdte mondani, miben hasonlít Banditára és miben nem, nagyfiam meg megsúgta, ő jó lesz apának. Bakker, gyerekek, nem beszélünk más pasiról nyíltan és neeeeem lesz az apukád, jajj, még jó, hogy nem jön számításba, mint potenciális apajelölt :) 

Viszont azon gondolkodtam, hogy rendben, addig egyedül maradok, míg a herceg fehér lovon meg nem jelenik, na de ezt én szeretném és a gyerekek? Ők nem akarnak évekig férfi-példakép nélkül lenni, dilemmában vagyok, idén mindenképp egyedül töltjük az ünnepeket, a randik és találkák szimpla önismereti tréninget jelentenek számomra, tudom, nem szép dolog, de jelenleg ez van...

Az egyetlen, aki kémiailag megmozgatott, ő Jogsis, a többi se hideg, se meleg, valszeg ha randiznék még 10 emberrel, sem változna ez meg, viszont lelkiismeretfurdalásom van az emberekkel szemben, tegnap mondja langyosvíz, hogy a legjobb formáját akarja hozni, ha találkozunk egyszer, hogy ne csak a barátja akarjak lenni... Elgondolkodtató és igazából nekik van igazuk, aki társkeresőn ismerkedik, az társat keres alapjáraton, nem de?

Ma két randim lett volna, egyet már lemondtam, a másikat is le kellene... még egy kicsit szívom fel magam, hogy megtegyem, tudooom...

Viszont a szerdát nagyon várom, Tűzoltóval teázok és ő tényleg csak dumálni akar, van nője és a barátom akar lenni, nem a pasim és ez megnyugvással tölt el. Mondta, hogy illedelmesen fog várni az ajtó előtt, annyit röhögtem a múlt tükrében. 

Igen, szimplán néha beszélgethetnékem lenne, nem kell nekem pasi, most nem kell, a herceget fehér lovon is gonosz varázslónak látnám valószínűleg. Ezt is tudjuk :)