Furán telt a tegnapi nap, persze megint hajnalban ébredtem, kicsit gyengén, másrészt tettre készen. Úgyhogy szétválogattam a ruhákat, amiket a kiscsajom örökölt, mert elegem volt már belőle, hogy itt - ott hömbölögtek a cuccok. Aztán benézett körmös barátnőm. Szarul van, nem sikerült túl jól a szerdai randija. A pasi hirtelen, a randi után már csak szexelni szeretne...
Nagykutya vérzése c-vitaminnal elmúlt, ennek nagyon örültem. Aztán valahogy csúnya időzavarba kerültem. Beszéltem Banditával, épp a kocsiját szerelte, az én idegeim meg már a végét járják, valahogy nem értem, ha annyira szeret, miért nem bír dönteni. Ráadásul nem tartotta fontosnak, hogy értesítsen, hogy ma és holnap is dolgozik. Beszól, hogy azért, hogy beszéljünk, nem fog előbb visszajönni, Bocs, nem is értem, miért gondoltam, hogy ez van annyira fontos. Lecsillapodtunk mindketten és este felhívott, hogy pár órával előbb jön, aztán letudjuk a beszélgetést, én meg már mosolyogtam, mi ez? Vakbélműtét.
Igazából fogalmam sincs, mit szeretnék, hogy visszajöjjön-e vagy sem. Félek tőle, annyit bántott az utóbbi pár hónapban, hogy félek az újrakezdéstől is, meg attól is, ha nem kezdjük újra. Viszont, ha nem jön vissza, minden kapcsolatot megszűntetek vele, elég a mazochizmusból, még ha nem is tetszik neki. Akkor ideje új életet kezdenem, nem vagyunk barátok és sosem leszünk.
Délután elmondtam anyámnak, mennyire baromira mérges vagyok rá, anyám meg se szólalt, tudom, hogy szeretné, ha visszajönne és rendezné a gyerekeket reggelente, úgyhogy az ég adta világon nem mondott semmit, csak lelombozódott, mert már unokatesóm is úgy jött, hogy hát holnap visszaköltözik, nem? Mert ugye anyám nem a titoktartásáról híres.
Unokatesóm fiai is voltak pszichómókusnál és megkérte a néni őket, hogy rajzolják le állatok formájában a családot, hát úgy kellett röhögnöm, hogy harsogott a környék, unokatesóm exe lett a hal, aki csak tátog, de meg se halljuk, hogy mit mond, unokatesóm a keresztespók, aki elmar maga mellől mindenkit, a nagyszülők meg elefánt és oroszlán - az óvó személyek. Hát ez a pók kontra hal, ez nagyon tetszett. Az Exével már 1 éve szakított, mégis koslat utána, nem hagyja élni.
Én sem bírom eldönteni, hogy van-e értelme még egymást szivatni Banditával, lehet, egyszerűen nem illünk össze és az is lehet, hogy 1 év múlva hálásak leszünk a sorsnak, hogy elengedtük egymást, de az is lehet, hogy rendbe jön a kapcsolatunk, azon is gondolkodtam, azért húzta eddig, hátha kimondom én, mert ő ugye nem mond ki semmit... de ezt az örömöt nem adom meg neki. Felnőtt férfi, döntse el, mit akar és vállalja érte a felelősséget.
Úgyhogy ma 5-kor letudjuk a beszélgetést, holnap új élet kezdődik, vagy így vagy úgy, de vége a vergődésnek és ez óriási megkönnyebülés számomra.
