Reggel ismét szorongásokkal és reszketéssel ébredtem, de már ismerem az ellenszerét, az egyik, hogy végre nekiugorjak a szakdogámnak, mert legkésőbb keddig le kell adnom és ez egy akkora teher, hogy nehezen tudom kordában tartani az érzéseimet, de meg kell csinálnom és hinnem kell benne, hogy képes vagyok rá.

A mai napom porszívózással indult, mert ad1, idegesít, hogy nincs rend, ad2 nagy szükségem van a mozgásra és a takarítás hasznosabb, mint a futás, ha délután még mindig remegek, akkor elmegyek futni is. Kell a lelki egyensúly, szükségem van rá. Mindjárt nekiállok felmosni, aztán jön a kényeztetés, befekszem a kádba, megmosom a hajamat, mert megérdemlem, utána pedig mindhárman nekilátunk a tanulásnak, gyerkőcöknek is van még elég leckéjük, anyunak meg pláne. Ha időben végzünk, akkor két opció van, hogy hármasban elmegyünk sétálni, ha pedig inkább haverozni szeretnének, akkor anya elmegy futni, nem vagyok túl szigorú önmagammal, ha este nem leszek magamnak megfelelően oldott, akkor pedig veszek egy üveg bort és iszok egy pohárral. Konzekvens maradok és rendbe hozom magam, szükségem van arra, hogy kiegyensúlyozott legyek, úgyhogy teszek érte.