Hajnalban sikerült 2 órát aludnom, 6-tól 8-ig, aztán kimentem fát válogatni, valahogy kellett a fizikai megeröltetés, hogy kicsit kifáradjak, bár gyorsan fáradtam, kétszer álltam neki, hogy kicsit haladjak is. Sokat sírtam, csalódott vagyok, nem omlott össze bennem egy világ sem, mert ez már csak a haláltusa volt, ami az elmúlt hét hétben folyt, a világ apránként morzsolódott le. Úgy éreztem magam délelőtt, mint egy fontos ember halálesete után, de temetése előtt. Féltem a délutántól, nagyon. Ő is kisírt szemekkel jött, ittunk egy kávét, megbeszéltük, amit még meg kellett és nekiállt pakolni, segítettem pakolni, aztán egyszer még utoljára szorosan magához ölelt, kicsit együtt sírtunk és próbált meggyőzni, milyen jó lesz nekem nélküle.
Csalódott vagyok, egyedül voltam egész álló nap, mit egyedül, anyám úgy döntött, kell nekem a figyelemelterelés, úgyhogy 4 gyerekkel voltam, azt hittem szétmegy az agyam, valahogy pörögtek bennem az éjjel hallottak, mindent kimondtam, ami a szívemen volt, hogy irritálta, ha hívtam, hogy nem szerette felvenni, persze a cukrász csajjal jó volt sms-ezgetni, hogy mekkora bunkóság, hogy a 2 éves együttélésünkre nem vett egy szál gazt, hogy a békülésünkkor is csak egy sajnálomra futotta, kimondtam kegyetlenül, az elmúlt 5 hétben a szexen kívül nem volt semmi jó. Aztán mondtam, hogy cseteltem egy pasival, erre bedobja, ő ilyet soha nem tett volna vele... na itt durrant el az agyam, mondtam, ad1, ha nem hanyagolsz, akkor nem csetelek, ad2 nem én voltam az, aki mással sms-ezgetett, hazudozott össze vissza és dugdosta a telefonját. Még ő von felelősségre... hihetetlen, igazából nagyon szeret, mondja ő, legszívesebben elrabolni és kettesben élnénk békében - boldogságban, mondtam, aki szeret, az elfogadja, hogy van két gyerekem, az egy nyomortanyán is boldog velem. Mondta, hogy tényleg gyökeres változások mentek itthon végbe és a gyerekek is nagyon arik lettek, de nála ez a vonat elment, azért volt ilyen távolságtartó, hogy kiszeressek belőle, nagyon gerinces húzás, mondhatom. Ja és ez még hónapokig, fél évig is mehetett volna így, ha nem mondom ki a végszót. Köszi, ennyire nem vagyok mazochista, akkor inkább lemondok a szexről.
Itt maradna a városban, ott kő kemény lettem, az a minimum, hogy hazahúz, elhiszem, hogy fél, megint melót keresni és visszaépíteni az életet, de itt a városban nem akarom látni. Ő igazán azt pedzegette, hogy randizhatnánk, ha keres magának itt egy albit, komolyan ennyire hülyének néz? Vagy használni akar? Nem engem, mondtam, ez a minimum, hogy hazahúzol és itt nincs opció, ennyivel tartozik.
Mondtam, a kocsit is azért vettem, hogy a gyerkőcöket hozza-vigye suliba, úgyhogy megígérte, hogy amint lesz pénze, kifizeti. Na, kíváncsi leszek...
Akkorát csalódtam benne, hogy nem volt benne annyi gerinc, hogy kimondja, hogy már nem szeret, a kényelme érdekében inkább itt tengődött és leszarta, mennyire bánt.
Este bejelentkeztem badoo-ra, barátnőm már hívott is, hogy lehúzós az egyik pasi, csúnyán, nagyon vigyázzak vele, ő már volt vele, pedig cuki, de erre nincs újra szükségem, pedig statisztikailag tekintve megfelelő volna, de már volt 2 pasi, akit kitarthattam, nem akarok újat, a másik is aranyos, de neki meg nincs gyereke, én ilyen pasival nem szeretnék kezdeni, nem hallgatom még egyszer végig, mennyire szeretnek, de nem bírják a családi életet, meg amúgy sem vagyok kapcsolatképes még, de mocskosul jól esik újra a rajongás, hogy bókolnak jobbról - balról...
Bandita is mondta, miután nekiestem, mert szó nélkül hagyta, mikor mondtam, hogy 8 kiló fogyásnál tartok és valamit visszaszólt, persze nem túl kedveset, hogy még a végén neki köszönhetem, hogy lefogytam. Innen indult a szakítás. Szakítás után mondta, hogy mióta ismer, most nézek ki a legjobban, máskor is bombanő voltam, de most nagyon... csak mondani luxus, mert még a végén jobban érzem magam.
Ez van, itt a két kiskutya, fogalmam sincs, mit csinálok, ha felcsinálja a fiú a lányt, itt a tava, az akvárium, a dió parketta és még minden, ami rá emlékeztet, a fel nem hasogatott fa, a gipszkarton, amivel eltűnt volna a kandalló burkolat. Ő viszont már nincs. Mondtam neki, az az érzékeny, szeretetéhes és ragaszkodó pasi, akit megismertem benne, mocskosul hiányzik, az a laza, mindenbe beleszarok, rideg ember, aki lett belőle, számomra ismeretlen és nem kívánok vele élni.
Próbálok talpra állni, de eszembe jut, múlt hétvégén is milyen jó éreztük magunkat, hogy többé nem jön ki a hálóból, hogy jó reggelt cica és elkap a gyomorgörcs, újra és újra.
Kiscsajom azt mondta, anya, ne a múlton rágódj, tekints a jövő felé, azt hittem beszarok rajta.
Igaza van Banditának, így megvan az esélyem arra, hogy olyan pasit találjak, aki családra vágyik és nem kell lavíroznom a gyerekek és közte, de még szeretem és nagyon fáj és ölelésre volna szükségem, nagyra, de az most nincs :(
Jövő héten szerintem rábeszélem a kollégámat, hogy aludjon itt, ne legyek annyira magányos, épp válik, a szerelme Németországban, rám meg rámfér a társaság...
