Írásgátlóm is van, mostanság. Meg sok mindenben gát, szakdoga még mindig nincs kész és a boldogságtól is olyan rohadt messze vagyok, mint Makó Jeruzsálemtöl.
A hétvége jól alkult, nagyon jó volt túrázni, semmire nem gondolni és nappal szeretkezni is.
Hiányoztak a gyerekek, pénteken még a fejemhez vagdosták, vasárnap nem néztek velem képeket, de ez van, nem élvezték volna, fizikailag még felnőtteknek is megeröltető volt, nem hogy nekik... vannak ilyen programok is.
Tegnap akadtam ki nagyfiamra, pedig próbálok cuki anya lenni, de szerda óta nem szólt, hogy verset kell tanulni, úgyhogy maradt minden tegnapra, na ott meg már a vérnyomásom is az egekbe szökött, miután már hajnalban mostam, hogy még a rossz idö beállta elött rendbe legyenek a ruháink és megkértem, hogy legyen kedves elrakni a ruháit, amit behajtogattam a szobájába, hát azzal a svunggal visszadobta a farmerjait a szennyesbe, mert lusta volt elrakni öket...
