Tegnap Bandita éjszakás volt, én meg fészeltem este, beszélgettem többek között körmös barátnőmmel is. Valahogy fura alakok az emberei, meg úgy általában az emberek, számomra.
Az egyik csaj - szerintem leghelyesebb - halálosan szerelmes lett, de a kapcsolat estélytelen volt, küzdött az öngyilkosság vágya ellen, majd lenyugodott és maradt a gyerekei és a férje mellett. A másik közel 50 évesen is félrelép egy kocsiban és a barátnője szülinapi partiját is simán otthagyja, hogy legyen alibije a pasival találkozni, aki úgy játszik vele, ahogy nem szégyelli.
Aztán meg itt az én emberem. Akiről kiderült tegnap este, hogy ismerősök lettek a cukrász csajjal, aki rákattant szombaton és elflörtölget vele, sok kacsintás, vigyor, természetesen full publikusan, ráadásul akkor, amikor vasárnap délután mellettem ül. Szarul esett és most már értem, hogy miért kérdezett vissza, hétfőn mondtam, ha megcsalnál, megmondanád, ő meg zavartan dobta vissza, hogy miért... na nem hiszem, hogy megcsalt, csak eljátszott a gondolattal, amiből még tett is lehet, ha így folytatják és fogalmam sincs, hogy szóvá tegyem, vagy hagyjam, aztán majd lesz valami.
Szarul esett, de valahogy nem félek, ha menni akar, mehet... Én meg még szombaton azon röhögtem, hogy a liba... aztán lehet annyira nem is liba, egy próbát végül megérhet, ha úgy gondolja, na mindegy, mérges vagyok :(
